Piszkosul jó helyen fekszik a legöregebb német város: a Mosel folyó partján, pár kilométerre a luxemburgi határtól, gyakorlatilag Európa közepén. Éppen ezért gondolhatták úgy Augustus császár alattvalói és persze maga a császár is, hogy ezen a helyen éppen ideje egy várost alapítani. Sokáig azonban még csak egy város volt a provinciák városai közül, de akkor megérkezett a hatalomba Konstantin, a Nagy, - akit még édesanyjával is hírbe hoztak - s pillanatok alatt császári várost csinált Trierből.
Egy nap alatt meghódíthatod ezt a 2000 éves várost, amely nemcsak kövekből áll, s amely a római császárok kedvence is volt.
Hogyan?
Utazz el Trierbe, Németország legöregebb (lehet, de nem biztos, hogy a legöregebb) városába! S hogy mit találsz ott? Mutatom!
Konstantin már valószínűleg a város jelképének számító Porta Nigra kapun vonult be későbbi kedvencébe, amelyet ebben az időben Augusta Treverorumnak neveztek.
Nem tudom, hogy van-e még egy ilyen kapu a világon, de az biztos, hogy az Alpoktól északra senki nem veheti el tőle a legnagyobb (118 méter hosszú és 90 méter széles) római városkapu címet.
Különlegességét az is adja, hogy a 7200 kőkockát kötőanyag nélkül – vaspántokkal - illesztették össze.
S még mindig nem érünk végére az épület érdekességeinek. Miközben egyik emeltről a másikra bolyongunk, feltűnik egy templomi apszisra hasonlító rész. Még mielőtt a korai keresztényekről feltételezném, hogy a római katonákat itt is agitálták, derül ki, hogy a Porta Nigra városkapu mivoltát elveszti akkor, amikor Simeon görög szerzetes beköltözik, majd befalaztatja magát az épületbe a XI. században. Halálával jó okot ad arra, hogy keresztény templomként kezdjék az épületet használni. Napóleon lesz az, aki minduntalan a római császárokra hasonlítani akaró vágya és a római kor iránti tisztelete miatt lehámozza a kapura akasztott keresztény ruhát és a Porta Nigra újra csupasz városkapu lesz a XIX. században.
A kapu előtt minden turista egy dolgon tanakodik, vajon melyik történetet higgye el a Porta Nigra nevével kapcsolatosan. Magam is kétségek között vívódok. Racionális énem elhiszi az időjárás miatt elszíneződött homokkövek feketeségére utaló nigro latin szónak köszönhető elnevezést, de szívesen hiszek a középkori krónikásnak is, aki a vesztes csatából kapun át visszatérő katonák sötét hangulatára és gyászára utalónak tartja a nevet. Valójában mindegyik a feketére utal, holott erre a városra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy sötét hangulatú lenne.
Ahogyan kitekintek a Porta Nigra ablakaiból, egy elzászi kisváros rajzolódik ki előttem, - ott tapasztaltam hasonlót - a francia báj és a német gazdagság keveredését. Trierben ehhez jön még egy kis fenséges római hangulat.
A Porta Nigra legfelső szintjén álló makett pedig azt sugallja, hogy egy igazi, ókori metropolisz helyén szuszog az én franciás német kisvárosom.
Fürdők, amfiteátrum és piacok szolgálták az ittélők szórakozását és életét. Az Alpoktól északra gyorsan a legnagyobb városok közé emelkedik Trier.
A város utcáin sétálva, magunk mögött hagyva a Porta Nigrát sokkal inkább a kereszténység és a középkori élet tanúi bukkannak fel.
A főtéren (Hauptmarkt) ma is érezni a lüktetést, amit már vagy ezer éve hallani. A tér ugyanis 958 óta a város központja. Piacok, vásárok tanúja. Itt találni a város néhány fontos épületét, úgy, mint a városi tanácsosok házát, a Steipe-t, a különös mondát őrző Vörös Ház-at, a piacok és polgárok templomát a St. Gangolf-ot, a piac alapítását szimbolizáló keresztet, a Marktkreuz-ot és a Petrus-kutat.
A legekből úgy tűnik ebben a városban van elég. Itt a téren találni ugyanis az ország legöregebb gyógyszertárát (mondjuk pár gyógyszertár állítja még ezt magáról), ahol még Karl Marx is megfordult.
A város két csodálatos temploma (Boldogasszony templom és Szent Péter dóm) szinte egymás kezét fogva áll a Liebfrauenstrasse-n. Ami a korukat illeti úgyis nyugodtan kezet foghatnak, hiszen alapjaiban mindegyik a római kori kereszténységig vezethető vissza.
Az egyik éppen ezért a legrégebbi templomnak (Szent Péter dóm), míg a másik (Boldogasszony templom) a legrégebbi gótikus templomnak számít Németországban. Egy biztos, hogy külön-külön is elkápráztatják az embert, az egyik jobban kívülről, míg a másik jobban belülről.
Nem messze tőlük újabb ókori és egyben keresztény emlék tűnik fel, a Konstantin Bazilika, amely a híres császár tróntermeként szolgált, amikor innen irányította a birodalmát. Kétségtelenül impozáns látvány a 67 méteres magasságával egy ilyen terem, na de Konstantin sem volt éppen hétköznapi. Ahogyan az sem hétköznapi, hogy az épületnek nekifekszik az egykori trieri érsek rokokó palotája.
Jól esik kicsit a palota előtti kertben feldolgozni az eddig látottakat, s arra gondolni, hogy Trierből, ha Konstantin nem tör nagyobb babérokra, akár még ma is második Róma lehetne. Így azonban kaptunk egy hangulatos kisvárost, ahol koncentráltan találni az elmúlt kétezer év emlékeit.
Az emlékekről jut eszembe, hogy mögöttem is ott áll egy, a rómaiak kedvelt szórakozásainak helyszínei közül, mert a városban van több is (szám szerint három), fürdő. Itt a park végében ez a császári hideg- és melegvizes, komoly lefolyóhálózattal rendelkezik, amely be is járható. Sőt, ha szerencsénk van, vagy éppen tervezzük előre a látogatásunkat, akkor még egy csodás színházi előadásban is részünk lehet az egykori lazuló helyen.
Innen pedig már csak egy ugrás az ókori Amfiteátrum, amely fénykorában 20ezer embernek nyújtott szórakozást, s sok embertől és állattól kívánta meg az áldozatot. (Csak összehasonlításképpen a római Colosseum 50ezer ember befogadására volt alkalmas.)
A város híres szülöttéről már esett szó, én nem tudtam kihagyni, hogy ne nézzem meg szülőházát, mégis csak az egyik leghíresebb német gondolkodó volt Karl Marx.
S nem a kiállítás a legmeglepőbb itt a Brückenstrasse-ban, hanem a házzal szemben található, a Saar, a Mosel és a Ruwel folyók ölelte borvidék borait árusító borkereskedés kirakatában álldogáló Karl Marx portréjával ellátott borok mellé tett felirat. Igen, kínaiul. Ugyanis a kínai turistáknak kötelező úti cél a híres gondolkodó szülőháza Trierben.
Ha a Mosel-folyóra szeretnénk vetni egy pillantást, akkor a legjobb, ha a római híd (Römerbrücke) feliratú táblát követjük a városban, mert így két legyet üthetünk egy csapásra. Megnézhetjük, hogyan kell úgy hidat építeni, hogy az még 1800 év múlva is kiszolgálja a forgalmat és elcsíphetünk egy hajót, amellyel kicsit a Mosel-vidékre is vethetünk egy pillantást.
A sok ókori emlék után mi ismét az óváros felé fordultunk, hogy felfedezzünk egy helyi éttermet, a krumplira specializálódott KartoffelKiste-t. Sajnos nem volt szerencsénk, de nektek azért ajánlom kipróbálni, hiteles személyektől tudom, hogy jó. Nekünk meg maradt egy kávé és süti a Hauptmarkt pezsgő életének figyelése közben.
Mit ajánlok még a városban és környékén?
(A weboldalakat belinkeltem az adott helyek neve alá!)
Van a városban egy játékmúzeum, a Hauptmarkt-ról is megközelíthető.
Érdemes megnézni a Tuchfabrik (posztógyár), röviden TUFA programjait, hiszen országos jelentőségű rendezvényközpont, sokszor nagyon érdekes és különleges programot kínálnak.
Az ókori leletekre a Rajnai Tartományi Múzeumban akadhatunk, míg az UNESCO Világörökség részét is képező Jézus életét elsőként bemutató kézzel írt, a X. századból származó Egbert-kódexet a Városi Könyvtár kincstárában nézhetjük meg.
Trier környékén, a Mosel-Saar-Ruwel folyók ölelte borvidéken tehetünk egy túrát bicajjal vagy akár hajóval is. A túra során kóstoljuk meg a híres rizlinget!
Trier közel van a luxemburgi határhoz, érdemes együtt tervezni a két helyre a kirándulást. Itt írtam nektek egy élménybeszámolót Luxemburgról.
Alig 50 kilométerre, Mettlach település mellett található a Saar-folyó kanyarulata, ahol ha végigmegyünk a lombkoronasétányon, akkor csodás kilátásban lehet részünk. S ugyanitt van a közelben a Villeroy & Boch porcelángyár múzeuma, itt írtam róla egy beszámolót!
A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu
