A meztelen Angela Merkel, a Svájccal körbevett Németország, a robbanóanyaggal felszerelt hidak, a Golden-Gate híd tanulmányhídja és az éhhalálra ítélt szerzetes szigetét is láthatjuk a német-svájci határ közelében, ha elég nyitott szemmel járunk.

Két ország találkozásánál mindig érdekes dolgok történnek. Gondoljunk csak arra, hogyan tekintünk mi a szomszédunkra? Figyeljük, hová megy, mit csinál, mikor jön haza! Kerítést építünk, bokrokat ültetünk, hogy ne is lásson át, de mi néha azért próbálunk átleselkedni. Árgus szemekkel figyeljük, hogy már megint épített valamit az udvarára, nekünk is ki kell találni valamit. S tulajdonképpen ez jó, mert új dolgokra inspirál bennünket.

Nincs ez másként a német-svájci határon sem. Ott is próbálnak egymásra hatni, egymást befolyásolni, amelyből aztán gyönyörű, de furcsa dolgok is kijöhetnek.

Az elmúlt években gyűjtögettem a különös dolgokat, amelyek itt a határ mentén szembe jöttek velem.

Vágjunk is bele, mi is lóg ki a sorból, mi is sült ki a sokféle hatásból!?

Number 1. A szobrász, aki imádja Angela Merkelt és a világ politikusait kifigurázni

Peter Lenk nevével és alkotásával mindenki találkozik, aki a Bodeni-tó mellett barangol. Ha szatirikus szobrot látsz, akkor tudnod kell, hogy azt csakis ő készíthette. Ott van például Konstanz városának a jelképe, az Imperia, a kurtizán, aki kezében a pápát és a császárt (a mi jó Luxemburgi Zsigmondunkat) tartja, ezzel is utalva a konstanzi zsinatot kísérő, erkölcsileg megkérdőjelezhető középkori „bulira”.

Peter Lenk nem általl mai politikusokat sem kőbe önteni, így közismert a "Global Players" című műve (amely része egy triptichonnak a Bodeni-tó melletti Ludwigshafenben),

ahol Peer Steinbrück, Gerhard Schröder, Angela Merkel, Edmund Stoiber és Guido Westerwelle meztelenül nevetnek. Angela Merkel éppen Edmund Stoiber férfiasságát ragadja meg, miközben neki éppen Schröder okoz örömet. (A triptichon jobb oldalán látható az említett csoport!)

A német kancellárasszony feltűnik még számos Peter Lenk alkotáson is, így a Harc Európáért (Radolfzell – ahol a német európai politikára utal a művész)

és egy másikon ugyanazon az internetkábelen lóg Putyin, Barack Obama és Kim Jong Un társaságában (Singen am Hohentwiel városában).

Finom utalás a lehallgatások világára. Peter Lenk ma is alkot még a tó mellett, Bodmann-Ludwigshafenben, kíváncsian várjuk a következő kifigurázást.

Number 2. Az elszakított Németország, amelyet Svájc vesz körbe

Németországban az autók rendszámai alapján tudni lehet, hogy hol él a tulajdonos, legalábbis melyik nagyvárosban, vagy régióban. Mi, akik a konstanzi kerülethez tartozunk KN rövidítést hordozunk az autónk rendszámában. Egy ideje már feltűnt, hogy az év minden szakaszában nagyon sokszor látok BÜS rendszámú autókat. Hol van itt egy másik kerület? Vagy ez nem is kerület? Kutakodtam kicsit, s rátaláltam Büsingen am Hochrhein településre a Rajna partján. Igen ám, de Büsingen német város, s mégsem határos Németországgal. Teljes egészében Svájc veszi körül. Ja, hogy Büsingen Németország exklávéja? Azaz Németország térben elszakított, különálló területdarabja. Nem több, mint egy másfél ezer lakosú kis német város, jelentős svájci hatásokkal a Rajna partján, amely megpróbált Svájchoz kerülni, de hiába a pozitív népakarat, Svájc nem volt olyan kegyes, hogy befogadja. Ennek ellenére a svájci frank népszerűbb fizetőeszköz, mint az euró, ha baj van jön a svájci mentő is, ha ő hamarabb ér ki, mint a német, s még irányítószáma is kettő van. Büsingenben nemcsak a Rajna partján érdemes elidőzni, hanem a gesztenyefákkal ölelt XVII. században épült vízimalomban működő Alte Rheinmühle étterem magasszintű gasztronómiai csodáit is megkóstolhatjuk.

Number 3.  A robbantásra felkészített hidak

Alig hittem a szememnek, amikor a helyi híradások arról számoltak be, hogy a német-svájci határon található hidak többsége, még a 2010-es években is alá volt aknázva. A természetes határ sokfelé itt a Rajna, amelyen nemcsak impozáns, modern hidak, hanem régi, fahidak is vezetnek át. A svájciak még a második világháborúban aknázták alá a hidak egy részét, a másik részét pedig a hidegháborúban és egészen a kétezres évek elejéig úgy gondolták, hogy bizony azok a robbanóanyagok jó helyen vannak ott. Egy merész újságíró kérdésére, hogy nem féltek-e attól, valaki a mondjuk úgy, elég gyéren őrzött hidaknál egyszer csak meggyújtja a gyutacsot és felrobbantja a hidakat, az illetékesek a következőket válaszolták: Csak a robbanóanyag volt felszerelve a hídra, a gyújtószerkezetet külön, máshol őriztük. Most megnyugodtam, bizonyára elég nehéz lenne gyújtószerkezetre szert tenni a mai világban. Örülök, hogy végül a robbanóanyag eltávolítása mellett döntöttek. Azért nézzetek a híd alá, ha tehetitek!

Fotó: Bagi Béla

 Number 4. A falvak, ahol harangszóra söpörni kell

Tudtad, hogy most, szombat délután 4-kor azért harangoznak a faluban, mert mindenkinek ki kell mennie felsöpörni az utcát? – kérdezi a határmentén egy kis svájci faluban élő barátnőm. Nem tudtam, fogalmam sem volt. Azt hittem, hogy csak a mi jó Hunyadink, a temetések és imádkozások miatt szól a harang. Na de, hogy az utcasöprés miatt, azt nem gondoltam. Az eredmény azonban látványos, tiszták az utcák a határmenti falvakban.

Number 5. A mór mesekastély

Friedrichshafenből Lindau felé autózva Wasserburg és Nonnenhorn után a Bodeni-tó északi partján találjuk a Schloss Montfortot. A kastély mór stílusa, terrakotta téglái és vízmosta falai egy fuvallatnyi orientális hangulatot hoznak a Bodeni-tó partjára. A Württembergi királyi család egykori nyári rezidenciája ma kulturális központ, hivatal és étterem. Koncerteket, táncos estéket és kitűnő vacsorákat prezentálnak teraszán és termeiben. Tornyából napközben bárki megcsodálhatja a vidéket.

Number 6. A New York-i George-Washington és a San Franciscó-i Golden-Gate híd mintahídja

II. Vilmos Württembergi király kezdeményezésére Kressborn után az Argen folyón egy függőhídat építettek a XIX. század végén. A híd a New York-i George-Washington és a San Franciscó-i Golden Gate híd „elődje”, egy kábelfüggőhíd. Az építményt 1898-ban adták át, mint Németország első függőhídját. A munkálatoknál jelen volt egy gyakornok, aki később már tanácsadóként és tervezőként vett részt a két híres amerikai híd építésében.

Number 7. A sziget, ahol az éhhalál kísért

Éhen halni egy szigeten, főleg, ha az egy édesvízű folyó közepén fekszik, lássuk be elég nehéz. Kivéve, ha az embert éhhalálra ítélik.

Így járt a St. Gallen-i kolostor alapítója, Otmar, akinek éhhalál volt büntetése, valószínűleg hamis vádak alapján. Szerencséjére azonban bírái enyhítették büntetését és megelégedtek azzal, hogy elég lesz az is Otmarnak, ha éhezni nem kell, de száműzöttként kell élnie a Bodeni-tóból kifolyó Rajna egyik szigetén, a Werden. Ezzel szerintem Otmar a lehető legjobb büntetést kapta, mert a szigeten igazi remeteként élhetet. Sajnos nem túl sokáig. Még az ítélethozatal évében 759-ben meghalt a szigeten.  Ma ferencesek élnek a kis kápolna melletti épületben, s udvarukon egy labirintus mellett az hirdetik, hogy mindenkinek saját magának kell megtalálnia az Istenhez vezető utat. A kis szigetről megcsodálhatjuk a Hohenklingen-várat, Stein am Rhein várost és annak kolostorát, valamint a Rajna sodrását egy padon üldögélve. Csend van, nyugalom, tökéletes hely pár perces önmagunkba tekintéshez.

Ilyen és ehhez hasonló különös dolgokra és egy csodálatos környékre akadhatsz, ha ellátogatsz a Bodeni-tóhoz (amely csak nálam Bodeni, egyébként Boden-tó, Bodensee), amelyről éppen egy éve mutattuk be könyvünket a blog fotósával. A Bodeni-tó – Több mint útikönyv megvásárolható a Líra és a Libri áruházaiban, s online is megrendelhető a Publio Kiadónál itt és valamennyi nagy könyváruház online oldalán itt és itt.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót (kivéve a svájci hídról) dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu