Sokat beszéltünk már ebben az adventi időszakban a szeretetről, a nyílt lélekről, az örömről, de nem beszéltünk még a szerelemről. A legjobb alkalom arra, hogy végre odaálljunk a szerelmünk elé, s elmondjuk, hogy mennyire szeretjük. Még akkor is, ha nap, mint nap kimondjuk a szót, „szeretlek”, Karácsonykor fejezzük ki ezt kicsit másképpen. Nem a nagy ajándékokra gondolok, hanem mondjuk egy versre, vagy egy dalra. S, ha magunk nem lennénk elég kreatívak egy szerelmi vallomás versbe öntéséhez, vagy egy dal megírásához, akkor hívjuk segítségül az irodalom nagyjait. Higgyétek el, ezzel nem egy csöpögős jelentbe akarlak Benneteket belekényszeríteni, csupán csak abba, hogy a rohanó napokban félvállról odavetett „szeretlek” szavak helyett most fejezzétek ki érzéseiteket kicsit másképp. S ugye mondanom sem kell, hogy mennyi lehetőség van egy vers, vagy egy dal "átadásához".
Ajánlom Nektek Shakespeare: LXXV. Szonettjét. S ha nem szeretnétek magatok elmondani, akkor hívjátok segítségül Latinovits Zoltánt, aki fantasztikusan szavalja.
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt S egy pillantásodért is sorvadok; Nincs más, nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom.
[tube]https://www.youtube.com/watch?v=7rzu1WUonPc[/tube]
