Mámorító szépségű középkori falvakra, isteni nedűre és gólyákra bukkantunk Elzászban.
A Rajna és a Vogézek hegylánc között terül el Elzász, amelynek hovatartozása a történelem során igen változatos volt. Kelták, rómaiak, Habsburgok, franciák, németek osztozkodtak a területen, nem kevés szenvedést okozva az itt élőknek. Elzász azonban ma már csak egyetlen dologban mutatja meg ezt a hektikus hovatartozást, sokszínűségében.
A rómaiak segítségével kialakított borkultúra (Franciaország egyik legszárazabb és legnaposabb vidéke ez), a németek fagerendás házai, francia színekkel feldobva, éppen úgy színesítik, mint, ahogyan a német csülök és savanyúkáposzta után felszolgált francia éclair fánk.
Colmarról már mindenki tudja, hogy Elzász Velencéje. Híres a karácsonyi vásárja, híres a New York-i Szabadság-szobor készítőjéről és híres a gólyákról (bár arról egész Elzász). Colmar azonban csak egy szépség a sok szépség között.
Az elzászi borút 170 km hosszan nyúlik el a Mulhouse melletti Thann településtől a Strasbourg melletti Marlenheim-ig, amely mellett olyan borokat kóstolhatunk meg, mint a Pinot Blanc, a Sylvaner, a Riesling, a Muscat, a Crémant D’Alsace, a Pinot Gris, a Gewurztraminer, Sélection De Grains Nobles.
Pár érdekes adat a borvidékről, amely azért elgondolkodtatott: 15.600 hektárnyi szőlő, 4200 borosgazda, 140 millió megtöltött palack évente, ami 1.05 millió hektoliter bort jelent.
Végigjárhatjuk kerékpárral, autóval vagy gyalog, bár, ha bor, akkor talán az a legjobb, ha gyalog vágunk neki egy-egy szakasznak. Így lesz időnk megcsodálni a számos várat, múzeumot, középkori települést, katedrálist, templomot és mindent, ami ezt a környéket sokszínűvé teszi. Gyakorlatilag 3 kilométerenként botlunk majd bele egy településbe, így nem kell aggódni, hogy nem lesz hol kipihenni a kedves elzászi gazdák szívesen kóstoltatott borát.
Többször jártunk már Colmar-ban, s másokhoz hasonlóan én is kedves településnek találtam. Most azonban kiszabadultunk a bűvköréből és elindultunk a Vogézek felé, hogy kiszakítsunk egy részt a borútból.
Eguisheim településre esett az első választásom, ahol az egykori, középkori városmag a legépebben maradt meg a környéken. Koncentrikus körökben futnak körbe az utcák, középen várral és katedrálissal, valamint egy térrel, ahol a város szülöttének, IX. Leó pápának szobrával találkozni.
A fagerendás házak mindig kölcsönöznek egy középkori hangulatot a városoknak, de itt valahogy többről volt szó. Ahogyan a macskaköves, szűk utcákon bukdácsoltunk, annyira visszarepített a város a középkorba, hogy időnként attól tartottam, valaki a fejemre lódít egy lavór vizet az ablakból.
A Szépség és Szörnyeteg filmet akár itt is forgathatták volna, sőt sokan tudni vélik, hogy a díszlettervezők elzászi településekből merítettek ihletett Belle és apja falujának, Villeneuve-nek a megformáláshoz. Valóban mesébe illő, s nem is kell mást tenni, mint sétálgatni, leülni egy kávéra és csak úgy beleképzelni magunkat a mesébe.
A mese azonban nem ért véget Eguisheimben számunkra. Ribeauvillé-ben nyílt ki újra a könyv. Már az előző oldalról is látszott, hogy amint kihajt a szőlő, újra erre kell látogatnunk, s meghódítva a Vogézek dombos részére épült várakat, legalább a szemünkkel be kell fogadnunk a Rajnáig elterülő borvidéket.
Ribeauvillé-ben már sokkal több volt a turista, így a középkori hangulat átérzése is elmaradt a részemről. Holott a település utcái itt is régiek és színesek.
A várost a domboldalról figyelik a várak. Jól tesszük azonban, ha előbb kicsit megpihenünk valamelyik szőlősgazda borászatában és azután vágunk neki a hegynek, a jutalom panoráma formájában nem marad majd el. Riquewihr és Ribeauvillé közös weboldalán a várakról itt tájékozódhatunk.
Nézzünk pár hasznos információt, amivel már akár többnaposra is tervezhetünk egy látogatást a környékre:
- A fent említett két település között található Kaysersberg és Riquewihr. Egyikben sem marad el a középkori hangulat, s a kötelező borkóstolás, de Kaysersbergben érdemes időt szánni az üvegművészekre, míg Riquewihr-ben felpattanni egy városnéző vonatra, amely a szőlők közé is kivisz bennünket.
- Elzász turisztikai oldalát itt találjátok.
- Hunawihr település mellett található a Naturoparc, ahol természetes környezetben lehet megfigyelni a híres elzászi fehér gólyát és számos víziállatot. A park weboldala itt található: http://www.centredereintroduction.fr/
- Eguisheim mellett található a Hohlandsbourg várkastély, amelyet a 13. században Habsburg Rudolf építtetett. A vár ma is látogatható, a panoráma pedig innen is páratlan. Jó idő esetén a Fekete-erdő is csodásan látszik.
- A borokban nem lehet jó tanácsot adni, kóstolni kell, s szerencsére szívesen is kóstoltatnak, de arra figyeljünk, hogy csak az AOC oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott bort vegyük meg.
- Mit együnk? Híresek az elzászi kolbászok, a perec (a német brezel kicsit továbbfejlesztve, töltve, sajttal), a csülök és a húsos ételek savanyú káposztával. Ribeauvillé-ben én egy hús nélküli helyi specialitást ebédeltem, helyi sajttal és szalonnával sütőben sütött krumpli. Az étterem a Les Trois Châteaux volt, itt találjátok a weboldalát.
- A közelben húzódik a Maginot vonal, amelynek egyik megmaradt részét, a 35-ös számú bunkerrel Marckolsheim település mellett megnézhetjük. A bunker és a múzeum általában csak vasárnap van nyitva, tájékozódjunk itt a weboldalon.
Mi hamarosan folytatjuk a borút felfedezését, tartsatok velünk!
A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu
