Nem érdemes egy popsival letépni a horvát tengerpartig, ha közben olyan csodák miatt is megállhatunk, mint Közép-Horvátország kastélyai.

Egyszerre több dolog miatt is kezdtem el Közép-Horvátországot tanulmányozni. Az egyik, pár régi fotó felbukkanása volt, amelyeket még valamikor 14 éve készítettünk, filmes technikával Varasdról, a magyar határhoz közeli barokk városról. Rögtön eszünkbe is jutott, hogy milyen szívesen elmennénk az ősszel a varasdi Barokk hétre, ahol most Magyarország a vendég és igencsak ígéretes a program. 

A másik ok az volt, hogy egy kedves olvasóm, aki jó ismerősöm is, megkeresett, segítsek neki köztes úti célokat találni a vidéken. Elmondta, hogy ő ugyan a horvát tengerpartra készül, de nem szeretne az autópályán lesietni, hanem időnként letérne a falvakba és városokba, mert nemrég azt hallotta, hogy Közép-Horvátországban Varasd és Zágráb között igazi kincsekre lehet bukkanni. 

S igaza volt, nem is kellett hosszan kutakodnom és pár perc is elég volt ahhoz, hogy lelkesedésem a tetőfokára hágjon, s magam is utazást tervezzek erre a csodás vidékre. 

Igazából Közép-Horvátországban 40 várkastély van, amelyek nemcsak építészetileg, de díszkertjeikkel, s történeteikkel is lenyűgözhetik az ide látogató turistát. A legtöbb barokk stílusban épült, de néhányat persze már átépítettek neoklasszicista stílusban a XIX. században, de ettől még hűen mutatják, a barokk kor nemeseinek széles látókörűségére, művészetek iránti igényeire utaló jegyeket. Az egykori nemesek közül - akiknek kastélyairól most szó van - sokak neve ismerősen csenghet számunkra: Erdödy, Draskovics, Zrínyi, Patacsics, Jelasics, Frangepán, Kulmer, Ráttkay, Vranyczany. 

Mutatok most nektek öt várkastélyt, amelyekért érdemes kitérőt tenni a tengerpart felé, vagy egy hétvégére átruccani Horvátország középső és észak-keleti régiójába. 

Kezdjük egy reneszánsz várkastéllyal a Desinić-ben található Veliki Tabor kastéllyal. Az építése a Ráttkayaik nevéhez kötődik a XVI. században, a múzeumban azonban a vár későbbi történetéről is sokat megtudhatunk. Azt mondják, hogy tornyából csodás panoráma nyílik a környékre, bár egy helyi legenda miatt, jól át kell gondolni a látogatást. Itt lelte halálát befalazva ugyanis egy Veronika nevű hölgy és szerelme, akik családjaik tiltakozása ellenére mégis összeházasodtak. A lány sikolyát a környékbeliek ma is hallani vélik.

Fotó: A várkastély weboldala

Egy reumás beteg és egy kosárfonó közös ötlete alapján született meg a strandkosár, a német tengerpart jelképe. 

Írjátok be a keresőtökbe, hogy "német tengerpart", s nézzétek meg a képeket! Az első 10 képben biztosan legalább 4 lesz olyan, amelyen a híres strandkosár jelenik meg. Mondjuk úgy, hogy Németország egyik leghíresebb jelképe, na persze egy korsó sör és egy focilabda után. :-) 

Nekem is tetszik, bár korántsem azért, amiért Elfriede von Maltzahn-nak, a reumás páciensnek tetszett. A hölgy betegsége miatt nem akart lemondani a tengerparti kiülésről, de reumájának nem tett volna jót az északi partvidék szeles időjárása, s az erős nap. Így a rostocki kosárfonóval, Wilhelm Bartelmannal összedugták fejüket, s kitalálták a tökéletes strandszéket számára 1882-ben. Így is nevezték még az első modelleket, strandszékek!

Azt hiszed, ha fürdőztél már Gyulán, ha láttad a várat, ettél hamburgert, vagy voltál a Százéves Cukrászdában, akkor ismered a Békés megyei várost? Nem, nem ismered még teljesen, ahogyan én sem, viszont tudok öt olyan helyet, amely elbűvöl és meglep a fürdővárosban.

