Élet sója

Meddig lehet még filmfesztivál Velencében?

2015. szeptember 01. - Tünde Bagó

Kezdődik a Nemzetközi Filmfesztivál a világ egyik leghíresebb városában, Velencében. A nagy filmes összejövetelt 1932-ben alapította Giuseppe Volpi, akinek akkoriban még bizonyára nem kellett olyan sokat gondolni a klímaváltozás okozta tengerszint emelkedésre.

A fesztivál jelenlegi rendezőinek ebben az évben szerencséjük van, hiszen a hosszú forró nyár következtében Velencét nem önti el a tenger, de nem lesz ez mindig így. A klímaváltozással foglalkozó szakemberek szerint ebben az évszázadban akár 1 métert emelkedhet a tenger, s ezzel többek között Velence jelentős részét is magába süllyesztheti. Nem kell hozzá más, mint, hogy a világtengerek vizének hőmérséklete csupán két fokkal melegebb legyen. S lássuk be, éppen ez a nyár - amikor olyan helyeken is hőség volt, ahol egyébként még soha - jelentősen hozzájárulhat egy ilyen felmelegedéshez és azzal járó tengerszint emelkedéshez. Az elmúlt években már sokszor láthattunk olyan képeket, amelyeket turisták posztoltak csaknem lábközépig a vízben állva a Szent Márk térről, de ez szerencsére csak átmeneti állapot volt. A globális felmelegedés miatt azonban akár véglegessé is válhat. 

Így a filmfesztivál évei és Velence sármjának napjai is meg vannak számlálva! Ezért ugorjunk el hétvégére az olasz városba, ahol a hírességek, a mozik illata, s a már olyan jól ismert látnivalók mellett igazán különleges helyekre is bukkanhatunk.

st-marks-square-470561_640

Van néhány tippem, hogyan kerülhetjük el a tömegeket - ha már megelégeltük a sztárparádét - úgy, hogy közben Velence ízére is rákapjunk.

Cicchetti

Kulináris kalandra keressük fel a Campo della Maddalena teret, amely a középkor óta változatlan formában fogadja a turistákat aprócska házaival. Itt és az ide befutó utcákban kalandozhatunk a velencei Cicchetti (velencei tapas), a környék olívái, marinált tenger gyümölcsei, s polentából készült burgonyaételei között. Egy pohár borért, vagy proseccoért pedig a Strada Nuova bárjai egyikébe térjünk be.

Negroni

Ahol az egyetemisták lazulnak, ott mi is jól érezzük majd magunkat. Egy hosszú sétával, esetleg sztárok utáni leskelődéssel töltött nap után jól esik majd egy Negroni koktél a Dorsouro városrészben, a Santa Margherita Campus közelében.

negroni-493528_640

Ez a negyed nem nyújt annyi látnivalót, de annál élvezetesebb szórakozást kínál estére. Az utcán, a bároknál mindig szól a blues, s Észak-Olaszország kedvenc italát, a Gin, Wermut és Campari kevérekét, a Negronit is itt készítik a legjobban. 

Squeri

Velencében a legtöbb turista felkeresi az olyan kézműves műhelyeket, ahol farsangi álarcok készülnek, beül egy-egy gondolába, vagy ellátogat Muranoba, megcsodálni az üvegművészetet. Ugyanakkor kevesen nézik csak meg Dorsoduro vagy Giudecca negyedekben az eredeti gondolakészítő műhelyeket, a Squeri-ket, ahol ma is készülnek Velence híres kanális hajói. 

15-51-35-412_640

Lido

A Lido di Venezia strand a Szent Márk térről vaporettóval csupán 10 perc, s mégis kevesebb turista látogatja, mint a híres szomszédait. Szépséges zöldje és végtelennek tűnő hossza (12 km hosszú) elbűvülő tud lenni. Amíg a legtöbb velencei strandon a fekhelyekért fizetni kell, itt több helyen is ingyenes. Az éttermek és a hotelek árai is alatta vannak a belvárosi szintnek. 

A fekete halál nyomai

Aki szereti a hátborzongató dolgokat, annak érdemes kicsit visszamennie a középkori Velencébe. A turisztikai irodák programjai között találhatunk magunknak olyan sétákat, amelyek a nagy velencei pestis időszakának emlékeit mutatják be. 

Ha már a filmfesztiválra nem is, de azt követően igyekezzünk még ebben az évszázadban Velencébe eljutni, s élvezni, mert ahogyan Francesco Petrarca írta: „nincsen párja a földön”.

Turistaparadicsom, ahonnan milliók menekülnek

Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Horvátország, Görögország, Ciprus, Málta, Törökország - mi a közös bennük? A Földközi-tenger, a fenséges tengerpartok, történelmi emklékhelyek, turisták ezrei. S akkor ott a másik oldal: Algéria, Tunézia, Egyiptom, Líbia, Izrael, Libanon - fenséges tengerpartok, de korántsem turistáknak való vidék. Egyes területekre még a legbátrabbak sem merészkednek be. 

Van egy ország, a Földközi-tenger legkeletibb régiójában, amelynek történelme valamennyiét felülmúlja, tengerpartja 193 km hosszan kínálja magát, fővárosa a legidősebb város a világon, de az ember legősibb nyomait is itt fedezték fel. Innen indultak útjaikra az ókor leghíresebb hajósai és ez a terület is jelentősen hozzájárult Főnícia gazdagságához. Fontos volt az egyiptomiaknak, a rómaiknak, a keresztényeknek, az iszlámnak, Nagy Sándornak, a keresztes lovagoknak, az oszmán birodalomnak, az angoloknak és a franciáknak. Évszázadokig nyugalomban éltek egymás mellett a különböző vallások hívei. Itt találták meg az ókori Mezopotámiából származó legtöbb ékírásos táblát. S számát sem tudni az ókori emlékeknek. 

Ez az ország nem más, mint Szíria. 

Adott egy turista, aki 2010-ben nagy reményekkel Szíriába látogat. Mit lát? 

Egy országot, amely ugyan köztársaságnak álcázott katonai diktatúra, de közbiztonsága példaértékűen kiváló, a lakosság nyugodt, a városok fejlődnek, évente 8 millió turista látogat az országba, a lépten-nyomon felbukkanó történelmi emlékeket a kormány és az UNESCO folyamatosan nyilvánítja védetté és a világörökség részévé. Damaszkusz, Boszra, Aleppó, és Palmyra már nemcsak védettség alatt állnak, hanem biztosítva van számukra a megfelelő gondoskodás is.

Turistánk meglátogatja a világ egyik legjobb állapotban megmaradt római kori kőszínházát Boszrában,

boszra

a világ legszebb ókori romvárosát, Palmyrát, ahol kilométereken át magasodnak az ég felé az oszlopok, amelyek az 50 hektárnyi terület nem egyetlen látnivalói. Betekinthet a világ egyik legnagyobb lovagvárába, a Crac des Chevaliers-be Aleppóban,

Crac des Chevalier

s bolyonghat a világ legősibb bazárában a világ legrégebbi városában Damaszkuszban. Útját a legek (legrégebbi, legszebb, legősibb, legnagyobb) szegélyezik, az ősi keleti hangulat fűszerezi, s a vallások egymásmellett élése követi. Megállhat Damaszkusz egyetlen pontján, s az elmúlt 5000 év valamennyi vallási irányzatának emlékét magába szívhatja, hiszen az Omajjád-mecset helyén már Kr. e. 3000-ben vallási szertartások zajlottak, majd itt emeltek templomot az arameusok, később a rómaiak, s a keresztények. A muzulmánok városba érkezésekor a bazilika keleti részét mecsetté alakították, míg a nyugati részt továbbra is a keresztények használhatták. Az iszlám térhódításával a mecset is egyre nagyobb és gazdagabb lett, amíg mára már a világ legnagyobb mecsetjei közé tartozik. 

dreamstime_xs_25787515

Turistánk találkozik Nádzsival, aki a damaszkuszi turisztikai hivatalban dolgozik. Nádzsi lesz két napra az idegenvezetője, együtt fedezik fel Damaszkusz szűk utcáit, ahol a szíriai férfi szinte minden kő láttán mesél egy történetet az elmúlt pár ezer évből. Másnap ellátogatnak Aleppóba, a Souk al-Madinába, amely az arab világ legnagyobb fedett piaca.

dreamstime_xs_37581442

13 km-en át lépdelnek az arany-, az ezüst-, az ékszerárusok között. Csodálják a kézzel készített termékeket és szívják magukba a kömény, a koriander, a szárított rózsa és a bors illatát. Itt vesz ajándékot szeretteinek a turista, s mi mást venne, mint selymet, szappant, szőnyeget és ékszert. A hazavezető úton Nádzsi büszkén meséli, hogy az elmúlt évben már 8,5 millió turistát fogadtak, kétmillióval többet, mint az elmúlt évben, 287 új turisztikai projektet indítottak ebben az évben útjára, amelyből 57 hotelépítés, s a bruttó nemzeti össztermék több, mint 12 %-át adja a turizmus. 

Hazatérő turistánk csak ámul, amikor élményeit és fotóit összegzi, s feljegyzi kívánságlistájára, hogy Szíriába néhány év múlva, amikor a turisztikai projektek beérnek, az ókori emlékeket még inkább feltárják és helyre hozzák, vissza kell térnie.

Főszereplőnk, a 2010-ben Szíriában járt turista egy napfényes reggelen naptárát 2015. augusztus 25-re hajtja, leül a fotelba és átböngészi a híreket az interneten. 

A hírek egykori ámulata tárgyáról, Szíriáról szólnak. Fotók bizonygatják, hogy a 2000 éves szír templomot, Palmürában lerombolták.

dreamstime_s_13612387

S ez már nem az első azok közül, amelyet 5 évvel ezelőtti útja során még láthatott. Veszélyben Boszra, Aleppó, Damaszkusz. Nádzsira gondol, aki 2010-ben még lelkesen mesélt a turisztikai fejlesztésekről, amelyekről ma már, háborús övezetben szó sem lehet.

Nem kellenek már a hotelek, nem a turistáknak nyitnak ki már a piacok, hanem az embercsempészeknek, az orgazdáknak, akik az ősi kultúrák egy-egy emlékéért cserébe családokat csempésznek levegőtlen kamionokban egy jobb jövő felé.

Túlélik? Ki tudja!

Az ősi, oly nagyszerű kultúra emlékeinek egy része már nem élte túl. A szír turizmus jövöképe is halott már. Erődök, amelyeket keresztesek ostromoltak, András királyunk felújíttatta és kiálták az évszázadok próbáit kétségbeesetten várakoznak a sivatagi szélben egy jobb jövőre. 

 

Öt hely Európában, ahol biztosan megtalálod a G-pontodat

Ismeritek a férfiak kedvenc poénját?

"Hol található a nők G-pontja? - A shopping szó végén!" 

Most háborodjunk fel? Vagy nevessünk velük? Azt gondolom, hogy ha igazán magunkba nézünk, úgy jó mélyen, akkor megtaláljuk mindannyian önmagunkban az igazi nőt, s vele együtt a shoppingolási vágyat. Csak vagyunk, akiket ez hamarabb elfáraszt és ritkábban kívánjuk, s vannak, akiket állandóan gyötör, belehajszol végeláthatatlan vásárlásokba. 

S van még valami, aminek sokan nem tudunk ellenállni! Ha a szél befújja a szezonvégi SALE-t a mi utcánkba, illetve kedvenc márkáink üzleteibe. A nyár végével ez a szél is eljön, különösen a nagy outlet áruházak üzleteiben. Rögvest rohannánk, s böngésznénk, de elutazni a legnagyobbakhoz, Európa távolabbi pontjaira talán luxus lenne, vagy mégsem? 

A szezon végén ugyanis nemcsak a ruhákat, cipőket árazzák le, hanem a repülőjegyek is olcsón repülnek felénk. Miért is ne kötnénk össze az utolsó meleg napokat egy gyorsan elérhető európai nagyváros felfedezésével és a közelében található outlet kifosztásával. Ajánlok most nektek öt olyan megaáruházat, ahol bevásárolhattok a következő nyárra, s annak a bizonyos G-pontnak a megtalálása után élvezhetitek egy európai város szépségét. 

1., Ausztria: Parndorf és Bécs

A hely, ahová még repülni sem kell, mert pár óra alatt elérhető Magyarországról (Budapesttől 1,5 óra) autóval. A parndorfi designer outlet központban 130 üzletben nézelődhetünk, számtalan kávézóban és étteremben pihentethetjük lábainkat és ingyenesen parkolhatunk.

Parndorf

A márkáknak helyet adó épületek osztrák építészeti hagyományokat tükröznek, amelyeknek tanulmányozását a közeli Bécsben tovább folytathatjuk. Séta a schönbrunni kastélyban, egy fordulás a híres óriáskerékkel és találkozás Madame Tussauds viaszhírességeivel, tökéletes hétvégi programok lehetnek a shopping mellett. S aki szeret nosztalgikus hangulatba kerülni, az ebben a cikkben talál még ötleteket Bécshez.

schonbrunn-palace-825775_640

2., Olaszország: Castel Romano és Róma

Az olasz divat páratlanságához itáliai művészet párosulhat egy hétvégén, ha hagyod magad alig 100 perc alatt Rómába röpíteni. A Castel Romano Designer Outlet a divat legnagyobb ikonjait felsorakoztató üzleteivel csak pár perces metrózásra található a Colosseumtól.

outlet-castelromano-1

S ha már megtömted a táskáidat, akkor felfedezheted a Villa Borghese-ben a kőbe vésett szépség fogalmát, megkóstolhatod Róma fenséges sonkás szendvicseit a Piazza Navonán Bernini szökőkútjainak társasáságban és kiugorhatsz a tengerpartra egy szeptemberi fürdőzésre. További római ajánlatokhoz ajánlom legelső blogbejegyzésemet itt.

rome-597617_640

3., Franciaország: Serris / Marne-la-Vallée - Párizs

La Vallée Shopping falu szomszédja nem kisebb produkció, mint Disneyland. Azaz tökéletes program családoknak, hiszen apuka önfeláldozó módon élvezheti a vidámparkok gyöngyét gyermekeivel, amíg anyuka a legjobb francia divatmárkák között találja meg a kedvére valót.

La-vallée-village

Éttermekben és kávézókban egyik helyen sincs hiány, de pár perc alatt Párizs szívében lehetünk a rendszeres buszjáratokkal. A fárasztó nap után biztosan jól esik majd egy séta a Szajna partján, s a hétvége másik napját tölthetjük Párizs valamelyik csodás kertjében piknikezéssel

jardin-du-luxembourg-96401_640

vagy a Montmarte-on egy hangulatos sétával. Korábbi cikkeimet a témában itt és itt és még itt találjátok.

4., Spanyolország: La Roca des Vallés - Barcelona

A katalán stílusú outletben több száz üzlet várja a márkák rabjait. Itt is elbűvölhetnek az épületek, s a spanyol hangulatú éttermek. Barcelonából vonattal és busszal is szélsebesen elérhetjük a spanyol SALE-k világát, ahol bakot biztosan nem, de bikát esetleg lőhetünk magunknak. :-)  

La-Roca-Village-es-uno-de-los-_54420786804_54028874188_960_639

Fáradtság ide vagy oda, este ne hagyjunk ki a Katalán Zene Palotájában egy flamenco estet, s másnap hagyjuk magunkat elvarázsolni a gótikus negyedben.

barcelona-218581_640

5.,  Lengyelország: Szadólki - Gdansk

Igazi kuriózum a Fashion House Outlet Centre Gdansktól nem messze. Aprócska divatfalu északi hangulatban világítótoronnyal és színes faházakkal.

201305311353170.FH Gdansk

Nincs sok üzlet, de az árak és a márkák megkapóak. Itt biztosan találnak maguknak valamit azok, akik nem szeretik a tömegtermékeket. Gdansk és a közeli tengerpart a lemenő nap szeptemberi fényében varázslatos. A város főutcájának Hansa házaiba pillanatok alatt beleszerethetünk, s a királyi úton fenséges látványban resz részünk.

23-56-21-190_640

A tengerparti romantika párunkat is meggyőzi majd arról, hogy ezt az outletet látni kell. 

Ne felejtsétek el, hogy minél kevesebb dolgot vigyetek magatokkal, hiszen visszafelé már megtelnek a bőröndök a zsákmányolt árukkal.

Jó G-pont keresgélést!

 

A hely, ahol a gyermek bátor, a felnőtt pedig gyáva

Gyermekként azt kívánjuk bárcsak felnőnénk már, bárcsak olyan szabadok lehetnénk, mint a szüleink, a nagynénjeink, nagybátyjaink. Aztán eljön a felnőtté válás, ránk omlik a nagy szabadság, s mi azt kívánjuk bárcsak újra gyermekek lehetnénk, ha csak rövid időre is. Miért? Mert a szabadság sokkal nehezebb, mint a kötöttségnek érzett szülői felügyelet? Vagy mert mi is felelősek leszünk másokért, a tetteinkért és az egész életünkért? S talán mert gyermekként bizonyos dolgokban sokkal bátrabbak voltunk, mint felnőttként? 

Gyermekkoromban ültem körhintán, jártam a Vidámparkban Budapesten, száguldott velem a hullámvasút és én csak arra emlékszem, hogy mennyire jól éreztem ott magam. Csaknem 30 évnek kellett eltelnie, hogy újra egy vidámparkban járjak, nem is akármilyenben.

A Mack család történetébe egy esős délután akadtam, s elragadó volt, ahogyan egy reklámfogásból vidámpark születik. A Mack família ugyanis a XVIII. századtól foglalkozott körhinták, cirkuszi kocsik gyártásával, de közel 200 évnek kellett eltelnie, hogy az egyikük fejéből kipattanjon az ötlet: "Egy saját parkban mutassuk be a termékeinket a vevőinknek"! Így született meg Európa egyik legnagyobb vidámparkja, az Európa-park. Gyorsan kiderült, hogy ezzel az ötlettel nemcsak a potenciális vevők száma nő meg, hanem azoké is, akik szívesen kipróbálják a Mack-termékeket. 

A Freiburgtól nem messze fekvő Rust település földjén gomba módra szaporodtak el a hullámvasutak, körhinták, élményattrakciók, s a turisták, akik nem tudtak ellenállni a kalandnak. A Mack család pedig kreativitás hiányától nem szenvedve újabbnál újabb élményelemekkel várta a látogatókat, akiknek a száma ma már eléri az 5 milliót évente. 940 000 négyzetméter, azaz egy átlagos 100 négyzetméteres lakásból 9400-at kellene egymás mellé helyeznünk, hogy megkapjuk a park területét. 

europa_park_rust-europa_park_tagesangebot

S akkor mi legyünk azok, akik ezt nem látjuk? Úgy, hogy alig másfél órányi járóföldre lakunk? Az lehetetlen! Összefogtuk hát a barátokat és a gyerekeket, s egy forró nyári szombaton átadtuk magunkat az élményeknek. Azzal a meggyőződéssel indultunk, hogy mi majd mindent kipróbálunk. Forrt bennünk az adrenalin, amit az autóban a felpörgött gyerekek csak fokoztak és mire a bejáratnál már megláttuk a park kabalafiguráját, az Euro-Maus-t, addigra már megállíthatatlannak éreztük magunkat. 

A belépővel jegyet vettünk Csodaországba, ahol nemcsak az álmunk, hogy újra gyerekek lehessünk, teljesülhet, hanem bejárhatjuk Európát, vízre, vontra vagy űrrepülőre szállhatunk, kulináris élményekben lehet részünk, megismerhetjük képességeink határait, s kalandok százait élhetjük át. 

S rögtön, ahogyan a park első részébe értünk, a mini Németországba, elámultunk azon, ahogyan az ország legjellegzetesebb vonásait viszontláttuk.

Deutschland_TB_Europa-Park-01

Minden tökéletesen a helyén volt, nem kevésbé Svájcban, orosz földön, Hollandiában, Franciországban, Görögországban

Griechenland_TB_Europa-Park-07

és Skandináviában. Az attrakciók, az üzletek, az éttermek, illeszkedtek az öreg kontinens azon szegletéhez, amelyben éppen jártunk. Ilyen gyorsan európai körutat még senkinek sem sikerült tennie úgy, hogy ennyire átérezhesse az adott ország és lakóinak építészetét, kulturáját.

Versunkene-Stadt-Vineta_1920_AT_Europa-Park-7

S akkor ott álltunk Izlandon, a Blue fire és a Wodan, a két hatalmas hullámvasút között. S amíg a gyerekeknek nem volt min gondolkodni, addig mi felnőttek bizony gondolkodóba estünk. Csak egy volt ki bátorságról tett tanúbizonyságot és felült a 3,8 G-vel gyorsuló blue fire hullámvasútra a gyerekek mellett. Átfordulás tengely körül keresztben és hosszában és én csak arra gondoltam, hogy remélem éppségben lejönnek, férjem és a ránk bízott gyerek.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=bt3qyCqv-eU[/embed]

De közben folyamatosan kacsintgattam a másik, a hagyományos, a kevésbé félelmetesnek tűnő Wodan felé, s úgy éreztem, hogy ezt biztosan kipróbálom.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=U5wvbx8p6SE[/embed]

Kipróbáltam, egyszer, s többször nem is szeretném. Elveszett bennem a bátor gyerek, s előjött a gyáva felnőtt. Ahogyan még sok attrakciónál, amelyre a gyerekek gondolkodás nélkül ültek fel, s én pedig csak bátortalanul vártam őket. 

A várakozások alatt azonban ihattam egy kávét Franciországban, ehettem egy pastát Olaszországban, s csokizhattam Svájcban.

Eurosat_1920_AT_Europa-Park-05_1

Mert itt nemcsak az adrenalinnak, hanem a gyomornak is van lehetősége kalandra. A nagy akciók között berángattuk a gyerekeket a 4D-s moziba, ahol nem kevésbé lettünk vizesek, mint a skandináv raftingon néhány órával korábban.

Fjord-Rafting_1920_WI_AT_Europa-Park-03

A legkisebb kalandor kedvéért szellemkastélyba utaztunk - ahol eleinte ismét mi féltünk jobban. Versenyeztünk 007-es ügynökként és vizicsatáztunk mi felnőttek a gyerekek ellen. Lőttünk célba és megnéztük a MIR űrállomást, s megismerkedtünk da Vinci találmányaival. 

A kalandok mellett észrevettük, hogy a park minden centije jól megtervezett, nem maradnak el a fantasztikus virágok, a beöltözött mulattatók, vásári bohócok, a fejünk fölött vasút viszi a látogatókat, s kilátóból próbálhatjuk meg befogni, hogy mekkora helyen is bolyongunk már egy napja. A nap végére a térképpel a kezünkben csak sajnálkozni tudtunk, hogy nem jutottunk el még a mesevilágba, az afrikai kalandra, Spanyolországba és az osztrákokhoz. Maradhatnánk, bérelhetnénk egy szobát a park valamelyik szállodájában, mondjuk a Colosseumban, vagy egy vásári kocsiban a kempingben, de ez csak előfoglalással lenne lehetséges, ezért szomorúan, de még mindig pörgő gyerekekkel elhagytuk a kalandok világát.

Nem hagytam el azonban a gondolatot, hogy ezen a helyen a gyerekek bátrabbak voltak, mint mi felnőttek. Talán mert mi már túlságosan aggódóak vagyunk, a rémtörténetek miatt sokkal több problémát, veszélyt látunk. Nem tudunk már annyira tökéletesen felszabadultak lenni, mint gyermekként voltunk. De törekedni kell rá, mert régen éreztük ilyen jól magunkat, mint az Európa-parkban. S erről a kalandról még sokáig beszélni fogunk, talán addig, amíg újra vissza nem térünk Rustba.

A fotós inkább most kalandozott és hullámvasutazott, ezért a fotók forrássa az Európa-park hivatalos weboldala itt

 

Viagra-golyók, afrodiziákumok és gasztro mennyország

Közeledik a nyár vége, de a gasztro fesztiválok sora még csak most kezdődik igazán. Magyarországon is bármerre néz az ember belebotlik egy-egy kívánatos kulináris rendezvénybe. Nincs ez másképpen Európa többi részén sem. A gourmet lelkületűeknek igazi orgazmussorozatot kínál az öreg kontinens a nyár végén és az ősz elején. Találunk itt viagra labdákat, tantra vacsorákat és viking hagyományokat is. Mutatok Nektek néhány igen kívánatos fesztivált Európában:

1., Anglia - Big Fesztivál

Az Oxford közelében fekvő kisvárosban, Kinghamban az egy lakos jutó angol séfek száma igen magas lesz augusztus 28. és 30. között. Itt rendezik ugyanis a szigetország egyik legnagyobb outdoor főzőshow-ját. Nem maradhat ki a nagy angol topszakács Jamie Oliwer sem, aki kollégáival megpróbálja majd a modern angol konyhát saját ízlésére csiszolni úgy, hogy megfeleljen a mai elvárásoknak is, a vega behatásoktól a barbecue-ig. A látogatók nemcsak a nagy szakácsok játékát kísérhetik figyelemmel, hanem a színpadon fellépő bandákat is, hiszen a gasztro mellett a zenének és a sátraknak is főszerep jut. 

anglia

2., Norvégia - Matstreif Fesztivál

Minden, ami a vízben él és mozog az Osloban megtalálható - mondják a norvégok. Erre és viking őseikre hivatkoznak, amikor a Mastreif fesztiválra hívogatnak. A nagy hajósok leszármazottai legalább annyira imádják a körülöttük lévő vizet, mint viking elődeik. Legtöbb ételük alapját a vizeikből nyerik ki. Mindennapi asztalukon a halak kapják a főszerepet, de aki nem egy hal fun az is találhat kedvére való ételt Osloban szeptember 11. és 12-én. Ilyen például a híres Rommegrot, egy kása, amely tejfölből és grízből készül.

oslo

3., Németország - Food Truck Fesztivál

St. Pauliban, Hamburg egyik híres városnegyedében rendezik szeptember 11. és 13. között az utcai büfék, snackbárak fesztiválját. Több, mint 30 konyha helyezi ki régi járműveit az utcákra és kínálja "Viagra" labdáit, hot-dogjait, német kolbászkáit pereccel. A legnagyobb attrakció egy szendvics, amely sertésbordából készül, s először 12 órán át pácolják, majd zsírban kisütik. Erről a rendezvényről sem hiányozhat a zene, s Németország legnagyobb DJ-i.

hamburg

4., Olaszország - Taste of Roma

Aki járt már Rómában, az maga is tanúsíthatja, hogy az egész város egy gasztronómiai fesztivál. Mégis sokan mondják, hogy a a Taste of Roma alatt válik igazán a paszták és pizzák mennyországává a város. Szeptember 17. és 20. között a főváros 12 legjobb olasz étterme egyetlen térre vonul. A látogatók azonban nemcsak jókat ehetnek, hanem tippeket, trükköket kaphatnak a legjobb szakácsoktól, workshoppokon vehetnek részt és emésztésképpen táncolhatnak egyet.

róma

5., Franciország - Les Étoiles de Mougins Fesztivál

A francia konyha nem hiányozhat a nagy európai gasztrofesztiválok sorából, s a nyár végén hol máshol találnánk erre a legalkalmasabb helyet, mint a Cote d'Azur-on. Mougins-ban szeptember 18. és 20. között Michelin-csillagos szakácsok adják egymásnak a kilincset. A rendezvény történetének egyik legsikeresebb évében, 2006-ban 28 ország 96 olyan séfje jött Mouginsba, akiknek összesen 412 Michelin-csillagja van. Egy biztos, hogy ezen a fesztiválon a legjobbak étkeit kóstolhatjuk meg.

6., Dánia - Koppenhágai Cooking

Az augusztus 21. és 30. között rendezendő program jelszavai: stílus és fejlődés. A város különböző pontjain felállított hosszú asztalok mellett gazdag tálakat fogyasztanak a látogatók a rendezvény ideje alatt. A fesztivál egyik legkülönlegesebb része a tantrikus-érzéki vacsorák, ahol minden étel tartalmaz valamilyen afrodiziákumot. Jó, ha előre gondolunk majd a visszafoghatatlan vágyainkra, ha Koppenhágába megyünk a nyár végén. :-)

dánia

Jó kalandozást a gasztronómia világában Európa különböző pontjain a nyár végén!

A fotók és a cikk forrása itt.

Múzeumi bakancslista Németországban

Kétféle ember van, aki szereti a múzeumokat és aki nem. S kétféle múzeum van, a hagyományos és a szokatlan. Magam részéről kellő időben és hangulatban mindkettőre kíváncsi vagyok, de különösen izgatnak a szokatlan múzeumok. Ez lehet az oka, hogy felkaptam a fejem, amikor az egyik német, nyelvtanulást segítő magazin Németország szokatlan múzeumait gyűjtötte egy csokorba. A cikk végére - amely nyelvtanulásnak sem utolsó - már biztos voltam benne, hogy ez lesz az én német, múzeumi bakancslistám. A listára került különlegességek egytől-egyig megérik az időt, s mivel a legtöbb nagyvárosban található, fantasztikus rövid hétvégés program lehet. Kössük be a bakancsokat és megmutatom nektek a múzeumi bakancslistámat:

1., Hamburg - Miniatur Wunderland - Kicsike Csodaország

Hamburg egyik, hanyatlásnak indult városrészében gondolta azt egy testvérpár, hogy feldobná a környéket, ha itt építenének egy hatalmas terepasztalt. Több, mint 1300 négyzetméteren, csaknem ezer vonat több ezer vagonnal és lámpával, s 200 000 modellfigurával. Vannak itt svájci hegyek, taxiállomás, űrközpont, hotelek Las Vegasból, háború utáni újjáépítés, lovagi torna és német nevezetességek. Helyenként a teremnyi nagyságú makettekkel. 

hamburg_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


2., Drezda - Német higiéniai múzeum

Csodálkozz, tanulj, próbáld ki - ez a drezdai múzeum mottója. S valóban szükségünk lesz valamennyi érzékszervünkre, ha belépünk ebbe az épületbe. Születés, szex, halál, evés, ivás és higiénia témakörben nemcsak látunk és hallunk, hanem érinthetünk, szagolhatunk és ízlelhetünk is. Az emberei test szépsége áll a középpontban, körítve a létrejöttéhez szükséges dolgokkal, mint egy szerelmes levél vagy egy antik szülőszék. S megtudhatjuk azt is, milyen szerepet játszik a szaglás a partnerválasztásban. 

higienia_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


3., Essen - Soul of Africa

Európában, Amerikában, de még Afrikában sem található máshol ilyen átfogó, tartalmas és értékes kiállítás, mint ebben a múzeumban a nyugat-afrikai Voodoo kulturáról. Jellmezek, voodoo tárgyak, oltárok, szobrok, festmények vezetik be a látogatókat a Voodoo világába. A múzeum egyik legértékesebb darabja, Mami Wata, víz istennő oltára. 

afrika_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


4., Frankfurt - Dialógus a sötétben

Mindenki próbálta már elképzelni, hogy milyen is lehet vaknak lenni? Hogyan lehet a leghétköznapibb dolgokat vakon csinálni? S hogyan is lehetne együttérezni, segíteni egy vak emberrel/embernek, ha még csak nem is sejtjük, hogy milyen neki az élet. Ebben a frankfruti múzeumban a vezetők is vakok, s hat olyan termen vezetik át a látogatókat, ahol teljes sötétségben, mindennapi szituációkkal találkozhatnak össze. S ha ez még nem lenne elég tapasztalás, akkor a végén a Taste of Darkness étteremben teljes vakságban lehet elfogyasztani az ételt. 

vakok_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


5., Heidelberg - Német gyógyszertármúzeum

A heidelbergi kastélyban található múzeumban az elmúlt 2000 év gyógyszertár történelmével ismerkedhet meg a látogató. A gyógyszerkészítés kellékein túl hét, szinte műalkotásnak számító komplett gyógyszertári bútorzatot is őriznek. Időutazás ez a javából tudománnyal fűszerezve.

gy__gyszert__r_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


6., Berlin - Currywurstmúzeum

Kevés olyan hely van Németországban, ahol nem találkozunk currywurst árussal. Az európai kultúrán kívülről érkező különleges fűszerkeverék, a curry a második világháború után egy Herta Heuwer nevű szakácshölgynek köszönhetően kezdte el meghódítani a németek szívét. Herta Berlinben kezdte el árusítani kolbászait a currys szósszal, amely alapvetően ketchupból, paradicsomsűrítményből és curryből állt. Végül az egyik leghíresebb eledel lett Németországban Herta "főztje". A berlini múzeumban minden információt megtudhatunk a currywurstról és próbára tehetjük szaglószervünket a fűszerkamrában, s gyomrunkat ez étteremben.

curry_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


7., Brühl - Német adómúzeum

Kinek jutna eszébe egy olyan dologról múzeumot csinálni, amely keveseknek jelent örömet. Nos, Brühlben mégis úgy gondolták, hogy érdemes időt és pénzt szánni arra, hogy a látogatók megismerjék az adózás emlékeit, i.e. 3000 -től napjainkig. Dokumentumok, eszközök, képek segítenek elképzelni hogyan is adóztak elődeink az elmúlt ötezer évben és hogyan néztek ki az adóhivatalok. 

steuer_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


8., München - Burgonyamúzeum

Aki azt hinné, hogy ebben a múzeumban a legkülönfélébb burgonyaétkeket kóstolhatja majd meg, az téved. Itt ugyanis a burgony történetével ismerkedhet meg a látogató az Inkák korától napjainkig. Rajzok, olajfestmények és egyéb kiállítási tárgyak mutatják be az ember és a burgonya kapcsolatát.

krumpli_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


9., München - Sör és Oktoberfest múzeum

Ebben a mózeumban nem kell szomjaznia a turistának, ugyanis ellentétben a burgonya múzeummal, kóstolni is lehet. A München legöregebb polgári házában található múzeum (1340-ben épült) az egykori sörfőző eszközökön túl egy, a sörfőzéshez kézzel írt útmutatóval is megörvendezteti látogatóit.

s__r_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


10., Köln - Csokoládémúzeum 

A csokoládé követői és imádói paradicsoma ez a Rajna partján fekvő kölni múzeum. Nem könnyű itt visszafogottnak lenni, mert a csokoládé történetének és a modern csokoládégyártásnak a megismerése után, akkor, amikor már a nyál mindenki szájában összefut, ott áll majd előttünk a csokoládészökőkút, hogy becsábítson a bűnök és élvezetek birodalmába. 

csokim__zeum_600x338.jpg Forrás: www.dw.com


Forrás: http://www.dw.com/de/10-ungew%C3%B6hnliche-deutsche-museen/g-18256773?maca=dk-Facebook-dwde

11 dolog, amiben biztosan NEM lesz részed Norvégiában

Norvégiáról manapság egyre több fotósorozat jelenik meg az interneten, egyre több blogger ír róla és a hivatalos statisztikák szerint is emelkedik az országba látogató turisták száma. Egészen más azonban megnézni a végtelen számú természeti csodával megáldott országot a laptopunkon, s egészen más élőben tapasztalni. Az utazási magazinok, útikönyvek ezernyi látnivalót, ezernyi "ezt meg kell nézni" helyet sorolnak fel Norvégiából.

Személyes tapasztalatom, hogy ezek a források csak éppen tudják érzékeltetni azt a természeti csodát, amely a turistát Norvégiában várja. Itt nem a jól sikerült fotók a szebbek, hanem az, amit te ott látsz, érzel, s átélsz. De van azonban néhány dolog, amitől még vonzóbbá válik ez az ország számomra, s ez azoknak a tárháza, amelyeket biztosan nem kapok meg Norvégiában. Ezek azok ugyanis, amelyektől lesz Norvégia (s persze nem Oslo-ról beszélek, hanem a kis településekről, a fjordok mentén elszórt helyekről) az utazó számára igazi kuriózum. 

1., Norvégiában biztosan nem fogsz ki olyan hetet, hogy egyáltalán ne essen az eső, de.... Éppen az eső az, amely hozzájárul számtalan természeti csodához, a képtelennek tűnő zöldek áradatához, a mohák és páfrányok burjánzásához. S nyáron pillanatok alatt, néhány kilométerenként 180 fokot fordul az időjárás. Esik, zuhog, s hopplá már süt a nap. A felhők olyan játékot játszanak, mintha hiba csúszna a mátrixba. Nincs kánikula, de a nap azon nyomban melegít, ahogy kidugja sugarait. S végülis már feltalálták az esőkabátot és az esőálló cipőt! :-)

stavanger_fele_kis_obol_small_600x398.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


2., Nincsenek homokos tengerpartok, de .... A víz az úr, mindenhol, lépten-nyomon. A fjordok bekúsznak az ország belsejébe, kicsit sósak, kicsit édesek, s kavicsos, sziklás partszakaszaik látványát órákig nem tudod otthagyni. A víz sokszor olyan nyugodt, mint egy rezzenéstelen arccal alvó óriás, hűvös ugyan, de mindig friss. 

fjord__b__l2_small_600x398.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


3., Nem találkozol emberek hadával, de .... A nagyobb norvég városokat kivéve, elég könnyű elkerülni az embereket. S ha találkozol is velük, akkor sem fognak zavarni, ha helyiek, akkor azért, ha turisták, akkor pedig ők is a nyugodt kikapcsolódást keresik. A kis falvakban nyugalom van, éjjel és nappal egyaránt. 

egyszer___norveg_falucska_pano_small_600x320.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


 

4., Nincsenek autópályák, de .... (Az állítás nem teljesen igaz, mert van néhány autópályának minősített út, de nem többsávos, száguldó pályára kell gondolni!) Az országban általában 80 km/órával lehet közlekedni, helyenként az utak egysávosak, ezért lassabban. Viszont nyugodt a közlekedés, nincsenek stresszes szituációk, hacsak az nem, hogy már megint egy vízesés zuhan alá melletted. :-)

vizese_piros_hazzal_HDR_small_600x396.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


5., Nincsenek úton-útfélen éttermek, sörözők, de ... Ahol éppen van, az viszont magas minőségről árulkodik. S jellemző belső Norvégiában, hogy az emberek maguk teremtik elő az alapanyagok nagy részét. Halásznak és horgásznak, amit a turista is szabadon megtehet, majd el is fogyaszthatja a halat. Itt nem kell visszadobni! Bogyós gyümölcseikből isteni lekvárokat, s itókákat készítenek. Kevesebb a csábítás az egészségtelen életre (bár sajnos a nagyobb a városokban az éttermi kultúra kezd a gyorskonyha felé tendálni, szerencsére még megtalálhatóak a helyi specialitások is).

IMG_0634_600x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


6., Nem fognak téged, mint turistát minden áron kiszolgálni, de .... Norvégiában az utazó, ha jön, akkor találja fel magát. Miatta nem fog a komp máskor közlekedni, nem visz fel felvonó a hegyre, s nem építenek a legszebb utak mellé wc-ket. De éppen ezek miatt tudja megőrizni természetességét, s adja meg a lehetőséget, hogy elszakadjunk a mindig minden igényünket kiszolgáló élettől. Másszunk fel magunk a sziklára, merüljünk el a természetben, s próbáljunk meg internet nélkül élni pár napig (bár hálózat mindenhol van, még a legeldugottabb helyen is).

born_to_be_wild_small_600x350.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


7., Nem fogsz találkozni tolvajokkal, de ... Mindenképpen találkozol segítőkész norvégokkal, akik egytől-egyig beszélnek angolul. Nem tűnik el semmid, ha ott hagyod a teraszon, nem viszik el a motorcsónakot a ház mellől, sőt még a ház ajtaját sem kell bezárni. A vidéken nyugalom és biztonság van. A Sogne-fjord mellett élők büszkék rá, hogy a norvég király rendőri és biztonsági kíséret nélkül szokott náluk horgászni és túrázni.  

hazikok_a_fjordnal_small_600x265.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


8., Nem látsz majd lépten-nyomon metropoliszokat, de .... Kis városok, amelyek nem a mi léptékeinkkel mérve nem városok. Néhány ház, néhány csónak, keskeny út, ez egy város a norvég vidéken. Van viszont számtalan megmászásra váró szikla, bejárásra kínálkozó erdő, zajos vízesés, nyugalom, csend és tiszta levegő.

reggeli_naps__tes_a_hazunk_mellett_small_510x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


9., Nem a művészetről fog szólni az életed, de .... Norvégiában a legnagyobb művész a természet. Élő tájképek, élő szobrok vesznek majd körül minden pillanatban. S persze Osloban és Bergenben betérhetsz majd a Vigeland Parkba, vagy Grieg mester házába, s élvezheted a Hanza alapokon nyugvó kereskedelem előnyeit.

Grieg_haz_bejarat_small_398x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián Grieg házának bejárata


10., Nem kapsz majd az üzletekben alkoholt, de .... Az állami monopóliumként üzemeltetett elárúsító helyeken azonban vásárolhatsz Linie-t (akvavit=skandináv gyógynövényes pálinka). Garantáltan kevesebb lesz az alkoholmámorban úszó fiatal, s a részegen ténfergő ember. De ettől még szeretnek a norvégok is bulizni, imádják az esti éttermi kiruccanásokat. 

11., Nem találkozol a honvággyal, de .... Olyan nyugalomba kerülsz a látványtól, a lassú közlekedéstől, a friss levegőtől, attól, ahogyan a természet körbe ölel napokon keresztül, hogy majd magad sem érted, miért is kell már hazamenni. S amikor hazaérsz nem érted majd, miért is idegesít a szomszéd gyerek tucc-tacc zenéje, a 130-al száguldó autók az autópályán, a részeg fiatalok az aluljáróban és úgy általában az emberek. 

.... mert a természet megnyugtató, s Norvégia ezt szeretné neked nyújtani. 

zen_a_hegyen_small_600x475.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

Képeslapot küldeni a nyaralás alatt – elavult, vagy romantikus?

Nyaralunk, járjuk a szebbnél szebb tájakat, városokat. Lépten-nyomon turistabóvlikat áruló butikok, utcai árusok környékeznek meg bennünket. Határtalan a piac fantáziája, ha arról van szó, hogy a turistának el kell adni valamit. 

Egy idő után, turistaként immunis leszek a hűtőmágnesekre, a sörnyitókra, s az egyéb használhatatlan dolgokra. Egy valami van, amelyen mindig megakad a szemem, a képeslapok.

postcards-64839_640

Gyermekkoromban mindig örömmel nyitogattam a postaládát és vártam a lapokat ilyenkor nyáron. Sokáig gyűjtöttem is őket, s különösen élveztem a bélyegeket rajtuk. Kuriózum volt, ha külföldről jött egy lap, pláne, ha nyugatról. A szövegeken sokszor mosolyogtam, mert általában csak az "Üdvözletünket küldjük .....-ról! Az idő jó, a táj szép! Puszi ...." mondatokkal ki is merült az üzenet. Mégis annyira jó érzés volt kapni.

 

képeslap

S manapság alig hallom ismerőseimtől, hogy küldenének, vagy kapnának képeslapokat. Sőt, sokan azt mondják, hogy napjainkban veszélyes dicskedni azzal, hol is nyaral a család. Az emberek irigyek, mondják, akik próbálkoztak lapok küldésével mostanában. Őrület, nem? Hiszen egy lappal tudatni, hogy hol vagyunk, s hogy ott is gondoltunk rád, s esetleg a fotók láttán te is gondolkodj el egy látogatáson ide, nem lehet rossz szándékú küldés, akkor nem fogadhatjuk azt mi sem rossz szándékkal. Vagy ebben a korban már nem lehet örülni mások boldogságának, utazásának? 

A nagy "ellenség", az internet, azon belül is a közösségi oldalak lehetnek a képeslapküldés romantikájával szemben. Kétségtelenől gyorsabb, s költséghatékonyabb egy telefonnal készített fotó közösségi megosztása, de hogyan lehetünk biztosak benne, hogy éppen azokhoz jut el, akiknek a legjobban szeretnénk küldeni? S pár pillanat múlva már ezernyi újabb hír szorítja ki a mi kis képünket, miközben az elküldött képeslap még akár hetekig ott díszeleghet a hűtőn, vagy az üzenőfalon és garantáltan eszébe jutunk annak, akinek elküldtük. 

A napokban olvastam Németország legnagyobb képeslapgyártó cégének vezetőjével, Boris Hesse-vel készített interjút. Cégük - amely csaknem 100 éves - naponta 70ezer képeslapot ad el, évente pedig 25 milliót. Nem tudom, hogy ez mennyire sok egy olyan országban, mint Németország, de az biztos, hogy 70ezren naponta mégis kapnak innen képeslapot. Ott találják a postaládájukban a kölni dómot, a heidelbergi hídat, vagy a neuschwanstein-i kastélyt.

postcard-777135_640

Hesse úr szerint a legnépszerűbb képeslapok a több fotóval készített lapok, mert ezekkel az emberek egy városról jobban el tudják mondani, hogy mennyi mindent láttak ott. S amit nagyon nem szeretnek látni a vásárlók a képeslapokon, azok az emberek. Ha már képeslapra költenek, akkor csakis magát a látványosságokat, az épületeket, szobrokat, stb. szeretnék nézegetni. S itt van egy nagy előnye a képeslapnak. A legtöbb helyen képtelenség olyan fotót készíteni, amelyen egyetlen ember sincs. Ez a kiváltság a képeslap gyártóknak adatik csak meg. 

Érdekes megfigyelést tettek a vásárlók igényei kapcsán is Boris Hesse munkatársai: az orosz turisták jobban szeretik a magasabb minőségű, aranyozott képeslapokat, míg Észak-Németországban nincs igény a giccses lapokra. Délen viszont imádják a játékos, vicces, színes levelezőlapokat. Elsősorban az amerikai és az ázsiai utazók vesznek ilyeneket. 

Ti vásároltok képeslapot a nyaralás alatt? Elavult vagy romantikus dolognak tartjátok? Milyen lapot vesztek? Vicceset vagy aranyozottat?

Képeslapra fel, próbáljátok ki milyen hatással lesz barátaitokra és családotokra egy-egy képeslap!

 

 

 

Skandináv variációk vánkosra és pokrócra

A nagy utazások, nagy távolságok végtelen variációt kínálnak szállásra. Lakhatunk szállodában, apartmanban, sátorban, lakóautóban, panzióban és bérelt házban. Amikor először jártunk Norvégiában, akkor végig szállodák vendégei voltunk. Akkor még csak a jó nevű szállodáknak hittünk, s nem voltunk elég bátrak valami más, valami különlegesebb kipróbálására. Azóta sokat fejlődtünk a Férjemmel és ma már racionálisabban, bátrabban és körültekintően választunk szállást. Ennek eredményeképpen sokkal több kalandban, s sokkal több élvezetben is van részünk.

Ezen a nyáron is Norvégia mellett döntöttünk, amely Németország déli részéről sincs közelebb, mint Magyarországról. Így a 6000 km-nyi utazáshoz 5 szállásra volt szükségünk. Szállástervünk majdnem 100 %-osan jól vizsgázott, csak egyetlen hotelt cserélnék le, ha újra nekivágnánk Norvégiának. Tervezésünket, érveinket és tapasztalatainkat gyűjtöttem most össze itt fotókkal illusztrálva, hátha segítségül szolgálhat hasonló örülteknek, mint mi.

Első szállásunkat Dániában kellett megtalálnom, mert Hirtshalsból indult egy reggeli órában a kompunk Norvégiába. Lakóhelyünktől a komphoz közeli pontok 1200 km-re feküdtek, de mivel Németországon kellett végigvágtázni, ahol autópályákban nincs hiány, nem tűnt meredek vállalkozásnak. Hirtshalstól kissé délre fekszik Aalborg városa, amelynek Airport szállodáját azért választottam, mert ilyen helyeken könnyen kezelik, ha későn érkezik, vagy korán megy a vendég. Esetünkben fenn állt a veszélye egy késő esti érkezésnek és egy kora reggeli indulásnak.

Aalborg kívül

S akkor Németország meghazudtolta önmagát, mert egyetlen dugó nélkül rohantunk végig Aalborg-ig, s már délután 5-kor a szálloda vendégszeretetét élveztük.

szallas_aarborg1_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Igaz itt nincs annyira vendégszeretet, de nem is ez a célja. A szoba rendezett, tiszta, kényelmes volt - tükrözte a dán belsőépítészet modern vonalát, a város pedig 5 percre feküdt.

szallas_aarborg2_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Így a szabad esténket arra használhattuk, hogy megismerkedjünk Dánia negyedik legnagyobb városával, sétáljunk a tomboló szélben és elkezdjük magunkat az északi klímára hangolni.

Reggel sietve távoztunk, méregdrága reggelijüket kihagytuk, s inkább egy üzletben vásároltunk finomságokat, amelyeket a kompon elfogyasztottunk.

Második szállásunk már Norvégiában várt bennünket. A keresésnél fontos volt, hogy közel feküdjön a Prédikálószék sziklához, amelynek megmászását terveztük, de könnyen tovább is indulhassunk majd északra innen, harmadik lakhelyünkre. Szerettem volna, ha egy tipikus norvég kis hotelt találok, ahol tudunk majd helyi reggeliket és vacsorákat fogyasztani, kiszolgálnak bennünket, kicsit kényeztetnek a nagy kihívás előtt és után. 

A Kronen Gaard Hotell várakozáson felül teljesített.

HDR_Kronen_Gaard_small_600x388.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Külsejében norvég,

HDR_Kronen_Gaard3_small_600x396.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


belsejében kissé angolos,

szallas_kronen_gaard2_600x499.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


távol a városi zajoktól, csöndes udvarházként álldogált Stavangertől 20 km-re.

szallas_kronen_gaard1_600x401.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Reggelijük királyi, vacsorájuk egészséges, információik tökéletesek voltak. Mindenben megfelelt az elvárásainknak, egyszerűen imádtuk.

szallasok_elso_szallas_Stavanger_mellett2_600x438.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Megadta az alaphangulatot a további norvég tartózkodáshoz, amelyhez persze az előző napi sikeres sziklamászás is hozzájárult. (A sziklatúráról itt olvashattok cikket!)

A norvég tartózkodás főhadiszállása egy bérelt ház a fjord partján volt. Egy hétig úgy élni benne, mintha a mienk lenne, de több legyen, mint egy alvóhely. Kapjunk valamit, amit otthon hiába is keresnénk. Úton a ház felé végig szorongtam, hogy milyen lesz. Mert ugye jól sikerült fotókkal mindent el lehet adni.

S akkor megláttuk őt, a kis piros kőházat, faburkolattal, nagy, a fjordba nyúló terasszal, zöldebbnél is zöldebb hegyekkel körbevéve, csobogó vízesések között álldogálva.

hazikonk_a_fjordnal_a_tulajnak_elk__ldeni_HDR_small_600x365.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Ajtajában kulcs várt bennünket, belsejében pedig norvég hangulat és kényelem. A konyha, az ebédlő és a nappali valamennyi ablaka a fjordra és a hegyekre tekintgetett.

szallas_soreide1_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az első percben tudtuk, hogy megkaptuk, amire vágytunk.

szallas_soreide3_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A Sogne-fjord egyik leágazásban élhetünk, s mosogatás közben láthatom, ahogy a Sogne-n nagy hajók úszkálnak. A ház tulajdonosa, egy norvég-angol szakos tanárnő érkezésünk után 10 perccel jött átadni a házat, s büszkén mesélte, hogy ő is itt lakik a faluban (a falu Soreide, kb. 20 házból állt), s bármikor hívjuk, ha bajunk van. Most akkor nem zavar, aludjuk ki magunkat, majd másnap foglalkozunk a papírokkal. Ja és közölte, hogy itt nem kell semmit zárni, mert nincsenek tolvajok. :-)

Aludni? Képtelenség, órákig csak a teraszról kellett csodálni a környéket. Hallgatni a csöndet, a sirályokat, a lezúduló vizet. Nyugalom és szépség. Az igazi Norvégiát megismerni, átérezni szépségét, nyugalmát, érintetlenségét egy ilyen házban lehetséges. A gyönyörűséges hajlékhoz külön jogosítvány nélkül is vezethető motorcsónak tartozott és természetesen ingyenes, korlátlan halászati lehetőség. Túrázási potenciál és természeti csodák végtelen áradata vette körül.

szallas_soreide4_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Egy hét a paradicsomban, amely még a csepergélő esőben, a hajnali párában és a reggeli ködben is különlegesnek, szemet és lelket simogató szépségnek mutatta magát. A napsütésben pedig minden idők legszebb szállásának láttuk. Igaz internet nem volt a házban, de talán nem is baj, mert így igazán élvezheti az utazó a nyugalmat.

Utolsó éjjel nem hagyott aludni a gondolat, hogy nem használtuk ki teljesen ezt a környéket, ezt a kis vityillót, nem néztünk be minden fa és kő mögé, s nem ültünk eleget a teraszon. Nehéz szível hagytuk ott a nyugalom szigetét, a kis piros házat a fjord partján.

A hazavezető út első napján nem a kilométerekkel, hanem az idővel kellett küzdeni. Utunk a Hardengervidda Nemzeti Parkon keresztül vezetett, ahol képtelenség megállás nélkül áthaladni. Az út bámulatos volt, de ahogy Oslo felé közeledtünk, már kevésbé éreztük azt érintetlen természetet, amit a házunknál és a nemzeti parkokban láttunk.

Az este Svédországban talált bennünket, ágyunk pedig Göteborg mellett egy kis szállodában volt foglalva. Tervezéskor azért választottam a Hotel Surte-t, mert közel volt útvonalunkhoz, s igazából itt is késői érkezésre, korai távozásra kellett számítani.

surte

Ezt azért máskor átgondolom jobban. A szobák tiszták voltak, de sokféle átutazó volt, akik szombat lévén nagyon hangosan vigadtak, a reggeli pedig az egyszerűbbnél is egyszerűbb volt.

surte 2

Valójában funkcióját betöltötte, de a paradicsomból érkezve, fáradtan, nyűgösen, szomorúan, hogy Norvégiát el kell hagyni, rosszabbnak láttuk. Azt hiszem a mi lelkünknek szükséges, hogy fokozatosan építsük vissza a nyaralási kényeztetést.

Reggel gyorsan irány Észak-Németország, a napfényes Dánián és hídjain át, végül Lübecktől nem messze a Wardersee melletti szállásunkra érkeztünk. A Hotel Gasthof am See picike észak-német szálloda egy kis tó partján.

warder

Szobái egyszerűek, tiszták, kényelmesek voltak, kertje barátságos, a személyzet viszont kevésbé volt a helyzet magaslatán.

szallas_wardersee_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Itt azonban szívesen maradtunk volna még pár napot, hogy Lübecket és környékét, az Ostsee-t is megtekinthessük. Felvesszük a listára, mert pár euróval többért már egész apartmanjuk van, erkéllyel egy csöndes helyen, ahonnan minden könnyen elérhető. S reggelijük ugyan egyszerű volt, de nem is kértek érte sokat.

Összességében a 6000 km, a 13 nap és 5 szállás a terveknek megfelelően alakult. Betekinthettünk a dán, a norvég, a svéd, s az észak-német szálláskultúrába. Élveztük a szobák szépségét vagy egyszerűségét, az elhelyezkedésüket, reggelijeiket. S mivel ez a nyár Norvégiáról szólt, úgy van rendjén, hogy a norvég szállások vigyék el a mi arany pálma díjunkat.

A szikla, amely segít legyőzni önmagad

Gyermekkorom óta problémáim vannak a hegymenettel. Sík terepen bármikor, bármennyit (na jó, ésszerű határokon belül), de ha már emelkedik a terep, akkor én nyögök. Maradandó emlék lesz mindig, amikor alföldi gyerekként a Kékesre vittek a szüleim kirándulni. Hát, hogy is mondjam, kellett apukámnak egy ideig szépen, majd határozottan agitálnia, hogy felmenjek gyalog a legmagasabb magyar hegyre. Ennek hatására a következő 30 évben csak felvonóval, vagy autóval voltam hajlandó bármilyen hegy csúcsát megnézni. S akkor jött egy megmagyarázhatatlan helyről az ötlet, hogy norvégiai utazásunk során másszunk fel a Szószék sziklához.

pulpit-777542_640

A Preikestolen, azaz Szószék szikla 604 méterre magasodik a Lysefjord fölé Stavanger közelében. A kilátás páratlan, még Norvégia viszonylatában is elképesztő. Az úton pedig naponta ezrek másznak fölfelé, hogy félelmet nem ismerve végül kiüljenek a semmi fölé, lábukat a 600 méternyi mélység fölött lógatva.

A korábbi norvég utazásunk során is kacérkodtam már a gondolattal, de a kényelem, a lustaság és a harminc évnyi "én nem szeretek hegynek fölfelé menni" elv erősebbnek bizonyult. Most, 2015-ben, amikor túl vagyunk egy fogyókúrán (de még azért jelentős túlsúlyunk van) és állandóan izomfejlesztést csinálunk, azt gondoltam, hogy meg kell próbálnunk. Az út fölfelé sziklás, helyenként sík a terep, de a 3,8 km jobbára emelkedik, 334 méter tengerszint különbséget kell legyőzni.

Indulás előtt megnéztem néhány videót az útról, s kimondatlanul ugyan, de a gondolataimban mindig ott volt, hogy nem vagyok biztos önmagamban, fel tudok-e menni!

Amikor eljött a mászás napja, s felvettük a bakancsunkat, már egyre inkább elhatalmasodott rajtam a félelem. Sziklákon mászni, ráadásul fölfelé, helyenként oldalunkon a szakadék, kevés a kapaszkodó, nem vagyunk elég ügyesek, soha nem másztunk így hegyet, kövérek vagyunk és kevésbé edzettek - forogtak a negatív gondolatok bennem. S valahol mégis nagyon akartam menni. Elfogott egy mámoros érzés, a hódítás vágya. A siker lehetősége ott lebegett a szemem előtt. Legyőzni önmagunkat, a félelmeinket, kövérségünket, lustaságunkat, kényelmességünket. S kivívni saját magunk és mások elismerését! Induljunk hát, nincs veszítenivalónk, ha megpróbáljuk.

A parkolóba érve már annyi energia gyűlt fel bennem, hogy alig bírtam magammal. Az első 1000 méter alig volt megerőltető,

t__ndi_blog1_402x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


viszont a természet újabbnál újabb csodákat tárt fel.

t__ndi_blog2_390x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az adrenalin képződés beindult, megállíthatatlannak éreztem magamat. Szinte szökdécseltem a sziklákon, alig fulladtam ki, s megállókra sem nagyon volt szükség.

A második ezresnél volt egy kis megzuhanásom, amikor egy fennsík közepén megláttam, hogy hol másznak fölfelé az emberek.

kis_piheno_a_kovetkezo_roham_elott_a_Preikestolennel_small_jel__lt_600x398.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Ott és akkor azt gondoltam, az lesz az a pont, ahol feladom. A magaslat aljához érve bevehetetlennek tűnt, de azért elindultunk.

DSC2995_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Sokszor meg kellett állni, de valami belül mindig tovább hajtott, menni kell. S mentünk, legyőztük a harmadik ezrest is.

Másztunk át sziklafalakon, kerülgettünk mocsaras fennsíkot, pisiltünk a természetben (nincsenek az úton wc-ek, semmi sem rondít bele az anyatermészetbe, kivéve a sok a turista :-) ).

DSC3028_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A látvány, a fotózás állított csak meg bennünket, az adrenalin, a közelben várakozó győzelem, a siker pedig hajtott tovább.

hdr_kozti_latkep_a_Predikaloszek_fele_small_600x388.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az utolsó néhány száz méter volt a legrosszabb. Totális emelkedés, de nem lépcsős, hanem sík sziklán, fullasztó, de a célegyenesben már senki nem adhatja fel. S akkor ott termett a mélység, a fjord, a szikla.

DSC4973_402x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Ott álltunk mi a szélén, büszkén. Mi, a kövérek, a lusták, a kényelmesek, akik legyőzték önmagukat, s felmásztak egy másoknak gyerekjáték úton, hogy lássák a sziklát, amely talán holnap bezuhan a fjordba. A legenda szerint ugyanis, ha a közeli faluból 6 fiútestvér feleségül vesz 6 leánytestvért, akkor a szikla elválik a hegytől és bezuhan a fjordba. (A tudósok szerint ez bekövetkezhet, de csak úgy 1000 év múlva.) De mi megelőztük a legendát, s ott voltunk.

Jöttünk, másztunk és győztünk!

kilatas_a_Predikaloszekrol2_small_398x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Megértem már azokat, akik szeretik az adrenalin sportokat, megértem a csúcstámadókat, s nem értem önmagamat. Miért is nem próbáltam ezt eddig? Mi történt ott a norvég Lysefjord mellett velem? Mitől volt annyi energiám, bátorságom és erőm? Talán időnként szükségem van olyan kihívásokra, amelyeket még soha nem tapasztaltam. Szükséges próbára tenni szervezetemet, elszántságomat, erőmet, s kapacitásaimat. Be kell indítani az adrenalint, s le kell győzni a lustaságot, a kényelmet és a testi adottságot. Legyőzni önmagunkat csodálatos érzés! Próbáljátok ki!

Köszönet érte a férjemnek, aki biztatott és velem tartott és köszönet Norvégiának, hogy hagyja a természetet saját természetességében létezni!

latkep_a_Predikaloszek_fele_haladva2_small_600x398.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

5 különleges barlangtúra Magyarországon

Tombolt a nyári hőség az elmúlt napokban, s várhatóan még nincs vége. Lehúzott redőnyökkel és zárt ajtókkal védekeztem, de egy idő után már nem érdekelt, hogy mennyire van hőségriadó, ki kellett mennem.

Eszembe jutott az ősember, akinek nem volt ablak a barlangján, s ha nem akart fázni, vagy veszélyeknek kitenni magát, akkor mind beljebb merészkedett a földalatti üregben. S lehet, hogy napokra oda szorult. Miközben se könyve, se internetje nem volt. :-)

Ugyanakkor klímára sem volt szüksége, hiszen a barlangokban általában hűvös van. Ekkor jött az ötletem, hogy a legközelebbi hőségriadó közepén -vagy a hőséget követő menetrend szerinti viharok elől - barlangtúrára kell mennünk.

Barlangtúrára? Na jó, de hol vannak a legjobb barlangtúrák Magyarországon. Szemezgetek nektek kicsit azokból, amelyek engem nagyon magukkal ragadtak, s igazából alig tudtam a létezésükről. Ja és persze hűvös van, ha újra támadna a kánikula.

1. Bódvaszilas - Meteor-barlang

Kaland kalandvágyóknak ez a túra, hiszen a Meteor-barlangban sziklákon nemcsak lépdelve, hanem időnként kúszva, létrákon fel-le mászva és fejünket behúzva kell élvezni a hűs levegőt, amíg el nem jutunk a Titánok csarnokába, amely Magyarország második legnagyobb barlangterme. A barlang csak túravezetővel járható, s jó kondíció szükséges, de aki elszánja magát, az igazán klassz napot szerez magának és a párjának. Családi programra nem alkalmas, mert gyermekek nem vehetnek részt a barlangtúrán. Kis szerencsével akár 13 barlanglakó állatfajjal is találkozhatunk abból a 90-ből, amelyet azonosítottak a barlangban.

meteor

2. Orfű - Mészégető-források barlangja

Itt sem hagyható otthon a kalandvágy. Igazán azok fogják élvezni, akik szeretik az adrenalint az egekbe küldeni. Vezetett túrával, komoly öltözékben (amit a túra szervezői biztosítanak) csupán néhány száz métert tesznek meg azok, akik bevállalják, de ezalatt megtudják, hogy milyen érzés barlangot felfedezni. Nincsenek kiépített járdák, létrák, kapaszkodók, csupán maga a természet. A 2-3 órás túra alatt látványos barlangi képződményekkel és saját testünk korlátaival is megismerkedhetünk.

3. Abaligeti-barlang

Talán itt hűsölhetünk a legjobbakat, miközben még kihívásokkal sem kell küzdeni. A barlang klímája kiválóan alkalmas allergiás megbetegedések és asztma kezelésére, s átlagosan 12 fok körül van. Utcai ruhában járhatunk-kelhetünk a Pisai ferdetorony, a Flórián-kút, a Kálvária, az Elefántfej, a Karthágó romjai, vagy a Niagara-vízesés mellett. A barlangban denevérek laknak télen, de mostanság is ismerkedhetünk velük a közelben lévő denevér múzeumban.

abaliget

4. Mátyás-hegyi-barlang - Budapest

Ez a földalatti természeti csoda azoknak nyújt kiváló szórakozást, akikben kevesebb a kalandvágy, de azért mégis ott lakik a kisördög valahol. Nincs kiépített túraútvonal, van azonban vezetés, időnként négykézláb kell haladni, de cserébe különleges kovasavas-meszes kitöltések (gejzirit), továbbá barit- és kalcitkristályok fogadják a látogatót. A barlang bonyolult járatokkal rendelkezik, amely időnként csodás látványt tár fel. Csapatépítésnek sem utolsó egy ilyen túra, extrém környezetben ismerhetjük meg barátainkat és önmagunkat is.

5. Lóczy-barlang - Balatonfüred

A feltörő langyos vizek által kialakított barlangot tűzkőgumókkal tarkított mészkő rétegek fogják körbe, amellyel különleges látványt nyújtanak a látogatóknak. A meleg források ellenére ennek a barlangnak az átlag hőmérséklete sem több, mint 12 fok. Így a balatoni nyaralás hűsítő programja lehet családoknak, pároknak és baráti társaságoknak egyaránt. A barlang akusztikáját teljes sötétségben próbálhatjuk ki, amikor énekszó csendül fel a tiszteletünkre. Itt is vezetett túrák vannak, de nem kell beöltözni és még denevérek sem leselkednek ránk.

loczy-barlang

Aki kedvet kapott a magyar barlangokhoz, az látogasson el erre az oldalra, ahol még számos túráról értesülhet.

 

 

Ötféle fotós, akivel a nyaralás alatt találkozhatsz

Eiffel-torony, Colosseum, piramisok, Mont Blanc, Dunakanyar és sorolhatnánk az ezernyi látnivalót a világban. Különböző korok, különböző országok, de egy valami összeköti őket. Sokan szeretnék látni és mindenki szeretne készíteni egy fotót önmagáról, amint előttük áll. Szoktam figyelni a "nagy" fotósokat a turisztikai látványosságok környékén, miközben a sajátomra várok. S így van az, hogy magamban már kategóriákra is osztottam őket:

Vannak a hivatásos fotósok. Na, velük tutira nem találkozol sehol, mert isten tudja mikor dolgoznak, ugyanis valamennyi - máskor ezernyi turistával zsúfolt - látványosságról készített fotóikról hiányzik a turista, süt a nap, kék az ég. Fotóikkal a legnagyobb utazási magazinokban, vagy útikönyvekben ébresztenek rá bennünket, hogy el kell oda mennünk. Ők azok, akik nem is igazán fotós turisták, inkább csak a turistáknak fotózók.

Vannak a profik, akik képesek akár 35 fokban is cipelni a profi cuccukat, csak hogy egy jó képet készíthessenek, amin persze még otthon órákat kell dolgozniuk. Galériába rendezik őket, s időnként barátaiknak mutogatják, esetleg egy-egy pályázatra beküldik.

playmobil-765110_640

Vannak a fél-profik, akik lazán fognak a kezükben egy fél-profi gépet és néha kattintanak lazán egyet. Otthon aztán felét törlik, a többit meg büszkén megosztják.

Vannak a "szappantartósok", azaz a kis kompakt gépekkel lövöldözők, akik majd otthon bosszankodnak, hogy mi az a napfolt a piramis felett. Szerkeszteni persze nem tudnak rajta, mert nem is nagyon lehet, ezért jól elraktározzák a gépükön és időnként törlik.

S vannak az okostelefonos őrültek, akik ha selfiznek, akkor nem látszik az Eiffel-torony, ha az Eiffelt fotózzák, akkor meg unalmas a kép, mert nincsenek rajta. Fellövik a felhőbe, mert ott sokáig tárolható, s onnan már csak Steve Jobs szelleme hozza majd vissza.

Néhány napja nagyot néztem, amikor az egyik külföldi,  internetes magazinban megláttam egy cikket, amely hozzám hasonlóan készített egy besorolást a nyaralások fotósairól. Ők kicsit más szemszögből figyelték meg a látnivalók körül ólálkodó turista fotósokat vagy fotós turistákat, s adtak tanácsot nekik. Megosztom veletek ezt a besorolást és a tippeket is, s ha majd útra keltek, gondoljátok ki, hogy ti melyik kategóriába szeretnétek tartozni.

1. A praktikus, aki mindig praktikusan gondolkodik, digitális kamerát használ. Percekig állítgatja a családot, többször újra fotózza a képet, míg végül a top látnivalót jól elhibázza.

Tipp: Ahhoz, hogy a látnivaló legszebb arcát fotózhassa le, figyelje meg, hogy más fotósok mit csinálnak és csinálja utánuk!

2. A profi, akit a lencse előtt még soha senki nem látott. Szívesen utazgat, de soha nem felejti otthon a tükörreflexes gépét, az állványt, a vakut és számos objektívet. Az egész nyaralás alatt derekasan cipeli valamennyit, soha nem hagyja látótávolságon kívül. A legjobb képekért képes veszélyes szituációkat is bevállalni, s megállás nélkül a lencse mögül figyeli a világot, így végül semmilyen globális képe nem alakul ki a látványosságokról.

Tipp: Fogja a kamerát, fektesse az oldalára, s hosszú percekig figyelje azt, ami előtt éppen áll. Az állványt nyugodtan hagyja a hotelban, az objektíveket szelektálja, élvezze időnként a pillanatot a valóságban, s nem a lencse mögül.

3. A pózoló, aki szerint mindig szép a vidék, de a fotó csak akkor jó, ha ő maga is rajta van. Ő az, akinek mindig kell egy selfit nyomni. Az otthonmaradóknak meg sem kell várniuk, hogy a pózoló hazaérjen, mert a selfiket azonnal megosztja a Facebookon vagy az Instagramon. A pózoló alig tud valamit a környékről és a látnivalókról, de a lényeg úgyis a lájkok száma és a kommentek.

sand-sculpture-774467_640

Tipp: Minden második selfinél gondoljon arra, hogy a pózolókat nem látják szívesen mindenütt. Egyes múzeumokban már nemcsak a selfibot tilos, hanem a selfi is a műtárgyak védelme érdekében. Sok pózoló elfeledkezik a veszélyekről egy jó selfi kedvéért, s ez különösen veszélyes lehet szafarikon vagy állatkertekben.

4. A kalandvágyó legtöbbször csoportban utazik a barátaival és rengeteg akcióra vágyik. Akciókamerákat használ, mindent úgy készít, hogy az otthonmaradók és majd ő maga is később átélhessék (újra) a kalandot. Sisakra, szörfdeszkára, motorra vagy ki tudja hova kamerákat rögzít, amelyek azután mindent felvesznek. Vigyázat, mert egy három órás motorozásról készült film nem biztos, hogy mindenki számára élvezetes lesz.

Tipp: Nem kell a normál fényképezőgépet vagy kamerát alábecsülni, időnként élvezetesebben örökíthető meg vele egy túra részlete, mint az akciókamerával felvett végtelen száguldás.

5. A spórolós, akinek a jelmondata: a legfontosabb a kedvezményes megoldás. Pénzt kiadni egy emlékért? - ez számításba sem jöhet. Ezért vesz egy egyszer használatos olcsó kamerát, amellyel pár forintért készíthet a legfontosabb látványosságokról egy-egy képet, persze csak távolról, mert nem vesz belépőt, s a kamera pedig nem alkalmas távoli dolgok lefotózására.

Tipp: Az egyszer használatos kamerákat csak abban az esetben szabad megvenni, ha az ember otthon felejti a sajátját, vagy olyan helyen akarja használni, ahol esélyes a sérülés, esetleg szereti a meglepetéseket és a várakozást az eredményre, azaz a fotók elkészítésére.

 Nézzetek szét és magatokba, hátha felfedezitek az őrült fotóst, vagy a pózolót a környéken, s osszátok meg vele a tippeket.

 

 

A legjobb szabadtéri színpadok Magyarországon

A nyár elmaradhatatlan része az esti, szabadtéri szórakozás. Koncert, színház, kabaré, mindegyik kicsit más hangulatú lesz egy szabadtéri színpadon. Amíg a kőszínházban, vagy koncertteremben a legfontosabb a háttérzajok kiszűrése, addig a szabadban beépülnek a környezet hangjai, a fák susogása, a madarak esti mulatsága, s a távolban kürtölő pesti gyors. Ezek az esték azonban ünnepek számunkra, hűsítőek a nyári melegben, s feltöltőek a szabadság alatt. Magyarországon virágzik a szabadtéri színpadkultúra. Szerencsére! Várakban, tavakon, tereken, parkokban, domboldalakban csendülnek fel a zene és az irodalom szórakoztató hangjai. A teljesség igénye nélkül, erősen saját ízlésemnek és tapasztalataimnak alávetve állítottam össze egy listát arról, hogy szerintem, melyek Magyarország legjobb szabadtéri színpadai. A nyár java még előttünk, jegyek is kaphatóak még a legtöbb helyen, úgyhogy pörögjetek rá a témára, s irány a szabadba este, egy kis kulturális miliőt magunkba szívni.

1. Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Zene, zene, zene -na jó meg táncjáték. A szigeten ezen a nyáron vendégszerepel a Tosca, Sába királynője, Carl Off Carmina Burana-jára játszanak testük minden izmával a táncosok, de fellép Koncz Zsuzsa és Miller Zoltán is. A víztorony felügyelete alatt, fenséges zöld növények között, kissé már ókor színházakat idéző módon élvezhetjük a jobbnál-jobb produkciókat.

margitsziget_600x252.jpg Fotó forrása: www.liners.hu


2. Beethoven-estek Martonvásáron a Brunszvik kastélyban

Van egy kastély Budapesttől alig 20 km-re, a kastélynak gyönyörű parkja, a parknak kis tava, a kis tónak csöppnyi szigete, s a csöppnyi szigetnek egy nagyszerű hangversenyterme, amelyhez az öreg fák adják az árnyékot. Minden évben július végén és augusztus elején három koncertet adnak a Nemzeti Filharmonikusok. Ebben az évben Beethoven II., VII., és IX. szimfóniájából részleteket, románcai közül néhányat, s zongoraversenyeiből kettőt hallhat a közönség. A hangulatról egy korábbi cikkemben itt olvashattok.

Martonvsri_koncert_5.jpg Fotó forrása: Nemzeti Filharmonikusok


3. Vár- és tószínpad, Gyula

A fürdőváros romantikus vára nemcsak mint háttérdíszlet, hanem, mint színpadot befogadó épület is megnyit a nyári, szabadtéri programok kedvelői előtt. A tó- és a várszínpadon Shakespeare kapja a főszerepet, Cserhalmi György, mint Hamlet lép színpadra, de látni lehet majd az Othellot egy chillei társulat vendégelőadásában, s újra érkezik a kiváló jazz énekesnő, Caroll Vanwelden, aki Shakespeare szonettjeit zenésítette meg. Humorban sem lesz hiány, mert fellép a L’art pour L’art Társulat. Jazz és blues fesztivál és Erkel zenéje aranyozza be a Gyulára látogatók nyarát.

gyula_600x305.jpg Fotó forrása: www.gyulaivarszinhaz.hu


4. Szegedi Szabadtéri Játékok

Az egyik leghíresebb szabadtéri színház, amelynek az alföldi egyetemváros ad otthont 1939 óta (igaz a II. világháború kezdetétől  1959-ig nem működött) vonzza a legnagyobb művészeket, rendezőket, s közönségüket. Az elmúlt évben nagy vitát kiváltó színpad elhelyezés (2014-ig a Dóm előtt állt a színpad, tavaly óta áthelyezték szembe) még nagyobb, mutatósabb, különleges technikát kívánó darabok megvalósítását tette lehetővé. 2015 fő produkciója, Az álarcosbál nemcsak a monumentális díszletek miatt, hanem a bálkirálynőt alakító Katharina Witt, olimpiai és világbajnok műkorcsolyázó személye miatt is különleges lesz. A tavalyi évad nagy sikerű Mamma Mia produkcióját ismét műsorra tűzik, s megtudhatjuk hogyan mutat a nagy klasszikus, az Abigél a szabadtéri színpadán. A hollywoodi díszleteket is felülmúló látványvilággal búcsúzik a szabadtéri 2015-ben, s ez nem más, mint a musicalirodalom egyik legnépszerűbb műve, A nyomorultak, Szirtes Tamás rendezésében. (A szabadtéri kistestvére, az Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorát is érdemes átböngészni, mert igazi csemegéket kaphatunk el egy-egy nyári estén.)

szeged_600x400.jpg Fotó forrása: www.szegediszabadteri.hu


5. Nagyerdei Szabadtéri Színpad - Debrecen

Hatalmas erdei fenyők és kocsányos tölgyóriások között olyan művészóriások lépnek fel ezen a nyáron Debrecenben, mint Gálvölgyi János, Molnár Piroska, Szombati Gyula, s fiatal művésztársaik, mint Schell Judit, Csányi Sándor, Szabó Kimmel Tamás. Színház, bohózat, vígjáték, cirkusz, musical, tánc - aki itt nem talál a saját ízlésének megfelelő műsort, az máshol se keressen.

debrecen_600x300.jpg Fotó forrása: www.debreceniszabadteri.hu


6. Tihanyi Szabadtéri Játékok

A szabadtéri színpad a csodálatos Belső-tó fölött magasodik Tihanyban. A Balaton és a levendula illatával, a tihanyi visszhanggal és kellemes nyári esték szellőjével fűszerezi meg az előadásokat minden pénteken és szombaton a természet. A Budapest Bár, a Csík zenekar, a Benkó Dixiland Band biztosíték jó a koncertekre, az Experidance produkció hozzák a jobbnál jobb táncelőadásokat, miközben a gyermekekről sem feledkeznek meg.

tihany_600x450.jpg Fotó forrása: www.tihanyiszabadterijatekok.hu


7. Szarvasi Vízi Színház

Közép-Európa szívében, Békés megye kapujában új szabadtéri játszóhely született 2011 júniusában. Szarvason, a festői szépségű Holt-Körös partján egy különleges atmoszférájú, közel ezer ember befogadására alkalmas színházat adtak át. A Szarvasi Vízi Színház Magyarországon egyedülálló építészeti megoldásként egy finoman stilizált várkastély és egy amfiteátrum szelíd ötvözeteként épült fel egy remekbe szabott új gyalogos fahíd szomszédságában. A békéscsabai Jókai Színház művészei minden nyáron különleges előadásokkal örvendeztetik meg a Körösök vidékére érkezőket. Ebben az évben színpadon lesz a Páratlan páros, Bernarda Alba háza, egy Lackfi János mesedarab, egy zenés komédia a Republic együttes dalaival, musicalek, táncprodukciók és vígjátékok sora.

szarvas_600x450.jpg Fotó forrása: www.viziszinhaz.hu


 8. Pécsi Nyári Színház

A pécsi Bazilika szomszédságában, a Káptalan utcai szabadtéri színpadot ezen a nyáron a humor, a nevetés és a zene önti el. Látogatóba jön Charley nénje, a L’art pour L’art Társulat, Lulu és Emil, két rabló Koltai Róbert társaságában, a Hair, Mikó István és botrányhősei. Figyelemfelkeltő produkciónak ígérkezik Böhm György bohózata a Vészhelyzetben, avagy a család ellen nincs orvosság.

p__cs.jpg Fotó forrása: www.pecsinyariszinhaz.hu


Ezek az én személyes kedvenceim a nyárra, de aki még szeretne mazsolázgatni a több tucat szabadtéri színpad kínálatából, az látogasson el erre a gyűjtőoldalra, ahonnan könnyen továbbjuthat a színházak oldalára.

Tenkes hadjárat kezdődik Siklóson

Pécs, a mediterrán város, Siklós, a legépebb állapotban maradt magyar vár, Villány, a leghíresebb borvidék, Máriagyűd, a híres kegyhely, Harkány, a gyógyfürdő -mind egy helyen a Villányi-hegységben, a Tenkes-hegy közelében.

Önmagában már ezek a helyek megérnek egy hétvégi túrát, de amennyiben ezen a héten, június 24. és 28. között döntünk úgy, hogy felfedezzük a vidéket, akkor még huszárokkal is találkozhatunk.

Ma már nincsenek huszárok - hallom a felkiáltást, de aki ismeri a Csizik Mihály alapította siklósi Tenkes huszárbandériumot, az bizony tudja, hogy ma is vannak huszárok.

DSCN0454_600x450.jpg Fotók forrása: Csizik Mihály


S olyannyira élők, hogy immár tizenhatodik alkalommal jönnek össze Siklóson. Meghívják az ország más katonai hagyományőrző csoportjait, s huszár katonai hagyományőrző emléktúrára indulnak. Lovasok érkeznek, huszár ruhák varródnak, istállókban szénát halmoznak fel és tábori lakhelyeket állítanak fel. Éppen, mint egykor a toborzó, harcoló vagy védelmező huszárok. Majd nyeregbe pattannak és bejárják a környéket, falvak és városok terein járnak huszár karusszelt, fiúsítanak (avatnak) és tartanak díszszemlét.

husz__rok2_600x396.jpg Fotók forrása: Csizik Mihály


Boldog lenne Sára Sándor, ha most kellene forgatnia a 80 huszár című filmjét, mert a siklósi huszároktól és barátaiktól jobb főszereplőket sehol nem találna. Mindenki évek óta lovagol, tanulmányozza a huszár életformát, s harcot, saját, korhű ruhát készített magának és büszkén járja a karusszelt.

Ebben az évben csaknem tíz településen fordul meg a 18-20 felavatott huszár és lovaik, naponta kilométereket lovagolnak, miközben családtagjaik fogatokkal követik őket. Siklós, Máriagyűd, Csarnota, Turony, Kistótfalu, Palkonya, Villány, Nagyharsány, Kisharsány, Harkány biztosan azon helyek közzé tartozik, ahol köszöntik majd a leghíresebb könnyűlovassági katonák bőrébe bújt lovasokat.

(A részletes program innen letölthető.)

A rendezvény legnagyobb díszszemléjét hol máshol tarthatnák, mint a siklósi várban, ahol ebben az időszakban egy huszártörténeti kiállítást is nyitnak: A huszárság 500 éve - a siklósi huszárhagyományok őrzése címmel.

Azt hiszem ezen a hétvégén nem kell félniük a Villányi-hegység lakóinak a rablóktól, vagy az idegen hadtestektől, mert a történelem színpadán már oly sokszor bizonyított furfangos, bátor, gyors, fegyvert jól forgató és lovat biztosan megülő magyar huszárok védelmezik őket.

husz__rok1_600x324.jpg Fotók forrása: Csizik Mihály


Akinek kedve támadna egy kis időbeli utazásra, azt ne riassza vissza az a néhány kilométer, amelyet Siklósig utaznia kell, s lesse meg a huszárokat.

 

Tengerparti vízió

Az elmúlt hetek Földközi-tengeren, Európában, Törökországban, Olaszországban és Magyarországon zajló menekültekkel kapcsolatos problémája senkit nem érint semlegesen. Sokféle vélemény, érzés kavarog fejekben és tollakban (illetve számítógépek billentyűzetén). Mellettem, sem, mint gondolkodó, empatikus, elfogadó ember, sem, mint utazó, turista, élményekről író ember mellett sem ment el a téma. Vízióim lettek, amelyektől nem lettem boldog, de mégis leírtam.

Francia és olasz határ, tengerpart valamikor 2015 előtt:

Napfényben csillogó homokszemek, mögöttük álldogáló sziklák, zafírkék tenger, háttérben színes házak, szivárványszínű napernyők, s ezernyi turista, akik a nap nyugtató sugarai alatt pihennek. A közeli tenger morajlása és a távoli harangok zúgása próbálja kikapcsolni őket a hétköznapi stresszből. Pihennek! Időnként elsétálnak a parti bárhoz, s lehűtik magukat, vesznek egy újságot, s visszatérnek bérelt nyugágyaikhoz. Este betérnek a kis falu nagyszerű éttermei egyikébe, majd isznak a főtéren egy koktélt, sétálnak még a tengerparton a lemenő nap sugarai alatt és nyugovóra térnek a tengerpartra néző bérelt házaikban, vagy szállodájukban.

tengerpart1_small_600x347.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Francia és olasz határ, tengerpart 2015 június:

Napfényben csillogó homokszemek, mögöttük álldogáló sziklák, zafírkék tenger, háttérben színes házak, szivárványszínű napernyők, s ezernyi menekült, akik a nap nyugtató sugarai alatt keresnek menedéket. A közeli tenger morajlása és a távoli harangok zúgása próbálja elfeledtetni velük a menekülés és az azt megelőző időszak stresszét. Éhesek! Időnként elsétálnak a parti bárhoz, s ételért könyörögnek, venni nem tudnak, ezért elvesznek. Este betérnek a kis faluba, újra ételért nyújtják kezüket, figyelik a turistákat, s a helyieket. Ismeretlen nyelv, ismeretlen szokások, ismeretlen szabályok. Fáradtak, visszasétálnak a tengerpartra, s a lemenő nap sugarai alatt keresgélik a helyet, amely ideiglenes szállásuk lehet. De fejüket már nem itt hajtják nyugovóra, mert megérkeznek a rend őrei és megindul a hajsza, hogy mindenkit a furgonokba tereljenek, amelyek visszaviszik őket a menekülttáborokba.

menek__ltek_600x450.jpg Kép forrása: www.blick.ch


S másnap ismét a turistáké lehet a part, vagy nem?

Pár napja a híradásokban látni lehetett a fent említett tengerparti akciót. A francia-olasz határon, a Menton és Ventimiglia között húzódó tengerparton, A RIVIÉRÁN menekültek százait próbálták a rendőrök elfogni és visszatoloncolni Olaszországba. Azon a parton, ahol egyébként turisták százai süttetik a hasukat, most a menekültek keresték a reményt.

Szeretném hinni, hogy van még reményük, s van még esélyük. S szeretném hinni, hogy nekünk is van még reményünk, hogy 48 átdolgozott, stresszes hét, megannyi kihívás és nehézség után egy pár napra turistaként nyugodtan sétáljunk a tengerparton. S szeretném hinni, hogy a tengerpart szolgáltatóinak, a nyugágyakat bérbeadónak, a bártulajdonosnak, az étteremnek, s úgy általában a lakosságnak van elég türelme. Szeretném hinni, hogy nem veszítik el a fejüket, s nem látják veszélyben megélhetésüket. Szeretném hinni, hogy a hatóságoknak, az ENSZ-nak, az EU-nak, s minden illetékesnek ott vannak a válságtervek a fiókjaikban, csak elő kell húzni azokat. Mert itt, Menton és Ventimiglia között a tengerparton, A RIVIÉRÁN előbb utóbb nem a hatóság tesz rendet, hanem azok, akiknek a megélhetése, a nyugalma, a pihenése forog veszélyben, mert hazájukból menekülő, elkeseredett emberek próbálnak túlélni.

Nem akarnak ők rosszat, ők menekülnek. Nem bevándorolnak, nem olyanok, mint én, aki önként, kényszer nélkül, nem az életét, esetleg csak az életszínvonalát mentve vándorolt ki. Nem, ők az életüket, családjuk életét, a feleségük és lányaik becsületét kellett, hogy mentsék. Mindenáron, még akkor is, ha csak egy százaléknyi esélyük volt a menekülés túlélésére. Mert a maradással száz százaléknyi esélyük volt a halálra.

Érdekes kettősség kavarog bennem. Féltem a nyugalmam, féltem Európa csodálatos helyeit, gyönyörű látványosságait, pihentető tengerpartjait. Féltem a menekülteket, akik az életért jöttek, s lehet, hogy itt is az életükre törnek.

Emlékszem, amikor Párizsban jártunk néhány éve, az Eiffel-torony körül viszonylagos nyugalomba érkeztünk. Nem volt annyi turista, mint amire számítottunk, de egyszer csak ezernyi afrikai árus jelent meg, s minden áron el akart adni nekünk valamit. Kezdtem rosszul érezni magam. Éreztem a kétségbeesést, amellyel ők "csak" túlélni akartak, amelynek ára az, ha eladnak nekem valamit. S éreztem a kétségbeesés első jeleit magamon, mert túl sokan voltak, mert nem akartam semmit venni, s mert féltem. Végül a francia rendőrök mentették meg a helyzetet, azzal, hogy megjelentek és ezzel szétzavarták a valószínűleg illegális afrikai árusokat. S azután jött a lelkiismeret furdalás, hogy vennem kellett volna valamit, hogy egy kicsit segítsek.

S most is lelkiismeret furdalásom van, mert csak arra gondolok, hogy az én nyugodt nyaramat, pihenésemet zavarják meg a menekültek. Hogy miattuk nem élvezhetem a naplementét a tengerparton, miattuk zár majd be a kis étterem a sziklák között, holott arra kellene gondolnom, hogy ők "csak" élni, túlélni akarnak. Éhesek, kétségbeesettek, reményvesztettek, nem értik a nyelvet, a kultúrát, a szabályokat. Fogalmuk sincs, hogy ami nekik csak egy hely, ahol álomra hajthatják a fejüket, az másnak csak egy szórakozási színtér. S fogalmuk sincs, hogy előbb-utóbb a toleráns éttermes, a nyugágykiadó, a bártulaj és a helyi lakos már nem lesz jobb, mint azok, akik őt üldözték el hazájából. S akkor nincs megállás, itt az anarchia, nincs többé tengerparti kilátás, nincsenek turisták, nincs bevétel, nincs adó, s már nincs pénz segélyre. S nincs esély megoldásra.

Mert nem arról van szó, hogy nekem le kell mondanom a tengerparti nyugalomról, azt ugyanis - ha ezzel akár csak egyetlen menekült életét is megmenthetem, akkor - megteszem, hanem arról van szó, hogy a menekült nem mondhat le az életről és az éttermes, a nyugágykiadó, a bártulaj és a helyi lakos pedig nem mondhat le a megélhetéséről, élete munkájáról és végül az életéről.

Úgyhogy akinek van egy épkézláb terve, az gyorsan húzza elő, mert itt már nem az a kérdés, hogy én nyugodtan akarom élvezni a tengerpartot, megnézni Cannes-t vagy Genovát, hanem arról, hogy mikor fogy el a türelem. S az is érthető lesz, hiszen az éttermes, a nyugágykiadó, a bártulaj és a helyi lakos is élni akar, akárcsak a menekültek.

 

 

 

Viták a Duna forrása körül

Származást kutatni mindig izgalmas dolog, sokszor öröm és sokszor vitákat kiváltó tevékenység. Megkeresni azt a pontot, amely mindennek az alapja, ahonnan egy erő útjára indul, a kutatóban is erőket generál. A Fekete-erdőben évszázadokig folyt a vita, a kutatás a Duna forrása után. Időnként kikötött egy-egy elmélet, de aztán tovább úszott, amíg el nem tűnt valahol a Fekete-tengerben.

Nem állhatom meg, hogy egy kicsit én is a vitázók körmére nézzek, s megkeressem a Duna forrását, a Fekete-erdőben.

Első találkozásom a témával úgy 25 évvel ezelőtt volt, amikor valamilyen, ismeretlen adminisztratív okból, engem és 20 társamat úttörőként az akkori NSZK-ba és nem az NDK-ba kirándultatták el. Ez nekünk szerencse, szüleinknek pedig fokozottabb aggodalom volt. Magyar gyerekeknek szinte az elsők között mutatták meg Donaueschingen településen a Duna forrását. Tipikus német városka, templom mellett kastély, kastély mellett kastélypark és a parkban egy kerek medence, amelynél táblák hirdetik, hogy ez a Duna forrása. Lelkes voltam, s nem is figyeltem akkor, hogy mit is mond az idegenvezetőnk arról, hogyan kerül ide a Duna. A földből csak úgy előbukkan? Minden előzmény nélkül?

dunaforras_small_600x508.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Azóta tudom, hogy ez itt valójában igaz, mert ez a kis karsztforrás Donaueschingenben a földből bukkan elő, s akár a Duna (egyik) forrása is lehet, azzal a 20 másik hasonló forrással együtt, amely a közelben van.

De lássuk az évszázados vitákat, amelyek talán előrébb visznek bennünket. A rómaiak, akik ugye a Fekete-erdőt is elnevezték (lásd Miért fekete a Fekete-erdő? cikket) bizonyára összetalálkoztak a Dunával is. Hivatalos forrás ugyan nincs, de azt tartják, hogy a későbbi Tiberius császár, még hadvezér korában nevezte meg a  Duna forrásának Donaueschingent, abból kifolyólag, hogy a város határában egyesül a Brigach és Breg folyó, s innen nevezik a folyót Dunának.

Valószínűleg ezekre alapozta 1538-ban az egykori százmárkáson feszítő Sebastian Münster azt, hogy a Dounaueschingenben álló kastély parkjában lévő forrás a Duna forrása. Hat évvel később pedig jött a freiburgi professzor Heinrich Loriti Clareanus, s rögtön vitába szállt Sebastian Münsterrel, mert azt mondta, a Duna forrása a Brigach és Breg folyók forrása. A Fürstenbergi herceg hivatalosan is kimondta, hogy a kastélyparkban van a Duna forrása. A XVIII. században még I. József császár is küldött megbízottat a folyó forrásának megkeresésére. Marsigli császári megbízott 3 térképet is készített és azokon a Breg folyó Furtwangenhez közeli forrását jelölte meg, mint Duna forrása.

S a következő századokban hasonlóan jöttek-mentek az elméletek, az akkor még egyáltalán nem egységes német föld különböző hercegségei vetélkedtek azon, hogy ki tudja a Duna forrását a saját birtokain megjelölni.

A XX. század hozott néhány olyan amatőrt és tudóst, akik tovább kutattak. A legnagyobb eredményt egy geológus-fogász házaspár érte el, akik a Breg patak forrását találták a leghosszabb Duna-ágnak Furtwangen mellett. Meg is vásárolták azt a területet, ahol a forrás található és küzdöttek a hivatalos Duna-forrás elismertetésért.

forrás furtwangen

Hivatalos kijelentés nélkül is sikerült sok turista érdeklődését felkelteni, hiszen nem messze található egy csaknem 1000 éves kápolna (Martinskapelle), s a környék a Fekete-erdő egyik csodás vidéke.

A vita Furtwangen és Donaueschingen között örök, s máig tartó, legalábbis turisztikai szempontból. Földrajzilag azonban egyértelmű, hogy ki birtokolja a hivatalos Duna forrás megjelölést, a Breg patak ezen forrásától számítják ugyanis a Duna hosszúságát.

Az utazásszervezőknek könnyebb a kastélyhoz vinni csoportjaikat és azt mondani, hogy itt a Duna forrása, hiszen itt csak megállnak a busszal, elsétálnak a kastély parkjába és körbe állják a medencét.

dunaforras_HDR_small_399x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Míg Furtwangenhez nem visz autópálya, s a buszok is nehezen jutnának be az erdei utakra. Túrázóknak azonban egy ideális célpont.  Aki a Fekete-erdőben jár, inkább szánjon időt Furtwangenre, ahol a Duna forrása mellett Németország legnagyobb óramúzeumát is megtekinthetik.

A fal, amely tabukat dönthetne le

Az élet sója - minden, amitől az életünk izgalmasabb lesz: ízek, utazás, szerelem, szex, házasság és kultúra. Nekem ez az élet sója. S mi az élet sója Jamie McCartney számára? Mellek, péniszek és vaginák.

the_spice_of_life_2_600x455.jpg Fotó: Jamie McCartney (a szerző írásbeli engedélyével közölve)


A londoni művész Anglia déli partvidékén East Sussex környékén élvezi az életet és alkot. Ha most éppen az angol szigetországba utaznék, akkor az angol tengerpart, a híres Bodiam vár, vagy a romantikus Herstmonceux kastély kertje mellett mindenképpen ellátogatnék a galériájába, ahol nemrég készült el a Nagy Vaginafal című alkotása. S, hogy miért? Annak megfogalmazását egy szakemberre bíztam, aki több száz felvilágosító előadáson van túl, foglalkozott szexológiával és jól ismeri az emberi szervezetet, hiszen orvos. Dr. Szalai Krisztián reflexióin gondolkodjatok el ti is, s ha tehetitek lessetek be Jamie McCartney galériájába East Sussexbe.

"Nemrég olvastam az egyik online újságban egy angol művészről, aki önként jelentkező nők szeméremtestéről készít gipsz-öntvényeket, majd ezeket egy falra helyezve kiállítja.

great_wall_of_vagina_oblique_600x398.jpg Fotó: Jamie McCartney (a szerző írásbeli engedélyével közölve)


Már a kiállítás címében is feltűnik a finom humor (Great Wall of Vagina – www.greatwallofvagina.co.uk), noha anatómiailag nem pontos a cím (a vagina ugyanis a hüvely és nem a szeméremtest – vulva – latin neve, de így rímel a Kínai Nagy Fal angol nevére), az alkotás esszenciális és előremutató. Sokan azt gondolhatják, hogy csupán egy polgárpukkasztó akcióról van szó, orvosként azonban nagyon fontosnak és égetően hiánypótlónak, mi több: felvilágosítónak tartom. Miért is? Azért, mert a nők jelentős részének fogalma sincs a saját intim anatómiájáról, sokuk meg van győződve arról, hogy a nemi szervük “csúnya”, s az esetleges párkapcsolati problémájukat arra vezetik vissza, hogy taszítónak tartják a szeméremtestüket. (A probléma pontosan azonos a mellméret- és alak körül folyó végeérhetetlen szorongással.) Szövettani leletezéseim során jóformán 2-3 naponta találkozom kisajak-plasztikai műtétekkel. 18-20 éves fiatal nők szabatják át a kisajkaikat, mert nincsenek megelégedve azok alakjával – anélkül, hogy tudnák, nincs két egyforma szeméremtest, s mindegyiküké úgy egyedi, ahogy van. Azaz teljesen feleslegesen csonkoltatják magukat mindenféle esztétikai hóbort kedvéért, vállalva az esetleges hegesedés kockázatát, ami sokkal több kárt okozhat a szexuális életükben, mint a nem tökéletesen szimmetrikus kisajkaik.

Jamie McCartney kiállításában nemcsak a szépség bemutatása a diadal, hanem az elfogadásra való késztetés. Ha a látogatók végignézik a kiállított gipsz-vulvákat, megláthatják és megérthetik, hogy mekkora változatosságot biztosít nekik az anyatermészet – s persze a férfiak zömére is ráfér egy ilyen irányú ismeretterjesztés. Minden elismerésem a művész modelljeinek, akik vállalták ezt a kissé kellemetlen procedúrát, mert ezzel a bátor tettel segítettek egy fontos tabu ledöntésében.

Ami viszont nagyon elkeserített, az a végtelenül ostoba, korlátolt és kontraproduktív “fröcsögés”, amit a magyar cikk kommentjeiben olvashattam: miért kell egy ennyire nyilvánvalóan előremutató és az embereken segítő alkotás “elemzésébe” (inkább: ócsárolásába) politikát keverni? Miért kell a botcsinálta esztétát játszva pálcát törni az alkotó felett? Nagyon szomorú volt olvasni, hogy mennyien nem értették meg, milyen fontos dologra hívja fel az alkotó a figyelmünket – ez a fal a Delphi templomból ismert gnothi seautón (Ismerd meg önmagad) ragyogó, modernkori felkiáltása. Okuljunk belőle!"

Hölgyeim, irány Anglia és mutassuk meg magunknak, s párunknak, hogy a mi vaginánk is beillik a sorba.

great_wall_of_vagina_viewing_600x437.jpg Fotó: Jamie McCartney (a szerző írásbeli engedélyével közölve)


 A fotók közléséhez a szerző írásban hozzájárult, azok blogról történő másolása szerzői jogot sért.

Mit mutatnék meg a bajor Alpokban a relaxáló G7-nek

Németországban hetek óta a G7 találkozó a téma a lapokban, az interneten és a titkosszolgálatok irodáiban. Demonstrálók kontra rendőrök, lakosok kontra demonstrálók, zivatar kontra kánikula - amíg a sok bába között elveszik a gyerek. A hely, Garmisch-Partenkirchen, Németország egyik legszebb vidéke.

4199687259_9e957a8d44

Valószínűleg éppen ezért találkoznak itt a nagy emberek, bár fogalmam sincs mennyit látnak a csodálatos vidékből. Egy biztos, hogy a csúcs Németország legmagasabb csúcsára, na jó, annak közelébe került. A kastély, amelynek minden négyzetcentiméterét átvizsgálták az elmúlt hónapokban, nem messze fekszik a Zugspitze-től, egy 1000 méter magasan fekvő, mondhatni festői völgyben. Igazából ez itt már egy lépéssel a világ vége után van - jellemzik a környéket így, maguk a németek.

Ettől még szépsége csak különlegesebb lesz, s nekem, mint utazónak éppen ezért az fordult meg a fejemben, hogy ha Barack Obama és a többiek nem akarnak hazamenni rögtön a csúcstalálkozó után, ajánlok nekik néhány látnivalót a környéken.

Kezdjük rögtön a bajorok híres, vagy talán kicsit hírhedt királyával, II. Lajossal. Alig pár órányi gyaloglásra van szüksége a csúcstalálkozó után relaxáló politikusoknak, hogy eljussanak II. Lajos vadászkastélyába, a "Königshaus"-ba.

schachen-363243_640

A cirbolyafenyő házban megtekinthetnek egy török szobát, egy dísztermet mór stílusban, s minden olyan kiegészítőt, amely szükséges az ezeregy éjszaka meséjéhez. S mielőtt még nekiállnának a török választási eredmények elemzésének, bakancsra fel és irány a Zugspitze és az ő gleccsere.

zugspitze-423746_640

Nem kívánom senkitől, főleg nem az amerikai elnöktől, hogy gyalog mássza meg a 2962 méter magas hegyet és azután még kalandozzon a gleccsertúrán, ezért drótköteles vasúton Garmisch-Partenkirchenből ajánlatos fellebegni, majd a gleccserétterem (Gletscherrestaurant Sonnalpin) mellől indulni egy vezetett túrával Németország utolsó gleccserét felfedezni.

S ha már ennyire a hegyek rabjai lettek a hölgyek és az urak - no meg az elnök úr még nem fáradt, hogy Merkel asszonyról már ne is beszéljünk - akkor kicsit lejjebb ereszkedünk velük, úgy 2000 méterig és elveszítjük lábunk alól a talajt az "Alpspix"-en. A 2000-ben átadott sziklából kinyúló fémstégről - amelynek a padlózata üvegből van - olyan panoráma nyílik Ausztriától a cseh erdőkig, amely még a sokat látott politikusok szemébe is könnyet csal.

Alpspix

A hegyek után fáradt lábaikat a Schloss Elmau luxus hotelben pihentethetik meg, s csak remélni tudom, hogy tisztában vannak vele, a luxus nem volt itt korábban fő szempont. Sőt! A kastélyt építtető Johannes Müller, vallásfilozófus célja a psziché szabadságra küldése volt. Egyszerű szobák, nyugodt környék, házirend. Ezt követték utódai is, akik jó ideig a televíziót sem engedték be a hotel falai közzé. Talán ráférne a politikus urakra is egy kis elmélkedés Müller egykori puritán szobáiban. :-)

schloss elmau

Pihenés után tartsunk az elnök úrnak egy múzeumi napot. A hegedűkészítő múzeum Mittenwaldban, mint épület is megéri a látogatást, de a barokk hegedűépítés fázisainak megismerése, a hegedű gyűjtemény, a XVII. században elsőként itt készített hegedű és a felcsendülő zene is léleksimogató.

S mi lehet még Garmisch-Partenkirchenben, ami nélkül senki nem mehet haza? Igen-igen, az 1936-os téli olimpiára emlékeztető bobpálya a Riessersee partján. Itt láthatjuk a bobosok egykori öltözékét, a korabeli bobokat, s sisakokat. Sportrajongóknak igazi csemege az aprócska "múzeum".

S ha már kicsikarták az államfők ezt a relaxációt a G7 csúcs után Garmisch-Partenkirchenben, akkor igazán tehetnek még egy kitérőt II. Lajos fő attrakciójának tekinthető neuschwanstein-i kastély felé. II. Lajos, aki politikusként nem mondható kiválónak, de kastélyépítőként és álmainak megvalósítójaként felülmúlta kortársait.

neuschwanstein-532850_640

Mesebeli helyekre, mesebeli kastélyokat pöttyintett le Bajorországban, de itt az Alpokban, ez talán mindegyik közül a legbámulatosabb. Vigyázat, ha nem az amerikai elnökkel érkezünk, akkor számítsunk rá, hogy a bejutás nem lesz egyszerű, s az elválás még annyira sem.

 

Szófia egy kamaszlány szemével

Utazunk; felnőttek, gyerekek, kamaszok. Mindenki másra figyel, mindenkit más bűvöl el. Mindenkinek mások az elvárásai, mindenkinek más ízlik, mindenki mást fotóz le. Amikor megtudtam, hogy az unokahúgom, Lili az iskolája Erasmus+ programja keretében Bulgáriába utazik, kíváncsi lettem, hogy kamaszként milyen élményekkel tér majd haza. Kíváncsi voltam, hiszen Bulgária még csak most kezd bekapcsolódni az európai életbe, mások a kulturális és étkezési szokások, még az igen és a nem fejbólintással történő kifejezése is más, mint Magyarországon. S Lili még nincs 14 éves. Mit lát meg egy kamaszlány, aki most utazik először a család nélkül ilyen messzire, mit érez majd a vonaton oda és hazafele? Hogyan ízlik majd ott az étel, tetszenek-e a házak és szimpatikusak lesznek-e a vendéglátók?

Miután Lili nagy élményekkel tért haza, megkértem, hogy írja le, milyennek látta ő Szófiát és illusztrálja saját fotóival is írását.

"Amikor megtudtam, hogy én is benne vagyok abban a 8 tanulóból álló csoportban, akik kimehetnek egy idegen ország fővárosába - ahol még soha életükben nem jártak -, nagyon megörültem. Úgy gondoltam most megtudhatom milyen más családoknál lenni egy hétig és bepillanthatok a kultúrájukba is.

A békéscsabai indulás után nagyon furcsának találtam a hálófülkés vonatot. Még soha nem utaztam ilyenen és ezt is egy élménynek fogtam fel. Szerencsére jó társasággal mentem, ezért ez a 20 óra pillanatok alatt eltelt. A táj, ahol a vonat elhaladt csodálatos volt. Nem csoda, hiszen sokszor láthattuk a Kárpátok vonulatait.

__ton_Sz__fi__ba_600x450.jpg Fotó: Bagó Lili


Már vártuk, hogy odaérjünk, de közeledve Szófiához kicsit elkezdtünk azon gondolkodni, vajon milyen élményekben lesz részünk a bolgár fővárosban. De ez az aggodalom pillanatok alatt elszállt. Odaérve amikor megpillantottam kinél fogok lakni ebben a pár napban, nagyon megörültem, mivel amikor Magyarországon volt a programtalálkozó szófiai vendéglátóm nálunk lakott. A szülei is nagyon aranyosnak tűntek. Az állomástól a házukig elég hosszú volt az út, de legalább megcsodálhattam Szófiából egy keveset. Amennyit láttam belőle az nagyon tetszett, modern és régi volt egyszerre. Helyenként nekem Budapesthez hasonlított.

Sz__fia_belv__rosa_5_450x600.jpg Fotó: Bagó Lili


Az út során sok emeletes házat láttam, a vendéglátó család is egy ilyen emeletes házban lakott. Miután körbevezettek a lakásban és megmutatták hol fogok aludni az elkövetkezendő néhány éjszakán, egy jellegzetes bolgár ételt kóstolhattam meg. A bolgár muszakát. 

Később a család elvitt a belvárosba, ahol a sok szép, történelmi épületet közelebbről is megcsodálhattam.

Sz__fia_belv__rosa_4_javitott_600x450.jpg Fotó: Bagó Lili


Sétánk során olyan diákokat láttunk akik éppen akkor végeztek az iskolában és a főtéren szép ruhákban nemzeti táncokat táncoltak. Majd betértünk egy pizzázóba, ahol az isteni pizza mellett a bolgár salátát és a bolgár üdítő italt is megkóstolhattam.

Másnap megérkezve a suliba, mi magyarok nagyon örültünk, hogy végre találkozhatunk egymással és a többi bolgár lánnyal-fiúval, akit már régebbről ismerünk. Tartottak egy beszámolót az iskoláról, Bulgáriáról és Szófiáról. Kíváncsivá tettek és már nagyon vártam, hogy mindezt élőben láthassam.

Sz__fia_belv__rosa_6_javitott_600x450.jpg Fotó: Bagó Lili


Ezután körbevezettek bennünket az iskolában, ami nagyon tetszett. A falon a gyerekek munkái, korábbi programokon készült fényképek lógtak. Modern volt, éppen most épült a medencéje és minden volt, aminek csak kell lennie egy iskolában.

Ebéd után részt vettünk egy bolgár bemutató órán, ahol egy nagy virágot készítettünk közösen. Visszaérkezve a családhoz, átjöttek Victoria (az ő családjánál voltam) legjobb barátja és az a magyar lány aki nála volt. Játszottunk és sokat nevettünk. Majd vacsorára bolgár rántott húst kóstolhattam meg. A bolgár rántott hús annyiban különbözik a magyartól, hogy nekem az íze a magyar fasírtéhoz hasonlított és nem karajból készült. A bundájában pedig még petrezselyem is volt.

Kedden meglátogattuk a Nemzeti Történelmi Múzeumot, ami mindenkinek nagyon tetszett. Bepillanthattunk a sokszínű bolgár történelembe, az ókori és a török időkbe is.

Nemzeti_T__rt__nelmi_M__zeum_600x450.jpg Fotó: Bagó Lili


Annyira eltelt az idő, hogy mentünk ebédelni. Szintén egy jellegzetes ételt kóstolhattunk meg. Töltött paprika szerű kenyérlángos tésztával, amin fetasajt volt. Igen finom volt.

Ezután részesei lehettünk egy török és magyar bemutató órának. Újra visszaérkezve a családokhoz ugyanazzal a lánnyal és családjával, akivel tegnap játszottunk és Victoria családjával bementünk a belvárosba, ahol ismét történelmi épületeket mutattak nekem.

Sz__fia_belv__rosa_7_449x600.jpg Fotó: Bagó Lili


A nap zárása képpen meglátogattuk a szófiai McDonald’s-ot. Majd egy finom fagyit is elfogyasztottunk.

A következő nap különleges volt, mert egy történelmi városba, Plovdiv-ba utaztunk.

Plovdiv_1.jpg Fotó: Bagó Lili


Rengeteg szép helyet találtunk ebben, az ókori városban. Tetszett, a történelme, a régies stílusa miatt, s mert a város lejtőin és emelkedőin le-fel való menetkor remek kilátásban volt részünk.

Plovdiv_2_600x450.jpg Fotó: Bagó Lili


A délutánt a kísérő tanárainkkal tölthettük. Ez idő alatt vehettünk ajándékot és fagyizhattunk, hiszen Bulgáriában már nyárias volt az idő. Majd visszaérve Szófiába, elmentünk a családdal egy híres bevásárlóközpontba, ahol rengeteg ajándékot kaptam tőlük és meghívtak a KFC-be.

Csütörtökön meglátogattuk az Új Bulgáriai Egyetemet, amely nagyon modern, üvegfalú épületekből állt. Délután újra nekivágtunk a bolgár fővárosnak, s a túra alatt ismét csak tátottuk a szánkat a történelmi épületek, templomok, parkok miatt. Sajnos a neveiket alig tudtam megjegyezni, mert azért a bolgár nyelv nagyon különbözik a magyartól. :-)

Sz__fia_belv__rosa_3_450x600.jpg Fotó: Bagó Lili


A búcsúest közös programjait mindannyian élveztük, mert ott már, a magyarok és a bolgárok által is tanult nyelv, az angol segített.

Péntek reggel hosszú búcsúzkodás után (többen elsírtuk magunkat) elindultunk a vasútállomásra. Az út visszafelé kevésbé volt izgalmas és nekem úgy tűnt hosszabb is volt. Hazaérve nagyon örültünk, hogy szüleinket újra láthatjuk, mert vendéglátóink nagyon kedvesek voltak, de azért mégis itthon a legjobb.

Másnap a suliban mindenki erről az utazásról beszélt és mindenről az ottani emlékek jutottak eszünkbe. Én nagyon szerencsésnek érezhetem magam, hogy rengetek emléket és barátot szereztem magamnak a bolgár utazás során."

 Örülök, hogy Lili ilyen jól érezte magát Bulgáriában. Ha kedvet kaptatok egy kamaszlány élményei alapján, akkor látogassatok el Európa egyik legöregebb fővárosába, amelynek sokszínűségéhez történelme, lakosai és felekezetei is hozzájárulnak.

Hűsítő hullámok

Itt a nyár, s te elképzeled, ahogyan a hűsítő hullámok elérik a testedet, lehűtenek, magukkal viszik a bőröd forróságát. Lebegsz és élvezed ahogyan a víz játszik körülötted. Eszedbe jutott már, hogy ezt az érzést, milyen jó lenne hazavinni? Amikor az iroda forróságában, vagy a konyhában vagy, mennyire jó, ha csak egy pillantra is, de újra érezheted a testeden a hullámok hűsítő erejét?

Ray Collins, fotós olyan érzékkel kapta lencsevégre a hullámokat, amelyek egyetlen pillantás alatt lehűtenek bennünket, legyen bármennyire is meleg.

Nézzétek meg a GEO magazin által leközölt Ray Collins fotókat hűsítőnek a nyári melegben, igazi műalkotások. S,ha vízpartra mentek, figyeljétek a hullámokat ti is kicsit művészibb szemmel!

Fotók forrása: GEO magazin.

ray_collins_gross_600x400.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_01_600x399.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_02_600x399.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_03_600x381.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_04_600x409.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_05_600x399.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_06_600x400.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_07_600x388.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_08_600x405.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_10_600x399.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_11_600x400.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_12_600x400.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_13_600x400.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_14_600x400.jpg Fotó: Ray Collins


 

wellen_gross_15_600x400.jpg Fotó: Ray Collins


S ha szeretnétek látni a fotóst, ahogyan ezeket a művészeti alkotásokat készíti, akkor itt találtok róla egy videót.

[vimeo https://vimeo.com/123185527 nolink]

 

Füstös élmények a csúcson

Az olasz prosciutto, a spanyol jamón serrano és jamón ibérico, az angol yorki sonka, a belga ardenneki füstölt sonka, a vesztfáliai boróka fölött füstölt sonka és a fekete-erdei sonka mind-mind egy-egy fogalom. Ki erre esküszik, ki arra. Én mostanság a fekete-erdeit pártolom, amióta belebotlottam a sonkamúzeumba pedig már azt is tudom, hogy miért ízlik annyira nekem. Mit gondoltok, hogyan készül a fekete-erdei sonka?

A Feldberg

Kutatásaimhoz, amelyek a Fekete-erdő feketeségére vonatkoztak (korábbi cikket a témában lásd itt), hozzá tartozott a személyes tapasztalatszerzés. Elbarangoltunk hát hűséges társammal és fotósommal a Fekete-erdő legmagasabb pontjára, a Feldbergre, hogy fentről is szemügyre vegyük a Fekete-erdő feketeségét.

kilato_a_Feldbergen_600x377.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


S mivel imádunk a csúcsra törni, nem volt nekünk elég a hegy teteje, hanem még az ott álldogáló toronyba is fel akartunk mászni. A kilátás fantasztikumától elbűvölve lifteztünk lefelé, amikor az első szinten ott termett egy felirat: Sonkamúzeum.

A sonkamúzeum

Aprócska terem, körpanoráma, s egy interaktív kiállítás a fekete-erdei sonka titkairól. Na jó, azért a lényeget teljes egészében nem árulták el, de mire végignéztük a kiállítást, már világossá vált, hogy miért is ízlik olyan nagyon nekünk ez a finomság.

DSC2086_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A nagy titok

A fekete-erdei sonka (schwarzwälder Schinken) egy védett termék, amelynek gyártása több, mint 300 évre nyúlik vissza a Fekete-erdőben. A hűtők korát megelőzően a disznótorok utáni konzerválás hozta létre a sózást és a füstölést - ez eddig ismerős, ugye? Sok kísérletezés után úgy gondolták a fekete-erdei parasztok, hogy a disznó sonkája a legalkalmasabb egy fűszerbe pácolásra, sózásra és hidegen füstölésre. Összeválogatták a fűszereket, amelyek összetételét ma is nagy gonddal titkosan őrzik, s csak annyit árulnak el, hogy a pácba jól jön a babérlevél, a borókabogyó, fahéj, a só, a bors, a fokhagyma, a szegfűszeg, s a koriander. S miből mennyi? No ez a nagy titok. A pácolás-sózás után két hétig egy szárító helyiségben csüngnek a sonkák, majd irány a füstölő kamra. S itt jön egy újabb titok, amely ma már nyilvános, ez pedig nem más, mint a Fekete-erdő fáinak, a tűlevelűeknek az önfeláldozása az isteni sonkáért.

t__lev__l_600x131.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A hidegen füstöléshez ugyanis a tűlevelűek ágait, s a fa forgácsait használják. Vigyázat, ez hideg füstölés, azaz nem szabad 15-25 foknál melegebbnek lennie a füstölő csatornában. A füstölés után ismét egy kis pihenés, amely során állandóan figyelik, hogy mikor éri el a fekete-erdei sonka a megfelelő minőséget.

Ezután már csak csomagolni és fogyasztani kell. Apropó fogyasztás! Nagyon fontos felhívás a múzeum részéről, hogy a sonka csomagolását fogyasztás előtt 15 perccel ki kell nyitni, hogy annak aromája a legjobban kibontakozhasson.

Régen és ma

A Fekete-erdő parasztgazdaságaiban eleinte a konyhák szolgáltak füstölésre. S mielőtt azt gondolnánk, hogy az mennyire borzasztó lehetett, látnunk kell előnyeit is. A tűzhely fölött, ahol a füst szabadon indult útjára, vesszőket rögzítettek, amelyre a sonkát, a kolbászt és a szalonnát akasztották.

DSC2091_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Miközben főztek, azok füstölődtek, majd a füst vándorolt tovább a gerendázat felé, ahol szintén egy konzerváló munkát végzett amellett, hogy még a gerenda lobbanékonyságát egy esetleges tűz esetén csökkentette. A füstgomoly majd a padláson rakott rendet, kiirtotta az ott elszaporodó bogarakat és férgeket, s egy kis kitérővel még az istállók nedvességét is kiszárította. Mire a füst mindezt a munkát elvégezte, már a sonka is készre füstölődött és fenséges csemegeként került a családok asztalára.

154_600x376.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


S hogyan eszem én a fekete-erdei sonkát?

Azt hiszem az összes sonka közül ezt szeretem a legjobban. Az én ízlelő bimbóim imádják a tűlevél kiváltotta aromát, a füstös ízt és a háttérből felvillanó fűszereket. Eszem hát csak úgy a csomagból kikapva, vagy megpirítva, spárgára tekerve, vagy húsokba töltve. Próbáljátok ki ti is a spárgás verziót, amelyhez nem kell mást tenni, mint kettesével a spárgát fekete-erdei sonkába tekerni, sütőbe tenni, kevés vajat rakni alá, megszórni egy kis sajttal (parmezán vagy gouda) és 10 percig légkeverés 180 fokon, majd grillezve süssétek még 5 percig. A spárgaszezon legzamatosabb vacsorája lesz!

 

Miért fekete a Fekete-erdő?

"A nevem Maja, 8 éves vagyok és nemrég a szüleimmel jártam a Fekete-erdőben, Németországban. Sokat túráztunk ott és nagyon tetszett ez a gyönyörű erdő. De nem fekete! Minden fának nagyon szép zöld színe volt. Nem értem, miért hívják Fekete-erdőnek, ha nem is fekete?" - Maja levele a Fekete-erdő turisztikai irodájához.

Nemcsak Németországban, hanem Magyarországon is sokunk számára ismert a Fekete-erdő. Ki ne ismerné a Klinika sorozatból, de feltettétek már a kérdést, hogy miért hívják Fekete-erdőnek?

feketeerdo_sotet_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az elmúlt években minden évszakban láttam, volt barna és sárga színekben pompázó, volt fehér a hótól, játszott a zöld valamennyi árnyalatában, s talán lelki szemeimmel, vagy elég magasból, távolról feketének is láttam néha.

latkep_a_toronybol_a_Feldbergen_600x326.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A névadás mögött azonban izgalmas dolgokat sejtettem és kutakodni kezdtem. Rátaláltam Maja levelére és nagyon megörültem a turisztikai iroda válaszának. Mielőtt elolvassátok, kössetek magatokban fogadásokat, miért is hívják Fekete-erdőnek (Schwarzwald) Németország legnagyobb összefüggő erdőségét?!

"Nagyon jól megfigyelted és teljesen igaz, hogy a Fekete-erdőben a fák egyenként és közelről nézve zöldek, de ha egy olyan nagy erdőt, mint a Fekete-erdő az ember kívülről és távolról összességében néz, már nagyon sötétnek hat.

Nem beszélve arról, ha az ember estefelé a hegyen áll és onnan szemléli ahogyan a lemenő nap megvilágítja a fenyőket, az erdő ebben a szürkületben egészen feketének látszik.

S, hogy valójában honnan jön az erdő neve, ahhoz elmesélünk neked egy történetet:

A rómaiak kétezer évvel ezelőtt a mai Olaszország területéről észak felé terjesztették ki a birodalmukat. Akkoriban itt még nem szelíd dombok és legelők szabdalták az erdőt, hanem egy nagy, összefüggő erdőség volt. Az ide érkező rómaiak ezért a helynek a "silva nigra" nevet adták. Ennek a jelentése, fekete erdő. 

Ahogy a rómaiak jöttek át az Alpokon, nemcsak sötétnek, hanem áthatolhatatlannak és félelmetesnek is látták a nagy erdőt. Féltek a sötétben lakó szellemektől. Éppen ezért kerestek egy barátságosabb utat, amellyel az Alpokból félelmetesnek tűnő feketeséget elkerülhetik. Keleten a Fekete-erdő és a Swäbischen Alb, míg nyugaton a Rajna mentén telepedtek le. Termálfürdőket és lakótelepeket hoztak létre. Ennek nyomait láthatod Baden-Badenben és Badenweilerben. Jó ideig az erdőt elkerülték.

Azután mégis megépítették az első utat is a Fekete-erdőn át, ez a Kinzigtalstrasse volt. Miután az alemannok elűzték a rómaikat, misszionáriusok jöttek Írországból és Skóciából a kereszténység elterjesztését tűzve ki célul és alapítottak egy kolostort a Fekete-erdőben. Sokáig csak ők laktak a sötét erdő mélyén, míg a középkor embere el nem kezdett egyre beljebb és beljebb hatolni a Fekete-erdőbe. A szellemeket hitük egyre inkább elűzte és felfedezték az erdő értékeit: az ércet, az ezüstöt és a fát. Pár száz év múlva már nagyon sok fát vágtak ki hajóépítéshez és faszén készítéshez.

Tudod, hogy a legnagyobb és legerősebb fenyőket miért nevezik "holland"-nak? Mert a holland kereskedelmi flotta építői a Fekete-erdő fáit használtak alapanyagnak. S az emberek ezért szokták azt mondani, hogy Amszterdamot a Fekete-erdő építette fel. (Vajon mit szólnak ehhez a hollandok?-szerző )

S azt tudod, hogyan szállították a tutajosok a fatörzseket Hollandiába? A tutajokhoz erősítették a fatörzseket és kis folyókon úsztatták le a Rajnáig, majd ott tovább hajóztatták Kölnig, majd Amszterdamba. Erről szól Wilhelm Hauff meséje, a Kőszív is, amelyben a szegény és fiatal Munk Péter gazdag szeretne lenni, találkozik Hollandi Miskával, az erdő egyik szellemével, s az ő élő szívét elcseréli egy kőszívre pénzért. A meséből sok érdekes dolgot megtudhatsz a Fekete-erdőről még." (A mesét felnőtteknek is érdemes elolvasni, szerencsére magyarul is megtalálható, többek között itt.)

A turisztikai hivatal levelében írtak ellenőrzéséhez meg kell másznunk egy közeli hegyet tiszta időben, legyen az az Alpok, vagy a Feldberg (a Fekete-erdő legmagasabb pontja) és magunk is meggyőződhetünk arról, hogy bizony messziről nagy és sötét erdőség terül el Németország ezen vidékén. Még akkor is, ha manapság már igen sok közte a legelő.

kis_to_a_Feldbergrol_600x383.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


S hogy a környék lakosai inkább azért tartják feketének, mert ha valaki betéved a fák közé, akkor nappal is könnyen hiheti azt, hogy sötét éjszaka van, vagy azért, mert a középkorban sötét alakok (rablók és szökevények) lakhelyei is volt, az már csak grátisz a sok szellemtörténet között.

Aki Németországban jár, látogasson el a Fekete-erdőbe, ahol manók és szellemek vezetik majd útját a fenyők között.

 

Képes riport a monte-carlói kaszinóról

Halk fékezés, nyílik az ajtó, barnára sült, vászon nadrágos, Armani pólós fiatal férfi száll ki a Bentley-ből, amely a monte-carlói Kaszinó előtt áll meg a májusi napfényben. Fehér kesztyűs lakáj siet az autóért, hogy elvigye parkolni. A gazdag ifjú nem a Kaszinó felé indul, hanem a Café Paris teraszán keres magának helyet. Korán lenne még a játékhoz, hiszen a két habcsóknyi torony közé ékelt óra mutatói még csak éppen közelítenek a délhez. 

monte_carlo_casino_small_e1432194830558_600x428.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Ez az időszak a Kaszinó sziesztája, a feltöltődés, a ráncok kisimításának, a zsetonok kifényesítésének időszaka, s a kíváncsi turisták beengedésének lehetősége. Ilyenkor nincs dressz-kód, nem kell zsetont váltani, de a mindent a szemnek mondása érvényesül.

Egy épület, amely az aprócska földdarabon létrejött állam függetlenségének egykori, s talán mai záloga is (az adóparadicsomi léten túl :-) ). Az egykori genovai család, a Grimaldik miután elvesztették Monaco fő bevételi forrását, a citromra kivetett adót, a XIX. század második felében megalapították a Société des Bains de Mer-t, amelynek feladata a kaszinók, a hotelek és éttermek üzemeltetése volt a kis hercegségben.

A rafinált III. Károly kölcsönökkel vette rá a franciákat, hogy a híres párizsi tervező Charles Garnier megtervezhesse a Kaszinó épületét.

Garnier nem hazudtolta meg a párizsi Opera által kivívott hírnevét és egy fenséges épületet alkotott.

Olyan palotát, amely annyira elegáns, mint egy királyi székhely. Annyira gazdagon díszített, mint egy uralkodói korona. Annyira kifinomult és művészi, mint a francia etikett, s annyira harmonikus, mint egy olasz opera.

Az előtér márvány oszlopai, aranyozott stukkói, s üveg mennyezete rögtön számon kéri a belépőn is az eleganciát.

casinobelso1_small_380x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Így sokan nem is pillantanak fel, mert ruhájukat igazgatják, készülnek a fellépésre. Holott fölöttük egy kifinomult ornamentikájú címer hirdeti: ez itt a monte-carlói Kaszinó.

Monaco_casino_cimer_small_e1432194852909_407x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A nagy belépés után kis bemelegítés a játékgépekkel, ahol kevesek veszik észre a falon köszöngető műalkotásokat,

casinobelso7_small_600x454.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


s az oldalt pihenő, kiszuperált, egykori játékgépeket.

casinobelso6_small_382x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az igazi játékosok azonban tovább sietnek, ismerősöket üdvözölnek a szalon kifinomult bútorai és

casinobelso2_small_600x419.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


műalkotásai között.

casinobelso4_small_281x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


 Míg végül belépnek a rulett és a póker világába,

casino_HDR_small_388x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


ahonnan már nincs visszaút, játszani kell.

casino_belso1_small_600x357.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Játszadozó szüzek a falon, s szűzjátékosnak már kevésbé mondható urak a bőrszékeken nyernek és veszítenek.

casinobelso8_small_402x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Termek közötti elegáns átjárókban életekről, sorsokról és vagyonokról folyik diskurzus.

casinobelso9_small_380x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Valódi és egy éjszakára lett hercegek pillantanak a több, mint 100 éves órára, amely vészesen elhozza a játék végét.

casinobelso5_small_377x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Elhozza a pihenést, a sziesztát a Kaszinó számára, hogy a következő este újra legnagyobb pompájában fogadhassa a nyerni vágyó, régi és új gazdagokat Monte-Carlóban.

piheno_roulette_small_e1432194751995_600x507.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


 

 

Kulináris kalandok a dél-francia vidéken

Az utazások fontos velejárója - legalábbis a mi kis családunkban - az adott régió, ország kulináris felfedezése is. Nagy örömmel vesszük, ha már a szállásunkon ízelítőt kaphatunk a hely gasztronómiai kultúrájából, de mi magunk is szívesen fedezünk fel helyeket. Egy barátunk egyszer a következőket mondta: Hogyan választjátok ki az éttermet, ahol esztek? Nektek mindig sikerül a legjobbat megtalálni!

A kérdésre nehéz választ adni, legtöbbször ösztönösen választunk, próbálunk helyiektől tájékozódni, s olyan is van, hogy olvasgatunk kicsit előre a lehetőségekről. Most mindhárom választási formát megvalósítottuk a francia Riviérán, s nem csalódtunk, sőt....

Nagyfokú kíváncsisággal vártuk Férjemmel a dél-francia utazást gasztronómiai szempontból is. A francia konyha már egy ideje a kedvenceink közzé tartozik. Szeretjük, hogy van benne fantázia, változatos, könnyű és elegáns.

A szállodába érkezésünkkor (a szálloda egy B&B hotel volt - ezt fontos tudni a későbbiek miatt) a házigazda fiát kérdeztük meg, hogy milyen vacsorázási lehetőséget ajánl a közelben. Rögtön javasolt három éttermet Vence településen, azzal, hogy ezek helyiek, kiváló minőségűek és elfogadható áruk van.

Vasárnap délután volt, a faluban sehol egy lélek sem, éttermek csak este nyitnak, így beültünk egy kávézóba. Semmi flanc, kedves kiszolgáló, aki élvezte, hogy férjem franciául szól hozzá. Kértünk egy Gourmet-kávét, mert az mégis olyan jól hangzik. S ezt kaptuk:

gourmetk__v__k__sz_600x215.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Rögtön egy műalkotás, mind kívül, mind belül - s mindezt ösztönösen választva.

Az ajánlott étterem este kinyitott és meglepett bennünket egy rendkívüli francia vacsorával, kedvező áron.

Másnap reggel pedig a hotel állt elő valami franciával - tipikus francia reggeli a medence partján: bagett, sajtok, vaj, gyümölcs, croissant, lekvárok. Újabb kívánság teljesült, hiszen a szállás is nyújtott valami helyi étket.

De mi kis telhetetlenek, akartunk valami nagy durranást is gasztronómiailag.

Jóval az utazás előtt létrehoztunk egy alapot - azaz vettünk egy perselyt -, amelybe gyűjteni kezdtük az aprópénzt, hogy a végén majd ezt egy nagy gasztronómiai kalandra költhessük el a Cote d' Azur-ön. Nem jártunk még Michelin-csillagos étteremben, de nem szerettünk volna egy elszállt "molekuláris" séf áldozatául esni sem. Így ennek most alaposan utána néztünk és a legmegfelelőbbnek a Vence-től pár kilométerre fekvő Biot település egy eldugott szegletében lévő Les Terraillers étterem bizonyult. Bejelentkezés után érkeztünk, kicsit feszengve, mert a franciák, akik az etikett nagy hívei bizonyára pillanatok alatt leveszik, ha valaki még nem járt ilyen helyen.

Egy ódon kőépület, laza eleganciával, kerthelyiséggel és öltönyös pincérekkel fogadott. Nem kellett feszengeni, mert ugyan levették, hogy kezdők vagyunk, de annál inkább élvezték, hogy elkápráztathatnak bennünket, ügyelve, hogy véletlenül se kerüljünk kínos szituációba.

__tterem_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Megjegyzem kell némi bátorság egy ilyen vacsorához, hiszen keveset tudtunk franciául, volt ugyan angol étlap, de helyenként olyan nevek bukkantak fel, amelyekről fogalmunk sem volt.

Amíg meditáltunk az étlap fölött már gondosan telerakták az asztalt étvágygerjesztő finomságokkal: olajbogyóchips, halas-sós rúd, töltött tésztaérmék, kenyér és olívaolaj, s persze üdvözlő ital, amelyet mi választhattunk ki kétféle borból vagy pezsgőből.

S mikor sikerült kitalálnunk, hogy maradunk a felfedező menü (Menu Découverte) mellett, rögtön nagy örömmel hoztak valamit, ami még mindig nem a menü része volt, csak úgy ...

IMG_1392_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Hal és tészta, a tésztára nyomott növénymintával.

Még az ötfogásos felfedező menü sehol sincs, mi már lassan jól lakunk - gondolta az egyik énünk, de a felfedező énünk már várta a menü előételét, a languszta két arcát:

Pirított languszta olajbogyó pürés lóbab ágyon

IMG_1394_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


és a

marinált langusztát saját kocsonya zseléjével, lóbabbal és olajbogyóval.

IMG_1395_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Személy szerint nekem a pirított lett a kedvencem, igazán a tányéromra pattanhatna minden nap. :-)

Az étterem Sommeliérje folyamatosan hozta az ételekhez ajánlott bort, s a chéf hagyott nekünk időt, hogy magunkhoz térjünk a fogások között.

Újabb előétel érkezett, bőrén megpirított tengeri süllő kagylóval töltött raviolival, spenótkrémmel és citrushabbal.

IMG_1396_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Nincs szó, amely kifejezhetné ezt az ízvilágot. Könnyű, selymes, ízletes hal a spenót ízében is zöld szószán, mediterrán citrusos felhanggal, egyszerűen mennyei.

A főétel marha steakjét elcseréltem volna halra, vagy bárányra mielőtt megkapom, de így utólag már semmiképpen.

IMG_1398_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Az Angus marha steak töltött, grillezett kucsmagombával pikáns, saját szaftjával elvitte az este fődíját. A steak fenségesen omlós, szaftos, zamatos volt, a kérgére sült fűszerek aromája minden falatnál újabb élménnyel ajándékoztak meg. A kucsmagomba, mint köret, s mint a környék lakója utánozhatatlan ízvilágba röpítettek.

Még két fogás, úristen, nem fog menni - kiáltottam magamban, de kíváncsiságom legyőzte gyomromat és végül negyedik fogásként választottam a nizzai Perrin úr sajtműhelyének válogatott darabjaiból néhány érett sajtot, amelyhez mazsolás kenyeret kaptunk.

IMG_1400_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Nemcsak a svájciak tudnak sajtot készíteni, sőt. Nekem a francia lágy, érett sajtok közelebb állnak az ízlelő bimbóimhoz.

Reméltem, hogy a desszert is francia lesz, olyan légiesen könnyű. S igen, az újragondolt epres, ropogós palacsinta kakukkfüves vanília fagylalttal csak úgy szállt, finoman egy nyári, mediterrán délutánt idézve a tengerparton, ahol a kakukkfű illata a tenger sós párájával keveredik.

IMG_1401_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Kész, vége, mennyei kulináris orgazmus utáni pihegés egy gyógytea társaságában, amelyhez a pincér egy egész kertet tolt kis kocsiján oda és a szemünk láttára készített citromillatú kakukkfűből és saniette gyógynövényből teát. S nem úsztuk meg hozzá a teasüteményt és a kis bonbonokat sem. Mert ugye ez így kerek.

IMG_1404_600x450.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Távozáskor kis dobozzal lepett meg bennünket az étterem, amelyben egy citrusos muffint vihettünk haza, hogy másnap reggel még eszünkbe jussanak. Ohh, a kis naivok, nemhogy másnap, még hosszú ideig eszünkbe jutnak majd.

Frenetikus élmény volt, köszönjük a chéfnek, Michaël Fulcinak, hogy emlékezetessé tette életünk első - s remélem nem utolsó - Michelin-csillagos élményét.

Nem lenne helyénvaló, ha egy ilyen étterem után ítélnénk csak meg a vidéket, ezért szeretnék még veletek megosztani néhány élményt.

Ha valaki azt állítja, hogy a franciák csak a croissant és a bagettet ismerik, mint pékárút, az nem mond igazat, vagy nem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a kínálatot. Már Párizsban is ámultunk a boulangerie (pékség) kínálatán, de most itt a Cote d' Azur-ön még inkább élveztük. Egyik nap a Cians-kanyont néztük meg, s visszafelé, egy kis faluban (kb. két ház volt az utcán) megláttunk egy pékséget. Megálltunk egy kávéra, s elámultunk. Itt az isten háta mögött két lépéssel egy olyan kínálatba botlottunk, amit még német pékségek is megirigyelhetnének. Legalább 5-6 féle kenyér, további 3-4 féle bagett, kalácsok, briósfélék, s sütemények. Miután éppen azelőtt piknikeztünk egy folyó partján, itt "csak" egy süteményt ettünk, de az a környék legjobb mille feuille-e volt, a franciák zseniális ezer levél süteménye. Amíg ott ültünk, láttuk, hogy a környékbeliek (autóikat a buszmegállóban hagyva :-) ) folyamatosan áramlanak ebbe a pékségbe, valószínűleg nem ok nélkül.

A szállásunk kis városában Vence-ben volt még hasonló élményünk a pékségek kapcsán, amelyről beszéljenek inkább a fotók (sajnos csak lopva mertem fotózni, így a minőségért elnézést kérek).

mont__zs_p__ks__g.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


 Száz szónak is egy a vége, a francia konyha megéri a felfedezést, lehet az egy kis pékség, egy aprócska étterem, vagy egy híres Michelin-csillagos hely.

Cote d'Azur pro és kontra

A francia Riviéra, a Cote d'Azur egy felkapott turisztikai célpont. Éppen ezért sokan azt mondják, hogy oda utazni már túlságosan közhelyes. Az igazi utazók kevésbé giccses helyekre járnak. Valóban? Persze ez attól is függ, hogy ki az igazi utazó!?

utazáskép

Mi, én és a férjem valóban sokat utazunk, s így mennyiségi értelemben biztosan igazi utazónak számítunk. Szeretjük az olyan helyeket is, amelyről a nagy többség hallani sem szeretne, ilyen Norvégia, Svédország, Írország.

Lehet, hogy innen nézve is igazi utazók vagyunk?

Amennyiben igen, akkor egy igazi utazónak 'a közhelynek számító helyeket is látnia kell egyszer' alapon elmentünk a francia Riviérára. Az elvárásaimról itt írtam egy cikket, amelyre kaptam hideget is és meleget is. A legjobban az a megjegyzés tetszett, hogy ezzel én is a fogyasztói társadalom részévé válok. Mármint, hogy elmegyek a Cote d'Azur-ra és megnézem a tengerpartot, a kaszinót, Nizzát, Cannes-t, a gazdagok jachtjait. Értem, hogy mit akart mondani a kommentelő, de szerintem mindenki, aki egyetlen fillért is elkölt valamire, a fogyasztói társadalom tagja. No most akkor szerintem mindenki, mert ugye olyan ember nincs, aki még soha nem fizetett valamiért. Mivel értem a mögöttes tartalmat, hogy ezzel én is részévé válok egy közhelyes utazásnak, megvártam, amíg tapasztalataim lesznek, visszajövök és leírhatom, tetszett-e a Riviéra!

kilatas_a_nizzai_obolre_small_600x343.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A válasz egyszerű lenne, mert igen, nagyon tetszett. Fantasztikus volt. DE, mint (igazi) utazó és blogger kötelességem objektíven leírni a tapasztalataimat. Mi az, ami tetszett és mi az, ami nem. A végeredményt pedig mindenki magának tudja kiszámítani, attól függően, hogy számára az érvek és ellenérvek egyenként mennyit nyomnak a latba.

Vágjunk bele!

A franciák

Évek óta élek Németországban, nagyon közel Svájchoz. Ez nem jelenti azt, hogy ismerem a németeket és a svájciakat, de már észreveszem a különbséget nép és nép között. A franciák (s ez igaz a francia Svájcra is) sokkal lazábbnak bizonyultak a Cote d'Azur-on számomra. A lazaságnak vannak előnyei és hátrányai is. Lazábban élik az életüket, nem akadnak fent dolgokon, de nincs is akkora rend, mint Németországban. Magukkal szemben igényesebbek, vagy inkább mondanám, hogy divatosak. Figyeltem őket a Riviérán, s tetszett a laza elegancia. A legjobb példát hotelünk üzemeltetőjének fia hozta. Vasárnap délután megérkezünk, csöngetünk, kibújik egy srác, s mondja, hogy máris jön, csak felöltözik. Megjegyzem, már ekkor is volt rajta egy rövid nadrág, s egy póló. Két perc múlva nyitja az ajtót, elegáns vászon térdnadrág, hosszú ujjú ing és az elmaradhatatlan illatfelhő. Ennyi. Első benyomás után jött a többi, a boltos nő, az éttermi kiszolgáló, a múzeumi kísérő, a kerámiaboltos, mindenki finoman elegánsan.

A közlekedés

A lazaság hátrányai a közlekedésben jelentettek nekem problémát. A jól megszokott, szabálykövető német száguldás után jött egy szabályokat semmibe vevő kaotikus száguldás. Két sávon három sorban álltunk, s köztünk motorosok lavíroztak. Percenként hallottam lelki füleimmel, hogy törik az autó, s végül azon csodálkoztam, hogy egy karcolás nélkül megúsztuk. A városokban szűk utcák, kiálló sziklafalak, bevehetetlen hajtűkanyarok és rengeteg száguldó kerékpáros. Talán ez volt a legnagyobb trauma, de csak azért, mert nem vagyok francia, s nem tudtam elég lazán kezelni a dolgot. Az autó tárgy, amely javítható, pótolható, a közlekedés pedig arra való, hogy minél gyorsabban eljussunk valahová. A végén már kezdtem belejönni. :-)

Látnivalók

A Cote d'Azur talán a mi útvonalunkra nem a legjobb kifejezés, ugyanis nemcsak a partot, hanem az úgynevezett Elő-Alpokat is hozzácsaptuk. Szállodánk Vence nevű településen feküdt, alig pár kilométerre Nizzától. Vence középkori belvárosát egy modern városrész öleli körbe, s az egészet határolja a környező hegyekre szórt kertváros.

Vence_panorama_small_600x289.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


S nagyjából ez a hármasság jellemezte az egész hetet: természet - középkori falvakból lett városkák - modern tengerparti poliszok. Azt hiszem sikerült a megfelelő egyensúlyt megtalálnunk a három között. Cannes-ban és Nizzában csak egy-egy városrészt néztünk meg; míg bejártunk néhány középkori várost, mint Vence, Gourdon, Cagnes-sur-Mer, s Tourrettes-sur-Loup; bevettük a Cians kanyont, szaglásztunk Grasse parfümériájában és jártunk Monte Carloban.

DSC4304_402x600.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


S valóban Nizza nem mindenütt vonzó és elég rémisztőek Cannes üzleteinek árai, helyenként bizony szemetes és gazos volt a környék. A falvakban azonban rend és nyugalom volt. Virágok, pázsit, kedves helyiek, elfogadható árak, s mindenek előtt pazar látnivalók. Mivel a tenger még hideg és egyébként sem vonz a fürdés, a tengerpartokról nem nyilatkozhatom. Amelyek mellett sétáltunk, még rendezettek és csábítóak voltak.

hajo_a_Sainte_Marguerite_elott_small_600x342.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Nem véletlen a még szó, hiszen a Cote d'Azur szezonja még nem kezdődött el. Ennek köszönhetően mindenütt kevesebb volt a turista. Azt hiszem a nyár közepén nem élveztük volna a zsúfolt látványosságokat. A hegyekből a tengerpartra tekinteni pedig egyszerűen maga a csoda. Öblök, a tenger fölé benyúló sziklákon üldögélő városok, színes házaikkal, templomtornyaikkal.

saint_paul_de_vence_madartavlatbol_600x307.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


 Sajnos a sok ember kevés helyen tény miatt el kell viselni a tengerparti magas házakat is, nem mindig tájba illő hatalmas hoteleket, de azt gondolom ezek nélkül már nem is lenne igazi a Riviéra.

Időjárás

Egész héten 25 fok köröl mozgott a levegő, szó szerint is, mert enyhe szellő mindig lengedezett. Napsütés, amely varázslatos kékké, azúr kékké varázsolt eget és tengert egyaránt. Éjszaka kissé lehűlt, így reggelre mindig frissnek és tisztának éreztük a levegőt. Esőtől nem kellett tartani. Május eleje, a mi hónapunk a mediterrán vidéken, mert még izzadság és kábulat nélkül lehet nézelődni, de már nem kell kabát. Olyan laza! :-)

Környezet

Illatok, színek, s formák határozottan, stílusosan, harmonikusan. Ezt vártam, s ezért értem már meg a művészeket, akik egykor is és most is szívesen alkottak és alkotnak Dél-Franciaországban. Olajfák és pálmák, rozmaring és levendula.

DSC4518_600x402.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A mediterrán növényzetnek alapból csodás illata van, amit fokoz a tenger illata. Annyira hiányzik, így néhány nap után, itthon. A természet elképesztő alkotásai, a hegyvonulatok, a tengerbe nyúló sziklák, a vörös kövek kanyonja mind felejthetetlenek.

voros_sziklak_small_600x381.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A finom színekben pompázó villák, s a számomra megszokott egysíkú épületektől eltérő házformák sokkal vidámabbá tették a vidéket.

Gasztronómia

A szintén felejthetetlen alkotó eleme a Cote d' Azur-nak. Később még itt a blogon részletesen írok gasztronómiai élményeinkről, de az érvekhez és ellenérvekhez ez is hozzátartozik. Ismét beleszerettem a francia konyhába, pontosabban most a dél-francia konyhába. Halak, zöldségek, gyümölcsök, fantasztikus kenyerek, zseniális pékárú, s művészi szintű desszertek - s nem híztunk egy dekát sem. Mert minden annyira könnyű, légies, s ugyanakkor ízletes.

Amikor azt hiszed, hogy most megfogtad őket, mert az étlapon egy sült csirkét ajánlanak, krumplival és olívával, akkor megdöbbensz a kihozott ételen.

WP_20150514_19_43_38_Raw_600x338.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Provanszál fűszerek, olajbogyóval és fokhagymával töltött csirke és csöpögő olaj nélküli sült burgonya. Ez sok helyen egy száraz csirkemell lenne rádobott olajbogyóval és olajos krumplival, de ez itt, egy kis falu, kis éttermében Dél-Franciaországban egészen más volt.

Az árak persze nem gyorséttermiek, de fejenként 20 euróból már jól lehet lakni.

 A nyelv

A franciák csak franciául szeretnek beszélni - mondják. Részben igaz a történet, de segítőkészek és a turisztikailag látogatott helyeken sokan beszélnek angolul. Imádják, ha franciául próbálkozol, s próbálnak megérteni, majd megdicsérni, hogy milyen jól beszélsz. :-)

Mi csak kicsit pötyögünk franciául, többet angolul, s persze németül jobban. Így a három nyelvből már csak összejött a megértés mindenhol.

Biztonság

Nem Nizza a világ a legbiztonságosabb városa, ez tény. Soha nem is volt az. Már a középkorban is rossz volt a híre, s nem véletlen, hogy a környező kis települések lassan átveszik a turisztikai vezető szerepet. Elkerültük az éjszakai Nizzát, nappal nem volt gond. A kis falvakban, városokban teljesen biztonságban éreztük magunkat. S Monte Carloban éjjel is nagy nyugalommal sétáltunk. Sokan kifogásolják, hogy Monacoban mindenütt kamerák vannak, de nekünk éppen ez adott biztonságot. A rendőri jelenlét is nagyobb volt, mint Franciaország déli vidékén. Nehezen tudnám megmondani, hogy milyen a francia rendőr ruhája. Ez lehet jó is és rossz is. Nem hiányoztak, de ha szükség lenne rájuk, akkor ott lennének?

Összességében elmondhatom, hogy csodás a Cote d' Azur, s mindenképpen látnia kell annak, akit kicsit is vonz a mediterrán vidék, a tengerpart, s a francia gasztronómia. Az időpontot azonban körültekintően válasszuk meg, mert a főszezonban óriási dugók és zsúfoltság várható utakon, tengerparton és látványosságok körül. Az árak esetében kellő szervezéssel és körültekintéssel nem kell vagyonokat otthagynunk. A kisebb hotelek romantikusabbak, s olcsóbbak, az eldugott éttermek is magas színvonalúak és áraik is elfogadhatóak. Időnként érdemes piacra és üzletekbe vacsorát venni, helyi termékeket kapunk kedvező árakon. A múzeumok belépői a magyar szinten vannak, a benzin kicsit drágább.

S, ha már ott vagyunk, szippantsunk egy nagyot az isteni levegőből, üljünk le egy pálma alá és élvezzük a tenger olyan kék színét, amely festőket ihletett munkára évszázadokon keresztül.

tengerpart1_small_600x347.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


 

 

 

 

süti beállítások módosítása