Kihirdetik a békét, megetetik a madarakat és gyertyát gyújtanak a halott családtagokért. Ezek a finnek. Ila és családja kedvence december 24-e, amelynek forgatókönyve sok érdekes finn szokással van tűzdelve.

„Sok-sok évembe telt, amíg megszoktam a sötétséget Finnországban, de az első perctől kezdve élveztem a karácsonyi korai estét. Nálunk ilyenkor már kora délután sötét van, általában erősen mínuszok tartják fogva a gyönyörű havat az udvarunkon. A sötétség pedig az egészet annyira bensőségessé teszi. A készülődés időszaka Finnországban is hasonló, mint Európában máshol, sőt én még a nagy karácsonyi takarításon sem csodálkoztam annyira, mint más országokból érkező kollégáim. A december 24-ei tradíciók is közel állnak a szívemhez, igaz én nem mindegyiket ekkor és ilyen formában éltem át Magyarországon.

Kora reggel a tiszta lakásban ébred a család, s már a reggeli önmagában egy ünnep. Ezt mi is mindig megtartjuk és sokszor két órát is ülünk az asztal körül, beszélgetve, megalapozva a nap nyugalmát. A finn családok ekkor tejberizst esznek, amelybe mandulát rejtenek, aki megtalálja, az a következő évben nagyon szerencsés lesz. Mi persze általában maradunk a hagyományos magyar reggeliknél, tojás, szalonna, kolbász.

Gyermekeinken keresztül (akik egyik nap az óvodából tértek haza ennek a hagyománynak az elmesélésével) szokásunkká vált – a finnekhez hasonlóan – a madarak karácsonyi etetése. Ez már egy rituálé december 24-én délelőtt. Elsétálunk a közeli erdőbe, viszünk magokat magunkkal és kiszórjuk a madaraknak. Azt hallottam, régebben ezzel az etetéssel kérték a madarakat, hogy majd nyáron hagyják békén a termést.

Délre mindig igyekszünk visszatérni és meghallgatjuk a karácsonyi béke kihirdetését a televízióban, amelyet Finnország régi fővárosából Turkuból közvetítenek. Felhívják benne az emberek figyelmét arra, hogy éljenek békében egymással, ne veszekedjenek, mert aki ezt teszi, azt megbüntetik. A karácsonyi béke egy középkori szokás, s úgy érzem, hogy a finnek ezt nagyon komolyan is veszik.

Kora délután a finnek kimennek a temetőbe, s gyertyát gyújtanak az elhunyt hozzátartozóikért. Mi ebben az időpontban szaunázni megyünk. Ez is egy olyan szokás, amelyet szívesen vettünk át. A finnek szerint a karácsonyi szaunázásra azért van szükség, mert a szauna megtisztít, ellazít, s így felüdülve, tiszta testtel és lélekkel ünnepelhetünk.

Hazafelé már sötétben sétálunk és otthon rögtön elkezdjük feldíszíteni a fát, amely körül itt is elég nagy zavar kezd mostanában kialakulni. Sok természetvédő nem tartja helyesnek, hogy kivágják a fákat, így ők vagy műfenyőt vásárolnak, vagy választanak az erdőben egy fát, amit ott helyben díszítenek fel. Őszintén szólva ezzel kapcsolatosan bennem is volt egy kis kétség, helyes-e a kivágott fenyőt megvásárolni!? Nemrég beszélgettem az egyik kollégámmal erről, aki egyetlen mondattal meggyőzött: „Tudod Ila, az erdő szívesen adja azt a fát Nekünk, mert így frissíti önmagát és még örömet is szerez!” Ez lehet, hogy struccpolitika, de nekem tetszik, ezért hazaviszem a fát.

A fára általában saját készítésű díszek kerülnek a finneknél, legtöbbször pirosak. Nálunk ott van a szaloncukor, s az üveggömb is a fán.

A karácsonyi vacsora a mi asztalunkon hagyományosan magyar, mert a finn szokás szerint tálalt karácsonyi sonka számomra inkább húsvéti sonka. S miután itt halból nincs hiány, inkább döntök a halételek mellett. Egyik barátunktól azonban egyszer kaptunk Karácsonykor a hagyományos finn salátából a rosolliból, s azóta azt is szívesen elkészítjük ilyenkor. A sütemények közül mi bejglit sütünk, de decemberben sokszor készítek itteni aprósüteményeket is.

A vacsora alatt aztán megérkezik Joulupukki, azaz a Mikulás. Egyenesen Lappföldről, ez csak természetes.”

Hyvää joulua – Boldog Karácsonyt!