Ha külföldön élsz, milliónyi hang, nyelv, zaj közül is kiszűröd a magyar szót. Ez olyan reflexszerű dologgá válik, hiszen ez az anyanyelvünk. Vannak azonban szituációk, amikor nem az lesz az érdekes, hogy az anyanyelvedet hallod, hanem az akitől hallod, vagy az, amilyen szituációban hallod.
Nekünk is vannak a nyelvvel kapcsolatosan történeteink, úgy, mint a római reptéri transzfer sofőrjének felkiáltása: Puszkász (Puskás Öcsire gondolt), amikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk, vagy a magyar rendszámos autónkat igen közelről kémlelő egykor magyar állampolgárságú, ma már német úr esete, akivel ott az autó mellett barátságot is kötöttünk Nürnbergben. Gondoltam, ha velünk ilyenek történtek, akkor megkérdezem a kint élő magyarokat, hogy nekik milyen hasonló storyjaik vannak.
Lesznek vidámak és megható történetek is, de mindegyik középpontjában a magyarságunk, vagy a magyar nyelv áll majd.
Pap nevű ismerősöm - fontos a név - mesélte nemrég, hogy kirándulni ment, s a svájci határnál a határőr hosszasan nézegette az igazolványát. Már-már aggódni kezdett, amikor a határőr elkezdte szavalni Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai fapipa papi fapipa mondókát. El tudjátok képzleni, hogy mennyire meglepődött Pap úr, akivel a határőr közölte, hogy ő csak ennyit tud magyarul, ezt a nagymamája tanította vele, aki magyar volt.
Az a magyar is igazán meglepődött, akinek a német orthopédus orvosa vizsgálat közben magyar népdalt kezdett énekelni német akcentussal. Kérdő nézésre elárulta, hogy a dalt a Balatonnál tanulta a nyaralások alkalmával. :-)
Kutya-macska szituációba került az hölgy, aki elvitte a német állatorvoshoz kutyusát és a műtét előkészítése során úgy próbálta megnyugtatni kutyáját, hogy azt mondogatta neki: nyugi, nyugi cica, mindjárt végzünk. Erre az orvos németül közölte, hogy ez az állat kutya és nem macska. :-)
Akkor és ott nem nevetett az a testépítő hölgy és a férje, akik 11 hónapos versenydiétájuk (hal és brokkoli) után tértek be egy német McDonaldsba. Szó szerint fel akarták enni a kínálatot, s amikor kiderült, hogy nincs fagyi, a hölgy bosszúsan szólt oda a férjének, hogy drágám nincs fagyi. Ekkor az eladó megszólalt: "nix bazdmeg nix" (a nix a német nichts, semmi jelentésű szó köznyelvben használt formája).
Fent már én is említettem, hogy sokszor, ha meghallják, hogy magyar vagyok, akkor vannak olyan szavak, nevek, amelyeket rögtön elkezdenek sorolni, ilyen Puskás, Omega, Balaton, gulyás, lángos, paprika, stb. Viszont az egyik hölgynek nagy büszkén egy német egész mondatot mondott, amely így hangzott: "Az egér szar valójában egész szart akart jelenteni."
Az is szép szituáció lehetett, amikor egy szlovák hölgy Kölnben egy magyarral találkozva elénekli a Debrecenbe kéne menni dalt akcentus nélkül, holott nem tudott egy szót sem magyarul és nem is értette a dal szövegét.
Idősek otthonában dolgozó magyar hölgy ápol egy nőt és az édesanyját, akik sokat voltak Magyarországon és kicsit megtanultak magyarul. Magyarul köszönnek neki, ha nemet akarnak mondani, akkor azt magyarul teszik, s ha éppen kiborul az egyik hölgy, akkor csak magyarul lehet megnyugtatni.
Andreának hasonló története van a magyar rendszámos autóval, mint nekem: "Mi egyszer a bolt előtt találkoztunk egy idős házaspárral. A néni szólított meg bennünket, mert látták hogy magyar rendszámos az autónk. Mint kiderült a néni jóval 80 felett volt, a férje pedig 90 is elmúlt. Abszolút nem látszott rajtuk. Magyarok voltak, akik 56 után jöttek ki Németországba. Annyira aranyosak voltak, láttam a szemükben a csillogást, mert végre magyarul szólhattak valakihez. Soha nem felejtetem el őket. A néni végig simította a karomat és minden jót kívánt az új életünkhöz amikor elköszönt. Kimondatlanul is érezni lehetett, hogy a szívük egy darabkája otthon van Magyarországon!"
Nektek is vannak hasonló történeteitek? Írjátok meg nekem az eletsojablog@gmail.com oldalra!