A cseh főváros szívem csücske marad, amíg csak élek. Ide mentünk el férjemmel - aki, akkor még nem a férjem volt - első közös utunkra. Azt hiszem itt dőlt el minden! Az, hogy tudunk együtt gondolkodni, tudunk együtt élni, s tudjuk élvezni az életet közösen. Prágában bontakozott ki először az utazások iránti közös szerelem, amely azóta csak még jobban elmélyült. Imádtuk a középkori városrészeket, az Arany utcácskát, a Károly-hídat, a Vencel teret, az erotika múzeumot, a Hradzsint, a csillagászati órát a Városháza önmagában is különleges épületén. A várossal együtt fedeztük fel egymást és ezért talán mindennél jobban tetszett Prága is.

Eltelt 13 év, s a sok-sok utazási célpont - amelyek vágyaink listáját ékesítik - közül az egyik Prága, újra.

Ellopni néhány napot egy hétből és Prágába repülni - ez a terv. S mi az, ami a középkori Prága mellett, állandóan megújulni vágyó személyiségünket felborzolhatja a cseh fővárosban?

Az a gasztronómia, a tradicionális termékek modern köntösben és megtalálni a helyet, ahonnan Prága a legszebb arcát mutatja.

Összeszedtem hát Prága legmodernebb kínálatát:

Jól aludni és jól ébredni, azaz melyek a legújabb trendek a prágai hotelkínálatban?

1. A Hotel Josef-et 2002-ben ért árvízi katasztrófa igazi modern, design hotellé tette. Hogyan? Eva Jiřiná, a híres cseh építészt kérték fel a hotel átépítésére. Sok üveg, pillangók és design elemek pár hónap alatt kívánatossá tették a Hotel Josef-et. Két fő céljuk, hogy a vendég jól aludjon és kiválóan reggelizzen, mielőtt elindul felfedezni Prágát. Saját pékségükben már hajnaltól szorgos kezek készítik a friss kenyereket és péksüteményeket, amelyeket kérésre szobánk teraszán szervíroznak.

2. Száz év, art déco és cseh kubista bútorok az Art Nouveau Palace Hotelben. Az art déco stílus luxus kiadásban jelenik meg ebben a száz éves prágai hotelben. A cseh bútorművészet remekei mellett márvány fürdőszobák és kifinomult, elegáns gardénia veszi körbe a hotel lakóját teljesen elfogadható áron.

3. Az Icon Boutique Hotel kicsi, fiatal, de csendes, udvarra néző szobáival, a modern trendeket követő belső építészeti megoldásaival és zseniális konyhájával a legjobb boutique hotelnek számít manapság Prágában. Megfizethető és belvároshoz, állomáshoz közel eső fekvésével egyre népszerűbb.

Enni, kávézni és mindezt élvezni Prágában - a legnépszerűbb helyek kedvező árakkal:

1. A Cafe Slavia asztalai mellől nemcsak a Moldvát, hanem a középkori város legnépszerűbb pontjait is szemlélhetjük egy kávé és egy tradicionális cseh sütemény mellől. Majd magunkkal vihetjük az újabban kínált kézzel készített pralinékat is.

2. Ismét a kubizmus, az art déco és a szecesszió megújult példája a Grand Cafe Orient, amely egy népszerű, a Fekete Madonnához címzett épület első emeletén nyitott újra csaknem 80 év után. Isteni náluk a hagyományos cseh profiterol.

3. A nyitott konyhájú modern Cest büfében szemmel tarthatjuk, hogy mi is kerül a tányérunkban és közvetlenül meg is köszönhetjük a szakácsnak, aki az asztalunkhoz hozza a hazai marhából és a rézüstben készült köretből álló menünket. 

Design a cseh termékpalettán és emlékbe otthon:

1. Preciosa - a cseh üvegműves üzem kb. 100 km-re fekszik Prágától. Különleges kristálygyöngyök, ékszerek és csillárok készülnek itt. De korántsem kell ide utaznunk, mert Prágában is megtaláljuk az üzletet, ahol meglephetjük magunkat e becses cseh termékkel.

2. Az ARTEL üzletében Karen Feldman a San Franciscoban született üvegművész modern ötletekkel és tradicionális iparművészeti elemekkel ötvözött termékeiben gyönyörködhetünk. Több üzletét is megtaláljuk Prágában, ahol elkápráztató poharakat és tálakat vihetünk haza, persze csak jól becsomagolva. 

3. Sima formák, sokféle szín - ez lehetne a BOTAS 66 tornacipők jelmondata. Magas minőségű, kézzel készült cseh termékről van szó, amelyre csakis Prágában tehetünk szert.

4. Egy kis cseh üzem nagyszerű noteszei, borítékjai és könyvborítói lehet az új őrületünk, ha betévedünk a prágai Papelote üzletbe.

+1 újdonság, ami nem szép ugyan, de annál nagyobb élményt nyújt:

Ugyan Prága tv tornya nem nyerne a város legszebb látnivalója versenyben, de mindenképpen elviszi a város legmagasabb épülete címet. Ezzel kinyitva a lehetőséget, hogy innen tekintsünk le a középkori városra, vagy ....

Vagy ágyból, párnák közül gyönyörködjünk benne. Ugyanis a tv toronyban van egy egyszobás hotel. Igazi luxus 70 méterrel a föld felett.

Jó utat Prágába!

Mindenki szomjazik a kalandra, vágyik egy kis adrenalin fokozásra. Valljuk be, jól esik néha a veszélyt keresni, persze jó ha van rajtunk egy biztosító kötél. Az elmúlt hónapokban csak nyugodt utazásokat ajánlottam itt a blogon 2015 nyarára, de most egy olyan kalandra invitállak benneteket, amely garantáltan éltre szóló.

Elsőként üssétek be a GPS-be, hogy Ontario tartomány, Kanada. A Nagy-tavak közül is a legnagyobbhoz, a Felső-tóhoz utazunk. Adrenalin pörgés indul, kamerákat bekapcsolni, kalandra fel.

1. kaland: Lábunk alatt a mélység

© 2015 Ontario Tourism Marketing Partnership Corporation

 Ez Kanada leghosszabb függőhídja az Eagle-Canyonban. A 200 méteres hosszúság bizonyára nem tűnik soknak, de a kicsit mozgó, alátámasztás nélküli, sziklás, erdős szakadék felett átívelő hídon megváltoznak a mértékek. A panoráma páratlan, de akinek tériszonya van, az jobb, ha inkább alulról néz felfelé.

2. kaland: Medvevacsora

A Felső-tó mellett található Pukaskwa Nemzeti Parkban lakik a legtöbb fekete medve. S, hogy ebben az erdőben nemcsak sétálni lehet, hanem akár egy éjszakát is eltölteni, nos az felér egy bátorságpróbával, amelyből nem biztos, hogy győztesen kerülünk ki. Mindenesetre vigyünk magunkkal egy kosarat mindenféle ínyencséggel, mert a fekete medvék is szeretik a finomságokat.

© 2015 Ontario Tourism Marketing Partnership Corporation

 3. kaland: Farkaskaland

A tavak mellett utazgatva tehetünk kitérőt az Algonquin Nemzeti Parkba, ahol addig a pillanatig, amíg csak a csoportot vezető vadász utánozza a ritka kanadai erdei farkas üvöltését, egy burleszk filmnek érezzük a túrát. De abban a pillanatban, amikor az álüvöltésre megérkezik a válasz a lemenő napban felsorakozó falka részéről, akkor a szívünk hirtelen a nadrágunkban kezd dobogni.

© 2015 Ontario Tourism Marketing Partnership Corporation

 4. kaland: Lebegés a város felett

Torontóban a több, mint 500 méter magas CN Tower több szinten is kihívások elé állítja a turistákat. Üvegpadló, panoráma étterem és külső megfigyelő terasz hívogatja azokat, akik egy könnyed kalandra vágynak, de az igazi bátraké lesz a legnagyobb jutalom. Kötélen függhetnek és a terasz szélén lépkedve csodálhatják Torontót.

© 2015 Ontario Tourism Marketing Partnership Corporation

 5. kaland: Gyomorpróbáló túra a  Niagaránál

A Niagara vízesést rögtön három különleges módon is megcsodálhatja a látogató, anélkül, hogy egy pillanatig is a földön állna két lábbal. Elsőként egy helikopter teszi próbára a gyomrunkat, amikor egészen sok nézőpontból mutatja meg a világ talán legszebb vízesését. A helikopter leszálláskor egy kötélvasút állomásánál tesz ki, ahonnan a vízesés felett lebeghetünk oda-vissza. S, ha még nem hiányzik a biztos talaj a lábunk alól, akkor egy olyan motoros csónakra ülhetünk, amely felveszi a harcot a vízesés örvényeivel és beküzdi magát az áramlatok kellős közepébe.

© 2015 Ontario Tourism Marketing Partnership Corporation

S, végül a jutalmunk egy életre szóló kaland lesz Kanadában.

A kalandos világ mellett persze Ontario tartomány még ezernyi látnivalót kínál, amely az Ontario Travel alábbi, hangulatos kisfilmjéből ki is derül.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=zCbWXZFbPDU[/embed]

A téli hónapok legkedvesebb elfoglaltsága a barátok vendéglátása. Villantani valami különleges ételt, venni egy-két új konyhai kütyüt, egy jó asztalterítőt, betenni egy jó kis zenét és máris szebbek a ködös napok. Élvezem, de időnként szorongok is. Minden jó lesz? Minden ízleni fog? Jól érzik majd magukat? Élvezik majd nálunk az Élet sóját? Legutóbbi szorongásomat egy borválasztás okozta, amikor férjem nem lehetett velem a bevásárláskor. Éppen ezért kapóra jött neki ebbéli tudatlanságom és előző este elővette az összes létező boros könyvét, hogy megfelelő módon készítsen fel engem a másnapi választásra. A gyorstalpaló tanfolyamon sok érdekes dolgot tudtam meg, s arra gondoltam, miért ne adjam tovább nektek, hiszen mindenkinek jól jöhet ez az ismeretanyag.

Vágjunk bele szaporán, s lássuk a 10 legfontosabb szabályt a melyik ételhez, melyik bor illik kérdéskörben:

1. A bor és a húsok: a sült vörös húsokhoz leginkább a vörös bor illik (pl.: Cabernet Sauvignon), míg a szárnyasokhoz a fehérbor (pl.: Cabernet Blanc). - Eddig gondolom mindenkinek ment. Ugyanakkor itt fontos szabály, hogy minél fűszeresebb egy sült, annál testesebb és erőteljesebb bort kell választanunk.

2. A bor és a halak: A halakhoz legjobban egy fehér burgundi vagy egy könnyű citrusos aromájú rizling passzol.

3. A bor és a sajtok: A lágy sajtoknak könnyű borra van szüksége, például egy gyümölcsös, kissé savas, friss újborra. Egy erőteljes sajt egy testes borral harmonizál leginkább, mint például egy Shiraz. Fontos figyelni azonban arra, hogy a sajtokhoz választott vörösbornak savszegénynek kell lennie. A túl száraz fehérborok elfedik a sajt ízét, míg az édes borok felerősítik a sajtok erőteljes, sós aromáját.

4. A bor és a grillek: A grillezett, marinált húsok rostélyos ízéhez legjobban egy olyan testes, száraz bor harmonizál, mint egy barrikhordóban érlelt Chardonnay vagy egy kissé lehűtött Shiraz.

5. A bor és a wok: A gyömbér és chili csípősségét leginkább egy gyümölcsös rizling tudja ellensúlyozni. Egy kevésbé csípős ázsiai ételhez legjobban könnyed, egzotikus zamatokat felvonultató fehér bor illik, pl.: egy száraz Sauvignon Blanc.

6. A bor és a főzés: Mi illene jobban egy borhoz, mint önmaga? Azaz a főzéshez mindig azt kell felhasználni, ami később az asztalra kerül az elkészült ételhez. Nincs kompromisszum! Igaz, ami igaz, egy drága Bordeaux-iért a szívünk fáj majd, amikor a lábasba öntjük, de lelkünket legyezgeti majd az így készült étel sikere.

7. sav X sav = sav²: A savakat és az édes ízeket illetően három egyszerű szabály létezik: 1., Az ételek és a bor savassága megsokszorozzák egymást. 2., A főétel és a bor között elfogyasztott édességgel semlegesíthetjük az étel és a bor okozta erőteljes savasságot. 3., A savanyú íz az édessel jól harmonizál.

Egy savas karakterű dresszinggel tálalt saláta egy kevésbé savas bort kíván, például egy gyümölcsös, zöldszilvánit. Az édes süteményeket édes fehér borokkal tálaljuk, pl: jégbor vagy Tokaji. Fontos azonban, hogy a desszert édesebb legyen, mint a bor.

8. A bor és a csokoládé: Az étcsokoládékat ne kínáljuk édes borokkal, sokkal jobb választás hozzá a Portói, amely magasabb alkoholtartalmánál fogva kitűnően harmonizál a magas kakaótartalmú étcsokoládékkal. A nagyon száraz borokkal a magas kakaótartalmú csokoládéknál keserű hatást válthatunk ki, ezért nem ajánlatos ezeket tölteni a poharakba ebben az esetben. Az édes, könnyen olvadó tejcsokoládék jól harmonizálnak olyan fehér borokkal, melyeknek magas a maradék cukortartalma (édes fehérborok).

9. Magas tannin (csersav) tartalmú borok: Ilyen például a Cabernet Sauvignon vagy a barrik módon érlelt borok. Lehetőség szerint ezeket ne tálaljuk savas, keserű, vagy csípős ételekhez, mivel a magas tannintartalmuk miatt még keserűbbnek és nyálkahártya összehúzónak érezheti a megkínált vendég az ételt. A nehéz, magas tannintartalmú vörösborok jól illenek a nehéz, zsíros ételekhez, könnyebbé teszik azokat.

10. Nincsenek szabályok: Amennyiben valaki már kifejlesztette a saját ízlését, figyelmen kívül hagyhatja a fenti szabályokat. A vendéglátás esetén azonban nem biztos, hogy mindenki a mi szájízünkkel ért egyet. Kössünk egészséges kompromisszumokat és ne csak a vendégeknek vegyünk bort, hanem egy csöndes szombat estére csak úgy magunknak is. Módjával soha nem árt, s a vörösbor antioxidánsai még a szívünket is védik.

 Egészségünkre!

Ausztria valamennyi évszakban káprázatos, de a tél különösen sok látogatót vonz a kis alpesi településekre, fekhetnek azok Tirolban, Karintiában, Stájerországban vagy Salzburg tartományban. Azok, akik nem a síelés miatt, hanem csupán a téli táj, a havas túrák miatt érkeznek az országba, szinte egyik kistelepüléssel sem foghatnak mellé. Valamennyi mesébe illő. Talán éppen ezért választották a 24. James Bond film, a Spectre (Kísértet) producerei és rendezője most Ausztria három szépséges települését a forgatáshoz. Obertilliach, Sölden és Altaussee jelennek meg majd a filmvásznon, amikor Daniel Craig

immár negyedik alkalommal ölti magára James Bond szerepét és veszi fel a harcot a film rosszfiúját játszó osztrák Christoph Waltz (Django elszabadul, Becstelen Brigantyk) ellen.

Elképzelhető, hogy neki is nagy szerepe volt abban, hogy ezekre a helyszínekre foglaltak helyet Hollywood nagyjai? Elképzelhető, bár ezek a települések önmagukban is, reklám nélkül is kívánatosak.

Januárban a stáb megszállta az Altausee környékét Stájerországban,

Fotó: altaussee.at

ahol Daniel Craiget a Seevilla Hotelben szállásolták el (amelyet egyébként teljes egészében kibéreltek 10 másik szállodával együtt a környéken).

Fotó: seevilla-px.rtrk.at

A szálloda családi vállalkozás és már korábban is fogadott hírességet, a zeneszerző Bhrams személyében. A 46 éves Daniel Craignek nem kellett túl messzire mennie, amikor a film motorcsónakos jeleneteit vették fel, ugyanis a szálloda éppen a tó partján fekszik, természetesen háttérben az Alpok csúcsaival.

Hasonlóan mesébe illő helyszín Obertilliach és környéke.

Fotó: tirol.tl

 Itt már hónapok óta készültek arra, hogy megérkezzenek a filmesek. A faluban mindenkinek titoktartási szerződést kellett aláírnia, ugyanis fontos jelenetek játszódnak majd a környéken. A stáb kedvéért (no meg súlyos euró milliókért) helyi mesterek felépítettek egy klasszikus tiroli házat, azaz egy stadl-t mezőgazdasági épületekkel, s napokra lezárták a közeli sípályákat. Állítólag ebben a hüttében bújik majd meg James Bond, aki a sípályán keresztül menekül és Obertilliach utcáin folytatja a macska-egér harcot üldözőivel a filmben.

A filmesek még márciusig maradnak a környéken, így aki a megnyugtató alpesi falvak mellett rájuk is kíváncsi az utazzon el Tirolba vagy Stájerországba. Szállásnak szívesen ajánlom a Seevilla Hotelt, amennyiben a népszerűség nem hatott negatívan az áraikra.

Kivenni egy hotelszobát, bérelni egy házat, vagy egy hajót - utazási iroda segítségével - mindenki tud. Az olyan snassz! Na jó, persze az is lehet nagyon attraktív, de az igazán vagány dolgokhoz bátorság kell!

Lenne bátorságod egy sífelvonó kabinjában éjszakázni 2700 méter magasan a szerelmeddel?

Persze fürdőszoba nincs, de 360 fokos panoráma a francia Alpokra van. S garantáltan csak te és a párod vagytok a kabinban.

A szédüléssel küzdők persze kíméljék meg magukat ettől a kihívástól, de akinek lételeme a magasság az most azonnal pályázza meg az Airbnb online szállásfoglalásokkal foglalkozó weboldal által február 25-ig nyitva álló lehetőséget. Ha találtok egy frappáns okot, hogy miért is szeretnétek eltölteni egy éjszakát az Alpok felett lógva egy kabinban, akkor megnyerhetitek azt. Hajrá!

S amennyiben nem nyernétek, akkor időzzetek el az Airbnb oldalán, ahol 190 ország, 34ezer városában és különböző helyein találhattok jobbnál jobb szállásokat (már magyar nyelvű oldalon is). Laknál egy kastélyban, vagy csak egy kastélyszobában? Itt lehetséges!

Bérelhetünk ugyanakkor fára épített kunyhót, fjord partján álló norvég piros házat, világítótornyot, egy egész szigetet, vagy egy komplett szélmalmot is akár.

Nem tudnátok most olyat kérni, amit itt nem találnátok meg. Elképzelhető, hogy a kastélyban éppen ott lakik a tulajdonos is, s te is kaphatsz a reggeli kávéjából. Lehetséges, hogy csak is ti vagytok a kibérelt szigeten, de élvezheted Provence szépségét egy század eleji lakókocsiból.

A szálláshelyek teljesen privátok, s talán éppen ez teszi izgalmassá. Megismerkedhetsz a helyiekkel, szomszédokkal, kaphatsz segítséget a hely felfedezéséhez, teljesen autentikus lakásban nyaralhatsz. A szállásadókat mindenkinek értékelnie kell, így könnyen informálódhatunk. A weboldal a regisztrált vendéglátókat leellenőrzi, s beazonosítja. Azaz a csalás veszélye elég csekély. A fizetés is több oldalról van bebiztosítva.

Kalandra fel, s térjünk le az eddigi útról, próbálkozzunk valami újjal, mert a világon az egyik legjobb dolog vendégségbe menni és vendéget fogadni!

A fotók forrása az Airbnb oldal.

Éreztétek már valaha, hogy egy mesében vagytok? Minden, ami körülvesz olyan, mintha sok-sok grafikus dolgozott volna rajta ezer munkaórát. Minden olyan rendben van, kék az ég, zöld a fű, sehol egy omladozó épület (talán egy, de csak a valósághű ábrázolás érdekében), vadonatúj várak, kastélyok, elegáns emberek elegáns és mindig patyolat tiszta autóikkal járnak, beszélnek franciául, németül, angolul, s a saját nyelvükön, luxemburgiul. Nem mese, ez a valóság, ez egy aprócska ország, a világ egyetlen Nagyhercegsége, Luxemburg.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy ekkora ország is mennyi élményt adhat nekünk! Jó, lehet, hogy nem kell két hétre odautazni, de egy hosszú hétvégét nyugodtan tervezhetünk, amely akár a közelgő Valentin-napi meglepetésünk része is lehet. Még nem késő!

A főváros, Luxembourg, az egykori erőd romjain székel, amelyből már csak az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított kazamaták maradtak meg a város alatt.

A város számos viadukttal büszkélkedhet, de mindegyiket felülmúlja az Adolphe,

ahonnan a zöldben tündöklő Pétrusse festői völgyére, a távolabbi kazamatákra és egy rendkívüli banki épületre is ráláthatunk.

A zöld és a barna árnyalatai uralják a környezetet, részben, mint a természet utánozhatatlan eredményei sziklák és buja növényzet képviseletében. Másrészt az ember építészeti vágyának kifejeződése paloták és egyenletesre nyírt pázsit formájában. Aranyba öntött hölgy és fellegekbe szárnyaló zászlók hirdetik a kis ország történelmének büszke mozzanatait a már-már kínosan precízen tiszta völgy környékén.

Barna falával, s sötét tornyaival nem messze a hídtól áll a luxemburgi Notre Dame, amelynek kriptája őrzi a nagyhercegi család elhunyt tagjainak örök álmát.

A kazamaták völgyéhez vezető kis utcák magával ragadják a kisvárosok szerelmeseit, csöndesek, békések, tiszták, s egy nyugodt, kiegyensúlyozott életet sejtetnek a házaik falai mögött.

A völgyből felkapaszkodva (némi liftes segítséggel) tárul fel a távolban a luxembourgi élet – a banki világ után – második legnagyobb mozgatórugója, az Európai Unió intézményeinek üvegpalotái képében. Ez eredményezi a városban az egy négyzetméterre jutó öltönyös és kosztümös emberek igencsak magas számát, no persze csak a bankárok után. Esténként velük telnek meg a sétáló utcák éttermei és bárjai, míg a drága üzletek vásárló közönségét már sokkal inkább generációk óta banki szférában dolgozó családok teszik ki.

Nem messze az Alzette folyó kanyarulatától szerény stílusával, szinte beolvadva a környezetbe találjuk a nagyhercegi család palotáját, amely zászlóval hirdeti, ha lakói otthon tartózkodnak.

A főváros az a hely, ahol könnyen magával ragadhatja a nyugalom a látogatót, s úgy érezheti, hogy itt a környező népektől csak a pozitív hatások érvényesülnek. A franciák otthon hagyják az időnként szemétfolyamokat eredményező hanyagságukat, a németek sem hozzák át vonalas kimértségüket, de szerencsére a belga tolerancia nem marad Luxemburg határán kívül.

S ha valaki azt gondolná, hogy a hétvége, amelyet Luxemburgban tölt, az csak egyetlen napból állhat, mert úgysincs ott más látnivaló, nos az nagyot téved. Luxemburgban Luxembourgon kívül is van élet. (Édes az ország és fővárosa nevének egyetlen betűs eltérése, nem?)

A mindössze Somogy megyényi ország északi részét az Ardennek hegység dombjai és erdőségei teszik vonzóvá, míg a déli „jó föld”, a Guttland területét a Mosel és a Sauer folyók alakította lankás völgyek varázsolják romantikussá.

A történelmi idők az ország legszebb pontjain dobtak le egy-egy várat vagy kastélyt, így a mit sem sejtő turista pillanatok alatt a középkorban találhatja magát. Vianden várkastélya ma is a hercegi család tulajdonában van, hiszen fontos állomása családjuk gyökereinek. 1350-ben Vianden urának lányát vette feleségül Nassaui Ottó, megalapítva ezzel a holland és luxemburgi királyi családokat.

Nem tudnám csak egy vagy két jelzővel illetni az utat, amely Viandenből Bourscheidba, a másik középkori várba,

majd az Esch-Sur-Sure várromjához vezetett az erdőn, a dombokon és folyókon keresztül. Ezért rátok bízom a szép minél több szinonimájának megtalálását, amelyet nem éreztek majd túlzásnak, ha ti is részesei lesztek az útnak és Luxemburgnak.

Korábban itt a blogon egy szerelmi történet keretében mutattam be Luxembourg városát, amelyet itt olvashattok. A hozzá tartozó videó is kedvet csinál egy utazáshoz, amit itt is megtekinthettek.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=GnxeQ2fmjG0[/embed]

Végül nézzük az utazás hátterét biztosító területek paramétereit Luxemburgban:

Utazás: Ajánlatos autóval érkezni Németországon keresztül, mert ebben az esetben az egész ország bejárható egy hétvége alatt. Repülővel legalább egyszer át kell szállnunk, de optimálisan 4-5 óra alatt érkezhetünk a fővárosba, akár már 50ezer forintos repülőjegy ártól.

Időjárás – időpont az utazásra: A tél enyhe, de sokszor lehet csapadék, eső formájában. A május és szeptember közötti időszak kellemesen meleg és napsütéses, bár ekkor is előfordulhat jelentősebb csapadék az óceáni éghajlat hatásaként.

Szállás: A fővárosban drágábban szállhatunk meg, de sok lehetőséggel találkozunk éppen az EU hivatalai következtében. A szállodákban nyugodtan a két és három csillagosok között is keresgélhetünk, nem lesz problémánk a szolgáltatás minőségével. Az autóval érkezők vidéken is számos szálláslehetőséget találnak. Két főre 70-120 euró között mozognak az árak.

Étkezés: Éttermekben nincs hiány Luxemburgban, sajnos az árak – legfőképpen a fővárosban, s leginkább a francia típusúakban – magasak, de a nemzetközi konyhát képviselő éttermek (spanyol, olasz, portugál) között találhatunk a pénztárcánknak megfelelőt bőven. Ne hagyjuk ki az ardenneki sonkát, vagy a helyi specialitást a „judd mat gaardebounen”-t, azaz füstölt sertéshúst zöldbabbal sem.

Üzemanyag: Az üzemanyag árak a magyar árak szintjén vannak.

Utazzatok a mesébe, hajtogassátok a luxemburgi mesekönyv oldalait élőben is!

Tengerpart, pizza, spagetti és hangoskodó olaszok. Ezek azok a dolgok, amelyek leginkább eszünkbe jutnak, ha Olaszország nevét halljuk. Edina, aki már a toszkán karácsonyról is írt nekünk, most úti célként mutatja be nekünk Sienát, a várost, ahol él. Kitől is kaphatnánk jobb segítséget egy utazás megszervezéséhez, mint egy bennfentestől?

 Siena Firenzétől kb. 70 km-re fekszik. A repülővel érkezők az választhatják a pisai, firenzei vagy római repülőteret, majd autóbusszal közelíthetik meg Siena városát. Az autót választóknak fel kell készülniük egy hosszabb útra Magyarországról, de szerencsére az autópályákon itt is lehet haladni. Itt Olaszországban nem kell autópálya matricát venni, hanem attól függően, hogy mennyit közlekedünk rajt, kell fizetni a kijáratnál. Budapestről indulnak autóbusz járatok is Firenzébe. Az ár 80-85 € körül mozog, az út pedig úgy 14 órát tesz ki. Innen pedig már könnyedén eljuthatunk Sienába, alig néhány euróért.

Siena fantasztikus élményekkel tudja megajándékozni az idelátogatókat.

Az utazásra leginkább az áprilistól júniusig, vagy a szeptemberi – októberi időszakot ajánlom. Júliusban és augusztusban nagyon meleg van, ekkor képtelenség élvezni igazán a város szépségeit. Emellett ebben az időszakban (július 2. – augusztus 16.) játszódik Siena főterén, a Piazza del Campo-n a Palio. Ez a világ egyik leghíresebb lovasversenye, amelynek eredete XVII. századra nyúlik vissza. Az ünnepség alatt rengeteg városrész le van zárva, s a tömeg is nagy az utcákon.

A városban nagyon sok szálláslehetőség közül lehet választani. Az árak főszezonban, mondjuk egy négycsillagos szállodában 40 és 110 euró/egyágyas szoba, 60 és 180 euró/kétágyas szoba körül mozognak. Igen változóak, sokszor nincs arányban az ár a minőséggel. Érdemes körülnézni Siena városán kívül, mert ott jóval olcsóbban is kaphatunk. Ajánlom a Camping Colleverde-t (Siena - Via Scacciapensieri), ahol a lakókocsiknak kényelmes parkolási lehetőséget lehet kapni, de van sátorozási lehetőség is és remek mobilházak konyhával, fürdővel felszerelve. Innen kb. 10 perc alatt a városba lehet lenni autóbusszal.

 S, hogy mit nem szabad kihagyni a turistának Sienában?

Olaszország legmagasabb tornyát a Piazza del Campon (a legyező alakú téren) található Torre del Mangiát mindenképpen érdemes megmászni. Építése a XIV. századra nyúlik vissza, s amennyiben kibírjuk a közel 40 perces felkapaszkodást, akkor gyönyörű kilátást kapunk cserébe.

S, ha már ezen a téren fújjuk ki magunkat a torony után, akkor lessünk be a városházára, ahol értékes freskók találhatóak.

Nem messze innen találjuk a világ egyik legrégebbi kórházát, amelyet két évtizeddel ezelőtt alakították át múzeummá, a S. Maria della Scala-t.

Michelangelo, Duccio di Buoninsegna, Pinturicchio, Donatello – a legnagyobbak vannak jelen Siena katedrálisában, a Duomo di Siena-ban, amely a XIII. században épült, s gyakran restaurálják, de egész évben látogatható. Ha szerencsénk van, akkor megcsodálhatjuk az intarziás padlózatot, amelyen olyan művészek dolgoztak, mint Pinturicchio és Domenico Beccafumi (sajnos sokszor lefedik a padlózatot, így védve a műremeket).

Siena is – hasonlóan a többi olasz városhoz – bővelkedik templomokban. Többek között érdemes időt és energiát szánni a S. Domenico-ra, a Basilica di S. Francesco-ra és a Basilica dell’Osservanzára.

A XVI. századi erőd, a Fortezza Medicea nemcsak a nyílt téri színházból csodálható panorámájával vonzza a turistákat, hanem az egyik bástyájában az erőd pincészetének borait is megkóstolhatják a kíváncsi természetű borimádók.

Siena látnivalóit sorolhatnám napestig, de azokat az útikönyvek is részletezik. Én inkább azt ajánlom, hogy aki a városba érkezik, az sétáljon egy nagyot, térjen be a sikátoros utcákba, mert szinte mindenütt gyönyörű panoráma tárul elé. Kényelmes cipő ajánlott, itt ugyanis sok emelkedő és meredek lejtő teszi próbára a turista lábait.

A városba érkezők közül kevesen látogatják meg Siena számomra egyik legérdekesebb látványosságát, a földalatti alagutakat, amelyek egykor a város vízellátását szolgálták. A csaknem 25 km hosszú és sziklába vájt Bottini di Siena csak előzetes bejelentkezésre látogatható, de megéri a szervezést.

A sok-sok látnivaló mellett javaslom, hogy az olasz konyha remekeit senki ne hagyja ki Sienában sem.

Reggelire érdemes betérni egy bárba, ahol az igazi olasz kávé, vagy cappuccino mellé remek péksütemények párosulnak. Ajánlom a Via dei Rossi utcai „Gusti Continentali” nevezetű bárat. Garantáltan megéri az időt és a pénzt. A kávé kitűnő, a péksütemények mennyeiek, a kiszolgálás pedig fenséges. Megkóstolásra ajánlom a bombolone-t, ami egy fantasztikus krémes fánk. S ha megtetszett, akkor ide egy gyors ebédre is érdemes visszajönni. Kitűnő saláták és tészták várakoznak fogyasztásra.

Sienában is a legjobb ebédet egy pizzériában vagy egy pékségben kaphatjuk. A Forno dei Galli a Via dei Termini utcában a város egyik legjobb pizzériája. Érdemes megkóstolni a töltött pizzát, ciaccino ripieno-t.

Ebédkor betérhetünk egy kisebb élelmiszerüzletbe, ahol kívánságra készítenek szendvicseket is.

A délutáni szieszta kihagyhatatlan része a fagyizás. Finom fagyit lehet kapni a Grom fagyizóban, a Gelateria Kopakabana-ban a Via dei Rossi utcában, az Antica Cremeria-ban a város S. Prospero zónájában, vagy pedig a Caribia fagyizóban, a Piazza del Campo mellett.

A vacsora, mint a nap fő étkezése csakis egy jó étteremben, azaz trattoriában vagy egy pizzériában eshet meg. Ajánlom a toszkánai előételt (antipasto toscano), amelyben felvágott, és különféle pástétomokkal, krémekkel megkent kenyérfalatok várnak mindenkit.

Ezután jöhet a pasta, mondjuk egy jó paradicsomos tészta, vagy a pici al ragu, húsos tészta. Az olaszoknak ez eddig csak a bevezetés – az adagok bőségesek, úgyhogy mi itt akár be is fejezhetjük a vacsorát –, ezután jöhetnek a grillezett húsok zöldségekkel. A vacsorához egy jó pohár vörösbor dukál.

Hogy torkig ettük magunkat? Az nem vitás, de desszert nélkül haza nem illik menni. Tiramisu, a jó öreg olasz desszert. Sienában is fenséges! Én azonban ajánlom a vin santo nevű desszertbort cantuccinivel. Az utóbbit, ami egy mandulás toszkán sütemény, a borba mártogatva kell fogyasztani. Az élmény garantált!

Az autóval érkezők, vagy helyben autót bérlők előnye, hogy ellátogathatnak a környékre, megcsodálhatják a dombos toszkán tájat, a sziklába vágott kardot az Eremo di Montesiepi-ben és San Galgano apátságot, vagy Bagno Vignoni termálfürdőjét.

+1 tipp tőlem:

Akinek sikerül egy szerdai napot is a városban töltenie, az a piacot ne hagyja ki, szuvenírként vigye haza a fentebb említett cantuccinit vin santo-val, ricciarelli-t (édesség), panforte-t (szintén édesség), chianti bort, vagy pici-t (tészta).

Mire vártok még? Lassan tervezni kell a nyaralást és miért ne választanátok Sienát!

Várunk benneteket!

 Az utazások előkészületeihez szorosan hozzátartozik, hogy keressünk egy jó útikönyvet. Sokan mondják, miért költsek könyvre, ha már itt van az internet. Tapasztalt utazóként tudom, hogy az internet bizony nem mindig és nem mindenhol működik kifogástalanul, ilyenkor nagyon bosszantó lenne, ha nem lenne velem egy jó útikönyv. Az útikönyv piac igen nagy, sokféle művet találunk, s általában nem olcsó. Ezért is javaslom minden barátomnak, hogy már idejében gondolkodjon el az évi utazási céljain és kezdje a kiadásokat egy útikönyvvel, lehetőleg még januárban. Így ez biztosan nem az utazás előtti pénzszórást terheli majd meg. Nem beszélve arról, ha ott áll a polcunkon a könyv az áhított úti célról, akkor könnyebben is teszünk félre rá havonta.

Milyen útikönyvek váltak be nekem eddigi utazásaim során?

Elöljáróban annyit, hogy sok-sok úti célomról olvastam már élménybeszámolót, amelyek egészen más célt szolgálnak, mint az útikalauzok, útikönyvek. Sokszor egy-egy ilyen élménybeszámoló, személyes tapasztalatokon alapuló leírás teremti meg a hangulatot az adott hely meglátogatásához. Ilyen volt számomra a jól ismert Napsütötte Toszkána Frances Mayes tollából, Zsiga Henrik Utazik a család – Toszkána című kalandos beszámolója, vagy Peter Mayle könyvei Provence-ról. Ugyanakkor ezek a könyvek csak az előkészület részei, történeteken keresztül nyerünk bepillantást az adott hely életébe. A jó útikönyv egészen más célt szolgál. Szolgál, ez egy kiváló szó kifejezni, hogy mi is a rendeltetése. Kiszolgálja azt az igényemet, hogy információt kapjak a látogatásra kinézett országról, vagy városról. Nagyon nehéz műfaj, mert anélkül, hogy lexikonnak tűnjön, kell tömérdek információt átadnia.

Ennek az igénynek a kielégítésében vizsgázott kiválóra a könyvtáramban megtalálható 10-12 könyvével az Útitárs sorozat.

Sokszor dől el egy útikönyv sorsa azzal, hogy a kezembe veszem. Ha túl nagy, túl nehéz, nem tudom lapozni könnyen, akkor bizony elég nagy hátránnyal indul. Abból indulok mindig ki, hogy 3-4 órás városi séták, vagy túrák alkalmával minden grammnak jelentősége van. Az útikönyvet nem azért veszem, hogy otthon olvasgassam, hanem nálam legyen, amikor a Szent-Péter székesegyházban állok, s próbálom beazonosítani az ott található műalkotásokat.

Az Útitárs profizmusa a súlyával és formátumával kezdődik és a kiváló tartalommal folytatódik.

A könyve első részében általános ismereteket tudhat meg az olvasó az adott országról, vagy városról. Történelem, művészetek, kultúra, ünnepek, szokások, események, időjárás, kuriózumok. Egyszóval egy áttekintés, de nem befoghatatlan töménységben. Kiválóan találja meg az egyensúlyt. Ezután pedig régiókra, vagy városok esetében kerületekre osztva jön a terület bemutatása. S ebben rejlik szerintem az Útitárs igazi nagysága. Körzetekre osztva megjelennek a látnivalók, ahol szükséges, ott utcáról-utcára (rajzolt) térkép található. Még a legérdekesebb útvonalat is bejelölik, optimalizálva ezzel az időnket. Az útvonal mentén található látnivalókról részletes leírás található, amely éppen annyi, amennyit az adott helyen betudunk és be is akarunk fogni. Minden látnivaló pontos címét, nyitva tartását, webes elérhetőségét, tömegközlekedéssel történő megközelítését feltüntetik. S nem maradhatnak el a jó minőségű fotók sem, amelyek figyelemfelkeltőek. Egy-egy régiónál ott van a növény- és álltavilág bemutatása is. A könyv utolsó részében kap helyet az „Amire az utazóknak szüksége van” fejezet. Ebben a gasztronómiai kalandokra vágyóknak ajánlanak nemcsak éttermeket, hanem helyi specialitásokat is. Itt szemezgethetünk a hotelajánlásból, tervezhetjük meg a szuveníreket, kereshetünk szórakozási és sportolási lehetőségeket. Nem maradnak el a gyakorlati tanácsok sem, amelyből mindig kiderül, hogyan hívjunk mentőt, milyen vízummal utazzunk, s hogyan működnek az elektronikai eszközök.

A könyvből szinte mindenre választ kapunk az adott úti cél kapcsán, ezért a legjobb útitárs az Útitárs. A sorozatban találjuk, egyfajta kistestvérként az Útitárs TOP10 útikalauzt, amelyben kevesebb információ, de kisebb formátumban található. Rövidebb lélegzetű kirándulásokhoz ez is megfelelő kalauz lehet, bár szerintem nem ér a „bátyja” nyomába sem.

Sajnos a sorozat tagjait nem adják olcsón, általában 7-8ezer forint között, esetleg akciósan 6ezer forintért szerezhetjük meg.

A második általam legtöbbet forgatott sorozat a Nyitott szemmel útikönyvek. Eleinte csak országokról szóló változataira találtam rá, míg manapság egy-egy régióról, vagy városról is találok könyvet náluk. S, hogy miért is szorult a második helyre? Nos, először is a súlya miatt. Általában 3-400 oldalas, kiváló papírra nyomtatott könyvről van szó, nagyobb formátumban, mint az Útitárs. A másik ok pedig, hogy időnként az az érzése az olvasónak, hogy sokat akar mondani és mégis keveset mond. Bizonyára nagyon nehéz 400 oldalba belezsúfolni egy olyan országot például, mint Németország, vagy Nagy-Britannia, de azért egyes látványosság esetében mégis kevésnek érzem az információt. Azaz, amennyiben ahhoz szeretnék átfogó képet kapni, hogy az adott országban mennyi minden található kulturálisan, művészetileg, történelmileg, gasztronómiailag, akkor ez a legjobb könyv. Ha azonban részletesen szeretném tudni például a kölni dóm építészeti stílusjegyeit, bizony máshol kell keresgélnem, nem ebben a könyvben. (Az Útitársban rajzokkal, rövid leírásokkal egy dupla oldalon biztosan megtaláljuk a kölni dóm részletes építészeti leírását.)

S mégis itt van a második helyen ez a sorozat. Igen, mert egy körutazásnál, vagy egy országon belül körutak tervezésénél elengedhetetlen társ lehet. Felépítése nagyban hasonlít a többi útikönyvhöz, azaz az első részben részletes történelmi, kulturális ismertetőt találunk, kifejezetten az adott ország erősségeire koncentrálva. Ezt követően jön a régiók egyenkénti bemutatása, térképekkel (részletes várostérképekkel is), kiváló minőségű fotókkal. Nekem nagyon tetszenek a „Mit kell tudni?” és a „Miniesszék” részek, amelyek egy-egy kuriózumot emelnek ki az ország életéből, történelméből, kultúrájából. S ebben a könyvben sem maradnak el az Úti tippek, amelyek hasznos információval szolgálnak az utazáshoz.

Az országokról szóló könyvek ára valamivel kevesebb, mint az Útitárs könyveié, de még így is 5-6ezer forint körül mozognak. A városokról szólókhoz már 3-4ezer forintos áron is hozzájuthatunk.

A bronzérmes útikönyv a könyvtáramban a National Geographic városkalauzai.

Manapság persze már vannak egész tájegységről és országokról szóló részei is, de nekem igazán a pár napos városlátogatásokhoz jött be. Nincs semmi gond a súlyával, főleg, ha térkép helyett is használjuk. Áttekintő és részletes, kihajtható térképeket találunk benne. A városokat régiókra osztja, így segítve az eligazodást. Az információk mögött a National Geographic jól informált utazói állnak, sőt esetenként a helyben lakó szerző személyes tapasztalatai (pl. London). A kerületek látványosságait jól összefoglalja, de korántsem közelíti meg részletességében az előző két sorozat műveit. A hasznos információk, éttermekről, szórakozási lehetőségekről mindegyik kötetben kiválóra sikerültek. Amennyiben csak néhány napos városlátogatásra érkezünk, s inkább szórakozni szeretnék a néhány főbb látnivaló megismerése után, akkor ez a tökéletes útitárs.

Árában is elfogadható, hiszen már 3ezer forint körül megkapjuk, akciósan akár 2ezer forintért is kínálják.

Remélem sikerült egy kis segítséget nyújtanom az útikönyvek gazdag világában való tájékozódáshoz.

Nektek melyek a kedvenc útikönyveitek? Osszátok meg velem itt hozzászólásban!

Jutott már eszetekbe az az „ádáz” gondolat, hogy Norvégiába menjetek nyaralni? Ugye-ugye!? Még soha? Milyen hírek is vannak a köztudatban Norvégiáról? Hideg van, esik az eső, drága, nincsenek programlehetőségek, s még sört sem lehet akárhol kapni.

El kell mondanom a „szörnyű” igazságot, nincs hideg, mert a Golf-áramlat gondoskodik még télen is a kellemes hőmérsékletről. Igaz, nyáron nincs 40 fok, de a 22-25 fokos napok egyáltalán nem ritkák. Nem esik az eső minden nap. Jól kell megválasztani az ideális időpontot, s akkor két hétből lehet, hogy egyetlen napon leszünk csak nedvesek. Gondoljunk csak bele milyen volt az elmúlt nyár Magyarországon és Horvátországban? Azt hiszem a hektikus jelző a legmegfelelőbb rá.

Drágaság? Nos ennek nehéz ellentmondani, de ha eléggé felkészülünk az utazásra, akkor nem lesz gondunk az élelmiszer árakkal, mert, hogy ezen kívül csak az alkohol éri el a drága kategóriát. A múzeumi belépők – ugyanis vannak múzeumok, nem is akármilyenek – európai árszínvonalon vannak, azaz semmivel sem több, mint Franciaországban, vagy Ausztriában. A programlehetőségekről essen szó később.

A sör? Valóban ahelyett jobb, ha élvezzük a hideg fjordvizet, amelyet mindenhol ingyen kínálnak. Norvégiában ugyanis az alkoholárusítás állami monopólium, így csak bizonyos üzletekben lehet kapni és valóban drágán.

Akkor most miért is ajánlom Norvégiát azoknak, akik valami kalandos, különleges és felejthetetlen élményre vágynak a következő nyáron?

Először is, mert olyan mértékű nyugalmat tapasztaltam abban az országban, amelyet kevés helyen. A rohanó világból érkezni a fjordok országába nem könnyű. Kell egy-két nap, amíg hozzászokunk, hogy itt senki nem siet. Az utcákon nincsenek tolongó emberek. Autópálya alig néhány kilométer van, a többi út olyan keskeny, amelyen nem érdemes (nem is lehet, mert 80km/óra a megengedett sebesség) száguldozni, sőt előzni sem, s ezt senki nem is teszi. Az érintetlen természet pedig idővel mindenkiből nyugalmat vált ki. Az utazás autóval egyik városból a másikba, utazás a nyugalom felé. Se egy reklámtábla, se kerítések, se felesleges út menti tárgyak, csupán mi – átutazók – és az érintetlen természet. Itt nem akarnak minden négyzetcentimétert beépíteni és kihasználni, vagy legalábbis úgy teszik, hogy ne zavarja a természetességet.

Szinte percenként kapkodnánk a kormány után, hogy megálljunk, mert úton-útfélen vízesés, fjord, hegyek, lankák, piros házak hívogatják a kameránk objektívjét. A megállások alkalmával aztán feltűnnek Norvégia más csodái is. Kicsi és rendezett települések, hétvégente a szabadban túrázó norvégok, tiszta levegő és még tisztább környezet. Egész napos ámulatok után jól esik egy halpiacon elfogyasztott vacsora, amelynél egészségesebbet még nem tapasztaltam, pedig a bio ételben a németek is élen járnak. Egy-egy ilyen étkezés után, elnézve a norvég pasikat (ezt ne mondjátok el a Férjemnek), értem már, hogy mitől van olyan egészséges arcuk, hogy a favágó alkatukról és szőke hajukról már ne is beszéljek. Nem vagyok az a típus, aki sűrűn észreveszi a szép férfiakat, de itt bizony meg kellett látnom őket. S meg kellett állapítanom, hogy a sport, a nyugalom, a jó levegő és ez az egészséges étel teszi őket ilyen vonzóvá. Szóval, Hölgyeim, érdemes lasszóval is arra járni!

Sokan megkérdezték, hogy mit lehet Norvégiában csinálni egy nyaralás alkalmával!? Ezzel indul el most néhány lavina, azaz ezzel lehet mégis Norvégia célpont számunkra. Olyan programot kínál ugyanis, amely nem kerül egyetlen fillérünkbe sem. Természet, túrák az összes lehetséges módon és segédeszközzel, hegymászás, gleccsertúra, fotózás, horgászat (na jó ezért már kell egy kicsit fizetni). A városokban olyan múzeumok, amelyekből Európa más tájain kevesebb van (hajó köré épített múzeum, skanzen élő lakókkal, extrém szoborpark, s sorolhatnám).

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy úgy nyaralhatunk, hogy közben az egészségünkre is figyelünk.

S amennyiben most nekiállunk szervezkedni, akkor nem ez lesz a legdrágább nyaralásunk, az már biztos.

Korábban itt a blogon már több írás megjelent Norvégiáról, amelyek személyes tapasztalataim alapján mutatják be Oslot, Bergent,Trondheimet és környéküket.

Végül nézzük az utazás hátterét biztosító területek paramétereit Norvégiában, amellyel segítek kicsit kedvezőbbé tenni is:

Utazás: Bármennyire is extrémnek hangzik, de autóval a legjobb elindulni. Németországon keresztül, Dánián és Svédországon át komp igénybevétele nélkül érkezhetünk az országba. Amennyiben lecsapnánk a svéd kanyart, akkor Dánia legészakibb kompkikötőjéből, Hirtshalsból Kristiansandba kedvező áron hajózhatunk be az ország déli részébe. A hely, amely az egyik legnépszerűbbek egyike. Innen hamar elérjük a híres Szószék sziklát is.

Innen pedig akármerre (északnak a híres Sogne-fjord felé, Bergenbe vagy Oslo irányába mehetünk tovább. Bármerre is megyünk, mindenhol nemzeti parkokon vezet majd át az utunk. A repülővel érkezés esetében mindenképpen autót kell bérelnünk, amely nem olcsó Norvégiában, de amennyiben megelégszünk egy kisebb kategóriával (itt úgysem a lóerő a lényeg), akkor ezt is kihozhatjuk kedvezően.

Időjárás – időpont az utazásra: Javaslom a július végét és az augusztus elejét, de amennyiben nem vagyunk megrémülve egy kis csapadéktól, akkor a tavaszi hónapok is izgalmasak Norvégiában. A téli időszakban rövidek a nappalok, de ez is izgalmas lehet, főleg, ha bátorkodunk elég északra utazni, s északi fényt lesni.

Szállás: Érdemes baráti társaságok vagy nagyobb családok számára házat bérelni, amelyre számos oldal kínál a neten lehetőséget. Az árak 4 főre 500-600 euró között mozognak egy hétre, ekkor már garantáltan fjordra és hegyekre néző házat kapunk, motorcsónakkal. A nagyvárosokban sok a hotel, de lég drágák. A három nagyobb városban megtalálható egy kedvező árakkal bíró hotel, a P-Hotel, ahol éjszakánként egy kétágyas szoba 25ezer forint körül mozog reggelivel.

Étkezés: Amennyiben házat bérelünk, készüljünk fel az utazás előtt olyan ételekkel, amelyek a reggelinket és vacsoránkat legalább kiváltják. Ezért is érdemes autóval menni, mert akkor a jó kis kolbász, szalonna mellé betett spagetti jól fog jönni. Ennek ellenére ne hagyjuk ki az éttermeket, s a halpiacot. Míg az előbbiek a magas színvonal mellet magas árakat is szabnak, az utóbbiak garantált friss áruik árai nem magasabbak, mint egy-egy pesti piac. A halpiacok készítenek helyben fogyasztható ételeket, halfasírtot, tengeri salátát, lazacos szendvicseket. Ki lehet hagyni, de nem érdemes.

Üzemanyag: Az üzemanyag megközelítőleg 20 %-kal drágább, mint Magyarországon, a Nyugat-európai áraktól pedig 10 %-kal. Ugyanakkor a kedvező közlekedési sebesség miatt, sokat spórolhatunk.

Jó utat a Trollok hazájába!

A napokban ünnepeltük Albert Schweitzer halálának 140. évfordulóját, aki számomra több, az élet egymástól teljesen eltérő területén is nagyon fontos példakép, inspiráló személyiség volt, illetve még ma is az. Olyan képességeket egyesített, melyek külön-külön is nagyszerű emberré tették volna, együttállásuk azonban egy egészen rendkívüli személyiséget eredményeztek.

Ha csak néhány mondat erejéig kukkantunk be az életébe, már akkor is kirajzolódik fantasztikus elméje, mély empátiája.

1875-ben született, már gyermekkorában orgonált, s lelkész édesapjának példájának köszönhetően filozófiából és teológiából doktorált. Emellett Párizsban Charles-Marie Widornál csiszolta tovább orgonajátékát. Lelkészkét tevékenykedett, s docensként tanított. Egész életét áthatotta az élet tiszteletének gondolata, s ez a gondolat az élet univerzális tiszteletében (minden élőlény élni akarását tiszteletben kell tartani) fejeződött ki. Ebbéli elhivatottsága miatt 30 éves korában orvosi tanulmányokat kezdett, orvossá 1912-ben avatták. 38 éves korában elindult Afrikába, kórházat alapított a francia Egyenlítői-Afrikában (ma Gabon), a háborúban francia fogságba került, utána 1924-ig lelkészként dolgozott. 1924-ben tért vissza Afrikába, s haláláig, 1965-ig Afrika és Európa között utazva szolgálta az emberiséget (orvosként, koncertorgonistaként, előadások tartásával).

Nemrég bukkantam rá egy CD-re, amit neki ajánlottak, mert afrikai művészek ötvözik Bach zenéjét és az afrikai népzenét rajta. Hallgassatok itt bele, szerintem igazán különleges:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=9sjXfkSDciI[/embed]

Miképpen szolgálhat példaként egy ilyen nagyszerű ember nekünk, a mai kor rohanó embereinek?

Mindenek előtt azzal, hogy az élet szeretetére és tiszteletére tanít. Orvosként a test, lelkészként a lélek, orgonistaként a szellem egészségének megőrzését vállalta magára, s ebben a háromságban egyedülálló teljesítményt nyújtott, kifogyhatatlan lehetőséget kínálva nekünk, hogy erőt merítsünk a mindennapok küzdelmeihez.

 A szellem örömeit elsősorban Bach orgonazenéje által közvetítette – új előadásmódot honosított meg a bachi orgonaművek előadásával, szakítva a korában uralkodó, a Liszt-iskola hatására elterjedt túl gyors interpretációval. Aki manapság orgnonakoncertekre jár, tapasztalhatja, hogy sok előadó egyfajta „sportot” űz a tempó fokozásával, Schweitzer játékát hallgatva élvezhetjük a visszafogott tempó elmélyültebb világát. A felvétel régi, ezért a minőségért elnézést kell kérnem.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=SzUDhoYxuI8[/embed]

Homokos partot mos a kékeszöld színű tenger fehér mészkősziklák szomszédságában, az Alpok csúcsai havasan merednek a bozótos, sziklás fennsíkok felett, levendula, rozmaring és frissen fogott tengeri sün illata kúszik a levegőben.

Egyetlen kis sziget a Földközi-tengeren, ahol mindez jelen van. Korzika, a 26 francia régió egyike, de ezért a kijelentésért néhány éve még robbantottak volna a korzikai szeparatisták, a függetlenség hívei (készült egy imádnivaló vígjáték is erről Jean Renoval a főszerepben, Nagy zűr Korzikán címmel).

Korzika nemcsak területileg különül el az anyaországtól, hanem jogállása is különbözik a 25 másik francia régiótól. S miben más még? A nyelvük, a korzikai különös keveredése a francia és olasz nyelvnek, ahogyan a gasztrokultúrájuk is. Az emberekben pedig jelen van a francia könnyedség és az olaszos lazaság, a „nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk” életszemlélet.

Egy szó, mint száz, vegyük csak elő álmaink térképét, az útmutatót, amelyben azok a helyek szerepelnek, ahová el szeretnénk jutni az életünkben! Van rajta olyan sziget, ahol a homokos tengerparté és kékeszöld tengeré a főszerep? Túl messze van és drága? Ugyan, már! Miért utaznánk két napot, amikor itt van Korzika! Vagy olyan hely van álmaink térképén, ahol buja mediterrán növényzet, bozótok, füge, kaktuszok, citrusfélék találhatóak? Nos, akkor éppen Korzika a tökéletes célpont. Hegyekben, vadvizű folyók mellett, sziklás fennsíkokon élveznénk a túrázást, a nyári és a téli sportokat? Hol máshol, mint Korzikán, ahol az Alpok több, mint 40 csúcsa emelkedik 2000 méteres magasság fölé.

Imádjuk a művészeteket, így utazásunk célpontjai elsősorban a múzeumok? Akkor NE Korzikára látogassunk el, mert ebből igazából egyet sem találunk a szigeten. Pardon, Ajaccioban, Napóleon szülővárosában találunk egy múzeumot, de felejthető, legfőképpen ha nyitva sincs (sikerült kétszer is arra járni, s zárva találni).

A természet, a sportok és a tengerparti nyaralás kedvelői azonban rögvest pakolják bőröndjeiket, mert Korzika nekik való hely.

A sziget két nagyobb magyar megye nagyságú, ezért egyetlen utazás alkalmával nem ajánlatos csak egy városban lehorgonyozni. Ajánlom az utazást északi és déli szállásfoglalásra osztani. Délen mindenképpen az aprócska, már-már falusias Bonifacio nyűgözi le a látogatókat mészkősziklás partjaival, amelyekbe a tenger lépten-nyomon öblöket vájt, hogy meghintse homokkal a napozni vágyók örömére.

Bonifacio, a legdélebbi francia város középkori hangulatával a sziklákon trónol (van olyan házsor, amely a szikla tetején beljebb nyúlik, mint az alatta hullámzó tenger.

Tengerészek, katonák (sokáig légiósok), halászok és persze turisták világa ez. Számomra megkapó volt az egykori tengerészek városa, ahol földi életük után a munkaadójuk, a tenger morajlása mellett, kis házakban nyugszanak.

Bonifacio közelében álomstrandok, lagúnák, búvárkodásra és vízi sportokra alkalmas helyek tömege található, de innen kirándulhatunk az egyik lenyűgöző kanyonba is, az Ospédale-hegységbe, amelyet Korzikai-kanyonnak is neveznek. Kicsi középkori falvak között kanyarog az út a kanyonig, vízesések, sebes folyók, váltakozó színű sziklák társaságában.

Ajaccio, a főváros helyett a másik célpontnak Calvi városát, vagy annak környékét érdemes megcélozni.

A város kielégíti a tengerpartra vágyók valamennyi igényét, de azon túl erről a pontról érdemes csillagtúraszerűen a sziget nyugati partjait, vagy a Monte Cinto, a sziget legmagasabb hegycsúcsának (2706 méter) környékét bebarangolni. A hazafelé úton találunk még egy helyet, a Cap Corse-t (Hüvelykujj alakú félsziget) Bastia városával, ahol időzhetünk egy-két napot. S ezzel feltehetjük a korzikai látogatásra a koronát. A félszigeten hegylánc, szőlőtőkékkel tűzdelt domboldalak, homokos partok nyűgözik le a látogatókat.

Korábban itt a blogon már két írás megjelent Korzikáról, amelyek személyes tapasztalataim alapján mutatják be Bonifacio és Calvi környékét. A hozzá kapcsolódó fotógalériát pedig itt találjátok.

 Végül nézzük az utazás hátterét biztosító területek paramétereit Korzikán:

Utazás: Korzikára érdemes autóval menni, amelynek kivitelezés nem is olyan bonyolult. Livornoból és Genovából indulnak kompok a szigetre, elfogadható áron. A szigeten van repülőtér, de a helyi tömegközlekedés nem túl fejlett. Amennyiben repülővel érkezünk, érdemes autót bérelnünk.

Időjárás – időpont az utazásra: Korzika mediterrán éghajlatával a nyarakat forróvá (30 Celsius), a teleket enyhévé (5-10 Celsius) varázsolja. Az esős időszak október végétől január végéig tart, de ekkor sem elviselhetetlen. Télen mindig van hó a hegyekben, amely gyakran április végéig megmarad. Csodálatos a sziget májusban és szeptemberben. A július és augusztus turistákkal zsúfolja tele Korzikát, ekkor van ugyanis az olasz és francia szünidő, illetve ekkor sok a német látogató is.

Szállás: Saját tapasztalataim alapján ajánlok két nagyon jó, kipróbált szállást, az egyiket Bonifacioban, a másikat Calviban. Míg az első egy hotel, amely jól mutatja, hogy a szigeten a hotelek árai nem olcsók (120-150 Euró/éjszaka/2 fő), a második egy B&B Hotel Calviban szinten hasonló árkategóriában van. Érdemes körülnézni azonban a többi B&B Hotel, vagy a bérelhető házak között (baráti társaságok számára ezek igen kedvezőek, akár 4-500 euró/hétre kaphatunk 4 személyre tengerparti házakat).  

Étkezés: Az éttermek fantasztikus gasztronómiai kínálattal rendelkeznek, de sajnos ezek sem olcsók. Nagyjából a francia árakat követik, azaz egy ebéd két főre könnyen eléri az 50 eurót. A szupermarketek és tengerparti gyorséttermek szintén jó minőségben kínálnak élelmiszert és készételeket.

Üzemanyag: Az üzemanyag árak általában 10-15 %-al többek, mint Magyarországon.

Irány Korzika! Garantáltan felejthetetlen élmény lesz!

Nem szeretek nyűglődni, de most egyszerűen kell. Amikor még Magyarországon éltem, akkor sem értettem a saját hazámat, a saját honfitársaim nagy részét. De most, kívülről még rosszabbnak érzem a helyzetet.

Nemrég felhívtam a figyelmet egy rendezvényre, ahol Magyarország a fő attrakció. Egy Gourmet-fesztivál Németországban. Ahol a szervezők azt tűzték ki célul, hogy a külföldön kevésbé ismert magyar konyhaművészetet és borkultúrát ismertetik meg a közönséggel. A fő attrakció a Tokaji bor lesz. Újságok regéltek róla Németországban, hirdették a magyar séfeket és borászokat. Büszkeség töltött el, gyorsan írtam róla, s reméltem, hogy majd nagy hírportálokon is meglátom a hírt Magyarországon. Nem így lett. Sehol, sőt a saját blogom olvasói, a saját bloggerközösségem is alig méltatta figyelemre. Nem hír, mondták. Nem érdekli az embereket, mert nem cukiállat, cukigyerek, cukivideó, vagy cukinemtom mi. Ja és nem bögrés sütit sütnek a Gourmet-fesztiválon. Hát tényleg nem, mert ahhoz még annyi ész sem kell, hogy leolvassuk a mérlegről a számokat. Mert, hogy a nagymamám nem mérte a hozzávalókat az rendben van. Bár nem azért mert nem ismerte a számokat, hanem, mert a házi mázsán nehéz lett volna 3 dkg élesztőt kimérni. De mondja már meg valaki, hogy hány nőnek nincs egy 900 Ft-os mérlege a konyhában? Azt hiszem eltértem a tárgytól.

Magyarország, az ország, amelyben plakáton kell hirdetni, hogy jobban teljesít, most tényleg jobban teljesít valamiben. S ezt nem én mondom, hanem a Gourmet-fesztivál szervezőinek vezetője, Detlef Tappe, akinek, lássuk be nem igazán lehet érdeke bevágódni csak úgy a magyaroknál. Azaz, valószínűleg érdek nélkül mondja: "Nincs másik olyan ország Európában, amely az elmúlt években ennyit fejlődött volna kulináris szempontból, mint Magyarország, miközben az emberek többsége még mindig a pörkölttel és a paprikával azonosítja a magyar konyhát. Hagyományok, tehetség és új trendek ötvöződnek most új konyhaművészetté ott."

Aztán az sem semmi, amikor Johannes King, a Sylt-szigeten "praktizáló" két Michelin-csillaggal rendelkező séf egy német lapnak azt nyilatkozza: "Magyarországnak hihetetlen borkultúrája van.”

Valóban az van, de tíz magyar közül tíznek Tokajról – sajnos – egészen más jut eszébe manapság. S akkor azt hiszem, hogy el is érkeztünk a lényeghez.

A magyarok nem tudnak örülni semminek. Nemcsak egyenként, hanem kollektíven sem. Panasz, meg irigység az van. Minden rosszul megy, mindenben hiba van, mindent rosszul csinálnak, de kik? Ja, hogy nem én, hanem a szomszéd, a kolléga, az önkormányzati képviselő, a politikus, a cég, a főnök, stb. Csak azt felejtik el, hogy ők is szomszédjai, vagy főnökei, vagy alkalmazottai valakinek. Na, ilyen ráébredés nincs, de irigység az van. S hogy kinek is kellene jobban csinálni valamit? Mindenkinek! De elég lenne azzal kezdeni, hogy elismerjük azt, ami jó. Csak úgy spontán, irigység nélkül. S persze teret adunk neki, hirdetjük, büszkék leszünk rá, egyenként és kollektíven. S nem az lesz az első kérdésünk, hogy vajon mennyit kereset ezzel az illető?

Bizonyára sok hibája van Németországnak is – ahol élek –, de egy biztos, irtóra büszkék arra, amit csinálnak. Büszkék az autóikra, a focira, Angela Merkelre, a biztonságra (köz- és létbiztonságra), s sorolhatnám. Nem fellengzősen, csak úgy a maguk kedvére. Segítik, ha mással nem, azzal, hogy német autót vesznek, német zöldséget esznek, vagy a német termelő borát isszák (pedig a borszakértők szerint meg sem közelíti a jó magyar borokat). No persze a termelő is mindent megtesz, hogy a legjobbat tegye a fogyasztó asztalára. S ez így van jól. Mert egy gazdaság akkor működik, ha megbízható eladók adnak el jó minőségű árut és a vevők hálájukat a fogyasztással és reklámmal fejezik ki. De Magyarországon mi még annyit sem teszünk meg, hogy csupán tiszteletből elmondjuk egymásnak, ha valahol Európában dicsérik a hazánkat.

Árgus szemekkel vizsgálom a külföldi újságok rólunk, magyarokról szóló híreit, s amikor ilyen címet látok egy külföldi lapban, akkor nagyon büszke vagyok: "Magyarország, egy új ország az élvezeti horizonton".

Gasztronómia és borkultúra Magyarországon - ez az, ami felkeltette egy német Gourmet-fesztivál szervezőinek a figyelmét. Éppen itt volt az ideje. No persze Magyarországon ez nem hír, holott éppen ez az a terület (vélemény szerint még két másik terület, a fürdők és az előadóművészet mellett), amellyel fel kellene hívni magunkra a figyelmet.

Van egy sziget Észak-Németország és Dánia tengerpartja közelében, a Sylt-sziget, amelyet az Északi-tenger királynőjének is neveznek.

Már a XX. század kezdetén is a turizmus volt a sziget fő bevételi forrása, s talán ennek is köszönheti, hogy Németországban itt a legdrágábbak az  ingatlanok (no persze a sziget-jelleg is hozzátesz ehhez). Homokos tengerpart, dűnék és iszappadok teszik egyedülállóvá a természet által ma is folyamatosan formált partokat. S ezen a szigeten, az évek óta rendezett Gourmet-fesztivál szervezőjének az az ötlet fordult meg a fejében, hogy ebben az évben Magyarországot hívja meg a rendezvényre.

S, hogy miért?

Azt a legjobban Johannes King, a Sylt-szigeten "praktizáló" két Michelin-csillaggal rendelkező séf fogalmazta meg: "A magyar konyha fűszereivel kiemelkedően illik a téli időszakhoz, s kevésbé ismert. Ezenkívül Magyarországnak hihetetlen borkultúrája van. A magyar konyha új horizontot nyit. "

 A fesztivál honlapján, az elnök szavai még inkább legyezgették lelkemet: "Nincs másik olyan ország Európában, amely az elmúlt években ennyit fejlődött volna kulináris szempontból, miközben az emberek többsége még mindig a pörkölttel és a paprikával azonosítja a magyar konyhát. Hagyományok, tehetség és új trendek ötvöződnek most új konyhaművészetté ott."

Ezek hát az okok, amelyek odáig vezettek, hogy 2015. január 14-18. között a Sylt-szigeten Magyarország lesz a vendég a Gourmet-fesztiválon. S, hogy kik is képviselik majd a magyar konyha- és borkultúrát, azt a legjobban a programból szemezgetve tudhatjuk meg. 

A dűnék éttermeiben egyik este "Magyar élmény, magyar élet" címmel Ruprecht László séf a Baricska csárdából és a Gere pincészet kezdi meghódítani a kifinomult közönséget egy ötfogásos vacsorával és a hozzá illő borokkal. Majd "Pokolian jó" elnevezéssel konferálják fel a Gusteau éttermet és főszakácsát, Horváth Gábort Tokajból, Heimann Zoltán és Szepsy István borászok társaságában.

Kép forrása Gusteau étterem

A Lacipecsenye étterem, Takács Lajossal és a Légli pincészettel adja elő egy másik helyszínen a "Magyar rapszódia öt aktusban" kulináris élményelőadást. S ugyanekkor lesz a dűne másik oldalán vendég Budapest és Eger két nagy borásza Forrai Miklós és dr. Lőrincz György. A fesztivál péntek esti kiemelt programja a "Megismerni a Tokajit" címet kapta. Itt nem az étel mellé kerül a bor, hanem a bor mellé az étel. Azaz a bor, a Tokaji kapja a főszerepet és hozzá igazítja a Hotel Corinthia séfje, Bolyki Péter a menüt. Erre az alkalomra Szepsy István igazi ritkaságokkal is készül, többek között a '60-as évekből származó nedűt is elvisz a csomagjában.

Kép forrása www.royal-tokaji.com

Véleményem szerint a vendégek - akik között bizonyára elég sok a gourmet - nem fognak csalódni sem a magyar séfekben, sem a magyar borászokban. S talán ezzel kaphatunk egy kis elismerést azért, amit tényleg jól csinálunk Magyarországon.

Nem késő még elindulni a Sylt-szigetre, bár a szállásfoglalással akadhatnak gondjaink, de egy ilyen élmény megéri a kiruccanást.

Miért bánunk mostohán ezzel a sokszínű országgal, amikor keressük a megfelelő úti célt? Talán nem ismerjük? Azt gondoljuk, hogy túl nagy és rossz az időjárás? Vagy befolyásol bennünket a történelem? Valószínűleg mindezek együtt teszik a magyarok számára kevésbé látogatott célponttá Németországot a nyaralás szempontjából (bezzeg, mint munkavállalók, nagyon is kedveljük). Akkor oszlassunk el néhány tévhitet és lássuk, miért is érdemes Németországba menni nyaralni, telelni, „tavaszolni” vagy „őszelni”.

Mit kaphatunk Németországban (a biotermékeken és a BMW-n kívül)?:

A természet mutat itt tengerpartot, hegyeket, hatalmas kiterjedésű erdőségeket, termékeny folyóvölgyeket, tavakat, kihűlt vulkánokat, s több millió éves hasadékokat.

Az időjárás valóban kicsit más, de ritkán extrém. Sokkal állandóbb a hőmérséklet, mint Magyarországon. Télen ritkák a mínuszok és nyáron a kánikula is csak rövid ideig tart. De szinte mindig ideális az időjárás a természetben barangolni, s a hegyekben télen mindig van hó.

Akkor meg is találtuk az első olyan csoportot, akik számára vonzó úti cél lehet ez a több, mint 350ezer km2.

A természetjárók és sportolók paradicsoma. Túraútvonalak milliói és kerékpárutak szövevényes hálózata kínálja magát az ország egész területén. A Fekete-erdőben, a Türingiai-erdőben, a Rajna mentén, vagy a Germán-alföldön, a tavak körül (pl.: Bódeni-tó) több száz kilométert kerékpározhatunk, vagy gyalogolhatunk úgy, hogy nagyvárosokat egyáltalán nem érintünk. Tiszta levegő, vízesések, valóban fekete erdőségek, vendégházak, kerékpárkölcsönzők, jól kitáblázott útvonalak, barátságos emberek fogadják a sportolni vágyó turistákat.

A bajor Alpok télen-nyáron a hegymászók paradicsoma és a síelni vágyók Kánaánja. Sokkal olcsóbb, mint a svájci hegyek, s itt is könnyedén találunk kétezer méter feletti csúcsokat (a legmagasabb pontja a Zugspitze 2963 méterrel).

Akik valamivel extrémebb, újszerűbb kalandra vágynak, azok sem maradnak hoppon Németországban. Csak ízelítőül néhány érdekes dolog. A vizek kedvelői akár lakóhajóval is túrázhatnak, anélkül, hogy külön jogosítvánnyal rendelkeznének hajóra (az egyik legszebb vidék ebből a szempontból a Neckar folyó és környéke). A hó szerelmesei építhetnek a bajor Alpokban iglut maguknak éjszakára. A repülésre vágyók számtalan helyen hőlégballonozhatnak, kis repülővel fedezhetik fel a vidéket, s a Bódeni-tó felett még a Zeppelint is kipróbálhatják.

Egyszóval, ha sportolni vágyunk a nyaralás alatt, vagy túráznánk, akkor Németország tökéletes célpont.

Jobban érdekelnek bennünket a művészetek és a történelmi korok emlékei? Akkor szintén a legjobb helyen járunk. Kevés olyan térség van, ahol nagyobb gondot fordítanának a várakra, kastélyokra, mint ebben az országban. Karolingok és Merovingok, középkori lovagok, német-római császárok, Hohenzollerek és számos nemesi család egykori lakhelyeit és hátrahagyott tárgyi emlékeit találjuk meg országszerte. A Hohenzollerek nyomán ellátogathatunk Berlinbe, majd Stuttgart melletti kastélyukba, s a Duna völgyében meghúzódó várukba.

Felfedezhetjük II. (Őrült) Lajos, a mesekirály kastélyait Bajorországban (Neuschwanstein, Herrenchiemsee, Linderhof) és a Mecklenburgok Északi-tengerhez közeli kastélyait. S a sor ezzel közel sincs kimerítve.

A német nagyvárosok a művészeti galériák, múzeumok tárházai. Münchenben az Alte Pinakotheket tartják az Óvilág egyik legjelentősebb képtárának, amely a 14-18. századi európai mesterek műveit állítja ki (Rubens-gyűjteménye a legcsodásabb). S nem kell messze menni, csupán pár lépésnyit, hogy az impresszionisták, a szecesszió és a modern művészet másik óriási német galériájába lépjünk, a Neue Pinakothekba. S ez csupán München, egy a sok-sok német nagyváros közül. Kisebb településeken is mindenhol találunk egy-egy múzeumot, a babáktól, a repülésen át a skanzenekig. A művészetek rajongói Németországban nem unatkoznak, az már biztos.

Az előadó művészet és a fesztiválok iránt érdeklődők számára is akad bőven választék. Februárban szinte minden településen nagy farsangi bulik vannak, egész üzletágak épülnek a maskarákra, farsangi étkekre és jelmezbállakra. Nyár elején a kelet-német térségben a komolyzene kedvelői „szenvedhetnek” a bőség zavarában, mert Halle-ban Händel, Bonnban Beethoven, Lipcsében pedig Bach-fesztivál van. Mindhárom város és környéke izgalmas látnivalókkal is szolgál két koncert között. Ősszel indulnak a nagy sörfesztiválok, míg decemberben a varázslatos karácsonyi vásárok. A nagy események mellett szinte minden kisvárosban találunk nyári fesztiválokat és szabadtéri koncerteket, s bővelkednek a várak, kastélyok is a programokban. A már említett Hohenzollern kastélyban egész nyáron találhatunk a vármozitól a csillagászati programokig elfoglaltságot.

Gyerekekkel utaznánk? Németországban könnyű lesz olyan helyet találni, ahol az apróságok is kiválóan érezhetik magukat.

Úton-útfélen bukkanhatnak a szülők vidámparkokra, állatsimogatókra és olyan játszóparkokra, ahol gyermekeik számára felejthetetlen élményt nyújthatnak. Évszázados múltra tekint vissza a Fekete-erdő egyik nagy vidámparkja, a családi vállalkozásban üzemeltetett Európa park. München mellett a Bullyversum, a nagy filmváros még a felnőttek számára is óriási élményt nyújt. Ulm közelében a Lego szerelmesei tölthetnek el napokat Legolandban. Az egész család számára lehet egy egész napos program a Bódeni-tó mellett Mainau szigete, ahol arborétum, lepkeház, virágtenger, pálmaház és interaktív játszótér várja a látogatókat.

Imádjuk a gasztronómiát? Meglepő, de Németország, ebben is elkápráztathat bennünket!

Elmúlt már a barnaszószos húsok világa a németeknél. A gasztronómiai kínálat minden területen óriásit fejlődött, talán egyetlen kivétel van, a cukrászat. A világ konyhái egytől-egyig képviseltetik magukat, s az egyes német vidékek saját gasztronómiai kultúrát is kifejlesztettek. Már csak a tény, hogy 232 Michelin-csillagos étterem van az országban, önmagáért beszél. Persze, ha a gasztronómia miatt látogatunk az országba, akkor elsősorban a déli vidéket kell előnyben részesítenünk. Bajorországban és Baden-Württembergben található a legtöbb felső-kategóriás étterem. A Bódeni-tó haléttermei, a Mosel borkultúrája, az elzászi francia hatással tündöklő helyek, a számos biokertészet, a tej és sajtkultúrát magas szinten művelő alpesi vidék a gasztronómia elkötelezettjei számára kötelezően felfedezni való vidék.

Mindezekhez kapcsolódik egy kiművelt pékárú kínálat és egy feltörekvő édesség és kávékultúra.

Végül nézzük az utazás hátterét biztosító területek paramétereit Németországban:

Szállás: A luxus hoteltől a kempingig minden megtalálható. Az árak vonatkozásában Németország nem számít drága helynek a többi nyugat-európai országhoz képest. Egy háromcsillagos szállodai szoba ára éjszakánként (2 főre) 70-80 euró körül, egy apartman bérlete egy hétre (4 főre) 6-700 euró, kempingben bérelhető mobil házak (4 főre) éjszakánként 130 euró körül mozognak főszezonban.

Étkezés: Az éttermek általában drágábbak, mint Magyarországon, de sok városban lehet nagyon jó minőségű menüket kínáló, kisebb éttermeket találni. Az élelmiszerárak azonban teljesen a megfelelnek a magyar áraknak.

Üzemanyag: A magyar árakhoz képest kb. 10 %-al kerül többe Németországban az üzemanyag.

Belépők: A múzeumok általában 8-10 euró közötti árakkal dolgoznak, de mindenütt vannak családi vagy csoportos kedvezmények. A vidámparkok és fürdők belépői nem túl olcsók, de minden esetben minőségi szolgáltatásra számíthatunk.

Az utazás hátteréhez szükséges hasznos linkekkel még később jövök ennek a sorozatnak a keretében!

Kalandra fel! Irány Németország!

Néhány napja arról elmélkedtem hangosan itt a blogon, hogyan gondoljuk végig, mit is akarunk csinálni a nyaralás alatt? Miután kiderítettük, hogy aktív, passzív, vagy netalán mindkét nyaralásra vágyunk, akkor jön a megfelelő helyszín megválasztása. Mindenkinek vannak álomhelyek, ahová szeretne eljutni, legtöbben bakancslistát is írunk. Nagyrészt ezek olyan országok, szigetek, amelyek ritkán elérhetőek a számunkra, vagy lehet, hogy csak egyszer az életünk során. Kötjük majd valamely nagyobb eseményhez, mérföldkőhöz. Olyanokhoz, mint házasság, kerek évfordulók, nyugdíjba vonulás. Az éves szabadságok ezeknek az álmoknak a kistestvérei kell, hogy legyenek. Egy kicsit meg kell valósítanunk belőlük évente, amíg el nem érjük majd az igazi nagy álmot.

Hogyan döntjük el a helyszínt általában? Legtöbbször hallunk róla egy baráttól, egy ismerőstől. Látunk egy cikket, egy blogbejegyzést az interneten. Kapunk egy ajánlatot a postaládánkba, vagy kezünkbe akad egy utazási magazin.

Ebben az évben tegyünk másképp! Fogjunk egy térképet és nézegessük néhány napig! Karikázzuk be pirossal az álomhelyeket, majd kékkel azokat, amelyek hasonlítanak az álomhelyhez valamiben: éghajlatban, lehetőségekben, látnivalóban. Vegyünk egy zöld filcet és keressünk olyan helyeket, amelyekre még soha nem gondoltunk utazási lehetőségként, de legalább egy dologban közel állnak az álmainkhoz és legalább egy dologban elérhetőek (pl.: a távolság). S akkor szánjunk egy órát a kék helyekre, majd egy órát a zöldekre. Írjuk be a keresőbe, nézzük meg az elsőként feldobott fotókat legyen az akár kék, vagy zöld hely, olvassunk el egy-két cikket. S az egészet zárjuk be néhány napra. Az agyunkban úgyis ott fog motoszkálni néhány hely, éppen azok a helyek, amelyek felkeltették az érdeklődésünket. S ekkor jöhet annak a néhány helynek a feltérképezése valamennyi, számunkra fontos szempont alapján.

Saját életemből mesélek egy példát, hogy ne csak elméletről írjak itt.

Álmaim között szerepel Ausztrália, az ország, amely a bakancslistámon is fent van. A szigetország, amely „piros” jelzést kapott a térképen. Az ország, amelynek különleges a történelme, érdekes a társadalma, fantasztikus hegyei, nagyvárosai és tengerpartjai vannak. Egyelőre elérhetetlen, távolság, idő, pénz és férjem pókfóbiája miatt! De dolgozunk az ügyön. Addig is kerestem „kék” helyeket, azaz a hasonlókat. Sziget, meleg éghajlati öv, tengerpart, egzotikum, hegyek.

Új-Zéland, Madagaszkár, Mauritius, Bali, Kuba, Srí Lanka.

Izgalmasak, de van velük egy-két nagy probléma. Ausztráliához hasonlóan messze vannak, egyesek már-már túlságosan is trópusiak nekem. Van, ahol nem szimpatizálok a politikai berendezkedéssel, vagy túl sok betegséget lehet elkapni. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy nem szánnék most rá ennyi pénzt és időt. Jöjjenek a zöldek! A zöldek, amelyek közelebb vannak, olcsóbbak, de a piros álom és a kék tesók adottságaiból legalább egyet-kettőt magukban hordoznak. Nézzünk csak szét Európa háza táján?

Sziget, mint keresési szempont? Kanári, Madeira, Szicília, Ibiza, Tenerife, Szardínia, Mallorca, Korzika.

A verseny először a fejemben indult. Ibiza, Mallorca, Tenerife népszerű helyek, sok a turista, s leginkább csak a tengerpart a vonzó. Jobb lenne egy kevésbé látogatott hely, amelynek kicsit több látnivalója is van. Szardínia és Korzika maradt versenyben. Mivel szeretem a francia kultúrát, először Korzikára kerestem rá. (Korábban soha nem is gondoltam Korzikára, mint lehetséges nyaralási célpontra.) Tengerpart, hegyek (Alpok), fenséges gasztrokultúra, keverednek a francia és olasz hatások és a korzikai nép, a még napjainkig köztük élő „függetlenségi” törekvéseivel izgalmasnak tűnt. S akkor még nem vettem számításba Napóleont sem – mint utólag kiderült, nem is nagyon kell.

Szóval elértem a tökéletesnek tűnő célpontot nyaralási kalandnak. Második helyre azért Szardíniát, a harmadikra pedig a nagyon is vonzó Madeirát soroltam. Innen pedig jöhetett a kivitelezés feltérképezése és a megvalósítás.

S ezzel a módszerrel értem el, hogy legtöbb barátom, ismerősöm kérdezte meg, hogyan jutott eszedbe éppen Korzikára utazni? Egyszerűen csak kergetek egy álmot, s amíg nem érem el, addig pótolom valami hasonlóval. S, hogy mennyire döntöttem jól, amikor Korzikára vittem a páromat? Nos, arról itt a blogon már olvashattatok.

Rengeteg olyan helyre, országra, tájra tapintottam már így rá, amelyeket sokan számításba sem vesznek, holott megérnek egy utazást, talán még többet is.

Engedjétek meg, hogy ajánljak néhány ilyen utazási célpontot, előnyeiket és hátrányaikat kifejtve, érdeklődéseteket felkeltve.

Hamarosan jövök az első ajánlattal!

A január túl hosszú, túl sötét és túl unalmas hónap, ezért ilyenkor álmodozunk az utazásokról a legtöbbet. Forró szigetek, pálmák, koktélok jelennek meg a munkahelyi és otthoni képernyőnkön, végignézünk ezernyi fotót szebbnél-szebb helyekről, motorozó olaszokról, fagyizó franciákról és tengerparton napozó görögökről. A nyaralás konkrét megszervezéséig azonban nem jutunk el. Miközben kevés alkalmasabb időszak van a januárnál erre a tevékenységre. Ilyenkor még ezernyi ajánlat közül válogathatunk, még hónapokra leoszthatjuk a költségek kifizetését, illetve megspórolását, olcsóbban vehetünk repülőjegyet és sorolhatnám. Sokszor mégis inkább májusban kezdünk kapkodni, vagy éppen az indulás előtti hónapban, amikor már rá kell ébrednünk, hogy minden drága, egy hónap alatt nem tudjuk kigazdálkodni, s így marad a tavalyi horvát tengerpartos nyaralás alteregója. Hiszem és vallom, hogy jó szervezéssel, előre gondolkodással, a költségek helyes feltérképezésével és elosztásával minden évben új tájakra juthatunk el, változatossá tehetjük azt az egy-két hetet, vagy néhány hétvégét, amit utazásra szánunk az évben. Januári sorozatommal ehhez szeretnék most segítséget nyújtani az utazásra vágyóknak.

Első és talán legfontosabb kérdés a mai blogbejegyzés témája:

Mit akarunk csinálni a nyaralás alatt és azt hol tehetjük meg?

Aktív vagy passzív pihenésre vágyunk? Ennek felismerésére a legjobb módszer, ha kicsit összegezzük magunkban a hobbijainkat és a szabadidős tevékenységeinket. Ha egész évben csak rohanunk, nincsenek hobbijaink, mert időnk sem lenne rá, az otthon töltött órák alatt is folyamatosan pörgünk, akkor bizonyára valami nyugalmasra vágyunk a nyaralás alatt. Vagy mégsem? Véleményem szerint egy ilyen életben a nyaralás sem szólhat arról, hogy csak fekszik valaki a tengerparton az első naptól a 14. napig egyfolytában. A szervezet ugyanis nem képes azonnal átállni, s így az első néhány napban megőrül az ember, majd, amikor már kezdene ellazulni és kikapcsolódni, addigra a család őrül meg az unalomtól. Azt gondolom ebben az esetben a legjobb megoldás olyan helyeket választani, ahol aktív és passzív pihenésre egyaránt van lehetőség. Nézzünk egy ilyen helyet, legyen egy ismert, s közeli célpont, Olaszország.

Pörgős életünkből, a szabadság előtti ezernyi telefonból esünk be az autóba, vagy érünk ki a repülőtérre. Jól fog esni, ha először egy nyüzsgő városba, Rómába, Firenzébe, Milánóba, vagy éppen Nápolyba érkezünk. Eltöltünk ott 3-4 napot, megnézzük a várost, megízleljük az olasz konyha remekeit és betévedünk néhány múzeumba. Átállunk a saját pörgésünkből az olaszok kevésbé stresszes zsibongására, amely néhány nap alatt elkezdi kitörölni aktív hétköznapjainkat. Ekkor irány a vidék, a táj, a kis falvak Toszkánában, a nemzeti parkok Róma környékén, vagy a középkori hangulatú helyek az olasz csizma orrában, Nápolytól nem messze. Itt már minden csendesebb, nyugodtabb, egy kávé elfogyasztása már egy óra, egy ebéd vagy egy vacsora két óra. Élvezzük a sétákat, a túrákat, gyalog vagy kerékpárral. S ekkor jöhet a tengerparti pihenés, úszás, napozás, olvasás. Itt már órákban mérjük az étkezéseket, az alvásidőt napközben és a vízben vagy a parton töltött lazítást. Mire visszacsomagoljuk a bőröndjeinket, addigra kipihenten, feltöltődve állunk az év második fele elé. S családunk tagjainak különböző igényei is kielégítésre találnak.

No, de mi van akkor, ha évközben nyugodtabbak vagyunk, nincs nagy pörgés körülöttünk, van időnk a hobbijainkra, a kikapcsolódásra, s nincs alvásdeficitünk sem? Ekkor jöhet egy igazán aktív pihenés. Városok ezernyi látnivalóval, múzeummal, gasztronómiai és kulturális élménnyel. Felfedezésre váró tájak bakkancsos és kerékpáros túrákkal, folyók és tavak a vizek szerelmeseinek. Itt is álljon egy példa, mondjuk a méltánytalanul kevésbé látogatott Németország. Végigjárhatjuk az európai élet olyan központjait, mint Frankfurt vagy Hamburg, túrázhatunk a Fekete-erdőben, hajózhatunk a Rajnán, kellő bátorsággal tengerparton is fekhetünk, több ezer várat járhatunk be, s még hegyi túrákat is tehetünk az Alpokban. Egyetlen ország annyi aktív lehetőséggel, amennyire nem is gondolnánk, de erről majd hamarosan részletesebben írok. Most maradjunk annál, hogy eldöntsük mit is akarunk.

Magunkba nézve azt találtuk, hogy mi nem akarunk túrázni, de a tengerpart sem érdekel? A városok kifejezetten idegesítenek? Hogy az emberekről már ne is beszéljünk? Most mondhatnám, hogy akkor zárjuk magunkra az ajtónkat otthon két hétre, de nem mondom. Mindenkinek szüksége van arra, hogy kiszakadjon a saját környezetéből egy rövid időre. Csomagoljuk csak be azt a bőröndöt és keressünk egy olyan eldugott tájat, ahol bérelhetünk egy kis appartmant, ahol nincs a közelünkben nagyváros, sem emberek, csak mi és a természet. Hol van ilyen hely? Nos nagyon sok helyen Európában. Elvonulhatunk Franciaország belsejébe, egy apró faluba, Svájc valamelyik hegyi faluja mellé, vagy Norvégiába. No persze ezek egyike sem az olcsó helyek közé tartozik. Csendesebb és olcsóbb városokat találunk észak-keleten, Észtországban, Finnországban, esetleg lengyel földön. Kevésbé látogatott, ezért nyugodtabb, de egyéb szempontból kevésbé komfortos helyek közzé tartozik Albánia, vagy Montenegró is. Saját hazánkban, Magyarországon is számos lehetőséget találunk az elvonulásra, a vidéki kastélyoktól, a falusi turizmus fantasztikus házaiig korlátlanok a lehetőségeink.

Jó, jó, mindez szép, de én a hobbimnak szeretnék hódolni a nyaralás alatt – mondhatja bárki. Ebben az esetben lássuk azt a hobbit. Nyilván a kötögetéshez nem kell elutazni, a kerékpározás, vagy túrázás már ezernyi lehetőséget kínál, Hollandia, Németország, Ausztria vagy Svájc milliónyi kerékpárútjával, túraútvonalaival vár mindenkit. A vizek szerelmeseinek sem feltétlenül csak Olaszország vagy a horvát partok maradnak, hiszen ott van Finnország vagy Svédország, esetleg a Fekete-tenger. Egyet azonban nem árt önmagunkban tisztázni: Milyen szinten művelem én ezt a hobbit? Nem mindegy, hogy úgy akarok hegyet mászni, hogy egész évben meg sem moccantam a kanapéról, vagy anélkül szeretnék vízitúrára menni, hogy tudnék úszni?! Lehetnek ilyen vágyaink, de akkor éppen most, januárban kell eldöntenünk, hogy mi bizony hegyet mászunk a nyáron, s akkor mostantól hetente kétszer edzéseket tartunk. Januári célkitűzésnek, egészségünk érdekében sem rossz terv egy ilyen nyaralás.

Amennyiben az előző néhány kategóriában megtaláltuk azt, amire vágyunk, akkor tovább is léphetünk a következő kérdésre: Melyik ország, vagy tájegység mellett döntsünk? De erről majd a következő blogbejegyzésben olvashattok.

Szilveszter előtt mindenki arra koncentrál, hogy minél fenségesebb legyen a szilveszteri vacsora, s alig gondolunk az év első napjára. Ezzel a nappal indítjuk pedig az új évünket, így nem mindegy, mit eszünk. Emlékeimben kutatva azt találom, hogy gyermekkoromban ezen a napon kocsonyát ettünk, s persze nem maradt el a lencse. A lencse, amelyet gyermekként - akit a szülei még nem vittek a szilveszteri bálba - nagymamámmal közvetlenül éjfél után válogattunk a következő napi ebédhez a gazdag év reményében. Manapság divatos dolog a gasztronómiában is visszatérni a hagyományokhoz, de olyan módon, hogy vigyünk bele valami modernséget is.

Gondoltam egyet, s megkérdeztem a szakembert, a Villa Medici séfjét, Amrein Csabát - Mit eszik a Séf Újév napján?

Amrein Csaba 16 éve vezeti a Villa Medici konyháját, előtte dolgozott külföldön, Németországban. Három kisgyermek édesapja, s ebben az évben az egyik szakmai elismerése volt, hogy a Magyar konyha által megjelentetett 20 séf 100 recept című könyvbe ő és receptjei is helyet kaptak.

Kérdésemre, hogy mit is esznek ők családi körben Újév napján, igazi séf módjára, részletes leírásokkal válaszolt:

Az, hogy mit eszik a séf újévkor, két tényező határozza meg; az egyik, hogy pici gyermekeim vannak egy, öt, és tíz évesek, másrészt falun nőttem fel ezért a hagyományok is fontosnak számomra. Mindig szoktam főzni igazi jóízű kocsonyát azzal a különbséggel, hogy én pulykacombot és sertésnyelvet teszek bele. Mivel a gyerekek finnyásak, ezért a tálalást teljesen másképp csinálom. A pulykacombról lefejtem a húst és a sertésnyelvet is kockákra vágom. Semmilyen börkét és hasonló, a gyerekeknek esetleg "undi" dolgot nem rakok bele. Keresek egy szilikon formát főzök fürjtojást és húsokat szépen rétegzem a formába. A kocsonya levét egy kis sáfránnyal, vagy kurkumával aranysárgára színezem, majd kihűtöm és szépen kiborítom a formából. Így a gyerekek egy arany színű áttetsző gusztusos ételt kapnak, amiben a hagyományos kocsonya íze is benne lesz.

A következő fogás a lencse, amiből én egy jóízű lencsekrémlevest készítek. Nagyon sok fajta lencsét lehet ma már kapni, de ehhez az ételhez jó lesz a jó minőségű magyar lencse is (a piros lencse is megbarnul főzés közben). A lencsét megmosom és  füstölt oldalassal, vagy füstölt orjacsonttal felrakom főni. Itt fontos hogy hagyományos "falusi" füstölt termékeket válasszunk, mert a gyorsan pácolt "ipari" húskészítmények nem jók. Egy kilogramm lencséhez fél kilogramm füstölt hús kell. Dobok mellé 3 gerezd fokhagymát, egy darab sárgarépát, egy darab vöröshagymát, sót, babérlevelet. No és egy kevés mustárt. A sóval óvatosan kell bánni, mert a füstölt hús is sós, s könnyen elsózhatjuk. Mielőtt teljesen szétfőne a lencse kiveszek belőle, hogy a hagyományokat is megtartsuk. Ez majd levesbetét lesz az oldalasról lefejtett hússal együtt. Szóval kiveszem a húst és amikor már szétfőtt a lencse beleteszek egy kis tejszínt vagy kevés vajat. Botmixerrel pürésítem az egészet, majd szűrőn is átszűröm, a hússal és a kiszedett egész lencsével tálalom. Nagyon finom, csak jó minőségű füstölt áru kell hozzá. S, hogy miért is veszek ki egész lencsét? Az egész lencse újévkor a pénzt szimbolizálja... nehogy emiatt ne legyen ...

 A főétel a mi asztalunkon újévkor általában sertés vagy mangalica szűz, amit szalonnás gombaraguval kelkáposztával és sertéshálóval készítek. A szűzpecsenyét sózom, borsozom, majd forró serpenyőben kis kérget sütök rá. Félreteszem pihenni, s közben elkészítem a kelkáposztát.
A kelkáposzta leveleket sós vízben előfőzöm, majd kihűtöm és ezt is félreteszem. Csinálok egy vöröshagymás, gombás ragut, amelyhez az alkotórészeket olyan apróra vágom, amennyire csak lehet. A sertéshálót (a sertés hashártyája, amelyet, ha megsütünk ropogós lesz, de nem zsíros és nem is zavaró, mert nagyon vékony, jobb henteseknél lehet kapni) beáztatom és olyan hosszúra vágom, amilyen hosszú a szűzpecsenye.
 A húsra ráhelyezzem a gomba ragut, beburkolom a kelkáposzta leveleivel. Majd a végén a sertéshálóval is. Nagyon forró sütőben ropogósra sütöm. Káposztás gnocchit adok hozzá, ami úgy készül, mint a káposztás tészta, de a tészta helyett gnocchival keverem össze a reszelt pirított káposztát. A szűzpecsenyét felszeletelve tálalom. Látványos önmagában is és a gnocchival különösen.

Desszertnek mi mindig a hagyományos madártejet készítjük, amihez almás pitét vagy flódnit kínálunk.

Úgy érzem, hogy ezekkel az ételekkel a hagyományok közelében maradok, de a saját elképzeléseimet, kreativitásomat is kifejezhetem, valamint a családom és a gyermekeim számára is ízletes ünnepi ebéddel kezdhetem az új esztendőt.

Boldog új évet kíván Amrein Csaba séf és az Élet sója blog!

Minden év végén olyan érzésünk van, hogy annyi mindenre nem futotta ebben az évben az időnkből. Annyi jó programból maradtunk ki, s még többre mondtuk, hogy majd jövőre biztosan elmegyünk és megnézzük. Álljon most itt 12 olyan kulturális esemény, amelyet ha 2014-ben ki is hagytunk Magyarországon, 2015-ben bepótolhatjuk.

Január – a Fergeteg hava

"Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a pince."

Január 22-én ünnepeljük Szent Vince napját, amely egybe esik a Magyar Kultúra Ünnepével is.
Szent Vince a borászok védőszentje, így ezen a napon a szőlőtermelők nagyon figyelik az időjárást, s reménykednek, hogy a Nap kibújik a felhők mögül és így jó termésre számíthatnak. Ha netán köd ül a határra, akkor az ősszel a szüret gyengének ígérkezik. Amennyiben szép időre virradnak, a nap során Szent Vince nevére áldomást isznak, este pedig örömtáncot lejtenek. Ezt a hagyományt sok helyen a mai napig őrzik. Balatonfüreden már évek óta megrendezik a Vince-napi Borünnepet, ahol a borászok mellett mi, akik „csupán” egy jó pohár borral szeretnénk ünnepelni is jól érezhetjük magunkat.

Február – Jégbontó hava

Ez az a hónap, amikor először csillan fel a remény a tél távozására és a tavasz érkezésére. Mohácson egyenesen el is égetik a telet, koporsó formájában egy máglyán. Minden évben zajosabb és „rémisztőbb” busók, jankelék és maskarák jelennek meg a városban az utcákon, vagy csónakban a Dunán. A busójárást erősebb idegzetűeknek mindenképpen látni kell. Amennyiben 2014. februárjában nem volt részünk benne, akkor 2015. február 12-17. között szervezzünk egy kirándulást Mohácsra.

Március – Kikelet hava

A Kikelet havában bőrünkön érezzük a napsugarak melegét, s óvatlanul is beférkőzik tudatunkba a kérdés: Hova menjünk nyaralni ebben az évben. A legjobb hely a tájékozódásra és az álmodozásra az Utazás kiállítás, amelyet minden évben február végén és március elején rendeznek a Hungexpo területén.

Április – Szelek hava

A tavaszi szél gazdag programmal hozza el a Budapesti Tavaszi Fesztivált minden évben. Már 2014-ben is nehezen lehetett kihagyni a Pannon Filharmonikusok és a Szegedi Kortárs Balett közös estjét, Sebestyén Márta koncertjét vagy a fergeteges Rameau koncertestet, de 2015-ben még nehezebb dolgunk van. Aida, vagy Amadinda és Muzsikás, Fassang László vagy Erika Naganuma, s akkor még ott a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Szegedi Kortárs Balett különleges estje a Carmina Burana testvére a Catulli Carmina előadásával.

Május – Ígéret hava

Ez az a hónap, amikor már minden porcikánkban pezseg a nyár. S aki 2014-ben ellátogatott a Budapesti Salsa Fesztiválra, ahol neves oktatóktól tanulhatott, vagy salsa DJ-k keverte buliban pezsegtette vérét, az 2015. májusának utolsó hétvégéjén sem hagyhatja ki, sőt magával viheti azokat is a profik táncparkettjére, akik még soha nem táncoltak salsát.

Június – Napisten hava

Meleg és csillogó napfény helyett, bőrünket simogató nyáresti hangulatban nézhettük meg 2014-ben és nézhetjük meg 2015-ben is (nemcsak júniusban) a lőkösházi Bréda kastély falára vetített fényjátékot, amelyről itt már korábban is olvashattatok. Baráti programnak sem utolsó, s a család minden tagja is garantáltan élvezi, hogy részese lehet a száz éves park magányában a kastély álmának néhány kilométerre Gyula városától.

Július – Áldás hava

Áldás ez a hónap annak, aki Szegedre látogat. 2014-ben Elfújta a szél Szegedre Zorbát, a görögöt, hogy karját nyújtsa a Csárdáskirálynőnek és megvívjon Háry Jánossal, de végül mégis a Mamma Mia ifjú szerelmesei nyerték meg a lehetőséget, hogy 2015-ben ismét ott legyenek a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Álarcosbálra hívják ők a Nyomorultakat és Abigél híveit, amely bál végül a Tévedések vígjátékává alakul át.

Augusztus – Új kenyér hava

Villámként cikáznak az augusztusi estékbe Beethoven darabjainak hangjai Martonvásáron évtizedek óta. Különös hangulata van a kastélyparkban egy tó közepén álló szabadtéri hangversenyteremnek. A „hangversenyteremhez” mocsári ciprusokon, páfrány fenyőkön, hársakon, juhar és platán fákon keresztül vezet az út. A szigeten Beethoven szobra elé települ a zenekar, a közönség pedig a fák alatt elhelyezett széksorokon élvezi a zenét. Ez a koncert más, mint a Zeneakadémián, itt nemcsak a zeneszerző, a karmester és a zenekar játéka adja az élményt, hanem az is, amit a természet tesz hozzá egy-egy darabhoz. A csicsergő madarak, a távolban zakatoló vonat, a reccsenő faág és a szél suhogása. Kihagyhatatlan élmény zenét kedvelő, Beethovent szerető emberek számára.

Szeptember – Földanya hava

A tradicionális zsidó kultúra elemeiből építkező multikulturális programokkal lép évente színpadra a Zsidó nyári fesztivál a Dohány utcai Zsinagógában. Ebben az évben A hegedűs a háztetőn, Horgas Eszter és a jazz, a klez-jazz amerikai fenegyereke, Frank London, s Leonard Cohen dalaival fellépő Zorán előadásai a biztosíték arra, hogy 2015-ben is érdemes a programot várnunk itt.

Október – Magvető hava

Magvetés helyett magkeresés, azaz szarvasgomba vadászat a Szalajka-völgyben, Szilvásváradon. A program része a szarvasgomba-kereső kutyák országos versenye, illetve a szarvasgomba és a szarvasgombás termékek bemutatója és vására. A talált zsákmány kiértékelése után az ínyencek megkóstolhatják a szarvasgombából készült különlegességeket. Potyázzunk kicsit októberben Szilvásváradon.

November – Enyészet hava

Ne adjuk át magunkat novemberben sem az enyészetnek, legyen akár köd, akár fagy, hanem pattanjunk fel a Márton-napi Gyertyafény-expresszre, ha már 2014-ben lemaradtunk róla. Az expressz nosztalgia étkezőkocsijában Márton-napi vacsorát szolgálnak fel, majd a szalonban zenei élményekkel szórakoztatják az utasokat, miközben zakatol a „gőzős”.

December – Álom hava

Az álom havát átkeresztelhetnénk édes hónapnak is. Ilyenkor minden a sütemények, bon-bonok körül forog. A Csokoládé múzeumban egy csokoládétúra keretében történelmi utazást is tehetünk, s akár saját csokoládénkat is elkészíthetjük karácsonyra. Ha 2014-ben kihagytuk, akkor 2015-ben ne tegyük, garantáltan édes élmény lesz a családnak.

Jó szórakozást kíván az Élet sója 2015 minden fesztiváljához, koncertjéhez, gasztronómiai és hagyományőrző programjához!

Advent van, mindenki készülődik. Feldíszíti a lakást, fenyőt vásárol, recepteket válogat, ajándékokat vásárol vagy készít. Ülök az írógép mellett és szerkesztek, írások jönnek a világ különböző részeiről, magyaroktól. Magyaroktól, akik elhagyták hazájukat és most egy másik országban élnek.

Elhagyni - nem szeretem ezt a szót, olyan végleges, befejezett ige. Negatív értelmű és minősít burkoltan. Az elmúlt hetek írásai pedig éppen arról tanúskodtak, hogy magyarok élnek a nagyvilág legkülönbözőbb pontjain, s mégsem hagyták el hazájukat. Földrajzilag máshol élnek, ez kétségtelen, de mindenki egyetlen nyelven írt nekem Írországból, Oroszországból vagy Svédországból, s az a magyar. A nyelv az már biztosan hazai volt ezekben az írásokban, nem hagytuk el. Lehet, hogy időnként stilizálnom kellett, de ez csak csinosítás volt, csak a média miatt szükséges, anélkül is értettük volna mi huszonegynéhányan egymást, s az olvasók is megértettek volna bennünket.

S nem hagytuk el a szokásainkat sem. Mindenkinek hiányzik a szaloncukor, ragaszkodik a decemberi Szentestéhez, a Jézuskához, a halászléhez, vagy éppen a töltött káposztához. Ugyanakkor mindenki nyitott a környezete iránt. Szívesen megismeri és befogadja szokásait, receptjeit, s időnként még a különös időjárást is.

Itt a kulcsszó a nyitottság. Ma már a világ nem arról szól, hogy egyetlen, földrajzilag körülhatárolt területen éljük le az életünket, hanem éppen arról, hogy ez a földrajzilag körülhatárolt terület, amit országnak, hazának hívunk, időnként engedjen el bennünket. Engedje meg, hogy lássuk a világot, s a benne rejlő szépséget. Tapasztalhassunk, amely tapasztalat talán majd egyszer azt a földet is segítheti.

Tudjon elengedni, mert mi úgyis magunkkal visszük. Magunkkal visszük a nyelvünkben, a karácsonyi szokásainkban vagy a gondolkodásunkban.

Elmesélek egy pár nappal ezelőtti történetet, amely az adventi időszak legnagyobb csodája volt számomra. Meghívást kaptunk egy barátunk 60. születésnapjára, a bajor Alpokba egy alpesi házba. Nagy társaság volt beharangozva, 15-20 főre kellett számítani. A barátunk magyar, de már közel 30 éve él Németországban. Nem tudtuk előre kik jönnek, valószínűleg a barátai a környékről, a Bodeni-tó mellől, Svájcból, Münchenből. Megérkeztünk, az ajtóban pezsgővel vártak bennünket, a barátaink és az ő barátaik. Isten hozott, egészségetekre csengtek a magyar szavak. Tanácstalanul léptem oda sorba az ott állókhoz, nem tudtam, vajon németül vagy magyarul köszöntsem őket. Miután mindenkivel koccintottam, már tudtam. Itt most mindenki magyar, mind a 16 ember. Barátok, 15, 20, 25 éve, nem a földrajzilag körülhatárolt Magyarországon ismerkedtek meg, hanem itt, Németországban, az ő kis magyar „hazájukban”. Leültünk az asztalhoz, beszélgettünk, magyarul, szemezgettük a magyar pogácsát, amíg meg nem érkezett a babgulyás és a töltött káposzta. S melyik alpesi ház volt a leghangosabb, naná, hogy a mienk, mert jókat nevettünk a magyar rétes mellett.

Jól éreztük magunkat, mert jól akarjuk érezni. S az elmúlt hetek írásai is azt mutatták meg számomra, hogy a kellően nyitott ember, befogadja a világ dolgait, megőrzi hagyományait és anyanyelvét, s ha kell, akkor kétszer ünnepli meg a Karácsonyt. A Karácsonyt, amelynek minden országban ugyanaz az eredete, ugyanaz a szeretet vezérli és mindenhol ott vannak a fő „kellékei”, a fenyő, az ajándékok, az ünnepi vacsora.

Ebben az évben én az elmúlt hetek magyarjaitól származó írásokat akasztom a karácsonyfámra, pontosabban azt a sokszínűséget, amit nekem adtak ebben az adventi időszakban. Nekem és az olvasók százainak, akik hűségesen olvasták mindennap. Soha ennyi pozitív visszajelzést nem kaptam még, mint most. Köszönet hát mindenkinek, külföldön élőknek és Magyarországon lakóknak, íróknak és olvasóknak, barátoknak, akik segítettek felkutatni a magyarokat a nagyvilágban.

Gondoljatok a fenyő mellett arra, hogy a világ nagyobbik fele most hasonlóan ünnepel és a földrajzi vagy politikai határok ebben a kérdésben egyáltalán nem számítanak.

Boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!

Az adventi sorozat cikkeiért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA, Belgium, Szardínia, Svájc, Ausztria, Franciaország, Oroszország

Dupla karácsony, dupla szilveszter, dupla újév egy kis kaviárral fűszerezve - orosz ünnep Moszkva szomszédságában. Erzsébet és orosz férje néhány közös magyar év után most Oroszországban élnek. Életükre, ünnepeikre mindkét kultúra jelentős hatást gyakorol.

"A hideg és a nagy havazások ellenére számomra mégis a legkedvesebb évszak a tél, s azon belül is a december második felétől január közepéig tartó időszak. Ekkor ugyanis majdnem egy hónapig szabadságon vagyunk, együtt a család, sokat vendégeskedünk és vendéget fogadunk, s ünnepelünk. Oroszországban a karácsony sajátos helyzetben van. Mint egyházi ünnepet, jelentősen befolyásolja a naptárral kapcsolatos kavarodás, hiszen az ortodox egyház nem ismerte el a Gergely-naptárat, így a Karácsonyt ma is a régi naptár szerint január 7-én ünneplik, s ehhez viszonyítva az egyházi új év január 13-án kezdődik.

A szovjet időkben azonban be volt tiltva minden egyházi ünnep, így a hagyományos karácsony is. Akkoriban a szilveszter volt a legnagyobb ünnep a karácsony helyett. Ekkorra már állt fenyő mindenütt, 31-én ajándékoztak is és búcsúztatták az óévet. Manapság ezek a szokások kibővülnek a december 25-26-ai karácsonnyal és így már teljes az ünneplési káosz. Nem beszélve arról, ha egy olyan családban él valaki, mint a mienk, ahol én szeretném a magyar szokásaimat továbbadni a gyermekeimnek, míg a férjem az orosz hagyományokkal van hasonlatosan. Ennek a kettősségnek most a gyermekeink a haszonélvezői. December 24-én felállítjuk a fát, 25-én reggel megérkezik a Jézuska magyar módra. Ezen a napon vendégül látjuk a családot egy hagyományos magyar ebédre, halászlével és töltött káposztával az asztalon.

Egy héttel később, december 31-én férjem gyermekkori emlékei alapján (a Szovjetunióban nőtt fel, ahol ez volt a nem hivatalos Karácsony) eljön Fagyapó és unokája Hóleány, akik újabb ajándékokkal halmozzák el a gyerekeket.

Ezen az estén ülünk egy hagyományos óévbúcsúztató vacsorát orosz módra céklasalátával, kaviárral, blinivel (kis orosz palacsinta)

és természetesen vodkával. Főételként libát eszünk és desszertnek általában kelt tésztákat, mint a vatruska (mi általában túróval töltjük). Ennek egy igen jó változatát találtam meg magyarul itt.

Éjfélkor elmaradhatatlan az orosz pezsgő, s a mi kis településünkön mindenki kivonul az utcára köszönteni az ismerősöket. S ekkor még az orosz egyházi karácsony el sem kezdődött. Január 7-én aztán jönnek az orosz nagyszülők, akikkel megünnepeljük a régi idők (amelyről már ők is csak a szüleiktől hallottak) igazi karácsonyát. Itt persze kicsit sokat kell várni az ajándékra, az esti mise jó három órát tart, majd másnap újabb két órás misét celebrálnak. S nálunk csak ezután jön meg az angyalok által az ajándék egy kiadós orosz ebéd kíséretében.

Másnap barátok invitálnak bennünket teára, őszintén szólva én ezt a részt élvezem a legjobban. Már gyermekkoromban is vonzottak a szamovárok, de ilyenkor az ünnepek alkalmával sokkal bensőségesebb és nyugodtabb egy beszélgetés a szamovár társaságában. Barátaink közül sokan ezek után még köszöntik január 13-án az egyházi újévet is. Így nyúlik aztán igazán hosszúra az orosz karácsony, bár általában az időjárás úgyis fogva tart bennünket, kevés jobb időszakot lehetne találni az ünneplésre."

S miután előbb van a Szilveszter és az újév, mint a Karácsony, a köszöntés orosz földön ehhez igazodik:

с Новым годом - Boldog Új Évet!

 Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA, Belgium, Szardínia, Svájc, Ausztria, Franciaország

A gasztronómia mesterei órákon át fogyasztják a karácsonyi vacsorát, majd lazán bulizni mennek. Francia karácsonyról Andi mesél Marseille-ből, a második legnagyobb francia városból.

„A város ünnepi készülődése számomra kicsit különös. A mai napig vannak olyan üzletek, ahol szinte észre sem venni a jelét annak, hogy közeleg a karácsony. Ez vonatkozik magára a városra is, az utcákra, terekre. Ahol élünk szinte semmi jelét nem tapasztaljuk a közelgő ünnepeknek. Nem viszik túlzásba a dekorációt, de ez szinte mindenhol érezhető. Van, de nem úgy, mint pl. Németországban vagy Magyarországon.  Ennek ellenére meglepő és szinte bizarr a város központjában a Vieux Port-nál (régi kikötő) található "karácsonyi vásár" (marché de noël).

Abszurd, mivel ez közvetlenül a Földközi-tenger partján van, ahol sok vitorlás és hajó "parkol", s bizarr az időjárás miatt is, mivel jelenleg is 20 fok van. A vásárt sem mondanám a megszokott karácsonyi vásárnak, mivel erre csak a dekorációk és a fények utalnak. Maguk a portékák az eddig is megszokott, erre a régióra jellemző áruk: helyben készült szappanok,

levendulából és olívabogyóból készült illatosítók, olajok, csokoládék, különböző fűszerek, vagy akár kaktuszok is.

Található a központban még egy másik vásár is, ott viszont csak és kizárólag betlehemi figurák és ehhez kapcsolódó különböző makettek kaphatóak minden standon. Állítólag errefelé mindenkinek van az otthonában saját Betlehem felállítva.

Az adventi koszorú sajnos itt nincs szokásban, mint ahogy a mikulás sem, így ezeket szintén nem nagyon lehetett megtalálni az üzletekben. Ha van, akkor sincs nagy választék belőle, mint ahogy az adventi kalendáriumból sem. A virgácsot és a krampuszt nem ismerik.

A fenyőt itt már sokszor december elején feldíszítik, így nekünk is úgy szóltak ismerősök december 10-e körül, hogy gyorsan vegyünk fát, mert később biztosan nem kapunk már. Egyre elterjedtebb a műfenyő, talán éppen a hosszú lakásban tartás miatt is.

Szenteste egy óriási vacsorával kezdik az ünneplést a családok, amely akár órákig is eltarthat. Majd éjfél körül mindenki elindul egy jó kis buliba, azaz ellentétben a magyar csendes, meghitt, beszélgetős estével, ez itt inkább egyfajta bulis est.

Az estének megadják a módját, mind a ruhákban, mind az ételekben. Az est része a közös pezsgőzés is.

A tradicionális karácsonyi ételek közé tartozik előételként az osztriga, a spárgaleves vagy a kacsamáj. Főételként kakas vagy kappan sütve, gesztenyével töltött pulyka, vagy narancsos kacsasült kerül az ünnepi asztalra. A karácsonyi menü részei lehetnek még a különböző tengeri herkentyűk, illetve aszalt gyümölcsök. Desszertként az általunk ismert fatörzstortát (bûche de noël)

vagy az első ránézésre szaloncukornak hihető Papillot nevű bonbont fogyasztják. Ezek különböző ízesítésű csokoládés bonbonok, vagy gyümölcszselés cukrok. A legismertebb és közkedveltebb márka a Révillon. Belsejükben különböző bölcsességek találhatóak, hasonlóan a szerencsesütikhez.

S amennyiben valakinek problémája adódna ezen fennkölt fogások elkészítésével, akkor ebben az egyben biztosan számíthat a franciákra, ahogyan Peter Mayle az Egy év Provence-ban című könyvében írja:

„A franciák ilyenkor, a gyomrot fenyegető válsághelyzetekben mutatják ki természetük legmegnyerőbb vonásait. Ha az ember testi sérülésről vagy anyagi romlásról mesél nekik, nevetnek, vagy udvariasan sajnálkoznak. De ha azt mondja el, hogy gasztronómiai jellegű nehézségek gyötrik, eget-földet és vendéglői asztalokat megmozgatnak, hogy segítsenek.”

Az ajándék éjjel érkezik a fa alá, amelyet a Karácsonyapó (Père Noël) hoz el. A vallásos családoknál pedig a Jézuska (Petit Jésus). Karácsonyapó a kandallóban csúszik be és a felakasztott zoknikba rakja az ajándékokat – hasonlóan az amerikai szokáshoz. December 25-e az egyetlen hivatalos karácsonyi ünnepnap, ezt családi körben töltik, vagy éppen kipihenik az előző esti bulit.

Joyeux Noël! – Boldog Karácsonyt!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA, Belgium, Szardínia, Svájc, Ausztria

Szelleműzés és szervezett Mikulás látogatás Ausztriában. Mónika és családja már tíz éve élnek Ausztriában, Stájerországban. A kis faluban, ahol megvetették lábukat nem maradnak ki semmiből és osztrák szomszédaikkal együtt készülnek a Karácsonyra.

„Kis faluban élünk, Graztól 20 kilométerre, olyan helyen, ahol előbb-utóbb mindenki ismer mindenkit. S olyan helyen, ahol a karácsonyra való készülődés mindenki számára fontos. Már novemberben elkezdünk gondolkodni a díszítéseken, de én sokkal inkább a süteményeken – szakmámból kifolyólag. Az osztrákok advent idején imádnak apró süteményeket sütni (mézeskalács, vaníliás kifli, kekszek), így első itt töltött éveinkben én is tucatnyit sütöttem, ma már kevesebbet és sokszor visszatérek a magyar süteményekhez is, amellyel itt mindig nagy sikert aratok.

Megfigyeltem, hogy az osztrákok a karácsonyi díszeket, az adventi koszorút szívesen készítik fából és sokszor visszatérő motívum a piros és barna szarvas, a kockás szív.

A fenyőfára kerülő díszek készítésének nagy hagyománya van itt, nem véletlen, hogy nem messze innen, Steyr-ben van egy fantasztikus karácsonyfadísz múzeum, ahol kisvonattal is tehetünk időutazást a 14ezer darabból álló szebbnél-szebb díszek között.

A decemberi ünnepvárás és maga az ünnep olyan sokban nem különbözik a magyar szokásoktól, hiszen nem is vagyunk olyan távol a magyar határtól, s a történelmünk is sokszor összefonódott. Engem mégis meglepett valami, amely ugyan nem a mi falunkban történt, de a közelben és Ausztriában sokfelé szokás, ez pedig a Krampuszfutás. Eleinte mindig azt gondoltam, hogy igazából a Mikuláshoz van köze, de később kiderült, hogy inkább hasonlít a mi busójárásunkhoz. Vadabbnál vadabb (nemcsak kinézetében, hanem árában is vad) jelmezekbe öltöznek be, láncokat csörgetnek és végig kergetik az utcákon a bámészkodókat. A jelmezzel a téli gonosz szellemeket kívánják elüldözni, míg a kergetés eredménye az lesz, ha valakit megérint egy Krampusz, akkor szerencsés lesz. Az egyetlen ilyen futáson, amelyen részt mertem venni legalább 60-70 Krampusz gyűlt össze és volt ám riadalom.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=WLnl5ZWG4tg[/embed]

Erre a napra mindenki megsüti a híres ördög-kalácsot, amelyet egymásnak ajándékoznak. Miután kedves szomszédainktól, akik már hatvan éve minden ünnepre megsütik én is megtanultam, s nagy kedvencünké vált, itt most szívesen közreadom a receptjét.

Ördög-kalács: Egy élesztőt fel kell futtatni tejben, majd 1 kg lisztet 2 evőkanál cukorral, 1 csomag vaníliás pudingporral, 1/8 liter olajjal, 1/8 liter fehérborral jól össze kell dolgozni, hagyni kell kelni, majd elosztani apró, kb. egy maréknyi nagyságú gombócokra (24 db lesz belőle), kisodorjuk a gombócot és ördög alakúvá alakítjuk. 180 fokos sütőben (nem légkeverés, jobb az alsó és felső sütés) 40 percig kell sütni, amikor kész langyos cukros tejjel átkenni. Ebből a tésztából készülhet a karácsonyi kalács és a húsvéti kenyér is.

Miután a Krampuszok december 5-én elűzték a rossz szellemeket, másnap megérkezik a Mikulás. Számomra az egyik legkedvesebb dolog, hogy a falunkban mindenkihez kimegy az önkormányzat jóvoltából a Mikulás (nemcsak ahhoz, aki kéri, hanem tényleg mindenkihez). A szülők is neki adják oda a gyermekeknek szánt ajándékokat, s így a legkisebbek számára a történet egészen hiteles marad. A falu fiataljai vállalják fel ezt a szép szokást, s a meglátogatott gyerekek szülei adományokat adnak nekik.

Mikulás után pedig jön a már említett süteménysütési marathon, amely nálunk közös program osztrák szomszédainkkal, egy idős házaspárral, akikkel közeli barátságot alakítottunk ki.

A Szentestét családi körben töltjük és számomra elmaradhatatlan ételek az ünnepi asztalon a halászlé, a töltött káposzta és a kocsonya, míg 25-én általában az említett házaspárral ünnepelünk a hagyományos osztrák sült pulyka mellett.

Hallottam, hogy az itteniek Szenteste inkább hidegtálakat, felvágottakat, szendvicskenyeret és salátákat esznek. Sokan mennek ilyenkor templomba, míg másnap mindenki próbálja családjának távolabb élő tagjait felkeresni."

Boldog Karácsonyt! – Frohe Weihnachten!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA, Belgium, Szardínia, Svájc

Apró ország, világraszóló befolyás, felejthetetlen tájak és számos kulturális hatás - Svájc egy mondatban. Az alpesi országban a három karácsonyi nap alatt minimum háromféle karácsonyi szokással ünnepelhetünk. Északon a német, délnyugaton a francia, délkeleten pedig az olasz hagyományokon alapul az ünnep. Linda, aki nem messze Zürichtől, Argau kantonban él, kollégái segítségével próbál mesélni a német Svájc karácsonyi szokásairól, legnagyobb meglepetésként a karácsony esti lóhúsról is.

 „Az elmúlt években Svájcban elsősorban a karácsony előtti készülődésben vettem részt, az ünnepek alatt leginkább a magyar szokásokat részesítettem előnyben. December hónapban nagyon élvezzük itt is a karácsonyi vásárokat, sikerült már eljutni a zürichi, a baseli, az interlakeni és a berni karácsonyi vásárba, s nyugodt szívvel mondom, hogy valamennyi más élményt nyújtott. Soha nem fogom elfelejteni, amikor beléptem a zürichi pályaudvarra, amely advent idején karácsonyi vásárrá alakul át, és megláttam az óriási fenyőt a közel 5000 darab Swarowski kristállyal díszítve. Annyira illett a városhoz, a gazdag és elegáns Zürichez.

Ahogyan illett a romantikus Baselhez a templom melletti téren a kézműves karácsonyi portéka, Bernben az utcahossznyi vásár,

vagy Interlakenhez a város melletti hegyoldalban feldíszített alpesi házak. Svájc igazán képeslapra való hely, de karácsonykor már egyenesen meseszerű.

 A Mikulás december elején érkezik Svájc német részén, s úgy hívják "Samichlaus". Ugyanúgy piros ruhája van piros kapucnival és fehér szakálla, mint ahogyan én megismertem gyermekkoromban Magyarországon. Kíséri egy "Schmutzli", aki a Krampusz svájci megfelelője. Samichlaus és Schmutzli december 6-án este jönnek el a gyerekekhez az otthonaikba (ha a szülők megkérték rá), de ellátogatnak az iskolákba, óvodákba és a munkahelyekre is (a szülők magukkal viszik a gyerekeket aznap), sőt bevásárlóközpontokba is. Zsákban hoznak mogyorót, mandarint, Lebkuchent és más finomságokat. (ha gazdag a család biztos Lindt-Mikulás jön hozzá, legalábbis az árult Lindt-csomagokból ítélve). A gyerekeknek itt is mondókákat kell mondani, hogy megkapják ajándékaikat.

Azt mesélik, hogy régen azzal fenyegették szegény gyerekeket, ha rosszak, akkor a Samichlaus beteszi őket a zsákjába és elviszi...., de ezt ma már nem mondják. Egyes szülők szokták mondani a kicsiknek, hogy megbünteti a Mikulás ha rossz..... Azt nem tudom hogyan, a virgács itt ugyanis nem szokás.

Az olasz-Svájcban (Tessin) van egy női megfelelője is a Mikulásnak, a Befana. Tessin kantonban a gyerekek január 5-én este zoknikat aggatnak ki, amelyeket a Befana-boszorkány reggelre mindenféle jóval (ha jó volt a gyermek) vagy káposztával (ha rossz volt a gyermek) töm tele. Azért jó az olasz-Svájci gyerekeknek, mert ők Mikulásra és januárban a Befanától is kapnak ajándékot. No, ez a német Svájcban nincs így.

Az adventi készülődéshez van adventi kalendárium, mely 24 ablakból áll és mindegyik mögött finomság van. Szintén van adventi koszorú négy gyertyával (klasszikus) vagy eggyel (modern).

 Itt is a legfontosabb családi és egyházi ünnepnek számít a Karácsony. Ez az az ünnep, ami összehozza a családokat akár a távolból is, ha nem is mind a három napot, de legalább egy-egy napot együtt töltenek.

Legfontosabb "kellékek" a svájci karácsonyhoz:

- szépen feldíszített karácsonyfa (színes gömbök, masnik, égők)

- kiadós - barátokkal vagy családdal együtt elköltött - jó ebéd

- ajándékozás

- néhol karácsonyi dalok éneklése vagy a karácsonyi történet felolvasása.

A karácsonyfát nem a Jézuska hozza, azt már – sok családnál - előre feldíszítik egy hónappal Karácsony előtt vagy első adventkor. A gyerekeknek az ajándékot az angyalka hozza és csengettyűvel jelzi ha megjött.

Személy szerint azt látom, hogy a Karácsony egyházi megünneplése igen hasonló a miénkhez, legalábbis ami a református megünneplést illeti: előtte passió-előadások, adventi imaalkalmak, előkészítő lelki alkalmak, feldíszített karácsonyfa a templomban, karácsonyi történetről szóló igehirdetés-sorozatok.

 Egy másik kollégám, aki szintén itt a német Svájcban nőtt fel, elmesélte, hogy ők nem díszítik fel korábban a fát, csak 24-én délután. Leginkább édesanyja foglalatoskodott vele, s ő tette mindig az ajándékot is a fa alá, ami általában játék volt a gyerekeknek és ruhanemű a felnőtteknek. Ezután szervírozta fel édesanyja a Fondue Chinoise-t. Ehhez a sajtfondühöz ló- és borjúhúst főznek, mindenki sajátmagának az asztalnál. Apróra vágott hússzeleteket szúrnak a villára, az asztal közepén elhelyezett forrásban lévő húslébe mártják pár percre, majd a sajtba és még különböző szószokba. A hús mellett kínálnak zöldséget, kenyeret, s csírákat is a fondühöz.

Ezen kívül szeretik Karácsonykor a Raclettet, mindenféle Spätzle-t (galuska sajttal, szalonnával) és a Rösti-ételeket (ez reszelt krumpli mindenféle variációjú "feltéttel"). Az utcákon lépten-nyomon forró sült gesztenyét és Magenbrotot (édes, apró sütemény) árulnak. A sült gesztenyét nagyon szeretik, de jól is készítik!

A karácsonyi vásárokban megtalálható a Chäsbrätel, amely egy berner oberlandi specialitás (bár sok helyen fellelhető már Svájcban). Raclettből csinálják, a sajt olvadt, 1cm-es rétegét kenyérre húzzák,

kicsit esetleg megfűszerezik és kész.

December 25-én aztán mindenki elindul a rokonokhoz, majd 26-án pedig a hegyekbe kirándulni, ahol ekkor már hóban nincs hiány."

Boldog Karácsonyt! - Schöni Wiehnachte! 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA, Belgium, Szardínia

A már jól ismert olasz ajándékosztó boszorkány, Befana története Szardínián is folytatódik Mariann jóvoltából, aki nemrég él a szigeten. Rövid tartózkodása ellenére kifaggatta a helyieket, hogy megtudjuk, mit is esznek Karácsonykor a szigetlakók és hogyan készülnek az ünnepre.

 „Első karácsonyomat fogom Szardínián tölteni, és bevallom, nem jött könnyen a hangulat. Ragyogó napsütésben, 15-20 fokban sétálgatva nem feltétlenül ragadja magával az embert a karácsony szelleme. Decemberben azonban, ahogy teltek múltak a napok, felkerültek a díszek és az égők a fákra, karácsonyi díszbe öltöztek a kirakatok, és felcsendültek a karácsonyi dallamok az üzletekben, mégis elfogta a szívemet az a jóleső, ismerős, melengető érzés, amit a karácsonyi készülődés jelent.

Minden országnak, tájegységnek meg vannak a maga sajátosságai, de érik külső hatások is. Szardínián fellelhetőek úgy a tipikus olasz, ahogy a jellegzetes szardínia szokások és hagyományok is. 

Egy előző írásban már olvashattuk, hogy a Mikulás ugyan nem december 6-án jár, azonban az egész december az ünnep jegyében telik. A városban, ahol élek, minden héten ingyenes karácsonyi koncertek várják az érdeklődőket.

A legtöbb háztartásban már december elején feldíszítik a fát, és megkezdik a baráti vacsorák sorát. Az is előfordul, hogy karácsonyfa helyett Betlehemet állítanak fel, ez ugyanis elengedhetetlen kelléke errefelé az ünnepeknek.

Én otthonról hoztam a kellékeket, egy icipici karácsonyfát, ablakdíszt, és a család által készített adventi koszorút, amellyel lakásomban varázsoltam a karácsonyi hangulatot. 

Az igazi ünnepet Szardínián a december 25-26-a jelenti, amikor családi körben telik a Karácsony. Szigetről lévén szó a hal természetesen sehol sem maradhat el az ünnepi asztalról. Kollégák, barátok részletesen felkészítettek már az ünnepi menüből, így most én is elmesélhetem itt, de a hangulatáról majd csaj jövőre tudok beszámolni.

Előételként töltött olívabogyót, zöldségeket, sajtokat, bruschettát tálalnak fel, valamint nyers füstölt sonkát (prosciutto crudo). A főétel általában valamilyen hús, vagy hal zöldséggel, burgonyával, és általában valamilyen formában "pasta" is kerül az asztalra.

Az ínycsiklandó ételek megkoronázását pedig a tiramisu és a panettone (karácsonyi kuglóf) jelentik.

Tipikusan Szardíniára jellemző a karácsonyi kenyér, melynek egyik fajtája vallási szimbólumokat, egy másik pedig a pásztorélet jellemzőit hivatott hordozni.

Sőt, a kenyértésztából akár művészeti alkotások is születhetnek. Ez egy tipikusan Észak-Szardíniára jellemző szokás, ahol a karácsonyi időszakban kenyértésztából készült Betlehemeket és életképeket is sokfelé találunk.

 Az idei a harmadik karácsony lesz, amit a családomtól távol töltök. Ilyenkor összejövünk a barátokkal, s mivel meglehetősen nemzetközi a társaság, mindenki készít valami tradicionális ételt a saját hazája „konyhájából”. Nálam a töltött káposzta és a bejgli sosem hiányozhatnak, így ebben az évben sem, barátaim legnagyobb örömére.

 Szardínián a karácsonyi ajándékokat a Télapó (Babbo Natale) hozza, január 6-án pedig érkezik a Befana, a jóságos boszorkány, aki a legenda szerint találkozott a Három Királlyal, akik a kis Jézushoz igyekeztek. A Három Királyok ételt, s szállást kértek éjszakára, és megkérték Befanát, hogy tartson velük az úton, ő azonban túlságosan elfoglalt volt ehhez. Később azonban meggondolta magát, és rengeteg ajándékkal a zsákjában elindult Betlehem felé. Befana azóta is seprűjén körözve keresi a jászolt, ahol a kis Jézus született, és minden útjába kerülő gyermeknek hagy valami apróságot. A jóknak cukorkát, a rosszaknak szenet.

 Befanával és a karácsonyi nyaralásra érkezőkkel január 6-án elsuhan az ünnep Szardíniáról is, hogy újabb ünnepeknek adja át a helyét.”

Bonu nadale e prosperu annu nou (szárd nyelven) – Boldog Karácsonyt és sikeres új évet!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA, Belgium

Korai ajándékozás, pezsgő, osztriga és egy csöndesebb város jellemzi a brüsszeli karácsonyt, amelyről László meséli el az élményeit. Feleségével és két gyermekével él Brüsszelben, ahol magyar hagyományaik mellett sok belga szokással is találkoznak.

 „Talán a leglényegesebb különbség egy magyar és egy belga karácsony között, hogy a karácsonyfát már a Mikulás meghozza, így már december 6-án minden házban áll az ünnepi fa. Érdekes számomra, hogy a karácsonyfatalp itt ismeretlen fogalom, az árusok két lécet ütnek kereszt alakban a fa aljára, s már készen is van a talp. A nagyobb ajándékot is a Mikulás hozza, karácsonykor már csak kisebb ajándékokat vesznek, akkor főleg a vendéglátáson van a hangsúly. Érdekes módon az adventi koszorú nem olyan elterjedt, mint nálunk, a hagyományos három arany, egy lila gyertyás díszt nem is láttam, sokszor még a négy gyertya sincs meg. Az ünnepi hangulat mindenhol tetten érhető, boltokban, tereken, éttermekben, mindenhová jut kisebb-nagyobb dísz. De legnagyobb meglepetésemre, a sportcsarnokban, ahová kedd esténként focizni járok, a tornaterem és az öltözők közé egy betlehemi jászolt építettek.

 Brüsszelben számtalan karácsonyi vásár van decemberben. A „központi”, a legnagyobb és leghíresebb a Saint Catherine téren van, de ez tulajdonképpen egybeépül a világörökségnek számító Grand Place-on található vásárral. A két teret összekötő utcákat is feldíszítik és telerakják bódékkal, büfékkel. A városrészeknek szintén megvan a saját karácsonyi vására, de igazából bármelyik téren „előfordulhat”. A hozzánk közel lévő Brugmann téren három bódét építettek: egyikből a fenyőfát árulják, a másikban italokat, a harmadikban pedig le lehet ülni diót törni és itt egy jazz-zenekar is fel szokott lépni.

Akármerre jár az ember, az utcák mindenhol fel vannak díszítve, a fákra is fényes díszeket aggatnak.

 A belgák szeretik az ünnepeket és ebbe szeretik bevonni a gyerekeket is. Decemberben megszámlálhatatlan ünnepségre vagyunk hivatalosak, minden kisebb-nagyobb közösség szervez Mikulás-partit, karácsonyi vendégséget.

A Mikulás egyébként már novemberben megérkezik, az egyik bevásárlóközpontban november eleje óta heti három alkalommal ad fogadást.

Az óvodás fiunk és a bölcsődés lányunk kézműves foglalkozásokon, vagy csak a saját rajzaikon rendre ilyen témával lepnek meg minket már hetek óta. Hozzá kell tenni, hogy itt a Mikulást nem Krampusz kíséri, hanem Fekete Péter, akiből lehet egy, kettő, tíz, húsz; zenélnek, táncolnak és nagy mennyiségben osztják az aprósüteményeket. Ez a flamand vidéken nagyon jelentős szokás, Mikulás (Sinterklaas) és Fekete Péterék (Zwarte Piet) megérkeznek, ajándékoznak, hintón körbejárják a várost, itt-ott koncerteznek.

Nekünk Fekete Pétert nehéz megszokni, egyébként a mór megszállókra utalnak a feketére festett arcukkal és a színes ruhákkal, így nem csoda, hogy egy flamand ismerősöm elsápadt, amikor elmondtam, hogy nálunk Mikulást Krampusz kíséri, aki tulajdonképpen az ördög.

 A brüsszeliek egy része nem itt él, külföldi, ezért karácsonyra a városban érezhetően kevesebben vannak, mint máskor. Eluralkodik a mindig nyüzsgő városon a nyugalom. De csak a városon, mert az itt élők számára a karácsony nem a békés, meghitt otthonlétről szól, hanem a társasági életről. Ilyenkor nagy vendégségek vannak, az éttermek tömve, sőt, az utcai árusoknál is telt ház van. A belgáknak van egy számomra erősen sznob, de végül is szimpatikus tulajdonsága, ezekben a hetekben fűtött sátrakban pezsgőt isznak és osztrigát esznek, a nap bármely szakában.

 Mivel Brüsszelben erős magyar közösség van, ezért valamennyi hagyományos ünnepet ugyanúgy meg lehet tartani, mintha otthon lennénk. Vannak magyar táncházak, jön magyar Mikulás, több helyre is. A karácsonyfát nem állítjuk fel december elején, mint ahogy az ajándékozás nagy része is karácsonyra marad, ekkor otthon, Magyarországon vagyunk. Az európai iskola magyar szekciójában pedig olyan dolgokat csinálnak a gyerekek, mintha otthon lennének. Ami gondot okozhat, az például a savanyított káposzta beszerzése a töltött káposztához, vagy egy jó füstölt kolbász, valamint nincs bejgli és szaloncukor sem. Tekintettel a sokszínű nemzetre és nyelvi kultúrára a három hivatalos nyelv mindegyikén kívánok Boldog Karácsonyt.”

 Flamandok között a Zalig Kerstfeest en Gelukkig nieuw jaar hangzik fel, a francia vallonok Joyeux Noel-t mondanak, a németek pedig Fröhliche Weihnachten-t kívánnak. S persze mindenütt felhangzik a Merry Christmas!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA