Heidelbergről mindenki tudja, hogy sármos város, de kevesen tudják csak, hogy itt található a világ legnagyobb hordója, az első kerékpárok egyike, a legrégebbi német egyetem, a legrégebbi bizonyíték az európai emberre, egy ókorinak kinéző náci színház és a legszélesebb gyűjteménnyel rendelkező patikamúzeum is.
A Fekete-erdőből sebesen fut a Neckar folyó az Odenwald erdő felé, hogy romantikussá varázsolja az öreg hölgyet, Heidelberget. Régi motorosokat az utazó szakmában nehéz elbűvölni, dolgozni kell érte, de Németország egyik legszebb városának elég csak léteznie. Sármja, eleganciája, titokzatossága és az élet élvezete ott lapul a város minden pontján. Nehéz leírni, hogy miért is kell Heidelbergben sétálni egyet. Amikor az ember belép a városba, elfogja egy romantikus érzés, a nyugalom, a szeretet, s a szabadság keveredik a levegőben. Mutatom az utat Heidelberg szívéhez először kicsit romantikusan, azután a cikk végén pedig számos tippel és hasznos infóval!
A Neckar folyón átívelő híres hídat - amelyet már Goethe is a világ csodájának tartott az innen nyíló kilátás végett - pillantjuk meg először a város magja felé közeledve.
Autót eldobva a közelébe férkőzünk és megállapítjuk, hogy a hídnál csak az egykori városkapu két tornya bájosabb.
Az öreg hölgy mindig központi szerepet játszott Európa színpadán. Stratégiai fekvése vonzott ide rómaiakat, német választófejedelmeket, püspököket, kálvinistákat, franciákat, vallon hadvezért és amerikai hadsereget is. Mindenki itt felejtette a keze nyomát, ki építő jelleggel, ki rombolással.
Ezt szemlélteti talán a legjobban a város és a folyó fölé magasodó várkastély.
Itt egyetlen pillanat alatt végigkísérhetjük az öreg hölgy gótikus kinyílását, reneszánsz pajkosságát, barokk érettségét, s klasszikusan letisztult báját. A Königsthul-on emelkedő vár, a wormsi érsekek korában (XIII. század) elnyerte nagyságát, azután 400 évig mindig csak egyre szebb lett. A francia katonák nem tisztelték úgy, ahogy egy ilyen hölgyet kellene, lerombolták. S végül már senkinek, még az égieknek sem volt annyira fontos, hogy megőrizzék. Lehet, hogy éppen ezért kaphattuk mi, a mai látogatók meg ezt a romantikus romot.
A vár, amely közel háromszáz éve "csak" rom, kulturális és turisztikai találkozópont. Koncertek, lakomák, színjátékok színhelye, a világ legnagyobb boros hordójának lakhelye, s esküvői fotósok műterme.
Apropó boros hordó! Emellett nem mehetünk el szó nélkül. A Neckar-folyó mellett vagyunk, igen ott, ahol az egyik legjobb szőlő terem Németországban. Naná, hogy ennek köszönhető az 1751-ben elkészített, 220 hektoliter bor tárolására alkalmas "hordócska". A hordó a várban ma is megtekinthető (sajnos mi éppen zárás után érkeztünk, így csak a bor maradt hordó nélkül.)
A vár helységeinek egykori funkcióit csak találgatni lehet, de a kilátás a Neckarra és a szemben húzódó Heiligenbergre páratlan. S ha a hordó mellett még üvegeket, patikaüvegeket is szívesen nézegetünk, akkor lábunkat ki ne tegyük a várból, amíg nem láttuk Európa legnagyobb gyűjteményével rendelkező patikamúzeumját. 2000 évnyi gyógyszerészet kellékei visznek körútra.
Csúcsra törőknek van még innen feljebb is. A vár mellett közlekedő függővasút a Királyszék 558 méteres fennsíkján kínálja fel a környéket, feltéve, ha nem párás az idő. :-)
Alámerülni a város forgatagába egyenlő az élvezetekben való alámerüléssel. Kis kocsmák, éttermek, borozók, fagyizók gondoskodnak a kifáradt egyetemistákról és turistákról.
A csaknem 30ezer diák a város lakóinak egyötödét teszi ki, s az öreg hölgy kedvében (vagy keblére) járó turisták pedig milliószám érkeznek évente. Így állandó a harc a legjobb helyekért, parkolóban és éttermekben egyaránt, de az ádáz küzdelem mindig olyan élvezetet hoz, amelyre csak egy tapasztalt vendéglátó képes. Kóstolhatunk itt jófajta Neckar menti bort, rajnai halakat, kolbászokat és olasz fagylaltot. Az Untere Strassen mindenképpen sétáljunk végig, talán itt kicsit több lesz a helyi a turisták között!
Ha nem is lehetünk diákok Heidelberg egyetemén, de turistaként végigsétálhatunk a Hauptstrassen, elmélkedhetünk a Filozófusok útján, hálát adhatunk a Heiliggeist templom lenyűgöző gótikus épületében, s Goethe-t olvashatunk a folyóparton.
A rózsára, liliomra
hajnalharmat hull a parkban,
mögötte a szikla orma
nyájas cserjével takartan,
lovagvár a tetejében,
lejjebb magas erdő zöldel,
enyhe lejtő ível szépen,
úgy békül a hegy a völggyel.
Részlet Goethe Nyugat-keleti díván kötetéből a Jelenben a múlt című verséből
Aki egyszer betette a lábát Heidelbergbe, az onnan nehezen jön el. Van itt valami a levegőben, nyugalom, áhítat, amelyet már 3000 éve a kelták is felfedeztek. Én is éreztem, de nehezen tudom megfogalmazni, hogy mi is az, ami miatt annyira elragadott a város. Olyan, mintha Heine-től Mark Twain-ig, valamint a sok száz tudóstól a reformátorokig mindenkiből egy kis rész a városban lenne ma is. Sokszor csak megállítam és elmerültem Heidelberg részleteiben.
Az egyetemisták és a németek nagyon kedvelt zeneszerzője, Fred Raymond szerint itt hamar szerelembe esik az ember, ha más nem, akkor a jó borokba, vagy a több száz éves épületekbe, de minimum itt hagyja a szívét.
A szívünket mi hazahoztuk, de Heidelberget felvettük a legtitokzatosabban hozzánk ragaszkodó városok listájára!
Tippjeim és hasznos információim a városhoz:
Heidelberg turisztikai oldalát itt találjátok: Heidelberg Tourism
Ha hosszabb időt töltetek a városban, akkor érdemes felkeresni a Carl Bosch Múzeumot és a Kurpfälzischen Múzeumot, ahol a Karl von Drais által készített első kerékpárok egyikét is megtekinthetjük.
Állítólag Mark Twain itt, Heidelbergben kapott inspirációt a Huckleberry Finn című művéhez, többek között a Neckar-folyón történt hajózás során. Érdemes elmenni egy útra, itt találtok lehetőségeket!
A Heidelbergi Egyetem Németország legrégebbi egyeteme (1385-ben alapították) és európai szinten is tisztes helyen áll, nemcsak korát tekintve. Sétáljunk el a legrégebbi épületei közé és mindenképpen nézzük meg a Studentenkarzert, amely az Augustinergasse-n a régi egyetem épülete mögött található. 1778-tól 1914-ig a diákokat olyan "triviális bűncselekményekért" büntették, mint például az éjszakai kihágások vagy a közrend egyéb megsértései - gyakran kisebb csalások, csíntevések.
Abban az időben az egyetemnek még volt saját bíráskodási hatásköre a garázdálkodó diákok fölött. A büntetések a kihágásokért három naptól négy hétig terjedtek, amelyet egy cellában kellett letölteni, de a diákok részt vehetnek az előadásokon. Az egyetemi órák után a foglyoknak börtönükbe kellett visszatérni. Sokan töltötték itt idejüket azzal, hogy a Karzer falaira, a saját vagy társaik arcképét, vagy szlogeneket, idézeteket rajzolták fel. Ezek a "műalkotások" még ma is megtekinthetőek. Bővebb infó itt.
A város határában található a Thingstätte, amely egy, 1934-35-ben épült náci színház. Érdekessége, hogy ötvözi a nemzetiszocialista és az antik építészet jegyeit. A nézõk 56 sorban tudnak helyet foglalni, s 25 métert emelkednek. Összesen 20 000 ember tud egyszerre a helyszínen ülni. A színházat 1935. június 22-én nyitotta meg Joseph Goebbels propaganda miniszter. Bővebb információt itt találtok.
Az Altes Brücke-n sétálva ne felejtsünk el megállni a csúnyaság, a szégyentelenség, a vágy és a hiúság szimbólumánál a majomnál. Egy tükröt tart a kezében, amelyhez sok legenda is kapcsolódik. Pl.: Megérinteni a tükröt visszatérést jelent a városba, a majom jobb kezének hegyes ujja jóletet hoz, míg a mellette lévő egerek gyermekáldást. A jelenlegi majom 1979 óta nézelődik a hídon, de egyes források szerint már a XV. században is volt itt egy hasonló majomszobor.
A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu
