Németországban a nagyvárosok nem biztonságosak, ripakodott rám valaki, amikor lehetséges úti célnak ajánlottam az országot. Szerintem ez egyáltalán nincs így, legalábbis az én saját tapasztalataim alapján, na de én csak egy olyan ember vagyok, aki az átlagnál csupán kicsivel többet jár német nagyvárosokban, mert Németország legnyugodtabb és legdélibb szegletében, vidéken élek.
Viszont, ha így gondolja – kontráztam, akkor ott van a vidék, a kisvárosok, azok az ismeretlen városok, amelyekről még biztosan nem hallott. S mit lehet ott látni? – jött a felhúzott orrú kérdés! Rögtön egy tucat blogbejegyzésemet ajánlottam neki a német természeti csodákról, a kisvárosokról, a márkamúzeumokról, a kastélyokról és a Bodeni-tóról.
Közben pedig megkértem az olvasóimat, akik közül sokan élnek Németországban, hogy soroljanak ismeretlen városokat, helyeket Németországból, csináljunk egy olyan bakancslistát, amelyben a legkevésbé ismert városok szépségeiről írunk. S bizony ebből is összejött egy tízes lista, amelyet fel lehet kötni a bakancsra, s lehet ámulni, amikor odaértünk. Jöjjön a cikk, amelyet az Élet sója blog olvasóival közösen írtunk.
1., Bad Reichenhall
Ebben a kicsike bajor fürdővárosban biztosan kapunk majd levegőt több okból kifolyólag is. Miután 470 méteres magasságban fekszik az osztrák határ közelében a hegyekben, levegője tiszta. S hogy a mindennapi stresszből kilépve is lélegzethez jussunk, a Kurparkban nyújtózzunk el és máris a legnyugodtabb helynek ítéljük meg Bad Reichenhall-t. Nincs vége a jó levegőnek itt, mert a park egyik részében ott találjuk a világ legnagyobb szabad levegőjű Inhalatoriumát (belélegzde). Egy forrás sós vizét bevezetik egy épület padlására, ahonnan egy tövises növénnyel befuttatott falon csöpög le a sós víz. Igazi terápia a légzőszerveknek. Ha sóból még nem elég, akkor irány a sólepárló, amely Európa legszebb ipari létesítménye címmel büszkélkedhet. A sós után pedig jól esik majd a környék várainak (igen több is van) édes kis történeteit hallgatni.
2., Meßkirch és környéke
Erzsébet úgy írt lakóhelyéről és annak környékéről, mintha egy utazási magazin ajánlóját olvasnám, s nekem rögtön kedvem is támadt a baden-württembergi Meßkirchbe utazni: Nagyon szép város és az egész környék látnivalókban gazdag. A város közepén található egy kastély gyönyörű parkkal, nagy játszótérrel, de a városon kívüli szabadtéri múzeumot, ahol rögtön a Karoling-korig, úgy 1200 évet utazhatunk vissza az idővel, (Campus Galli) is érdemes bejárni. Meßkirch területileg Sigmaringenhez tartozik, ahol megtekinthető a Hohenzoller család egyik kastélya (Schloss Sigmaringen). Aki kirándulásra, sportolásra vágyik, annak a Donautal (Duna-völgy) nyújt megfelelő lehetőségeket. Ugyanitt színes lehetőségek várják a várak, és ezzel együtt a magas hegyi túrákat kedvelőket, akik megtekinthetik a Wegenweg várat a beuron-i sziklák tetején (Schloss Wegenweg). Ha pedig már Beuron-ban járunk, akkor kihagyhatatlan a gyönyörű kolostor és templom megtekintése (Erzabtei Beuron). Meßkirchtől szintén rövid autóútra található Pfullendorf, ahol tehető egy romantikus belvárosi séta a város belső kisebb tava körül, illetve a városon kívüli szabadidő parkban szintén lehet lazítani, különböző sportoknak hódolni (Pfullendorf Seepark - vízisí, úszás, búvárkodási lehetőség).
3., Murnau am Staffelsee
Félúton München és a híres Garmisch-Partenkirchen, valamint egy osztrák-magyar diplomata és a híres Der Blaue Reiter (A Kék Lovas) művészcsoport között található a Kék vidék, Murnau és környéke. Értelmezzük kicsit a fenti mondatot? Igen, közel az Alpokhoz, a Staffel-tó és a murnaui mocsaras vidék ölelésében hirtelen minden kékre változik, de annyira, hogy a müncheni művészek a XX. század elején egy egész irányzatot építettek erre a kékre. Murnau városában elég a főutcán leülni egy kávéra és már vettünk is magunknak a kávé mellé egy ellazító látványt, a kékben úszó Alpok formájában. S, ha ennyivel nem elégednénk meg, akkor körbekerekezhetjük Bajorország legmelegebb tavát a Staffelsee-t, megismerhetjük a környező mocsár élővilágát, végigmehetünk az expresszionisták útján egészen Wassily Kandinsky házáig, benézhetünk a híres festő Kaulbach villájába és számos ma is itt inspirálódó művész galériájában is nézelődhetünk. Ha ennyivel nem elégszünk meg, akkor csak nézzünk a térképre és rájövünk, hogy egy ugrásra járunk a híres II. Lajos bajor király impozáns kastélyaitól, valamint Németország legmagasabb hegyeitől. Ja, s nem árultam el, hogyan jön ide egy osztrák diplomata? Igazából nem diplomáciai szempontból, hanem, mint író, hiszen a városban inspirálódott Ödön von Horváth, osztrák-magyar drámaíró.
4., Wernigerode
Wernigerode-ról a neve alapján sokáig azt hittem, hogy valahol a német-holland határon fekszik, s nem! Szász-Anhalt tartományban, Kelet-Németországban, a Harz-hegység lábánál találjuk, rögtön felismerjük, ha meglátjuk a város melletti várat.
„A színes város” elnevezés valós tartalmáról pedig az óvárosban magunk is meggyőződhetünk. Barokk épületei közül kiemelkedik a híres városháza, de az egykori grófi székhelyet jelző vár végijárása is kötelező.
Múzeumjai között pedig olyanokat találunk, mint a repülési, az egykori hengermalom, mint a pisa-i ferdetornyot meghazudtolóan dőlő épület, a legkisebb barokk lakóház a maga 2,95 méteres szélességével, a város tucatnyi tűzvészére is emlékeztető tűzoltó múzeum, az NDK design-t bemutató kiállítás és a boszorkánymúzeum, ha azt nem költöztették volna át a közeli Quedlinburgba, ahová szintén érdemes ellátogatni. A környék, a Harz-hegység itt is ad még jónéhány napra látnivalót, ha úgy döntünk, hogy Németország ezen vidékére látogatunk. Mutatok még egy videót is a városról és a környékről:
5., Limburg an der Lahn
Favázas épületekből ebben a városban biztosan jó kiképzést kapunk, ráadásul egy igen különleges építészeti stílusú (átmenet a román és a gótikus stílus között) dóm szintén uralja a városképet. Legjobban a Lahn folyón hajózva, vagy az azon átívelő hídról tudjuk a kiugró sziklára épült dómot megcsodálni. A város elhelyezkedése pedig további csodákat nyithat meg, hiszen nem messze találjuk Koblenzet, s a két város környékén pedig számos római kori emléket, hiszen a császárok egyik legkedvesebb vidéke volt a Rajna-menti tartomány.
6., Heusenstamm
Ha túl nagynak, túl zajosnak és túl népesnek találnánk Frankfurt városát, akkor látogassunk el a pár kilométerre található Heusenstamm városába. A 800 éves településen megkapjuk majd azt, ami Frankfurtban hiányzott. Csöndes sétát a Schönborn kastély körül, betekintést az egykori kolostori életbe, emlékezést a hétéves háború békéjét megkötő méltóságokra és egy jó pohár almabort, feltéve, ha követjük a zöld nyíllal körbeölelt piros almácskát utunkon.
