Ha azt hiszed, hogy Luxemburg egy nap alatt felfedezhető, akkor nagyot tévedsz!

Luxemburg nemcsak Luxembourg városát jelenti, hanem egy olyan országot, amelynek turisztikai logójának alapszíne a zöld lehetne, túraútvonal és folyó keresztezné az Ardennek dombjait, amelyek tetején egy-egy kastély álldogálna. Elképzeltétek? Helyes, mert ezt a nagyhercegséget, amely akkora, mint Nógrád megye, fel kell fedeznetek! Festeni sem lehet szebbet, pedig ez a festő próbálkozik!

Mi már négyszer jártunk Luxemburgban és számunkra Luxemburg örök! Örök öröm, örök szerelem, örök élvezet!

Legutolsó látogatásunk alatt, pár hete, gyűjtöttem nektek, Luxemburg ország felfedezésére indulóknak, egy tucatnyi hasznos tippet.

Mielőtt, mialatt vagy miközben felfedezitek a fővárost és a vidéket Luxemburgban, ejtsétek útba ezeket a helyeket.

1., Kezdjük a Hop on, Hop off busszal! Ritkán használjuk ki, de Luxembourgban megtört a jég. Egész napos gyaloglás után, kellemes délutáni napfényben úgy döntöttünk, felugrunk mi is, hogy majd le is ugorhassunk itt-ott. Leugrani pedig majdnem mindegyik megállónál érdemes egy kicsit. Az arany hölgy (ahogy egy luxemburgi barátunk mondta: a koszorúdobáló nő) melletti téren indulnak a járatok. Mindenképpen érdemes lepattani az uniós negyednél és kicsit elámulni rajta. Már csak építészetileg is egy csoda, s ha éppen hivatali időben érkezünk, akkor jó szórakozás a kiskosztümöket és nagygallérokat nézegetni. Nem beszélve arról, hogy itt található a MUDAM, a Modern Művészetek Múzeuma, ahol garantáltan napokra témát adó alkotásokra akadunk majd.

2., Mondjak egy nemzeti ételt? Azt nem tudok, mert igazából mindegyik nemzetinek mondott ételükben én felfedeztem a szomszédok (franciák, németek, belgák) hatásait. Az azonban biztos, hogy Luxemburgban nem maradunk éhen. A főváros vonzza a nemzetközi konyhát, s általában 10-15%-al mondhatóak magasabbnak az árak, mint pl.: Németországban. Három éttermet, amelyet most mi kipróbáltunk, szívesen ajánlok nektek is. Az egyik egy brazil konyhát vivő étterem, a Batucada, a másik két olasz barát által üzemeltetett hely az Al Grappolo (nincs weboldaluk, s foglalni kell előre, de megéri, higyjetek nekem, itt találjátok: 30 Rue Adolphe Fischer, 1520 Luxembourg, Luxemburg),

míg a harmadik egy, az eddig ismert kínai éttermeket magasan verő hely, a Confucius . Míg a braziloknál fix étlapról, addig az olasznál az aznapi piaci beszerzésből készült háromféle ételből választhattunk. A kínaiak pedig megleptek azzal, hogy éttermükben nem integetett a macska, s a pekingi kacsa omlósságának párjára nehéz lesz akadni. Három étteremnek is egy a vége, megnyaltuk a tíz ujjunkat mindegyikben.

3., Várjátok, hogy sütizőt is ajánljak? Naná, hogy várjátok. Igazából legszívesebben azt mondanám, hogy bárhová be lehet térni, mert a francia hatás sehol nem marad el, így biztosan jó kis sütiket fogyaszthatunk. Luxemburgban nem kell nagyon aggódni a turistakirakat miatt sem, a legforgalmasabb helyeken is ügyelnek a minőségre. Éppen ezért nyugodtan térjetek be a nagyhercegi palotával szembe Bonn asszony csokis üzletébe, ahol mindig sokan lesznek, de akkora sütiket kínálnak, hogy leesik az állatok. S persze ez a legtökéletesebb hely megfigyelni a posztoló katonákat és reménykedni, hogy kilép a nagyhercegi család valamelyik tagja a kapun.

4., Vianden Luxemburg leghíresebb vára, részben fekvésének, részben szépséges kinézetének, s részben persze Victor Hugo-nak is köszönhető. Mielőtt elcsábulnánk a vár előtt, hogy azonnal berohanjunk, menjünk el a felvonóig, amely a várral szomszédos kis dombra visz bennünket fel (39, rue du Sanatorium, L-9440 Vianden). Nagyon szeretem ezeket a nyitott, kétüléses libegőket, mindig olyan jó rajtuk hallgatni a csöndet. Fentről pedig az erdőn keresztül sétálhatunk át a várba, ahol kezdődhet az időutazás.

