Advent kilencedik napja van ma és hétfő. Hogyan lehetne jól kezdeni a hetet? Hát egy kis humorral. Talán sokan emlékeztek még a '30-as évek nagy formátumú színészére, akinek már a megjelenése is mosolyt csalt a nézők arcára az első magyar filmek kapcsán.
Kabos Gyula, a mindig szerencsétlen kinézetű nevettető. A Hyppolit a lakáj Schneiderjeként, a Meseautó Halmosaként, A kölcsönkért kastély Gruberjaként és sorolhatnánk, mindig fantasztikus színészi játékot nyújtott.
[tube]https://www.youtube.com/watch?v=L2djHNrpKsE[/tube]
Így vallott egyszer a humorról:
"... fiatal színész koromban roppant irigyeltem azokat a komikus színészeket, akiknek nagy orruk vagy valami más torzságuk volt, mert amint beléptek a színpadra, az emberek már nevettek. Ez így nagyon könnyű lehetett, és én kétségbeestem, mert akkoriban egészen rendes, szabályos gyerek voltam. Ahol játszottam, a városok patikáiban nem maradt egy csepp deákflastrom sem, akkora orrokat ragasztottam. Azóta már megtanultam, hogy a színészetet nem a külsőségekben kell keresni, s hogy nem az orr, a szem és a száj fontos, hanem a belső humor, hogy meg kell találni az embert, és az ember igazi torzságát kell a színpadra vetíteni..."
A színészkönyvtár életrajzában a következőket írják filmes szerepeiről:
"A filmekben - és ez már kiforrott színészegyéniségéből, de korpulens alakjából is következik - többnyire kikapós, félénk és félszeg, riadt tekintetű kisembereket (kereskedőket, ügyvédeket, cégvezetőket, titkárokat, inasokat stb.) kell megformálnia, akik a harmincas évek viszontagságai között önmagukat, családjukat, egzisztenciájukat féltik a reájuk is nehezedő fenyegetésektől. Ezeknek a figuráknak alapvető magatartását a félelem motiválja. Félti a lányát, az állását, a megtépázott becsületét vagy csak egy hóbortos ötletét, amelytől meg akarnák őt fosztani. Védekezésképp a legnagyobb szamárságokra is képes, amiből az is következik, hogy többnyire felsül, és nevetségessé válik. Általában a történetek tragikomikus figurája. Ő a balek, akit az orránál fogva vezetnek, de azért neki is adódik lehetőség néhány nyelvöltögető poénra, hogy visszavágjon, sőt kivágja magát, netalántán, ha úgy adódik, akár vissza is vágjon. Ő a pesti Chaplin."
Jól támasztja alá a fentieket a Hyppolit a lakáj 20. percében kezdődő jelent, amikor elhangzik a híres mondat: "Hogy én a saját marhapörköltem tiszteletésre szmokingot vegyek fel? Soha, tudod mama soha!" S a következő képen már félig szmokingban küzd a gallér tűjével!
A teljes filmet megnézhetitek a YouTubon itt:
[tube]https://www.youtube.com/watch?v=e-vi5Xa78iM[/tube]
Nagyszerű alakításain nem lehetett észrevenni, hogy állandó küzdelemben volt az életben. Soha nem volt igazán jól fizetett színész, amikor pedig végre kezdett az élete jól alakulni, akkor zsidó származása miatt kényszerült elhagyni az országot, s teljes szegénységben halt meg az Egyesült Államokban.
Mégis a mai napra az Esti Kurírban 1934. december 25-én megjelent interjújában elhangzott mondata lehetne a legszebb értékmorzsa, s talán most sem ártana megfogadni:
"Riporter: - ...hiszen maga olyan vicces ember.
Kabos Gyula: - Ez egy nagy tévedés, kérem. Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa vagyok a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni - kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék. Volna egy jó tippem ezzel kapcsolatban. Hozzanak rendeletet, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálni. Meglátnák, milyen más lenne az élet."
Ajándékötletem: Aki szereti a régi filmeket, azoknak egy csodás ajándék lehet Kabos Gyula filmjeiből néhány darab DVD formátumban. A www.filmkatalogus.hu oldalon ma is rendelhetőek itt.
