Már évtizedekkel ezelőtt rabul ejtett a zene, az emberi intelligencia legmagasabb rendű megnyilvánulása. Számos koncertet hallgattam végig, közülük az egyik legvarázslatosabb volt az az este, amely során Szegeden élvezhettük Montserrat Caballe hangját. Nem vagyok ugyan opera-rajongó (pontosabban Händel operáin kívül kevésbé lelkesedem az operákért), azonban élőben hallani az ugyan már pályája zenitjén túl járó Caballe-t, feledhetetlen élmény volt, még akkor is, ha a műsorvezető sajnos meglehetősen infantilis módon viselkedett. Caballe érett hangja égiesen tiszta és erős volt, nem hiszem, hogy lett volna olyan ember a hallgatóság között, akit ne érintett volna meg ez a fajta materiálisan nem definiálható csoda.

[tube]https://www.youtube.com/watch?v=9N_Z7YggELY[/tube]

 Nem szeretném az Olvasót Monserrat Caballe életrajzával untatni, arra ott vannak a különböző elektronikus és hagyományos lexikonok. Csupán egy kedves anekdotával hadd mutassam be a művész messzemenően nem hétköznapi humánumát: már világhírű énekesként koncertezett Dél-Amerika egyik nyomorral átszőtt országában (talán Argentínában, de a helyszín nem lényeges), a hallgatóság zöme nincstelen emberekből állt, akiknek most az egyszer megadatott az, hogy – jótékonysági koncert révén – kapcsolatba kerüljenek valami a nyomorukon túlmutató szépséggel. A koncert végén egy kislány odaszaladt Caballe-hoz és a filléres értékű, de számára becses alumíniumgyűrűjét odaadta neki ajándékba. A művésznő annyira meghatódott, hogy cserébe neki adta a szintén számára becses, de korántsem filléres értékű gyémántgyűrűjét.

 Mit jelenthet számunkra e kis történet? A humanitás olyan komoly példáját, amellyel csak nagyon ritkán találkozni! Hány újgazdag perc-emberke tenne ehhez hasonlót?

 Caballe másik nagy érdeme az, hogy próbált nyitni a klasszikus zenét nem értő/elutasító/megismerni-nem-akaró emberek felé is: 1988-ban Freddy Mercuryvel együtt készítettek egy albumot Barcelona címmel, melynek címadó dalát az 1992-es barcelonai olimpia megnyitóján adták volna együtt elő, azonban Mercury halála miatt erre nem került sor.

Ajándékötletem: Fantasztikus karácsonyi ajándék lehet két jegy az Operaházba. Januárban és februárban nem kisebb operák vannak színen, mint Puccini: Bohémélet, Verdi: Aida, Donizetti: Don Pasquale, vagy Szerelmi bájital műve. Aki még nem járt operában, s azt gondolja, hogy nem szereti, annak is érdemes egyszer kipróbálni, hiszen nem alkothatunk úgy véleményt valamiről, hogy még nem tapasztaltuk. S igazából az Ybl Miklós tervezte 19. századi neoreneszánsz épületnek önmagában is van egy hangulata.