Miénk az ország, vigyázzunk rá együtt - ennyire egyszerű gondolattal az egész világot meg lehetne változtatni. Ha eldobom a szemetet, önmagamnak is ártok. Ha kipusztítok növény- és állatfajokat, akkor önmagamnak is ártok, ha nem tisztelem a természetet, az sem fog engem tisztelni, s ha nem fogom meg embertársaim kezét, akkor mindig is gyenge maradok. Tízparancsolattal igenis lehet gyógyítani, országot, társadalmat, csak előbb meg kell alkotni, majd be kell tartani!
Nem jártam még Új-Zélandon, de sokat beszélgettem Rajczi Adriennel, aki hosszú heteket töltött a szigetországban. Olvashattátok már itt utazási élménybeszámolóit, amelyek után kevesen vannak, akik nem kapnák fel a nyúlcipőt, hogy holnapután már Új-Zélandon mossák le róla az út porát. Most egy kicsit elgondolkodtatóbb írás következik arról, hogy miért is kellene mindenkinek a saját országára vigyáznia, miért is kellene együtt gondolkodnunk nekünk embereknek.
Új-Zéland nem csak természeti szépségeiben és szolgáltatásaiban exkluzív és egyedülálló, hanem gondoskodása, és együtt gondolkodása is egyedivé teszi ezt a Magyarországnál háromszor akkora terjedelmű és lakosságát nézve fele akkora népességű szigetországot.
Új-Zéland tízparancsolata:
1. Bizonyos erdőkbe való belépés előtt a lábbelinket le kell mosni!
A természet és a kauri fák védelme érdekében tett intézkedés olyan, mint amikor vendégségbe megyünk és a szobába lépés előtt le kell venni a cipőt. Az organikus fertőtlenítőszert tartalmazó tartályokból slaggal és kis kefékkel tudjuk könnyen lemosni az út porát. A minden részleteiben átlátható, megkoreografált turizmus Új-Zélandon az ember és a természet összhangjáról szól, ahol az ember alárendeli magát a természetnek, a természet pedig megmutatja ezer arcát. A kauri fa Új-Zéland ősi emblematikus fája, akár kétezer évet is megélhet, magassága pedig akár ötven méteres is lehet. A Kauri fa a fenyő távoli rokona. A világon a mamutfenyő után a második legnagyobb fa, a maorik szentként tisztelik.
2. A közterületeken és a házunk táján sem szemetelünk!
Kevés vagy egyáltalán nincs szemét az egész országban. Mindenki hazaviszi és otthon szelektív gyűjti a hulladékot. Bármilyen hihetetlen, de nem okoz gondot összegyűjteni felesleges tartozékainkat, és pár nap után megszokássá válik az átgondolt hulladékfelhalmozás és szelektálás. A parkok, utak, közterületek tisztántartása végett hozott intézkedések, az ország fenntarthatóságról szóló kötelezettségvállalás arra buzdítja a lakosokat, hogy a jövőre nézve milyen apró lépésekkel tudnak hozzájárulni környezetük megvédéséhez.
3. Igyunk tejet!
Új-Zéland három fő bevételi forrása közül az egyik a tejtermelés és annak különböző vállfajai. Miközben a tehenek és a birkák a neonzöld réteken boldogan legelnek szabadon, a belőlük nyert tejtermékek nem csak minőségi produktumai az országnak, hanem a fatermelés és a turizmus mellett a legnagyobb bevételi forrás is. Az új-zélandi tejfölben pedig megáll a kanál.
Mielőtt megállnánk vitatkozni a helyiekkel, hogy az vajkrém, kóstoljuk meg a vajkrémet is. Új-Zélandon minden lakosra jut hat birka, és bármilyen hihetetlen, összesítve ez a 4,6 millió lakosú szigetországot nézve majdnem harminc millió boldog birkát jelent.
4. Új-Zéland őslakosai a maorik, akik az 1840. február 6-án aláírt Waitangi szerződés értelmében „földjük fölötti teljes kormányzást Anglia Királynőjének adják korlátlanul mindörökre”, ám megőrzik szuverenitásukat és a földjeik fölötti tulajdont”. Majd kezet fogtak az európaiakkal 'He iwi tahi tatou' – Mindannyian egyek vagyunk üdvözléssel. A haka a maorik tradicionális tánca, ahol a tánc közben erős szemjáték és határozott nyelvöltögetés is a koreográfia része. A moko a maorik tetoválása, ami olyan, mint egy személyazonossági okmány, a testükre festve, ezért nem szívesen mutogatják magukat ruha nélkül, fotózni őket pedig engedéllyel illik. Russel Crowe amerikai színész, anyai ágon szintén maori.
5. A víz az élet forrása, és alanyi jogon mindenkinek jár.
Egyes források szerint Új-Zélandnak akár többszázezer folyóvize is lehet, beleértve az időszakos folyókat és patakokat, csermelyeket. Új-Zéland egy édesvízi nagyhatalom. Az eső pedig egy szükséges természeti jelenség, amelynek köszönhetőek az esőerdők. Annyira esős a sziget, hogy ha leszúrunk egy botot, kihajthat.
Az apály-dagály pedig Új-Zélandon a természet látványos játéka, ahol a Hold nem csak fényével láttatni enged geotermikus hőforrásokat, amelyekbe megmártózhatunk saját magunk kivájt medencéjében, a Lake Wakatipu pedig egy különleges tó aminek van apály-dagály mozgása. A maori legenda szerint, egy óriás alszik a víz alján, akinek a szívverése pumpálja a víz szintjét.
6. Wellingtonban a Viktória alagútban dudálni "kell"
Egy nő szellemét riasztják el az egymásnak dudával jelző és visszaköszönő autósok. Új-Zélandon egyéb más bolondságot is megtapasztalhatunk, a településeken kiállított fura szobrokat, például gumicsizma, a feldíszített postaládák és a legismertebb a több mint száz méteres kerítésre végig aggatott női melltartók sokasága.
7. A kreativitás és az együtt gondolkodás értéket teremt!
A Weta Stúdió - ahol a Gyűrűk ura, King Kong, A hobbit és Avatar filmeken dolgoztak -, annak idején garázsból indult és az elején hajtogatott papírmasékból csináltak animációs filmeket.
Ma már egy 4500 főt foglalkoztató vállalkozás. A Hobbiton egy vízióból jött létre, és a Gyűrűk ura trilógia első forgatási időszakában bárki megtekinthette. A zarándokhellyé nőtt helyszínt a rendezettség és a környék foglalkoztatása inspirálta, hogy ma már Új-Zéland legnagyobb attrakcióját adja az odalátogatóknak. Sir Peter Jackson és az Alexander család bebizonyította, hogy merjünk bátran álmodni, mert az álmok valóra válnak. Az új-zélandi vállalkozások értéket teremtenek, ahol a profitot visszaforgatják, ezzel munkahelyeket teremtve a környéken lakóknak és egy olyan hosszantartó produktumokat hoznak létre sajátságos üzleti modelljeikkel, amik az értékteremtésre fókuszálnak.
8. Új-Zélandon a lovakat úgy törik be, hogy beszélnek hozzájuk!
A vadlovak Új-Zélandon az északi sziget középső részén, a Sivatagi út mentén élnek és védett állatok. A hosszú távolságokat leküzdendő érdemes megszámolni őket. A játékszabályokat Csaba Shepherd Új-Zélandon élő magyar idegenvezető alkotja, aki a kivi humort ötvözi a magyar leleményességgel és hogy ne unatkozzunk az amúgy is izgalmas és elképesztő utunk során, figyelmünket felejthetetlen játékokkal edzi még éberebbé. A játék fő szabálya, lovakat gyűjteni, rabolni, és szerezni. Figyelem! Egy idő után az autóból pásztázva a drámai tájat, kicsit nehéz megkülönböztetni városi szemünknek a barna tehenet a legelésző lótól és a nagyon sötét bikát nézhetjük négykézlábra ereszkedő barnamedvének is.
9. A játékszabályokat be kell tartani!
Minden új-zélandi tudja, hogy a szabályok, törvények és jogalkotások az ő érdekében születtek, ezért a szabályokat a legnagyobb egyetértésben betartják. Természetesen itt sincs kolbászból a kerítés, éppen ezért jó, ha van új-zélandi helyismerettel rendelkező segítségünk, aki a hosszabb – rövidebb kinn töltött idő alatt megmutatja a legfontosabb látnivalókat, elvisz a legmegfelelőbb szálláshelyekre és biztosítja lehetőségeinket a világ egyik legtávolabbi pontján, hogy ne érjen meglepetés és csak a látnivalók és élmények maradjanak emlékezetünkben. Túl rövid az idő, mintsem azzal foglalkozzunk, hogy a bal oldali vezetésnél melyik irányba kell fordulnunk és a kint létünk alatt melyik természeti csodát hagyjuk ki hogy a következőhöz odaérjünk.
10. Itt minden azért van, hogy boldogok legyünk!
Lehet túl optimistán hangzik, de az út, ami ki van kövezve a boldogsághoz! A kalandsportok, az adrenalin függők paradicsoma ötvözi a kivi humort és játékosságot, ahol a Maorik természethez fűződő spirituális kapcsolata adja az esszenciáját az országnak. Ha olyan utazásra vágyunk, ahol minden egy helyen van, ahol a megérdemelt kikapcsolódás és az ehhez tartozó minőségi szolgáltatások egy magasabb szinten vehetők igénybe, mindez egy életigenlő közösségben, akkor Új-Zélandon garantáltan kikapcsolódunk, feltöltődünk és új célokkal, motiváltan érkezünk vissza a megszokott mókuskerékbe. Azt kapjuk, ami minden utazó vágya.
