Önjáró repülők, robot idegenvezetők, maguktól felépülő apartmanok, pillantással fotózó szemüvegek is lehetnének a jövő turisztikáinak elemei, de nem ezek határozzák meg az utazási trendeket tíz év múlva - szerintem.

2017 nyara

Járom Európát, autózom, lassan haladok a dugókban, s van időm közben azon gondolkodni, hogy miért is vagyunk mindenhol ennyien ezen a nyáron? Miért is kell állnom a magyar-osztrák határon másfél órát, majd az osztrák-német határon további 40 percet? Miért áll minden benzinkúton hosszú kocsisor? Miért vannak zsúfolásig a strandok? Miért képtelenség mozdulni a turistalátványosságok környékén? Miért van dugó még a kerékpárúton, a túraútvonalon és a 2000 méter magasan futó hágón is?

Bregenz a Pfänder-hegyről
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Bécs, Salzburg, Graz, Klagenfurt, Innsbruck - osztrák városok, amelyeket jól ismerünk, emlegetünk, csodálunk és bejárunk. Bregenz mellettük eltörpül, mert távol esik a magyar határtól (egészen a csirkecomb végében ékeskedik), s mert jóval kisebb. Fekvése azonban egyedivé és különlegessé teszi. A Bodeni-tó kapuja, az Alpok öleli, csak egy ugrás innen Svájc, Lichtenstein, Németország és  kevés olyan turista van, aki nem talál itt magának kedvére való látnivalót, programot.

Ebben az országban rengeteg a fa, soha nem is gondoltam, hogy ennyi - lelkesedett egy ismerősöm, amikor végig kellett autóznia Németországot északról délre és keletről nyugatra. Már önmagában ez a tény is elég lenne ahhoz, hogy Németországot ajánljam őszi célpontnak, hiszen a színes erdők látványa még a sokat látott turistát is lenyűgözi. 

Arra gondoltam, hogy megkérdezem azokat a Németországban élő magyarokat, akik szeretnek kirándulni, nekik melyek a kedvenc kirándulási célpontjaik ősszel. Mert ugye már a múltkor is - Bologna kapcsán - fejtegettem, hogy a legjobb idegenvezető mindig az, aki éppen az adott helyen lakik. 

Magam is meglepődtem, hogy milyen csodás úti célok kerültek így a látókörömbe. A végén persze magam is jövök nektek egy szuper ajánlattal, nem fogjátok kitalálni melyik környékről. :-)

Napfogyatkozás, 2017, USA - Kentucky államban, valahol Hopkinsville környékén egy kis templom udvarában az én magyar csillagász barátomat és feleségét befogadja egy lelkipásztor a nagy esemény idejére. Pillanatra igazi sztár lesz a magyar csillagászból. A "néző"társak lelkendeznek, hogy egy igazi csillagásszal együtt nézhetik a nagy eseményt. A lelkipásztor felesége pedig még le is fotózza, mert a lánya megkérte, hogy ugyan csináljon már egy képet a csillagászról, mert fehér embert sem sűrűn lát, nemhogy egy fehér csillagászt! S Zoli modellt állt, mert tudta, hogy ő hamarosan óriási ajándékot kap cserébe, 2 perc 40 másodperces csodát "kollégáitól", a Naptól és a Holdtól.

Több, mint egy évtizede ismerem Zolit, a fehér csillagászt, hol máshol, mint egy csillagvizsgálóban találkoztunk, s bármerre is sodort bennünket vagy őket az élet, a kapcsolatot mindig tartjuk. Feleségével - aki szintén az egész életét tette fel Zolira és a csillagászatra - éltek Szegeden, Kölnben, Rochesterben (USA), Marseille-ben és most ismét az USA-ban, Morgantown-ban. Ezernyi kaland, utazás, tapasztalat és fotó van a bőröndjükben, amelyről végre Zoli elkezdett blogot írni, mi lehetne más a címe, mint Boly(on)gó-élet blog. Ajánlom figyelmetekbe, nemcsak a sok érdekesség véget, hanem a blogíró jó humora, s magával ragadó stílusa miatt is.  Zolinak a 2 perc 40 másodperc volt a csoda, nekem viszont a kirándulás, amelyet eköré építettek fel, jól hasznosítható úti beszámoló, ha valaki azon a vidéken jár, bár egy dologra most egy ideig biztosan nem akad, napfogyatkozásra.

Következzen Andi és Zoli hosszú hétvégéje a napfogyatkozás jegyében egyenesen az USA-ból.

Kastélyok az Alpsee mellől
Fotó: dr. Szalai Krisztián

Hol volt, hol nem volt, a bajor Alpokon túl (már attól függően, hogy honnan nézzük) élt egy király a családjával. A szülők két kis csemetéje Lajos és Ottó olyan helyen tölthette nyarait, ahol bújócskázhattak az erdőben, úszhattak a tavakban, s kastélyépítésekről álmodozhattak. 

Bologna, a Vörös város

Egyes olasz városoknak van becenevük. Mindenki hallotta már, hogy Róma az Örök város (la cittá Eterna), vagy Velence a Derűs (la Serenissima), Firenze a Szépséges (la Bella). Bolognának három ilyen beceneve is van: a Tudós, a Kövér és a Vörös (la Dotta, la Grassa, la Rossa).

Általános információkhoz egy városról hozzájuthatunk az útikönyvekből, de a helyek igazi arcát csak az ismerheti, aki eltölt egy időt ott. Amikor saját - több mint - útikönyvemet írtam a Bodeni-tóról, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy korunk legjobb idegenvezetői azok az írók, bloggerek, utazók, akik olyan helyekről írnak, amelyeknek "rabjai" voltak hetekig, hónapokig, vagy évekig. Szeretem olvasni az ilyen írásokat és így kapok kedvet a legtöbb, általam is meglátogatott helyhez, s könyvem is ilyen alapokra épült, ezért lett több mint útikönyv és nemcsak egyszerűen útikönyv. Külföldön több olyan magyar blogger él, akiktől én is szeretek inspirálódni. A Mindenütt jóóó blog írója A. Bernadette sokáig élt Bolognában, így ismeri a várost kívül-belül. Megkértem, ajánljon pár helyet az én olvasóimnak Bolognában, lásson el bennünket olyan hasznos információkkal, amelyet csak az tud, aki a városban élt egy ideig. S aki további inspirációt szeretne Bernadette utazásairól az kövesse blogját itt.

Irány Bologna, lássuk milyen is a tudós, a kövér, a vörös város!

„Tudós” az egyeteme miatt, melyet 1088-ban alapítottak, és amely a legrégebbi a nyugati világban.

A „Kövér” a város tápláló és gazdag tradicionális konyháját jellemzi.

A „Vörös” pedig hagyományosan a téglák színére utal, melyből a középkor óta épültek a város tornyai és palotái. Az újabb időkben azonban új tartalommal gazdagodott, gondoljuk csak a „Vörös ördögök”-ként emlegetett Ducatira, a Ferrarira, valamint a Lamborghinire és Maseratira, melyek miatt Bologna és környéke a „Motorok földje”.

Svájcnak semmi sem árt! Nem árt a sok hó, nem árt a sok eső, nem árt a meleg nyár, szépségét semmi nem tudja kikezdeni, sőt még inkább hozzátesz, de mégis van valami, ami árthat neki. 

Úgy alakult, hogy ezen a nyáron nemcsak a Bodeni-tó körül utazgattunk (tudjátok a könyvem miatt tettük eddig, amelynek születéséről itt olvashattok), hanem bemerészkedtünk Svájcba kicsit beljebb, a hegyekbe is. Látni akartam, hogyan hat Svájcra ez a rendkívüli meleg, mert ezen a nyáron errefelé is sokszor ment a hőmérő a 30 fok közelébe és fölé is. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Bodeni-tó, háttérben Reichenau egyik temploma
Fotó: dr. Szalai Krisztián

A dél-német Bodeni-tó különös atmoszférját északon a szőlőültetvények, délen és keleten az Alpok csúcsai, nyugaton a vulkánok és a Rajna alakítják. Az egyik legnépszerűbb turisztikai célpont a három országban, amely körbeveszi. Ausztria, Svájc és Németország vendégszeretete, a tó jól szervezett programlehetőségei, elfogadható, európai árai, biztonságos települései és kitűnő klímája garantálják mindenki számára az élményekkel dús nyaralást.

Évek óta fedezzük fel a Bodeni-tavat és környékét, minden igényt képes kielégíteni a környék. Kerékpárral éppen olyan nagy élmény felfedezni, mint autóval, vagy hajóval. Múzeumjai éppen annyi meglepetéssel szolgálnak, mint templomjai. Étteremeiben éppen annyira találunk igényes gasztronómiai kultúrát, mint borászataiban isteni fehér borokat. A tó vize pedig nemcsak színével, hanem tisztasáságával, s strandjaival is vonzó. Írtam már itt a blogon egy általános ajánlót a Bodeni-tó látnivalóiról, s számos tókörüli élményünkről, Überlingenről, ahol igazi Riviéra hangulatot találni, a zöldségek szigetéről, Reichenauról, ahol Nagy Károly fiai is tanultak 9. században, a magyar gróf tulajdonában is álló virágszigetről Mainauról és a csodás kis festett falú városról a Rajna partján, Stein am Rheinról. 

 A most megjelenő könyvemben (amelyet itt vásárolhattok meg kedvezménnyel) több tucatnyi útravalót, élményt, tippet és fotót kaphattok, amelyek közül jöjjön egy kis ízelítő most!  

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Mekkora a valószínűsége annak, hogy valakit tizennégy évesen, úttörőként elvisznek a Bodeni-tóhoz, majd harminc évvel később odaköltözik és ír egy útikönyvet a vidékről? Elég kicsi, mondanám, ha ez nem velem történt volna meg.

Akkoriban, azt sem tudtam, hogy hol van az a Bodeni-tó (amely egyébként a magyar helyesírás szabályai szerint Boden-tó, de a köznyelvben a Bodeni-tó az elterjedtebb, s én is így ismertem meg, így lett az "én" tavam, ezért mindig így hívom itt és a könyvben is), s csak egy voltam a tucatnyi Békés megyei úttörő közül, akik 1988-ban Dél-Németországba utazhattak. Mainau szigetén már akkor is óriás madarakat formáztak meg virágból, Überlingen városából már akkor is sok-sok turista hajózott ki a tóra, s Bregenzben már akkor is óriási vizi színpad álldogált a tó vizében. Én pedig a messzi Vésztőről, a szocializmus végnapjaiban eljuthattam egy olyan helyre, amelyről az egész faluban jó ha két ember tudott. 

Napóleon Múzeum, Bodeni-tó
Fotó: dr.Szalai Krisztián

Siófok a kötöttségek városa, míg Zamárdi a szabadságé - írta az egyik Olvasóm, s részeletesen el is magyarázta, hogy ő miért imádja a Balaton ezen kis városát. 

Bizonyára emlékeztek még az elég nagy port kavart, a német televízió tursiták átveréseiről szóló műsora kapcsán írt cikkemre. Ha nem, akkor egyetlen mondatban csak annyit a történetről, hogy német tévések Siófokon próbáltak nyaralni, mint turisták, s meglepődtek az euró/forint átváltási lenyúlásokon, a strandbelépők, a kölcsönzők, a parkolók és egyéb nyaraláskor igénybe veendő dolgok árain. Lehet azt mondani, hogy a média mindent kicsit felnagyít, de lássuk be, hogy sokunknak vannak negatív tapasztalatai a Balaton egyes helyei kapcsán, de szerencsére nagyon sok (s ez a több) pozitív élményben, helyben, városban, partszakaszban is bővelkedik a magyar tenger. 

Balaton szíve tér

János az elmúlt tíz évben, szinte minden évben ellátogatott Zamárdiba. Vitte magával a családot, sokszor más családokat és barátokat is. Az egy évtized alatt az a véleménye alakult ki, hogy Zamárdi a szabadság városa. S hogy miért? 

"Nincs fizetős parkoló, a strand közel 3 km-es szakaszon szabad, ha kedvem van mezítláb, fürdőnadrágban vásárolhatok. Vagyis ami a '70-es években természetes volt, itt megtehetem. Persze ez nem az egész településre vonatkozik, hanem a parti övezetre. Míg kulturált vagyok, és nem bántom más magánszféráját, amit szeretnék, megtehetem. Visszajáróként a közvetlen kapcsolat kialakult a helyi üzletekben dolgozókkal, a tegeződés, vagy egy "ismerem" mosoly mindenütt ott van. Vagyis azt kapom meg itt, amit máshol a profit kapzsisága miatt elvesznek az embertől!

Terjed a világban egy új művészeti projekt, amelynek keretében lebontásra váró épület művészek által még utoljára tündökölhet. Nemrég közvetlen közelről figyelhettem meg egy ilyen kezdeményezést a Bodeni-tó mellett, ahol az alkotások egy része meghatott, elgondolkodtatott, vagy szórakoztatott.

Aki bontott vagy bontatott már le épületet azt biztosan megérintette az épület elsuhanó múltja. Lakóinak élete, esetleg halála, családi ünnepei, boldog és szomorú pillanatai. Az épületeknek ezernyi történetük van, amely ott van az ajtófélfában, a redőnyön, a falakon, a padlóban. Léptek, szavak, sóhajok, vágyak, illatok, amelyek mind eltűnnek, amikor megjelenik a markoló és földig rombolja 100 év emlékeinek helyszínét. Ahogy az elhunyt is megérdemel egy tisztességes búcsút, úgy az emlékek tárháza, a lakóépület is, szerintem. Szerencsére vannak építők és építtetők, akik hasonlóan gondolkodnak. 

Így történt, hogy Singenben, Dél-Németországban művészeket hívtak meg egy lebontásra váró épületegyüttesbe, pontosan 36 lakásba. Alkossanak! Bármit, amihez kedvük, kreativitásuk, energiájuk van. Töltsék meg élettel az öreg épületet! Jöttek is, festők, grafikusok, előadóművészek, fiatalok, idősebbek, hivatásos művészek és laikusok, felnőttek és gyerekek, magányosak és csoportok is. Négy hétig dolgoztak, komponáltak, vagy ahogy az egyik homlokzat felirata fogalmazott, csak játszottak. 

Mikor máskor csinálná meg az ember élete nagy őrültségét, ha nem nyugdíjba vonulása alkalmával? Márta és párja úgy gondolta, az ember 60 éves kora körül már épp itt az ideje, hogy valami olyat tegyen, amit addig még soha. Hagyták magukat rábeszélni egy São Pauloba szóló akciós repülőjegyre, még úgy is, hogy a visszaútra csak két hónappal később kerülhet majd sor. Végül is nyugdíjasok, van idejük, s Brazília szép nagy ország, van mit látni - gondolták kezükben a két jeggyel. 

São Paulo

Szükséges dolog mindig kihívásokat keresni? Szükséges mindig legyőzni önmagunkat? Szükséges mindig erőnkön felül teljesíteni? 

Szerintem egyáltalán nem szükséges, néha igazán jól esik lustának is lenni. S az ilyen alkalmakra "találták ki" Svájcban az alpesi hágókat. Kirándulsz, de nincs szükséged túracipőre, friss levegőt szívsz, de előtte nem szenvedsz légszomjban, nem mindennapi látványban lehet részed, anélkül, hogy az izzadtság elhomályosítaná látásodat, s kiszakadsz a világból, annak minden nyűgével, zajával, facebookjával, s ezernyi telefonjával együtt (így is).

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Hazajöttünk úgy a francia Riviéráról, hogy nem néztük meg a legnépszerűbb, a legattraktívabb, s legépebben maradt középkori falut,  Saint Paul de Vence-t, annak ellenére, hogy mindössze 5 km-re laktunk tőle. Miért is?

Nem akartam megnézni Saint Paul de Vence települést, mert lépni sem lehet soha a turistáktól a szűk utcákon. S különben is, a túl népszerű helyek elveszítik a varázsukat, telenyomják őket gagyi turistacsalogató áruval, az éttermeik közepesen rosszak, s csak egy csalódás az egész. Nekünk pedig annyira tetszettek a Côte d'Azur csendes helyei, szigetei, kis hegyi falvai, hogy nem ronthatjuk el egy kirakatfaluval.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A kolumbiai embereknek gyönyörű fogaik vannak, de nem is csoda, mert még a munkahelyen is minden evés után tisztítják. Alig hittem a saját szememnek, ahogy sorban állnak a munkahelyi mosdók előtt, s várják, hogy fogat moshassanak - még most is érzem a döbbenetet Gabi hangján, ahogy erről beszél. 

Gabi három éve él Kolumbiában a párjával, virágokkal foglalkoznak és az elmúlt héten megjelent interjú első részében már nagyon sokat mesélt a dél-amerikai országról, a látnivalókról, az életről, zenéről és táncról. Az interjú első részét erről a színes országról itt olvashatjátok, a második rész pedig most következik!

San Antonio de Pereia - a falu, ahol Gabi lakik

Mindenki azt hiszi, hogy egy tájat, tájegységet csak a hagyományos marketing eszközeivel lehet reklámozni. Számomra ismét bebizonyosodott, hogy ez egyáltalán nincs így, a művészetnek is van utazást motiváló ereje.

Utaztatok már olyan helyre, amelyről olvastatok egy verset, vagy egy novellát? Választottátok már úti célnak azt a helyet, amelyet egy színdarabban láttatok? S vágytatok már olyan környék felfedezésére, amelyről festmények készültek? A filmek helyszíneiről már nem is beszélve? 

Személy szerint én imádok olyan regényeket olvasni, műalkotásokat nézegetni, amelyek a bakancslistámon szereplő helyeket mutatják be.

Éppen a fentiekből kifolyólag nagyon örülök annak, hogy az egyik barátnőm, aki már hosszú évek óta fest, két olyan nagyszerű vidékről is inspirálódik, amely az én szívemhez is közel áll: az egyik a Balaton, a másik a Bodeni-tó és környéke. 

Bodeni-tó, Wangen - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Tízből nyolc ember arcán látszik, hogy minimum drogosnak néz, amikor megmondom, Kolumbiában élek, holott még annyira sem találkozni kábítószerrel, mint Hollandiában – meséli Gabi, aki virágkötő, s holland párjával három éve élnek Kolumbiában.

Gabi a világ tetején - Tierradentro közelében, Kolumbia

A Kabel eins német televíziócsatorna Figyelem! Lerablás című műsorában a héten az egyik téma a Balaton volt. Hogyan vágják meg a turistákat a németek által is kedvelt magyar tengernél? Sajnos az eredmény nem éppen kirakatba való. Megvágják bizony, helyenként rendesen.

Éppen azon a napon, amikor a magyar sajtó beszámolt egy holland tévés stáb Váci utcai átvágást leleplező videójáról, s a budapesti taxisok BKK által megállapított túlszámlázásairól, akkor este felhív az egyik barátom, hogy azonnal nézzem a német Kabel eins adását, mert a Balatonról szól.

A helyszín Siófok (mondjuk én már ekkor tudtam, hogy ez nem jól kezdődik, de ez csak az én személyes hozzáállásom).

Van egy család Kétegyházán, akik őszinte szendvicseket gyártanak, kiadják a pajtájukat (s vendégházukat) utazóknak és gyermekeiket is vendéglátásra nevelik. Edit és Ottó a fővárost hagyták ott a békési településért, s kezdtek új életet.

Ars poeticájuk: ahol nincs semmi szerethető, onnan nem elmenni kell, hanem ott kell alkotni!

A háromgyermekes szülőkkel, a vendégház mozgatórugóival beszélgettem.

Amikor tanyasi szállások után kutattam Békés megyében, akkor akadtam rá a KultúrÉlet Kft. vendégházára, s pajtájára Kétegyházán, amelynek romantikája azonnal magával ragadott. Honnan jött az ötlet?

A térségben elég nehéz munkát találni, így amikor eldöntöttük, hogy Kétegyházán fogunk élni, az volt a cél, hogy munkahelyet teremtsünk magunknak. Igyekeztünk több lábat kialakítani, hogy biztos legyen az alap, így jöttek az ötletek. Abból indultunk ki, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. Most ezt tesszük.

Egy jó tanácsot kaptam egyszer, miszerint gondolkodni globálisan, cselekedni pedig lokálisan kell. Szerintem az elvándorlást úgy lehet megakadályozni, hogy szerethetővé tesszük a helyet, ahol élünk, így nehéz lesz megválni tőle. Az én elvem az, hogy ahol nincs semmi szerethető, onnan nem elmenni kell, hanem ott kell alkotni.

Budapesten dolgoztunk, ugyanannál a szolgáltató cégnél. Hálásak vagyunk ennek a cégnek, hogy lehetővé tette számunkra annak a felismerését, hogy mi kell a szolgáltatói szemlélet legmagasabb szintű műveléséhez. Ugyan más területen, de kamatoztatjuk azt a profizmust, amit korábbi munkánk során megtanultunk, megtapasztaltunk.

Ennek köszönhetően ma már egy sikeres vendégházzal büszkélkedhetnek!

Igen! Negyedik éve üzemelünk, és rengeteg utazót láthattunk már vendégül. Külföldiek, magyarok, családok és egyedülállók, pihenni vágyók, és munkaügyben úton levők, színes a paletta. Sokan a vendégház komfortjára vágynak, vannak akik a pajta romantikájára. De az élmény és a visszajelzések hasonlóak: nagyon jó a hangulata a helynek, és szívesen időznek nálunk. Olyanok is vannak, akik konkrét menetrenddel érkeznek a térségbe, de mindent félredobva inkább nálunk maradnak, és beszélgetnek, vagy csak nagyokat hallgatnak.

Ha tehetném, receptre írnám fel sok-sok barátomnak és ismerősömnek, utazz! Láss világot, ismerkedj saját hazáddal, mert a személyiséged fejlődéséhez ez is hozzájárul.

Mi minden hat az ember személyiségére? Család, barátok, környezet, iskola, munkahely, vallás, sport, s sorolhatnám hosszasan. Rám hatottak, s ma már mindegyikről azt gondolom, hogy nem haszontalanul. Itt vannak bennem, nap, mint nap táplálkozom belőlük.

Mégis, amikor felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon, mi az, ami leginkább megváltoztatott az elmúlt években, akkor az utazás jut eszembe.

Már csaknem hat éve írok, s talán úgy tíz éve hobbim az utazás. Éppen itt volt az ideje egy kis önvizsgálatnak, hogyan is változtatott meg engem az utazás?!

A magyar szalonnasütés, az erdélyi kürtőskalács és a német Stockbrot (botkenyér) kulináris közösséget alkot, tudtátok?

A grillezés világában csak kevesen tartják a szalonnasütés tradícióját, holott micsoda közösségépítő program. Mindenkinek a tűz köré kell ülnie, szemtől szembe, vagy váll váll mellett. Beszélgetünk, közben küzdünk a füsttel, csöpögtetjük a szalonnazsírt a korábban megpirított kenyerünkre. S álljunk meg egy szóra (- hogy Grétsy Tanár úr legendás mondatát idézzem)!

Fotó: Bagó Tünde

Sablonosság és szűklátókörűség csupán azt a három dolgot elmondani a németekről, hogy foci, sör és autók - mondja Ilona, aki már 35 éve figyeli belülről választott hazája lakóit. 

Egy padon ülünk a pékség előtt, a véletlen hoz össze minket, s persze a magyar nyelv. Beszélgetni kezdünk, s magam sem tudom, hogyan jutunk el a finom itt a kávé mondattól egy nép átfogó elemzéséig, de már javában analizálunk, mire feleszmélek.

Nem bánod meg, ha elugrasz Grazba, akár fiatal vagy, vagy nyugdíjas, akár férfi vagy, vagy nő, akár a történelmi dolgokat szereted, vagy a hipermodernet. A következő 25 jelző segít meggyőzni, hogy neked is látnod kell az osztrák várost, alig egy órára a magyar határtól. 

A hagyományos grazi élménybeszámolók kicsit már unalmasak, nézzünk valami egészen más stílusú leírást a városról!

Miközben Grazban sétálgattunk, magamban jelzőkkel illettem a várost. Olyan jelzőkkel, amelyek nektek is sokat elmondanak arról, milyen is a stájer főváros, persze egy-egy mondattal és néhány fotóval azért segítek. :-)

El tudod képzelni a 48 óra után megsemmisülő DVD-et vagy az átlátszó kólát? Nem? Éppen ezért buktak el ezek a termékek a piacon. 

A svéd Museum of Failure Innovation kurátora, Samuel West - aki egyébként klinikai szakpszichológus - azonban úgy gondolta, hogy ezek az ötletek mégiscsak ötletek, találmányok, még ha nem is szerette úgy meg őket a piac, mint az iPhone-t vagy egykor a színes televíziót. El is kezdte gyűjteni az extrémnél extrémebb tárgyakat, amelyeket a svéd Helsingborg városában ki is állít egy múzeumban. 

West hitvallása: "mint társadalom, alábecsüljük a kudarcot és csakis a siker megszállottjai vagyunk." Szerinte a kudarcokból éppen annyira lehet tanulni, mint a sikerekből. Gondoljunk csak az Apple Newton-ra, amelynek bukása vezetett a mai iPhone-okig. A múzeumban egyébként az Apple Newton is látható azon 51 tárgy között, amelyet eddig sikerült Samuel Westnek összegyűjtenie. 

Amíg a kőszínházban, vagy koncertteremben a legfontosabb a háttérzajok kiszűrése, addig a szabadban beépülnek a környezet hangjai, a fák susogása, a madarak esti mulatsága, s a távolban kürtölő pesti gyors. Ugye te is szereted a szabadtéri színházat?

Számomra a nyár elmaradhatatlan része az esti, szabadtéri szórakozás. Koncert, színház, kabaré, mindegyik kicsit más hangulatú lesz egy szabadtéri színpadon. Ezek az esték ünnepek számunkra, hűsítőek a nyári melegben, s feltöltőek a szabadság alatt.

Magyarországon virágzik a szabadtéri színpadkultúra. Szerencsére! Várakban, tavakon, tereken, parkokban, domboldalakban csendülnek fel a zene és az irodalom szórakoztató hangjai. A teljesség igénye nélkül, erősen saját ízlésemnek és tapasztalataimnak alávetve állítottam össze egy listát arról, hogy szerintem, melyek Magyarország legjobb szabadtéri színházi programjai ebben a szezonban. A nyár java még előttünk, jegyek is kaphatóak még a legtöbb helyen, úgyhogy pörögjetek rá a témára, s irány a szabadba este, egy kis kulturális miliőt magunkba szívni.

A Kőszegi Várszínház idén ünnepli megalakulásának 35. évfordulóját, már csak ezért is érdemes a programra egy pillantást vetni. Lesznek nehezebben emészthető darabok, mint Gogol: Egy őrült naplója, vagy Spiró György: Árpád-ház (Vérzékeny és naiv krónika), de  találkozhatunk a Custos Consort régizene együttessel, akik a Lovagkor zenéjébe kalauzolnak el bennünket, több táncos darabbal és A muzsika hangjával is. A részletes programot itt találjátok!