Élet sója

Magyarok a nagyvilágban Karácsonykor - Albánia

2014. december 07. - Tünde Bagó

Burek, tarator, kadaif, qingj és raki – mindezek egy asztalon Karácsonykor Albániában. Zsuzsa férje albán, s most ugyan éppen Magyarországon élnek, de korábban sok időt töltöttek Albániában. Zsuzsa első albán Karácsonyáról mesél, ami szerinte még a magyar ünnepnél is jobban az evésről szólt. Albánia múltját ismerve talán ez nem is olyan meglepő.

„Mielőtt először Albániába utaztam volna fogalmam sem volt az ottani kultúráról. Földrajzilag voltak elképzeléseim az ország felépítéséről, de elképzelni sem tudtam, hogy a történelemből oly sokat hallott megosztottság hogyan érvényesül Albániában. Már az első karácsonyomon tapasztaltam, hogy valóban sokszínű ország, de megosztottságról szó sincs. Érezhető itt török, görög, olasz hatás szinte minden területen. Vallási téren csak úgy, mint a gasztronómiában. Vannak katolikusok, ortodoxok, muzulmánok, s ateisták, de a legnagyobb békében élnek egymás mellett. A legtöbb albán asztalára hasonlóan sokszínű étel kerül és megesik, hogy a sokfajta nyelvjárás miatt az asztalnál sem értik tökéletesen egymást (én már meg sem próbálom az albán szavakat kiejteni, amióta majdnem repülni is megtanultam a hentesnél, hogy elmagyarázzam a tyúkot albánul, pedig egészen az üzletig tudtam a szót).

Az adventi időszakban azt tapasztaltam, hogy rengeteg az utcai díszítés, ünnepi kivilágítás. Minden ház fényárban úszik, a kertben kivilágított tárgyak, műállatok vannak.

albania1

Minden téren feldíszített fenyő áll.

albania2

Kicsit az az érzése az embernek, hogy a kommunizmus szegény és spórolós időszaka után most a feltörekvő Albániában mindenki próbálja kényeztetni önmagát. Ez tökéletesen ráillik a karácsonyi evés-ivásra is.

Az ünnepek forgatókönyvét illetően nincs egységesség. Férjem családja december 24-én feldíszítette a fenyőt és átadták az ajándékokat. Már ekkor is volt terülj-terülj asztalkám, de az igazi nagy családi ebédre december 25-én került sor (a családba érkezésem előtt ők ekkor ajándékoztak). Jöttek a rokonok és gyűltek a tálak az asztalon. Az albánok már az étkezés elején mindent kipakolnak az asztalra, így már az elején sokkot kaphat a vendég, hogy mennyi mindenből kell ennie (szerintem nálunk is sokkot kap, amikor újabbnál újabb fogások érkeznek az asztalra).

Nagy kedvencem volt az ünnepi asztalon a tarator, amely a tzatzikire emlékeztető joghurtos-uborkás saláta. Kenyérrel mennyei finomság. Főfogásként jött a bárány, de tálaltak csirkét, pulykát – ez a tradicionális étel Karácsonykor - és bureket is. Így aztán a vendég kedvére válogathatott volna, ha nem várták volna el, hogy mindenki mindent kóstoljon meg. A bárányhoz burgonyát és egy majonézes salátát savanyú uborkával, répával, babbal kínáltak. Az édességekre a legjobb szó az édesség, vagy inkább a tömény édesség, de nem mégis inkább a nagyon-nagyon tömény édesség a megfelelő. A törököknél is ismert kadaif-ot (cérnametélthez hasonlító, forró vaslapra csorgatott tészta) itt most dióval és mézzel készítették, de volt az asztalon a hasonló baklava is. S miután a sok-sok ételt végigkóstoltuk jól is esett az albán szőlőpálinka, a raki.

A Karácsony után örültem, hogy végre a városban sétálhatok, de akkor sem úsztam meg az evést. Az albánok nagyon szeretnek éttermekbe, kávézókba járni. A fővárosban, Tiranában egymást érik a vendéglátóegységek. Jöttük, mentünk, ettünk. Elsősorban bureket, hússal, sajttal, zöldséggel, édesen vagy sósan. Férjem barátai időnként próbára tettek és csak rendeltek, mert hát Albániában fő a vendégszeretet és én akkor még vendégnek számítottam. Mondhatom igencsak elkényeztetett vendégnek.

Az evési hadjárat a szilveszteri ünnepkörben is folytatódott, ugyanis december 31-én este megint összeült a család, hogy a rogyadozó asztalt megszabadítsa terhétől. A fiatalok is részt vesznek ilyenkor a szilveszteri vacsorán és csak éjfél után mennek el szórakozni. Éjfélkor Tiranában több ezer tűzijáték fényesítette az égboltot. Az év első napján aztán újra jött az egész család, köszöntötték az újévet, hozták jókívánságaikat és ismét felkerült az asztalra a teríték. Mi pedig gondosan újra csak ettünk, ettünk, s ettünk.”

Gezuar Krishtlindjet– Boldog Karácsonyt!

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Írország, Dánia

A bejegyzés trackback címe:

https://eletsoja.blog.hu/api/trackback/id/tr9512781832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.