Szabályos geometriai formák, fehér homlokzatok, lapos tető, padlóig nyúló ablakok – egy modern lakópark jellemzői manapság.

Valójában én most egy dessaui Bauhaus épületet írtam le, amely csaknem 100 évvel ezelőtt épült, de leírhattam volna azt a lakóparkot is, amelyben most lakom.

A Bauhaus körbevesz bennünket ma is, 100 évvel azután, hogy hivatalosan is megszületett, s 87 évvel azután, hogy Németországban a nácik véget vetettek az építészeti forradalomnak.

A forradalomnak, amelyet valójában egy (vagy több) forradalom robbantott ki, amely tovább virágzott Európán kívül is és a mai napig a modernség szinonimájaként értelmezik.

Izgalmasnak találtam Németországban a Német Turisztikai Hivatal által 2019-re meghirdetett Bauhaus évet. Különös kötődés turizmus – építészet – művészet – politika között.

Minden Weimarban kezdődött! A klasszicista Weimar után a forradalmi Weimar lép a történelem színpadára. A monarchiát elsöprő köztársaság kiváló táptalajt nyújt más területeken is a megújulásra, a forradalomra. Az építészet is kirobbantja a saját forradalmát, amely nem lesz más, mint a Bauhaus.

Weimarban már jártam korábban, s akkor korántsem a Bauhaus, sokkal inkább Goethe és Schiller, valamint az őket körülvevő mecénás arisztokraták és azok öröksége vonzott a városba. Egy azonban érezhető volt, a szellemi élet, a művészetek hatása a városra. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a 20. század elején az itt működő két művészeti iskolából nő ki Walter Gropiusnak köszönhetően a Bauhaus.

Weimarban most nem jártam, de Berlinbe éppen a hivatalos Bauhaus megnyitó után érkeztem, s így rögtön elsőként a Bauhaus előfutáraként jegyzett Arts and Crafts mozgalomról nézhettem meg kiállítást. A Bröhan Múzeum Berlinben ezzel a kiállítással tisztelget a 100 éves Bauhaus előtt. Itt vált számomra világossá, hogy a Bauhaus annak az eszmének a gyermeke, amely a 19. századi Angliából indult el, s amely Weimarban forradalmi táptalajon vert gyökeret. Az eszme, arról, hogyan lehet összekapcsolni a művészetet az iparral, hogyan jelenhet meg az átlagember otthonában is a művészet, hogyan kapcsolódhat össze a funkcionalizmussal, a praktikus megoldásokkal.

A múzeum a Charlottenburggal szemben található, amely a porosz uralkodók, a német császárok rezidenciája volt. Miközben bejártam a hatalmas kastélyt a Bauhaus is eszembe jutott. A művészek által tervezett és a híres mesteremberek által készített berendezési tárgyak a munkások, a parasztok, a köznép számára elérhetetlenek voltak. A 20. századi egyenjogúsági és liberális mozgalmak azonban abban is változást hoznak, hogy a köznép is szeretne szebb és kényelmesebb lakhatási körülményeket teremteni magának. Igény jelentkezik arra, hogy az ipar által gyártott berendezési tárgyak, az épületek ne csak funkcionálisak, hanem esztétikusak is legyenek, s ez fordítva is igaz legyen. Művészet és ipar, ezt a kettőt szeretné összekapcsolni a Bauhaus.

Mottója pedig „A forma követi a funkciót!” lesz.

Gropius iskolájában együtt dolgoznak művészek és mesterek, férfiak és nők, különböző társadalmi rétegekből érkezők, amellyel ki is váltják a társadalom kritikáját. A konzervatívok tiltakoznak, az újra nyitott emberek pedig már megbízásokkal is ellátják a Bauhaus alkotóit. Kétségtelen, hogy már csupán létezésükkel az egyenlőséget, egyenjogúságot, a szabadságot hirdették. Az építészetben olyan lakónegyedeket terveznek, amelyekben már nem sötét, levegőtlen helyiségekben kell a munkásoknak élni, hanem modern, világos, kényelmes otthonokban.

Dessauban, Berlinben, Stuttgartban épülnek az első Bauhaus otthonok, lakónegyedek, amelyek még a mai napig is láthatóak és persze lakottak is.

A berlini múzeum után kíváncsi lettem a Bauhaus lakónegyedek világára, ezért ellátogattunk Stuttgartba, ahol többszörösen is szerencsésnek volt mondható a Bauhaus kutatásunk.

Elsőként azért, mert a Bauhaushoz szorosan kapcsolódó Le Corbusier munkásságába nyerhettünk betekintést a Weissenhof Múzeumban, amely az általa tervezett iker lakóházban van berendezve.

Az egyik lakás a stuttgarti modern lakónegyed, a Weissenhofsiedlung-ról informálja a látogatókat, a másik pedig éppen úgy van berendezve, ahogy azt tervezője megálmodta.

Az épületen tökéletesen végig vezethető az új építészet 5 pontja, amelyet Le Corbusier írt le:

1., Az épület lábakra állítása, hogy az ne vegyen el területet a természettől.

2., A pillérvázzal biztosítható a tartószerkezettől független szabad alaprajzi alakítás.

3., A teherviseléstől mentesült homlokzat szabad alakítása.

4., Szalagablakok, melyek növelik a bevilágítás mértékét és nyitnak a külső tér felé.

5., Tetőkert kialakítására lehetőséget adó lapostető.

Újra megbizonyosodtam – Berlin után itt is - , hogy sok mai modern berendezési tárgy elődjét a Bauhaus háza táján kell keresni. A lehajtható, s így helyet spóroló ágyak, polcok, asztalok Gropius házában már jelen vannak, ahogyan a manapság annyira népszerű tetőkertek és a minimalista stílusú lépcsők.

Örömmel fedeztem fel egy fotón, hogy a saját lakásomban is továbbél a Bauhaus, hiszen a hálószobám lámpáját kétségtelenül a Bauhaus ezen lámpája inspirálta.

A Bauhaus lámpa:

Saját lámpánk: 

Másodszor pedig azért, mert a másik nagy építész Ludwig Mies van der Rohe munkásságának is tanúi lehettünk a múzeum mögötti Weissenhofsiedlung lakónegyedben. A negyed az, amelyben Ludwig Mies van der Rohe és 17 építész a modern, ipari városlakó számára tervezett újfajta lakhatási lehetőséget. Ezek az épületek csak kívülről csodálhatóak meg, de így is szépen láthatóvá válik, hogy szinte el sem lehet különíteni őket a mai lakónegyedektől. A Bauhaus valóban a modernség szimbóluma lett.

 A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu