A turista másnak látja a várost, mint aki ott él, bizonyos helyzetekben elnézőbb, máskor pedig kritikusabb. Egészséges, építő jellegű kritika következik a magyar fővárosról a turistától, aki elmerészkedett már más európai nagyvárosokba is, tehát van tapasztalata.

Kedves Budapest!

Örvendek, hogy jól vagy! Úgy láttam, legalábbis abban az 56 órában, amelyet nálad töltöttem vendégségben. Vannak terveid, átalakítasz, felújítasz, megnyitsz. Ez jó, szükséges a fiatalsághoz. Mert te még fiatal vagy, mint világváros, s egy fiatal nem hagyhatja el magát. Sokat kell még tenned ahhoz a meghatározó befolyáshoz, tudod, amitől világváros lesz egy város, de minden esélyed meg van rá. Van múltad, amelyet nem mindig becsülsz ugyan, de ha éppen fellángol benned a nosztalgia, akkor szépet alkotsz. Tetszett, hogy felújítottad a Mátyás-templomot, tetszett, hogy szép tiszta a Parlament épülete (legalábbis kívülről), s tetszett, hogy végre komolyan vetted a Várkert Bazárt. 

Jó volt sétálni a Szent István Bazilika körül, ahol az egykori bérházak még őrzik szépen felújított arcukat, de mondd, miért van még mindig olyan büdös az utcákon? Még itthon is éreztem, mindent ki kellett mosnom, mert Budapest szaga még 1000 kilométer távolságban is velem volt. 

Tetszett, hogy nem akarsz lemaradni a technikában. Imádtam a Smart City app-edet, amellyel mindig tudtam, hogy melyik tömegközlekedési eszközre szálljak.

Budapest! Azt viszont nem szerettem, hogy egyszer lógnom kellett a villamoson, mert a négycsillagos szálloda nem tudott jegyet adni, s a közeli megállók egyikében sem volt jegyautomata. S vajon milyen meggondolásból lehet csak 24 órás és 72 órás jegyet venni? Miért nincs 48 órás? 

Ha annyira félted a huligánoktól (akiket nem értek, hogy miért szeretik annyira Budapestet és más nagyvárosokat nem) a jegyautomatákat, akkor engedd már meg lécci, hogy telefonon is vehessek napi jegyet és ne kelljen már szabályt sértenem.

Köszi a menetrendszerinti hajót, jól esett a szombat reggeli napsütésben az Árpád-hídtól a Várkert Bazárig hajókázni, de lécci mondd már meg a turistákat kiszolgáló szállodáknak, jegyárusoknak és járókelőknek, hogy honnan indul a hajó, vagy lennél oly szíves egy jó nagy plakátot kibiggyeszteni - abban úgyis elég jó vagy!

Apropó plakát! Nem, most nem a politikai plakátokról akarok veled beszélni! Az is gáz, de sokkal nagyobb gáz, hogy mindenhol nyomod a reklámokat. Vedd már észre, hogy ez már nem divat! Láttam a várban már elkezdted a tisztogatást, helyes! Csak így tovább!

Minden elismerésem a konyhád előtt! Te aztán tudsz főzni! Alig tudtam választani, francia, japán, magyar, amerikai, angol, kínai, indiai, mongol, török, stb. Mondd, te kit választanál? Mármint éttermet. Én elcsábultam, amikor a Borkonyha hívott. Mégiscsak rangos elismeréseket söpörtek be, s a magyar boraikra is kíváncsi voltam. Zseniálisan vizsgáztak, pedig voltam már pár hasonló first class étteremben elhiheted, de ez, ez igen! Mondd nekik, hogy nem elbízni magukat, s tartani a szintet, mert jövök vissza!

Borkonyha étterem - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Na és a Komachi! Honnan importáltad ezt a japán séfet? Hát ez tényleg japán, végre nem sushit akart eladni nekem, hanem igazi, hétköznapi japán ételeket. Kóstoltad már a Ramenjét? Neeeem? Pótolnod kell, ma délben! 

Japán étterem - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Kulturálisan te vagy az én világvárosom! Na jó megosztva Párizzsal és Rómával, de ott vagy a toppon. Amikor Ökrös Oszkár leült a cimbalom mögé, a Fischer Iván és zenekara pedig kísérte, s mindez egy zseniális hangversenyteremben, a Müpában, akkor nagyon büszke voltam rád. S akkor is, amikor a színházaid programját böngésztem, micsoda változatosság, s micsoda színészek! 

Ha találkozol az Andy Vajnával, akkor mondd meg neki, lécci, hogy k...ra nem érdekel hány márkás bikinit vesz még Timikének, amíg elintézi, hogy ilyen filmek készüljenek, mint ez a Kincsem. Atom volt, élveztem. Na jó persze a Nagy Ervin feneke nagyot nyomott a latban, de csak mert nő vagyok. Tréfát félretéve, lehet, hogy nem történelemhű, de imádnivalóak a magyar kastélyok, s az, hogy akár igaz is lehetne az igazi ló köré fűzött story.

Nehezen döntöttem abban, hogy melyik múzeumodba menjek, mert van neked vagy száz is, tudtad? S vannak olyanok is, amelyek gyorsan belopták a szívembe magukat. Zwackék például elbűvölő vendéglátók. Annyira kínáltak, hogy meg kellett innom több pohár Unicumot. Helyes, hogy vigyázol rájuk, annyi megpróbáltatás után, ők még mindig téged választottak, megérdemlik a szereteted!

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Te, Budapest! Egész normálisak a taxisaid! Bírtam őket, nem akartak lenyúlni, s jót lehetett velük beszélgetni. 

Viszont az azért nagyon megdöbbentett, hogy egy Danubius Hotel a maga négycsillagjával a reggelihez egy mézhelyettesítő mézízű szirupot tolt elém. Maaaargit, noooormális, hogy ezt tűri? Biztosan nem az egy olyan országban, ahol jó sok méhész, méh és méhészet van. Na most lehet, hogy a külföldi nem tud magyarul, de én igen, s én is turista voltam. Ez gáz volt a javából. Pedig bírtam a szállodát, ott a Duna-parton, még akkor is, ha kicsit Sztálin-barokk, s kicsit ottragadt a luxus szocizmusban. 

Azt azért tudod, ugye, hogy az áraid is világszintűek? Hogy egyes helyeken annyiba kerül a kávé, mint Zürichben? Nem tudtad? Nekem oké, csak megjegyzem!

Van még valami, amit mindenképpen el akarok mondani! Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nem akarlak megbántani, de szólnál a magyaroknak, hogy ezt a barátkozós stílust abba kellene hagyni. A lazaság - amely még illik is egy ilyen fiatal világvároshoz - az nem jelenti azt, hogy komaságot akarok a pincérrel, az idegenvezetővel, a kiszolgáló hölggyel, s hogy akarom tudni az egész élettörténetét mindenkinek. Jól emlékszem, amikor mi, te és én tegeződni kezdtünk. Akkor már vagy 30 éve ismertük egymást, a pincérnő a neves cukrászdában akkor látott először. Tudom maradiság, de tudod, a tisztelet, s némi távolságtartás, az fontos. 

Budai vár - Fotó: dr. Szalai Krisztián

S ha tényleg világváros akarsz maradni, akkor bizony le kell számolnod ezzel a stílussal, ahogyan azzal is szépen elkezdtél leszámolni, hogy nem akarsz más nyelven beszélni, vagy ugye már nem húzod le annyira a turistákat sem? Hidd el szívesen jövünk mi, s fizetünk is, mert van itt annyi minden, van itt hangulat, édes kis üzletek, étteremek, kávézók, múzeumok, koncertek, kiállítások, élmények. Van itt potenciál, csak kérlek, hosszútávra tervezz, mert a turista nagyon kritikus tud lenni, hamar megsértődik, s ha hazamegy, akkor legalább egy tucat embernek mondja el a tapasztalatait Rólad. Kibeszél, mert a turista már csak ilyen. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Hajrá Budapest, te is világváros vagy!

További fotóinkat Budapestről a galériánkban, itt találjátok!

Hosszú, sok évtizedes barátságunk miatt tegeződünk, én és Budapest, szó sincs az urambátyámozásról esetünkben! - szerző megjegyzése.