Korai ajándékozás, pezsgő, osztriga és egy csöndesebb város jellemzi a brüsszeli karácsonyt, amelyről László meséli el az élményeit. Feleségével és két gyermekével él Brüsszelben, ahol magyar hagyományaik mellett sok belga szokással is találkoznak.

 „Talán a leglényegesebb különbség egy magyar és egy belga karácsony között, hogy a karácsonyfát már a Mikulás meghozza, így már december 6-án minden házban áll az ünnepi fa. Érdekes számomra, hogy a karácsonyfatalp itt ismeretlen fogalom, az árusok két lécet ütnek kereszt alakban a fa aljára, s már készen is van a talp. A nagyobb ajándékot is a Mikulás hozza, karácsonykor már csak kisebb ajándékokat vesznek, akkor főleg a vendéglátáson van a hangsúly. Érdekes módon az adventi koszorú nem olyan elterjedt, mint nálunk, a hagyományos három arany, egy lila gyertyás díszt nem is láttam, sokszor még a négy gyertya sincs meg. Az ünnepi hangulat mindenhol tetten érhető, boltokban, tereken, éttermekben, mindenhová jut kisebb-nagyobb dísz. De legnagyobb meglepetésemre, a sportcsarnokban, ahová kedd esténként focizni járok, a tornaterem és az öltözők közé egy betlehemi jászolt építettek.

 Brüsszelben számtalan karácsonyi vásár van decemberben. A „központi”, a legnagyobb és leghíresebb a Saint Catherine téren van, de ez tulajdonképpen egybeépül a világörökségnek számító Grand Place-on található vásárral. A két teret összekötő utcákat is feldíszítik és telerakják bódékkal, büfékkel. A városrészeknek szintén megvan a saját karácsonyi vására, de igazából bármelyik téren „előfordulhat”. A hozzánk közel lévő Brugmann téren három bódét építettek: egyikből a fenyőfát árulják, a másikban italokat, a harmadikban pedig le lehet ülni diót törni és itt egy jazz-zenekar is fel szokott lépni.

Akármerre jár az ember, az utcák mindenhol fel vannak díszítve, a fákra is fényes díszeket aggatnak.

 A belgák szeretik az ünnepeket és ebbe szeretik bevonni a gyerekeket is. Decemberben megszámlálhatatlan ünnepségre vagyunk hivatalosak, minden kisebb-nagyobb közösség szervez Mikulás-partit, karácsonyi vendégséget.

A Mikulás egyébként már novemberben megérkezik, az egyik bevásárlóközpontban november eleje óta heti három alkalommal ad fogadást.

Az óvodás fiunk és a bölcsődés lányunk kézműves foglalkozásokon, vagy csak a saját rajzaikon rendre ilyen témával lepnek meg minket már hetek óta. Hozzá kell tenni, hogy itt a Mikulást nem Krampusz kíséri, hanem Fekete Péter, akiből lehet egy, kettő, tíz, húsz; zenélnek, táncolnak és nagy mennyiségben osztják az aprósüteményeket. Ez a flamand vidéken nagyon jelentős szokás, Mikulás (Sinterklaas) és Fekete Péterék (Zwarte Piet) megérkeznek, ajándékoznak, hintón körbejárják a várost, itt-ott koncerteznek.

Nekünk Fekete Pétert nehéz megszokni, egyébként a mór megszállókra utalnak a feketére festett arcukkal és a színes ruhákkal, így nem csoda, hogy egy flamand ismerősöm elsápadt, amikor elmondtam, hogy nálunk Mikulást Krampusz kíséri, aki tulajdonképpen az ördög.

 A brüsszeliek egy része nem itt él, külföldi, ezért karácsonyra a városban érezhetően kevesebben vannak, mint máskor. Eluralkodik a mindig nyüzsgő városon a nyugalom. De csak a városon, mert az itt élők számára a karácsony nem a békés, meghitt otthonlétről szól, hanem a társasági életről. Ilyenkor nagy vendégségek vannak, az éttermek tömve, sőt, az utcai árusoknál is telt ház van. A belgáknak van egy számomra erősen sznob, de végül is szimpatikus tulajdonsága, ezekben a hetekben fűtött sátrakban pezsgőt isznak és osztrigát esznek, a nap bármely szakában.

 Mivel Brüsszelben erős magyar közösség van, ezért valamennyi hagyományos ünnepet ugyanúgy meg lehet tartani, mintha otthon lennénk. Vannak magyar táncházak, jön magyar Mikulás, több helyre is. A karácsonyfát nem állítjuk fel december elején, mint ahogy az ajándékozás nagy része is karácsonyra marad, ekkor otthon, Magyarországon vagyunk. Az európai iskola magyar szekciójában pedig olyan dolgokat csinálnak a gyerekek, mintha otthon lennének. Ami gondot okozhat, az például a savanyított káposzta beszerzése a töltött káposztához, vagy egy jó füstölt kolbász, valamint nincs bejgli és szaloncukor sem. Tekintettel a sokszínű nemzetre és nyelvi kultúrára a három hivatalos nyelv mindegyikén kívánok Boldog Karácsonyt.”

 Flamandok között a Zalig Kerstfeest en Gelukkig nieuw jaar hangzik fel, a francia vallonok Joyeux Noel-t mondanak, a németek pedig Fröhliche Weihnachten-t kívánnak. S persze mindenütt felhangzik a Merry Christmas!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA