Önjáró repülők, robot idegenvezetők, maguktól felépülő apartmanok, pillantással fotózó szemüvegek is lehetnének a jövő turisztikáinak elemei, de nem ezek határozzák meg az utazási trendeket tíz év múlva - szerintem.
2017 nyara
Járom Európát, autózom, lassan haladok a dugókban, s van időm közben azon gondolkodni, hogy miért is vagyunk mindenhol ennyien ezen a nyáron? Miért is kell állnom a magyar-osztrák határon másfél órát, majd az osztrák-német határon további 40 percet? Miért áll minden benzinkúton hosszú kocsisor? Miért vannak zsúfolásig a strandok? Miért képtelenség mozdulni a turistalátványosságok környékén? Miért van dugó még a kerékpárúton, a túraútvonalon és a 2000 méter magasan futó hágón is?
Fotó: pixabay.com
Nincs egy közös válasz a fenti kérdésekre, sok válasz van.
Az utazás trend! Trend, amelyet az internet még elérhetőbbé tett. Pillanatok alatt megtalálhatjuk a legkedvezőbb szállást, repülőjegyet, vagy komplett utazást. Majdnem mindenkinek van autója, okostelefonja, hitelkártyája, s csomó ismerőse a facebookon, aki állandóan képeket posztol a tengerpartról, a hegyekből, a repülőtérről. Vagyunk utazási bloggerek, akik állandóan inspiráljuk olvasóinkat, készen adjuk eléjük az útiterveket, s megtaláljuk helyettük az úti célokat.
Van útlevelünk, amely szabadságunk egyik igazolványa, s nekünk európaiaknak még egy ennél is nagyobb szabadságjogunk van Maastricht óta.
Egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy utazzanak. S egyre többen utaznak azért, hogy megengedhessék maguknak, hogy utazzanak.
A sok utazó miatt egyre kedvezőbbek az utazás, a szállások költségei, jobb kihasználtsággal futnak a turizmust kiszolgáló szolgáltatások.
Ezek a világ fejlődésének a pozitív aspektusai. Örömmel tölt el, hogy egyre többen jutnak el olyan vidékekre, amelyekről 20-30-40 éve az átlegember még csak álmodozott. S ezek az örömteli változások sokakban pozitív személyiségfejlődést generálnak. Bennem is. Le is írtam nektek ezt nemrég itt!
Fotó: pixabay.com
Na de nem minden arany, ami fénylik, ugye? Mert minél többen utazunk, annál többen leszünk az utakon, annál több lesz a dugó, s annál többet bosszankodunk. Ügyes szervezéssel még egy ideig kijátszhatóak a dolgok, de egy idő után, már mindig és mindenhol ez lesz a helyzet. Sokan vagyunk, s sokminden még ellenünk is játszik. Egy rosszul kezelt menekültválság miatt álldogálok több, mint két órát a határon azért, hogy a határőr szeme sarkából 3 méterről megállapítsa, nem vagyok illegális bevándorló, s embercsempész sem. Tolongok a benzinkúton, a wc-knél, mert emberek százezrei kényszerülnek elhagyni hazájukat, hogy máshol keressék meg a mindennapi kenyeret, amelyből persze majd jut utazásra is, míg otthon kenyérre sem. Órákig állunk sorba egy egyszerű (na jó nem annyira egyszerű, de nem is a Buckingham Palota) kastély előtt, hogy bejuthassunk, s állandó lökdösődéssel járom végig az egyik vidámparkot. A sok-sok vendég miatt egy átlagos étteremben csak átlagon aluli ételt kapok, mert itt a mennyiség a lényeg és nem a minőség. S akkor még ott van az állandó zaj, a telefonok pittyegése, a sok-sok kamera.
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy egyre nagyobb művészet lesz utazást szervezni. Egyre jobban oda kell figyelni arra, hogyan, hová, MIKOR utazzunk! Egyre nehezebb lesz megnézni az építészeti csodákat, bár mi már mostanság is sokszor hajnalban vagy éjjel nézzük meg őket, olyankor a japánok is alszanak. :-)
S ekkor látomásom lett!
Fotó: pixabay.com
2027 nyara
Lassítót építtetünk be a túlgyors autónkba. Nem veszünk autópályamatricát. Kis utakon közlekedünk. Megállunk kávézni az erdő szélén. Nyáron északra utazunk. Télen délre kalandozunk. Nagyváros helyett falu. GPS helyett papíralapú térkép. Hotel helyett magányos ház. Internet helyett könyv. Múzeum helyett túra. Zaj helyett csönd. Étterem helyett lakásétterem. Népszerű látnivalók helyett ismeretlen vidékek. Nagyobb csodák helyett sok kicsi csoda.
Lehet, hogy én erre nem is várok tíz évet?
Fotó: dr. Szalai Krisztián - Norvégia, 2015
Most ne higyjétek azt, hogy én fejlődésellenes vagyok, csupán csak úgy érzem, hogy sokkal gyorsabban fejlődik a világ, mint amit mi emberek hosszútávon elbírunk. Egyik oldalról jó, mert a fejlődés, a technikai vívmányok sok-sok kellemetlenségtől megkímélnek, megoldanak olyan problémákat, amelyekkel emberéleteket lehet megmenteni, de a másik oldalon éppen emberéletet kívánnak. Az emberi szervezet tűrőképessége nem végtelen. Az utazásoknak pdig éppen az lenne a célja, hogy kikapcsolják a testet, lelket a napi pörgős rutinból. Hogyan, ha útközben stresszelünk a dugókon, ha egész nap zajban vagyunk a városi séta alatt, s ha tolongunk a látnivalók előtt?
Éppen ezért új trendek vannak kibontakozóban, amelyek szerintem várhatóan 10 év múlva fognak kicsúcsosodni. Az új trendek pedig abba az irányba mennek, amely az én látomásom volt saját utazási stílusunkra 2027-re. Mit gondoltok?
