Hová jártak nagyapáink ősszel a legtöbbet? A szőlőbe! Hordót mostak, szőlőt szemezgettek, s kíváncsian várták, hogy milyen lesz a termés. Majd jött az ősz legnagyobb ünnepe, a szüret. Na, de ne ugorjunk ennyire előre, előtte szemezgessünk a szőlőtőkéről kicsit!

Az elmúlt években jártunkban-keltünkben Európában sokszor futottunk bele híres és kevésbé híres szőlőhegyekbe. Sajnos nem mindig ősszel, így inkább már csak a bort tudtuk kóstolni, no de az sem volt ám olyan rossz. Egy-két helyen viszont elképedtünk, hogy milyen csodás látványt nyújt a szőlő egy-egy várral, kastéllyal, vagy tóval a közelében. Összegyűjtöttem pár olyan helyet, ahová érdemes az ősszel egy hosszú hétvégére kiruccani.

Jöjjön most öt olyan ajánlat őszre, ahová a szőlő miatt IS érdemes ellátogatni.

1., Garda-tó, Olaszország

A Garda-tó és az azt körülölelő vidék Olaszország egyik legelbűvölőbb vidéke. Kicsit még hegyvidéki, kicsit még osztrák, kicsit még svájci, de már kicsit olasz, kicsit dimbes-dombos, kicsit mediterrán. Édes keveredése ez északnak és délnek, a pastának és a halaknak, a szőlőnek és az olajfáknak, az olasz és német nyelvnek. A legjobban azt szerettem a Garda-tónál, hogy bármerre néztem, mindig találtam valamit, amit érdemes volt megkóstolni, vagy megnézni, amiben a kóstolás vagy megtekintés után sem csalódtam. Lehet, hogy „csupán” egy kecsketejből készült fagyi volt, vagy egy család villája, de olyan erővel hatott rám, hogy a mai napig emlékszem rá. Bardolinoban akkora vendégszeretettel kóstoltatták a jobbnál-jobb borokat velünk, hogy vigyázni kellett a józanságunkra, Affi környékén pedig annyira öregnek tűntek a szőlőtőkék, mintha még a Habsburgok ültették volna őket. Esténként pedig olyan hírességek kerültek az asztalunkra, mint a classico Groppello, a Lugana, a Rosé Chiaretto, vagy egy üveg Valpolicella.

Ha mégis maradnánk a Bardolino bornál, akkor ajánlom a Garda-tó déli kikötőjében kezdődő híres Strada del Vino-t, amely 16 település és 46 borászat között kanyarog. Bármelyiknél érdemes megkóstolni a híres rubinvörös Bardolino bort, de vigyázat, mert a mészkő talajon termesztett szőlőből készített és legalább egy évig fahordóban tárolt bor különösen erős lehet. Tésztákhoz, rizottóhoz, édesvízi halakhoz azonban isteni társ.

Józanodásnak pedig ott volt a Habsburgok védműve, a Rivoli Veronese, a bájos félsziget, Punta San Vigilio, az Isola del Garda sziget, ahol a Borghese-Cavazza család magánbirtoka található (itt írtam egy részletes beszámolót a kastélyról), vagy a sziklának támaszkodó Madonna della Corona templom Ferrara di Monte Baldo-nál.

2., Kitzeck, Ausztria

Stájerország borrégiója, Graztól és az osztrák-magyar határtól is csak alig pár kilométerre található. Az osztrák Toszkánaként is emlegetik. A dimbes-dombos tájon futó szőlőtőkék időnként körbeölelnek egy-egy épületet, kis falut, kastélyt, várat, vagy éppen pincét. Bejárható kerékpárral vagy gyalog és semmiképpen ne hagyjunk ki olyan helyeket, mint Schwarzék ökofürdővel ellátott fogadóját, természetesen a pincéjükben kínált fehér és rosé borokat, vagy Európa legmagasabban fekvő szőlőjét a maga 564 méteres magasságával.

Deutschlandsberg is a kötelezők között kell, hogy legyen. A város nemcsak a Schilcher rosé borról híres, hanem tökmagolajairól, várkastélyáról és hangulatos utcácskáiról is. S akkor még ott van Stainz, ahol a palotává alakított egykori ágostonrendi apátság uralja a városképet, s az épületben található Ausztria legnagyobb vadászati múzeuma.

3., Meersburg, Bodeni-tó, Németország

„Lovagok és püspökök beszélgetnek egy borospince előtt, majd megérkezik egy kerek szemű, szőkésbarna hölgy, aki rögtön elbájolja az urakat rímekbe öntött szavaival” – így jellemeztem a német kisvárost útikönyvemben. Ez a mondat szépen leírja, hogy mire számíthat a turista, az utazó, aki Meersburgban köt ki. Vár állt már itt a Meroving-korban, amelyben később megfordul III. Ottó német-római császár (a város a nevét is valószínűleg tőle kapta: Meer tengert, burg várat jelent német nyelven). Megjelennek a konstanzi egyházi elöljárók is itt mintegy nyári rezidenciaként használva a város jelképét, a várkastélyt. Na, de ki a hölgy? Annette von Droste-Hülshoff, a német irodalom kiemelkedő költőnője éli utolsó éveit az általa kastélynak emlegetett várban, Meersburg városában. A település igazi charme-ját manapság két dolog adja szerintem. Az egyik a fagerendás házakkal tűzdelt két óváros, amelyek egymás fölött helyezkednek el,

a másik pedig a tóparttól a hegyoldalban felfelé futó szőlőtőkék sora.

S ott, ahol megérkeznek a pincészethez, ott a panoráma páratlan lesz a Bodeni-tóra.

A látvány és a már célba ért szőlőfürtök pohárnyi nedűje hosszú percekre repíti a megpihenő turistát a nyugalom szigetére. A Bodeni-tónál még számos felfedezésre váró, hasonlóan charme-os város és nyugalmáról híres vidéki túraútvonal vár mindenkit. Aki szeretné megismerni a három ország partját mosó tavat és környékét, annak ajánlom az egyetlen magyar nyelvű útikönyvet a Bodeni-tóról, illetve cikkeimet a régióról itt találjátok.

4., Schaffhausen, Svájc

A város nevének említésekor sokaknak az IWC óra vagy az európai Niagaraként is emlegetett Rajna-vízesés jut eszébe. Ennek megfelelően csak kevesen szánnak időt a város megtekintésére, holott érdekes dolgokra lehet bukkanni. Elsőként a város kereskedelmi jelentőségét és gazdagságát is szépen jelképező utcák bűvölik el a látogatót,

majd, amikor felmászik a jelképes védelmi erődbe a Munot-ba, akkor annak tövében a szőlőtőkék impozáns látványa is.

A város kiváló kiindulópontja egy kerékpártúrának, amellyel a Rajna mentén olyan svájci szőlészetekig juthatunk el, mint a festett házairól ismert, legendás szépségű Stein am Rhein településen, ahol a borászat 1000 éves múltra tekint vissza, az egyik legismertebb pincészetet, a Florint pedig egy fiatal borász házaspár vezeti, akik nemcsak sajtokat, hanem csokoládét is kínálnak boraik mellé.

Schaffhausenről és szőlőjéről itt, Stein am Rhein településről pedig itt és itt olvashattatok a blogon.

5., Beaune és Dijon, Franciaország

A Burgundi-borvidék kapuja Dijon, kiskapuja pedig Beaune. Dijon főterének bárjai és a város éttermei minden este megtelnek, mert nemcsak kiválóan főznek errefelé, hanem még jófajta burgundit is kínálnak. A mustárjairól is híres városban gyalog, míg Beaune környékén kerékpárra fogva láthatjuk a legtöbbet. Az én kedvencem a Côte de Beaune vidék, amelyhez a varázslatos Beaune városkában érdemes megszállni és innen csillagtúrázva felfedezni a környéket. Vigyázat, mert igazán a kulináris élvezetek túrája lesz ez, s azért a kerékpáron is vigyázni kell, hogy mennyit eszik és iszik az ember gyermeke. Beaune-ban ki ne hagyjátok a híres kórházat, amelyről itt írtam részletesen.

Dijonban figyeljétek a baglyokat és a szögeket! Hogy miért? Megtudhatjátok az itt található cikkemből! S ha már a szőlőből elég, akkor látogassatok vissza a múltba a Fontenay-apátság segítségével, amelyről itt találjátok beszámolómat.

Ősszel is utazzatok, mert a szőlő mellett minden más növény is páratlan színekben úszik ilyenkor!

A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerző engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu