Keskeny úton suhanunk, kanyargunk a zöldebbnél is zöldebb dombok között. A szinte már feketének mondható fenyőerdő foltok kart karba öltve simulnak a lombok harsány zöldjeivel Svájc dombjainak oldalára. Gruyères város felé autózunk, s közben nem hisszük el, hogy ilyen táj létezik. Háttérben az Alpok még havas csúcsai, előttük a harsány zöldben pompázó dombok, helyenként fagerendás házakkal tűzdelve, s az egészet szemmel tartja a középkori vár, amely inkább vár és város együtt.
Fotó forrása: www.myswitzerland.com
Mindenütt tehenek legelésznek, kolompjuk már messziről jelzi, hogy ők is harapnivalónak érzi ezt a legelőt. Lassan haladunk el mellettük, megbámulnak és látni vélem mosolyukat, miközben arra gondolnak: Megszeretnéd kóstolni te is a mi finom tejünkből készített sajtot? S igazuk van, mert a sajtgyárba igyekszünk, ahol a fantasztikus Gruyère sajt készül.
A gyár, a múzeum és az étterem Gruyères falu közepén található. Nem véletlen, hiszen itt a sajt áll a középpontban, ki tudja hány száz éve. Már 1155-ben egy okirat engedélyezi az egyszerű hegyi parasztoknak a legelőgazdálkodást és a sajtkészítést ezen a vidéken. El tudtok képzelni egy olyan fiút Gruyères faluban, akinek az apja, a nagyapja, a dédapja, az ükapja, a szépapja és számos ősapja is már teheneket tartott és sajtot készített, csak úgy, mint ő? Hát elég nehéz, pedig bizonyára van ilyen fiú, illetve család Gruyères faluban.
Belépünk a sajtgyárba és rögtön az érett sajt illata csapja meg az orrunkat. A múzeumi belépő mellé kis dobozban már meg is kapjuk a kóstolókat, 6, 8 és 10 hónapos Gruyère, amit elmajszolhatunk miközben Cseresznye, a tehén, aki cseresznyevirágzás idején született, magyarul kalauzol bennünket.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Élvezem a hangját, előadásmódját, s azt, ahogyan végig az az érzésem, mintha egymás mellett sétálnánk. Az istállóból a legelőre megyünk, ahol megtudom, hogy mennyire fontos a sajt szempontjából, mit eszik meg Cseresznye. Rozs, lóhere, borjúpázsit, vaníliás kosbor, kakukkfű, kömény, martagon liliom, nárcisz, ibolya - mindegyik hozzájárul a sajt pompás ízvilágához.
A finomságok után Cseresznye bevezet a tej és a fejés világába, elképesztő számok, döbbent pillantások és már a gyárban is találjuk a tejet, no meg persze magunkat is. Hatalmas üstökben keverik, ami persze nem meglepő, hiszen Cseresznye szerint - s higgyünk neki - 400 liter tej kell 35 kg sajthoz. S hány Cseresznye korú tehén kell 400 liter tejhez? Nos, egy tehén naponta nagyjából 100 kg füvet eszik meg és 25 liter tejet ad, akkor?
Nem csoda, hogy az igazi sajtok nem olcsóak. Végig ballagunk négylábú idegenvezetőnkkel a sajtkészítés fázisai mellett, felmelegítés, tejsavbaktérium és oltóanyag adagolás, élesztőgomba fecskendezés, törekkészítés, besűrítés, formába öntés, pecsételés, préselés 16 órán át, forgatás, ápolás, sófürdő 20 órán át,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
majd érlelődés a pincében.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
S már csak hónapok kérdése, hogy asztalunkra kerüljön egy darabka valamelyik sajtgurigából. Szerencsére nekünk Cseresznye elintézte, hogy a múzeum melletti étteremben azonnal megkóstolhattuk a Gruyère-ből készült fondüt és a híres svájci rösztit, tetején az isteni sajttal.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Lenyűgöző volt, köszönjük Cseresznye! Állj, mondta ő, még nem végeztünk! Pattanjatok be az autóba, s kanyarogjatok el a völgy másik pontjára, ahol desszertet is kaphattok a tejem segítségével. Nem kellett kétszer mondania, már futottunk is Broc felé, ahol a Cailler csokoládék készülnek.
A kakaó illatát már a parkolóban érezni lehetett. A gyár hófehér épülete pillanatok alatt beszippant bennünket.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A múzeumi sétára várni kell, ami egyet jelent a pénztárcánk katasztrófájával. Az üzlet és a kávézó minden szegletéből susognak a csokoládék, a bonbonok és a kakaópor: "Kóstolj meg!" Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, mogyorós csokoládé, gyümölcsös csokoládé, tejcsokoládé, étcsokoládé, mandulás csokoládé, főző csokoládé és végül már a vérünk is csokoládévá változik. Kimenekítjük a zsákmányt és inzulin helyett egy liter vízzel a moziteremben várunk a beengedésre. Régi reklámok pörögnek a vásznon a Cailler életéből, majd plakátok mellett derül fény arra, hogy mi köze is van Nestlé úrnak a Cailler csokihoz. (Elárulom, fúzióra lépett a két cég. :-) ) Négy csokoládégyártó férfi a XIX. században folyamatosan fejleszti a csokoládéit, míg végül közös munkájuk gyümölcsét mi élvezhetjük: Cailler, Kohler, Nestlé és Peter.
A múzeumban már nem Cseresznye kapja a főszerepet, hanem a kakaóbab, mogyoró, a mandula és a kakaóvaj.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Utazás az amerikai kontinensre, aztékok, spanyol konkvisztádorok között találjuk magunkat. Színre lép az egyház, amikor Európába érkezik a kakaó, de fenséges íze királyokat, hercegeket bűvöl el. Ahogyan elbűvöli Cailler urat is a XIX. században. S megkezdődik az egyik legnagyobb svájci márka gyártása, s a mi mohóságunk diadala.
Kakaóbabot kóstolunk, majd törökmogyorót, mandulát, a gépből frissen kiesett aprócska Cailler rudakat és végül a legjobb bonbonokat.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Csak esszük és esszük, kóstoljuk, pedig már nem is érezzük a különbséget. Finom, finomabb, legfinomabb.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Észveszejtő harc a mohósággal, a függőséggel és a csodálatos ízekkel a szánkban. Utolsó pillanatban eszünk talpra áll és elszégyelli magát, távozást rendel el. Kitámolygunk a gyárból, leülünk az Alpok csúcsaival szemben és csöndben hálát adunk saját istenünknek, hogy létrehozta ezt két csodát, a Gruyère sajtot és a Cailler csokoládét, a két jó szomszédot Svájcban.
