Sacher ölelkezik tiroli Nuss-al, miközben Dobos ujjával a műszerfalon dobol és figyeli őket. Cheesecake-hez senki nem szól, mert ő a különc, ő az amerikai gyerek. A csokibarna autó pedig száguld az autópályán, maga mögött hagyva városokat és országokat, hogy mielőbb a konyhánkban parkolhasson.
Imádjuk a csokis süteményeket! A férjem szerint csokis süti nélkül lehet élni, de nem érdemes!
Éppen ezért egy óriási parkolóházat üzemeltetünk a csokis csodák receptjei számára. Nemzetközi parkolóházat, ahol mindenfelől jönnek a csokis sütemények, leparkolnak, s meggyőznek bennünket, hogy készítsük el őket. A parkolásnak azonban az az ára, hogy időnként módosítunk rajta, nevezhetjük ezt egy kis garázstuningnak.
Van négy olyan receptünk, amelyet már nagyon a sajátunknak érzünk. Sokszor elkészítettük magunknak és vendégeinknek, alakítottunk rajtuk. Ők négyen utaznak legtöbbször hozzánk. Igazi nemzetközi csapat!
Elsőként jöjjön a tavalyi karácsony új vendége, a csokoládés-kávélikőrös sajttorta (cheesecake), amely származását tekintve amerikai. A cheesecake-et Evelin Overton háziasszony álmodta meg, s készítette el férje kollégái számára. Az álom pedig hamarosan egy üzletben folytatódott, amely ma már üzletláncként az egész országban jelen van. Ezt receptet mi egy német maganzinban találtuk, lefordítottam nektek és itt találjátok.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Csak néhány hét óta parkol nálunk az eredeti Sacher torta receptje. Franz Sacher alkotását sok helyen, sok cukrászdában teszteltem már. Ausztriában, Innsbruckban egy apró kis cukrászdában ettem talán a legfantasztikusabbat, de helyenként Magyarországon is találni remekműveket.
Rupáner-konyhájától szereztük meg az eredeti receptet, amelyet itt találtok, s csupán néhány apróságot változtattunk rajta. A mi kissé csapzott külsejű Sacherünk mögött egy igazi csoda lapul, amelynek bécsi gyökerei és csaknem 200 éves múltja még nemesebbé teszi ezt a viszonylag egyszerű süteményt. Mit változtattunk? A lekvárba kevertünk egy kis cointreau (narancs) likőrt, s mi a tetejére egy másik csokoládémázat készítettünk. Picit keményebb, de magasabb minőségű!
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Mindenki hoz magával gyermekkorából egy olyan süteményt, amelyet együtt készített a szüleivel, vagy sokszor ülték körül az asztalt miatta. Nekem ilyen a nagymamám mágnás diósa! Időnként meg kell sütnöm, hogy újra érezzem a gyermekkorom illatait, ízeit, emlékeit. A férjemnek ez a sütemény, a dobostorta.
Elengedhetetlen hozzá a híres, eredeti Váncza süteményeskönyv, de persze a tuningot már a férjem és az anyukája elvégezték három évtizeddel ezelőtt. Ők ugyanis a tésztához előírt mennyiségeknek a kétszeresét, a krémnek pedig a négyszeresét vették és így egy sokkal dúsabb, karakteresebb dobostortát kaptak. A megsárgult receptet itt találjátok. Ne lepődjetek meg, nálunk a dobosnak nincs dobja, vagy csak ritkán! Ahogy a férjem mondja: mi a csokit szeretjük, nem a cukrot. :-)
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Mi, akik nyitottak vagyunk mindenre, szívesen kérünk el recepteket egy házigazdától, ha nagyon ízlett az asztalra tett étek. Mivel Németországban - szerintünk !!! - eléggé egysíkú az éttermi és cukrászdai desszertkínálat (almásrétes, fagylalt, esetleg parfé, sajttorta), mindig meglepődünk azon, hogy a helyi német háziasszonyoknak ennél sokkal több van a tarsolyukban.
Férjem kolléganői imádnak sütni és már sokszor csempészett (szívesen adták) nekem haza kóstolásra egy-egy szeletet. Így jutottunk hozzá az itt található tiroli Nusskuchen (azaz diós sütemény) receptjéhez, amelynél egy aprócska dolgon kívül (mi néha adunk hozzá egy kis kávé- vagy narancslikőrt) nem is változtattunk.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Magunkat már nem kell ezekről a zseniális süteményekről meggyőznünk, ezért próbáltunk most titeket győzködni. Süssétek meg, ízlelgessétek és bátran változtassatok rajta a saját szájízetek szerint.
Jó étvágyat!