5., Ha már a váraknál tartunk, akkor érdemes elrobogni – már csak az ardenneki erdők miatt is – Clervaux-ig. Nemcsak egy külsőre impozáns várat, hanem bent még vagy egy tucatnyi másikat találunk itt. A luxemburgi vármakettek kiállításon elgondolkodik az ember, hogyan lesz egy ilyen kis országnak ennyi várkastélya? Clervaux legnagyobb attrakciója azonban az UNESCO világörökség részét is képező fotókiállítás, Az ember családja (The Family of Man). Edward Steichen amerikai fotográfus, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának kurátora kezdeményezte és készítette el 1955-ben a kiállítást. A háború utáni időszakban az emberi értékekre, a család és az emberi kapcsolatok fontosságára kívánta felhívni a figyelmet. A kiállítás különlegessége, hogy nemcsak olyan híres fotósok, mint Ansel Adams, Werner Bischof, Brassaï, Robert Capa, Henri Cartier-Bresson, Andreas Feininger, Fritz Goro, Dorothea Lange munkái, hanem magánemberek fotói is helyet kaptak. Steichen felhívást tett közé, amelyre csaknem 2,5 millió fénykép érkezett a világ 68 országából. Ezekből válogatta össze 273 fotós 503 fotóját. A fotók név nélkül, csakis fekete-fehérben kerültek kiállításra. Eleinte New Yorkban, majd utazó kiállításként több helyen a világban, s végül itt Clervaux-ban. Hagyjunk időt a kiállításra, nem lehet végigrohanni!

6., Ha még bírjátok kastélyokat, akkor az én egyik kedvencemet, amely a legnagyobbnak számít Luxemburgban, nézzétek meg. Bourscheid várának története egészen a XI. századig nyúlik vissza, ma pedig az állam tulajdonában van, amely ezt is szépen rendben tartja. A várból a kilátás a Sauer-völgyre és az Ardennekre fantasztikus.

7., Esch-sur-Sûre település neve is már egy kuriózum, legalábbis, ami a kiejtését illeti! A jelentése Esch a Saurnál. A Sauer folyó úgy körbeöleli ezt a kis fehér házakkal teli várost, mint egy anya a gyermekét. A séta az utcákon felér egy megnyugtató masszázzsal, kikapcsol, ellazít, s a végén még egy várrom történeteivel is megajándékoz.

Ami viszont könnyen elkerülheti a figyelmünket, az a város határában található duzzasztógát. Autóval áthajthatunk rajta és át is sétálhatunk. Nekem, mint erőt sugárzó építészeti alkotás, nagyon megkapó volt.

8., Ha már csak egy településre van időd Luxemburgban, akkor az mindenképpen Echternach legyen. Nemcsak azért, mert az Angliából 690 körül ide érkező Willibrord szerzetesnek is annyira megtetszett a hely, hogy rögtön itt alapított kolostort, hanem mert a kisváros hangulata is megkapó. Bizonyára hozzájárul a csaknem 1500 éves egyházi jelenlét, a szerzetesek által itt hagyott örökség. Az apátság múzeumjában azt is megtudhatjuk, hogy az arany tintával a szerzetesek által írt kódexek és egyéb irományok milyen császári udvarokba jutottak el a középkor hajnalán.

9., Luxembourg város központjától nem messze, Hamm városrészben akadtunk rá az egyik legkülönlegesebb hangulatú temetőre. A II. világháborúban az Ardennekben elesett amerikai katonák nyughelyénél tett látogatásunkról itt írtam egy cikket. Nem messze az amerikai temetőtől található egy, a német katonáknak felállított nyughely, azt is érdemes megnézni.

10., A Mosel folyó mentén, amely hosszan határként is funkcionál Németország és Luxemburg között, autózni is egy élmény, hiszen híres szőlősorai nagyon látványossá teszik a partot. A legjobb azonban hajóra szállni és onnan megcsodálni a tőkét, ahonnan a finom borok származnak. A hajóról leszállva a borúton pedig már kóstolhatjuk is a friss fehér nedűt.

11., Luxembourg városában az egyik kedvencem a Pétrusse folyó völgye. Nemcsak az ott található kazamaták (bár szerintem azt is érdemes meglátogatni, ahogyan a Bock sziklák kazamatáit is), hanem a folyót övező zöld, a park, a kis kertek miatt is. Ha az Alzette folyó felé követjük a Pétrusse-t, akkor az alsó város csöndes utcáira és a felső városrészre nyíló szép panorámára bukkanhatunk.

12., Érdemes kitartani a Bock kazamaták után még kicsit a folyó mentén, mert jutalmunk egy panoráma lift lehet a Rue de Pont utca egyik végén.

Luxemburgban még vagy két tucatnyi tippet lehetne összegyűjteni, ígérem, ha ötödször is visszamegyünk, akkor elhalmozlak titeket a természet szépségeivel és további kastélyokkal a nagyhercegségből.

Ha kicsit művészibb fotókat szeretnétek látni, akkor nézzétek meg a blog fotósának galériáját itt.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu