Újraindult a turizmus Németország déli részén, ahol a hétvégén kitették a kempingek a megtelt táblát, az éttermek, kávézók előtt hosszú sorok kígyóztak, s a nyári foglalások is már közelítik a plafont. A koronavírus alatt lakásaikba és házaikba visszahúzódott emberek eddig bírták, hiszen a megszokottnál is jobb az időjárás, a legtöbben már azt is kipróbálták, hogy milyen a Boden(i)-tó és a Rajna vízhőmérséklete.

Nemcsak egy ilyen zárás és korlátozás után telnek meg az ország déli részén a városok, s a partszakaszok, hanem az átlagosan induló szezonban is mindig. A Bodensee (amely a magyar helyesírás szabályai szerint Boden-tó, de a köznyelvben a Bodeni-tó kifejezés terjedt el) a legnépszerűbb és a legnagyobb német tó. Német tóként emlegetik, holott három ország osztozik rajta (Németország mellett Svájc és Ausztria, de a régióhoz még Liechtenstein is csatlakozott). Még így, megosztva is a legnagyobb német tónak számít, amelyet Németországon belül mindenki legalább egyszer az életében meglátogat. 

Egyszer egy német ismerősöm azt kérdezte tőlem, hogy tudom-e miért a Balatonhoz jártak a kelet-németek, s miért nem egy dunántúli erdőbe? A kérdést rögtön meg is válaszolta: Azért, mert hiányzott nekik a Bodensee. Ezen jót mosolyogtam, mert bizonyára hiányzott a kissé hűvös Keleti-tenger mellől a mediterrán hangulatú Bodensee és promenádjai, de talán az okok között ez kicsit hátrébb állt. Azóta azonban ismerek olyan egykori NDK-s nyugdíjast, aki itt lakik a Bodensee mellett és van egy háza a Balatonnál. Talán a sok balatoni nyár miatt végül a Balaton hiányzott a Bodeni-tó mellett nekik! :-) 

Abban azonban egyetérthettem a német ismerőssel, hogy ez a tó különlegesnek számít Németországban. 

Miért is szeretik (szeretjük) annyira a Bodeni-tavat? 

A tó körül dolgozó idegenvezetőként és a Bodeni-tóról megjelent egyetlen magyar nyelvű útikönyv szerzőjeként sokszor kellett már erre a kérdésre válaszolnom, de most a koronavírus idején, amikor a környékért még hálásabb voltam, mint bármikor az elmúlt csaknem tíz évben, akkor a következő "miért szeretem a Bodensee-t" gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

A természet

Mutassak hegyet a tónál? Ott magasodik az Alpok!

Mutassak vulkánt? Ott vannak a Hegau vulkanikus kúpjai. Mutassak arborétumot? Ott van Mainau. Mutassak erdőt? Ha nem látod az erdőt, akkor éppen egy fa előtt állsz!

Mutassak nádast? Ott van a wollmatingeni nádas, amely természetvédelmi terület. Mutassak kanyont? Ott van Bregenz és Dornbirn mellett a Rappenlochschlucht. Mutassak földből kibúvó forrást? Ott van az Aach-forrás. Mutassak rétet? Ott van Eriskirchben az íriszrét. Mutassak salátaföldeket? Ott van Reichenau, a zöldségsziget. Mutassak egy igazi dombságot? Ott van az Appenzell. Mutassak egy zátonyt? Ott van Überlingen és Wallhausen között a Teufelstisch. Mutassak egy szigetet? Mit egyet? Akár egy tucatnyit is tudok, ahogy félsziget is van bőven. S igen, mindez itt a tó körül! Ugye, milyen hihetetlen?

A történelem és a kisvárosok

A természet mellett a történelem teszi még változatossá ezt a vidéket. Végigszáguldhatnánk a keltáktól, a rómaiakon át, a germánokon keresztül, a svédekig mindenkin, ha a környék történelméről van szó, de elég ha csak megemlítem, hogy szerintem itt az olyan városok, mint Konstanz, Meersburg, Stein am Rhein, Lindau már csupán egy séta alatt is visszarepítenek bennünket az időben.

A Hegau várai, Reichenau ezeréves templomai, Steim am Rhein kolostora, a Zeppelin története, az elmúlt 100 év Rolls-Royce-ai, III. Napóleon és a csokis ostya, mind-mind elénk tárják a favázas házaikkal, kastélyaikkal, találmányaikkal, gyűjteményeikkel a Bodeni-tó lelkét. S ahol sok a kisváros, ott nagyon sok a jó történet is, mert megmaradnak, tovább élnek, generációkon keresztül szállnak. Konstanzban van olyan család, akinek az ősei részt vettek a konstanzi zsinaton, Svájcban vannak akik már öt-hat generáció óta az almákkal, sajtokkal foglalkoznak, Bregenzben pedig a legtöbb lakos nagyszüleje is látott már egy Verdi darabot a tószínpadon.

A nyugalom

Nemrég olvastam egy könyvet Mainau, a virágsziget helyzetéről a II. világháborúban és azután. A könyvben több korabeli naplórészlet is megjelent azoktól, akik a szigeten akkoriban létesített kórházban, intézetben rehabilitálódtak. Mindannyian arról számoltak be, hogy ez a vidék a háború végén, majd a zűrzavaros, nehéz időkben is a nyugalom szigete volt. Itt alig volt lebombázott város (kivéve Friedrichshafent), nem volt hadi mozgás, Svájcnak köszönhetően az élelmiszer ellátás is jónak volt mondható. A nyugalom valahogy azóta is ittragadt. Lehetnek bármilyen sokan a tóparton, ha elsétálunk egy közeli erdőbe, vagy a Höri-félszigetre, felmászunk egy-egy várhoz a Hegauban, érezni fogjuk, ránk ül a nyugalom, amit a környék sugároz magából.

A sportok 

Sokan szeretjük az aktív nyaralást, azt, amikor egy jó könyv és egy pohár bor mellett belekóstolhatunk kicsit a túrák világába is. A Bodeni-tó mellett sok lehetőség nyílik a túrázásra, a kerékpározásra. A legújabb divat a vizen a Stand up paddling, az álló szörf, de sokan kenuznak, csónakáznak. Számos kikötőben bérelhetjük ezekhez a sportokhoz a felszerelést, így anélkül is kipróbálhatjuk, hogy nagyobb beruházásra lenne szükségünk. Aki szereti a kihívásokat annak szinte kötelező körbe kerekezni a tavat, amelynek kerülete 270 km, sok szakaszon van kerékpárút, de ahol nincs, ott a mezőgazdasági utak használhatóak kerékpározásra. Hagyományos kerékpárral ez a távolság, jó kondiban lévőknek úgy 6-7 nap, e-bike-al 3-4 nap. Ez persze attól is függ, hogy közben mennyi látnivalónál időzünk! S egyre elterjedtebb szolgáltatás a kerékpárosok számára, hogy a csomagjaikat utánuk viszik. Így még azzal sem kell bajlódnunk. Tippjeimről kerékpárosoknak itt írtam egy csokorravalót.

Talán ezek lehetnek azok, amelyek a legnépszerűbb tóvá teszik Németországban és ezért érdemes ellátogatni ide legalább egyszer!

S ha szeretnétek egy kiváló könyvet a Bodeni-tóról, akkor írjatok a szerzőnek a blog@eletsoja.hu e-mail címre!

 A bejegyzésben szereplő valamennyi fotót dr. Szalai Krisztián, az Élet sója blog fotósa és dr. Bagó Tünde az Élet sója blog szerzője készítette, annak másolása vagy felhasználása csak a szerzők engedélyével lehetséges! Ha szeretne engedélyt kérni, akkor írjon nekünk: blog@eletsoja.hu