Élet sója

Bőrtalpú saru és gyémánt tűsarkú Cannes-ban

2015. május 17. - Tünde Bagó

Forró mediterrán reggel van, araszolunk a dugóban Cannes külvárosában. Motorosok jobbról, motorosok balról, autók négyes sorban a három sávon. A GPS értelmezhetetlen kanyarokat kér, újabb és újabb köröket kell leróni a dugóban. Mi van itt? - kérdezem, amíg meg nem pillantom a 68. cannes-i filmfesztivál hivatalos plakátját. Utcák lezárva, parkolók tömve, öltönyös újságírók, nyakukban a belépőkártyáikkal szaladgálnak. Szerencsénk van, hogy a sztárok még alszanak, vagy éppen csak most érkeznek a nizzai repülőtérre, s találunk egy parkolóhelyet a kikötő mellett.

Mi ugyanis nem a sztárok, hanem egy idős testvérpár után érdeklődünk. Lero és Lérina, vagy nevezzük inkább őket Marguerite-nek és Honoratnak, már évszázadok óta Cannes mellől figyelik a város életét. Két sziget, a nővér, Marguerite a nagyobb, s fekszik közelebb a partokhoz, mintegy védelmezve Honoratot, öccsét, a cannes-i hívságoktól.

Az ókorban egy testvérpár, Marguerite és Honorat itt alapítottak kolostort, az egyik szigeten a női, a másikon a férfi szerzetesek éltek. A kikötőben állok, könyvvel a kezemben, s próbálom eldönteni, hogy melyik szigetre kiránduljunk. A nagyobb, eukaliptuszokkal és fenyőkkel borított szigetre, ahol a Vasálarcos is raboskodott, vagy a kisebb, ma is szerzetesek lakta szigetre? A szerzetesek nyernek. Ne gondoljon senki semmi rosszra, egyszerűen csak az utazói énem azt súgta, ez a sziget nyújt nekem most több nyugalmat.

A hajó indulásáig van időnk, hogy a kikötőben ábrándozzunk, melyik jachtot is választanánk, s arra is, hogy ha már sikerült a választás, akkor kiderítsük, mennyiért is tudnánk megvenni. Ha nem lennének olyan nagy igényeink, akkor már akár 60-70 ezer euróért kaphatnánk egy kisebbet, de sajnos mi szeretjük a nagyobb tereket, így másfél millió eurót kellene összegyűjteni. :-)

Megjegyzem, Cannes kikötőjében, most a filmfesztivál idején, ezekből a nagyobbakból van több, mi több, sok száz.

A kikötő körül lesem a sztárokat, de nem látok egyet sem, miközben a fesztivál palota part felőli részén már állnak a kis sátrak, amelyek alatt majd sztárfotók és interjúk készülnek.

Fesztivalpalota_small_600x346.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


 Gondolataimból hajónk dudálása ébreszt, irány a Saint-Honorat. A hajón nem tudok betelni a tenger kékjével. Nincs ennél szebb kék, de talán még egy, a tiszta égbolt kékje. S e kettő most egyszerre van jelen Cannes-ban. A kékséget a szigetek zöldje teszi még ellenállhatatlanabbá.

hajo_a_Sainte_Marguerite_elott_small_600x342.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Parkoló hajók között lavírozunk és kötünk ki, majd idős olajfák vezetnek be a szerzetesek szigetének közepére.

olajfak_Honorat_small_600x361.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Szőlőtőkék izzadnak a korai nyárban, s hopp, már át is értünk a sziget túloldalára. A sziklás partról megpillantom az erődöt, amit a szerzetesek 1073-ban azért építettek, hogy meg tudják védeni magukat a szaracénoktól.

erod_a_saint_Honorat_szigeten_small_600x279.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Valóban jó védmű lehetett, ajtó és ablak viszonylag kevés van rajta. Belső terei és minden oldaláról a kilátás a tengerre és a szigetre azonban fantasztikus élmény.

kolostor_saint_Honorat_panorama_small_600x232.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A szaracénok után jöttek még páran, akiknek éppen erre a kis szigetre fájt a foguk, s hogy miért? Bizonyára nem a szerzetesek imái zavarták őket. Stratégiailag jó helyen fekszik, s az sem lehetetlen, hogy a jó bor és a Lérina likőr vonzotta ide a hódítókat.

Lemászva a tengerben álló toronyból minket is elcsábít a borospince és a Lérina.

apatsag_HDR_small_392x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A törkölyből, gyümölcsökből és gyógynövényekből készülő italnak már a színe is csábító, az íze pedig hmmmmm.... Olyan mediterrán, olyan friss, olyan simogató, olyan érzéki. Furi, hogy éppen a szerzetesek, akik saruikban gondozzák birtokaikat ilyen hatást kiváltó nedűt készítenek.

Egymásnak koccanó üvegekkel járjuk be a kolostor látogatható részét

kolostorudvar_HDR_small_600x408.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


és csodáljuk meg templomukat, amely magán hordozza a szigeten megforduló népek (spanyolok, franciák, olaszok) hatását.

apatsag_a_saint_Honoraton_small_430x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A hajóra várva, a part menti étteremben azon gondolkodom, hogy mennyire nyugodt élet lehet ezen a kis szigeten. S csodálkozom, hogy a turistákat beengedik, bár a gazdagabb, s híresebb vendégek Cannes-ban, vagy jachtjaikon töltik szívesebben az időt.

Visszatérve a városba a fesztivál palota felé vesszük az irányt, ahol már lázas készülődés van. Eleinte azt gondolom, én naiv, hogy a hosszú lépcsővel szemben, az utcán egy vasárú boltot nyitottak, de akkor rájövök, hogy a székek és a létrák már az esti bulira jöttek, hogy minél több újságíró és fotós számára adjanak lehetőséget a sztárok ruháinak dokumentálására.

letrak_small_600x400.jpg Fotó: dr. Bagó Tünde


Biztonsági emberek között belavírozunk a kézlenyomatokhoz és párat fotózunk mielőtt még rájönnek, hogy nem idevaló turisták vagyunk.

kezek_small_600x447.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A fesztivál palota nem gyakorol nagy hatást rám, így gyorsan az utca másik oldalát kezdem kémlelni. A Boulevard de la Croisette a legnagyobb márkáknak ad otthont, vajon miért? Nos, ha valaki éppen otthon felejtette volna a Gucci táskát, a Chanel ruhát, a Santoni cipőt, vagy a Messika ékszerkollekciót, akkor itt gyorsan és megbízhatóan pótolhassa, hiszen ezek nélkül a cannes-i filmfesztivál sem csillogna.

Néhány lépés a vörös szőnyegen a gyémántberakásos tűsarkúban, amelyet az egész világ csodál, s több millió lépés egy szerzetesi saruban likőrök literjeiért, amelyet csak kevesek ismernek. Akinek sikerül megkóstolni, annak valamennyi érzékszervét simogatja majd a mediterrán hangulat, s többé már nemcsak a filmfesztivál jut eszébe Cannes nevének hallatán.

 

 

Villa kilátással Nizzában

Nizzában nem nehéz olyan helyet találni, ahonnan ne nyílna fergeteges látvány vagy az Alpok szikláira, vagy a tengerre, vagy a Saint-Jean-Cap-Ferrat félszigetre. Valószínűleg ez a látvány ösztönözte Béatrice Ephrussi Rothschild asszonyt is, amikor "megküzdött" II. Léopold belga királlyal azért a területért Nizzában, amelyen felépítette a Villa Ephrussi Rothschildot.

DSC1885_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A XX. század első évtizedeiben épülő palota valamennyi munkálatát saját maga ellenőrizte a fiatal, saját és férje révén is igen gazdag asszony. A villa magán viseli ezt a gondoskodást, mind építészetileg, mind kertművészetileg különleges, csaknem egyedülálló látványt nyújt.

DSC1856_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Egy májusi délután napsugarai és Audrey Tautou színésznő fogadott Nizzában, a villa bejáratánál. Igen, valóban a művésznő, ugyanis éppen legújabb filmjét - az Eternité-t - forgatták a gyöngéd rózsaszínű épületben.

Pillanatokra elhittük, hogy éppen Béatrice Ephrussi Rothschild egyik teadélutánjára érkeztünk, hiszen a XX. század első évtizedeit idéző ruhákban a villa eredeti bútorzata között sétáló művészek hangosan franciául csevegtek. Ilyenek lehetettek azok a délutánok is, amelyeken Béatrice barátainak mutatta be művét. A ház - amelyben nem lakott, csak, mint művészetet és utazásokat kedvelő ember használta - őrzi egyénisége jegyeit. A nőét, aki soha nem adta fel, aki százszor is újra ültetett egy növényt, ha a misztrál szél kitépte, a nőét, aki értett a szépség még szebbé varázslásához, a szemnek és léleknek oly fontos harmónia megteremtéséhez.

DSC4506_600x402.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Végig sétálva az épület kerengőjén, mélázom az épület stílusán, de nem tudnám egyértelműen sem klasszicistának, sem szecessziósnak mondani. Időnként úgy érzem, hogy van benne valami marokkói, vagy mór, de elképzelhető, hogy "csak" itáliai.

DSC4494_402x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Mozaikjai ókort idéznek, míg a világítás már reneszánsz. Azt hiszem Beatrice ezeket a korokat és műfajokat szerethette a leginkább.

Béatrice gyűjteményei a világ különböző pontjairól - porcelánok, fali szőnyegek, bútorok - pedig gyűjtői hozzáértését tanúsítják.

S mindenen túl, túl a festészeten, a gobelineken, a porcelánokon, Fragonard ironikus művein ott van valami minden szobában, minden helyiségben. Valami, ami miatt éppen ide akarta építeni Béatrice ezt a villát. S az nem más, mint tenger. Bekúszik az erkélyeken, az ablakokon át, hogy figyelmet követeljen magának.

DSC1849_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A tenger nemcsak a villát, hanem annak kertjét is uralja. Elsősorban, mert biztosítja a fantasztikus klímát és másodsorban, mert minden pillanatban egy újabb színnel ajándékozza meg a látogatót.

Kilenc különböző stílusú kertrész öleli körbe a főkertet, amellyel egy hajó fedélzetét - ez itt különösen stílusos - szerették volna idézni. Mondják, hogy Béatrice még tengerészruhás szolgákat is alkalmazott, akik a kertben sétálgatva tovább fokozták a tengeri hangulatot. Ez talán egy kicsit túlzás. :-)

DSC1854_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A francia kerttel körbevett központi szökőkút időközönként zenére elevenedik meg, a köztes időben pedig az itt-ott elrejtett csobogók teszik hallhatóvá a víz jelenlétét.

DSC4515_402x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A provance-i kertben a levendula és a rozmaring,

DSC4518_600x402.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


míg a rózsakertben a rózsák illata kúszik a levegőben.

DSC1904_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az egzotikus kertrészben a kaktuszoké, a firenzeiben pedig a köveké a főszerep.

DSC1915_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


 

Nyugalom szigeteként ékelődik közéjük a japán kert,

DSC4534_600x402.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


míg a sort a spanyol és a sévres-i kertek zárják.

Örülök, hogy a második világháború alatt mégsem kellett azokat az aknákat felrobbantani, amellyel az egész félszigetet aláaknázták, s örülök, hogy a háború után a súlyosan károsodott kertet helyreállította a Francia Intézet, amelyre Beatrice ingatlanát hagyta. Aki Nizzában jár, s inkább egy kertben szívná magába a mediterrán hangulatot, akkor az itt, a Villa Ephrussi Rothschildban tegye meg.

 

 

 

Egy érv (a sok közül) a Lago Maggiore mellett

A Lago Maggiore, Olaszország második legnagyobb tava, számos kis szigetet rejt. A partról nézve szinte el sem lehet dönteni, hogy melyiken is kötnénk ki a legszívesebben? Melyikről csodálnánk meg a tavat körbevevő Alpok csúcsait, a part mentén zöldben pompázó dombokat, a tó minden órában más színben játszó vizét?

Idő hiányában ki kellett egyet választanom, s talán neve, vagy a partról nézve rejtegető mivolta a Madre, azaz Anya szigetére esett. Amikor a hajó közelített még fogalmam sem volt, hogy mit látok majd. Úgy tűnt, mintha egy zöld pamacs úszna a tavon, s csak egyetlen kis kőépület figyelne őrzőként.

DSC1124_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Közelebb érve kezdtem sejteni, hogy a fák mögött kastély, s kápolna is megbújik.

DSC1128_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


 Majd a hajóról kilépve akácvirág, pünkösdi szegfű és citrus illat kúszott felém. Ez már több, mint sziget, több, mint egy családi birtok. A part menti sétányon rododendronok virágai kísértek, egzotikus növények, kaméliák, eukaliptuszok, olajfák bukkantak fel. Egy botanikus kert, egy mediterrán sziget. 

DSC1162_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


A kastélyhoz közeledve Puttók kacsintottak rám,

DSC1195_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


majd feltűnt a kissé reneszánsz hatást hordozó, olasz villa spalettáival és falán kúszó növényzettel.

DSC1236_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Pillanatok alatt átjárta ereimet ezernyi olvasmány- és filmélmény, amely a jelentős olasz nemesi családok életét hivatott bemutatni. Hallottam, amint a kisasszonyok a kertben trécselnek,

DSC1188_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


az ifjú urak cipői kopognak a kőlépcsőkön miközben feléjük tartanak.

DSC1136_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Egy idősebb úr a kastély előtt kertészek hadának ad iránymutatást,

WP_20150509_16_14_52_Raw_600x338.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


miközben a napóra lassan a délutánba fordul, s a birtok lakóinak, Borromeo úrnak és családjának a kastély falai adnak hűsítő védelmet.

A gyermekek bábszínházat néznek,

DSC1210_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krsiztián


Borromeo úr leveleket ír,

DSC1211_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


felesége pedig az esti vendégfogadás előkészületeit ellenőrzi.

DSC1214_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


S a történetem akár 500 év óta minden pillanatban igaz is lehet, hiszen a Borromeo olasz család ennyi ideje birtokolja a szigetet - másik két szigettel egyetemben a Lago Maggiore tavon.

Egy dolog miatt nem lehet csak igaz, nem laknak itt jelenleg, így mi, látogatók élvezhetjük a kertet, amelyet különleges növényfajokkal, a világ minden tájáról népesítettek be.

DSC1134_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Az illatok mellett madarak hangjai, pávák - akik szabadon járnak-kelnek - párbeszéde, s fácánok sikongatása tölti meg a szigetet.

A kastéllyal szemben aprócska kápolna kér magának figyelmet,

DSC1215_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


amelynek egyik oldalánál szűk utcácskára pillantottam be, s ezt láttam.

DSC1135_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Itt még az illemhely is megkapja a kellő figyelmet.

Hálás vagyok Borromeoéknak, hogy meghívtak az Isola Madre szigetre. Nehézre sikerült a távozás a nap utolsó hajójával, mert legszívesebben itt maradnék örökre, s csak nézném az Alpok távoli csúcsait, a fodrozódó tavat, s használnám Borromeo úr íróasztalát, hogy mindezt leírjam.

DSC1263_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián


Viszlát  sziget, te mediterrán anya!

Miért vonzó a francia Riviéra?

Utazunk, mindig. Utazunk valójában, s utazunk időnként a kanapén a film és az internet segítségével. Én és a férjem azt tartjuk életcélunknak, hogy minél több helyet bejárjunk a nagyvilágban.

Hogyan választjátok ki utazási célpontjaitokat? - hangzik el sokszor a kérdés a barátok részéről. A válasz pedig nem mindig egyszerű. Van, hogy logikusan keresgélünk, szempontok alapján, amelyekről már írtam itt nektek. S van, hogy csupán megérzés vezérel bennünket. Ahogyan a francia Riviéra, a Côte d’Azur esetében is. Régóta bujkál bennem, hogy látni szeretném, de miért? Mi vonz annyira arra a vidékre?

A gazdagok? A tengerpart? A sok művész lábnyoma? A villák? A mediterrán gasztronómia?

Talán mindegyik egy kicsit, de nagyobb részt az vonz, hogy francia. Úgy képzelem, hogy könnyed, laza, nem túl forró, de éppen kellemesen meleg, finoman elegáns, életteli, ihletet adó és könnyed szórakozást nyújtó. Erre vágyom, ezt szeretném érezni.

Szeretném megtudni, hogy Lord Brougham, a brit lordkancellár mit látott meg Cannes-ban, amiért 1834-ben odaköltözött. S vajon a többi angol, akik követték, csak a Lordhoz akartak hűek lenni, vagy őket is elvarázsolta a város?

sunset-677586_640

Szeretnék áthajózni az Îles de Lérins szigetekre, s miközben az eukaliptuszok és erdei fenyők között a tengerpart felé igyekszem, elkortyolnék egy decinyit a szerzetesek Lérina likörjéből.

Szeretném látni, amit Renoir és Bonnard látott Le Cannet faluból, s azt, hogy mit ajándékozhatott a világ második leggazdagabb embere, Aga kán feleségének.

Szeretném közvetlen közelről átélni Picasso kalandjait Mougins-ban, megérinteni Fernand Léger munkáit Biot-ban, parfümöket szagolni Grasse-ban és átadni magam a művészetnek Saint-Paul-de-Vence-ben.

Vezetni szeretnék mindhárom úton, a hármas számún, amely a Nagy Párkány nevet viseli, 500 méter magasan fut Julius Ceasar óta; a kettes számún, amely már közelebb fut a parthoz, csupán 150 méter magasan 1939 óta; s az egyes számún, amelyet Napóleon építettet és közvetlenül a part mellett húzódik. 

Pörögni szeretnék Nizza színeiben, sétálni a sok ezer itt élő angollal a promenade des Anglais-n art deco villák szeme láttára. Meg szeretném kóstolni a pissaladiére-t, a nizzai sült zöldségeket, a sós burokban főtt tengeri sügért, inni egy pohár bort a Château de Bellet pincészetben.

Szívesen összefutnék George Clooney-val, de ő most bizonyára a Comói-tó környékén vásárolt villáját élvezi. A sztárok nagy részével bajban leszek, mert nem igazán ismerem őket, ahogyan a Nizzában berendezkedett nagy márkák is hidegen hagynak majd. Szeretném azonban látni a napfalut, Coaraze-t, ahol a főtéren Jean Cocteau napórái díszelegnek és állítólag a falu mellől páratlan a kilátás a környékre.

Szeretnék betekinteni a Rothschild villába

villa-rothschild-238543_1280

és beszáguldani Monacóba a Forma 1 pályán, majd megpörgetni a ruletten pár eurót (játékszenvedély kizárva :-) ).

monaco-572428_1280

Érezni a Riviérát, sétálni a tengerparton, elnyalni egy fagyit és nézni a naplementét.

beach-589763_640

Talán ez túl konvencionális és szentimentális, de szerintem egyszer ezt is látni és érezni kell.

Gyertek velem a Riviérára, ahonnan hamarosan élőben jelentkezem.

 

Gruyère sajt és Cailler csoki, a két jó szomszéd

Keskeny úton suhanunk, kanyargunk a zöldebbnél is zöldebb dombok között. A szinte már feketének mondható fenyőerdő foltok kart karba öltve simulnak a lombok harsány zöldjeivel Svájc dombjainak oldalára. Gruyères város felé autózunk, s közben nem hisszük el, hogy ilyen táj létezik. Háttérben az Alpok még havas csúcsai, előttük a harsány zöldben pompázó dombok, helyenként fagerendás házakkal tűzdelve, s az egészet szemmel tartja a középkori vár, amely inkább vár és város együtt.

gruyer_k__rny__ke_600x337.jpg Fotó forrása: www.myswitzerland.com

 

Mindenütt tehenek legelésznek, kolompjuk már messziről jelzi, hogy ők is harapnivalónak érzi ezt a legelőt. Lassan haladunk el mellettük, megbámulnak és látni vélem mosolyukat, miközben arra gondolnak: Megszeretnéd kóstolni te is a mi finom tejünkből készített sajtot? S igazuk van, mert a sajtgyárba igyekszünk, ahol a fantasztikus Gruyère sajt készül.

A gyár, a múzeum és az étterem Gruyères falu közepén található. Nem véletlen, hiszen itt a sajt áll a középpontban, ki tudja hány száz éve. Már  1155-ben egy okirat engedélyezi az egyszerű hegyi parasztoknak a legelőgazdálkodást és a sajtkészítést ezen a vidéken. El tudtok képzelni egy olyan fiút Gruyères faluban, akinek az apja, a nagyapja, a dédapja, az ükapja, a szépapja és számos ősapja is már teheneket tartott és sajtot készített, csak úgy, mint ő? Hát elég nehéz, pedig bizonyára van ilyen fiú, illetve család Gruyères faluban.

Belépünk a sajtgyárba és rögtön az érett sajt illata csapja meg az orrunkat. A múzeumi belépő mellé kis dobozban már meg is kapjuk a kóstolókat, 6, 8 és 10 hónapos Gruyère, amit elmajszolhatunk miközben Cseresznye, a tehén, aki cseresznyevirágzás idején született, magyarul kalauzol bennünket.

cseresznye_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Élvezem a hangját, előadásmódját, s azt, ahogyan végig az az érzésem, mintha egymás mellett sétálnánk. Az istállóból a legelőre megyünk, ahol megtudom, hogy mennyire fontos a sajt szempontjából, mit eszik meg Cseresznye. Rozs, lóhere, borjúpázsit, vaníliás kosbor, kakukkfű, kömény, martagon liliom, nárcisz, ibolya - mindegyik hozzájárul a sajt pompás ízvilágához.

A finomságok után Cseresznye bevezet a tej és a fejés világába, elképesztő számok, döbbent pillantások és már a gyárban is találjuk a tejet, no meg persze magunkat is. Hatalmas üstökben keverik, ami persze nem meglepő, hiszen Cseresznye szerint - s higgyünk neki - 400 liter tej kell 35 kg sajthoz. S hány Cseresznye korú tehén kell 400 liter tejhez? Nos, egy tehén naponta nagyjából 100 kg füvet eszik meg és 25 liter tejet ad, akkor?

Nem csoda, hogy az igazi sajtok nem olcsóak. Végig ballagunk négylábú idegenvezetőnkkel a sajtkészítés fázisai mellett, felmelegítés, tejsavbaktérium és oltóanyag adagolás, élesztőgomba fecskendezés, törekkészítés, besűrítés, formába öntés, pecsételés, préselés 16 órán át, forgatás, ápolás, sófürdő 20 órán át,

sajtgyar_600x397.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

majd érlelődés a pincében.

sajtgyar3_397x600.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

S már csak hónapok kérdése, hogy asztalunkra kerüljön egy darabka valamelyik sajtgurigából. Szerencsére nekünk Cseresznye elintézte, hogy a múzeum melletti étteremben azonnal megkóstolhattuk a Gruyère-ből készült fondüt és a híres svájci rösztit, tetején az isteni sajttal. 

r__sti_small_600x319.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Lenyűgöző volt, köszönjük Cseresznye! Állj, mondta ő, még nem végeztünk! Pattanjatok be az autóba, s kanyarogjatok el a völgy másik pontjára, ahol desszertet is kaphattok a tejem segítségével. Nem kellett kétszer mondania, már futottunk is Broc felé, ahol a Cailler csokoládék készülnek.

A kakaó illatát már a parkolóban érezni lehetett. A gyár hófehér épülete pillanatok alatt beszippant bennünket.

csokigyar_small_600x554.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

A múzeumi sétára várni kell, ami egyet jelent a pénztárcánk katasztrófájával. Az üzlet és a kávézó minden szegletéből susognak a csokoládék, a bonbonok és a kakaópor: "Kóstolj meg!" Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, mogyorós csokoládé, gyümölcsös csokoládé, tejcsokoládé, étcsokoládé, mandulás csokoládé, főző csokoládé és végül már a vérünk is csokoládévá változik. Kimenekítjük a zsákmányt és inzulin helyett egy liter vízzel a moziteremben várunk a beengedésre. Régi reklámok pörögnek a vásznon a Cailler életéből, majd plakátok mellett derül fény arra, hogy mi köze is van Nestlé úrnak a Cailler csokihoz. (Elárulom, fúzióra lépett a két cég. :-) ) Négy csokoládégyártó férfi a XIX. században folyamatosan fejleszti a csokoládéit, míg végül közös munkájuk gyümölcsét mi élvezhetjük: Cailler, Kohler, Nestlé és Peter.

A múzeumban már nem Cseresznye kapja a főszerepet, hanem a kakaóbab, mogyoró, a mandula és a kakaóvaj.

montage_small_600x287.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Utazás az amerikai kontinensre, aztékok, spanyol konkvisztádorok között találjuk magunkat. Színre lép az egyház, amikor Európába érkezik a kakaó, de fenséges íze királyokat, hercegeket bűvöl el. Ahogyan elbűvöli Cailler urat is a XIX. században. S megkezdődik az egyik legnagyobb svájci márka gyártása, s a mi mohóságunk diadala.

Kakaóbabot kóstolunk, majd törökmogyorót, mandulát, a gépből frissen kiesett aprócska Cailler rudakat és végül a legjobb bonbonokat.

praline_small_600x267.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Csak esszük és esszük, kóstoljuk, pedig már nem is érezzük a különbséget. Finom, finomabb, legfinomabb.

cailler_small_600x418.jpg Fotó: dr. Szalai Krisztián

 

Észveszejtő harc a mohósággal, a függőséggel és a csodálatos ízekkel a szánkban. Utolsó pillanatban eszünk talpra áll és elszégyelli magát, távozást rendel el. Kitámolygunk a gyárból, leülünk az Alpok csúcsaival szemben és csöndben hálát adunk saját istenünknek, hogy létrehozta ezt két csodát, a Gruyère sajtot és a Cailler csokoládét, a két jó szomszédot Svájcban.

 

 

 

Utazás a kanapén

Hétvége van, hosszú hétvége - naná, hogy esik vagy fúj, s nincs kedvünk kint császkálni. Ha nem sikerült találnod egy derült ég alatt elterülő rétet, akkor utazz a kanapédon. Van néhány utazós film, amelytől nemcsak a kedved jön meg az utazáshoz, hanem még jól is érezheted magad.

1., Vándorút (The Way) - Egy kis akció, apai szeretet és spanyol tájak.

Tom fia a Camino de Santiago, vagy más néven Szent Jakab zarándokúton, egy viharban veszítette életét a Pireneusokban. A kaliforniai orvos Franciaországba, St. Jean Pied de Portba utazik a fia maradványaiért, hogy elintézze a formaságokat. Ám ahelyett, hogy ezután hazatérne, elhatározza, hogy beteljesíti a fia vágyát, és végigjárja a zarándokutat. Tom rájön, hogy az utazását tekintve nincs egyedül. A világ minden részéből érkező zarándokokkal találkozik, akik a saját problémáikra, életük értelmére keresik a választ.
 
vándorút
 
2., Rumlis vakáció (RV) - Ahol Robin Williams a színre lép, ott garantált a jó szórakozás, s ha az éppen egy vígjáték, akkor a nevetés is.
 
Bob Munro minden követ megmozgat, hogy a családi vakáció ne torkolljon komplett katasztrófába. A Munro-família ugyanis már a várva várt Hawaii vakációra készül, amikor a családfő ultimátumot kap főnökétől: meg kell jelennie egy coloradói megbeszélésen, különben búcsút mondhat a munkájának. A szorult helyzetben Bob úgy dönt, hogy összeköti a kellemest a hasznossal. Repülőút helyett az aszfaltturnét választja, és azzal nyugtatgatja vonakodó családját, hogy a közös út majd jól összehozza őket. Ám már az indulás pillanatában világossá válik, hogy ez az álom inkább rémálom.
 
 RV
 
3., Larry Crowne - utazás robogóval a főiskolások és a szerelem világában, a garantált romantikáról és szórakozásról Tom Hanks és Julia Roberts gondoskodik.
 
Larry Crowne-t váratlanul kirúgják a munkahelyéről. Hirtelenjében nem tud mit kezdeni a nyakába szakadt tengernyi időjével, a házára felvett kölcsönt viszont fizetnie kell. Miközben egy étteremben vállal munkát, a szomszédja tanácsára és a szebb jövő reményében beiratkozik a főiskolára. Kiderül, hogy csupa hasonszőrű, lúzer figura jár oda. Hamarosan megtetszik neki a szónoklattant oktató, csinos Mercedes Tainot. Az sem riasztja, hogy a nő ugyanúgy unja a tanítást, mint a férjét. Larry akaratlanul is hozzájárul, hogy a férje lapátra teszi nőt.
 
larry
 
4., Vicky Christina Barcelona - Az ízek, imák, szerelmek után kutattam Javier Bardem filmjeit. S ekkor találtam rá Woody Allen filmjére, amely Barcelonából kicsit kevesebbet, de a spanyol életstílusból és a nyári kalandokból sokkal több ízelítőt nyújt.
 
A két amerikai barátnő - Vicky és Cristina - Barcelonába érkeznek egy hosszú vakációra. A józan és jegyben járó Vicky a katalán kultúrát tanulmányozná és nem akar kalandokba bonyolódni. A szertelen Cristina viszont a boldogságot és az élet értelmét szeretné megtalálni a maga keresetlen módján, miután első rövidfilmje a szerelemről nem hozta el neki a sikert. Mindkettőjük életét felkavarja, mikor megismerkednek Juan Antonioval, a sármos festővel és annak lökött, szuicid és közveszélyes exnejével, Maria Elenával.
 
Barcelon
 
5., Levelek Júliának (Letters to Juliet) - Firenze, Verona, Siena és Toszkána tájain kalandozik ez a szerelmi történet.

Az újságírói álmokat dédelgető Sophie a munkamániás szakáccsal, Victorral él. A férfit jobban izgatja az étterme megnyitása, mint a menyasszonya. A pár Veronába utazik egy romantikus kirándulásra. Sophie bánatára Victor nem vele, hanem a helyi ételekkel és italokkal van elfoglalva. Egyedül indul hát a város felfedezésére. Júlia házánál egy ötven éve írt levélre bukkan, melynek írója az ifjúkori olasz udvarlója után kutat. Sophie válaszol neki, mire meglepetésére előkerül a levél írója. A lány csatlakozik Claire-hez és az öntelt unokájához, együtt indulnak a rég elvesztett kedves után.

levelek

6., Nagy zűr Korzikán (L'Enquete corse) - Sajnos csak korzikai utazásunk után fedeztem fel ezt a zseniális francia vígjátékot. Így azonban sorozatban csodálkoztam rá a már élőben látott különleges tájra és jókat nevettem a már tapasztalatból ismert korzikai életstíluson.

Rémi François (Christian Clavier) magándetektív. Meg van győződve arról, hogy a nők ellenállhatatlannak találják, és a szakmájában is a legjobbak közé tartozik. Egy nap megbízást kap egy vidéki közjegyzőtől: meg kell találnia a korzikai Ange Leonit (Jean Reno), aki tekintélyes összeget örökölt, de valahogy köddé vált. Rémi belefárad a hiábavaló keresésbe, és úgy dönt, hazatér Párizsba. Dargent rendőrfőnök (Didier Flamand) azonban elfogadhatatlannak tartja a meghátrálást, hisz ő volt az, aki az elveszett örökösről szóló történetével idecsalta a magándetektívet annak reményében, hogy a tehetséges magánnyomozó segítségével végre lezárhatja a Leoni-ügyet. Ange Leoni ugyanis meglovasította azt a pénzt, amelyet a francia kormányzat küldött a szeparatistáknak a fegyverszünet megkötése érdekében. Nem csoda hát, hogy Leoni sarkában lohol mindenki: a szeparatisták, a rendőrök, a fél világ, s most már a zseni Rémi François detektív is.
 
Korzika
 Fotók és filmösszefoglalók forrása: www.port.hu

Szeretsz nosztalgiázni? Bécs a te városod.

Nekünk magyaroknak ambivalens érzéseink támadnak Bécs neve hallatán. A város, amely hosszú évszázadokon át megkeserítette az ország életét, ahol sorsok százai, ezrei dőltek el, s amely nem mindig népszerű uralkodói döntések helye volt. A múltat azonban meg kell bocsájtani, s történészként hangsúlyozom, hogy nem elfelejteni, hanem megbocsájtani. Történészként mondom továbbá, hogy a sok keserűség mellett lássuk meg azt is, amit Bécs adott nekünk magyaroknak. Kinyitotta szalonjait a magyar nemesség előtt is, s ezzel kitárta a fejlődés kapuját. Az udvarban és annak ellátására szolgáló negyedekben szívesen fogadta a magyar szakembereket, iskolái, egyeteme, lovas iskolái és kaszárnyái sok-sok magyar ifjúnak adtak életre szóló lehetőséget. Manapság pedig kávézói, múzeumai, kastélyai, kertjei és különleges épületei nyújtanak élményt minden oda látogatónak.

Az olyan hosszú hétvégék, mint a mostani vagy majd a Pünkösd környéke, kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy megismerjük az osztrák fővárost közelebbről. Ja, hogy már láttátok Schönbrunn-t, voltatok már a Mariahilferstrasse-n? Bevettétek már a várat is, amelyet a töröknek nem sikerült?

Akkor itt az ideje, hogy megismerjétek Bécs másik arcát, a nosztalgikus Bécset. Ehhez az egyik legjobb helyszín a Spittelberg negyed, amely az elegáns VII. kerület legrégebbi és legszínesebb része. Ez volt Bécs első bevándorló negyede, ahol a 17. században sok magyar kézműves is lakott. A kézműiparos múlt manapság utcai kirakodóvásárokban él tovább, amelyek közül a legnagyobb a karácsonyi, de ebben az időszakban is elcsíphetünk egyet-egyet. A vásárokon túl a negyed kerthelyiséggel rendelkező vendéglői kerítik a nosztalgiázni vágyókat múltszázadi hangulatba. Szinte hihetetlen, hogy a városrész 138 ház közül 58-ban működik étterem. Ha mindegyikbe nem is tudunk betérni, legalább a kerthelyiséget kukkantsuk meg. Garantáltan romantikusnak találjuk majd valamennyit.

kerthelyis__g_j___600x400.jpg Fotó: http://www.wien.info/de/einkaufen-essen-trinken/maerkte/spittelberg


Ha Bécs, akkor kávé, vagy bécsi csoki. S ha már nosztalgiázunk, akkor a Café Demel. A Hofburg mellett, a Kohlmarkt 14. alatt található kávézó gyökerei egészen 1786-ig nyúlnak vissza. Hangulatában ma is a boldog békeidőket idézi, már-már ódivatúnak mondott formaruhában szolgálnak fel a kisasszonyok, s neorokokó belső tereibe ma is sikk kávézni. Büszkék arra, hogy ma is készítik Sissi kedvenc édességét, az ibolyafagyit, s a ház specialitására, az Anna tortára, amely egy párizsi krémmel töltött, nugáttal bevont torta. Bécs előkelő polgárai között ma is fontos szempont a Demel-ből rendelni az esküvői és a születésnapi tortát.

Tavasz lévén mégis a legjobban a séták esnek. Bécs egyik legszebb kertje egyben Európa második legnagyobb temetője is. Furcsa ajánlat, tudom, de mégis azt mondom, hogy nem szabad kihagyni. Az 1874-ben megnyitott temetőben számos híresség sírkövét csodálhatjuk meg, Beethoventől Schubertig, a teljes Strauss családig, sőt a nemrég elhunyt Falcoig.

Zentralfriedhof in Wien

A bécsiek mindennek megadják a módját, így a temetésnek és a sírköveknek is. A Zentralfriedhof központi részén sétálva igazi érdekességekre bukkanhatunk. A temető több, mint 100 kilométernyi gyalogos útja mellett 330ezer sírkő áll, amelyek mellett akár hintóval is elkocsikázhatunk. A város multikulturális jellege jól tükröződik a temetőn, sok nemzet és vallás kapott külön negyedet. A katolikus, evangélikus, zsidó, lutheránus rész mellett a buddhista, muzulmán, szíriai ortodox, egyiptomi kopt keresztény, illetve szerb, bolgár, görög, román és orosz-ortodox rész is megtalálható.

Ha már nosztalgiázunk, akkor nem maradhat ki a Dirndli sem a sorból, még akkor is, ha az inkább bajor és tiroli. Bécs sem állt ellent a dizájn térhódításának, amely most egy kis üzlet keretében a Dirndlit vette célba. Lena Hoschek dizájner ötvözi a hagyományos Dirndlit az '50-es évek Petticoat stílusával. Az eredményre Bécsben a Gutenberggasse 17. szám alatt vethetünk egy pillantást.

Lena_Hoschek_400x600.jpg Fotó: http://shop.lenahoschek.com/tradition.html


Nosztalgiázzatok kicsit Bécsben, akár már ezen a hétvégén, hiszen Budapestről alig 3 óra alatt az osztrák fővárosban lehetünk.

Utazás az ÉLET tengerén

Van egy hajónk, mi építjük, már 12 éve. Eleinte "csak" kisebb utazásokat lehetett vele tenni, ismerkedtünk a határainkkal, s a hajónk képességeivel. Inkább tartotta össze a szerelem, mint a tudatos építészet. Beleült két ember, akik alig pár hónapja ismerték egymást, s mégis tudták, hogy ezt a hajót nekik találták ki. Tudták, hogy siklani fog szél nélkül is vagy ellenszélben is, tudták, hogy lesz a kis hajóból még yacht is, ha óceánjáró nem is. Időnként rossz irányba fordították külső erők, de a benne ülők ebből is a legjobbat hozták ki. Élvezték a téves út minden percét, mert együtt voltak. Együtt küzdöttek a megpróbáltatások ellen, együtt vészeltek át baljós időket. S együtt kormányozták el olyan helyekre, mint Salzburg, Róma, Párizs, Prága, Lipcse, Budapest, Göteborg, Bergen és Luxembourg.

boat-482675_640

A hajó egyre nagyobb lett, egyre több emléket őrzött, egyre több helyre vitte el utasait. Akik egyre inkább érezték, hogy ez a kis hajó már sokkal több, mint 12 évvel ezelőtti elődje. Itt már nemcsak a szerelem, hanem egy földöntúli érzés, a két lélek egyesülése köti össze az elemeket.

Nemcsak egy közlekedési eszköz, amelyen utazunk, hanem otthon is. Nemcsak gazdasági egység, hanem érzelmi akkord is. Nemcsak egymás melletti lét, hanem együtt élés. Nem kis játszmák sorozata, hanem egy nagy társas játék. Nem érdek, hanem érdek nélküli összetartozás. Lét, amelynek a hajó a keretet adja, de mi töltjük meg élettel.

Élettel, amely a mienk, s nemcsak az enyém, vagy a férjemé. A mienk. Amelyben utazunk, szebb és kedvesebb kikötőkbe érkezünk, szó szerint is és átvitt értelemben is. Élvezzük a mindennapokat is, nemcsak az ünnepeket. Élvezzük az együttlétet, de nem élvezzük a különlétet. Építjük a hajót nap, mint nap, s egyre nagyobb utazásokra vállalkozunk vele. Most hamarosan éppen egy csodás tengerpartra, a francia Riviérára kormányozzuk, ahol minden okunk megvan rá, hogy megünnepeljük azt a sokat vitatott, egyesek szerint elavult "rendszert", amit házasságnak hívnak, s amely a mi hajónk neve is.

kezeink_a_szerelemben_small

S, hogy miért írom ezeket a sorokat? Nos, mert az elmúlt hetekben sokszor futottam bele abba, hogy a jó házasságról nem születnek cikkek, csak a szingliségről és az elvált létről. Amelyek fennhangon hirdetni akarják, hogy egyedül is szép az élet. Egyedül is minden megoldható, s egyedül is lehetek sikeres. Lehetséges, de korántsem annyira fantasztikus, mint megtalálni a lelked másik felét és vele átélni az ÉLET-et.

Ne adja fel senki, keresni kell, mert érdemes. Nem szabad beletörődni, mert a hajó elsüllyedhet egyszer vagy többször, de sohasem késő új hajót építeni.

A mi hajónk a napokban lett 12 éves, fiatal még, de már sok helyre elvitt bennünket. Utaztunk térben és időben, s utaztunk a lelkünkben is vele. Egy biztos, minden percét élveztük. Utazzatok ti is a házasság tengerére, mert az élethez társ kell, akivel ÉLNI kell.

Feelinges gefühl érzés két keréken

Tavasz van és én nem tudok elszakadni a kerékpározástól. Felpattanni a drótszamárra, hegyeken-völgyeken át hajamat lobogtatva tekerni, magamba szívni a medvehagyma illatát, arcomon érezni a folyókból áradó megolvadt hó hűvösét és szabadnak lenni. Erre kreáltam meg saját kifejezésemet a feelinges gefühl érzést. Tudom, tudom, mindhárom nyelven ugyanazt mondom, de én csak átvettem és továbbfejlesztettem a köznyelvben oly sokat hangoztatott (egyébként abszolút értelmetlen) kifejezést, a feelinges érzést.

Mit átvettem, tartalmat és ezzel létet adtam neki. Élvezni valamit, de nagyon. Ilyen élményem volt ezen a csodás tavaszi hétvégén. Nagyon élveztem azt, amiről eddig azt gondoltam, hogy hülyeség. Milyen sport az már, ha az ember elektromos kerékpárral közlekedik? Csak fejszellőztetés és önámítás, hogy én bizony kerékpároztam. Miközben egy jól feltöltött motor teker helyette. Igaz, nem értettem egy apróságot, amely nem is annyira apróság. Jelesül, hogyan lehetséges, hogy a német és svájci nyugdíjasok (átlagban 75 évesek) eltekernek mellettem az emelkedőn. S itt a hangsúly a tekernek szón van. Azaz nemcsak ülnek a kerékpáron és az dolgozik helyettük, hanem igenis tekernek. Látom én, hogy van egy adapterszerűség a bicajon, de azok mégis tekernek.

Hogy is van ez akkor? Elektromos bicaj vagy nem? Mit is jelent az, hogy elektromos kerékpár?

ebike-635553_640

A kérdés beható vizsgálatához barátaink kölcsönadták elektromos kerékpárjaikat egy hétre. (De még nem tudják, hogy nem kapják vissza! :-) )

Felkészítettek, hogy ez nem a lusták kerékpárja, igenis ez egy sporteszköz, csak szebbé teszi a kerékpározást az olyan vidéken, ahol a nyelvünket lógatva sem tudnánk feltekerni az egyik dombról a másik hegyre. Szkeptikusak voltunk a férjemmel, mert mi bizony próbáltuk már a hegymenetet és jó kis térdfájás, levegőkapkodás, s "hagyjuk a kerékpározást" lett belőle. Ugyanakkor vevők vagyunk minden hülyeségre, így ez sem maradhatott ki.

Felpattantunk a nyeregbe és a Hegau dombjain át nekivágtunk a Rajna felé vezető útnak. Először eco módba, majd túrába, sportba és végül turbóba kellett kapcsolni. Cirka 300 métert emelkedett a tengerszint, de ez minket csöppet sem zavart. Tekertünk és egyre feljebb jutottunk. Nyelvünk a helyén, térdünk sem ordított, s még az út melletti virágokra is volt kedvem koncentrálni. Elérkeztünk a Rajnához, átléptünk Svájcba

rajnapart_hdr2_small

és a korábban még autóval is meredeknek tűnő Diessenhofen falu utcáit vettük be. A városkapunál csak a fotó kedvéért szálltunk le,

eletkep_a_setaloutcan_small

míg korábban toltuk volna, vagy megegyeztünk volna az emelkedő alján abban, majd visszajövünk ide autóval.

S hoppá! Megcsapott bennünket egy érzés, olyan feelinges gefühl érzés. Szabadság, az endorfinok okozta boldogság párosítva nyugodt szívdobogással és lelkiismerettel, hogy most leülhetünk a parton és megehetünk valamit lelkiismeret furdalás nélkül.

S a legfontosabb, hogy büszkeség töltött el bennünket, mert megtehettünk ilyen távolságot és leküzdhettünk ilyen tengerszint különbséget anélkül, hogy mi lennénk a Tour de France következő indulói. Élmény volt a sport végre két olyan embernek, akik túlsúllyal küzdenek, szeretnek enni, belátják, hogy fontos az egészség, de gyorsan el lehet venni a kedvüket azzal, ha túlhajtják őket.

Érzem most a lábamban a megtett 30km-t, de nem fáj a térdem a pedál végtelen taposásától, s csak arra tudok gondolni, hogy holnap újra nyeregbe pattanok.

Köszönet ezért a barátainknak, akik megmutatták, hogy a kerékpározás nekünk is lehet élmény hegyeken és völgyeken át!

 

 

TOP 10 kerékpárbarát város Európában

Kamaszkorom fiúnézős kerékpározásai után jó időre felhagytam a közlekedés ezen kétkerekű formájával. Majd húsz évnek kellett eltelnie, amíg ismét nyeregbe pattantam. Részben a kényszer (régi autó el, új még gyártósoron), részben a fogyáshoz szükséges kardió edzés ugrasztott fel egy jófajta kerékpárra. Hetekig mindenhova elvitt, megvárt. Nem volt igényes, nem kellett tankolni és mindenek előtt lelassította az életem. Olyan dolgokat láttam meg, amelyek mellett addig csak úgy elrohantam autóval, kinyílt a természet és az épületek számomra. Élveztem, s már nemcsak egy közlekedési eszköz volt, hanem szórakozás is. Tekertünk hétvégén is, egyik faluból a másikba, tekertünk nyaraláskor Stockholmban és tekertünk barátokkal poénból is. Ma már keresem a helyeket, ahol jókat lehet kerékpározni, s alig várom, hogy megvalósíthassuk nagy álmunkat, lakóautóval menni nyaralni, feldobni két jó kerékpárt és azzal bejárni utazási célpontunkat. Felkaptam hát a fejem, amikor a GEO magazinban szert tettem az alábbi tízes listára, amely városok közül már néhányban jártam, de sajnos nem kerékpároztam. Holott mennyivel több dolgot vehettem volna úgy észre és még a környezetet is óvtam volna. Nyeregbe kedves Olvasóim és nézzük melyek is Európa legjei kerékpárbarátságban.

1. Koppenhága

A város, amely a tervek szerint 2050-ig teljesen CO2 mentes város lesz. Ebben vállal egy óriási részt a kerékpáros közlekedéspolitika és ehhez járulnak hozzá a dán főváros lakói, akik naponta 1,2 millió kilométert tesznek meg kerékpárral. Koppenhága városképe már elképzelhetetlen a kerékpárutak és a kerékpáros dugók nélkül.

 kopenhagen-fahrrad-gross-01

2. Párizs

A francia főváros 1700 kerékpárkölcsönző állomásával a világ legnagyobb kerékpárkölcsönző rendszerét hozta létre. Több, mint 250.000 párizsi regisztrálta magát a városi kerékpárkölcsönző rendszerhez és naponta több, mint 140.000 utat tesznek meg a városi, ahogyan Párizsban nevezik "Vélib" kerékpárral. Az utak nem mindig a legjobbak és biztonságosak, de Párizs a kerékpárkölcsönzésben akkor is éllovas.

paris-fahrrad-gross-02

3. Amszterdam

A holland fővárosban kétmillió kilométert kerékpároznak naponta, amelyhez 400 kilométernyi kerékpárút hálózat biztosítja az alapot. Az utak 90 %-a teljesen biztonságos a kerékpározók számára. Amszterdamban a kerékpár a legbiztonságosabb és leggyorsabb módja a közlekedésnek. A város 750.000 lakójára 600.000 kerékpáros jut.

amsterdam-fahrrad-gross-03

4. Malmö

A svéd nagyváros 28 útkereszteződésében van elsőbbsége a kerékpárosoknak. Malmö nemcsak kerékpárosbarát, hanem első osztályú kerékpárút hálózattal rendelkezik. 500 kilométernyi kerékpárút hálózat áll rendelkezésre pumpáló és gyors szervizelő állomásokkal. A megtett utak 30 %-a kerékpárral valósul meg a harmadik legnagyobb svéd városban, ami a fővároshoz képest igen jelentős. Stockholmban ugyanis 2018-ig kell elérnie ennek a számnak a 12%-ot.

malmoe-gross-04

5. Barcelona

2002 óta tartozik a kerékpárkölcsönzős rendszerhez a spanyol város a maga 158 km hosszú kerékpárút rendszerével. Szerencsére az utak jelentős része jól elkülönül az autóutaktól a katalán fővárosban. S ehhez még hozzájön 30 olyan zóna, amelyet különösen biztonságossá tett a város vezetése a kerékpárosok számára. Aki turistaként érkezik ide, olyan érdekes kerékpáros programok közül választhat, mint például Gaudí építészetének nyomában kerékpárral.

barcelona-fahrrad-gross-05

6. Berlin

A német fővárosban a kerékpárhálózat még nem slágergyanús. Fejlesztésre szorul a biztonság és az úthálózat is, de ennek ellenére naponta 500.000 ember pattan a drótszamárra és kerekezik Berlinben. Ez csupán a közlekedés 13 %-a, de a városvezetés a következő években szeretné 20 %-ra növelni az arányt. A turisták azonban már felfedezték a több, mint 900 km-nyi úthálózatot a centrumtól a külső kerületekig. A városnéző túrák legnépszerűbbike az egykori berlini fal mentén vezető kerékpártúra.

berlin-fahrrad-gross-06

7. Basel

Svájc harmadik legnagyobb városában minden ötödik utat kerékpárral, a "Velo"-val tesznek meg. Basel viszonylag sík terepen fekszik, így kiváló lehetőséget biztosít a kerékpározásra a csaknem 140 km hosszúságú kerékpárút hálózatán. Aki vonattal érkezik, rögtön az állomás mellett találja a "Velo-parkolót", azaz a kerékpárkölcsönzőt, ahol kerékpárszerviz, pumpáló állomás és csomagmegőrző is működik.

basel-fahrrad-gross-07

8. Münster

A legkerékpárbarátabb település Németországban. A közlekedés 35-40 %-a zajlik kerékpárral a kis vesztfáliai egyetemi városban. 1999 óta a kerékpárparkolók fővárosa és kis kiterjedése ellenére csaknem 300 kilométernyi kerékpárút hálózattal rendelkezik. Nem csoda, hogy évek óta elviszi Németországban a legkerékpárbarátabb település címet.

muenster-fahrrad-gross-08

9. Trondheim

Kerékpáros paradicsom Norvégiában. Az elmúlt húsz évben a norvég egyetemi város több, mint 2,5 millió eurót invesztált a kerékpáros közlekedés technikai és építészeti hátterének fejlesztésére. A városban van a világ egyetlen kerékpáros liftje, amely a síliftek mintájára működik. A kerékpáros feláll egy lemezre és az kb. 2 kilométer/óra sebességgel elindul vele a hegyre. Már 1993 óta így a kerékpárosok kényelmesen és gyorsan juthatnak fel a Kristiansund erődhöz, ahonnan csodás panoráma nyílik a fjordra és a városra. 

trondheim-fahrrad-gross-09

10. Oulu

A jég és a hó a finn városban nem rettenti el a közlekedőket a kerékpározástól. A leghidegebb napokon is télen a kerékpáros közlekedés a teljes közlekedés csaknem 22 %-át teszi ki. Nem véletlen, hogy a téli kerékpár kongresszust 2013-ban Ouluban rendezték. A városban 613 km hosszúságú kerékpárút hálózat van és minden második évben a város polgárai ingyenes és frissített kerékpárút térképet kapnak.

oulu-fahrrad-gross-10

Azt hiszem érdemes felpakolni a kerékpárokat és bejárni Európa fenti városait, amelyekhez talán hamarosan Budapest is felzárkózhat. A CO2 kibocsájtásnak, a dugóknak és az egészségünknek mindenesetre jót tenne.

Fotók forrása: www.geo.de

 

Kecsketrekking

Egy turisztikai régióban mindent el lehet adni. Ma ismét bebizonyosodott számomra ez a jó öreg marketinges tétel, amikor a Boden-tó közelében egy kis erdő szélén vártam, hogy férjem a rábízott fotós feladatoknak eleget tegyen. Sétálgatás közben akadtam az alábbi táblára, amelyen eleinte csak nevetni tudtam.

Tünde iphone kecske

Trekking kecskékkel!? Hogyan? Miért? Tobzódtak a kérdések a fejemben, aztán rákerestem a megadott weboldalra és csak ámultam. 

Jörg Jacobi már gyermekkora óta jó barátságban van a kecskékkel. Így nem véletlen, hogy mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, s mivel egy turisztikai régióban él végzett túravezető és élményterapeuta is.

Kecsk__s_ember_452x600.jpg Forrás: www.ziegentrekking.de


Az élmény pedig, amit kínál, az nem más, mint túrázni kecskékkel. Elmondása szerint kecskéi jófajta teherhordó állatok, erős lábakkal, s hátakkal. A hiedelemmel ellentétben nincs szaguk és nem szükséges őket pórázon vezetni. A túrázó egyszerűen felpakolja a csomagját az állat hátára és az követi őt, tartson útja bárhová is.

kecsketrekking_600x388.jpg Forrás: www.ziegentrekking.de


Jörg ezt az ősi fuvarozási szokást és a kecskék iránti szeretetét ötvözte és nyújtja át, mint programlehetőség. Szervez túrákat felnőtteknek, gyerekeknek különböző célzattal. Amíg a felnőttek számára bemutatja a környék flóráját és faunáját, gyógynövényeket gyűjt, addig a gyerekek a kecskegidákról gondoskodhatnak. Mehetünk velük grillezni is, az állatok elcipelik a gyújtóst és az ételek alapanyagát is. Tehetünk hosszabb, akár több napos túrákat is, csomagjaink között lehet sátor, hálózsák, vagy egy komplett túrafelszerelés is, a teherhordóink garantáltan nem fáradnak el. Az út során Jörg igyekszik gyermekeinkben az állatok iránti szeretet és gondoskodás magját elültetni, már csak azzal, ahogyan ő fordul saját jószágai felé.

Kiváló társ a mezőgazdász szerint a kecske magányos túrázók számára is, mert hűséges, jámbor, barátságos és kitartó.

S persze az út végén még egy jó pohár kecsketejjel is megkínálhat bennünket.

Ti elmennétek egy kecsketrekkingre?

 

 

Egy kastély álma Békés megyében

Sokaknak ismerős lehet ez a téma egy korábbi írásból, de most, hogy közeledik a Húsvét és én éppen Békés megyében tartózkodom, meg kell az új olvasóimmal is osztanom ezt az élményemet. Ugyan az időjárás nem kedvez annyira a szabadtéri programoknak a következő napokban, de a lőkösházi kastélyon még a kellemetlen idő sem fog ki. Kiváló program hétvégére a kastély és annak álma megtekintése, majd egy finom étel a szomszédságban álló étteremben.

Büszke vagyok rá, hogy magyarországi életem során időt és energiát nem kímélve bejártam az országot. Kevés olyan tájegység van, ahol ne ámultam volna rá hazám szépségeire. Külföldi barátaimnak is számos helyet szoktam ajánlani, ha Magyarországra szeretnének látogatni.

Békés megyében, szűkebb szülőföldemen is sok-sok települést ismertem meg, de amikor családom és barátaim emlegetni kezdték Lőkösházát, akkor azzal kellett szembesülnöm, hogy én azon a vidéken még nem is jártam.

A Bréda kastélyt pedig látnod kell – mondogatták. Soha nem hallottam róla, de a kastélyok mindig is közel álltak a szívemhez.

_DSC8062

Tovább

Utazás otthonról haza

Három éve nem élünk Magyarországon a férjemmel. Az okokat, amelyek arra kényszerítettek bennünket, hogy elhagyjuk a hazánkat, nem részletezném itt. Mindenki ismer valakit, aki külföldön dolgozik és nyilván tudja, hogy miért teszi azt. Egy dolgot mégis fontos kiemelnem, hiszen a mi döntésünkben nemcsak a jobb életminőség anyagi oldala játszott szerepet, hanem annak lelki vonatkozása is. Állandóan feszültségben éltünk, ketten dolgoztunk öt munkahelyen egyszerre (s ez nem költői túlzás).

Évekig görgettük magunk előtt a kérdést, menni vagy maradni!? S végül mentünk, Németországba, a Boden-tóhoz. A hely, ahol mindig nyaralunk, s nemcsak a turisztikai mivolta miatt, hanem, mert elfelejtettük a feszültséget, a hónap végi spórolásokat, a rossz közérzetet, s azt, hogy nem vehetünk meg egy könyvet, mert drága. Nem volt könnyű az első időszak, de ugyanakkor élveztük is az újat. Ma már ott tartunk, hogy "csak" élvezzük. Elfelejtjük lassan azokat a napokat, amelyek keserűek voltak a hazánkban, azokat problémákat, amelyekkel Magyarországon küzdöttünk. Barátok vesznek körül, jó emberek, sőt, nagyszerű emberek. A baráti vacsorák témája, ki honnan jött haza, ki hova utazik, melyik hobbijába ruház éppen be, milyen új elfoglaltságot talált, s milyen könyveket vett a héten.

S mikor utazik Magyarországra! Mi éppen most, húsvét előtt. Jó előre tudtuk már, hiszen a szabadságot tervezni kell. Évente kétszer megyünk, hetekkel korábban megszervezek mindent, kivel, mikor, hol találkozunk, milyen kulturális, gasztronómiai élményt iktatunk be. Elkezdek apró ajándékok után kutatni, olyan dolgokat veszek, amelyekkel egy kis örömöt, élvezetet adhatok a rokonoknak, barátoknak. Persze tudom, hogy nekik az a legnagyobb ajándék, hogy mi jövünk.

heimweg

S akkor közeledik a nap, elkezd a feszültség felhalmozódni bennem. S tudom, hogy nem azért, mert esetleg 1200 km-t kell vezetni (ezt már régen nem érezzük nehézségnek). Eszembe jutnak a problémák, a negatív élmények, amelyek Magyarországon értek. Görcsbe rándul a gyomrom, s komoly munkába telik, hogy megnyugtassam, csak látogatóba megyünk.

Elszomorít a reakcióm, elszomorít, hogy egy nappal korábban már legszívesebben otthon maradnék, vagy másik irányba venném az irányt. Miért váltja ki ezt az érzést a hazám, ahol felnőttem, ahol iskolába jártam, ahol az első szerelmek jöttek, ahol a legnagyobb szerelmet kaptam, ahol egy ideig még a munkám is élvezetes volt? Miért?

Szerettem a helyet, ahol laktunk, ki is használtuk a lehetőségeit. Imádom a kulturális élményeket Magyarországon és ott a család, akikkel nagyon jó leülni egy közös ebédre. S ez vár most Magyarországon. Akkor mi a probléma?

Ilyen mély a nyom, amit a kiköltözés előtti helyzet hagyott? Vagy ennyivel jobban érzem magam az új otthonomban?

Vagy egyszerűen csak haragszom a hazámra, amiért nem ott érzem magam jól? Igen, rosszul esik ez a tény, de én már jobban érzem magam otthon, a Boden-tó mellett. Félek, hogy mit találok majd a kis faluban, ahol néhány napot töltünk, a kisvárosban, ahol további napok várnak ránk. Félek, hogy sok lesz a negatívum. Félek, hogy a rossz emlékek jönnek elő, még akkor is, ha tudatosan próbálom leépíteni azokat. Félek, hogy bosszankodni fogok olyan dolgokon, amelyek egy modern, demokratikus államban nem szabadna, hogy megtörténjenek, s félek, hogy elképedem majd az árakon, amely nekem ugyan nem akkora probléma, de az ott élő emberek jóval alacsonyabb keresetéből már a "lehetetlen megvenni" kategóriába tartoznak.

 Indulás előtti este még győzködni kell magamat, hogy mennyire jó lesz újra látni a családot, a barátokat (akiket egyébként minden héten többször is látok skype-on), mennyire jó lesz a színház, a közös ebédek, a jó kis hamburgerevés Gyulán, a sok új könyv, amely már apukámnál vár. Mennyire jó lesz a barátnőmmel végigsétálni a szülőfalunkban, elmenni az étterembe, ahol megismertem a férjemet, s lángost enni, amelyet apukám frissen hoz a piacról. S igen ezek lesznek azok, amelyeket élvezni fogok, s nem akarom látni a rosszat. Nem akarok emlékezni rá, s fel akarom oldani magamban a haragot, amiért hagyta az ország, hogy elmenjünk.

Nincs harag, mert nekünk most már jobb, s lassan ezek a látogatások is jobbak és jobbak lesznek. Csak a szépre emlékezünk, s hálásak leszünk, hogy ennyire jól érezzük magunkat otthon, a Boden-tó mellett.

Miközben az autóba pakolunk már lelkes vagyok, elszállt a harag, a feszültség, elfog a Fernweh (ahogy a németek nevezik az utazási lázat), s alig várom, hogy felbőgjön a motor, s mi elinduljunk otthonról haza.

 

 

Kolbászból van a kiállítás, de miből van a kolbász?

"Szabad egy kicsivel többet?" - ismerősen csenghet a mondat azoknak, akik járnak henteshez. S ismerős most ez a mondat az osztrák művészeti körökben is. Taro Meissners művész projektjéről van szó, aki kolbászból, s számos hentesáruból csinált kiállítást Bécsben.

7

Pástétomok, sonkák, felvágottak sorakoznak egy hentespultban.

1

Csempézett fal előtt művészi gonddal elrendezett  kolbászok lógnak, s egy fehér hentesruhába öltözött férfi mosolyog.

thekenmann

Nem, ez nem Józsi a böllér és nem a mészárszék boltjában vagyunk. Taro Meissners, a Tokióban született, de jelenleg Bécsben élő művész galériájának egyik termét alakította át hentesüzletté.

De hol itt a művészet? Nos, ott, hogy az áru nem valódi, hanem untersbergi márványból készítette Taro, s az volt a célja, hogy a betérők érzékeit összezavarja.

2

A kiállítást megtekintők szerint ez tökéletesen sikerült neki. A húsáruk a megszólalásig hasonlítanak az eredetiekhez, szinte azonnal lakmározna belőle az ember.

IMG_0711

A kiállítási helyiségben főzőkurzusokat is tartanak vegetáriánusoknak, amelyről nehéz eldönteni, hogy bírálat vagy kínzás akar lenni a húsokat nem kedvelők körében.

Aki Bécsben jár a következő hetekben (május 30-ig), ne hagyja ki Taro Meissners kiállítását.

9

A fotók forrása http://www.taromeissner.com/#/sausage/

Vallatószék 11. - Tűvarázslat

A kreativitás, mint az élet sója - Interjú a Tűvarázslat blog szerzőjével

Első látásra azt hiheti az Olvasó, hogy ma az Élet sója blog profiljától teljesen eltérő riportot olvashat. Ez egyáltalán nem így lesz, sőt….

A bloggerközösségen belül - amelybe én és a blogom is tartozunk a Nők Lapja Cafeblog oldalán - keddenként egymással készítünk interjúkat, hogy közelebb hozzuk a bloggereket az olvasóikkal.

vallatószék

Ma, Teési-Vass Zsuzsannát ismerhetitek meg, aki a Tűvarázslat blog szerzője.

én

A blog alcíme: rongymániás, foltvarrós, varrótanfolyamos. Azaz, egy kreatív blog.

S akkor itt jön a csavar, hogy mit is keres ő most itt, nálam. Én választottam őt interjúalanynak, s végül ő mondta ki, hogy mit is keres itt.

Motivációm az volt, hogy megismerjek egy olyan bloggert, akinek az írásait sok olyan ismerősömnek ajánlottam már, akik szeretnek varrogatni, ötleteket keresnek. Láttam, hogy Zsuzsa önmagából inspirálódik, lelkesen mutatja be saját munkáit, s olyan technikákat, amelyek megtetszenek neki a világban. Kíváncsi voltam a bloggerre. S akkor jött a kérdezz-felelek, ahol a végén kérdés nélkül Zsuzsa egyszer csak – mintegy ars poeticaként – ezt mondta:

„Úgy gondolom, az embereknek nagy szükségük van arra, hogy szabadon szárnyalhassanak, megmutassák, leginkább önmaguknak, milyen szépségeket képesek alkotni a két kezük munkájával.

Erre azért van szükség, mert a legtöbb munkahelyen megmondják, mi a dolgunk, mit  és hogyan várnak el tőlünk, így szépen lassan azt hisszük, hogy nincs is szükség önálló gondolatokra. Alkotás közben magunk döntünk, mit és hogyan akarunk látni és láttatni, szabadon szárnyalhat a fantáziánk. Az alkotás feltölt, kifényesíti a hétköznapi rohanásban megtört lelket, és magabiztossá tesz.”

Ezzel Zsuzsa kimondta, hogy mi az Élet sója. Kimondta, hogy lehet az varrás, főzés, írás, fotózás, minden, ami kreativitást, önálló gondolkodást igényel, megfűszerezi az életünket.

Ismerjétek meg most, ki is az a hölgy, aki a blog és a fenti ars poetica mögött áll.

  • Minden útnak van eleje, a te varrói utad hol kezdődött?
  • Igazából, ha visszagondolok a gyermekkoromra, már akkor is próbálkoztam a varrással, persze kisebb-nagyobb sikerrel. A technika órákon is tanultunk varrni, de valahogy ott sosem szerepeltek a munkáim azok között, amelyeket példaként mutogatott a tanárunk. Talán az lehetett az oka, hogy én már akkor is mindig egy másik utat jártam, nem szerettem ugyanolyat csinálni, mint mások. Az enyém valahogy minden alkalommal kilógott a sorból, így vagy értékelhetetlen, vagy közepes minősítést kapott. Otthon, a családban mindkét nagymamám varrt, hímezgetett, én meg néztem őket, ahogyan csinálják. Érettségi után aranyműves vagy fogtechnikus szerettem volna lenni, de időközben kiderült, hogy fém allergiám van, így a női ruhakészítő szakma mellett döntöttem. Az iskola után, azonban másfelé vitt az utam, dolgoztam vendéglátásban, kereskedelemben, aztán jöttek a gyerekek. Akkoriban elég unalmas ruhákat lehetett kapni rájuk, úgyhogy akkor vettem elő a tudományomat először. Előkotortam emlékeimből, tanulmányaimból mindent. Varrást, kötést, hiszen akkoriban a kabátokhoz színben passzoló sapka - sál- kesztyű szetteket nem lehetett olyan könnyen találni. A gyerekeim imádták az egyedi darabokat, én meg rengeteget tanultam abban az időben, olyasmiket, amit iskolában nem tanítanak, főleg nem egy ruhagyári tanműhelyben. Miután ötven felé munka nélkül maradtam, újból visszanyúltam a hobbimhoz, hátha lehet kezdeni vele valamit. Felfedeztem az új technikákat, nemcsak a varrás területén, hanem informatikailag is. Elkezdtem dokumentálni a munkáimat, leírások, majd fotók készültek, s minden együtt állt egy bloghoz. No meg a facebookon való megjelenéshez. Láttam, hogy sok az érdeklődő rongymániás, varrni szerető ember, akik várják az ötleteket. Ekkor jött a Blokk-tanoda ötlete a blogra, ahol fázisfotókkal mutattam meg, hogyan is lesznek a foltokból blokkok. A Nők Lapja Cafeblog oldalára véletlenül tévedtem fel, s megláttam a VIP programot. Tudtam, hogy nekem ide azonnal be kell neveznem.
  • Mit hozott neked a blog, a Nők Lapja Cafeblog?
  • Rengeteg ismerőst, lehetőséget hozott. Tanfolyamokat is tartok időnként, néha munka is akad, de amire igazán vágyom, az még nem jött szembe. :-) Nagyon szívesen írnék cikkeket ebben a kimeríthetetlen témában kreatív magazinokba. Sok új dolgot is megtanultam a blog miatt, vagy általa, amelyekkel nem biztos, hogy foglalkoztam volna. Éppen ezért is gondolom azt, hogy mindig érdemes új dolgokba kezdeni, mindegy hány éves az ember. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok, átlagban 70 országban olvasnak. Számomra fantasztikus dolog, hogy ennyi ember kíváncsi az írásaimra, pedig a blogom egy réteg blog, nincs benne semmi bulváros. Sokan hálásak azokért a posztokért, amiben megmutatom mit és hogyan lehet elkészíteni, szeretik, ahogy "szájba rágom" a fázisokat.
  • Melyik bejegyzésedet tartod a legkülönlegesebbnek? Miért?
  • Melyik a legkülönlegesebb? Ohh, azt én nem tudom megállapítani, számomra mindegyik az. Alapjában véve két csoportra oszthatóak, az egyikben a saját munkáimról írok, a másikban megmutatom az érdeklődőknek, milyen csodálatos kézimunkák készülnek, különböző technikákkal a világban. Sokan nem tudnak az interneten tájékozódni, így szeretik ezeket a típusú posztokat is.

nlc22

  • Melyik munkád volt a legnehezebb? S miért volt nehéz? Született róla bejegyzés?
  • A legnehezebb munkám az volt, amikor szembesültem azzal, ahogy elrontottam, túldolgoztam egy szépnek induló darabot. Az első bejegyzés még Szerelem cím alatt indult, a másodiknál is élt még a szerelem, s végül szembe kellett néznem vele, hogy ez a szerelem véget ért. Ahányszor ránézek, annyiszor verném falba a fejem. Talán el kellene ajándékoznom, de mivel bajom van vele, biztosan nem fogom. Elképzelhető, hogy egyszer újra elkészítem és időben hagyom abba a tűzést rajta.
  • Melyik bejegyzésed volt a legnépszerűbb? Mit gondolsz miért éppen az?
  • A legtöbben, 3197-en a Tőled neki posztra kattintottak, talán jókor született és jókor került adásba.
  • Hol ismered meg a legújabb trendeket?
  • Amikor éppen nem az általános háziasszonyi, anyai teendőimmel vagyok elfoglalva, akkor folyamatosan a varrással foglalkozom. A varrógép mellett ülök, vagy a neten böngészek, blogokat olvasok mások munkáiról, vagy a Pinterest oldalain nézelődöm. Ez egy nagy kincsesbánya minden témában.

WP_004219_600x450.jpg Zsuzsa varrószobája a maga naturalisztikus valóságában - ahogy ő kommentálja.


  • A család többi tagja is hasonlóan kreatív, mint te?
  • A fiam nagyon jól rajzol és fest, van egy képe, amit egyszer szeretnék mozaiktechnikával megvarrni. A férjem egyedül építette fel a házunkat, különleges képességgel tud a semmiből is megcsinálni, megjavítani bármit. A lányaim nagyon kreatívak a kommunikáció és a szervezés terén. Szerintem mindenkinek van egy olyan adottsága, amire rá lehet húzni, hogy kreatív, találékony, csak sokan nem hiszik el magukról.
  • Kaptál már negatív kritikát? Hogyan reagáltál? Megviselt esetleg?
  • Amikor az ember kiteszi magát, véleményét, munkáját a nyilvánosság elé, bizony találkozik ilyen-olyan véleménnyel. A többség örül, szereti a bejegyzéseimet, de természetesen néha akad másmilyen megnyilvánulás is. Ha jogos a negatív kritika, akkor igyekszem változtatni, ha nyilvánvalóan ellenszenvből ered, azzal nem foglalkozom, nem szerethet mindenki. Én sem szeretek mindenkit, nincs ezzel semmi baj. Zártak engem már ki facebook-os csoportból is, mert zavarta őket a hajnali pittyogás, amikor jelezte a telefonjuk, hogy megosztottam náluk valamit. Van ez így, sok félék vagyunk, így kerek a világ.
  • Gondolom azért sokkal jobb érzés pozitív visszajelzéseket kapni!?
  • Nagyon jó érzés az, amikor olyan levelet kapok, számomra ismeretlen nőktől, hogy azért álltak neki varrni, mert olvasták az írásaimat, és megkívánták a varrást, az alkotást. Azért kezdett bele számára teljesen új dologba, mert látta nálam, elolvasta, amiket írok és  megpróbálta. Ő, akinek soha eszébe sem jutott, és önmaga is csodálkozik azon, hogy mire képes. A sikerélményt nekem köszöni, pedig Ő dolgozott meg érte. Sok ilyen van. Amikor Frankfurtban voltam, nem tettem be időzített írásokat, kíváncsi voltam hiányzom-e valakinek? Feltűnik-e bárkinek is, hogy nincs újabb bejegyzés? Amikor benéztem a leveleim közé, többen is kérdezték, mi van, beteg vagyok? Mi lesz a reggeli olvasnivalójukkal? Az ilyen reakciók abszolút felülírják azokat, amiket nem feltétlenül a szeretet ihletett. Úgy gondolom, az embereknek nagy szükségük van arra, hogy szabadon szárnyalhassanak, megmutassák, leginkább önmaguknak, milyen szépségeket képesek alkotni a két kezük munkájával. Erre azért van szükség, mert a legtöbb munkahelyen megmondják, mi a dolgunk, mit  és hogyan várnak el tőlünk, így szépen lassan azt hisszük, hogy nincs is szükség önálló gondolatokra. Alkotás közben magunk döntünk, mit és hogyan akarunk látni és láttatni, szabadon szárnyalhat a fantáziánk. Az alkotás feltölt, kifényesíti a hétköznapi rohanásban megtört lelket, és magabiztossá tesz. Nem szabadna az iskolapadból kilépve, lemondani az alkotás öröméről. Én ebben igyekszem segíteni azokat, akik olvasnak engem.

nlc9931

  • Ennél szebb gondolatokkal be sem fejezhetjük az interjút, köszönöm és nagyon sok sikert kívánok a blogodhoz. Remélem hamarosan a kreatív magazinok is ráébrednek, hogy szükségük van Teési-Vass Zsuzsára!

Tíz hely, amiért érdemes a Bodeni-tóhoz utazni.

Németország legnagyobb tava a magyar turisták körében kevésbé ismert, miközben a három országot is összekötő állóvíz rengeteg csodálatos helyet, panorámát az Alpokra, sportolási lehetőséget, történelmi emléket és gyermekprogramot kínál. Itt és most csak egy kis kedvcsinálót szeretnék átadni, egy-egy helyet már korábban a blogon megismerhettetek részletesen.

A Bodeni-tó (érdekes, hogy a helyesírási szótárak szerint Boden-tó, de a köznyelvben a Bodeni-tó van elterjedve!) és környéke, mindhárom országban (Ausztria, Németország, Svájc) vonzza a turistákat és a kikapcsolódni vágyókat. A jó fizikumúak gyalog vagy kerékpárral is megkerülhetik a tavat, a bátrabbak Zeppelinnel nézhetnek körbe és a lustábbak mehetnek vonattal vagy autóval.

Bodensee-Radkarte Kopie2

Egy biztos, hogy aki egyszer ellátogat, az újra és újra meg fogja tenni, mert látnivalóból akad bőven a környéken. Nem is volt egyszerű tíz ilyen helyet kiválasztani, de lássuk: Miért érdemes a Bodeni-tóhoz látogatni?

1., Überlingen, a mediterrán város

A tó leghosszabb promenádja, pálmákkal, napernyőkkel, borozgató turistákkal, dolce vita hangulatával talán a legnépszerűbb város.

13

Színes házai, különleges öthajós temploma, az egykori várárokban kialakított sétánya és kertjei óriási sétákra adnak lehetőséget.

A város szomszédságában áll a Bodeni-tó legnagyobb zarándoktemploma, s mellette a Badeni őrgróf pincészete, ahol a lugasok alatt üldögélve csodálhatjuk a panorámát a tóra és az Alpokra.

Birnau_fruehjahr_mini

2., Mainau, a virágsziget

Milliónyi virág grófok irányításával válik csodává a fél négyzetkilométernyi szigeten, Mainaun.

viraglepcso

Napkeltétől napnyugtáig élvezhetjük az évszaknak megfelelően legszebb ruhájukban pompázó növényeket, sétálhatunk az évszázados fák árnyékában, kergethetjük a sok száz lepkét egy fotó erejéig és végül fáradtan évezhetjük a tó panorámáját.

tulipánerdő

A gyerekek a környék legnagyobb vizes játszóterét garantáltan nem hagyják ott, amíg még akad rajtuk száraz folt.

3., Stein am Rhein, a középkori városka

Kanyargó Rajna melletti kolostorból festett házak között barangolva csokoládék és sajtok világába érkezik a látogató, aki Svájc kis középkori faluját meglátogatja.

Stein_am_Rhein_panorama1_small

A falu melletti hegyről vár figyeli a várost a középkor óta.

stein_am_rhein9_small

4., Reichenau, a kolostor- és zöldségsziget

Németország egyik legnagyobb zöldségtermesztő területe fekszik a szigeten, ahol kelkáposzták és cukkinik között kerekezhetünk.

st_georg_buzatabla_small

Közben utunkat háromszor is megszakítják ezer éves templomok, elmenni mellettük szinte lehetetlen. A sziget kolostori iskolájában tanultak Nagy Károly fiai és a szerzetesek kiemelkedő gyógynövény-, szőlő- és zöldségtermesztést honosítottak meg. Megismerhetjük a kódexek festési technikáit és megkóstolhatjuk a Bodeni-tó legjobb halféléit.

5., Napóleon múzeum - Arenenberg

Napóleon császár fogadott lánya, Hortense de Beauharnais itt a tó mellett teremt egy aprócska Franciaországot, kicsike kis kastélyban. Isteni kilátás, szinte teljes épségben megmaradt berendezés és bepillantás a későbbi III. Napóleont nevelő család életébe.

napoleon_museum1

6., Appenzeller sajttúra

A Bodeni-tó déli, svájci oldalán az Alpok lábáig terjedő legelők szolgáltatják azokat a füveket, amelyek eredményeképpen a legelésző tehenek kiváló Appenzeller sajthoz megteremtik a tejet.

appenzeller

Thurgau kanton csak egyike azoknak a vidékeknek, ahol egy gyalogtúra keretében bekopoghatunk parasztgazdaságokba egy darab sajtért és egy pohár tejért.

7., Bregenz és a vízi színház

Minden nyáron július elejétől augusztus végéig élvezhetik a látogatók a tóra épített színpadon előadott monumentális előadásokat. Ebben az évben műsoron lesz Puccini, Offenbach és Mozart opera is.

bregenz-festival-austria

8., Meersburg vára és borászatai

A kétszintű város élete már a középkorban az egyház és a borászat körül forgott, szőlőtőkék társaságában áll a vár, amely még a XIX. században is lakott volt.

 var_ujabb_small

Szomszédságában fenséges püspöki palota trónol. Szűk utcácskák, fagerendás épületek és kiváló éttermek.

9., Konstanz, a zsinat fővárosa

A tó fővárosa, Konstanz, amely már a mi Luxemburgi Zsigmond királyunk figyelmét is felkeltette. Itt tartották ugyanis vezetésével 1414-1418 között a konstanzi zsinatot.

szobor1_small

A város lakossága ebben az időben a többszörösére duzzadt, amely manapság sincs másképp turistaszezonban. Magas szintű éttermek, hotelek, vitorlás egyesületek, üzletek és épen maradt középkori belváros gondoskodik a szórakozásról.

10., Connyland, a Bodeni-tó legnagyobb (de nem egyetlen) szabadidő parkja

 Kicsiknek és nagyoknak, ijesztő és kevésbé ijesztő attrakciókkal, ügyességi játékokkal, cirkuszi mutatványokkal, delfin és papagáj show-val bűvöli el a gyermekeket és szüleiket a tó legnagyobb vidámparkja.

Conny-Land

Látogassatok el a Bodeni-tóhoz, s ha még több látnivalóról szeretnétek tudni, akkor írjatok nekem üzenetet itt a blogon.

 

 

 

 

Vicces történetek egy last minute értékesítő tollából

Néhány napja figyeltem fel a német könyvpiacon Maryam Komeyli könyvére, amelynek már címe is elég bizarrnak tűnt: "Ottfelejtették a gyermeküket a repülőtéren".

maryam3

Kiderült, hogy a perzsa származású hölgy, Maryam Komeyli 25 éve dolgozik Hamburgban, last minute utak értékesítőjeként. Ahogy önmagáról nyilatkozik: "Napi 17 órát dolgozom, s két gyermekem van: az egyik a hamburgi repülőtéren álló last minute pultom és a város egy másik pontján működő utazási irodám." Maryamot, az eladott utak számában még senkinek nem sikerült túlszárnyalnia, s a könyv tanulsága szerint vele esett meg a legtöbb extrém, vicces, vagy időnként félelmetes eset is. Ezeket írta le könyvében, amelyek közül ötöt most megosztok veletek:

1., Hogyan értelmezte két, hormontúltengéses huszonéves férfi az all inclusive fogalmát?

Igencsak leesett az álla abban a hotelban a személyzetnek, ahol az a két hormontúltengéses huszonéves férfi szállt meg, akik felháborodtak azon, hogy a hotelben egyetlen szabad hölgy sem állt rendelkezésükre. Ők ugyanis azt gondolták, hogy az all inclusive szolgáltatások között a hölgytársaság is szerepel. Miután a hotelen kívül keresték meg alkalmi párjaikat, számlát kértek az éjszakai szolgáltatásról és visszatérésük után jelentkeztek Maryam pultjánál, hogy fizesse ki a fejenkénti 70 eurós számlát. Maryam nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, végül talpraesetten magyarázta el az all inclusive szolgáltatásokat a fiúknak.

2., Hogyan felejtette egy család a kisgyermekét a repülőtéren?

Egy utazásra kiéhezett család rohanta meg Maryam pultját egyik nap, s pillanatok alatt meg is találták a perzsa hölgy segítségével a tökéletes utazást. Kréta, félpanzió, négy és fél csillag, minden tökéletes, éppen csak annyi a gond, hogy a repülő 3 óra múlva indul. Hogy a család minél gyorsabban bepakolhassa a bőröndjét és visszaérjen a géphez a repülőtérre, Maryam felajánlotta, hagyják ott a család legkisebb tagját. Órákkal később Maryam értesítette a rendőrséget, mert a szülők nem jelentkeztek a gyermekért, a gép pedig felszállt, a fedélzeten a feledékeny anyukával és apukával. Az ellazult anyukát a rendőrség a gép telefonján elérte, közölte, hogy hívják fel a nagymamát, aki majd érte megy az apróságért. Másnap az anyuka visszarepült Hamburgba, összeszedte a gyermeket és ismét elrepült Krétára, most már felhőtlenül élvezni a nyaralást a gyermekkel.

maryam 2

3., Busszal Hamburgból Kairóba!

"Keresek egy buszt, ami Kairóba megy!" - közölte egy kanadai hölgy Maryammal a pultnál. A kanadai turista Torontóból érkezett Hamburgba és szeretett volna továbbmenni Kairóba. Maryam elmagyarázta neki, hogy busszal elég komplikált lenne, mert Kairó messze van és ráadásul - a kanadai nagy meglepetésére - egy másik kontinensen található. :-) A hölgy azonban kötötte az ebet a karóhoz és Maryam, aki előtt nincs lehetetlen, gyorsan szerezett egy buszsofőrt, aki hajlandó lett volna előbb Franciaországon, majd Spanyolországon át buszozni, majd komppal Algériába és onnan Egyiptomba vinni a kanadai nőt. Azonban, amikor a buszos kiszámolta, hogy mindez 5700 km és 67 óra, valamint kimondta az árat, a kanadai hölgy mégis inkább a repülő mellett döntött.

4., Hogyan lett Ras al-Khaima sejkje törzsvendég Maryam pultjánál?

Az Arab Emirátusok legészakibbja, Ras al-Khaima a turisták előtt sokáig nem volt annyira ismert és népszerű, mint Dubai. Ezen akart változtatni vezetője, a sejk, aki a hamburgi repülőtéren azzal ment oda Maryamhoz - akiről nyilván tudta, hogy sikeres értékesítő -, hogy úgysem tud eladni a hónap végéig 10 hiper-szuper luxusszobát Ras al-Khaima luxusszállodájában német turistáknak. Leesett az álla, amikor a hónap végén Maryammal összeszámolták a német foglalásokat. 25 szobát sikerült kiadnia a hamburgi értékesítőnek.

5., Hogyan végződött egy nászút két, egyágyas szobában?

Maryam pultjához egy éven át minden héten egyszer eljött az a szerelmes pár, akik a tökéletes utat keresték nászútjuknak. Álomszép hely, egzotikum, s még költséghatékony is legyen. Egyik este végre sikerült megtalálniuk a tökéleteset: Trinidad és Tobago, álomstrand, álomhotel és álomutazás. De, egy nappal azután, hogy a szerelmesek landoltak a Paradicsomban, Maryam gépén megjelent egy üzenet, miszerint a pár a kétágyas szobából átkérte magát két, egyágyas szobába. Mint utólag kiderült, a szerelmes férfi első este összejött a bárpultos hölggyel. :-)

Én hálás vagyok Maryamnak, hogy egy könyvben mutatja be ezeket a jópofa történeteket, s ígérem nektek, hozok még párat hamarosan.

 

 
 

Mennyire vagy környezetbarát az utazás során?

Az évek óta szelektíven gyűjtött hulladék, az otthoni nyomtatások visszaszorítása, a környezetbarát tisztítószerek használata és sorolhatnám, már rutinból megy. Vigyázni a környezetre a kirándulások során, nem dobni el a szemetet, nem tépni le a szép virágot, vagy letörni egy faágat szintén nem kérdés az életemben. Az utazások során azonban sokszor kaptam magam azon, hogy ajjaj de fölöslegesen terheltük ismét a környezetünket. Nem magamat akarom mentegetni, de ebben sokszor a hotelek, az utak menti büfék, wc-k, a repülők, s még a múzeumok is hibásak voltak.

Legutóbb éppen egy svéd hotelban kaptam azon magamat és a hotelt, hogy nem normális, amit a törölközőkkel csinálnak. Igen, én is azt hittem, hogy a svédeknél ez nem fordulhat elő. Egy jó helyen fekvő, magas szolgáltatást nyújtó hotel volt. Hiába próbáltam minél látványosabban magasra tenni a törölközőket (jó messze a padlótól), minden nap kicserélték. Három nap után elkaptam a nem éppen svéd-szőke szobatakarító fiút, hogy ugyan ne tegyen már minden nap másikat, mert otthon sem mossuk ki naponta a törölközőt. Szépen mosolygott és behozta az újabb adag törölközőt. Persze, hiszen ő az állásával játszik! Szóltam hát a portán, de ez is hatástalan volt. Én akartam, de nem ment!

Mostanában már egyre többször hallok azonban más tendenciákat. Az utazási magazinok sokat foglalkoznak a környezetbarát utazásokkal. Svájcban rendszeresen olvasok olyan hirdetéseket, amelyek arra ösztönzik az utazót, hogy válasszon közelebbi célpontot úti célnak, mert az oda való eljutás kevésbé terheli meg a környezetet. Ez is egy lehetőség! Kicsit gondolkodtam, olvasgattam és összeszedtem pár jó tanácsot, amellyel te is jobban figyelhetsz a környezetedre, amikor utazást tervezel vagy utazol.

earth-405096_640

Teszteld magad, vagy egyszerűen csak alkalmazd!

1.,Autó, repülő vagy egyéb utazási eszköz? Mindenképpen a vonat, a kerékpár és a hibrid autók a legkörnyezetbarátabb utazási eszközök.

2., Feltétlenül repülővel kell menned? Akkor válassz nappali járatot, a kutatások szerint az éjszakai járatok jobban hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.

3., Ne nyomtasd ki a jegyet, ha már úgyis van okostelefonod, akkor 2 perc alatt lehet olyan alkalmazásod is, amely kezelni tudja a jegyedet.

4.,Minél kevesebb csomaggal utazz! Kevesebb súllyal kevesebbet fogyaszt a repülőd. S most ne gondold azt, hogy majd biztosan az én két kilogrammos cuccom váltja meg a világot. Mert minél többen nem gondoljuk így, annál nagyobb esélyünk van a környezetünk megvédésére.

5., Ne szemetelj! Az utak melletti megállók sem arra valók. Ott is van szemetes, vagy ha nincs, akkor vidd magaddal a hulladékot a legközelebbi szeméttárolóig!

6., Hoppá! Bekapcsolva hagytad otthon az ágyad melletti elektronikus órát? Kár volt, telefonálj az anyukádnak, hogy húzza ki, s máskor indulás előtt tégy mindennel hasonlóképpen! A televízió kis piros pöttye is rengeteg fölösleges energiát fogyaszt el egy-két hét alatt.

7., Hotel! Rengeteg zöld hotel van ma már a világon, s ha teheted, akkor ezeket válaszd. Ha nem, akkor tiltakozz a portán hasonlóan hozzám a napi törölközőcsere miatt, s ne használd el a kis samponokat, mert a kis kiszerelés sokkal gazdaságtalanabb, mint az általad vitt nagyobb. Kapcsold le a lámpát és a klímát, ha nincs szükséged rá, s ne szedj magadnak fölöslegesen a svédasztalos ételekből, nem szégyen többször odamenni, ez a lényege ugyanis ennek az étkeztetési szokásnak.

Az öko hotelek környezetbarát módon üzemelnek. Energiatakarékos villanykörtéket és megújuló energiát használnak, természetes alapanyagú tisztítószerekkel takarítanak, a környékbeli termelőktől vásárolt élelmiszerekből illetve bio élelmiszerekből főznek, és előnyben részesítik a környezetbarát, újrahasznosítható anyagokból készült termékeket.

8., Utazás előtt érdemes tájékozódni az adott ország környezetvédelmi előírásairól, a hulladékgyűjtésről. S persze ott be is tartani ezeket.

9., Vásárolj helyi, környezetbarát termékeket! Sokkal élvezetesebb egy helyi piac terméke, amellyel még a termelőket is támogatod. 

10., Az utazás során összeszedett katalógusokat, szórólapokat ne dobd ki a hazautazás során, egyszerűen csak hagyd ott a szállásodon, persze a porta, vagy tulajdonos engedélyével. Így, akik utánad érkeznek, hasznosíthatják. S sokkal jobb, ha eleve az okostelefont használod ismét, mert akkor nincs szükséged nyomtatott térképre, információs adatlapokra. Manapság már sok turisztikai irodában térképet is le lehet tölteni a telefonra.

11., Minél kevesebb műanyag szatyrot, poharat, flakont használj! Legyen mindig kéznél egy vászontáska, egy környezetbarát pohár és egy kulacs jobb, mint az állandó műanyagos víz vásárlása.

Legyél mindig környezettudatos, ha kell mások helyett is!

Március 15. kicsit másképp

Unod az állami ünnepségeket? Agyadra mennek a koszorúzások, a Kőszívű ember fiai a tévében? Úgy csinálnál valami egészen mást, amivel ugyan tisztelegsz az ünnep és a márciusi ifjak előtt, de nem kell politikusok unalmas beszédeit hallgatnod? Akkor kirándulj, látogass el Kiskőrösre, Petőfi szülőfalujába!

Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor még nem vezetett autópálya Budapestre Szegedről, s el szerettünk volna jutni Székesfehérvárra a szülőkhöz, átvezetett utunk Kiskőrösön. Soltvadkerten megálltunk egy jó fagyit enni, majd vágtattunk át a Kiskunságon, miközben Petőfi szólt hozzánk:

"Nagy sokára egy-egy
Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,
Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva
Komondor csavarog.
Tenger szántóföldek
Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza,
Lefelé hajlanak, kalászaikat a
Nehéz mag lehúzza."

Petőfi Sándor: Kiskunság (részlet)

 

Mire a fagyit elnyaltuk, már Kiskőrösre értünk, s elrobogtunk Petőfi szülőháza előtt. Mai napig bevésődött az út mellett álldogáló, aprócska, nádfedeles, zöld spalettás házikó. Legalább tucatszor mondtam el, hogy egyszer nézzük meg. S egyszer megnéztük. Holott már láttuk, mert gyermekkoromban legalább egyszer elvittek osztálykirándulásra bennünket, a legnagyobb magyar költő szülőházába. Felnőttként azonban egészen más.

90862584

Másként értékeljük a múzeumot, amely nemcsak egy költő indulásának, hanem a XIX. századi alföldi életnek is tanúja volt. A tárgyak, amelyek egy családé, a Petrovicsoké voltak, de sok száz hasonló alföldi családé is lehettek volna. S ma már nemcsak az aprócska ház, hanem egy irodalmi múzeum, s az azt összekötő műfordítói szoborpark is várja a látogatókat. Az irodalmi múzeumban a várostörténeti és Petőfi-emlékmű kiállítás mellett a kedvencem az a rész volt, amely bemutatta, hogyan él tovább Petőfi Kiskőrös és a világ gondolkodásmódjában.  Ezzel szoros összefüggésben álldogálnak a szoborparkban azok a külföldi költők, műfordítók, akik Petőfi verseit más nyelvekre lefordították. Tudtátok, hogy ma már több, mint 50 nyelven olvashatóak a versei? Persze szoborból most még csak alig van több egy tucatnál, de folyamatosan bővül.

A múzeum másik igazán érdekes kiállítása, a Petőfi életéhez vagy életművéhez kapcsolódó képzőművészeti alkotások galériája volt.

S, ha már megálltunk a városban, akkor kicsit még nézelődtünk, s elsétáltunk a Szlovák Tájházba, ahol egy szórólap formájában érdekes felfedezést tettem. Kiskőrösön van egy Közúti szakgyűjtemény. A múzeum kiállítása 1974 óta fedett- és szabadtéren mutatja be az út- és hídépítés, fenntartás relikviáit. Itt található az a gőzúthenger is, mely a "Robog az Úthenger" c. nagysikerű TV film főszereplője volt. Érdemes megnézni élőben is és persze a sok jó színészt felsorakoztató sorozatot is.

https://www.youtube.com/watch?v=0flHiMPt0Ro

Kirándulásunk egyik csúcspontja azonban a Falu végén kurta kocsma volt. Nem, nem verselek ismét, hanem ebédelek, jó kis pandúrlevest a Kurta kocsma étteremben Kiskőrösön, amely tényleg a falu végén van és az ember onnan nem lát mást, mint

"Ott van a délibáb
A láthatár szélén... nem kapott egyebet,
Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt
Tartja a föld felett.
Emerre meg gyérül
A legelő, végre a nyoma is elvész,
Sárga homokdombok emelkednek, miket
Épít s dönt a szélvész."

Petőfi Sándor: Kiskunság (részlet)

Kerekedjetek fel családostól március idusán, s látogassatok el Kiskőrösre, egy jó nap reményében, tisztelegve a költő előtt, aki felpattant abban a kávéházban, elszavalta a híres költeményét és ezzel elindította a változás eseményeit.

 

Az utazások Arany Pálma díjai

A híres GEO magazin csoport egyik tagja, a GEO Saison minden évben tíz alkalommal szán egy egész lapot a legjobb utazási célok bemutatására. Értékes információk, tapasztalatok, kulturális és gasztronómiai érdekesség fantasztikus fotókkal tálalva jelennek meg.

Ez a magazin - maga mögött a komoly utazási tapasztalatokkal - osztotta most ki az utazási Arany Pálma díjakat négy kategóriában: kör- és tanulmányutak; aktív- és kalandtúrák; rövid, városi és élményutak és utazás gyermekkel. A tapasztalt turistákból álló zsűrinek nem volt könnyű dolga, mert a címekért 253 utazás versenyzett ebben az évben.

Korántsem unalmas úti célokról van szó, egyedi és különleges élményekről. Hiszen éppen ez lenne az utazás lényege, kikapcsolódni napozás és strandolás nélkül. :-)

S, hogy melyek lettek a szerencsések? Azaz hova lesz érdemes nekünk is utazást tervezni 2015-ben? Lássuk...

1. kategória: Kör- és tanulmányutak

3. helyezett: Mianmar

Mianmar és Kína között sokáig a határ le volt zárva, csak nemrég óta használhatják a turisták. Az "Old Birma Road", a maga csaknem 1000 km hosszúságával köti össze a két országot. Egykor ezen az úton szállították a teát, a selymet, a jade követ, nemes paripákat és itt haladtak el a segélyszállítmányok is. Az út melletti városokban piacok jöttek létre és kereskedők telepedtek le. A bevállalós turisták ezt az utat járhatják végig Yunnantól Birmaig.

southeast-asian-buddhist-fs

2. helyezett: Andalúzia

Andalúziában a 8. és a 12. század között példátlan tolerancia uralkodott: keresztény, iszlám és zsidó filozófusok, írók és vallási személyek éltek és dolgozta együtt. Az út során a sevillai mór királyi palotában, a cordobai Nagymecsetben és a granadai Alhambra palotában a résztvevők olyan aktuális témákkal foglalkoznak, mint a "Vallás és a racionális gondolkodás", a "szunnita és síita ellentét gyökerei", a "Kabbala és a szúfizmus misztikus hagyományai", "viták a modern etikus viselkedésről és kultúrák harcáról". Ma, amikor a világ ismét vallásháborúk zajától hangos aktuálisabbak ezek a témák, mint valaha. A zsűri nagyra értékelte ezt a sokszínű együttgondolkodási lehetőséget.

andalúzia

1. helyezett: Ladakh und Kasmír

Eldugott völgyek Ladakhban, hegyi átjárók, a zöld Indus-völgy és Kasmír jól ismert helyek, egészen eldugva Ázsiában. Sok-sok utazó, aki Belső-Ázsiát és a Himaláját célozta meg írt róla, vagy készített fotókat, amelyek sokszor köszönnek vissza emlékezetünkben tanulmányainkból. Az utazás résztvevői, korlátozott számban (15 fő) egy könnyűnek nem mondható, de kalandos és fantasztikus látvánnyal ellátott utat tehetnek meg.

első

2. kategória: Aktív- és kalandtúrák

3. helyezett: Guatemala

A hely, ahol már pirkadatkor füstölnek a kémények a falvak főzőhelyein, s az utazók már a bakancsaikat fűzik be.  Hosszú út áll előttük, 1500 méter szintkülönbséget kell leküzdeni 8 óra alatt. A cél vagy egy még működő vulkán kénsárga kráterpereme, vagy az Acatenango 3976 méteres csúcsa, ahonnan fantasztikus körpanoráma nyílik a közép-amerikai fennsíkra. Az éjszakát a helyiek kunyhóiban, vagy egy lófarmon töltik a résztvevők, együtt esznek a majákkal és megismerik szokásaikat.

guatemala-terasse-fs

2. helyezett: Madagaszkár

Egy kaméleon lépked a homokban, vályogházak álldogálnak az út mellett és rizsföldek tarkítják a tájat. Az utazó kerékpárral vág neki Kelet-Afrika legnagyobb szigetének, hogy szoros kapcsolatba kerülhessen a trópusi vidékkel és lakóival. A kerékpáros csapat meg-megáll egy vízesés vagy egy bugyogó gejzír mellett, hogy felfrissítse magát. A túra 18 napig tart, s ezután jön a megérdemelt jutalom, Sainte-Marie szigetén, az egykori kalózlakhelyen.

madagaskar-sonnenuntergang-fs

1. helyezett: Tádzsikisztán

"Bam-i Dunya", azaz a Világ tetejének nevezik az ott élők Tádzsikisztán keleti részének vad hegyvidékét. Jeepekkel döcögnek a turisták a kátyús utakon és kelnek át gyors sodrású folyókon. Tradicionális pamír házakban, jurtákban vagy sátrakban éjszakáznak, majd három napos túrát tesznek a tó körül, amely 1911-ben egy földrengés során keletkezett. Útba ejtenek néhány bazárt, s találkoznak más utazókkal. A bazár szegényes kínálatát a pamíri emberek vendégszeretete pótolja.

fann-mountains-tadschikistan-fs

 3. kategória: Rövid, városi és élményutak

3. helyezett: Lyon ínyenceknek

Az utazás tiszteletteljes főhajtás, a nagy lyoni francia séf, Paul Bocuse előtt, aki 50 éve megszakítás nélkül három Michelin-csillagot birtokol. Ezzel emelte Lyont a francia kulinária csúcsára. Az „Auberge du Pont de Collonges“-ban megkóstolhatjuk a francia elnök tiszteletére kreált fekete szarvasgombás levest, vagy a sertés húgyhólyagban főzött híres francia bresse tyúkot.

footbridge-lyon-frankreich-fs

2. helyezett: Velence vitorlással

Aki nemcsak a milliók által látogatott Szent Márk térre, a Sóhajok hídjára vagy a Canale Grande-ra kíváncsi, annak Mauro Stoppa halász és szakács kínál a saját vitorlásán egy élménytúrát. Ismeri a friss halpiacokat és az eredeti velencei recepteket. A hajó eredetileg halászhajónak épült, így a sekélyebb lagúnákat is be lehet vele járni, miközben készül a finom vacsora a fazékban Mauro Stoppa hajókonyhájában.

venedig-fs

1. helyezett: Athén

Ritka, hogy a zsűri egy aktuális politikai vagy szociális témát támogasson a kiválasztással. Athén esetében mégis ez történt. Olyan városi útról van szó, ahol most kivételesen nem a történelem kapja a főszerepet, hanem a görög krízis elszenvedői. Azok, akik elveszítették a házaikat, akiknek nincs megélhetésük és egészségbiztosításuk. A résztvevők orvosi rendelőket, ételosztókat és hajléktalan szállásokat tekintenek meg, amelynek eredményeképpen esetleg adakoznak, vagy egyszerűen csak megértik a sokat bírált görög helyzetet.

athen-griechenland-fs

4. kategória: Utazás gyermekkel

3. helyezett: Horvátország - Dalmácia

Egy vitorlásnak szüksége van egy zászlóra! A személyzetnek be kell tartania a kapitány parancsait! S mi is az a hajókonyha! Hangzanak el ezek a mondatok, amikor a horvát tengerparton a szülők a vitorlabontás előtt matrózképzést tartanak gyermekeiknek. Dalmácia legszebb partja mellett tesznek kis utakat, amelyek a gyermekek számára egyszerre testesítik meg a kalandot, a kikapcsolódást, a tanulást, az átgondolt szervezést és csapatmunkát. A zsűrinek ezek a szempontok voltak a megnyerőek, amikor a 3. helyezést ennek az utazásnak adták.

horvát

2. helyezett: Lüneburgi puszta - Németország

Az utazás mottója: Az étel útja a földtől a tányérig. A német lüneburgi puszta egyik biogazdaságában szülőket fogadnak gyerkőceikkel, ahol a gyerekek megtanulhatják, hogyan kell gondoskodni a zöldségekről. Vetnek, gyomlálnak, s aratnak, majd este közösen elkészítik a betakarított terményből készült ételt. Ezen az utazáson a gyermekek megtanulhatják értékelni a jó minőségű ételt.

kinder-schubkarre-fs

1. helyezett: Izrael

Sok kérdésre kaphat választ gyermek és szülő egyaránt, ha Izraelbe utazik. Együtt járnak arabok és zsidók iskolába? Hogyan élnek az arab családok Názáretben? S sok hasonló! Az utazáson a szülők és a gyerekek megismerkedhetnek az Izraelben élők mindennapjaival, együtt ehetnek humuszt és bárányt egy arab családdal, ellátogathatnak egy iskolába és megismerhetik a zsidó történelmet. Tanulságos utazásnak értékelte a zsűri ezt az utazási kínálatot.

israel-jerusalem-fs

Remélem kedvet kaptatok valamelyik út megvalósításához!? Sok utazási iroda felvette már programjai közé ezeket a korántsem hétköznapi úti célokat.

Jó utat!

 

 

 

Porcelántúra Magyarországon

A mai design korszakban hajlamosak vagyunk elfeledkezni nagyanyáink étkészleteiről. Szekrényekben porosodnak, nem szívesen vesszük elő, mert nem lehet őket mosogatógépben mosni és persze féltjük is, mert egyetlen darab hiánya már komoly értékcsökkentő tényező a készletben. Miközben a legnagyobb érték a használatuk, ha nem is mindig, de alkalmanként.

Tekintélye van egy herendi étkészletnek, egy Zsolnay tésztás együttesnek

zsolnay

vagy egy hollóházi kávés szettnek.

hollóházi

Elegancia, tradíció, tekintély és tisztelet az, ami mindegyikükből sugárzik. Éppen azok a dolgok, amelyek sokszor elmaradnak a hétköznapokban, a hétvégéken és néha már az ünnepek során is. Nem marad erőnk, vagy egyszerűen csak mellékesnek érezzük, hogy mit és hogyan tegyünk az asztalra. Csak egyszer kell pedig megtapasztalni, milyen egy Zsolnay kávécsészében felszolgált kávé és egy herendi tésztás tányéron kínált sütemény mellett beszélgetni.

herendi

Meg fogtok lepődni! Elegánsabban fogjátok meg majd a csészét, kihúzzátok magatokat, s szégyellitek, hogy miért is nem öltöztetek fel kicsit ünnepibben. Mert ezeknek a porcelánoknak tekintélyük van, s tiszteletet vívnak ki maguknak. Mellettük rögtön egy emlék fog beugrani, eszünkbe jutnak rég elfelejtett családi tradíciók és elegánsabban fogunk viselkedni. Olyan, mint egy estélyi ruha, amelyben egy nő tartást kap, s viselkedése nem lesz hétköznapi.

De szükség van erre? Igen!

Korántsem mindig, de időnként igen. Általában csak arra gondolunk, hogy nekem most lazulnom kell, mert fáradt vagyok. Elég ma a farmer, nem kell a smink, a frizura, s hagyjuk az összetett mondatokat, maradjunk a tőmondatoknál. S végül már azt vesszük észre, hogy ez sem mindig jó, valami másra kezdünk vágyni. Ezért terítsük meg az asztalt egy-egy híres magyar porcelánnal, nemcsak a saját családunk emlékei miatt, hanem magunk miatt is. Próbáljuk ki az érzést!

S, mi az, ami közelebb hozhatja hozzánk a három, ma is gyártott, híres porcelánt? Az egy körút a porcelánok nyomában kis hazánkban. Én minden iskolában kötelezővé tenném, hogy legalább egyik gyárba cipeljék el a gyerekeket. Ha valaki pedig felnőttként nem volt még, akkor itt az ideje, hogy megragadja a családját és ellátogasson Herendre, Hollóházára vagy Pécsre.

Sokszor kritizáljuk saját hazánkat, hogy itt nincs semmi. Nagyon is sok dolog van, de hajlamosak vagyunk a leghíresebbeket elfelejteni. Tudtátok, hogy herendi porcelánt még a Bahamákon is lehet kapni? Vagy azt, hogy a mexikói Szépművészeti múzeum teteje Zsolnay kerámiával van bevonva?

mexikó

S ennél is izgalmasabb, hogy ezek a gyárak látogathatóak, bepillanthatunk a porcelánkészítés titkaiba, megismerhetjük a technikákat, a mintákat, a mögöttük megbújó történeteket. S végül, még magunk is odaülhetünk egy porcelánrózsa készítés erejéig a formázó koronghoz.

Herenden egy egész napot el lehet tölteni a manufaktúra és a herendi porcelán történetének megismerésével. A múzeum, az alapító, Stingl Vince által berendezett első műhelyben kapott helyett, míg az utca másik oldalán, a Porcelániumban mi magunk is filmek és élő bemutatók segítségével pillanthatunk be a porcelánkészítés titkaiba. Készíthetünk porcelánrózsát, vagy kipróbálhatjuk a porcelánfestést, majd a gyárhoz tartozó, Apicius étterem és kávéház herendi porcelánban felszolgált finomságait is élvezhetjük. 

Hollóházára, nemcsak a porcelángyár miatt érdemes ellátogatni, hiszen maga a falu is számos programot kínál, s fekvése (Magyarország legészakibb települése) a kis völgyben is fantasztikus kirándulási célpont. A gyárban a múzeum mellett itt is alkothatunk, a fehér porcelántárgyakra porcelánfestők segítségével egyedi mintáink kerülhetnek fel.

Az ország másik csücskében fekvő, a mediterrán városként is emlegetett Pécs ilyenkor tavasszal, talán a legkorábban kivirágzó város. A régi kis Zsolnay múzeum mellett, mára már ott pompázik a Zsolnay negyed, ahol a látványmanufaktúrán túl, interaktív varázstér, mauzóleum, bábszínház és galéria tiszteleg a Zsolnay család és az örökségüket megtekinteni vágyó látogatók előtt.

Itt tavasz, kiránduljatok el valamelyik porcelánmanufaktúrába és próbáljátok ki néha az asztalotokon is ezeknek a csodás magyar termékeknek a varázsát.

Feleségként nyaraljunk és ne férjezett szingliként!

Szeretem a női magazinokat, mert nő vagyok! S nem szeretem a női magazinokat, ha hülyeségeket írogatnak!

Néhány napja már rágódom egy cikken, amely az egyik neves külföldi női magazinban jelent meg. A téma a mi kell a nőnek kategóriába tartozik. Nem tudom eldönteni, hogy egyszerűen csak fizetnek azért, hogy megint az erős, bátor, egyedül is megállom a helyem nő mintaképét hirdesse, s ezzel tovább mélyítse a férfiak és nők között kialakult szakadékot, vagy csak egyszerűen egy szingli írta, aki valójában párban szeretne mindent csinálni, de nincs kivel és ezért inkább azt javasolja, hogy csináljuk néha egyedül is. Nem, nem a testi érintkezés magányos formáiról van szó. A szerző csupán összeszedte 33 pontban, hogy miért is lenne jó egy nőnek, ha néha egyedül utazna el. S persze semmi gond nem lenne, ha a bevezetőből és a pontok többségéből nem az derülne ki, hogy itt most a párkapcsolatban élő nőkről van szó. Azaz, nyaraljunk a párunk nélkül, szól a felkiáltás 33 érvvel alátámasztva.

girl-491623_640

Na én meg összeszedtem mellé, hogy miért is nem lenne jó nekem, egy párkapcsolatban élő nőnek, ha egyszer is egyedül utaznék el (a férjem nélkül). Ugye a gyermekek nélküli utazás az egy másik kategória, mert arra minden párnak szüksége van, ha megoldható a porontyok biztonságos elhelyezése. De itt valami másról van szó!

Mielőtt belekezdünk, van egy fontos mondat, amely a szerzőnek is lehetne bizonyos pontokon az ars poeticája, de most legyen inkább az enyém: Az ember társas lény! (Már Arisztotelész is tudta, bár nem feltétlenül a férfi-nő kapcsolatok viszonyában vizsgálta a kérdést.)

Akkor nézzük is az érveket (dőlt betűvel) és a kritikát (normál betűvel) az utazzon egy nő egyedül téma vonatkozásában.

1., Mi sokkal nyitottabbak vagyunk mások felé, ha nem utazik velünk a szerelmünk, a barátnőnk, az anyukánk, stb.

Ez a mondat igaz lehet, ha társkereső útra megyünk, a célunk pedig megtalálni a nagy őt. Ugyanakkor nagyon is bátornak, mondhatni acélosnak gondolhatja a férfi azt a nőt, aki egyedül lovagol a kenyai szafarin. Annyira acélosnak, hogy meg sem próbálja megközelíteni.

2., Átélhetjük, hogy mi egyedül is tudunk boldogulni, néha jobban, mint kettesben.

Miért is van erre szükség? Nem akarok egyedül boldogulni. Azért van mellettem a párom, mert együtt szeretnénk boldogulni. Együtt könnyebben találjuk ki, hogy most jobbra vagy balra kanyarodjunk Rómában, meg úgy általában az életben.

3., Egy intenzív utazás lesz, magaslatokkal és mélységekkel.

Az utazások során jobban szeretem a magaslatokat, mint a mélységeket - lelki szempontból legfőképpen. Egyedül biztosan hamarabb kerülnék a mélybe.

4., Bátrak vagyunk.

Akinek gyermeke van, vagy munkája, vagy tett egy nagy lépést, esetleg többet is az életben, annak nem egy utazás fogja bebizonyítani, hogy bátor, mert mindez már bebizonyította.

5., Leküzdjük a félelmet.

Nem tudnék ehhez mást hozzáfűzni, mint az előző pontban írtakat.

6., Nem kell kompromisszumokat kötnünk.

Á, sehol, se a repülőn, se az autóúton, se a szállodában. Ha egyedül megyünk, minden úgy mozog majd, ahogyan akarjuk. Igen, ha mi leszünk Sylar a Hősök című filmből női kiadásban.

7., Végigolvashatjuk a könyvünket.

Valóban sok időnk lesz, amikor senkihez nem tudunk szólni, de miért nem lehet egy csöndes tengerparti délutánon két nyugágyon két könyvet befejezni együtt a párommal?

8., Nem leszünk csalódottak - legalábbis nem az útitársunk miatt.

Akit egyébként 5, 10, 15 vagy még több éve ismerünk. Ugyanis legyen az a férjem, vagy a családom, vagy a barátaim akivel utazom, ismerem őket. Tudom mik a gyengéik és az erősségeik. S megtanultam alkalmazkodni, úgy, ahogy az még nem fáj. Ja, hogy manapság kevesen tudnak alkalmazkodni? Igen, ez a mai társadalom egyik legnagyobb hibája.

9., Jobbra vagy balra? Szabadság viszályok nélkül.

Nemcsak a szabadság alatt, de akkor különösen kell alkalmaznunk a "lesz...om" kategóriát. Ráérünk, nem késünk el sehonnan, ha jobbra megyünk a bal helyett. Minden kijavítható, sőt ...

10., Még egy kicsit keresgélni? Egy nappal továbbmaradni a helyes kis hotelban? Gyorsan felrohanni a hegyre a napnyugtát megnézni? A saját tempónkat élni.

S ezt miért is csak egyedül lehet megvalósítani? Ma én szeretnék naplementét nézni a saját tempómban, holnap meg a férjem akar rohanni csillagászkodni. (Egyébként ez is csak megbeszélés kérdése, első utazásaink során nekünk is egymásra kellett hangolni az igényeinket, de sikerült és mindenki boldog.)

11., Függetlennek érezhetjük magunkat.

Én most is annak érzem, itthon, házasságban. Azt csinálok, amit akarok, mármint az erkölcsi és jogi keretek között. A férjem nem korlátoz semmiben.

12., Egyedül leszállni valahol a világban egy repülőről, egyedül sétálni ismeretlen tájakon - s nem érezzük majd hosszúnak.

Ettől lennének csak igazán félelmeim. Nekem szükségem van arra, hogy valaki mellettem biztonságot adjon.

13., Kicseréltnek, újnak érezhetjük magunkat.

Ez nem érv, hiszen ez nem egyedüllét kérdése.

14., Nyitva áll a világ számunkra.

Nem akarom ismételni magamat, de szükséges. :-) Ha én búvárkodni akarok, de a párom, vagy a családom nem, akkor én elmegyek, ők pedig keresnek egy másik programot. S a világ ekkor is nyitva áll.

15., A világ tele van lehetőségekkel. Milyen lenne itt maradni? Milyen lenne itt egy kávézót nyitni?

A kijelentés teljesen igaz, a vágy pedig akkor is rajtam (rajtunk) van, ha párban utazunk. Nem tudnám megszámolni, hogy hányszor akartunk odaköltözni, ahol éppen nyaraltunk. Együtt, csak mi ketten!

16., Agyő mindennapi rutin - Nem kell együtt lennünk azzal az emberrel, akit ugyan szeretünk, de már pontosan tudjuk, hogy mit ken reggelente a zsemléjére.

Ha unjuk a másikat, akkor miért is vagyunk vele?

17., Barátokat találhatunk egy életre vagy éppen csak pár órára.

Barátokat találni - ezzel semmi gond, de a pár órás barátság, azt hiszem az nem barátság. S nincs is rá szükség egy jó házasságban.

18., Megtalálhatom a nagy szerelmet vagy egy kicsit.

Ezzel kezdtem! Ha valaki szingli és társkeresés céljából utazik, annak ez a tökéletes érv az egyedül utazás mellett. De egy feleségnek?

19., A többiek magányosnak és rászorulónak tartanak, mert egyedül utazol? Vagy trendinek látják? Ez csak hozzáállás kérdése.

Amennyiben egyedül él, úgy bátornak tartom, amennyiben párkapcsolatban úgy meg azt gondolom, hogy nem érzi jól magát abban a kapcsolatban.

20., Mi az izgalmasabb? Egy előrelátható (unalmas, kiszámítható) kétfős étkezés, vagy egy olyan vacsora ahol kíváncsi tekintetek kereszttüzében vagyok?

Nekem egy olyan vacsora, ahol megoszthatom az élményt azzal, akit szeretek, s kíváncsi tekintetek kereszttüzébe kerülök, mert sugárzom a boldogságtól, jól nézek ki, biztonságban érzem magam egy erős férfi oldalán.  (Néhány hete volt részem benne, s jelentős túlsúlyom ellenére csak pozitív tekinteteket kaptam, mert együtt sugároztunk.)

21., Újra felfedezhetem a saját ritmusom.

Nemcsak a nyaraláskor kell a saját ritmusomban élni. Ugyanis a harmónia része, hogy mindig a saját ritmusom adja a keretet a tevékenységeimhez. Mindannyian tudjuk mi történik, ha beesik egy váratlan dolog és a megszokott 25 perc helyett csak 10 percünk marad egy dologra. Stressz. Ez nem a mi ritmusunk, de kellő szervezéssel ki kell alakítani a mindennapi ritmusunkat. Meg kell ismerni önmagunkat, a környezetünket. Mire mennyi idő kell? Mit mikor kell elkezdeni?

22., Szabadnak érezhetjük magunkat.

A 11. pontban is ezt írta a szerző és én meg itt is ugyanazt gondolom. Jó, oké, a függetlenség és a szabadság vékony határmezsgyéjén lehetne filozofálni, nem?

23., Szabad vagyok.

Igen, én is. Itthon is, nyaraláskor is, egyedül is és együtt is másokkal.

24., S ha én szabad vagyok, akkor jobban tudok ismerkedni.

Ez igaz, de akarok ismerkedni?

25., Rendbe tehetem a saját gondolataimat és érzéseimet.

Nagyon fontos mondat, szükséges, ahogyan a lakást is rendbe rakjuk, úgy a fejünkben és a szívünkben is rendet kell néha tenni. S miért ne lehetne egy nyaralás alatt egy nap, vagy egy fél nap, amikor én rendezgetem a gondolataimat, a férjem pedig borkóstolóra megy? Ettől még este jól esik együtt megnézni a naplementét.

couple-649607_640

26., Spontán dönthetek!

Csak én érzem úgy, hogy vannak visszatérő gondolatok? Olyan, mint egy jól megszerkesztett marketing előadás, ahol mindig visszatér a fő cél, vegyél meg!

27., Megismerkedhetem az adott ország lakóival.

Miért könnyebb a szerző szerint ismerkedni, ha az ember egyedül megy nyaralni? Egyébként kiválóan alkalmasak erre a házigazdás szállások. (Korzikán élveztük ezt a legjobban!)

28., Ha egyedül utazik egy nő, akkor szélesedik a látóköre, a világ, mások és önmaga irányába is.

Ha nem egyedül utazik, akkor is. Ez sem érv.

29., Hagyom magam sodródni kedvem szerint.

S újra a jó öreg marketing fogás, skandáljuk, hogy csináld azt, amihez kedved van. Mi lenne, ha mindenki azt csinálná? Egyébként pedig nektek megtiltja a férjetek, hogy néha hagyjátok magatokat csak úgy sodródni? Nekem nem!

30., Én döntöm el, hogy mikor, hová, hogyan, miért utazom.

S párban nincs szavazati jogom? Szabadság, függetlenség, döntési lehetőség - ezek ismeretlen fogalmak egy európai nő számára, aki párkapcsolatban él? Sok európai országban jártam már, de nem láttam sehol, hogy a kecskékkel lennének a nők egyenlőek. Biztosan van ilyen ország, de nem az öreg kontinensen.

31., Gyakorolhatjuk az öngondoskodást: nemet mondhatunk a nyomulós pasiknak, akkor megyünk aludni, amikor fáradtak vagyunk, s csak magunkra vethetünk, ha lenyúlnak bennünket.

Mivel a párkapcsolat kompromisszumokra épül, s a megfelelő partner megérti, ha valamihez nincs kedvünk, akkor ez a pont értelmetlen.

32., Az egyedül véghezvitt nyaralás segít öntudatossá válni.

S még mennyi minden segít öntudatossá válni. Annyira, hogy a végén egyetlen pasi sem mer közel jönni, mert messziről sugárzik a fene nagy öntudatosság.

33., Erősebben jövök vissza.

S még depressziósabban, mert annyira rossz volt egyedül. Hiányoztak az esti beszélgetések, hiányzott, hogy valaki segítsen lefordítani az étlapot, hiányzott az ölelés a tengerparton, hiányzott a biztonság, amit a férjem jelenléte ad.

Ja, s nem volt hiány aggódásban, hogy vajon ő hogyan boldogul otthon egyedül.

Egy szó, mint száz, én feleségként nem szeretnék szingliutazást csinálni. Lehet velem vitatkozni!

 

 

Glamping, az új utazási trend

Mi történik, ha találkozik egymással két olyan szó, mint a glamour és a camping? Semmi, ha nincs egy mögöttes igény a kettő ötvözésére. Szépséges ragyogás és természetközeli nyaralás. Ez a két igény hozta létre a legújabb utazási trendet, a glampingot.

Hölgyeim, mostantól kezdve a kempingezés már nemcsak a komfort nélküli sátrazásról szól, hanem egy kényeztetésről is, amelynek eredményeképpen a természethez közel ragyoghatunk.

Én sokszor voltam már úgy, hogy szívesen mentem volna el pár napra messze a civilizációtól, nyugodt környezetbe, ahol csak mi vagyunk a Férjemmel és a természet. Ő hódolhatna nappal a természetfotózásnak, éjjel a csillagászatnak, én pedig kényeztethetném a testem és persze írhatnám könyveim valamelyikét. Egy dolog tartott ettől vissza, hogy az igazán természetközeli helyeken nincsenek kényelmes hotelek, s legyen ez a vétkem, de én már nem tudok komfort nélkül élni. S akkor véletlenül ráakadtam egy érdekes ajánlatra a Justaway.com oldalán.

Kényelmes szállás, idilli környezet, állatmegfigyelés, vízi sportok, vagy egy egyszerű virágfürdő a "semmi" közepén felállított jakuzziban. S mindez egy nagyszerű tóvidéken Lengyelországban, a Mazuri-tóhátságban, Glendoria közelében.

agroturystyka_przy_jeziorze_large_600x398.jpg Fotó forrása www.glendoria.pl


 Itt él a világ legnagyobb fehér gólya populációja, fészkeiket, és számos más vándormadár költő- és élőhelyét lehet közvetlen közelről megfigyelni luxus katonai sátrakban.

namiot_outside_large_600x398.jpg Fotó forrása www.glendoria.pl


 Kétszemélyes, kényelmes ágyak, akárcsak egy luxus szafarin.

glamping_namiot_3_large_600x398.jpg Fotó forrása www.glendoria.pl


 Saját fürdőszoba, folyó vízzel, ahol csak a fák látnak be.

lazienka_n5_large_600x398.jpg Fotó forrása www.glendoria.pl


 Terasz függőággyal, látképet nem zavarja semmi és senki.

glamping_namiot_ognisko1_large_600x398.jpg Fotó forrása www.glendoria.pl


 Jakuzzi a rét közepén, masszázs egy kis közeli faházban és számos választható kiegészítő szolgáltatás.

pensjonat_nad_jeziorem_z_basenem_mazury_large_600x398.jpg Fotó forrása www.glendoria.pl


Ez egy jó kis glamping!

S miután rákerestem, kiderült, hogy ez manapság a legújabb utazási trend az olasz Alpoktól a Panamákig. A kempingekről szóló oldalakon már külön fejezeteket szánnak a glampingnak és a szafarik is kezdenek ebbe az irányba elmenni.

Azt hiszem mi hamarosan kipróbáljuk, s természetesen beszámolok majd itt róla, de aki már próbálta, s van kedve megosztani az élményeit velünk, az ne fogja vissza magát.

Jó utat a glampingra!

 

Országok, ahol nem szabad kórházba kerülni a nyaralás alatt

Betegnek lenni mindenkor rossz, de nyaralás alatt különösen. S ha olyan helyen tartózkodunk, ahol az egészségügyi ellátás minőségi színvonala alacsony, akkor igazi rémálommá válhat az utazás. Tudtátok, hogy a világon minden második országban hiányos az egészségügyi ellátás? Az International SOS szervezet folyamatosan figyelemmel kíséri a világ országai egészségügyi ellátórendszerét és elkészíti az aktuális rizikótérképet.

egészségügyi térkép

A térkép itt letölthető, olvasható, nagyítható pdf formátumban.

A térkép és az International SOS szervezet kimutatásai érdekes eredményeket mutatnak.

A világ 36 országában extrém rossz az egészségügyi ellátás, csaknem 100 országban pedig a határértékén mozog.

Az USA-ban, Kanadában, Új-Zélandon, Ausztráliában és Japánban nincs semmilyen egészségügyi kockázat.

Az egészségügyi térképen pirossal jelölt országokban a legrosszabb a helyzet. Itt elsősorban olyan háborús övezetekről van szó, mint Szíria, Afganisztán, Belső-Afrika, Haiti, Észak-Korea, Kelet-Timor, Bhután. Ezek az országok nem is igazán turisztikai célpontok, de nem is ajánlott nyaralást tervezni. Ezekben az országokban nincs sürgősségi ellátás, alig, vagy egyáltalán nem működik a mentőszolgálat és nincs fogászati ellátás. Magas az élelmiszerek és az ivóvíz fertőzésveszélye, s ennek következményeként a tífusz, a kolera, dengue-láz, malária eshetősége.

A térképen narancs színnel jelölt országok, mint Egyiptom, Mongólia, Tanzánia, Nepál, Srí Lanka, Burma, Kambodzsa, Laosz, Kuba, Jamaica, a magas kockázattal bíró országok egészségügyi szempontból. Ilyen országok azonban Európában is vannak: Albánia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó. Kellő előkészületekkel és az ott töltött időszakban a megfelelő figyelemmel kivédhető az egészségügyi kockázat, lényeg, hogy ne kerüljünk kórházba.

A sárgával jelölt országokban közepes az egészségügyi kockázat, s itt jönnek meglepetések: Lengyelország, Törökország, a Balti államok, Ciprus, Horvátország, Románia, Bulgária, Marokkó és Tunézia. Ugye milyen érdekes? A nemzetközi szervezet nem tartja megfelelőnek az egészségügyi ellátást sem ezekben az országokban.

S akkor kik is a zöldek? Azaz hol érezhetjük magunkat leginkább biztonságban egészségügyileg?

Nyugat- és Észak-Európa országai, USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és Japán. Érdekes, hogy az International SOS szerint Réunion, egy aprócska sziget az Indiai-óceánban és Izrael szintén ebbe a biztonságos kategóriába került.

A fentiek tükrében a legfontosabb utazás előtt tájékozódni a célországban érvényes egészségügyi kockázatokról, illetve arról, hogy milyen az egészségügyi ellátás. Legyen nálunk mindig az ország készpénze, s az ott használható hitelkártya, amely gyorsan kihúzhat bennünket a bajból. A legfontosabb pedig, hogy rendelkezzünk érvényes utasbiztosítással az adott célpont vonatkozásában.

 

Tökéletes célpontok második nászútra

Éreztétek a nászutatok után, hogy úgy elmennétek újra nászútra? Újra csak egymásnak élni, újra megengedni magunknak olyan dolgokat is, amit máskor nem? S újra átélni az önfeledt szórakozás élményét?

Igen, én már éreztem ezt, sőt többször is érzem talán, mint kellene. Legszívesebben mindig nászútra mennék. Fiatalok voltunk, kevésbé aggódtunk dolgokon, nem beszéltünk a távoli jövőről, egyszerűen csak élveztük a napokat. Elhatároztuk, hogy nem spórolunk, mert mi ezt most megérdemeljük és persze nem számoljuk a kalóriákat, mint az esküvő előtt.

Ma már, 12 év házasság után kicsit nehezebb hátrahagyni mindent, s mindenkit. Nehezebb nem gondolni arra, hogy talán jobb lenne nyugdíjas éveinkre spórolni, s nehezebb kizárni a külvilágot, az aggodalmat.
DE, meg kell tenni. Higgyétek el, hogy szükség van rá időnként. Csak ketten, kötelezettségek, korlátok, aggodalmak nélkül. S olyat is megtenni, amit máskor, egy szimpla nyaraláskor nem lehet.

Felborzoltam a kedélyeket? Akkor nézzük, hogy én hova is mennék második nászútra, persze egy-egy jó okkal indoklom mindegyik döntésemet. Válasszatok kedvetekre ebből a nászutas bőröndből, vagy valósítsátok meg mindegyiket, az élet szerencsére hosszú.

Seychelle-szigetek

Édenkert az Indiai-óceán közepén, homokos tengerparttal, korallzátonnyal, fantasztikus élővilággal. S, hogy miért? Mert itt ismét csak egymásra figyelhetünk, kettesben lehetünk, éppen úgy, mint Ádám és Éva a Paradicsomban. Még ha nem is egy kis hotelben lakunk, a szigeten találunk olyan helyet, ahol csak mi vagyunk. Azért a nagy romantika mellett csodáljuk meg a hét nemzeti park egyikét és másikát is, s persze a világ legnagyobb atollját. Nem véletlen, hogy az angol Vilmos herceg és Katalin hercegné is itt volt nászúton, király(i) választás.

seychelles_naszut2

Amalfi-part, Olaszország

Miért utazzunk a fél világon át, ha Európában a Dolce vita vár bennünket? Foglaljunk egy kis hotelban szállást, reggelizzünk a tengerre néző erkélyen, bolyongjunk a történelmi épületek között, hódítsuk meg a sziklákat gyalog és kanyarogjunk a szakadék mellett egy bérelt autóval. Ja és ne felejtsünk el kendőt kötni a fejünkre és hatalmas napszemüveget tenni!

amalfi

Párizs

A város, ahol bármit felvehetsz, bármikor, bármit megtehetsz (természetesen a jogszabályok határain belül), hódolhatsz a művészeteknek és a kulináriának. Együtt fedezni fel a crépes suzettes narancsos illatát, eszmét cserélni Leonardo da Vinci vagy Rodin művészetéről, hűsölni az óriási városi parkok eldugott sarkaiban, s szabadnak lenni, ahogyan Ady, vagy Munkácsy egykoron.

Montparnasse_torony1

New York

Minden képzeletet felülmúló város egy európai ember számára. Olyan mértékekkel mérnek, amelyet innen nehéz elképzelni. Legyen az épület, park, vagy hamburger. Minden "mega" minősítésben utazik. S mi is, ha arra vágyunk, hogy egy picit belépjünk a filmek világába (Hány New Yorkban játszódó filmet is néztetek meg mostanában?), sétáljunk az "újdonsült" férjünkkel a Central Parkban, beüljünk egy sárga taxiba vagy betérjünk a Tiffany-hoz. Mega szerelem egy mega városban.

new_york_iconic

Florida

Ideális célpont a téli nászútra, hiszen télen is 25 fok körül van a levegő Floridában. Itt kedvünkre bulizhatunk a nagy party-városban, Miamiban, vagy romantikus kirándulásra mehetünk a Florida-Keys korallzátonyra. Kevésbé leszünk kettesben, de ketten élvezhetjük Florida előnyeit.

Miami-Florida-USA-3 (Small)

Dél-Afrika

Az egyedülálló természet és a nagyszerű strandok mellett olyan élményekben lehet részünk közösen, mint a szafari, vagy a sátras éjszakázás a szavanna közepén. Kalandos lesz, nem kétség. De élvezhetjük közben a dél-afrikai szőlőhegyek nedűjét és az afrikai égboltot is.

afrika

Kükladok - Folegandrosz

A görög szigetek mindig zsúfoltak, turisták, nászutasok keresik itt Aphroditét, a szerelem és a szépség istennőjét. Holott az egyik kicsi szigeten mi magunk lehetünk férjünk istennői. A Kükladok szigetcsoport kevésbé népszerű tagja Folegandrosz szigete, amely egy nyugodt része a görög szigetvilágnak. Csöndes hotelek, kis éttermek, fantasztikus tengerpart, hajóbérlés, búvárkodás, minden, amit igazán lehet kettesben élvezni.

folegandrosz

 

Hajóút a Földközi-tengeren

Minden reggel másik kikötőben és másik nő/férfi mellett ébredni! Aajjaj ez nem nászút, hanem válás lenne. :-)

Kezdjük újra! Minden nap másik várost felfedezni, minden este egy újabb nemzet gasztronómiáját megkóstolni, lebegni a Földközi-tengeren, élvezni a tengerjárók luxusát, ez sem lenne ám egy utolsó nászút, ugye? Kevésbé leszünk kettesben a hajóra zárt több száz ember miatt, ezt gondoljuk át azért, még az indulás előtt.

hajóút

Közeledik a házassági évfordulótok? Régen élveztétek egymást kettesben? Szeretnétek újra fogadalmat tenni egymásnak? Nincs jobb lehetőség rá, mint választani a fenti célpontokból és útra kelni.

Jó utat és ha visszajöttetek, akkor számoljatok be róla nekem.

 

 

süti beállítások módosítása