A mai adventi értékmorzsában azt az embert ismerhetitek meg, aki számomra megtestesíti a jótettet, a türelmet, a szerénységet és az odaadást. Évtizedekig kisiskolásoknak adott át mindent, amire szükségük volt, hogy elinduljanak az életben, majd saját családjának sorsa miatt sérült gyerekekkel és emberekkel kezdett foglalkozni. Ma, barátnőjével közösen vezetik a Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesületet, ahol fejlesztő iskolában, majorságban, nappali foglalkoztatóban, lakóotthonban és támogató szolgálat keretében gondoskodnak fogyatékos fiatalokról. A semmiből építették fel az intézményt, Vésztő és a környékbeli települések családjainak teszik elviselhetőbbé a mindennapjaikat azzal, hogy fejlesztik, vigyázzák, s tartalommal töltik meg a beteg családtagok életét.

Balogh Istvánné, Lupsán Ilona - Vésztőn mindenkinek Ici.

Melyek azok az emberi értékek, amelyek a legfontosabbak számodra? Miért?

Ici: HIT – Elsősorban nem a különböző vallásgyakorlásra gondolok, hanem arra, hogy mindig tudtam, tudok hinni valakiben vagy valamiben. Nemrégiben írtam egy pályázatot, melynek a következő címet adtam: „Vágyak, Álmok, Realitások”. Igen, azt hiszem mindig voltak álmaim, vágyaim, s azután szembesültem a realitásokkal. Nem volt mindig kellemes, de újra tudtam kezdeni.

REMÉNY – Ez nálam együtt jelentkezik a kétséggel.

„Mindig legyenek kétségeid. Ha kétségeid megszűnnek, azt jelenti, hogy megálltál az utadon” (Paulo Coelo)

Reménykedem, hogy utam hosszú lesz, s így meg tudom valósítani céljaimat. Az én mozgatórugóim mindig is a kétségek és remények voltak.

SZERETET – Ugyan én nem vagyok egy „nyakba ugró” típus, de jó érzés, ha szeretnek, és ha én is „csendben” szeretek valakit, valakiket.

Mi a legfontosabb az emberi kapcsolataidban?

Ici: Őszinteség, bizalom és elfogadás.

Én türelmes embernek ismerlek, te hogyan látod ebből a szempontból önmagadat?

Ici: Most egy jó nagyot nevettem, mert munkatársaim és volt tanítványaim is többször megjegyezték, hogy „Ici néninek minden azonnal kell”! Általában valóban türelmes vagyok, mert át kell gondolnom magamban, hogy akivel beszélek, vagy dolgozok, miért körülményes, miért használja a majd, talán, lehet szavakat.

Mi az, ami a legfontosabb szerinted egy családban?

Ici: Legfontosabbnak tartom, hogy egy családban legyen összetartás, a családtagok lelki támaszai legyenek egymásnak, ami megkönnyítheti a mindennapokat.

A szeretet talán elcsépeltnek tűnik, de szerintem a nap minden pillanatában ott kell, hogy legyen. S talán, ami még legalább annyira fontos, az a közös élmények, emlékek felszínen tartása. Én a mai napig a múlt csodálatos családi eseményeiből „építkezek”.

Hogyan őrizheti meg az egyensúlyt egy olyan család, ahol sérült gyermek is él?

Ici: Nagyon nehéz megtartani egy egészséges egyensúlyt, hogy jól alakuljon az ideális férj-feleség kapcsolat és az ép és sérült gyermek viszonya. A mi családunkban is nagyon nehéz ezt tartani, hiszen a kisebbik autista fiúnk más, különlegesebb bánásmódot, szeretet igényel, mint a nagyobbik. Nehéz ezt megfogalmazni, de mindkettőt másképp kell szeretni. Mára már úgy érzem, hogy ez az állapot még szorosabbá, összetartóbbá tette családunkat. A sok küzdelem megtanított bennünket egy másféle, talán szebb, mélyebb szeretetre.

Ki a példaképed? Miért?

Ici: Az Édesanyám. A mai napig a fülemben hallom nyugtató szavait. Mindig, minden nehéz helyzetből talált kiutat. Két férjet temetett el, szüleit és öt testvérét gyászolta, 27 évig özvegyen élt és még sorolhatnám a sors csapásait, de mégsem volt soha elkeseredett. Rendkívüli nyugalommal birkózott meg a kihívásokkal. Egyszerűségéért, jólelkűségéért nem csak családunk imádta, hanem a falu közössége is tisztelte, szerette. 83 évesen is tartalmasan teltek a napjai, sohasem tétlenkedett. Nyugodtan, kiegyensúlyozottan élt a család, a kis kert jelentette számára a teljességet.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy eddigi életed során?

Ici: Gyermekeimre. Bármilyen furcsán is hangzik, de úgy tűnik, hogy az ép nagy fiúnk is nagy erőfeszítések árán, de megtalálja a maga útját, igaz egy másik országban, ahol talán a boldogság is rátalál. Sérült gyermekünk is nagy dolgot hajtott végre, mert meg tudta szokni új otthonát egy lakóotthonban. Férjemre is büszke vagyok, aki az én néha szélsőséges természetemet, munkamániámat kibírta közel 37 éve már.

Mit szeretnél még elérni az életben?

Ici: Amikor ép gyermekeket tanítottam, teljesnek éreztem az életemet és a munkámat. Jelenleg ez a kiteljesedés úgy érzem, még várat magára. Több tényező hátráltat abban, hogy a sérült gyermekekkel is úgy tudjak foglalkozni, ahogy szeretnék. Nap, mint nap arra vágyódok, hogy csak a gyerekekre kelljen koncentrálnom és ezt a munkát ne zavarja például pályázatírás, anyagi források megteremtésért való küzdelem, biztonságos környezet kialakítása és még sorolhatnék sok mindent.

Mit szeretnél Karácsonyra kapni?

Ici: Nem fogod elhinni, de már megkaptam a Karácsonyi ajándékom. December elején vittük vissza Gyurit a lakóotthonba és négyfős családunk négy órát a kocsiban nyugalomba utazhatott Miskolc felé. Sokat hallgattunk, keveset beszéltünk, de együtt voltunk, s ez mindannyiunknak megnyugtató volt. Mindezek mellett, nyilván szeretem az ajándékozást és az ajándékokat is, de hozzászoktam ahhoz, hogy a pici örömök is nagyon sokat jelentenek. Konkrétan a Karácsonyi és az Adventi időszakban már régóta szeretnék egy jó könyvet olvasni, értékes gondolatokkal gazdagabb lenni.

Ajándékötletem: A Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesületnél mesterek segítségével a gyermekek és felnőttek készítenek kerámiákat és szőtteseket. Csodás asztali és konyhai tárgyak, szőnyegek, párnák és táskák készülnek. Az Egyesület árusítja az elkészített alkotásokat, amelyek megvásárolhatóak Vésztő, Bocskai u. 22. alatt, vagy interneten is megrendelhetőek az info@vsgye.hu e-mail címen keresztül. Nemcsak ajándékot tudtok Náluk venni, hanem az ott élő sérült gyermekeknek is örömöt szereztek munkáik megvásárlásával. Egy kis ízelítő itt a termékekből: