Az egyik leghíresebb magyar cukrász 170 évvel ezelőtt született, s 111 évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra a híres receptet, a dobostorta titkát. Na de akkor mi köze van Váncza Józsefnek Dobos C. József alkotásához? 

Kevesen tudják, hogy a szakácsdinasztiából származó Dobos C. József eleinte szakácstudományával hódította meg a dualizmuskori Magyarországot.

Főúri családoknál (pl. az Andrássy-családnál) dolgozott és tanult, ahol lehetőséget kapott a külföldi, elsősorban a francia és az angol konyha megismerésére. Megalkotta a magyar szakácskönyvek királyát, a Magyar-fanczia szakácskönyvet, amelyet a mai napig a nagy szakácsoktól a háziasszonyokig alapműnek tartanak sokan. 

Úgy tartották a XIX. század végén, hogy aki igazán divatos akar lenni, az a Dobossal főzet, süttet. A dobostorta 1884-es megalkotását követően az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállításon vált híressé, kóstolói között az akkori uralkodó pár Ferenc József és Sisi királyné is ott volt. Ezek után már nemcsak a császári udvarba, hanem Nyugat-Európába is szállították a híres tortát sózott jég között szekéren. 

Dobos pedig hagyta, hogy kollégái csaknem 20 évig főjenek, akarom mondani süljenek a saját sütőjükben, nem árulta el a receptet. Amikor nyugdíjba ment, akkor adta át azt az ipartestületnek és innen kezdve már elmaradhatatlan része lett minden süteményes könyvnek. 

Ez persze azzal is járt, hogy sokan újragondolták az eredeti receptet, igazították saját elképzeléseikhez. Így tett Váncza József is, aki ugyan nem cukrásznak tanult, hanem gyógyszerésznek, s nagyjából akkor kezdi pályáját, amikor Dobos C. József meghal. Ki ne ismerné a híres mondatot: "Haladjon Ön is a korral, süssön VÁNCZA sütőporral!" A mi süteményeskönyvünk művében természetesen a dobostorta is szerepel, persze némi változtatásokkal. Amíg Dobos nem ismerte még a sütőport, addig Váncza már ezt is - a fenntartható üzletmenet érdekében - beleírja a receptbe. Azon kívül a torta tésztáját több, a krémet pedig kevesebb cukorral készítteti.

Miután a mi családjainkban Váncza Süteményeskönyve Szentírásként volt kezelve, első közös karácsonyunk alkalmával is ehhez a recepthez nyúltunk, férjem édesanyja azon tanácsát követve, hogy nyugodtan csináljunk a tésztából kétszeres, a krémből pedig négyszeres adagot, bizonyára nem lenne ellenére a jó öreg Dobos C. Józsefnek, Vánczának pedig csakis kedvére való lehet, hiszen több sütőport használunk. Így történt, hogy feleségül adtuk Váncza lányát Dobos fiához, a nászt pedig azzal pecsételtük meg, hogy elhagytuk a torta tetejéről a cukrot, mert mi a csokit szeretjük és nem a cukrot. 

Ünnepek közeledtével kísérletet teszünk a dobostortának vetélytársat keresni, de végül mindig odakerül az ünnepi asztalunkra. 

Ha hiányozna a könyvtáratokból a Váncza Süteményeskönyv, akkor a receptet itt találjátok. S ha kipróbálnátok az eredeti dobostortát, akkor ennek a cikknek a végén nézzétek meg a receptet.

Az első két fotó forrása a Wikipedia, ahol ezen fotók felhasználása már engedélyezett, a 3. fotó dr. Szalai Krisztián tulajdona, szerzői joga neki van rajta.