Gyulának vannak felkapott, jól ismert helyei. Hajlamosak vagyunk megszokásból is ezeket látogatni. Legutóbbi Békés megyei hazalátogatásom alatt elhatároztam, hogy mindenképpen olyan helyekre megyek el Gyulán, ahol még soha nem jártam. Azt gondoltam, hogy ilyen hely majd kevés lesz, de ...

Kutakodásom meglepő eredményekre vezetett: van egy tucatnyi dolog, amit még soha nem láttam az egykori békési megyeszékhelyen, fogtam hát a családomat és a következő helyekkel leptem meg őket.

Boltmúzeum a "Süvegcukorhoz"

Oké, oké, ezt a múzeumot még nem is nagyon látthattam, hiszen 2016 májusában nyitottak (újra). A Gyulai SZC Harruckern János Szaképző Iskolája ad helyet egy, a XIX. század hangulatát felidéző boltnak, amelyhez a gyulaiak, a környékbeliek és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum is hozzájárult. Korábban már volt egy hasonló múzeum Gyulán, de az bezárt a 2000-es évek elején, most azonban annak a tárgyait is láthatjuk az iskolában. Egyetlen terem, de valójában olyan, mintha egy évszázadot visszalépve egy fűszerkereskedésbe érkeznénk. Minden másodpercben rácsodálkoztam valamire, a régi pénztárgéptől, a házi szappanokon át, a kávéőrlőig. 

(A galériában a fotókra kattintva azok nagyban is megtekinthetőek!)

http://eletsoja.cafeblog.hu/2017/04/04/a-zwack-unicum-titka/

Ide írhatsz nekem, ha kérdésed van, vagy szeretnéd megosztani egy élményedet: blog@eletsoja.hu 

A facebookon is megtalálod az Élet sója blogot itt: https://www.facebook.com/eletsojablog/

Az instagramon is jelen vagyunk itt: https://www.instagram.com/eletsoja.cafeblog.hu/

A Pinteresten itt talász meg bennünket: https://hu.pinterest.com/eletsojablog/

Túrázni vagy kerékpározni szeretnél a szabadságod alatt? Talán jobban érdekel a történelem egy jó pohár bor társaságában? Esetleg fürödnél és koncertet hallgatnál? Németország mindenre kínál megoldást!

Számát sem tudom már annak, hányan kérdezték meg, hogy mit ajánlanék Németországba kirándulóknak! Rögtön visszakérdeztem, hogy mi az, ami az utazó(ka)t tulajdonképpen érdekli, mert egy ekkora országban ezernyi látnivaló van. S büszke vagyok rá, hogy bármilyen érdeklődési kört is mondtak, én rögtön tudtam ajánlani minimum egy, de inkább több helyet az Északi-tengertől az Alpokig húzódó országban.

Hohenschwangau, Bajorország

Külföldre költözöl - sajnálnak. Látogatóba jössz Magyarországra - sajnálnak. Visszaindulsz - sajnálnak. Kijelented, hogy jobban érzed magad külföldön - csodálkoznak, s úgysem hiszik el. 

Öt éve minden kényszerítő körülmény nélkül külföldre költöztünk, s kényszerítő körülmény alatt elsősorban a gazdasági okokat értem. Volt munkánk Magyarországon, fizetést is kaptunk, de túl sokat dolgoztunk, s túl kevés dolgot engedhettünk meg magunknak. Azt gondoltuk, hogy külföldön nyugodtabban, kevesebb stresszel élünk majd, kicsit jobb életszínvonalon. Nem tévedtünk, azt kaptuk, amit vártunk. Egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb életet. Nem kolbászt a kerítéshez, hanem egy életet kerítés nélkül. 

Meglepő okra hivatkozott a svájci Bergün település vezetése, amikor betiltotta a falu területén a fotózást. A csaknem 1400 méter magasan elhelyezkedő hegyi falu igen attraktív fotótéma. Hegyek, völgyek, csinos svájci házikók kínálkoznak képeslapra Graubünden kanton szívében.

A nyári napforduló alkalmából az osztrák Dunakanyarba vonatozhatunk a MÁV Nosztalgiavonat szolgáltatásával. 

Wachau, a Duna mentén Melk és Krems am Donau között található, UNESCO világrörökségi listájára is felkerült kultúrtáj, borvidék. A folyó itt fenséges lankák, erdők között kanyarog, érintve középkori és barokk emlékeket egyaránt.

Rántott csirkét csak vasárnap eszünk, a hét többi napján isten ellen való vétek lenne - mondta a nagymamám gyermekkoromban. Nem értettem szegény jó mamám ilyen jellegű ételbeosztásait, s azt hiszem, ha élne, akkor nagyon meglepődött volna, hogy péntek este rántott csirkét ettünk Stájerország fővárosában, Grazban. Mi viszont megértettük ott, az étteremben a vasárnapi rántott csirke esetét. 

Stájerország borrégiója, Graztól alig pár kilométerre Toszkána hangulatát idézi. Sorjáznak a szőlőtőkék a dimbes-dombos vidéken, a nap sugarai megcsillannak a birtokok házainak mázas tetőcserepein, s a Klapotetzeken (madárijesztőn) csattogtatja a szél a szélkakasokat. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Ugorj dzsipbe és etesd a vadon élő állatokat! Nem, ez nem egy afrikai utazás szlogenje, ez a Hortobágy vendégcsalogatója. Unalmas lenne a puszta vagy a kilenclyukú híd? Osztálykirándulás idején bizonyára az volt, de felnőttként visszatérni, s igazi dzsipes szafarin részt venni sokkal izgalmasabbnak tűnik. S ez nem minden abból a féltucatnyi különleges kalandból, amire Hajdú-Bihar megyében akadtam.

Fotó: Hortobágy település honlapja

Nincs az a turista, aki Barcelonában legalább egy Gaudí attrakciót ne nézett volna meg. Szobrok, parkok, templomok és lakóépületek az egész városban tanúsítják, hogy excentrikus építészük, művészük mennyire aktív volt. 

Egy kedves olvasóm hívta fel a figyelmemet arra, hogy Barcelonában újabb Gaudí "produkciót" nyitnak meg a turisták előtt. A Casa Vicens épületét eddig csak kívülről lehetett megcsodálni, de 2017 őszétől már a belső terek is láthatóvá válnak. 

Fotó: Pol Viladoms - a Casa Vicens oldala

Nem a sátrak és a hálózsákok cserélnek gazdát a legújabb francia kempingben, hanem azok akik benne fekszenek. Igen, itt is, ahogyan a swinger klubbokban, a párcseréről szól a történet, akarom mondani a nyaralás. 

Fotó: pixabay.com

Horgászni a Körösökön, meglesni a túzokot Dévaványán, csobbani egyet valamelyik gyógyfürdőben és még pálinkázni is, az nem megy egyetlen nap alatt Békés megyében - írta az egyik olvasóm miután elolvasta itt a blogon bakancslistámat a dél-keleti megyéről.

Néhány napra valóban szüksége van annak, aki be szeretné járni az Alföld ezen szegletét, de abban teljesen igaza volt egy másik olvasómnak, hogy ezekhez a látnivalókhoz egy jó kis tanyasi szállás illene igazán. 

Kutakodni kezdtem, mit is ajánlhatnék azoknak, akik Békés megyében terveznének egy kis nyaralást, s igazi kincsekre akadtam. Romantika, paraszti kultúra, vendégszeretet, természet közelsége és persze egy jó pohár pálinka, némi kolbász kíséretében biztosan akad az alábbi öt szállások valamelyikén.

Búbos tanya - Gyula 

A Kis-Körös folyó mellett, alig pár perc autózásra Gyula városától 100 éves diófák alatt és 80 cm-es vályogfalak között kapcsolódhat ki az utazó ebben az igényes tanyasi vendégházban. A kertben bográcsozni és szalonnát sütni is lehet, a házban pedig a falusi hagyományokhoz hű berendezés fogadja a látogatót. Egész évben nyitva tart.

Molnár Csilla szépségkirálynőre emlékező kiállítással nyitja meg kapuit a felújított Kripta villa Fonyódon a hétvégén, de nemcsak ezért érdemes ellátogatni a Balaton kilátójaként emlegetett városba.

A Balaton déli partján fekvő városba érkező turisták átlagéletkora igen alacsony, hiszen sok fiatal, házasodni készülő pár látogat el az örök szerelem házába, hogy egy kézfogással elnyerje az örök boldogságot. A sokáig puncskockaként emlegetett zarándokhely most új külsőt kapott, de a szerelmesek számára így sem veszített jelentőségéből.

A Royal Mansour Marrakesh hotel Marokkóban nemcsak kinézetével idézi az 1001 éjszaka meséit, hanem földalatt lapuló titkaival is. 

Szabadkán szegedi, Szegeden pedig szabadkai hangulatra lelhet, aki végigjárja a két város nevezetes épületeit. A századforduló jellegzetes építészeti stílusa, a szecesszió - szerencsére - otthagyta keze nyomát a magyar-szerb határ két oldalán álló, a déli vidék két legjelentősebb városában.

Nemrég bukkantam rá egy weboldalra, amely szecessziós sétákat ajánl négy településre: Szeged, Szabadka, Zenta, Palics. Izgalmasnak hangzott és szépen aprólékosan átolvastam valamennyi, a séta útvonalán található épület történetét. Közben megtudtam, hogy a magyar szecesszió legnagyobb képviselőjének, Lechner Ödönnek milyen sok tanítványa dolgozott a déli végeken. Szerencsésnek mondhatták magukat, mert abban az időben a környéken sok vállalkozás működött, amelyek nemcsak az építészet új stílusára, hanem annak finanszírozására is nyitottak voltak.  

A sétákat érdemes egy-egy hétvégén felvenni a programjaink sorába, a weboldal nagyon jól használható térképekkel és leírásokkal végigkalauzol bennünket a négy városon. 

Én most csak kicsit szemezgetek nektek, kedvcsinálónak. 

Szeged

Fölsőbb Leányiskola (ma Tömörkény Gimnázium -Tömörkény u. 1.), a szecesszió magyaros vonulatának képviselője. Rövid ideig hadikórház és börtön is volt. Az indásan elrendezett vörös téglákon kívül, ha sikerül bejutni, a lépcsőházat is érdemes megcsodálni.

Fotó: http://szecesszio.szegedvaros.hu/ oldal

Lombkoronákon sétálni, közelebb kerülni a Föld középpontjához, lebegni egy folyó fölött, elmerülni a Hagymatikumban, megkóstolni a Rózsás rétest, s örök hűséget esküdni a paprikának - ez Csongrád megye ajánlata utazóknak. 

Sokan szeretjük Szegedet, de ismerjük-e Csongrád megyét? Őszintén szólva én azt hittem, hogy ismerem. Jártam már Ópusztaszeren, s Szentesen, sétáltam már Hódmezővásárhelyen, ismerem a makói hagymát, a szegedi paprikát. Éltem Szegeden, s jó barátságba kerültem a Tiszával, a Pick szalámival, s a Szegedi Szabadtéri Játékokkal. Imádtam a szegedi épületek homlokzatait, s szívesen mentem be a dómba. A megye más látnivalói közül azonban nem tudtam volna sokat felsorolni. 

Kutakodni kezdtem, mert biztos voltam benne, hogy abban a megyében, ahol ott folyik a Tisza, a Maros és a Körös, ahol hamisítatlan alföldi táj, síkság és pusztaság van, ott különleges természeti kincseknek is kell lennie. Ahol én felnőttem ott is végtelen volt a puszta, s határtalanságát csak az értheti meg, aki legalább egy kis ideig ott él, szemléli, együtt ébred, együtt fekszik vele, s meghallgatja a "tikkadt szöcskenyájakat".

Csongrád megye hangulatát, természeti kicseit és látnivalói egy részét hoztam most el nektek, csemegézzetek belőle, s mielőtt betérnétek Szegedre egy forró, nyáresti szabadtéri színi előadásra, csavarjatok egyet autótok kormánykerekén, mert Csongrád, nemcsak Szeged. 

Betérni Makóra, a hagyma városába csak akkor érdemes, ha szeretjük a hagymát, s Makovecz Imre építészt, ha elég bátrak vagyunk a famászáshoz, s van nálunk fürdőruha. Ezek nélkül kerüljük el a várost. :-)

A makói Lombkorona sétányon végigmenve eljátszhatunk a gondolattal, milyen is lehet madárnak, vagy óriásnak lenni. A természet egy egészen más arcát tárja elénk a magasban, a lombkoronák szellős, napfényes ágai közt, mint alulról, az avartakaró és a vastag törzsek felől szemlélve. Egészen más élőlényekkel találkozhatunk, s végig egy lebegő érzés lesz majd rajtunk urrá, amikor a függőhídon sétálunk, vagy megpihenünk a kilátó tornyokban. Mindez a Maros folyó hullámtéri erdőjében. 

Fenséges, zöld színű, kiváló vízminőségű, homokos parttal rendelkező, s még ókori emlékekkkel bíró tó is van Bajorországban. 

Kétségtelen, ha valaki egy tó mellett lakik, hajlamos elfelejteni, hogy más tavak is léteznek. Tudom ez furcsán hangzik, de amióta a Boden-tó mellett élünk, szó szerint a tó körül forog az életem. Ismerem a zeg-zugait, a legszebb városait, a téli, a nyári színeit, az őszi hangulatát és tavaszi megújulását. Ha Ausztria és Magyarország felé vesszük az irányt, akkor egy ideig még a Boden-tó mellett autózunk, de ilyenkor átvezet az utunk Bajorországon is, amely szerintem az egyik legszerencsésebb tartományok egyike. Vannak még páran, mármint szerencsések az országon belül, de kevés olyan van, ahol a természeti látnivalók fenséges voltát az Alpok ilyen mértékben emelné.

Minden egyes bajor átautózásunk során fogadalmat teszek, hogy a következő kirándulásunkat ide tervezzük. Ide, Bajorország legdélebbi részére, az Alpok lábához. Sok szempont köré építhetném a felkeresendő látnivalók listáját, de ha már azzal vádoltam magam, hogy nem veszem észre a tavakat, akkor jöjjenek a vízfelszínek. Négy tó egészen délen, s egy kivétel, jóval északabbra.

Gyertek, járjuk be Dél-Bajorország legszebb tavait!

A legnagyobb bajor tó a Chiemsee (80 km2) és éppen ezért a bajor tengernek is nevezik. Szinte mindent egyesít magában, amire egy turistának szüksége van. A tó körül üdülőhelyek vannak (Bernau és Prien), számos kikötővel és szabadstranddal rendelkezik, amely az aktív sportok szerelmeseinek egy igazi paradicsom. Számtalan lehetőséget találni a csónakázásra, vizibicajozásra, s a hajózásra. A látványról pedig a Chiemgau hegyei gondoskodnak. S ha mindez nem lenne elég, akkor ott vannak a szigetek, a Herreninsel II. Lajos zseniális és látványos művével a Schloss Herrenchiemsee-vel, s a Fraueninsel a Kloster Frauenchiemsee-vel. (Fantasztikus fotókért és információkért forduljatok Kavicshoz, aki a blogján mutatja be a bajor tavat.)

Öregebb, mint Magyarország, s nemcsak a hotel, hanem az azt üzemeltető család és gazdasági társaság is. S vajon hol találjuk, ha szeretnénk egy éjszakát itt tölteni?

A Sankt Gallen-i kolostor tetején lévő szélkakast szerette volna megszerezni két magyar, akik azt gondolták, hogy az csakis aranyból lehet. Felmásztak a toronyba, de nem bizonyultak jó "hegymászónak" és a mélybe zuhantak. Holttestüket a templom ajtófélfái között égették el társaik, s szerencse, hogy a kőépület nem kapott lángra.

Legutóbbi Sankt Gallen-i kiruccanásunkra gondolva az jutott eszembe, hogy mennyi mindent láthatott volna a két magyar, ha nem az arany utáni vágy hajtja őket! Ha csupán szétnéztek volna a toronyból, a kakas mellől!

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Valóban csak a Tisza-tó, Abádszalók, s a termálvizek jutnak eszünkbe az egyik legszárazabb magyar megyéről? Miközben megtudhatjuk a szovjet repülőterek titkát, megismerhetünk egy szarvasgomba termesztőt, megnézhetjük hogyan él egy 1700 fős macihad, s úgy kerékpározhatunk, hogy közben operát hallgatunk, ha ellátogatunk Jász-Nagykun-Szolnok megyébe. S ez nem minden!

Őszintén szólva magam is jól elcsodálkoztam azon, hogy mennyi fantasztikus dologra akadtam a saját szülőföldem és Budapest között félúton elhelyezkedő megyében. Érdekes ellentmondás, hogy az egyik legszárazabb megyeként emlegetik, mert kevés a csapadék, ugyanakkor bőséges termálvízkészlete van, amelyet számos településen kihasználnak a növénytermesztők az üvegházakban, fóliasátrakban. S ott a Tisza-tó, amelynek egy része szintén a megyét gazdagítja, no meg maga a Tisza is.

A turista másnak látja a várost, mint aki ott él, bizonyos helyzetekben elnézőbb, máskor pedig kritikusabb. Egészséges, építő jellegű kritika következik a magyar fővárosról a turistától, aki elmerészkedett már más európai nagyvárosokba is, tehát van tapasztalata.

Kedves Budapest!

Örvendek, hogy jól vagy! Úgy láttam, legalábbis abban az 56 órában, amelyet nálad töltöttem vendégségben. Vannak terveid, átalakítasz, felújítasz, megnyitsz. Ez jó, szükséges a fiatalsághoz. Mert te még fiatal vagy, mint világváros, s egy fiatal nem hagyhatja el magát. Sokat kell még tenned ahhoz a meghatározó befolyáshoz, tudod, amitől világváros lesz egy város, de minden esélyed meg van rá. Van múltad, amelyet nem mindig becsülsz ugyan, de ha éppen fellángol benned a nosztalgia, akkor szépet alkotsz. Tetszett, hogy felújítottad a Mátyás-templomot, tetszett, hogy szép tiszta a Parlament épülete (legalábbis kívülről), s tetszett, hogy végre komolyan vetted a Várkert Bazárt. 

Kísértetekről sűrűn hallani, ha Angliáról esik szó, de tudtátok-e, hogy Károly herceg saját várost épít, vagy hogy van egy mediterrán és egy lakók nélküli falu is a brit szigetországban?

Minden szezonban nagy várakozás övezi részemről a The British Shop katalógus érkezését. Már nem emlékszem hogyan jutott el hozzám, de szerencsére szezononként ott landol az új katalógus a postaládámban. Igazi angol ruházat, kiegészítők, kerti eszközök, finomságok, s pár jó cikk, utazási ajánlat a számomra legtörténelmibb szigetre.

Az ország egy élő történelemkönyv, kézenfogva a tradíciók könyvével, szerintem. Romantikus, titokzatos, hagyományos falvak, vidéki kastélyok, s olyan érdekességek, mint amelyekről itt már olvashattatok.

Az éppen aktuális kis brit újságocskában, egészen apró betűvel elrejtve akadtam rá négy szokatlan falura. Csupán egy-egy jelző volt a nevük előtt, de annyira meglepőnek tűntek, hogy gyorsan utána is jártam, valóban léteznek-e ilyen falvak a brit szigeten!?

A díszletfalu

Tyneham falunak, Dorset megyében egyetlen lakosa sincs. Ő csupán egy díszlet 1943 óta, amikor is a D-nap előkészületei miatt a kormány kisajátította az egész falut. A mai napig a katonaság gyakorlótere, a házak üresen állnak, a templomban és az iskolában ma már múzeum működik, s a látogatók, mint egy skanzent nézhetik meg az elhagyott, díszletfalut. 

Fotó forrása: www.tynehamopc.org.uk