Szükséges dolog mindig kihívásokat keresni? Szükséges mindig legyőzni önmagunkat? Szükséges mindig erőnkön felül teljesíteni?
Szerintem egyáltalán nem szükséges, néha igazán jól esik lustának is lenni. S az ilyen alkalmakra "találták ki" Svájcban az alpesi hágókat. Kirándulsz, de nincs szükséged túracipőre, friss levegőt szívsz, de előtte nem szenvedsz légszomjban, nem mindennapi látványban lehet részed, anélkül, hogy az izzadtság elhomályosítaná látásodat, s kiszakadsz a világból, annak minden nyűgével, zajával, facebookjával, s ezernyi telefonjával együtt (így is).
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Igen, ezért vannak (persze, hogy nemcsak ezért) az olyan hágók, amelyeken autóval is félelmetes magasságokba juthatsz, s igen ezek azok, amelyek legalább egy turista számára is kevésbé költséges módon teszik lehetővé, hogy megannyi természeti csodát lásson. (Svájcban a hegyekre felfutó számos felvonó, fogaskerekű, vasút jegyárai bizony nem nevezhetőek olcsónak.)
Sorra vesszük a hágókat, amelyek autóval bejárhatóak - adtuk ki a jelszót. Engem nem zavarnak a hajtűkanyarok, férjem hegymániás és időnként nekünk is el kell menekülnünk a világ elől.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A középkorban kevésbé népszerű, kereskedők által alig használt Susten-hágóval (Sustenpass) kezdtük. Az egyike a legmagasabban futó hágóknak Svájcban. Eleinte háborús időkben vették hasznát, az akkor még inkább ösvénynek nevezett hágónak, majd a II. világháború alatt a svájci kormány úgy ítélte meg, hogy jelentősége lehet az ország esetleges védelme szempontjából, s 1938 -1946 között kiépítették a 46 km-nyi útszakaszt járművek által járhatóvá is.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Wassen településről vágtunk neki az útnak, s pillanatok alatt meg is érkeztünk a legmagasabb pontjára, 2224 méteres magasságba. Átéltük a szokásos megállási rohamjainkat - amelyek már Norvégiából ismerősek voltak -, s lépten-nyomon kiugrottunk az autóból, fotóztunk, ámultunk, majd újra fotóztunk, leültünk egy kőre, s csak néztük a műalkotást, amelynek nem kisebb alkotója volt, mint Természet mester. Gleccser, gleccsertó, havas csúcsok, futkározó tehenek az egykor futkározó sziklatömbök között, igazi alpesi mesekönyv.
Mondanom sem kell, időnként majdnem meggyőzött az aktív énünk, hogy mégis vágjunk neki az út melletti sziklás hegyoldalnak, jussunk még feljebb, még közelebb a Sustenhorn 3503 méteres csúcsához, vagy a gleccserhez, de a túracipő hiánya gyorsan magunkhoz térített, s tudatta velünk, hogy ma lusta túrázók vagyunk.
A Trift-hasadék (Triftschlucht) felvonójánál már tudtuk, hogy egy olyan napon, amikor az aktív énünk győzedelmeskedik a lusta énünk felett, ide bizony visszajövünk. A kis felvonó ugyanis átvitt volna a hasadék felett, majd alig másfél órás túrázással elértük volna a Trift-hidat (Triftbrücke), amely egy gleccsertó felett átnyúló 170 méteres fesztávolságú függőhíd, a látvány bizonyára megérte volna a kis menetelést.
Ha már a Trift-et nem hódítottuk meg, úgy gondolta a környék, hogy elénk dobja a hágó vége előtt még az Aare-hasadékot, amely a maga 1400 méteres hosszúságával, jól kiépített járdarendszerével igazi lusta túrázóknak való hely. A belépő (8.50 CHF) sem éri még el a "hű, de drága" ingerköszöböt és a látvány, az érzés, amelyet a helyenként nagyon is szűk hasadék kínált, ennyi fáradtságot igazán megért. (A hasadékot akár oda-vissza élvezhetjük, de vonattal is visszatérhetünk a kiindulási pontunkhoz.)
A hasadékból kiszabadulva tudtuk meg, hogy ha kevesebbet ámuldozunk a mészkősziklákba a gleccserfolyó által vájt képződményeken, valamint a gleccsermalmok erején, akkor még elértük volna a hágó másik nevezetes pontját, a helyet, ahol Sherlock Holmes az utolsó harcát vívta. A Reichenbachfall-fogaskerekűvel ugyanis feljuthattunk volna a vízeséshez, amely mellett a híres detektív az ősellenségét Moriaty professzort magával rántja a mélybe. Talán ott a helyszínen könnyebben megértettük volna, hogyan élhette túl Holmes ezt az esést, hiszen Arthur Conan Doyle később innen éleszti fel regényhősét.
Na de a lusta túrázó mindig kevesebbet lát, ez ismételten bizonyosságot nyert. A pár óra, amelyet az Alpokban tölthettünk, egy hágón, még így is élmény volt a javából, s legközelebb talán átsétálunk azon a függőhídon is és Sherlock Holmes ugrásának helyét is kinyomozzuk.
Ha Svájcban jártok, kevés az időtök, nincs túracipőtök, s nem szeretnétek kisebb vagyont felvonóra költeni, akkor vágtassatok át autóval egy hágón, van belőle pár tucatnyi, válasszatok itt egyet. Garantáltan élvezni fogjátok!
