Beleharapsz egy süteménybe, vagy egy édességbe és gondolsz vajon arra, hogy milyen története van? Mi sokszor, s legtöbbször ki is nyomozzuk, hogy kik és mikor készítették el először a kezünkben lévő finomságot.
A Bodeni-tó mellett számos gasztronómiai történetre akadtunk, köztük a Gottlieber ostya mai formájának kialakulására és előkelő rajongóira is.
A legősibb lepénysütési technikát, a főzőkövön történő tészta készítését fedezhetjük fel az ostyák készítési technológiájában. Mindenki előtt ismert az ostyasütő, amelyet közvetlenül a tűzön melegítenek fel és benne a tésztát összenyomva már kész is az ostya. Az ostyát, amely az első édes sütemények egyike lehetett a cukrásztörténészek szerint, később, talán csak a XX. századtól kezdve kezdték el megtölteni. Ilyen töltött ostya a híres nápolyi, de ilyen a svájciak Gottlieber ostyája is.
Fotó: Gottlieber-gyár honlapja: www.gottlieber.ch
Gottlieben település a Bodeni-tó svájci partján fekszik, nem messze Konstanztól és Kreuzlingentől. A település alapítását 1251-re datálják, s azt hiszem ma sem tudnám szebben jellemezni, mint könyvemben, A Bodeni-tó – Több mint útikönyvben:
„Hol fagerendás házak között, hol a parton kerekezünk, amíg el nem érjük Gottlieben szívét. A kis halászfalu, ahol csupán néhány áll még a középkori épületek közül, olyan kisugárzással rendelkezik, hogy itt támad kedve élni az utazónak. Végig járatjuk szemünket a téren, Emanuel Freiherr von Bodman költő házától az egykori mérlegházig.
A Dachenburg hotel és étterem sarkánál lehorgonyzunk egy pillanatra, figyeljük a hagymakupolás, fagerendás épületet, mellette az utca végén a fel-felbukkanó állóvizet és mindketten egyszerre mondjuk ki férjemmel azt, amit gondolunk: mint egy mesekönyv. Egy olyan mesekönyv, amely 3D-ben is kinyílik, s az oldalak között hirtelen bámulatba ejtő házak épülnek fel. Gottlieben házai így épülnek fel a szemünk láttára egy zsebkendőnyi területen, magukkal hozva a középkort, az újkort és mindezek megőrzését a legújabb korban.
A mesekönyv következő oldalát akarom, azt, hogy újabb épületek ugorjanak elő, lapozni, lapozni, hiszen ott, a következő oldalon, a jobbomon, ott, a fák között van még valami. Torony hirdeti, hogy ott tovább folytatódik a mese. Odaszaladok a kerítéshez, szinte észveszejtve akarom az újabb épületet, de nem megy. Mindenhol fák, mindenhol kerítés. A lapok, mesekönyvem lapjai nem engednek, összeragadtak az évszázadok alatt. Holott tudom, hogy az egykori konstanzi, püspöki mellékrezidencia, a középkori kastély ott lapul, de magánéletét óvó kezek nem nyitják ki. A híres svájci operaénekes Lisa Della Casa lánya él most ott, abban az épületben, amelyben a konstanzi zsinat alatt Husz Jánost és XXIII. János ellenpápát tartották fogva. Abban az épületben, amelyet III. Napóleon 1836-ban megvásárolt, nem messze édesanyja arenenbergi pompás lakóhelyétől, s tőle örökölt szépség iránti elkötelezettséggel neogótikus stílusban, némi velencei hatással felújított.
Egyetlen út van látni belőle egy kicsit, ha a parton fekvő könyv oldalai közé egy kis szelet fújunk be és pillanatra belesünk az oldalak közé. Ehhez azonban hajóra kellene szállnunk, de valahogy egyetlenegy sem akar felvenni most bennünket.” A könyvhöz a Libri és Líra üzleteiben és online áruházaiban, valamint ezen a weboldalon juthattok hozzá!
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A kis Gottlieben azonban szépségén túl rendelkezett még valamivel. Az ostyakészítés hagyományával, amelyet a falu asszonyai egymásnak adtak át generációkon keresztül.
Fotó: Gottlieber-gyár honlapja: www.gottlieber.ch
Az egész környék vásárolt tőlük ostyát, köztük a fenti részletben említett III. Napóleon édesanyja, Hortense is, aki innen csak pár kilométerre lakott, rendkívüli kastélyában Arenenbergen (amely ma is teljesen berendezve várja a látogatókat, itt írtam is róla). Hortense sokszor küldte le a személyzetet gaufrettes-ért a közeli Gottlieben településre és bűvölte el vendégeit a kávé mellé kínált finomsággal. Fia, III. Napóleon olyannyira megszerette az ostyát, hogy még édesanyja halála után is rendszeresen vásárolta. Gottlieben településen úgy emlékeznek rá, mint a Gottlieber ostya legnagyobb rajongójára.
Fotó forrása: wikipedia
III. Napóleon még nem a ma forgalmazott, csokival töltött ostyát imádta, hiszen annak a története csak a XX. században kezdődött.
Az 1920-as évekig a falu asszonyai otthon gyártják Gottliebenben az ostyát. Elisabeth Wegeli, egy vállalkozószellemű hölgy lesz az, aki a szomszédasszonyától megtanult ostyarecepttel és ostyasütési technikával megalapítja az első ostyasütő vállalkozást. Elisabeth alig 10 év alatt már tovább is fejleszti, megtölti csokival a feltekert ostyát. A vállalkozást lánya veszi át, majd a család többi tagjával a mai napig készülnek az édes kis rudacskák.
Fotó: Gottlieber-gyár honlapja: www.gottlieber.ch
Aki a Bodeni-tó mellett jár, semmiképpen se hagyja ki a kis települést, s a fagerendás házak ámulata után térjen be a Gottlieber-gyár kávézójába, ahol teletömheti magát III. Napóleon kedvenc ostyájával és áldhatja Elisabeth Wegelit, hogy megtöltötte csokival ezeket a gaufrettes-kat.
Fotó: Gottlieber-gyár honlapja: www.gottlieber.ch