7., Waging am See és Prien
Két gyöngyszem a Chiemsee közelében. Kétségtelenül a Chiemsee Bajorország legnépszerűbb tava. Éppen ezért talán kicsit jobban járunk, ha az alig pár kilométerrel odébb található Waginger See-hez látogatunk el.
Körbekerékpározni, horgászni, wellnesezni, kecskékkel kirándulni, betekinteni egy parasztgazdaság életébe egyaránt tudunk a városban és környéken. S ha már a Chiemsee közelében tartózkodunk, akkor Prienbe is el kell mennünk.
A közeli hegyek és a tó klímája gyógyhatással van az ide érkező emberekre – így tartják már vagy 150 éve. Prien kiváló kiindulópontja egy Chiemsee kerülő bicajos vagy gyalogtúrának, s hajóval pedig a tó belső titkait is felfedezhetjük, köztük a szigeten álló csodás kastélyt, a Herrenchiemsee-t.
8., Schmalkalden
A Türingiai-erdő túraútvonalai és szarvasból készült étkei önmagukban is vonzóvá teszik Schmalkalden település környékét. Aki azonban Luther Márton nyomába ered, az ki nem hagyhatja a szintén fagerendás házairól híres települést. Luther is útba ejtette 1537-es utazása során, itt tartózkodásának emlékét nemcsak egy tér, hanem az a lakóház is őrzi, ahol megszállt. A város büszkélkedhet a protestantizmus erős várával, a reneszánsz ékkőként is emlegetett Wilhelmsburg kastéllyal is. A bátrabbak megtekinthetik a Finstertal vas és mangán-dioxid bányát, amely 1858 és 1934 között működött, míg a kulinária fogékonyak a Viba cég nugátjaiba vethetik be magukat.
9., Goslar
Goslarnak csak a neve nem annyira ismerős, a városról készült fotókat már biztosan sokan látták. Itt aztán a fagerendás házakat nehéz lesz összeszámolni. Elárulom, hogy csaknem 1500 ilyen háza van, s többek között ezzel Goslar az UNESCO Világörökség listáján is szerepel.
Alsó-Szászországban a Harz-hegység (amelyről Heine éppen ebben a városban írt) mi mást tehetne hozzá Világörökségként a helyhez, mint egy bányát. A Rammelsberg ércbányát mindenkinek, aki Goslarba látogat, látnia kell - írják a helyiek.
Szerintem azonban ennél is nagyobb attrakció – a szintén Világörökségi listán szereplő – víztározó rendszer, amelynek alapjait a Walkenried kolostor középkori szerzetesei rakták le. Az esővíz összegyűjtésére csatornákat és víztározó tavakat hoztak létre, amelyekből a helyi bányászok végül egy csaknem 500 km hosszú csatornarendszert és 149 kis tóból álló vízi világot hoztak létre a kitermeléshez. Ma 300 km-nyi csatornát járhatunk végig, amelyek mellől még a Harz-hegység felső vidéke is bámulatos látványt nyújt.
10., Ettal
Következzen a legkisebb település, amelyet legtöbben szintén csak akkor jegyeznek meg, amikor beírják a navigációba az őrült II. Lajos bajor király egyik kastélyának, a Linderhofnak a címét. Ha túl sok turista várakozna a kastélynál, akkor inkább térjünk be a városka kolostorába, amelyet 1330-ban Bajor Lajos császár alapított a Rómából való sikeres elmenekülése után. A XVIII. században híres lovagakadémia és jelentős iskola működött a kolostorban. Kóstoljuk meg a szerzetesek gyógynövényes likőrjét, s 400 éves sörfőzési technikájával készült sörjét. A sok alkoholra pedig jól fog esni a látvány sajtkészítő műhelyben a kóstoló.
A bejegyzésben szereplő fotók forrása a városok turisztikai weboldalai, amelyek linkjét a bejegyzésben megtaláljátok!
