Zavaró tévhitek, tudatlanság és indulatok kerekedtek a patológusok körül. Tegyünk kicsit rendet, mert mérhetetlen butaság hidegsebészezni azokat az orvosokat, akik nélkül a betegségek zöme nem is diagnosztizálható, akik ugyanúgy hat évet küzdöttek az orvosi egyetemen, majd 5 évig voltak gyakornokok más orvosok mellett és akik napi 8 órában próbálják megmenteni az ÉLŐ betegeket.
Jól tudom, ez most nem éppen egy “élet sója” téma, de mivel a blog fotósa is érintett a témában, s mivel ez egy személyes blog, engedjétek meg, hogy itt és most helyt adjak egy patológusnak (a férjemnek, a blog fotósának), hogy tegyen már rendet pár millió ember fejében.
Lássuk, miért is butaság összekeverni a boncmestert a patológussal és miért is mérhetetlen tiszteletlenség egy orvost azzal vádolni, hogy nem foglalkozik élő betegekkel?!
A napokban volt hír, hogy súlyos orvoshiány miatt egy kórház csecsemő- és gyermekosztályán felfüggesztették a betegellátást, s a kórház patológus osztályvezető főorvosa is reagált a hírre. A cikket olvastam, s a kommentekből áradó ismerethiány késztetett ezen cikk megírására.
Hangsúlyozom, hogy se kommentálni, se minősíteni nem akarom a kolléga nyilatkozatait, a lelkiismeretével neki kell elszámolni, csupán arra a felháborító ismerethiányra reflektálnék, ami a kommentekből derült ki.
Humorizálhatnék, hogy én is “migráncs” vagyok, hiszen már 6 éve Németországban dolgozom, de ez ízléstelen lenne. Viszont, patológusként, így az eset (a kommentek) hullámain érintett vagyok.
Ki az a patológus?
Elsőként szögezzük le: ugyanolyan orvos, mint az összes többi orvos. Tehét NEM boncmester!
A patológus munkakörének 80-90%-ában ÈLŐ betegekkel foglalkozik (itt, Németországban kb. 99-100%-ában). A patológusok vizsgálják meg mikroszkóppal a betegből kivett szövetmintákat, akkor is, ha csak kis biopsziáról (pl. egy gyomortükrözés során kivett pár milliméteres szövetdarabka), s akkor is, ha műtéti anyagról (pl. komplett eltávolított szervek, gyomor, méh, prosztata, stb.) van szó. A modern orvostudományban a betegségek diagnózisának része a szövettani lelet, a rosszindulatú daganatok kezelésének módját (Gyógyszer? Kell sugárkezelés? Hormonális kezelés?) kizárólag a patológiai lelet alapján lehet meghatározni!
Azaz, patológusok nélkül nincs korrekt gyógyítás.
A citológia is hozzájuk tartozik, azaz például a nőgyógyászati rákszűrés, mert a nőgyógyász leveszi ugyan a kenetet, de szabad szemmel abban semmi sem látszik…. Aki abban megláthat bármit is, az csakis a patológus lehet. Tudom, ezt a nőgyógyász soha nem mondja, na de ez is része a magyar orvosi kultúrának, ami miatt lassan többen vagyunk külföldön, mint Magyarországon.
Na, de vissza a patológus feladataihoz!
Sokan élcelődtek azzal, hogy a patológus csak hullákkal találkozik – a fentiek fényében már cáfolható ez a butaság, s főként hamissá válik, ha arra gondolunk, hogy a citológiának része az úgynevezett aspirációs citológia, amikor bőr alatt könnyen tapintható csomókból maga a patológus vesz mintát egy injekciós tűhöz hasonló eszközzel! (Jómagam Szegeden és Kaposváron sok száz ÉLŐ beteget vizsgáltam és “szúrtam” meg személyesen!)
Sajnos, a magyar jogalkotás kissé maradi módon úgy rendelkezik, hogy a kórházban elhunyt betegeket boncolni kell, ez a szemlélet meghaladott, pl. itt Németországban ez teljesen másként van szabályozva. (Kis alátámasztás: a tavalyi évben a munkahelyemen végeztünk 29500 szövettani vizsgálatot, 18000 citológiai vizsgálatot és 35 boncolást). Az említett szabályozás miatt sajnos a patológusoknak boncolni is kell. Ez azt jelenti, hogy a boncmester (aki NEM orvos!!!) elvégzi a szükséges preparációs műveleteket, az orvos csak értékeli az elváltozásokat.
Jó lenne végre ezt, a 19. századig tényleg fontos, vizsgálómódszert oda helyezni, ahová való: az orvostörténeti múzeumokba.
S jó lenne, ha a filmkészítők, fordítók, újságírók is tájékozódnának ebben a témában, mielőtt helytelenül definiálnak műveikben (sajnos volt számos példa rá).
Remélem, a sokan látnak már tisztábban a patológusok munkáját illetően.
A cikk elolvasásáért cserébe pedig itt van néhány fotó, hogy miket is nézeget a patológus nap, mint nap a mikroszkópján. Valamennyi szövetteni minta élő betegből származik és a képre kattintva az is kiderül, hogy mit is látunk pontosan.
