Füstös sör, beszélő kutya, magyar lovas, Levi’s farmer, boszorkányok és a legszebb német óváros – ezt ígéri Bamberg, Nürnbergtől 70 km-re.

Németországba érkezésünk után Bamberg volt az első város, ahová kirándulást szerveztünk, mert az összes weboldal és útikönyv kiemelten kezelte az UNESCO Világörökségi címmel is rendelkező történelmi várost. Különböző címeket, mint a Frank Róma, a német Velence, a bajor Prága aggattak rá, s ettől még inkább kíváncsivá tettek.

Első találkozásunk a várossal inkább hatott az érzékeinkre, s csak később, egy másik látogatás alkalmával mélyedtünk el a város érdekességeiben is. A látogatások során tucatnyi dolgot gyűjtöttem össze, amelyet egy, a városba érkező, érdeklődő utazónak feltétlenül látnia kell! Mielőtt belecsapnánk a Regnitzbe, amely a város híres folyója, elárulom, hogy miért is most hozakodom elő Bamberggel.

Három oka is van! Az egyik, hogy egyre jobban igyekszem kerülni a turisták által megrohamozott helyeket, s Bamberget nyáron mindig milliónyi látogató lepi el. Viszont ősszel már kevésbé. S az ősz nemhogy elvenne a város szépségéből, sokkal inkább hozzátesz.

A másik, hogy nemrég olvastam az egyik legnagyobb német turisztikai magazin felmérését arról, vajon az olvasóik melyik óvárost tartják a legszebbnek Németországban!? S a címet Bamberg magasan nyerte a többiek előtt!

A harmadik pedig, hogy vettem egy Levi’s farmert, s az eladó nem akarta elhinni nekem, hogy ez az amerikai jeans bizony német gyökerekkel rendelkezik, méghozzá egyenesen Bambergből! Mondjuk nem is volt német az eladó! J

Ekkor tudatosodott bennem, hogy nem is írtam még erről a városról egy jó kis ajánlást sok információval itt a blogon.

Akkor most csapjunk is bele a Regnitzbe, s irány Bamberg!

A városháza

Az első, amit látni kell az Bamberg városházája (eredetileg a 14. században épült, de a jelenlegi épület a 15. században készült el), amely talán a legismertebb kép az interneten, ha Németországról van szó. A legenda szerint Bamberg püspöke nem adott a polgároknak elég földterületet ahhoz, hogy arra városházát építsenek (féltették hatalmukat a polgársággal szemben). A polgárok úgy oldották meg a kérdést, hogy a Regnitz folyón létesítettek egy szigetet, amelyre felhúzták a városházát. A kis gyufás skatulyának kinéző épület ma is azt jelképezi, hogy Bambergben a sziget a polgárságé, a dombok az egyházé, míg a folyópart a népé (halászoké). A régi városháza mögé a 18. században kerültek újabb épületek. Érdemes bepillantani is, mert Európa legnagyobb fajansz- és porcelángyűjteményét láthatjuk benne.   

A dóm és a lovas

A folyóparttól a közeli dombra kell felkaptatni ahhoz, hogy az egykori püspökök hatalmának legszebb bambergi emlékéhez, a dómhoz érkezzünk. A dóm alapítója az a II. Henrik német-római császár, akinek történetesen mi első királynénk, Bajor Gizella a húga. Az épület, amely előtt a Dómtéren állhatunk már nem az, amelynek építését Henrik 1002-ben elkezdi, de abban biztosak lehetünk, hogy itt már a 11. században is ált templom a császár kívánságára.

A dóm különlegessége egy lovas szobor, amelyről sokan azt gondolják, hogy az első magyar király, Szent István szobra, aki a keresztény II. Henrik sógora volt. Nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy kit ábrázol a szobor, de az biztos, hogy a lovas, Henrik és felesége, Kunigunda szarkofágja felé lovagol, de tekintetét az oltárra szegezi, talán ezzel is jelképezve azt, hogy eljött a kor egyik legkeresztényibb családjához, hogy saját elhatározását és országát a kereszténység irányába ezzel is erősítse.

A dóm mellett a püspökök régi rezidenciája, amely azelőtt a császár udvara volt, lenyűgöző épületrészekkel kápráztatja el a látogatót. A kapun egyszerűen alig tudtam átjutni, mert annyira elbűvölt az, ahogyan természet, ember, isten és művészet egyetlen kapuban fejeződik ki.

A dóm weboldalát itt találjátok!

 A rózsák és a püspökök

A tér – amely önmagában kifejezi Bamberg 1000 éves egyháztörténetét – másik oldalán találtuk a püspökök új székhelyét, amelynek igazából az udvara ragadott magával. (A belső terek az akkori egyházfők mérhetetlen gazdagságáról tesznek tanúbizonyságot, amely nálam ambivalens érzéseket váltott ki.) A rózsakert és onnan a St. Michael templomra nyíló kilátás sokkal kellemesebb pillanatokkal ajándékozott meg. A Neue Rezidenz weboldalát itt találjátok!

A sörfőzdék és a Schäufele

Legendákból Bambergben sincs hiány! A világszerte ismert füstölt bambergi sör legendája arról szól, miszerint pár mázsányi megégett árpát kidobni nem akaró tulajdonos sört főzött a terményből és így készült el először a füstölt sör a városban. Egy biztos, hogy ma már ez a sör, a híres Schlenkerla tölgyfakérgen füstölt árpából készül és igazi bambergi híresség. Bár Bamberg nemcsak ettől, hanem attól a temérdek sörfőzdétől, amely a középkorban és ma is működik a városban, lett a sör fővárosa Németországban. Nemrég olvastam, hogy 280 liter sör elfogyasztása jut évente egy bambergi lakosra. Azért a gyermekeket és betegeket figyelembe véve, no meg, hogy 365 nap egy év, ez egy elég durva szám.

Fontos kifejezés lehet Bambergben, ha beülünk egy sörözőbe, a Seidla, amely egy bambergi kifejezés egy jó nagy korsó sörre (0,5 liter). A sör jól passzol a Schäufele-hez, amely malac lapocka puhára főzve, hozzá pedig általában egy jó kis Kloß (gőzgombóc) jár. 

Sörös történelem Bambergben egy séta keretében nemcsak önállóan, hanem szervezetten is lehetséges, itt lehet róla tájékozódni.

E.T.A. Hoffmann nyomában

Egy olyan hely, mint Bamberg igazán jó inspiráció lehet az olyan érzékeny lelkű művészembereknek, mint, amilyen E.T.A. Hoffmann is volt. A városban néhány évig karmesterként dolgozó és lakó író (komponista, zenekritikus, karmester, jogász, grafikus és karikaturista – csak a teljesség kedvéért) nemcsak Berganza kutya karakterét vehette innen, hanem számos más alakot és misztikus lényt is. Bamberg annyira színes, annyira sok történet lapul a házakban, az utcák kövei alatt, hogy egy olyan gazdag képzelettel megáldott férfinak, mint Hoffmann, igazi aranybánya lehetett. A legjobban azt sajnáltam, hogy egyik látogatásunkkor sem tudtam részt venni a város turisztikai hivatala által szervezett Hoffmann sétán, ahol nemcsak az író egykori lakóhelyén berendezett múzeumot, hanem az itteni életét körbelengő történeteket is megismerhettem volna, s jelenleg pedig már nem is csinálják ezt a sétát, pedig sok jót lehetett hallani róla.  A múzeum honlapját itt találjátok!

Levi Strauss a kék farmer atyja

Szerintem te sem tudtad kedves Olvasóm, hogy Levi Strauss Bambergben (pontosabban a bambergi járásban, Buttenheim községben) született Löb Strauss néven 1829-ben!? Alig 17 éves, amikor apja halála után édesanyjával kivándorolnak Amerikába, az ígéret földjére. Az aranyláz idején az USA mindenre vevő, így Levi Strauss kék munkanadrágjára is, amelyből a leghíresebb ruhadarab lesz. Levi, azaz Löb szülőházában nemcsak az ő történetével, hanem a farmernadrág több, mint 150 éves történetével is megismerkedhetünk. A múzeum honlapját itt találjátok!

Boszorkányok és ajtók

Bamberg történetében is vannak sötét foltok. Az évszázadokon át, majd a nácizmusban kiteljesedő zsidóüldözés mellett a középkor boszorkányperei viszik el a szörnyű tettek „díját”. A 17. században alig 20 év alatt csaknem 1000 férfit és nőt kínoztak, vádoltak boszorkánysággal és legtöbbet meg is égették Bambergben. A kor püspökei szinte már fanatikusan üldöztek mindenkit, aki kicsit is gyanús lett. Még Bamberg egyik polgármesterét is máglyára küldték boszorkányság vádjával. Az egykori kivégzéseknek állít emléket a Geyerswörth kastély hátsó része mellett egy a járdára elhelyezett fény emlékmű. Bővebb infó itt!

Sötétedés után nézzük meg, megható lesz! Esti sétánk alkalmával figyeltem fel a bambergi kapukra, amelyek bizony igencsak sokszínűek, árulkodóak és hívogatóak. Sajnos az esti fotóim nem adják úgy vissza, viszont rátaláltam Alexander Roßbach fotós egyik gyűjteményére, amely Bamberg kapuiról készült, itt találjátok.

Altenburg madarai és felhői

Bamberg is hét dombra épült, mint Róma – mondják, s igazuk is van, mert a város és környékét hét magaslat határozza meg. A legmagasabbon áll a város jelképe, az Altenburg. Mi csak egy rövidebb sétát vállaltunk be a parkolótól a várig az erdőn keresztül (lépcsőkkel ki van építve), de így is kellemes madárcsicsergés kísért bennünket. Aki szeret gyalogolni, az akár a városból is kitúrázhat a várhoz, amely a 12. században a városi lakosság védelmére épült. Később püspöki székhely is volt, s időnként lerombolták, majd újjáépítették. E.T.A. Hoffmann 1812-ben ide vonult kicsit félre a mindennapoktól. Rá emlékeztet a várban működő "Hoffmannsklause" Fogadó. Csodás volt innen a panoráma a városra még azzal együtt is, hogy épp egy vihar készülődött lecsapni. Altenburgról itt találtok további információkat.

Hajókázás velencei hangulatban

Bamberg Velencére emlékeztető hangulatára egy hajókázással találhatunk rá. Ottjártunk idején egy hosszabb (csaknem másfél óráig tartó) útra neveztünk be, amely során nemcsak a várost szabdaló Regnitz folyón, hanem a Duna-Maina-csatornát is bejártuk. A belvárosból, az Am Kranen mellől indulnak ezek a hajók a főszezonban 11 órától óránként általában este 5-ig. Bővebb információt itt találtok. Később tudtam meg, hogy akár gondolázhattunk is volna a Regnitzen, amellyel teljes lett volna a velencei hangulat.

 Remélem, hogy kedvet kaptatok Bamberg városához, ahol a környékkel együtt több napot, egy hosszabb hétvégét is érdemes eltölteni.

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerzők engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu