Újabbnál-újabb őrületek jönnek divatba, hogy minél nagyobb adrenalin fröccsöt képezzenek a bevállalós ember szervezetében: úszkálás medúzákkal, vagy lesiklás a sípályán légpárnával. S vannak országok, ahol pedig a fantáziának és a merészségnek nem szab határt a pénz, így akár a sivatag közepén is lehet raftingolni. A kihívásokat kedvelők számára jöjjön most itt 5 olyan sportélmény, amelyet 2016-ban ki kell próbálni.

Rafting a világ leghosszabb, mesterséges vadvízi pályáján - Egyesült Arab Emirátusok

Perzselő melegben, olyan száraz levegőben, mint a por, egy sivatagi állam közepén kajakban evezni egy áradó folyóban igencsak hihetetlennek tűnik. De ez nem vicc, ez a valóság, s hol máshol válhatna valóra, mint Dubaiban?! A milliomos sejkek metropoliszában, ahol a felfoghatatlan épületek nyúlnak az ég felé, ahol zöldelő golfpályák virítanak, ahol mesterséges szigeteket építettek, ahol sípálya is van, már csak egy olyan folyó hiányzott, amelyen még raftingolni is lehet. A Wadi-Adventure Park 2012-ben nyitotta meg kapuit és nemcsak a haladó raftingosokat, hanem a kezdőket is várják. S a környezetvédelem pártján állóknak sincs oka aggodalomra, ugyanis a víz a szomszédos Emirátus, Ras Al Khaimah vízierőművéből származik, szűrik, tisztítják és többször használják fel.  

A szexualitás minden korban az ember érdeklődésének tárgyát képezte, még akkor is, ha tabuként kezelték, megpróbálták elfojtani. Megihlette a művészeket, nyomorba és betegségbe szorított ezreket, munkát adott tízezreknek, s élvezetet nyújtott millióknak. Ez manapság sincs másképp, azzal a különbséggel, hogy a ma embere egyre nyíltabban beszél a szexről. Az elmúlt évtizedekben ennek köszönhetően a világ különböző pontjain rendkívül érdekes gyűjteményeket tártak az érdeklődők elé.

Szexuális játékszerek, művészeti alkotások, oktató-nevelő jellegű kiállítások, múzeumok sora nyitott meg. Első találkozásom egy szexmúzeummal Prágában történt meg, amelyet majd a párizsi követett. Mindegyik esetében voltak pillanatok, kiállítási tárgyak, amelyek előtt kikerekedett a szemem, mert legmerészebb elképzeléseimet is felülmúlta. Gyertek most velem a világ leghíresebb szexmúzeumaiba, s ha a közelükben jártok, akkor semmiképpen ne hagyjátok ki egyiket sem. 

1. Prága - a szexjátékszerek múzeuma

A cseh főváros óvárosának egyik kis utcácskájában fedeztük fel annak idején a világ első olyan múzeumát, amely az elmúlt századokból vonultat fel szexuális játékszereket. A bejáratnál már rögtön a fantánziánkat kellett segítségül hívni, hiszen egy vizimalomra vagy talán köszörűre emlékeztető szexuális kielégítő géppel találtuk magunkat szemben.

Napjainkban a szállodák esetében már nemcsak az a vonzó, ha a legújabb desing elemek díszítik, vagy óriási wellness-részlegeket alakítani ki, hanem az, ha megpróbálják az adrenalinszintet is fokozni vendégeiknél.

Nem tudtam elmenni a külföldi lapokban napok óta keringő perui szálloda videója mellett. Már a megnézése is eléggé felpörgette az adrenalin szintemet, így azt hiszem én kihagyom a foglalást ezekbe a polykarbonát-aluminium kapszulákba. 

Fotó forrása: http://www.tourismontheedge.com/

De amennyiben mégis elszánnám magam, akkor először a hegymászást kellene gyakorolnom, ugyanis ebben a szállodában nem lift és puha szőnyeggel fedett folyosó vezet a szobánkhoz, hanem egy kiépített mászófal a sziklán, amelynek oldalára erősítették 400 méter magasságban a kapszulákat, azaz a szobákat. 

Minden szoba 4 ágyas és teljesen átlátszó falú, így könnyen megesik, hogy éppen a wc-n ülve egy madárral beszélgethetünk. No, azért vannak függönyök is, s persze éjszaka sem biztos, hogy sokan leskelődnének az ablakunkon. Valamennyihez tartozik egy fürdőszoba és egy tetőterasz, ahonnan még extrémebb körülmények között fogyaszthatjuk el a reggelinket.

A kilátás csaknem 300 fokos szögben biztosított a Cuczo-völgyre 300 euróért éjszakánként, amelyet már akár a booking.com oldalon is foglalhatunk.

Javaslom először így a videón keresztül kukkantsunk be a szállodába, majd csak ezután nyomjuk meg a foglalás gombot. :-)

Kastélyok, várak, várromok, erődök, paloták, úrilakok - álljanak bárhol, bármilyen állapotban mindig vonzóak a ma embere számára. Mint építészeti remekművek, mint történetek őrzői, mint fényűző korok tanúi csábítják a látogatókat. Németországban különösen sok a jó állapotban lévő, látványos helyekre épített és ma is látogatható kastély, vár. 

Top 10-es listán mutatom most a legszebbeket, amelyeket még télen is érdemes meglátogatni. Haladjunk visszafelé, bár szerintem mindegyik egy csoda, nehéz rangsort felállítani, s ha meg akarod valamennyit nézni, akkor azzal bejárhatod az egész országot. 

10. Vischering vár - Észak-Rajna Vesztfália tartomány, Lüdinghausen

Vízzel töltött árok közepére építette Gerhard von der Mark 1271-ben ezt a homokkő várat, amely ma múzeum és étteremként is funkcionál. Elképesztő látvány nyújt ahogyan az árkot fák veszik körül, s a vár egy része az árok ívét veszi fel. Kis hídon juthatunk be a várba és az ott található kápolnához is. 

Fotó forrása: http://blog.lueg.de/wp-content/uploads/2012/09/HB-Luedinghausen06101359-okay.jpg

Az utazások tervezése során nem mindegy, hogy bizonyos régiókba mikor utazunk. Vannak helyek, amelyek csak az év egy meghatározott időszakában érdekesek. Ünnepek, időjárás, turisták, helyi szokások - mind befolyásolhatják, hogy hova, mikor érdemes utaznunk. Hoztam 2016 minden hónapjára néhány tippet, hova utazzatok. 

Január: Ugrás a szigetekre - Új-Zéland

Ha tele van a hócipőd az európai időjárással, sok a köd, a hó, támadnak a vírusok, akkor irány Új-Zéland. A világ másik végén ugyanis most éppen tombol a nyár. Fjordok, gleccserek, esőerdők, vulkánok, gejzírek, szőlőhegyek, pálmafás strandok - aligha találunk még egy, illetve kettő olyan szigetet a világon, ahol ennyi csodát lehet találni.

A 25 fokos hőmérsékletben a természet csodáit, a valószínűtlennek tűnő zöldeket és kékeket, s az oly sok filmből ismert tájat élvezhetjük januárban.

Donostia, ahogy a baszkok San Sebastiánt nevezik elbűvölő óvárosával, hihetetlenül kék tenger mellett elnyúló, homokos partszakaszaival, állandóan nyitvatartó bárjaival és csillagos éttermeivel minden látogatóját a mennyországba röpíti. 

Az élvezetek városának, az enni szeretők Mekkájának is nevezik a lengyel Wroclaw mellett 2016-ban Európa Kulturális Fővárosa címet viselő spanyol, tengerparti várost. Aki a várost körbeölelő három magaslat közül mondjuk az Igueldo-ra a siklóval felkúszik, nemcsak Franciaországig lát majd el, hanem megcsodálhatja a kagylóalakú öblöt a homokos partszakasszal, a kikötő halászbódéit és a kis szigetet, Santa Clara-t, ahová akár úszva is átjuthatnak a bátrabb turisták. 

Az ízek, az utazások, a szerelem, a házasság és a kultúra, ami az élet sóját adja – tartom ezt évek óta. Minden új évet azzal kezdek, hogy megvizsgálom az előzőt, vajon elég sós volt-e!? S ahol kicsit ízetlennek érzem, ott új célokat tűzök ki. A 2016-os évre most olvasóimnak is azt ajánlom, hogy vegyék számba, hol érzik kicsit vagy nagyon ízetlennek az életüket.

Hová lehet beiktatni egy kis utazást, kultúrát, vagy gasztronómiai élményt még?

Keresni kell az új lehetőségeket, fel kell fedezni a világot, meg kell ismerni az ismeretlent, mert ezektől lesz színesebb az életünk, s mi magunk is. Ha minden héten csak ugyanazok az ételek kerülnek az asztalunkra, ha minden nyáron csak ugyanoda megyünk nyaralni, s ha a televízión kívül nem szerzünk máshol kulturális élményeket, akkor hamarosan mi leszünk a legszürkébb, a legkedvetlenebb és legsótlanabb emberek. 

Búcsúzik a 2015-ös év és egy újabb köszönt be, s a pillanatot, amikor még integethetünk a réginek, miközben az újra koccintunk az egész világon színes, hangos, fenomenális partykkal köszöntik. Van Európában 10 olyan hely, ahol nagyon különleges szilveszteri mulatságban lehet részünk. 

1.Rügen szigete, Németország:

Az új évet tengerparton köszönteni a kelet-német szigeten nem jelent problémát, hiszen ez a hely híres a szabadég alatti, romantikus bulikról az év utolsó napján. Ilyen például a strandkosár party, ahol a híres német strandkosarakat erre az éjszakára kinyitják és beülve lehet élvezni a tengerparti tüzijátékokat. A rendezvény mottója: Ünnepeljünk úgy, mint a vikingek. Ugyanis a parton tábortűz ég, középkori piacok nyitnak ki, látványshow és vikinghajók tekinthetőek meg. 

Középkori vár, középkori helyiségében ültem tegnap, munkahelyem, a Boden-tó egyik iskolájának karácsonyi ebédjén. Az épületben a kinti tavaszias időjárás ellenére karácsonyi hangulatot teremtettek az étterem dolgozói, asztalunkon gyertya égett, s a német mézeskalács illata járta át a helyiséget.

Igazgatónktól kaptuk talán az adventi időszak legszebb ajándékát, amit most én is továbbadok nektek. Nem csomagot, nem pénzt, hanem ő az időt adta nekünk ajándékba. Azzal, hogy most, ebben a szünetben különösen figyeljünk oda az időre. Mire költjük el időérméinket? Kinek adunk belőle?

Legyen az idő az, amit szeretteinknek adunk karácsonykor. Legyen időnk meghallgatni őket, legyen időnk csak úgy velük együtt hallgatni, legyen időnk együtt örülni, együtt nevetni, együtt játszani. Legyen időnk élvezni minden pillanatot együtt, legyen időnk az ételek élvezetére, a fa díszítésére, az éneklésre, gyermekeink, szüleink mosolyára. 

S ne felejtsünk el a nagy ünnepi készülődés, az ünneplés alatt saját magunkra is időt szánni. Legyen időnk egy kis csendre, egy kis magányra, egy kis gondolkodásra, egy kis kényeztetésre, élvezetre és belső ünneplésre. 

Mert most a nyugalom ideje, a csend ideje van. Kifújni a levegőt, nem rohanni, élvezni az együttlétet, a világ csendjét. 

Tegyetek ti is így kedves Olvasóim az ünnepek alatt! 

Az Élet sója blog ezzel a tündéri kis francia városban Colmarban, advent idején készült fotóval kíván nektek Boldog Karácsonyt és köszöni meg, hogy 2015-ben megajándékoztátok érdeklődésetekkel. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Utazunk, bejárjuk a világot, turisták vagyunk. Csak néhány napra érkezünk a nagy gondossággal kiválasztott úti célunk helyszínére. Ez alatt a pár nap alatt megpróbáljuk megnézni a legfontosabb látnivalókat, kipróbálni a helyi kulináris csodákat, megismerni lakóit, s messzemenő következtetéseket levonni a helyről, ahol járunk. Figyelmeztetjük magunkat, hogy ez persze felületes ismeretség, mert hogyan is van az a mondás? Lakva ismerszik meg a másik. Ez így van egy országgal és egy néppel is. 

De a turizmusnak, egy-egy turistának, egy-egy nyaralásnak nem is az a célja, hogy az adott helyen a "színfalak" mögötti világot ismerje meg, hanem azt amire az a vidék büszke. Egy építészeti csoda, egy műemlék, egy műalkotás, egy étel, egy természeti szépség. Jól érezze ott magát, legyen pár pihentető napja, áthassa a most valami egészen mást csinálok érzése.

A fenti elvekre alapozva, elvonatkoztatva minden korábbi történésekre, megpróbálok kicsit külföldi turista szemével Magyarországra látogatni. Nem-nem, most nem a fantasztikus lehetőségek, látnivalók felsorolása következik, azt mindenkinek ismerni kell, aki ezt a cikket olvassa, s majd lent a videó is felvillant néhányat (megjegyzem erősen Budapestre és a nagyszerű magyarok által alkotott művekre koncentrálva), hanem kérdések következnek, amelyeket egy külföldi turista tesz fel most nektek, mielőtt Magyarországra indul nyaralni. Válaszoljatok rá gondolatban, őszintén, hiszen ti ismeritek a legjobban azt az országot, s végül eldönthetitek, hogy szeretnétek-e külföldi turisták lenni Magyarországon (nemcsak Budapesten, hanem Magyarországon).

Fotó: dr. Szalai Krisztián - Pécs tornyai

A Baltikum legnagyobb országa, Litvánia egyre vonzóbb a turisták számára. Hegyei nincsenek, s az időjárás sem mindig kegyes a látogatókhoz, szomszédaihoz hasonlóan itt is megtalálhatóak még az egykori szovjet világ nyomai, s tengerpartja sem tartozik a leghíresebbek közzé. Akkor miért is különleges ez a balti állam? 

• A természet hegyek helyett tavakkal ajándékozta meg. Megközelítőleg 6000 tó van az országban, amely meg is adja hangulatát. 
• A főváros barokk stílusú óvárosának hírnevére ver rá Vilnius úgynevezett hippinegyede, Uzupis, amely művészek és hippikolóniák lakhelye. 1997-ben kiáltották ki függetlenségüket, létrehoztak saját címert, zászlót és pénznemet is. S még saját alkotmányuk is van.
• Litvániában találunk még ma is mozgó homokdűnét, a legnagyobbat és a legszebb látványt nyújtót az Oroszországgal közös Kur-földnyelven. Ahol a másik csodát, a Tengeri Múzeumot, amelynek kiállítási területe 85ezer négyzetméter is megcsodálhatjuk egy erődben és annak kazamatáiban. 

Miben rejlik Franciország titka? Miért éppen ez az ország a világ elsőszámú turisztikai célpontja? A titok talán sokoldalúságában rejlik? Egy biztos, hogy évente több, mint 85 millió turista érkezik az országba, s ezzel jócskán megelőzi az Amerikai Egyesült Államokat és a dobogó harmadik fokán álló Spanyolországot. 

Sokoldalúság? Igen, mindenben. Történelemben, építészetben, kultúrában, művészetben, gasztronómiában, tájakban, természetben. De elég vajon ekkora turisztikai vonzerőhöz csupán a sokoldalúság? Vagy van még valami, valamiféle báj, hangulat? Úgy gondolom, hogy igen, van az országban még valami többlet.

Megérkezel Franciaország bármely pontjára, s egy összetéveszthetetlenül laza, vidám, életigenlő gondolkodással találod magad szemben. Az élet élvezete ott lapul minden tettben, szóban, épületben, vagy ételben. Gondtalanság leng körül, amelytől olyan légiesen könnyűnek érezheted magad, mint a francia croissant, vagy a mille-feuilles. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Észtországban nagyszerűen keveredik a középkori örökség, az egykori szovjet háttér, a skandináv befolyás és a világszerte ismert informatikai eredményeik. De pontosan mi is az, ami ebbe az országba egy magamfajta turistát vonzhat? Tíz pontban szedtem össze, nem titkolva a szándékot, hogy útitársakra is szert teszek vele. 

1. A tengerpart

Észtország szárazföldi tengerpartja több, mint 1200 km hosszú, s akkor még ott vannak a szigetek. A tengerpartok néptelenek akár több száz kilométeren át is, ugyanakkor időnként felbukkan egy-egy attraktív halászfalu, ismeretlen, s éppen ezért nyugodt strand, valamint yachtkikötő. Narva-Jõesuu, Toila keleten vagy Haapsalu és a nyári főváros Pärnu a vidék legszebbjei. 

Kaptam egy karácsonyi ajándékot a hazámtól, pontosabban annak vezetőitől. Be sem csomagolták, csak úgy küldték, kopaszon, szalagok és személyre szóló üdvözlőkártya nélkül. Belekiáltották a levegőbe, ahol mint tudjuk a hang egyenesen gyorsan terjed, s így biztosak lehettek benne, hogy eljut hozzám. Eljutott! Meghallottam, s azt is, amit a sorok, akarom mondani a hangok között üzentek Kövér László házelnök becses száján keresztül:

Te, kedves (még) magyar állampolgár nem kellesz nekünk, agyő!

Nem vagyok méltó a hazám szeretetére, nem akar látni, nem akar elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Szerencsére nemcsak engem nem, hanem a férjemet sem. Ez csak nekem és neki szerencse, mert így együtt köszönhetünk vissza, agyő!

Keresünk másik országot, ahol én önmegvalósító nő lehetek gyermekek nélkül és a férjemnek sem kell szégyelnie magát, mert a fű nem gyermek formájában nő ki utána. 

A mítosz szerint, amikor az Úr a világot teremtette egy kisebb csoportnyi emberről megfeledkezett, s később nekik ítélte a világ legszebb részét - az embercsoport volt a szlovének, s a hely pedig a mai Szlovénia. Hogy a szlovének mítoszának van-e valóság alapja nem tudni, de egy biztos, hogy ez a csöppnyi ország olyan természeti adottsággal van megáldva, amely a legszebbek közé emeli. 

Tengerpart, alpesi hegyvidék, nyugodt tavak, vad folyók, dús legelők, föld alatti csodák, amelyek Európa szívében vonzák a turistákat. Kis ország, könnyen bejárható, vendégszerető a lakosság, s aki a sportos napok után a tengerparton pihenne egyet az is megtalálja a számítását. Igaz, az Adria csak csupán 45 km hosszan mossa az ország partjait, de romantikus kis halászfalvak és tiszta, kényelmes, bár igencsak sziklás partvidék jellemzi.

A Júliai-Alpok havas csúcsainak a Bled és Bohinj tavakban való visszatükröződése nemcsak a téli sportokért rajongókat vonza, hanem a nyári napsütésben túrázókat is. S, ha a Bledi tavon álldogáló kis szigetre átvitetjük magunkat, akkor az ottani XV. századi templom harangja teljesíti egy kívánságunkat.

Český Krumlov, Mikulov és Pálava Csehország legnépszerűbb vidékei közé tartoznak, Prága után. Helyek, amelyek alig pár órányi autóútra Magyarországtól különös gótikus, reneszánsz és barokk hangulatú épületeikkel, történelmi legendáikkal, vadregényes folyópartjaikkal, söreikkel és boraikkal várják a turistákat. 

Český Krumlov igazi különlegességét a reneszánsz várban található barokk kastélyszínház adja, amelyet 1776-ban építettek és akkoriban a díszletmozgató technikája a legmodernebbnek számított, s még ma is működik. A színházban napjainkban is tartanak előadásokat, igaz csupán évente 3 alkalommal adnak elő barokk operákat.  Az egykori díszletekből és kosztümökből is szerencsére sok megmaradt, amelyek kiállítás formájában megtekinthetőek. 

S ha elmerülnénk egy angol kert szépségében, akkor a kastély hét hektáros parkjában ezt megtehetjük. De egy kis pihenés után mindenképpen másszuk meg a kastély híres tornyát, amelynek 54 méteres magasságából a környék és a város izgalmas panorámájában gyönyörkedhetünk.

Crna Gora, azaz fekete hegy vagy hegyek országa, Montenegro egy Dél-Dunántúl nagyságú területen tömörít hegyeket és tengerpartot, Európa utolsó őserdejét és legmélyebb kanyonját, s több tucat épített látványosságot. Az elmúlt pár évet megelőzően azonban jobbára csak orosz turisták kedvelt célpontja volt, akik luxus tengerparti szakaszokat is kiharcoltak maguknak. 

Mára azonban az orosz turista hegemónia megtörni látszik, mert már egyre több nyugat- és kelet-európai ország lakói is elkezdik felfedezni a kis hegyvidéki országot, amely 260 kilométernyi tengerparti sávot szakít magának az Adria partján.

A helyenként 2000 métert is meghaladó Dinári-hegység vonulatait a hegymászók, túrázók kezdik meghódítani, míg a tengerparton a pihenni vágyók találnak maguknak olcsóbb és drágább partszakaszokat. Virágzani kezd a terepautózás, raftingolás és a hegyek csúcsairól nyíló panorámát kiszélesítő siklóernyőzés. 

Van egy hely Olaszországban, amely különös jelentőséggel bír! Nem egy konkrét hely, hanem a hely általában. Már az ókori Rómában itt zajlott a politikai, a kereskedelmi és a társas élet, később a középkorban itt vonultak fel az uralkodók, itt mutatták meg erejüket és gazdagságukat, s napjainkban a nagyvárosokban itt található a legtöbb turista, a kis olasz településeken pedig itt élnek társasági életet az olaszok.

Tér, terek, szögletesek, kerekek, oszlopokkal, diadalívekkel határoltak, templomokhoz futók, s templomokból nyílók, kicsik, nagyok, zártak, nyitottak, szárazak és időnként nedvesek, emberekkel, galambokkal, macskákkal vagy filmstábokkal zsúfoltak. Mindegy, hogy milyen, mindig is a legfontosabb volt, az és lesz Olaszországban. A tér, a terek, a piazza.  

Torino - Piazza Carlo

Járhatunk északon, vagy délen, kis városban, vagy nagyban, egy biztos, hogy a főtéren történelmi emlékeket, kávézókat, sziesztázó olaszokat és térképet böngésző turistákat találunk. Ott lesz a város szíve, a lüktetése, amely olyan egyedivé, olyan itáliaivá teszi. Építészek, szobrászok versengtek a terekért, azért, hogy otthagyhassák a kezük nyomát, hogy ők tehessék egyedivé, megismételhetetlenné, s felismerhetővé. 

Írország nyugati partvidékén, a vad Atlanti-úton utazni, olyan érzés, mintha a világ szélén egyensúlyoznánk. A hihetetlenül meredek sziklák úgy omlanak az óceánba, ahogyan egy ír kisasszony szoknyájának redői omlottak a középkorban cipőjére. 

Ahogy az USA-ban a 66-os út, úgy Írországban a Wild Atlantic Road az, ami hosszútávú autós útként kínálja magát. A 2500 km hosszú utazás során Írország másik, eddig alig mutatott arcát lehet megismerni. Az északi Donelgatól a déli Corkig olyan falvakat, olyan partszakaszokat, olyan kastélyokat fedezhetünk fel, amelyekre eddig alig-alig érkeztek turisták. Így az utazásunk garantáltan autentikusan ír lesz. 

Helyenként a zabolátlan Atlanti-óceán nyugodt homokos partokra fut ki, majd sós tengeri levegővel simogatja meg az utazókat. Sziklákon ülő kastélyok, világítótornyok, aprócska falvak mutatják az utat, s delfinek, bálnák, fókák kísérik az idegeneket.

Cliff Mohar szikla, Galway

Az Ibériai-félsziget kisebbik államáról a legtöbb utazónak Lisszabon nyaktörő utcái, Portó régi, színes, kicsit düledező házai és az Atlanti-óceán alakította tengerpartok jutnak eszébe. Sok helyen olvasni, hogy az ország nem elég modern, az emberek nem annyira vendégszeretőek, s leginkább az európai nyugdíjasokkal lehet az utcákon találkozni. 

Ezért nagyon meglepődtem, amikor megláttam Portugália új arcát, ebben a 2014-es országimázs videóban. S tetszett. Tetszett, mert fiatalok érzik jól magukat a kis atlanti államban (így hívják saját országukat a portugálok), a helyiek kedvességéről és vendégszeretetükről áradoznak, s olyan dolgok kerülnek előtérbe, mint a golf, a szörf és a kulinária.

Ennek a megújulásnak meg is kellett történie, hiszen Portugália mindig is nyitott volt a világra, elég ha hajósaikra gondolunk. S aki a szelekre bízta magát, az bizony a világot hozhatta el a hazájába.

Belém-torony, Lisszabon

Nincs Európában még egy olyan város, amelyet annyira különböző kultúrák formáltak volna, mint Rigát, Lettország fővárosát. Elsőként egy brémai szerzetes érkezik a keresztes lovagokkal erre a vidékre és épít várat a 11. században, majd követi a német lovagrend. Később, a 14-16. században a város a Hanza-szövetség részeként a Baltikum kereskedelmi központjává lett. S innen kezdve szinte valamennyi környékbeli országnak fontossá vált. Svédek, lengyelek, s oroszok felváltva hajtották uralmuk alá, míg a 20. század második felében a Szovjetunió szerezte meg magának. 

Ez a sokszínűség a városon ma is meglátszik. Ott a Hanza jelleg, a német kereskedők hatása, a Feketefejűek házánál, de sajnos a szovjet időszak sem múlt el nyomtalanul.

Dániába érkezni eleinte nem jelent különbséget Észak-Németországhoz képest. Barna, aprótéglás épületek, sík vidék, erősödő szél. Majd egyre több lesz a zászló. Mindenhol, lakó- és nem lakóépületeknél, városokban és tanyákon, szigorú szabályok szerint fel- és levonva tarkítják a tájat és jelképezik a nemzeti büszkeséget. S ekkor már hamisítatlanul éreznünk kell, hogy Dániában vagyunk. 

A szelek istenei szinte mindig ebben a csöppnyi, északi országban tanyáznak, s teszik időnként barátságossá, időnként pedig barátságtalanná a tájat. A fehér homokos tengerpartokon, a lágy homokdűnék között nyáron éppen olyan az élet, mint a mediterrán vidékeken, de ősszel és télen jönnek az igazi viharok, amelyek után még borostyánokra is vadászhatunk a parton.

 Kevés olyan ország van, amely elmondhatja magáról, hogy az év bármely szakában, időjárástól függetlenül tudja turisták millióit szórakoztatni. Ausztria azonban éppen az az ország, ahová teljesen mindegy, hogy mikor utazunk, határtalanok a lehetőségeink. 

Ha Ötzi, a jégbefagyott 5000 éves ember nyomába szegődünk és meghódítjuk a hegyeket, vagy a fehér arany, a só útját járjuk végig a Salzkammergut régióban, esetleg a zene és az építészet elmúlt századait és jelenkori feltámadását fedezzük fel Ausztriában, biztosan ez lesz az egyik legváltozatosabb utazásunk. 

Hallstatt

A barátnőm két héttel ezelőtt érkezett haza Finnországból. Nagy kíváncsisággal vártam, hogy megszólaljon a telefon és elmondhassa, hogyan érezte magát Lappföldön. De csak ennyit mondott: "Vissza fogok menni, ahányszor csak lehet. Nem tudom elmesélni a nyugalmat, a táj szépségét, a tisztaságot, az emberek hozzáállását a természethez, a csendet, amely ott olyan csend volt, mint sehol máshol." 

A novemberi havazások miatt alig látott valamit az északi fényből, pedig ott Ivalo környékén fantasztikusan színezi meg az égboltot, de nem bánja és nem érti azokat, akik helyette is keseregnek. Nem érti, mert annyi mást kapott Finnországban, hogy szinte az északi fény már nem is hiányzott. Na jó, egy kicsit.

A szálloda körüli természet, az órákig tartó gyaloglás, anélkül, hogy bárkivel is találkoznál, csak te és az igazi csend mindent megadott, amelyre egy stresszes, felpörgetett világból érkező embernek szüksége van.

Hogyan lehet élni egy mocsaras ártérben? Romantikusan! Nem ezt a választ várnánk, pedig, ha ellátogatunk a német Spreewald-ba, azaz a Spree folyó erdőségébe Berlintől délre 100 km-re, akkor magunk is láthatjuk, hogy ennél romantikusabb helyet nehéz találni.

Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő Spree folyó vidéke úgy természetes, hogy közben az emberi kéz még természetesebbé tette. Kicsit szabályoztak, lecsapoltak, kanálisokat építettek ki, s megtanultak együtt élni a természettel hosszú évszázadakon keresztül. A víz, az erdő, a házak, az ember teljes összhangban él. A vendek/szorbok különleges szláv és német kevert szokásaikkal, szokatlan népviseletükkel ma is ott élnek és vigyázzák ezt a gyönyörű vidéket, a máshol már kihalt állatfajokat és a ritka növényeket.