Turistaszemmel első ránézésre nincs semmi különös Friedrichshafenben. Legtöbben csak azért ismerik, mert repülőtere van, vagy mert itt van a legtöbb vásár, ahol a lakóautóktól a bélyegekig tartó palettán lehet válogatni.

Holott vannak izgalmas történetei az aszkéta kolostor romjain működő bordélyháztól kezdve, a fahidakon, Zeppelin és Dornier munkásságán, az iskolamúzeumon, vagy természetvédelmi központon át az íriszektől kék rétig.

S ezekről mit sem sejtve vágtunk neki a Boden(i)-tó második legnagyobb városát felfedezni.

Zeppelin gróffal már találkoztunk a Boden(i)-tó körüli utazásaink során. Utcák, szobrok, épületek vele vagy róla elnevezve. Számomra a legkedvesebb dolog mégis születési helye Konstanzban, abban az épületben, amely ma a családja által alapított hotelként várja a vendégeket. A tóba nyúló kis sziget egykori kolostorában a Zeppelin család textilgyára működött, amikor a kis Ferdinánd megszületik. Emlékszem a szivarszobára, ahol vendégek pezsgőztek ottjártunkkor, talán tudva, hogy micsoda alkotó sírt itt fel, amikor először érezte meg a földi lét levegőjét.

Konstanz - Insel hotel, Zeppelin gróf szülőháza

S most pedig éppen ott állunk, ahol ez az alkotó a legjobb barátságot kötötte azzal a bizonyos levegővel. Friedrichshafen szívében, a Zeppelin múzeum bejárata előtt. Ott, ahonnan hajóval a tó bármelyik településére eljuthatunk, s ott, ahol megismerhetünk egy legendát, a léghajózás legendáját.

Elsőként rémisztőnek hat a háromszintes bemutatótér, s az az érzésem, hogy itt elveszünk majd a technikai részletekben, a fejlesztésben, a levegőbe emelés fizikájában. Rögtön az első teremben, pontosabban hangárban egy Zeppelin lebeg a fejünk fölött. Nem egy egész léghajó, csak egy része, de ezzel is érzékelhetővé válnak méretei. Ahogyan az egyik léghajó képe alatti felirat írja: „... amikor a törpék óriást építenek”.  

Tetszik, hogy nem a technikai fejlődés útvesztőivel kezdődik a kiállítás, hanem rögtön a Zeppelinek menetrend szerinti, a korban igazi luxusnak számító utazásainak részleteivel találkozhatunk.

Fény derül arra, hogy az utasoknak nem kellett úgy szoronganiuk egy székben az út során, mint manapság a repülőkön. Persze ennek a hosszabb út és a kevesebb utas volt az ára. A léghajók aranykorában, a 20-as évek végén és a 30-as évek elején egy Friedrichshafen–New York-járat kicsivel több mint három napig tartott, s 100-nál több utast még a legnagyobb gép sem tudott fogadni. Ezalatt azonban kabinok ágyakkal, panorámaszoba, szivarszoba és egy fantasztikus étterem és bár állt a vendégek szolgálatára.

Amíg én a menükártyával és az elképesztő mennyiségű élelmiszerről szóló listával – amelyet magukkal vittek – ismerkedem, fotós férjem már a technikai részletekbe is belekóstol. A váz, a motor, a meghajtás, a karbantartás, mindegyik önmagában és saját korában egy csoda. A fizika és a technika közös alkotása, amelynek alapjait Zeppelin gróf kitartása alapozza meg, s nem kevésbé kitartóbb utóda a Zeppelin-műveknél, dr. Hugo Eckner viszi sikerre.

A múzeum első szintjén egy olyan kérdésemre kapok választ, amelyet már az ide vezető úton feltettem technikában sokkal felkészültebb férjemnek.

Hol foglal helyet a repülés fejlődéstörténetében a léghajó?

Érdekes, hogy csak néhány évvel előzi meg a levegőben Zeppelin gróf a Wright fivéreket. A léghajók fejlődése pedig szinte teljesen egybeesik a repülők robbanásszerű fejlesztésével a XX. század első harmadában – tudom meg a repüléstörténeti kiállításon. Ahogyan azt is, hogy a háborúk a technikai fejlődés legnagyobb mecénásai, nélkülük – bármennyire borzasztó is kimondani – sokkal lassabb lett volna az előrehaladás.

A keserű felismerés elől egy kincseskamrának nevezett kis szobába menekülök. Itt őrzik a léghajó ihlette tárgyakat: érmék, tányérok, étkészletek, gyermekjátékok, kitüntetések, borok, pezsgők, s a csuda tudja, mi minden. Nehéz lenne ma csak egyetlenegy olyan dolgot is mondani, amely az életnek ennyi területén produkál emléktárgyat. Ma már kevesebb az ekkora szenzáció, az ilyen jelentős áttörés? Vagy túl sok?

A miértek szobájában – ahogyan utólag elneveztem – demonstráltak nekem az áramvonalasság, a légellenállás, a fogaskerék-áttétel és egyéb fizikai, a léghajók szempontjából elengedhetetlen kérdéseket. Szerencsére egy első osztályos gyermekre tervezték, így az olyan, fizikában járatlan nő, mint én is megérti a miérteket és hogyanokat.

Az utolsó teremben azonban sokkal érdekesebb információkra akadok. Kiderül, hogy a gróf öröksége nem csupán annyi a város számára, hogy turistákkal naponta felszáll egy léghajó. Az egykori gyár alapjain ma olyan komoly ipari létesítmények működnek, amelyek a világon is elismertek. Erőgépek, ipari szerkezetek, építkezési eszközök mögött áll a Zeppelin-konszern.

A konszern mellett pedig ott áll a Zeppelin falu.

A falu központjában (amely ma Friedrichshafen része) a König-Wilhelm-Platz szélén állva újra a kisgyermek Zeppelin jut eszembe, aki egy óriási épületben, egy tehetős családban látta meg a napvilágot. Aki pontosan tudta, hogy mit jelent az, ha az embernek fedél, stabil család áll a háta mögött. Akkor tud igazán nagyokat alkotni.

Az 1913–14-ben a Zeppelin-gyár 600 munkavállalója és azok családjai számára Zeppelin gróf építette a falut, a Zeppelindorf-ot, amellyel óriási biztonságot nyújtott a vállalkozása munkásainak, dolgozóinak. Nem csupán foglalkoztatta őket, hanem lakóhelyet adott, lehetőségeket biztosított a családnak, közösséget kovácsolt. A gróf külön megalapította a Zeppelin Szociális Kft.-t, amellyel a vállalkozási kultúrát egy magasabb szintre emelte. S mindezt a XX. század elején.

A Zeppelinfalu egyik házában a XX. század első évtizedeinek munkáslakásába nyerhetünk bepillantást. Eredeti berendezési tárgyak segítenek elképzelni, hogyan éltek a Zeppelin-gyár dolgozói száz évvel ezelőtt. Betekintést nyerhetünk a házakhoz tartozó kertek egykori kultúrájába is. Igazi időutazás.

A falu egységes képét ma is megőrizte. S hogy hányan laknak itt olyanok, akik ma a gróf vagy Dornier hagyatékaként a városban működő gyárakban dolgoznak, nem tudom, de az biztos, hogy az egykori kft. még ma is működik, s a grófhoz hasonlóan szívén viseli a mai Zeppelin-konszern valamennyi ága dolgozójának életét.

A fenti sorok részét képezik a Bodeni-tó - Több mint útikönyv című alkotásomnak. Ezzel a részlettel szerettem volna kedvet csinálni mindenkinek a könyvhöz és a környékhez. A könyv megvásárolható itt, a kiadó weboldalán, a Libri és a Líra üzleteiben, s weboldalán, külföldön pedig személyesen tőlem. Írjatok az info@eletsoja.hu címre!

A szöveg és a fotók szerzői jogi védelem alatt állnak, azok felhasználása, másolása tilos, illetve csak a szerző engedélyével lehetséges.