A Fekete-erdőből senki nem térhet haza kakukkos óra nélkül, s aki pedig olyan szerencsés, hogy a misztikus, manókkal tarkított erdei világban élhet, annak kötelező otthon minimum egy kakukkos órát felfüggeszteni a falra. Így volt ez Brinkmann professzor házában is, amelyet csaknem 40 országban ismertek a világon.

Kétségtelen, hogy az elmúlt 50-60 évben a Klinika sorozatnál nagyobb turisztikai kampányt nem látott Európa. Brinkmannék által hetente emberek százezrei vágytak Németország 13.500 km²-en fekvő erdőségébe. A fekete-erdei torta és sonka, a jellegzetes házak, a Titi-tó, a kakukkos óra és társaik fel-felvillantak a filmben, hogy még szerethetőbbé és csábítóvá tegyék a Fekete-erdőt.

 Aki nekivág a 25.000 km-nyi túraútvonalnak, vagy akár csak egy részének is, az kizárt, hogy ne találkozna a fentiek valamelyikével. Az erdő elnevezését már itt a blogon körbejártuk, s a híres sonka titkairól is olvashattatok itt, de a kakukkos óra származását és kapcsolatát az erdővel még nem meséltem el nektek.

A Fekete-erdőből, Svájcból vagy egészen máshonnan jön a kakukkos óra ötlete? Egyáltalán a kakukk akart az órába kerülni, vagy egy másik állattal kellett megküzdenie lakásáért három évszázaddal ezelőtt? Eredjünk a kakukkos óra nyomába! 

Józan ésszel azt gondolnánk, hogy a híres órához minden adott a Fekete-erdőben. A kakukk, a fa és az órakészítés hagyománya. Nos, a történet korántsem olyan egyszerű.

A kakukkos óra a Fekete-erdőből is származik, meg nem is. Az első itt készült órát egy Franz Anton Ketterer schönwaldi (Schönwald a Fekete-erdő egyik kistelepülése) órásmesternek tulajdonítják az 1730-as évekből (valószínűleg 1738-ból). Igen ám, de az egyik szász választófejedelem óragyűjteményében fellelhető egy szintén kakukkos órának számító óra az 1600-as évek elejéről. S hogy még ennél is bonyolultabb legyen a történet, egyes kísérletezők már a XVII. században említést tesznek kakukk hangot kiadó eszközeikről, orgonákról. Manapság pedig találni híres meséket és filmeket, amelyekben úgy hivatkoznak a kakukkos órára, mint egy svájci találmányra.

Ebben a származási káoszban aztán ember legyen a talpán, aki kiismeri magát.

A Fekete-erdő történetét bemutató múzeumban Tribergben aztán teljesen világossá válik számomra, hogy valójában mindenkinek igaza lehet. Ketterer mester idejében már nagy hagyománya van az órakészítésnek a Fekete-erdőben. Az itt élő parasztok téli elfoglaltsága volt a fafaragás és az órák készítése.

Az óraárus jellegzetes figurája, amint a hátán óralapokkal és szerkezetekkel vándorol, mindenki számára ismerős a környéken.

Nyilvánvalóan az órakereskedők eljutottak sokszor egészen nagy távolságokra is, s ott bizonyára sok tapasztalatot szereztek, láttak ezt-azt, amelyet később, visszatérve a Fekete-erdőbe elmeséltek a helyi órakészítőknek. Így akár a schönwaldi mester kakukkos órájának is lehetett ilyen inspirációja.

A legenda szerint Ketterer úr azt szerette volna, ha a kakaskukorékolást sikerül az órájának produkálnia, de ahhoz oly sok hangot kellett volna megszólaltani, hogy végül a kakasnál egyszerűbb, két síppal is eljátszható kakukk hangja mellett döntött. A cél az volt, hogy az idő múlására hangosan emlékeztessen az óra. Éjjel is tudni lehessen az időt anélkül, hogy lámpát kelljen gyújtani (amely akkoriban ugye még nem csak a kapcsoló megnyomásával működött).

A kakukk akkortájt azonban még nem a most jól ismert ki díszes házikóban lakott, hanem többnyire egy festett lap mögött. Az új házat a XIX. századi vasútépítés hozza el számára, ekkor mintázzák meg a Fekete-erdő kis állomásairól, bakterházairól a ma is jól ismert órát. Innen pedig már senki sem vitathatja, hogy ez a kakukkos óra bizony a Fekete-erdőhöz kötődik. A származási kalamajkát elismeri a Fekete-erdő, s maguk is hangsúlyozzák, hogy ugyan az egyik legnépszerűbb tárgy, de gyökerei nem a Fekete-erdőből erednek.

A Fekete-erdő órakészítőinek nincs is nagyon szüksége túl mélyre ásni, hiszen az elmúlt századok olyan népszerűséget hoznak a számukra, amellyel csak a svájci órák vetekedhetnek. 1854-ben a Fekete-erdőből 600.000 órát exportálnak már a világba. Óramanufaktúrák és órakészítő iskolák jönnek létre, s manapság is az egyik legnagyobb iparágnak számít a sötét erdő mélyén.

Az ember már csak olyan, hogy amiből csak lehet, legeket farag, itt szó szerint. Tribergben először minden turista Németország legnagyobb kaszkádos vízesését keresi fel, majd rögtön elindul megkeresni a világ legnagyobb kakukkos óráját. Nos itt aztán hamarjában belefut abba a problémába, hogy nem egy van belőle. Igen, a világ legnagyobb kakukkos órájából nem egy van a világon.

Josef Dold mesternek a 70-es években az az ötlete támadt a Triberghez közeli Schonach-ban, hogy egy kis fekete-erdei házból elkészíti a világ legnagyobb kakukkos óráját.

Három évig dolgozott az óraszerkezeten, amely 1,00m x 3,50m x 3,30m, a kakukk pedig 80 centiméternyi. 1984-ben be is került a Guiness Rekordok könyvébe.

Majd a város egy másik pontján, egy másik család is úgy gondolta, hogy nekik is egy óriás kakukkos órával kell saját óraüzletükre felhívni a figyelmet. Ewald und Ralf Eble órásmestereknek sikerült egy 150 kg-os kakukkot berakni egy 4,5 m x 4,5 m-es szerkezet elé. S ezzel persze átvették a világ legnagyobb kakukkos órája címet az öreg Dold mestertől.

Így, ha valaki a csöndes, nyugodt Schonachba látogat, akkor azt látja, hogy ott a világ 1. legnagyobb kakukkos órája található. Az Eble család mindig nyüzsgő óraparkjában viszont az éppen aktuális leggel találkozhat. Vagy? 

S, hogy azért a csattanó is meglegyen, egy ohio állambeli amerikai is magának tudja a világ legnagyobb kakukkos óráját. Nézzétek csak!

Száz szónak is egy a vége: KAKUKK!

 A Fekete-erdőtől nem messze található a Bodeni-tó, amelyről mi írtuk meg az első magyar nyelvű útikönyvet. Inspirálódj a környékről itt és szerezd meg a könyvünket itt. 

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu