Nincs még egy hely Európában, ahol egy ilyen kicsi területen ennyi könyvesbolt és antikvárium van. Egy főutca, egy tucat utcácska, egy vár(rom), 30 könyvüzlet, 1800 lakos és azt mondják, akár 10 millió könyv is lehet itt az isten háta mögött két lépéssel található walesi faluban, Hay-on-Wye településen.  

Hogyan kerül egy walesi faluba ennyi könyv? 

A történet ott kezdődött, hogy 1962-ben Richard Booth irodalomkedvelő üzletember Oxfordból Hay-on-Wye-be érkezett. A település régi tűzoltó épületében megnyitott egy antikváriumot és kamionszámra hordta ide a könyveket. Hogy honnan? 

Abban az időszakban sok vidéki birtokon számoltak fel a tulajdonosok egész könyvtárakat, modernizáltak, átépítettek és a kandalló melletti méretes polcokról lekerültek az egy-kétszáz éve ott porosodó kötetek. Booth felvásárolt egész könyvtárakat és Hay-on-Wye-be szállíttatta. Az egykori tulajdonosok örültek, hogy valaki megszabadítja őket a limlomtól, Booth pedig kiváló üzleti érzékkel tudta, hogy a legjobb befektetés a könyv lesz számára. 

Hamarosan kinőtte a tűzoltósági épületet és az üres moziba is könyvek kerültek - ma is innen van üzeletének a neve: Cinema Bookstore. Alig 10 év alatt már évi 100ezer fontot keresett a secondhand könyveladásból. Megvásárolta a faluban álló Hay kastélyt, ahol, mint egy király mutatta meg országnak-világnak könyvbirodalmát.

Gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy természetesen az angolok. Egyes statisztikák azonban úgy vélik, hogy a legtöbb teát fogyasztó nép, az ostfrieserek.

Németország észak-nyugati részén, Alsó-Szászországban élnek, s egy speciális, több, mint háromszáz éves tradíció keretében fogyasztják a teát. Az ostfrieserek fejenként évente csaknem 300 litert isznak meg a teacserje italából, ezzel megelőzve Angliát, Kuvaitot és Írországot is. Naponta többször, s alkalmanként is több csészével gördül le a forró ital az északi német népesség torkán. S ez mégsem jelenti azt, hogy a szertartás és az élvezet elcsépelt szokássá válik. Kínosan ügyelnek arra, hogy a teaivás és a stressz jó távol maradjon egymástól, ahogyan a német közmondás is mondja: kivárni és teát inni. A kiváráshoz türelem, a teázáshoz pedig tradíció társul.

A XVII. században, amikor megérkezik az első teaszállítmány a kontinensre, akkor a kínaiak már rögtön a megfelelő porcelán teás készleteket is kínálják a teával együtt. Talán innen ered az a gondolkodás az ostfrieserek körében, hogy a tea és a készlet szorosan összetartozik. Így, ha betérünk Észak-Németországban egy hagyományos teázóba, akkor biztosan megpillantjuk a kínai porcelán kannácskát, amely fém talapzaton, mécses fölött álldogál, a mintájában hozzá passzoló csészét és a cukor- és tejszíntartót. A teázás ostfrieseri módra elmaradhatatlan kellékei, ahogyan a minőségi ostfrieseri tea, a tejszín és a kluntjes, azaz a nagyméretű kandiscukor is.

Kezdem azt hinni, hogy nem véletlenül építenek fel bizonyos európai városokat részben vagy egészben Kínában! Párizs, Hallstatt, London, Moszkva, Washington, Velence, s most a német Hannover.

Az, hogy tetszik nekik, szegényes indok. Az már meggyőzőbb, hogy nincs idejük (köztudottan munkamánia miatt építkeztek Huaxi falu lakói hasonlóan) vagy pénzük (az egyszerű munkásokra gondolok) utazni és ezért inkább a nevezetességeket hozzák el Kínába. Ha paranoiás lennék, akkor arra gondolnék, hogy ők tudnak valamit a világvége kapcsán és így próbálják menteni, ami még menthető az utókornak. :-) 

De most miért éppen Hannover? Németországban alábecsülik, Kínában pedig magasztalják annyira, hogy fel is építették?

Hozzávalók:

200 g vajas keksz

50 g vaj

300 g étcsokoládé

100 ml kávélikőr

1 teáskanál Instant kávépor

120 g cukor

4 tojás (M méretű)

600 g mascarpone

1 csomag csokoládés pudingpor

2 evőkanál kakakópor

250 g habtejszín

 és szükséges egy 18-20 cm-es kapcsos tortaforma

 Elkészítés:

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A kekszet összetöröm géppel vagy mozsárban. A megolvasztott vajat hozzákeverem a kekszmorzsához, majd a kivajazott tortaforma aljára nyomkodom. Betolom az előmelegített sütőbe és 10 percig 180 fokon sütöm, kiveszem és a sütőt 160 fokra állítom.

A csokiból 150 grammot vízfürdőn megolvasztok, belekeverem a kávélikőrt. Néha megkeverem, s közben az instant kávéport a cukorral és a tojásokkal kikeverem. A mascarpone-hoz hozzáadom a pudingport és a kakaót, majd mindhármat összekeverem. Az egész masszát rákenem a kekszalapra és 70 percre a sütőbe teszem sülni. Amikor kész, akkor a formában hagyom kihűlni.

Kihűlés után elkészítem a külső csokoládébevonatot. 100 g étcsokoládét megolvasztok, de ne legyen túl forró! Hozzáadom a tejszínt, jól átkeverem, s a kihűlt tortára kenem.

A maradék étcsokiból és esetleg kókuszchipsből lehet díszítést csinálni a tetejére.

Jó étvágyat!

Hozzávalók:

200 gramm vaj

200 gramm cukor

6 tojás szétválasztva

200 gramm étcsokoládé apróra törve

200 gramm darált dió

125 gramm liszt

1 csomag sütőpor

1 üveg meggy- vagy cseresznyebefőtt lecsurgatva

1 csipet só

150 gramm bevonócsoki

Elkészítés:

A vajat habosra keverjük, majd a cukrot, a tojások sárgáját, a feldarabolt csokit, és a darált diót is. A lisztet a sütőporral elkeverjük és azt is hozzáadjuk az előzőekhez. Egy csipet sóval a tojások fehérjét felverjük habbá és belekeverjük a masszába, majd végül a cseresznyét is.  Egy sütőformát (amilyenben a püspökkenyeret is szokták sütni: szélesség: 10-11 cm, hosszúság 30 cm, magasság: 7 cm) jól kivajazunk és beleöntjük a masszát. Előmelegített sütőben 180 fokon 1 órát sütjük. Hagyjuk hűlni egy kicsit, majd a bevonócsokit megolvasztjuk és rácsorgatjuk, nem kell teljesen bevonni, elég, ha szabálytalanul lecsorog az oldalára.

Isteni finom!

Jó étvágyat!

Sacher ölelkezik tiroli Nuss-al, miközben Dobos ujjával a műszerfalon dobol és figyeli őket. Cheesecake-hez senki nem szól, mert ő a különc, ő az amerikai gyerek. A csokibarna autó pedig száguld az autópályán, maga mögött hagyva városokat és országokat, hogy mielőbb a konyhánkban parkolhasson.

Imádjuk a csokis süteményeket! A férjem szerint csokis süti nélkül lehet élni, de nem érdemes!

Éppen ezért egy óriási parkolóházat üzemeltetünk a csokis csodák receptjei számára. Nemzetközi parkolóházat, ahol mindenfelől jönnek a csokis sütemények, leparkolnak, s meggyőznek bennünket, hogy készítsük el őket. A parkolásnak azonban az az ára, hogy időnként módosítunk rajta, nevezhetjük ezt egy kis garázstuningnak.

Van négy olyan receptünk, amelyet már nagyon a sajátunknak érzünk. Sokszor elkészítettük magunknak és vendégeinknek, alakítottunk rajtuk. Ők négyen utaznak legtöbbször hozzánk. Igazi nemzetközi csapat! 

Elsőként jöjjön a tavalyi karácsony új vendége, a csokoládés-kávélikőrös sajttorta (cheesecake), amely származását tekintve amerikai. A cheesecake-et Evelin Overton háziasszony álmodta meg, s készítette el férje kollégái számára. Az álom pedig hamarosan egy üzletben folytatódott, amely ma már üzletláncként az egész országban jelen van. Ezt receptet mi egy német maganzinban találtuk, lefordítottam nektek és itt találjátok. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Esküvőd lesz? Vagy bepótolnád az elmaradt nászutatokat? Akkor válassz 2017 legmenőbb nászutas helyei közül!

Fogalmam sincs, hogy milyen alapon válik egy hely éppen az adott évben alkalmasabbá mondjuk egy nászútra, mint a többi fantasztikus úticél a világon, de valószínúleg a nagy utazásszervezők kreatív igazgatói tudják. Két dologra tudok gondolni: az egyik, hogy ezekre a helyekre már sokan foglaltak 2017-re nászutat, a másik pedig, hogy maguk az utazásszervezők kapnak ki a kalapból  néhány olyan helyet, amelyre már régen akasztották rá a nászutas-trend címkét.

Az biztos, hogy 2017-re érdekes helyek kerültek a kirakatba, én kettőt rögtön megcéloznék az ötből, még akkor is, ha nekünk már 14 nászutunk volt a férjemmel! :-)

Izland

Az észak-atlanti sziget sokkal romantikusabb, mint azt sokan gondolnák: Eredeti, egyedülálló és lélegzetelállító vidékek a népszerű gejzírekkel, meredek sziklaszirtek, fekete strandok, hegyek és vad folyók. S mindezek között a nászutasok lovagolhatnak, alámerülhetnek két kontinensnek, gleccsert mászhatnak, elnyújtózhatnak a kék lagunában, elindulhatnak északi fény vadászatra, vagy autóval keresztbe-kasba átszelhetik a szigetet, hogy "csak úgy" élvezzék a természetet. Tökéletes célpont - szeirntem nemcsak - nászutasoknak!

Az egyik arab, a másik evangélikus. Az egyikben az évi átlaghőmérséklet 7 Celsius, míg a másikban akár 40 fok is lehet egy nyári hónapban. Az egyikben éppen 100-szor kevesebben laknak, mint a másikban. S mégis van valami, ami egészen különös módon hasonló bennük, ez pedig a tajine (ejtsd: tazsin) és hverabrauð (ejtsd: hverabröj). 

Ugye, mennyire hasonlít a két szó? Na jó, csak vicceltem, nem a két szón van a hangsúly, hanem a mögöttük álló ételek elkészítési módján. Mindkét országban a fából, mint a főzéshez egykor elengedhetetlen alapanyagból hiány volt, ezért az őslakosoknak olyan főzési módot kellett taláni, amelyhez a lehető legkevesebb energiára van szükség. Ez pedig mindkét országban a gőz hasznosítása lett. 

Az izlandiak a föld hőjét arra használják, hogy azzal elkészítsék a gőzkenyeret, a hverabrauð-t,

Fotó forrása: http://www.brookeholve.com/

a marokkóiak pedig egy kerámia edény és némi parázs segítségével a lehető legtöbb gőzt hasznosítva főzik meg a húsaikat. 

Nem tartozik egyik nagy hotellánchoz sem, teljesen magán és sok szeretettel, odafigyeléssel vezetik - ezek voltak a legfontosabb kritériumok amelyek alapján a boutique hotelek versenyezhettek a világ legbájosabb hotelje címért. A több, mint 20 millió vendég, akik ténylegesen bejelentkeztek a hotelekbe pedig szavaztak és íme az első nyolc, aki elnyerte a Loved by Guests Awards 2016 díjat ebben a kategóriában. 

A legszebb az egészben, hogy egyik-másik számunkra is megfizethető és néhányhoz alig kell pár órát utazni. A booking.com oldalon mostantól ellátják a Loved by Guests Awards 2016 felirattal a nyerteseket.

Büszke vagyok rá, hogy a nyolcból már az egyiket én magam is kiválasztottam és eltölthettem ott egy hetet. Annál a hotelnél a saját fotóinkat mutatom! :-)

L'Orologio - Firenze

Ennek az olasz, négycsillagos hotelnek a mottója a magasszintű órakészítés, a Haut Horlogerie. Neve is innen jön, L'Orologio, azaz órásmester. Báját az órák mindenféle formában és anyagban történő megjelenésén túl, elhelyezkedése és bútorzata is fokozza. 

