Élet sója

Rügen, Németország Riviérája

2020. október 06. - Tünde Bagó

 Homokos tengerpartok, fehér, faragott erkélyes és tornyos tengerparti villák, örökzöld és lombhullató erdők, egészséges ételek, s határtalan vendégszeretet – Rügen szigete egyetlen mondatban. Szerencsére hosszabban is kifejthetem, hogy miért ragadott magával a Keleti-tenger (Ostsee) eme apró kis földdarabja az elmúlt héten. Németország lépten-nyomon meglepetéseket okoz utazási célpontok terén, de ha nincs a koronavírus, akkor bizonyára sokkal később látogatjuk meg a kelet-németek legnépszerűbb tengerpartjait.

img_4751_kicsik.jpeg

Rügen szigete régóta ott van a bakancslistánkon, de bevallom, hogy nem igazán elöl állt. A felkerülésének oka északi fekvése és az oly sok fotón visszaköszönő fürdővárosi építészeti stílusa, no meg a tengerparton álldogáló strandkosarak végtelen sora volt (amelyek történetéről már itt írtam a blogon).

Azt azonban álmomban sem gondoltam, hogy a sziget természeti adottságai gyakorolnak majd nagyobb hatást rám.

Mielőtt ellátnálak benneteket hasznos információkkal Rügen felkeresése esetére, engedjetek meg néhány általános benyomást.

img_4888_kicsik.jpeg

Az első meglepetés az időjárás volt. Bizonyára szerencsések voltunk, mert egész héten sütött a nap és 20 fok körül állt a hőmérő, de a hőérzetünk ennél sokkal melegebbet mutatott. Egy kora reggeli órán autóval indultunk el a délkeleti strandok egyikére. Thiessow mellett parkoltunk le, ahol a partot egy fenyőerdő választotta el az úttól. Az autóból kiszállva nemcsak a hőmérő által mutatott 14 fok látványa, hanem a hidegérzet is kellemetlen volt. Átballagtunk az erdőn, amelynek különlegessége máig nem hagy nyugodni. Ott álltak az örökzöld fák, fenyőfélék a homokos talajban, olyan igazi tengerparti homokban, alattuk a tobozaik hevertek. Keveredett az örök nyár jelképe az ősz és a tél, az elmúlás jelképével.

3_ut_az_erdo_ben_kicsik.jpg

Pár méter után átértünk az erdei sétányon a tengerpartra, ahol mintha elrepült volna a 14 fok és helyébe 22-23 fok költözött. A nap melengette a testünket, már nem akartuk a pulóvert, sőt még a cipőt és a zoknit sem, csak a meleg homokot és a strandkosarak nyújtotta kényelmet.

7_csonak_a_parton_sziklakkal_hdr_kicsik.jpg

S ezt az élményt minden nap megismételhettük, bármerre mentünk a szigeten, mindig akadt egy tucat erdővel határolt tengerpart, ahol a fák a víz mellé szorították a kellemes meleget.

Aki egyszer betér a szigetre autóval, az nem felejti el az utakat sem. No nem azért, amiért a keleti autópályákat (az ütemes dübögés miatt), hanem mert itt a szigeten az utak mellett százéves fák állnak, lombkoronájukkal az út fölé hajolnak, zöld alagutat képezve teszik az utazó számára feledhetetlenné az autózást.

img_4769_kicsik.jpeg

Számos kerékpárút vezet az erdőségeken is át, ahol tovább mélyült az az érzés bennem, hogy a sziget az egyik legzöldebb sziget, amit valaha láttam. Ezt támasztotta alá a lombkoronasétány végén álló kilátóból elénk táruló látvány is.

44_lombkoronasetany_latkep1_kicsik.jpg

Zöldek és kékek hatása után jöhetnek a fehérek. Rügen építészete kétarcú. Az egyik oldalról érezhető még az egykori NDK hatása, a házak előtt kerítések, a Balaton déli partját idéző, ötven évvel korábbi építészet stílusjegyeit magukon viselő épületek jellemzik. A másik arca azonban egy gazdag, tengerparti fürdőváros hangulatát varázsolja a szemünk elé. A faragott, fehér erkélyekkel díszített épületek az ívelt formáikkal, a nyitott, de széltől védő kilépőkkel, tornyokkal bájos egységet alkotnak.

sellin_haz2.jpg

Elképzeltem felülről a környéket. A zöldtől a fehéren át a kék tengerig, csupa tiszta és megnyugtató szín, amely bizonyára ránk is éppen így hatott. Koronavírus ide vagy oda, egész héten éreztük ahogy az ereinkből a szívünkön át az agyunkig terjed a nyugalom.

45_lombkoronasetany_latkep2_kicsik.jpg

Azokat a helyeket, ahol várhatóan sok lett volna az ember, igyekeztünk elkerülni, így kimaradtak a múzeumok, a tengerbe merülő gondola, a hajózások, de helyette ott voltak a végtelen homokos partok, az erdők, a kisvárosok utcái. A Rügen keleti oldalán több, mint tíz kilométer hosszan gyalogolhattunk a tengerparton, s ha közben kedvünk támadt betérni egy-egy városba, akkor azt két-három kilométerenként megtehettük. Megpihenhettünk útközben egy tengerparti étterem teraszán, vagy kifújhattuk magunkat egy öreg, kidőlt farönkön, esetleg egy strandkosár védelmében. 

img_4743_kicsik.jpeg

A leghíresebb helyeket azonban nem voltunk hajlandóak kihagyni még a koronavírus kedvéért sem. Kár lett volna, hiszen mindenhol igyekeztek betartani a higiéniás szabályokat, a maszkviselést, s a távolságtartást. Nem beszélve arról, hogy ezek a helyek egytől egyig a természetben találhatóak.

A király széke, a Königssthul volt az első, ahová elmentünk. Már csak a név körüli mondák sokasága is vonzott volna a helyre, de a különös színű mészkőszikla látványa sem volt utolsó. Három legenda kering a hely körül. A legrégebbi, az ókori szerint, csak az lehetett a király, aki felmászott a szikla tetejére, ott leült és körbe tekintett a Balti-tengerre. A középkorban, a XVI. században már királyszék néven említik egy útleírásban, szintén az itt uralkodó királyok megfigyelőpontjaihoz kötve. A harmadik legenda szerint csak később, 1715-ben nevezték el így a sziklát, amikor XII. Karl svéd király innen, székben ülve irányított egy tengeri csatát a dánok ellen. Akár mindhárom együtt is gondoskodhatott a névről, de az biztos, hogy a sziget legszebb természeti képződménye a Königsstuhl. 

15_ko_nigsstuhl_oldalrol_kicsik.jpg

A másik elragadó hely a Kap Arkona és környéke volt. Elindultunk, hogy lássuk a sziget északi pontjának híres világítótornyát, de ott kaptunk még két különleges tornyot, egy hely szellemét, titkos bunkereket, jurta alakú kápolnát, egy halászfalut és misztikus köveket.

A Kap Arkona egy fennsík, amelyet 43 méter magas sziklafal határol a tenger felöl. Amikor elgurultunk a parkolóig, s onnan bicajjal tovább a világítótornyokhoz, nem érzékeltük annyira ezt a fennsík jelleget. Úgy tűnt, hogy csupán sík, mezőgazdasági területek mellett haladunk. Majd idővel feltűnt a tenger, s érzékeltük, hogy bizony az út végén ott a világ vége, vagy ha az nem is, de a Rügen északi széle mindenképpen.

img_4895_kicsik.jpeg

A világítótoronyból klassz kilátás nyílt, de engem sokkal jobban lenyűgözött a fennsík szláv törzsekhez kapcsolódó története. A szikla szélén egykor a IX-XII. században a szláv ránok építettek egy templomot, amelyet erőddel vettek körbe. Három oldalról a meredek szikla és a tenger biztosította a védelmet, míg a szárazföld felől sánccal védték az imahelyet. Sajnos ezt később teljesen lerombolták a dánok, de ott a helyszínen tökéletesen megértem a szláv ránokat, a tenger látványa a világ egyik legszebb vallási helyévé tehette a Kap Arkonát.

55_kilatas_a_racson_at_kicsik.jpg

Később még sokan érzik a hely szellemét, királyok, császárok látogatnak ide, indulnak innen és érkeznek ide gőzhajók, turistákkal és ellenséggel is. Nem véletlen, hogy három világítótorony is helyet kap ma már a parton. Az egymás mellett álló kettő közül a kisebbik a régebbi már a XIX. században szolgálatot teljesített, ma pedig egy izgalmas feladata van, anyakönyvi hivatal. Sokan kötnek itt házasságot, amelyet a kis torony előtti téren elhelyezett emlékkövek tömege is jelez.

img_4900_kicsik.jpeg

A nagyobb toronyba felmászhatunk és onnan bizonyára mindenki kiszúrja, hogy a torony körül különös csövek állnak ki a földből. Bunkerek vannak alatta, amelyeket már a nácik is, majd az NDK flottája és az oroszok is használtak. A harmadik, a rádiótorony is látogatható, kissé távolabb áll, így egy másik látképet nyújt a területre és a tengerre.

53_kilataas_a_vilagitotoronybol_kap_arkonan_kicsik.jpg

Amikor továbbálltunk a bicajainkkal, a tornyok látványa még sokáig elkísért bennünket.

57_kap_arkona_kicsik.jpg

Hosszan ereszkedtünk lefelé a part mentén, amíg végül el nem értük Vitt falut, az élő skanzent, ahogy én neveztem el. A halászfalu 13 nádfedeles (a szigeten sokfelé jellemző a nádfedél) háza még lakott, bár jobbára nyaralási szándékkal érkeznek ide a lakói.

A parton azonban ott tanyáznak a halászhajók, sütöde is működik, igazán autentikus tengerparti hangulat uralkodik. A falu közelében áll egy kápolna, amelynél nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy jurtára hasonlít az alakja.

60_juratemplom_vitt_kicsik.jpg

Milyen sokszor tapasztaljuk azt, hogy kellő távolságban is találhatóak hasonló építészeti megoldások, hiedelmek, szokások és hangulatok. A „jurtakápolna” után a néhány száz kilométerrel és egy csatornával odébb található Anglia és Skócia misztikus kövei köszöntek vissza a Rügenen.

61_megalith_kicsik_1.jpg

Itt azonban a régészeti ásatások alapján egyértelműbbnek tűnik a kövek szerepe. Temetkezési helyként szolgált, a korai kőkortól kezdődik a története a kövek alapján, majd az 1970-ben végzett feltárások során megállapították, hogy temetkeztek ide a vaskorban, a római korban és a szláv időkben is (előkerültek koponyák, arab pénz, urna, temetési kellékek különböző korokból). A trapéz alakú, 34 méter hosszú és 8-11 méter széles kőtömbökkel övezett terület egykor itt élt emberek temetkezési helye volt. Ma már egy erdősáv választja el a tengerparttól, de úgy hiszem, hogy éppen azért választották ezt a helyet az őseink a végső nyughelynek, mert a tenger megnyugtató illata, szele és kékje rájuk is úgy hatott, ahogyan ránk itt a kövek között.

62_megalith_kicsik.jpg

A természet mellett a városoknak is volt egy elragadó bája a szigeten. A legtöbb útikönyv azt ajánlja, hogy a sziget közepén található Bergen auf Rügen településen szálljunk meg, mert az található a középpontban. Szerintem sokkal jobban járunk, ha egy kistelepülést, olyat, mint Baabe választunk, valahol a keleti partokon. Baabe mellett Sellin, a híres Seebrücke-re épített éttermével szintén egy elragadó város,

33_seebru_cke_sellin_napfelkelte_kicsik.jpg

de személy szerint én Sassnitzban, Thiessowban és Göhrenben is szívesen laktam volna.

23_kiko_to_alkonyat_kicsik.jpg

Mi az ez egy dolog, amit mindenképpen ajánlanál a szigeten? – kérdezték a barátaink, amikor visszatértünk Rügenről.

Egy nagy sétát a homokos parton, lehetőleg időkorlát nélkül. Az utolsó napunkat azzal töltöttük, hogy Baabe település partjáról elindultunk (a sziget délkeleti részén húzódnak a legszebb homokos partok, 8-10 km hosszan, több települést érintve) a parton Sellin és Binz irányába. Csak gyalogoltunk, mezítláb a homokban, időnként a tenger simogatta a lábunkat, helyenként sirályok szórakoztattak, kidőlt fákon megpihentünk, vagy felmásztunk a magasabban fekvő sétányon álló étterembe egy italra.

img_5022_kicsik.jpeg

Ha várost érintettünk, akkor eldönthettük szabadon, hogy bekukkantunk-e a fehér házak közé,

sellin_haz1.jpg

vagy továbbállunk a parton, csak a tenger és a sirályok hangját hallgatva. Az erdei túrák mellett ez a tengerparti séta tette feledhetetlenné Rügent, s az a hangulat, amit már Kiel környékén egyszer úgy definiáltam, hogy Kielge lykke.

66_szobor_a_tengerben_kicsik.jpg

Hasznos információk Rügenhez

Szállás:

A sziget szinte teljese egészében a turizmusra van berendezkedve. Rengeteg az apartman, a kiadó lakás, ház, s a hotel is. Két személynek kifizetődőbb volt egy kis családi szállodát választani, ahol egy akció keretében alig érte el a 100 eurót két főre egy éjszaka, reggelivel együtt. A Villa Granitz engem elbűvölt, kedves házaspár üzemelteti, sokat segítettek a kerékpárbérlésben, az étteremválasztásban, szívből ajánlom mindenkinek. A Villa Granitz weboldalát itt találjátok. Ha hosszabb időre érkeznénk, bizonyára a lakást, vagy házat választanánk.

img_4720_kicsik.jpeg

Étkezés:

Észak-Németország gasztronómiája már sokadjára varázsol el, s mivel tudom, hogy a legtöbben idegenkednek a német kulináriától, ezért hamarosan egy külön cikkben mutatom be nektek Rügen szigetének finomságait. Itt most csak álljon annyi, hogy bőségesen jóllaktunk mindenhol, s általában egy főfogás, egy desszert, egy itallal kijött két főnek 50-60 euróból, amely egy turisztikailag felkapott helyen kedvezőnek számít.  

Látnivalók:

A fenti beszámolómban kiemelt látnivalóknál belinkeltem a weboldalakat is. Ezeken kívül volt még pár érdekesség, amelyet ajánlani szeretnék. A sziget egyik legnagyobb kastélya a Granitz vadászkastély Binz közelében.

46_vadaszkastely_kicsik.jpg

Csodálatos volt már a felfelé vezető erdei út is, bár elég meredek (mi bicajjal tettük meg), de kisbusszal és autóval is megközelíthető. A XIX. században épített vadászkastély tornyából állítólag csodás kilátás nyílik, most a koronavírus intézkedések miatt sajnos zárva volt. A vadászkiállítást és a környező erdőt érdemes megnézni. Sellin településen, a híres Seebrücke étterem mögött, a móló végén található egy merülő gondola, amellyel a víz alá merülhetünk és megismerkedhetünk a tenger lakosaival is.

48_seegarten_pano_kicsik.jpg

A Kap Arkona közelében a Wittow-félszigeten található egy meseerdő, amelynek különlegesen nőtt fáiban magunk is felfedezhetünk mesefigurákat. Sajnos mi nem láthattuk az erdőt, de itt bővebben lehet róla olvasni. Mukra és Prora között található a Tűzkövek földje, amely egy 3-4000 éves képződmény, kőtengernek is nevezik. Pontos helyéről és megközelítéséről itt tájékozódhatunk, kerékpárral kényelmesen elérhetjük. A Königsstuhl sziklához érdemes a parkolótól gyalog elsétálni az erdőn keresztül, bár buszok is közlekednek. A sziklához csak belépővel lehet kisétálni (múzeum is található itt), de maga a képződmény sokkal szebben látható a Viktoria-kilátóponttól, kövessük a Viktoria-Sicht feliratot, amely a buszok megállójának bal oldalon virít.

Múzeumok:

A csodás őszi idő, a rövid tartózkodás és a koronavírus miatt kihagytuk a múzeumokat, de ha visszatérünk egyszer a szigetre, akkor én biztosna megnézem a Kap Arkona bunkermúzeumjait, a múzeumfalut Zirkowban, a Gingstben található kézműves házat, a Halászati- és kikötőmúzeumot valamint a Tengeralattjáró múzeumot Sassnitzban. A múzeumokról itt találni egy összefoglalót.

Közlekedés:

A szigeten csak egy kis szakaszon van autópálya, a legtöbb út keskeny, 80 km/órával lehet közlekedni, de jobb is így, sokkal kellemesebb lesz az utazás. Ajánlom, hogy béreljetek bicajt, vagy gyalogoljatok sokat, sokkal élvezetesebb lesz a sziget. Érdemes felugrani Rolandra, a keleti parton közlekedő gőzősre (Göhren és Putbus között számos szép helyen megáll), amelyről itt tájékozódhattok.

mozdony.jpg

 

A napfelkelte 

A sziget keleti oldalán csodálatos napfelkeltékben lehet részünk. Mi 6-kor keltünk az egyik reggel, s mondhatom, hogy megérte. Sellinben vágtáztunk le a partra és csodáltuk meg a felkelő napot.

A legjobb napfelkelte helyekről itt tájékozódhattok. 

27_sunrise_kicsik.jpg

 

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerzők engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu     

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr1516228118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK 2020.10.07. 18:16:24

Állítólag itt volt a nácik egyik kísérleti nukleáris robbantása...

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2020.10.08. 19:49:06

Már jó párszor átvágtattunk a szigeten oda is, meg vissza is, de azt megfogadtam, hogy egyszer tervezünk ide egy nyaralást, autóval-bicajjal, és az észak-német városok útba ejtésével.Nagyon szép az egész régió,és sosem volt tumultus sehol eddig.A lengyel riviéra is meglátogatható a közelsége miatt.

Piri és Barkas 2020.10.08. 19:49:10

Huhh, imádom a Frízföldet. Frizland rulez. Ez csodás lehetett. Bakancslista abszolút. Köszi.

Pesti 2020.10.08. 19:49:17

Jártam ott, pontosabban Binzben és Sassnitzban 1965-ben.A sziget szép, a lányok szőkék, az ennivaló... háát nem tudnak főzni ízesen.

gerard1999 2020.10.08. 19:49:50

Nem volt itt semmilyen robbantás.
Ma is kimutatható lenne egy pisztkos bomba robbantása. Pláne nem robbanthattak itt, mivel itt volt a náci németország elit üdülőfaluja (igazából egy lakótelepsor).
Viszont a cikknek örülök. Mi 9 éve járunk ide nyaralni, 2-3 hétre,
Két megjegyzés: 1., Ostsee = balti-tenger. Szó szerint keleti-tenger, de mi balti-tengernek nevezzük. 2., Hiddenséé-t mint az egyik legkülönlegesebb helyet említés nélkül hagyni vétek. Egy pici csziget, ami Rügenről közelíthető meg (A rügeni szigetcsoport része), nem járhatnalk rajta járművek. Vadlovak, őzek legelésznek az emberek mellett. Itt találhatóak a legszebb Hühnergott-ok ami a természet által kilyukasztott köveket jelenti (nem szó szerint, hanem így hívjják a németek ezeket. Tömegek hajlonganak a tengerparton és keresgélik.....
Zserár

gerard1999 2020.10.08. 19:49:56

Ja és Juliusruh egész Németország leghíresebb strandja. (bár nem sokban különbözik a többitől, csak épp egy kb 8 km széles félköríves homokos strandfélkörív, aminek a közepén kel fel a nap (kb.) nyáron és jobbról a fehér sziklák látszanak, balról meg Kap Arkona.....
Mindezeken felül augusztusban még volt rajta autópálya......

AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK 2020.10.08. 20:05:31

www.theguardian.com/world/2005/sep/30/books.italy

"After meeting both men in Germany, he was shown around the Nazis' top-secret weapons plant at Peenemünde and then, on the morning of October 12 1944, taken to what is now the holiday island of Rügen, just off the German coast, where he watched the detonation of what his hosts called a "disintegration bomb".

"They took me to a concrete bunker with an aperture of exceptionally thick glass. At a certain moment, the news came through that detonation was imminent," he said. "There was a slight tremor in the bunker; a sudden, blinding flash, and then a thick cloud of smoke. It took the shape of a column and then that of a big flower."

Tünde Bagó 2020.10.08. 20:12:02

@gerard1999: Na jó, egy kicsike kis autópálya volt valóban, bár mi azt éppen nem élvezhettük, mert ugyan nemrég adták át, de az ottjártunkkor elterelés miatt, még az a kis pályaszakasz is kimaradt. Na, de fő a magyar pontosítás, úgyhogy javítom, köszi! :-)

Tünde Bagó 2020.10.08. 20:13:55

@gerard1999: Felváltva nevezem Keleti-tengernek és Balti-tengernek, de szeretem a cikkeimben az eredeti nevet is beírni, nem árt tudni azt sem. A Hiddensee sajnos nekünk kimaradt, s mivel csupán a saját élményeimről írok, ezért a cikkben sem kapott helyet. Igazából ezt sajnáltam a legjobban, hogy kimaradt, de soha sem elég az idő.

Tünde Bagó 2020.10.08. 20:15:42

@Pesti: Szerintem nagyon jó ételeik is vannak, mi csak jóízű ételeket ettünk, pedig eléggé változatos a gasztronómiai kultúránk, hetente járunk különböző nemzetiségű éttermekbe és otthon is sokféle konyhát kipróbálunk. Nem ér fel a francia, vagy az olasz kulináriával, de csak jókat ettünk.

Tünde Bagó 2020.10.08. 20:16:56

@Piri és Barkas: Igen, a Frízföld csodás, de az még nekünk is hiányzik, bár egy szeletét már megkaptuk, amikor Kielben jártunk. Viszont ez a másik oldal, a Rügen is klassz, Frízföld nyugaton, hamarosan jön.

Tünde Bagó 2020.10.08. 20:17:45

@geegee: Csak ajánlani tudom, megéri a látogatást, Lengyelország északi része még nálunk is bakancslistás.

Tünde Bagó 2020.10.08. 20:18:23

@AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Nem tudom, hogy mi igaz belőle, de nyoma nincs, s már a nácik is szívesen nyaraltak itt.