Ilyvó, Lviv, Lemberg, Lwów, Leopolis, Lvov - egy város, öt név, s mindez nem csupán nyelvi játék. A nyugat-ukrajnai város falai között ott lapul az osztrák, a magyar, a lengyel, az ukrán, s az orosz történelem. Talán éppen ezért kezdik a turisták felfedezni és új Prágaként emlegetni Ukrajna lengyel határhoz közeli nagyvárosát. 

Van egy utca, illetve út, amely Nyugat-Franciaországban egy szigetet és a szárazföldet köti össze. Passage du Gois a neve és naponta eltűnik, majd újra felbukkan. A magyarázat viszonylag egyszerű a szokatlan jelenségre: árapály vagy régiesen tengerjárás. Az együttélés és használat már korántsem ennyire egyszerű!

Képzeld el, hogy éppen az Île de Noirmoutier szigeten bérelt szállásodra tartasz. Teljesen józan vagy, nem szívtál marihuánát sem, vezeted az autódat, amely előtt egyszercsak az út elkezd vízalá kerülni. Jön a tenger, hódít és birtokbavesz. Ritka jelenség általában az utakon, nemcsoda ha a turista elképed, pánikba esik és olyan gyorsan kezd el tolatni, mint még soha. 

Nehezen engeded el a vidám nyarat? Vágysz még a meleg simogató közelségére? Könnyebben és hamarabb megkaphatod, mint gondolnád!

Az október a legnehezebb hónap azok számára, akik imádják a nyarat! Bennünk élnek még a meleg napok, amikor csak egy polóban és rövidnadrágban sétálgattunk, leültünk egy fagyit enni, kiugrottunk a strandra (akár még munka után is), este pedig a teraszon borozgattunk. Októberben ez már nem megy, lehet még pár órára 20 fok közelében a hőmérséklet, de nem indulhatsz el nyári öltözékben és az esti kiülések is nagykabátot kívánnak, hogy a fürdésről már ne is beszéljünk. 

Azt látom itt a Bódeni-tó mellett, hogy akik vízpart közelében élnek, nyáron szívesen maradnak otthon és élvezik a környéket úgy, mint egy nyaralóhelyet. Amikor azonban eljön az október, akkor nehezükre esik elfogadni, hogy vége a nyárnak. S ha tehetik ekkor indulnak nyaralni. Magyarországi ismerőseim pedig azt mondják, hogy a nyáron nehezebb elszabadulniuk a munkahelyről, mert mindenki akkor akar szabadságot kivenni, s ráadásul jóval drágábbak az utak nyáron, mint ősszel. Szerintem ők járnak jobban, hiszen megússzák a tömeget és a hőséget, némi utána járással pedig még októberben élvezhetik a nyár nyújtotta lehetőségeket.

Hol találhatunk még nyarat a közelben? Néhány napja futottam bele ebbe a térképbe, amelyen az európai vagy Európához közel eső tengerek, óceánok októberi vízhőmérsékletét lehet tanulmányozni.

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ami szép az harmonikus, egészséges, s ami pedig hibás, selejtes, az már használhatatlan. Éppen ilyen alapon vásárolunk legtöbben a zöldséges standoknál, s az áruházakban, amelyre néhány napja Konyhalál bloggertársam egy cikkében rámutatott.

Anette Keuchel berlini anyuka azonban valószínűleg olvasta Andersen Rút kiskacsája történetét, amely éppen azzal próbálja az embereket szembesíteni, hogy a csúnya is lehet szép.

Az úgynevezett menekültválság kirobbanása óta sok helyen jártam Európában. Keleten és nyugaton, délen és északon egyaránt. Figyeltem az embereket, beszélgettem velük, olvastam véleményeket, láttam menekülteket, menekülttáborokat, kisvárosokat, nagyvárosokat. Megfigyeltem a saját reakcióimat, s mások tetteit. S nagyon érdekes dolgokat tudtam meg az emberről. 

Milyen is az a lény, aki intelligenciájával és emócióival "elvileg" minden fölé emelkedik a Föld nevű bolygón?!

Agresszív, szűk látókörű, hiszékeny, nem tanul semmiből, ítélkező, hisztérikus, aggódó, felszínes, paraonid, mogorva, manipuláló és manipulálható, pesszimista, nem gondolkodik, elutasító, fél, gyenge, sebezhető.

Empatikus, segítőkész, optimista, energikus, gondolkodó, erős, kitartó, kedves, humoros, pozitív gondolkodású, nem befolyásolható, okos, tanít és tanítható, elfogadó, bátor. 

Szerettél volna már templomban aludni? Vagy egy tűzoltóépületben? Esetleg egy áruházban (ez nekem már egyszer majdnem sikerült)? Akkor most itt megtalálhatod a legkülönlegesebb nyaralót, amelyet akár ki is bérelhetsz.

Egyre többször hallani, hogy korábban egészen más rendeltetéssel épített épületekből kreativitással, szeretettel, mérnöki munkával és persze némi anyagi ráfordítással fantasztikus lakóépületeket, szállodákat hoznak ki. Nemcsak mint utazó, de lakberendezést és építészetet kedvelő emberként is vadászom a különleges szálláslehetőségeket. Sőt, az utazásaink során nyitott szemmel járok, s felkapom a fejem, ha egy olyan épületet látok, amelyből zseniális nyaralót lehetne kihozni. 

A Tripadvisor oldal segítségével most mutatok néhány olyan csodás átalakítást, amelybe ti is szívesen eltöltenétek néhány éjszakát, ebben biztos vagyok! Itt az ideje, hogy kitűzzük az új utazási céljainkat, amelyekért érdemes lesz dolgozni a következő télen!

Villa 114, Pula, Horvátország

Az Isztriai-félszigeten 1882-ben épült ez a világítótorony, s egészen 1970-ig segítette a hajókat a tengeren való tájékozódásban. 2011-ben az új tulajdonos egy teljes belső felújítást csinált és még az internetet is bevezette az épületbe. Ami szerintem teljesen felesleges volt, mert szinte remeteként élhet az, aki kibérli, ugyanis a toronytól 4 km-re található a legközelebbi halászfalu, azaz a civilizáció. A villában 8 személy tud kényelmesen aludni a 3 hálószobában. Kettesben vagy családdal, barátokkal ideális lehet most őszre, vagy a következő idényre. 

Még több fotóért, az árakért és foglalási lehetőségekért kattintsatok ide!

Évek, vagy talán évtizedek óta mennek a viták arról, hogy Shakespeare híres szerelmespárja valójában nem is veronai volt. A házak, amelyeken táblák hirdetik Veronában, hogy itt élt Rómeó és itt pedig Júlia, azoknak semmi közük nem volt a két viszálykodó család otthonához. Végigjárva Veronát azt gondolom, hogy ez a város nélkülük is csodálatos lenne. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Ott álltam az ezernyi turista között, néztem az erkélyt, fogtam a szerelmem kezét, s arra gondoltam, hogy mennyire erős fegyver van egy író, egy költő, egy művész kezében. 

Aki szeret olvasni, annak már biztosan volt olyan élménye, hogy a leírtak megvalósításáról ábrándozott. Elképzelte a házat, amelyben a főhős lakott, a kastélyt, amelyből útjára indult egy mozgalom, vagy a kertet, ahol szerelmek szövődtek. 

Így érezhetett Württembergi Vilmos gróf is, aki örökléssel jutott hozzá egy erdei kastélyhoz és az azt körülölelő vidékhez 1837-ben Dél-Németországban, nem sokkal azután, hogy éppen elolvasta Wilhelm Hauff Lichtenstein című lovagregényét. A híres (mese)író fantáziáját mi is ismerhetjük, hiszen sokan olvastuk, vagy bakelit lemezen hallgattuk többek között A kis Mukk története meséjét. 

A grófnak azonban abban a szerencsében volt része, hogy Hauff meséjében szereplő lovagi vár éppen ott, az örökölt vidéken állt a középkorban. Így nem volt más dolga a mese valósággá tételéhez, csupán keresni egy építészt, aki a regényben leírtak alapján megépíti a lovagvárat. A XIX. században sokan szívesen fordultak a historizáló építészet felé, s így Heidelhoff építész is szívesen valósította meg a gróf középkori álmait.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Igen, az én testalkatomra azt kell mondani, hogy kövér, elhízott. Lehet szépíteni, s azt mondani, hogy molett, reneszánsz alkatú vagyok, de a lényeg nem változik, jelentős túlsúlyom van. Én élek vele együtt 35 éve és mégis a külvilág, a társadalom, holmi elavult mérési módszerek, biztosítók, alapvetően sovány emberek mondogatják, hogy hagyjam el. Fogyjak le, nem is akármennyire! 

De én soha nem voltam annyira rosszban vele, hogy most csak úgy kidobjam. Okozott apró bosszúságokat, mert a legújabb divatú ruhák nem jöttek fel, vagy nem ért be egy karkötő a csuklómon, vagy nehéz volt csizmát venni a vastag lábamra, vagy kicsit szűk volt az ülés a repülőn. Isten igazából azonban nem kellett semmiről lemondanom csak azért, mert kövér vagyok. Elvégezhettem az egyetemet, kaptam munkát, volt pasim, na jó nem 100, de volt, s köztük a legjobb is az enyém lett. Volt szép esküvőm, s van egy fantasztikus párom. Mindig voltak barátok körülöttem, sőt négy évtizedes barátságom is van. Kövéren lett jogosítványom, nemcsak autóra, hanem a legnagyobb motorokra is. Teniszeztem, s ma is teniszezek! Kerékpároztam, s ma is kerékpározom rendszeresen. Tudok úszni, s évek óta jógázom. Hastáncra járok, s nem a felépések miatt, hanem mert imádok mozogni. Most fogok megtanulni síelni, s rendszeresen építem az izmaimat. Kövéren sem fekszem hétvégente otthon a kanapén, kirándulunk, bicajozunk, gyalogolunk. A szabadidőm 95 %-át aktívan töltöm. Ti tudjátok a legjobban, hogy az utazásaink sem a tengerparton fekvésről szólnak. 

Biztosan te is találkoztál már Eleanor Velasco Thornton titkárnővel, de minimum láttad egy fotón, egy filmben, vagy az interneten. Több, mint 100 éve halott, de szépségének és szerelmének köszönhetően a mai napig róla mintázzák a világ legjobb autója címmel illetett Rolls-Royce emblémáját. Miért éppen róla? Hogyan lesz egy korán kihunyt életből hallhatatlan Spirit of Ecstasy? Nem is kellett sokat utazni ahhoz, hogy a legendás hölgyhöz közel kerüljek és maga suttogja el nekem életének romantikus és drámai fordulatait. 

Fotó forrása: image courtesy of Studio5555.de

2016 nyarát írjuk, amikor kezembe akad Ausztriában egy prospektus, amely egy Rolls-Royce múzeumot hirdet a Vorarlberg tartomány Bódeni-tóhoz közeleső részén. Nem tudok sokat az autókról, de azt tudom, hogy Ausztriának elvileg nincs sok köze a Rolls-Royce-hoz, s akkor mégis hogyan kerülhet egy ilyen múzeum az osztrák Dornbirn városába?

Rembrandt, Van Gogh, Csontváry, Madarász Viktor, Monet és még sorolhatnánk a nagy szelfikészítőket. Habár náluk inkább volt az ember, azaz önmaguk a fontosabb, mint a hely, amely előtt éppen megfestették magukat. De ott álltak saját ecsetjük előtt, s ugyan nem pár másodperc alatt, de készítettek egy szelfit. 

Akkor még tehetség kellett a szelfizéshez, ma már elég a jó technika is. 

A Garda-tó és az azt körülölelő vidék Olaszország egyik legelbűvölőbb vidéke. Kicsit még hegyvidéki, kicsit még osztrák, kicsit még svájci, de már kicsit olasz, kicsit dimbes-dombos, kicsit mediterrán. Édes keveredése ez északnak és délnek, a pizzának és a halaknak, a szőlőnek és az olajfáknak, az olasz és német nyelvnek. 

Elkezdhetném most az ódáimat, amelyeket a vidék láttán napokig zengtem a férjemnek, de azt hiszem a fotók sokkal többet adnak vissza abból, amit ott láttunk, éreztünk, magunkba szívtunk. Imádnivaló épületek, utcák, hegyoldalak, amelyek a Garda-tó dél-keleti partját jellemezték. Ez most az esztétikai dolce vita, ahogyan én elneveztem, s persze jön majd a kulináris és kulturális dolce vita, de az már tényleg ódaként később. Most merüljetek el velem az utcák, a villák és a tó hangulatában a következő képeslapokkal. 

Garda település, a tó keresztanyja

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Meghívtak, elfogadtam! Küldtek egy hajót értem Garda város kikötőjébe, igazi kapitánnyal. Olyannal, mint aki éppen most lépett ki Zeffirelli valamelyik filmjéből. Erős izomzatú, nap által szőkített hosszú hajjal, s barna testtel. Olyan 'félkézzel is elvezet egy hajót' típus. Kezét nyújtotta a beszállásnál egy "Prego!" kíséretében. Felpörgött a motor és már szeltük is a Garda-tó hullámait az Isola del Garda, azaz Garda-sziget felé.

Izgultam, hiszen mégis egy régi, olasz, nemesi család, akik most beengednek az otthonukba. Egy olyan család, ahonnan pápa, bíboros, politikus, író, utazó került már ki. Egy olyan család, aki ma is ott él, a saját szigetén, a saját kis kastélyában, amelyet a velencei Dózse-palota mintájára építettek.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Van egy ismerősöm, aki egyszer azt mondta, nincs szebb látvány egy távozó vendégnél! Nem tudok egyetérteni vele, még így kéthétnyi vendégfogadás után sem. Sőt, legalább 6 okom van megfordítani ezt a mondást úgy, hogy nincs szebb látvány egy érkező vendégnél! 

Amióta Németországban élünk, sokkal többször fogadunk vendéget, mint Magyarországon. Hosszabb ideig maradnak, nálunk laknak, kíváncsiak a környékre, szeretik felfedezni a helyi ételeket, üzleteket, találkoznak a barátainkkal, ismerőseinkkel, részévé válnak az életünknek. S mit kapunk mi azzal, hogy várjuk őket, jönnek, itt vannak? A következő hat dolog az, amiért mi imádjuk a vendégvárást a férjemmel!

1. Az előkészületek izgalma: az agusztusban várható vendégekre gondolva, már tavasztól elkezdem a lakásban a kisebb javításokat, felújításokat. Mindig van egy-két hely, ahová kell egy új tárgy, amelyre nekünk is szükségünk lenne, de ketten még elvagyunk a régivel, viszont mire a vendég jön, addigra már jó lenne lecserélni. Vásárolok néhány új terítőt, alátétet, ágyneműt, törölközőt, tányért, poharat, stb. Így folyamatosan megújulunk mi is, s van kire fogni a vásárlást is! :-)

"Harmónia - bármerre néztem, bármit csináltam Máltán, ezt éreztem."

Málta természeti csodái éppen olyan különlegesek, mint történelme és kultúrája. A Földközi-tenger közepén álló mészkőszigetért nem véletlenül vetélkedtek rómaiak, arabok, karthagóiak, angolok és franciák, hiszen Európa kapuja Afrika és a Közel-Kelet felé is. S a nagy vetélkedésben mindenki itthagyott valamit. Nyomokat az építészetben, a nyelvben, a gasztronómiában és a művészetekben. Ezeknek a nyomoknak és a természet alkotásainak köszönheti Málta, hogy manapság az egyik legkedveltebb úticélok között van. 

Olvasóim leírták, hogy ők miért is szeretik a világ kilencedik, és Európa ötödik legkisebb államát, Máltát. Kapjunk hát kedvet mi is egy utazáshoz a Máltai Lovagrend, a Johanniták hazájába. 

Alig néhány kilométerre a magyar határtól Ausztriában különleges nyári programra lelhetünk. 

A Zotter csokoládégyár már önmagában egy édes élmény, de a körülötte kialakított, s alig pár éve megnyitott ehető állatkert igazi ....

Nem találom a megfelelő szót, mert attól félek, hogy sokan felhördülnének, ha azt írnám különlegesség, vagy érdekesség, vagy hasonló. Pedig az! S nekem Josef Zotter gondolata is tetszik.