Ki ne látott volna már amerikai karácsonyt filmen? Ki nem hallott még a Hálaadásról? Mi, akik már az amerikai filmek áradatán nőttünk fel, jól ismerjük az amerikai karácsonyt, vagy még sem? Tudtátok, hogy vannak karácsonyfa farmok? S, hogy Floridában karácsonyi díszbe öltöznek a hajók? Két barátnő és párjaik meséltek nekem az amerikai karácsonyról.  Andi férjével a New York állambeli Rochesterben töltött karácsonyokról, Zsuzsi és Karcsi pedig a floridai ünnepekről tudósítanak most bennünket.

Az Egyesült Államokban óriási és fontos ünnep a Karácsony. Már három héttel előtte, a hálaadás napjával (mindig november utolsó csütörtökén van) megkezdődik az ünneplés. Első „találkozásunk” az ünneppel nagyon megható volt - meséli Andi. Nemrég érkeztünk meg az ígéret földjére, nem ismertünk senkit, s jött a hálaadás. Ekkor úgy tartják, hogy ezen a napon senki nem maradhat egyedül, nagy lakomát, partyt, bulit csapnak a család, a rokonság és a barátok részvételével. Alig ismertünk néhány embert, de egyből kaptunk meghívást, mert tudták, hogy nemrég jöttünk, s valószínűleg egyedül lennénk. Így rögtön egy óriási hálaadási vacsorába csöppentünk. Már ennek az estének az ételei is karácsonyiak, legtöbb majd az ünnepek során is felkerül az asztalra. Az egészbe sütött pulyka láttán azon kezdtünk gondolkodni, hogy vajon Magyarországon találnánk-e akkora sütőt, amibe beleférne és még meg is sülne. A pulykát vörösáfonya (cranberry sauce) szósszal tálalták. Karácsonykor a pulyka mellé még befut az asztalra a marhasült is (roast beef), amihez nélkülözhetetlen a sült húsból készült mártás, a gravy. A húsokhoz édesburgonyát és burgonyapürét tálaltak. A desszertek illatával már belépve a lakásba megismerkedtünk, később pedig szoros barátságot is kötöttünk. Minden család többféle amerikai pitét készít, sütőtököset (pumpkin pie), almásat  (apple pie) vagy éppen csokoládésat. Fenséges desszert! A karácsonyi szezon (hiszen nem pár napról van szó) másik jellegzetes süteménye a sugar cookie (édes keksz) és a gingerbread (mézeskalács).

Nagyon örülünk, hogy a mézeskalács itt is jelen van, rendszerint nálunk is megjelenik egy mézeskalács házikó - mondja Zsuzsi.

Ebben az időszakban szívesen fogyasztanak tojáslikőrt, sok családban ezt házilag készítik. A mi első hálaadási vacsoránkon is házi készítésűvel kínáltak, s nálunk bizony felkerült a toplistára - veszi vissza a szót Andi.

A nagy hálaadási vacsorával Floridában is és fent északon, Rochesterben is megnyitják az ünnepi készülődést, s rögtön másnap meg is kezdődnek az üzletekben a nagy karácsonyi akciók – ez a nap Black Friday, Fekete Péntek. Az emberek nem dolgoznak – holott nem munkaszüneti nap -, mindenki vásárol. Ajándékok, díszítések, fenyők, alapanyagok a partykhoz, vacsorákhoz. Ettől a naptól kezdve megtelnek az áruházak parkolói, felkerülnek a díszek a házakra, épületekre. Esténként varázslatos sétákra lehet indulni, úgy érzi magát a járó-kelő, mint a mesében. Rengeteg izzó, végeláthatatlan díszítések, figurák kerülnek ki az épületekre, vagy a kertbe.

Emlékszem első ilyen sétánkra egyik este ebben az időszakban. Pánikszerűen kapkodtuk a fejünket és mutogattuk egymásnak a feleségemmel az integető télapót, a rénszarvasokat, a szánt, a fénylő díszeket. Voltak házak, ahol szólt a karácsonyi zene és találtunk olyan utcát, ahol forró teával kínáltak minden ismerős vagy ismeretlen arra járót - meséli Zoli.

Az első években kicsit túlzásnak tartottam a sok felfújható Mikulást, hóembert stb., de később rájöttem itt, Floridában ez az egyetlen dolog, ami megadja az ünnep hangulatát, na és persze a rádióadó, ami október 31. óta (Halloween) csak karácsonyi zenéket sugároz - nevet Karcsi.

Lehet ezt giccsnek nevezni, de számunkra mégis egy felejthetetlen élmény volt és nem bánnám, ha minden karácsony ilyen "felhajtással" járna. Az év többi részének rohanása, stressze oldódik fel ebben a néhány hétben. Minden pozitív és annyira örömmel átitatott, hogy legalább ebben a pár hétben úgy érzi az ember, hogy éppen egy tündérmesében él - lelkesedik Andi.

A floridai karácsony annyiban más, hogy nincs hó és hideg sem igazán, de rengeteg programmal igyekeznek ünnepi hangulatot teremteni. Például mézeskalácsház kiállítással, vagy a kikötőben karácsonyi díszbe öltöztetett hajók felvonulásával - mondja Zsuzsi. S persze a karácsonyfaként feldíszített pálmák is aranyosak.

Zoli és én rajongunk az amerikaiak, illetve a New York állambeliek (ezt ismerjük) karácsonyfa vásárlási szokásaiért. Külön fenyőfa farmok vannak, ahol különböző méretben, szépen formára igazítva árulják a fákat. Odamész, kiválasztod és kivágod. Különleges és maradandó élmény. Véleményem szerint ezt a példát Európában is követni lehetne, így sokkal kevesebb fa kerülne kivágásra, mint amennyit el lehet adni.

A karácsonyfa felállítására és feldíszítésére én még nem találtam konkrét időpontot, de jellemzően december elején, közepén már minden otthonban áll a fa. Az egyik fontos kellék – legalább annyira, mint Magyarországon a szaloncukor - a candy cane, a kemény cukorból készült „sétapálca” - mondja Andi.

Itt december 25-én érkezik a kéményen keresztül a télapó (ahogy ez szintén ismerős lehet a filmekből) és a kandallóra kihelyezett zoknikba rejti el az ajándékokat... Kíváncsi lennék, hogy akinek nincs kandallója, az mit csinál, de erre már biztosan kitaláltak valamit. Nálunk a hagyományok megmaradtak, december 6-án jön a télapó és szenteste a Jézuska, ami persze az amerikai emberek számára furcsa, s kicsit mosolyogva fogadják. Ellenben mi is már december elején elkezdjük dekorálni a lakást, naponta hallgatjuk a kedvenc karácsonyi dalainkat, mivel Rochesterben megtanultuk, hogy olyan rövid a tényleges karácsony, s ha már ennyit várakozik és készül rá az ember, akkor miért ne élvezhetné már akár az egész hónapban is - mondják egyetértésben Andi és Zoli.

Floridában, de ha jól tudom egész Amerikában szokás, hogy 24-én este a gyerekek kikészítik a fa mellé a sütit és a tejet a Santa Claus-nak   (Mikulás) a répát pedig Rudolfnak a rénszarvasnak. Nagyon sok gyerkőc ilyenkor a nappaliban marad, hátha találkozik a Mikulással. ....persze mindig elalszanak. Ekkor a szülők a fa alá csempészik az ajándékokat és megdézsmálják a kikészített tejet, sütit, répát. Szerintem ez nagyon aranyos szokás - lelkesedik Zsuzsi.

A 25-e családonként változó. Mivel rengeteg nemzetiség el ebben az országban, mindenki hozta a saját szokásait, lehet válogatni bőven. Vannak akik nagy reggelit csapnak, másoknál a korai (3-4 óra) vacsora a jellemző. Ilyenkor bontják ki az ajándékokat. Sokan a tengerparton töltik karácsony napját - magyarázza Karcsi. A hosszú, külföldön töltött évek alatt arra jöttem rá, mindegy merre vagy a "Nagyvilágban", a meghitt , békés, Karácsonyt bárhol meg lehet teremteni - fűzi hozzá végül Zsuzsi.

We wish you a Happy Holiday Season! - Boldog ünnepeket kívánunk!

 Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg,

Tamara több mint tíz éve él a világ egyetlen nagyhercegségének, Luxemburgnak a fővárosában, Luxembourgban. Francia, német és luxemburgi szokások lengik körül az ékszerdoboz szépségű várost, ahol a kerti szobrok Mikulás-sapkát kapnak és még kürtőskalács is kapható Karácsonykor.

 "Luxembourgban korán kezdődik a karácsony: több mint egy hónappal december 24. előtt már kitelepültek a fontosabb terekre a bódék. Árulnak mindent, főként giccses mütyüröket, de ruhaneműt, kézműves hangszert, gyertyát, ékszert egyaránt. A bódék jelentős része azonban a vásározók jóllakatását célozza: kolbász, rösti, sajtfondü, churros van műsoron. Évek óta állandó résztvevő a kürtőskalácsárus brigád, a városi legenda szerint magyarul tudó is akad a csapatban. Italok terén a díszes, időnként csizma alakú műanyag bögrékben árult forraltbor (Glühwein) mindent visz. A főtéren levő pavilonban gyakorta élőzenével dobják fel a hangulatot, egyébként hangszórókból szól a szokásos karácsonyi muzsika, s időnként adventi kórusok produkcióiba is belefuthatunk. A Pétrusse-völgy mellett, az Aranyhölgy szobránál pedig egy óriáskerék teremt vidámparki hangulatot.

A vásárokban, mivel erősen katolikus országról van szó, mindig akad egy kis berendezett jászol is a bódék közelében. Az idén elég kecskeszerűre sikeredtek a Place d’Armes-on levő juhocskák…

 A város villanyfogyasztása jócskán megnő az év utolsó hónapjában. A belváros utcáit minden évben másként elrendezett égősereg világítja meg, s rengeteg magánember is áldoz az ünnepi fényekre. Korántsem csak lakáson belül: a kertek fáit is teleaggatják. Az ünnepi hangulatot a házak falon mászó Mikulás-bábuk is fokozzák, bár népszerűségük valamelyest visszaesett az utóbbi években. S igen vicces, ahogyan a kerti szobrok fejére Mikulás-sapka kerül.

 Mivel Luxemburgot egyaránt éri német és francia kulturális hatás, megoszlik a vélemény, vajon Santa Klaus vagy Saint Nicolas jön-e el december 6-án. Az viszont vitán felül áll, hogy e piros ruhás, szakállas ajándékosztó eljövetele hangsúlyosabb ünnep, mint Magyarországon, talán ezért is kezdődik oly korán az ünnepi készülődés, díszkivilágítás, vásár. A luxemburgi hagyományok szerint, akárcsak Hollandiában, december 5-én este vagy 6-án reggel érkezik a komoly ajándék a gyerekeknek, s a karácsony inkább a családi együttlétről, közös étkezésről, templomba menésről szól. Persze ebben az országban, ahol a lakosságnak mindössze 60 százaléka luxemburgi, keverednek a különböző szokásrendszerek, s a szerencsés gyermekek többnyire mindkét alkalommal kapnak valamit.

 A Mikulást a munkahelyeken is megünneplik, étteremben vagy piknikalapon, s a kollégák megajándékozzák egymást. Népszerű a Secret Claus: egy szervezeti egységen belül mindenkinek kisorsolják egy kolléga nevét, s neki kell meghatározott összeg alatt egy kis meglepetésajándékot beszerezni. A nevek kalapból kihúzása persze elavult módszer, az internet erre is kínál megoldást, pl. secretsanta.reddet.co.uk. A mail ugyan a szervezést magára vállaló munkatárs webcíméről érkezik (s így talán kevésbé végzi a spamek között), de még a szervező sem látja, kinek a nevét kinek sorsolta ki a program. Bár az a cél, hogy az ajándékozó kiléte maradjon titokban, ezt ritkán sikerül teljesíteni: a barátok nyilván megbeszélik egymás között, kit is kell megajándékozniuk, mások pedig a delikvens ízlését felderítendő kérnek információt annak közelebbi munkatársaitól.

 A karácsony előtti hetek fő programpontja a vásárlás, üzletből üzletbe hömpölyög a tömeg. Több utazási iroda úgy aknázza ki a vásárlási lázat, hogy egynapos buszos bevásárlójáratokat indít a három szomszédos ország, Belgium, Német- és Franciaország közeli nagyvárosaiba, sőt Hollandia egyes helyeire is. Ezek az olcsó kirándulások persze városnézésre is kiválóan felhasználhatók.

 A karácsonyfaárusok november végén jelennek meg a város jól bejáratott helyein. Óriási hangszóróra emlékeztető fémszerkezetekbe tuszkolják a kiválasztott fenyőt, majd gondosan hálóba tekerik a kényelmes szállítás kedvéért. Az árus lakókocsival odatelepül egy hónapra, abban él, s a kocsi elé kirakott fenyőfakészletet árusítja. Nem éppen irigylésre méltó életmód, főleg hideg időben.

 Bizonyos sütiféleségek kizárólag az advent időszakában kaphatók a boltokban. Ilyenek a pékségekben feltűnő briósízű emberkék, németül Boxemännchen, franciául bonhommes, illetve a különféle ízesítésű krémes „fatörzs”, a bûche de Noël.

 Néhány héttel karácsony előtt érdemes elmenni a nemzetközi bazárba. A város kiállítóterét különféle országok képviselői foglalják el, az ország jellegzetes tárgyait, ételeit-italait árulva. A magyar standnál beszerezhetünk téliszalámit, kolbászt, bort, Unicumot a munkahelyi piknikre, a többi standnál pedig különleges ajándékokat vásárolhatunk karácsonyra, legyen az perui szőnyeg, afrikai tál, izlandi zokni vagy kínai kalligráfia, akad minden, mi szem-szájnak ingere. Munkahelyről munkahelyre járnak decemberben a különféle jótékonysági célú árusok is: Solidarité Afrique, Aide au Vietnam, West Kenya Rural Development, Fondation Kriibskrank Kanner etc."

Schéi Chrëschtdeeg! - Boldog Karácsonyt!

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, USA

 

Anglia után Skócia is külön helyet kér magának sorozatunkban, még akkor is, ha egy korona alá tartoznak. Judit, nyolc éve él skót párjával Edinburgh-ban, s minden skót szokást szívesen megismer, no persze nem mindegyikkel köt szoros barátságot. Írásából fény derül a karácsonyi skót focimeccsek történetére is.

 „A karácsony külső szemlélőnek megközelítőleg ugyanolyan, mint az angol karácsony - de nem javasolnám senkinek, hogy ezt itt így egyszer is megfogalmazza: Dickenstől ismert karácsonyi dalok, christmas pudding brandy butter-ral, s a karácsonyi libát – sajnos – leváltó karácsonyi pulyka.

Szerintem a pulyka a legunalmasabb hús, de itt nagy örömömre a sült lazac is elmaradhatatlan a menüről.

A karácsony a boltokban természetesen már nyáron kezdődik. Az egyik áruháznál augusztusban láttam, hogy felállították a karácsonyfákat a lakberendezési osztályon, de ez azért szerencsére ritka. Leginkább csak októberben kerülnek fel a díszek mindenhova – október 31. körül kis vizuális káosz alakul ki, mert a karácsonyi díszek közé beültetődik pár sütőtök, pókháló, szellem és egyéb Halloween kellék.

 Az igazi ünnepi hajrá itt is december elsején kezdődik, amelynek ékes bizonyítéka, hogy minden valamirevaló kávézó mince pie-jal (vajas tészta tömény szárított gyümölcs töltelékkel) kínálja a kávét és a teát.

Mindenki felállítja a karácsonyfát, megnyitnak a karácsonyi piacok és megkezdődnek a karácsonyi vacsorák, teadélutánok.

Én minden helyi szokást örömmel építek be a sajátok közé, a mince pie-on kívül, ami nekem rettentő tömény. (A skót gyomor tűrőképességére jellemző, hogy az ajándékba kapott diós bejgliből – 90% dió, 10% tészta - minden barátom 4-5 centis darabokat vág le és utána még képesek mást is enni.)

 Skóciában december 6-án nem jön a Mikulás, kivéve az én környezetemet. A párom és a kollégák mindig szívesen fogadnak egy kis csokit. Érdekes, hogy itt – néhány német ismerőst kivéve – az adventi naptárt sem láttam.

 December elején nyit a német piac a belvárosban és mellette természetesen a skót piac is, így a kulináris skála a burgertől, a frankfurti virslin át a malacpecsenyéig terjed.

Lehet mindenféle praktikus és felesleges ajándéknak valót kapni és elszórakozni az óriáskeréken, a jégpályán vagy egyéb kültéri játékokon, nemcsak gyerekeknek.

 A “hivatalos” piacnál bensőségesebbek a különböző iskolák, szervezetek, jótékonysági egyletek kis karácsonyi vásárai, teadélutánjai, amiket általában kisebb koncert, közös éneklés követ.

Idén, az 1914-es karácsonyi fegyverszünet emlékére, több megemlékezés is volt, gyönyörű német-skót vegyes koncertekkel és végre megtudtam, miért hagyomány focimeccseket rendezni Karácsonykor!

 Szenteste itt (szerencsénkre) nem igazán ünnep, úgyhogy mi meg tudjuk ülni itthon. Családi ünneplésünk után általában találkozunk egy italra a barátainkkal, ismerőseinkkel (nekem be kell valljam a karácsonyi kocsmázás nem igazán jön be, a páromnak meg korán reggel vezetnie kell, úgyhogy “véletlenül” el szoktunk késni) és utána meghallgatjuk az éjféli karácsonyi koncertet a katedrálisban.

A karácsony napja itt is családi körben telik, elmegyünk a párom szüleihez – a körbe-esszük-a-rokonságot száz százalékban egyezik az otthoni “népszokással” – velük, jó helyi szokás szerint, egy étteremben költjük el a családi ebédet. Azután pedig jöhet az ajándékbontogatás, a királynő beszéde és valami társasjáték.

Nálunk a hasznos ajándékok vannak divatban, de gondolom, ez családonként változik. A leglényegesebb, hogy jó sok zörgős papírba legyen becsomagolva, mert azt a kutya imádja, mi meg jót mulatunk rajta.

Itt nem divat a nagymennyiségű aprósütemény készítés, cserébe mindenki csokit ajándékoz egymásnak, és persze ezt folyamatosan körbe kell kínálgatni a nem túl könnyű ebéd után, hátha valaki még meg tud mozdulni. Sós szájúaknak, ott a stilton sajt portóival. Szerencsére ez nálunk nem divat, mert a stilton “illata” túltesz az önjáró camembert-én is.

 Karácsony második napján jön Boxing Day, amely sokaknak a karácsonyi kiárusítások megrohamozásával telik. Na, ezt a szokást sem vettem át. A “fiúk” természetesen a focit bámuljak. S, hogy miért is? Állítólag 1914. december 24-én a németek letették a fegyvert a nyugati fronton karácsonyt ünnepelni, amihez csatlakoztak az angolok és - kisebb mértékben - a franciák.  Karácsony napján pedig állítólag nem csak mise, ajándékcsere és a bajtársak eltemetése történt, hanem foci"meccsek" is. Ennek emlékére van focimeccs december 25-én. Nekünk hölgyeknek, ha szerencsénk van, s nem zuhog az eső le tudjuk járni az előző napi ebédet.

 Az ünnepek között sokan szabadságon vannak, így ez az időszak barátok látogatásával és kirándulással telik. Szilveszterkor a helyiek nagy része a Princes Streeten mulat – pasik legtöbbje természetesen szigorúan skót szoknyában! -, de ha valaki olyan kis gyenge virágszál, mint szerénységem és nem akar az utcán ázni, akkor is éjfél előtt muszáj kabátot venni és megnézni az éjféli tűzijátékot. Ez szerencsére viszonylag rövid és – mivel a Várból indítják – a belváros minden pontjáról jól látszik.

 Érdekes szokásról hallottam az újév első napjával kapcsolatosan. Január elsején ha látogatóba ment valaki egy darab szenet es egy “black bun”-t (ez egy minimális tésztát és rengeteg mazsolát, szárított gyümölcsöt tartalmazó sütemény) kellett vinni a jószerencse és gazdagság érdekében. Szenet már nem hordoznak, de a black bun még kínalja magát a jobb pékeknél.

A Nemzeti Múzeum minden évben szervez egy “kincskeresést” a belvárosban, ami kb. egy-két órás sétát és kincskeresést jelent. Kiváló lehetőség több ismerőssel egyszerre és nagyobb szervezés nélkül találkozni, jókívánságokat mondani az új évre és legalább felébreszti az embert a szilveszteri mámorból. Este a helyi szimfonikus zenekar ad “bécsi” koncertet. Az ideit már alig várom, mert jó sok magyar zeneszerző van a programon nagy örömömre.”

 Boldog új évet kívánok mindenkinek! - Bliadhna Mhath Ùr  (gaelic-skót nyelven) és Happy New Year!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország

Az adventi sorozat rendhagyó része következik, ugyanis ma Magyarországról jelentkezik Lilla, aki élt már külföldön is, s most ezzel a tapasztalattal írt nekünk néhány gondolatot. Azt hiszem még nem késő a tanácsait megfogadni, s kicsit hasonlóan tekinteni a közeledő ünnepekre.

"Korábban három dolog miatt vártam a karácsonyt. Ajándék, amit kapok, ajándék, amit adok és a csillogó fa látványa. De inkább az ajándék érdekelt. Már szeptemberben listát írtam, kinek mit veszek vagy készítek, elővettem a kis kellékes dobozt, fúrtam, faragtam, ragasztottam, karácsonyi dalokat hallgattam. Mára sok minden megváltozott. Egyrészt nem várom már úgy a karácsonyt, mert minden napot várok, szeretem mindegyiket önmagáért megélni, az aznapi történések miatt, nem pedig azért mert eggyel közelebb visz karácsonyhoz. Emlékszem például, milyen volt idén szeptember 23-a, hagytam, hogy átjárjon november 15-e is, most pedig, bár tudom egy-két hét múlva itt a Karácsony, momentán a hideg érdekel, meg a hosszú éjszakák romantikája. Na jó, már háromszor meghallgattam a Santa baby-t.

Mindezt, vagyis, hogy az ősz, a tél eleje is fontos, hogy azokat az időket is meg kell tudni élni Tirolban tanultam meg. Valahogy azt láttam az ottani embereken, hogy nem esnek kétségbe attól, vége a nyárnak, hanem örömmel díszítik az otthonaikat, kertjeiket őszi színekbe, megvannak az őszi ünnepeik, és csak adventkor veszik elő a karácsonyi dekorációt. Akkor viszont úgy díszítenek fel mindent, mintha mindig is erre készültek volna!

Minden kis zegzugba angyalok, mikulások, krampuszok, égők kerülnek, mintha cukorral szórták volna be a hegyi kis településeket. Annyira komolyan veszik, hogy a szomszédok figyelmeztetik egymást a társasházakban, ha valamelyik ajtón nincs adventi kopogtató.

Igaz, még ekkor sem a Jézuskát várják, előbb Krampusz futásra készülnek. Ilyenkor borzasztóan ronda, hatalmas szörnyek - ők a krampuszok - lepik el az utcákat, ijesztgetik a gyerekeket, bekennek mindenkit cipőpasztával. Ilyenkor én még nem nagyon látok ajándékokat vásárolgató embereket, viszont annál több éneklő csapatot - csütörtökönként a gyerekeket beöltöztetik maskarába és házról házra járva énekelnek, és egyre többen forralt boroznak a vásárokban. Én korábban ajándékért mentem a vásárokba, de kint elszoktam ettől, ott nincsenek is ajándéknak valók, csak kaja-pia és kézzel készített dekorok. Így a karácsonyi vásározás leginkább azt jelenti ma már nekem is, hogy megfogom a kedvesem, vagy néhány barát kezét, iszunk egy puncsot, sétálunk egyet és gyönyörködünk a fényekben.

Nekem annyira megtetszett a tiroliaknak ez a kicsit sem anyagias hozzáállása az ünnephez, hogy legszívesebben idén nem kapnék és nem is adnék semmit karácsonyra. Mert úgysem emlékszem, mit kaptam 12, 17 vagy 26 éves koromban. Arra viszont emlékszem, hogy röhögött apu teliszájjal, amikor már megint az Old McDonald had a farmot kezdtük énekelni a fa díszítése közben, mint "igazi" adventi dalt.

Mindig mi díszítjük a fát, és közben egyre kevésbé odaillő dalokat énekelünk, amíg el nem jutunk az Old McDonald-hoz. Meg arra is emlékszem, hogy a nővérem tálalás után milyen átszellemülten ült mindig az asztalnál, teljesen kihúzta magát. És emlékszem, hogyan visítoztunk az Activityzés közben a barátokkal közös karácsonyon tavalyelőtt. Én az Old McDonaldot, a nővérem egyenes hátát és a sok nevetést kívánom magamnak karácsonyra.  

Egy biztos: idén kipróbálunk valami tiroli specialitást karácsonykor. Tésztaleves kolbásszal. Ez a tipikus helyi karácsonyi étel. Hm? Ki tenné ezt még rajtunk kívül az ünnepi asztalra?"

 

Boldog karácsonyt!

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália

Hőség, 90%-os páratartalom, tengerpart, bikinis lányok Mikulás sapkában süttetik a hasukat – Karácsony van Ausztráliában. Az operaénekes Judit és férje, az operatőr Zoltán már ötödik karácsonyukat töltik a távoli szigetországban. Miközben skype segítségével mesélnek nekem, lábamon vastag mamusz, a radiátorok a maximumon tekernek, Juditéknál a háttérben pedig pörög a klíma, ujjatlan pólóban ülnek a gép előtt.

 „Egyszerűen nem tudunk ráhangolódni az ünnepre, mert tombol nálunk a nyár. A hőmérséklet általában 28 és 40 fok között mozog. Az általános viselet a rövidnadrág, póló és papucs. Így kicsit nehéz átélni a Karácsonyt. Az ausztrálok pedig mindent megtesznek. Már november végétől karácsonyi fényárban úsznak az utcák, az üzletek, a házak. Bármerre nézünk, milliónyi ünnepi dekoráció kacsint vissza ránk. Itt az emberek szinte sportot űznek a díszítésből. Szó szerint sportot, ugyanis a feldíszített házak versenyeznek egymással, a járókelők körbejárhatják és szavazhatnak.

 

 Zoli egyszer forgatott egy ilyen háznál, ahol még a műhó is hullott, s a tulajdonos szinte minden pénzét arra fordította, hogy karácsony előtt kidekorálja a házát. Az erről készült videót itt meg lehet nézni.

Séta közben szinte minden autó rénszarvas fejjel és szarvakkal jön szembe velünk, s a fiatalok Mikulás sapkában fekszenek a tengerparton.

 

Ausztráliában szabadtéri rendezvény ebben az időszakban kevés van, mert mindenki menekül a klimatizált helyiségekbe, s csak este merészkednek ki.

 

A karácsonyi vásárlási lázat is inkább a plázákban hűtik le az ausztrálok. Az egyik évben voltam énekelni egy elegáns klubban november végén, azt kérték, hogy karácsonyi művek hangozzanak el. Borzasztóan nehéz volt a komoly, ünnepi darabokat abban a hőségben előadni. Ilyenkor sokszor vannak templomi koncertek – imádják Händel Messiás oratóriumát -, amelyek sokkal meghittebbek, mert ott kicsit hűvösebb van.

Sajnos éppen a meleg az oka annak is, hogy szinte mindenki műfenyőt vásárol, egy-két helyen lehet látni igazit, de az utcán, a tereken azok sem bírnák sokáig. Viccesek kicsit ilyen hőségben a téli tájakat ábrázoló fotók, a kirakott szánok, de ugyanakkor hűsítően is hatnak.

Sokan mennek ilyenkor szabadságra, mert a napokban kezdődött az iskolai szünet is. S egészen január végéig tart, megáll az élet az országban, mindenki nyaral és karácsonyozik.

Ausztrália egy bevándorló ország, ezért sokféle szokás szerint ünnepelnek otthon az emberek, de a több generáció óta itt élők már jól alkalmazkodtak a környezethez. A december 24-e még munkanap, de december 25-én már mindenki ünnepel, méghozzá a Mikulás hozta ajándékok kibontása után – amennyiben nem 40 fok van, csak mondjuk 30 akkor – irány a tengerpart és egy kis barbecue.

Mi általában hagyományos magyar karácsonyt tartunk itthon, december 24-ei fadíszítéssel és magyar finomságokkal az asztalunkon.

Ebben az évben kaptunk azonban egy különleges meghívást 24-én este egy karácsonyi vacsorára. International Christmas Eve elnevezéssel az egyik zenész házaspár rendezi, a hölgy holland, a férje pedig lengyel. Minden évben meghívják a hozzájuk hasonlóan más országból érkező barátaikat, kollégáikat és mindenkinek vinnie kell a saját hazája nemzeti ételeiből kóstolót. Mi csirkepaprikást főzünk nokedlivel és viszünk egy kis üveg pálinkát.

Nagyon erős az angolszász hatás itt, ami ugye nem véletlen. Ezért sok helyen kapható ilyenkor a népszerű angol pudding. Érdekes volt az elmúlt héten látni, hogy az egyik német élelmiszerlánc üzletében árulnak Lebkuchent és Glühweint. Azt hiszem itt a jeges változat megy majd jobban és nem a forralt.

Az angol hatás nyilvánul meg a december 26-ai Boxing Day-ben is, ami a nagy leárazások napja. Ekkor még ünnep van ugyan, de az összes plaza kinyit és 70-90% engedménnyel ad mindent. Az elmúlt évben megpróbáltunk bejutni, hosszas küzdés után sikerült, de azt hiszem ezt az őrületet ebben az évben kihagyjuk, s inkább sétálunk a rénszarvasok, szánok, fenyők között a tengerparton, persze, ha nem lesz ismét 40 fok.”

 

Merry Christmas!

 Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia, Ausztrália, Magyarország, Skócia, Luxemburg, USA, Belgium, Szardínia, Svájc

Dátumgyertyán számolják a napokat az adventi időszakban az emberek Dániában és a karácsonyi desszert hasonlít a tejberizsre, amelynek receptjét tudósítónktól meg is kapjuk. Márta walesi származású párjával Dániában él három éve. Az ő karácsonyukba már több nemzet is hatást gyakorolt, köztük természetesen a dán is.

 „Dániában a hangulat ebben az időszakban hygge, azaz bensőséges, kellemes, meghitt. A nap hamar megteszi napi teendőit és nyugovóra tér. Hosszúak az éjszakák, de a dánok kidíszítenek mindent, utcát, házat, ablakot, üzletet. Megnyílnak a karácsonyi piacok, vásárok és rengeteg az adventi program. Ezek hoznak fényt a sötétségbe. Ha decemberben akarunk egy dánt hirtelen meghívni a következő pár napban karácsonyi partira, akkor bizony könnyen azt a választ kaphatjuk, hogy már van programja. S ez nem egy udvarias elutasítás, hanem valóban telt ház van ilyenkor náluk. Rengeteg programot szerveznek meg erre az időszakra jó előre.

A díszítéseik közül nekem két személyes kedvencem van. Az egyik a dátumgyertya, amelyet ilyenkor adventkor vásárolnak meg és minden nap, december 1-24-ig meggyújtják, de a gyertya csak a következő napot jelző számig éghet le.

A hagyomány szerint a reggelinél kell meggyújtani és a gyerekeknek kell elfújni, mielőtt még a következő "nap" is leégne. Úgy hallottam, hogy 1942-ig vezethető vissza ez a szokás náluk, akkor persze sokkal egyszerűbb változatokban volt kapható, de ma már rengeteg színben, mintával és formában találjuk az üzletekben. Minden évben veszek egyet, de mellette azért ott díszeleg az asztalunkon a hagyományos adventi koszorú is.

A másik kedvencem a dán zászló szerepe az ünneplésben. Nem telhet el úgy ünnep, hogy a nemzeti zászlót ne helyeznék ki az emberek. Karácsonykor szinten mindenféle díszítésben visszaköszön, sőt még a fenyőre is felrakják. Saját maguk készítik el a julehjerte-t, ami papírból van „fonva”, felakasztható szívecske, s ennek is legtöbbször a dán zászló színei adják az alapot.

 

Mi a nemzetköziség jegyében inkább üvegdíszekkel, szegfűszeges naranccsal, és ablakra festett figurákkal ünneplünk.

A december ebben az országban is az ajándékok beszerzéséről szól, s amit különösen szeretek, hogy az üzletekben már egyből be is csomagolják a megvásárolt árut, így hazafelé a sok szép dobozzal, a kivilágított utcákon, sötétben és hidegben garantáltan karácsonyi hangulata lesz mindenkinek.

December 23-án van a lille-juleaften, azaz kiskarácsony este. Ekkor díszítik fel a fenyőt, de még nem adják át az ajándékokat. Másnap jön a sütés-főzés, este pedig az ünnepi vacsora. Mi mindig becsempésszük az ünnepi menübe a magyaros fogásokat, a halakat, a töltött káposztát és a bejglit. A dánok azonban hagyományosan sertéssültet fogyasztanak lila káposztával és pirított burgonyával, de sok helyen elterjedt a töltött pulyka, vagy kacsa és liba sült. Számomra nagyon érdekes volt hallani, hogy desszertnek a mi tejberizsünk dán változatát, a ris á l’amande-t készítik el. Állítólag ebbe mandulaszemet is rejtenek, s aki megtalálja, annak szerencsét hoz. A dán recepthez legközelebb álló receptet magyarul is megtaláltam, aki szeretne egy kis dán csemegét az ünnepbe csempészni, az nyugodtan ugorjon neki, nem bonyolult édesség.

 

Hozzávalók (8 személyre): 

125g rizs (kerekszemű) 
3dl víz -
7 dl tej 
1 rúd vanília 
2 levél zselatin 
1-2 evőkanál porcukor 
3dl tejszín 

100g hámozott, durvára tört mandula + 1 egész szem 

Elkészítése: 
Egy vastag aljú lábasba öntsd bele a vizet, keverd bele a rizst, és forrald fel. A vaníliarudat vágd fel kisebb darabokra és add hozzá azt is a rizshez a tejjel együtt, és újra forralj rajta egyet, majd lassú tűzön, fedő alatt főzd kb. 40 percig. A zselatint áztasd be hideg vízbe10 percre, majd öntsd le róla a vizet és keverd el a zselét a meleg rizsben. Hagyd állni az így kapott, egyelőre még csak tejberizst lehetőleg 24 órán át. Másnap vedd ki a vaníliadarabokat, ízesítsd a tejberizst cukorral. A tejszínt verd fel kissé (nem kell kemény habbá), és a mandulával együtt keverd a tejberizsbe, és legvégül ne felejtsd el az egy szem egész mandulát is belekeverni! Készen is van a ris á l’amande, amelyet langyos meggyszósszal fogyasztanak, most ennek a receptje következik! 

 

Kirsebær sauce – Meggyszósz 

Hozzávalók: 
2 üveg meggybefőtt 
2dl meggyszörp vagy meggybor 
1 ½ evőkanál kukoricakeményítő 

Elkészítése: 
Egy lábasba öntsd bele a meggybefőttet és a meggyszörpöt, és forrald fel. A kukoricakeményítőt keverd ki egy kis hideg vízzel, öntsd azt is a lábasba, és pár percig főzd össze a szósszal. 

 

Forrás: http://www.kreativhobby.hu/hirek/skandinav-karacsony-15

 

A karácsony napjait mindenki a családdal és a barátokkal tölti, s nagyon jellemző a dánokra a vidámság. Ők a karácsonyt vidám ünnepnek tartják.”

Glædelig jul og godt nytår! - Kellemes karácsonyt és jó újévet! 

 

 

Modern nagyváros modern lakói étterembe mennek karácsonykor, átvesznek angol és amerikai szokásokat, s idén először még karácsonyi vásárt is rendeznek. Edina és Éva testvérek, s párjaikkal évek óta Dublinban élnek, de számukra a karácsony mindig is magyar marad. Az írek, azaz valójában a dubliniak karácsonyi szokásai között Edina kalauzolja most az Olvasókat.

„Dublini életem egyik legnagyobb meglepetése ebben az évben ért a karácsonnyal kapcsolatosan. Megnyílt Dublin első karácsonyi vására. Eddig csak az üzletek kirakatain, s a kivilágított épületeken vettük észre, hogy jön a Karácsony, de most már van karácsonyi vásár is, ahol Bratwurst (sült kolbász) és Glühwein (forralt bor) is kapható. Nem is véletlenül írtam németül, mert itt is ezekkel a szavakkal hirdetik. Ebből is látszik, hogy az írek sokféle szokásból rakják össze a karácsonyukat. Vidéken, kisebb városokban bizonyára jobban érezhető a kelta, vagy az ír katolikus hatás ezen az ünnepen, de Dublin kicsit más.

November végétől kezdve már minden üzlet tömve van a karácsonyi dekorációval, sokféle dísz kapható Írország jelképével a háromlevelű lóherével.

Az élelmiszerüzletekben komplett karácsonyi vacsorákba botlunk, s helyenként felcsendül az ír énekesnő, Enya előadásában – természetesen ír nyelven – a Csendes éj.

Dublinban leginkább étteremben ünnepelnek az emberek, a legnépszerűbbek itt a kínai éttermek, amely így karácsonyi időszakban furcsán hangzik. Ugyanakkor sokan veszik meg az előre megtöltött pulykát és süteményeket is. Mi próbálunk magunknak családi karácsonyt szervezni, magyar ételekkel és szokásokkal, ha éppen nem tudunk hazautazni Magyarországra. Az utazás ugyanis így az ünnepek idején nem egyszerű. December 24-én még egész nap mindenki dolgozik, 25-én pedig egyszerűen Írország leáll. A szó legszorosabb értelmében leáll, szinte valamennyi szolgáltatás szünetel, többek között nem indulnak a repülők sem. Talán a Mikulás miatt van az egész, mert annyi csomagot hoz, hogy a repülőtér már az utazók csomagjait nem tudná befogadni!

Komolyra fordítva a szót, hallottam írektől, hogy ez egy szent napnak számít, a vallásukat gyakorlók templomba mennek, majd családi körben ünnepelnek – bizonyára itt kerülnek elő az üzletekben árult előre elkészített pulykák és sütemények. A következő napon azonban már sokkal lazább szokásaik vannak, jöhetnek az éttermek, de sokan focimeccsen vagy lóversenyen szórakoznak.

Ugyanezen a napon van egy nagyon régi szokás, amely egy érdekes középkori vadászatra vezethető vissza, s ez nem más, mint a Wren Boys Procession, amelynek talán a legjobb fordítása az Ökörszem fiúk menete. Valójában ez az ökörszem madárról szól, amelyet a madarak királyának tartanak itt. Ő a legkisebb madárka a szigeten, de a monda szerint egy sas fején ülve ő repült a legmagasabbra. A menetben fiatal férfiak öltöznek be szalma jelmezbe, egy karóra tűzik az ökörszem madár figuráját, s felvonulnak. Régen nagyon sok madarat lőttek le és ilyenkor a tollaikkal gyerekek házaltak, mert azok szerencsét hoznak. Sajnos még nem volt alkalmunk látni ilyen menetet, mert Dublinban egyre inkább az az angol szokás terjed el a Wren Boys Procession helyett, amelyet Boxing Daynek neveznek. Ekkor ugyanis óriási leárazás indul az üzletekben, töredék árért lehet megvenni, azt, ami a karácsonyi vásárlások után megmaradt. Kicsit furcsa, hogy még karácsony van, s már sokan hajnalban elkezdenek sorba állni kedvenc üzletük előtt, reménykedve, hogy fillérekért kapják meg legkedvesebb márkájuk termékeit. Nekem ilyenkor Mr. Bean egyik filmje jut eszembe, amelyhez ugyan Angliából kapta az indíttatást a januári leárazások kapcsán, de jól parodizálja az itteni Boxing Day-t is.

Idősebb kolléganőktől hallani lehet még egy különös szokásról, amely a január 6-ai vízkereszthez kötődik. Ezen a napon az ír nők kimenőt kapnak és a férjek végzik el a házimunkát, készítenek ételt, amíg a feleségek a barátnőkkel kávéznak, pletykálkodnak. Ha az előre elkészített ételeket nem is, de ezt a szokást biztosan átvesszük mi is.”

 

Nollaig Shona Dhuit - Boldog karácsonyt!

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia,  Dánia

Burek, tarator, kadaif, qingj és raki – mindezek egy asztalon Karácsonykor Albániában. Zsuzsa férje albán, s most ugyan éppen Magyarországon élnek, de korábban sok időt töltöttek Albániában. Zsuzsa első albán Karácsonyáról mesél, ami szerinte még a magyar ünnepnél is jobban az evésről szólt. Albánia múltját ismerve talán ez nem is olyan meglepő.

„Mielőtt először Albániába utaztam volna fogalmam sem volt az ottani kultúráról. Földrajzilag voltak elképzeléseim az ország felépítéséről, de elképzelni sem tudtam, hogy a történelemből oly sokat hallott megosztottság hogyan érvényesül Albániában. Már az első karácsonyomon tapasztaltam, hogy valóban sokszínű ország, de megosztottságról szó sincs. Érezhető itt török, görög, olasz hatás szinte minden területen. Vallási téren csak úgy, mint a gasztronómiában. Vannak katolikusok, ortodoxok, muzulmánok, s ateisták, de a legnagyobb békében élnek egymás mellett. A legtöbb albán asztalára hasonlóan sokszínű étel kerül és megesik, hogy a sokfajta nyelvjárás miatt az asztalnál sem értik tökéletesen egymást (én már meg sem próbálom az albán szavakat kiejteni, amióta majdnem repülni is megtanultam a hentesnél, hogy elmagyarázzam a tyúkot albánul, pedig egészen az üzletig tudtam a szót).

Az adventi időszakban azt tapasztaltam, hogy rengeteg az utcai díszítés, ünnepi kivilágítás. Minden ház fényárban úszik, a kertben kivilágított tárgyak, műállatok vannak.

Minden téren feldíszített fenyő áll.

Kicsit az az érzése az embernek, hogy a kommunizmus szegény és spórolós időszaka után most a feltörekvő Albániában mindenki próbálja kényeztetni önmagát. Ez tökéletesen ráillik a karácsonyi evés-ivásra is.

Az ünnepek forgatókönyvét illetően nincs egységesség. Férjem családja december 24-én feldíszítette a fenyőt és átadták az ajándékokat. Már ekkor is volt terülj-terülj asztalkám, de az igazi nagy családi ebédre december 25-én került sor (a családba érkezésem előtt ők ekkor ajándékoztak). Jöttek a rokonok és gyűltek a tálak az asztalon. Az albánok már az étkezés elején mindent kipakolnak az asztalra, így már az elején sokkot kaphat a vendég, hogy mennyi mindenből kell ennie (szerintem nálunk is sokkot kap, amikor újabbnál újabb fogások érkeznek az asztalra).

Nagy kedvencem volt az ünnepi asztalon a tarator, amely a tzatzikire emlékeztető joghurtos-uborkás saláta. Kenyérrel mennyei finomság. Főfogásként jött a bárány, de tálaltak csirkét, pulykát – ez a tradicionális étel Karácsonykor - és bureket is. Így aztán a vendég kedvére válogathatott volna, ha nem várták volna el, hogy mindenki mindent kóstoljon meg. A bárányhoz burgonyát és egy majonézes salátát savanyú uborkával, répával, babbal kínáltak. Az édességekre a legjobb szó az édesség, vagy inkább a tömény édesség, de nem mégis inkább a nagyon-nagyon tömény édesség a megfelelő. A törököknél is ismert kadaif-ot (cérnametélthez hasonlító, forró vaslapra csorgatott tészta) itt most dióval és mézzel készítették, de volt az asztalon a hasonló baklava is. S miután a sok-sok ételt végigkóstoltuk jól is esett az albán szőlőpálinka, a raki.

A Karácsony után örültem, hogy végre a városban sétálhatok, de akkor sem úsztam meg az evést. Az albánok nagyon szeretnek éttermekbe, kávézókba járni. A fővárosban, Tiranában egymást érik a vendéglátóegységek. Jöttük, mentünk, ettünk. Elsősorban bureket, hússal, sajttal, zöldséggel, édesen vagy sósan. Férjem barátai időnként próbára tettek és csak rendeltek, mert hát Albániában fő a vendégszeretet és én akkor még vendégnek számítottam. Mondhatom igencsak elkényeztetett vendégnek.

Az evési hadjárat a szilveszteri ünnepkörben is folytatódott, ugyanis december 31-én este megint összeült a család, hogy a rogyadozó asztalt megszabadítsa terhétől. A fiatalok is részt vesznek ilyenkor a szilveszteri vacsorán és csak éjfél után mennek el szórakozni. Éjfélkor Tiranában több ezer tűzijáték fényesítette az égboltot. Az év első napján aztán újra jött az egész család, köszöntötték az újévet, hozták jókívánságaikat és ismét felkerült az asztalra a teríték. Mi pedig gondosan újra csak ettünk, ettünk, s ettünk.”

Gezuar Krishtlindjet– Boldog Karácsonyt!

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Írország, Dánia

Mi köze a kecskének a svéd Karácsonyhoz? Mi az a julbord és hogyan hívogatják a svédek a világosságot? A válaszokat Eszter árulja el, aki családjával Värmland megyében, Svédországban él.

 „November van Svédországban, amikor írok. Ez a legsötétebb hónap, de nem az utcákon. A városokat a svédek már ilyenkor feldíszítik lámpákkal, az utcák szinte nappali világosságban úsznak, a házak ablakaiban pedig kislámpák vagy gyertyák gyúlnak. Ilyen díszes fényárban hamarjában karácsonyi hangulata lesz mindenkinek. A Mikulás ugyan nem jön december 6-án, de annál nagyobb ünnep vár mindenkire december 13-án, Luca napján (Lucia dag).

 Ebben az időszakban otthon a gyerekek segítségével lussebullart sütnek, ami egy S alakú sütemény, mazsola van rajta és sáfrányt tesznek bele. Az alakja miatt Lucia macskájának is nevezik.

Két kislány anyukájaként nagy várakozással megyek a Luca napi óvodai műsorra. Általában késő délután kezdődik, amikor már jócskán sötét van. A gyerekeket felöltöztetik fehér ruhába, fejükön egy világító adventi koszorú van és az óvoda udvarán énekelve együtt hívogatják a világosságot (Luca neve a lux = fény szóból ered). Kérik, hogy mihamarabb jöjjön és űzze el a telet. Nagyon aranyos, megható műsor ez a szülőknek.

(Az alábbi videó nem Eszterék ovijában készült, de jól illusztrálja a Luca napi gyermekelőadást.)

 Egy érdekes dolog azért megmaradt itt a Télapó ünnepből. Ez pedig nem más, mint a julbock, a karácsonyi kecskebak, aki korábban – az északi mondák világában - Thor isten szekerét húzta, majd később a Télapó segédje volt és együtt hozta az ajándékokat vele. Mára már csak a kecske maradt meg, amit főleg szalmából fonnak és piros szalaggal kötnek össze. Mostanában befújjak ezüsttel vagy arannyal is. Különböző méretekben van és már december elején megjelenik a házak bejáratainál.

 A munkahelyeken ebben a hónapban a dolgozókat meghívják egy julbord-ra, azaz karácsonyi asztalra. Általában egy étteremben zajlik és biztosan kerül az asztalra sill (hering), strömming (ecetes hering), lazac, húsgolyók, kolbászok, burgonya és desszertnek a tejberizs.

 A svéd nyelvnek van néhány olyan szava, amely a magyar nyelvben egészen mást jelent. Ez aztán mulatságos dolgokat produkál néha. Ebben az időszakban meghívnak bennünket julfikára és ott kapunk finom julkakát. Ez pedig itt nem jelent mást, mint, hogy elmegyünk egy délutáni kávészünetre, uzsonnára (fika) ahol sütit (kaka) kapunk. Kislányom élvezve a kétnyelvűséget, az óvodában viccel ezzel sokszor, persze a többiek nem értik, hogy min nevet!?

 Jellemző karácsonyi sütemény itt a mézeskalács, de nem a puha, hanem a ropogós fajta. Ez nem hiányozhat egyetlen svéd otthonból sem. Minden évben nagy várakozás előzi meg a Glögg megjelenését, ugyanis mindig egy újabb ízesítéssel kerül ki a System Bolaget (az üzlet, ahol az erősebb szeszes ital Svédországban kizárólagos joggal árusítható) polcaira. Szerencsére alkoholmentes változatok is vannak.

Tradicionális étel még a julskinka, a karácsonyi sonka. Jó nagy sonkadarabot forgatnak mustáros pácba és zsemlemorzsába, majd megsütik. Ez is elmaradhatatlan kelléke az ünnepvárásnak és az ünnepnek.

 Számomra az egyik csodás dolog ebben az időszakban, hogy a svédek még mindig küldenek karácsonyi lapokat (julkort), direkt a Karácsonyra kibocsájtott bélyegekkel (julfrimärke).

 A karácsonyi világítással feldíszített fenyő elsőként nem a házakban, hanem a házak előtt, vagy az erkélyeken jelenik meg, ezt nevezik adventgrannak, azaz adventi fenyőnek. Már advent első vasárnapján megjelenik, s az egész ünnepi időszakban ott is marad. A lakásba nem ezt a fenyőt viszik be, hanem ott egy másikat díszítenek fel. Ennek az ideje általában pár nappal december 24-e előtt jön el. Az ajándékokat jultomten, a svéd Mikulás hozza általában 24-én este vagy 25-én reggel.

 A családunkban ötvözzük a magyar szokásokat a svédekkel, mindig sütök mákos bejglit, várjuk december 6-án a Mikulást, Szenteste pedig a Jézuskát. S az ünnepi asztalra halászlé is kerül.”

 

Boldog Karácsonyt - God Jul, mondják a svédek.

  

Rotterdam, Hollandia - Norbi az utcákat járja, s minden jó témáért kezét nyújtja. Ezekben a napokban a holland közvéleményt éppen a Mikulás (Sinterklaas) és segítője Fekete Péter (Zwarte Piet) kavarja fel, nem elsősorban a magukkal hozott ajándékok miatt.

"Ha hirtelen három hasonlóságot kellene találnom Magyarország és Hollandia között, akkor azt mondanám, hogy a sál az hollandul is sál (sjaal). Az órát ugyanolyan logika szerint mondjuk, ahogy otthon (ami az angol kifejezésmód ellentéte, tehát a 18:30 az itt is fél 7.) December 5-én reggel pedig Hollandiába is megérkezik Mikulás, azaz a Sinterklaas. 

 Nagy a szakálla, piros a ruhája, ezen kívül viszont igencsak eltér a miénktől. A Mikulás itt sokkal nagyobb ünnep, mint a Karácsony. A gyerekek általában csak ekkor kapnak ajándékot. A legtöbben december 24-én például estig dolgoznak, mint bármelyik másik hétköznapon. 25-én és 26-án pedig csak egy közös ebédre gyűlnek össze a családok, közös programokat szerveznek, vagy vidéki rokonokat látogatnak.

 Mikulás története is igen eltérő. Egyrészt Spanyolországból jön, ami egy félrefordításnak köszönhető. Erről egy 1810-es versike is megemlékezik, mint hivatalos írásos dokumentum. Másrészt gőzhajó, illetve hófehér lovak segítik útját, amúgy pedig biciklivel közlekedik. A legérdekesebb azonban segítője Zwarte Piet, azaz Fekete Péter.

 Én már gyerekkoromban is nagyon szerettem a krampuszokat, de hogy itt nagyobb sztárok a fekete segítők, mint a Mikulás, az nem kérdés. Az üzletek kirakataiban legtöbbször csak kötelező kellékként szerepel a Mikulás. Ma Utrecht-ben jártam, a vasútállomáson Zwarte Piet játszóház fogadott, az utcán pedig egy 10 fős zenés társaság jött velem szembe, amelynek tagjai mind Zwarte Piet-nek voltak öltözve. Tehát dominanciája vitathatatlan. De lássuk, ki is az a Zwarte Piet, azaz Fekete Péter? 

 Nem krampusz és nem is a kéménytől lesz kormos. Ő egy fekete rabszolga. Amíg a fehér Mikulás biciklizik, Zwarte Piet szalad utána. Amíg fehér, dússzakállú, tisztes öregúr a megfontolt jótevő, addig fekete segítője egy bolond, folyton vigyorgó, csetlő-botló ostoba karakter. Ezek után persze nem is kell mondanom, hogy minden gyerek Zwarte Piet akar lenni! Befestik feketére az arcukat, piros rúzzsal emelve ki nevető szájukat. 

 

Fekete Péter az elmúlt évek egyik legnagyobb vitáját robbantotta ki Hollandiában. Egyesek szerint ugyanis Zwarte Piet a rasszizmusnak kedvez és a sztereotípiákat erősíti. A fekete bolond szalad a fehér jótevő után - persze ez így egy végletekig leegyszerűsített álláspont, de igazságtartalma helyes. 

 Tavaly New York-ban és Amszterdamban Zwarte Piet ellenes felvonulás is volt. Pár héttel ezelőtt (november 17-én) például verekedés tört ki Goudában egy hasonló tüntetésen, ahol 90 embert tartóztattak le.

 Az afro-amerikai kisebbség (főleg a volt holland gyarmatokon) ugyanis nem nézi jó szemmel, hogy a karakter egyáltalán létezhet egy ennyire toleráns és elfogadó országban. A tüntetések után készült egy kutatás is a témáról, amelyből kiderült, hogy a megkérdezettek 92%-a nem tartja valósnak a problémát és 91% ellenzi, hogy megváltoztassák a karaktert. 

 A másik oldal (többek között Mark Rutte holland miniszterelnök) viszont a hagyománnyal érvel és azzal, hogy Fekete Péter éppen az elfogadást segíti, hiszen minden gyerek érte rajong, csodálja őt, viccesnek tartja, ami éppen lebontja a falakat. Nem élek itt annyira rég óta, hogy meg tudjam ítélni a helyzetet, de érdekes, hogy a blogom egyik afro amerikai követője lecserélte a profilképét és a facebook-os borítóját is tiltakozó szövegekre. Szóval a probléma igen is aktuális. Az amszterdami polgármester szerint például az lenne a megoldás, ha kivezetnék az állami ünnepségekről Fekete Pétert, vagy ha fokozatosan megváltoztatnák karakterét (például elhagynák a nagy széles piros szájat és komolyabb feladatot bíznának rá, mint a cukrok szétdobálását).

 Érdekes ez a gyúlékony vita éppen egy olyan ünnepen, amely a szeretetről, a békéről és egymás elfogadásáról szól. Talán nem is az “érdekes” erre a legjobb szó, de ha más szinonimát keresek, akkor azzal már állást is foglalnék. Ezt pedig nem akarom.

 Kiss Norbert Ádám, 

Rotterdam, Hollandia

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia

 

Kihirdetik a békét, megetetik a madarakat és gyertyát gyújtanak a halott családtagokért. Ezek a finnek. Ila és családja kedvence december 24-e, amelynek forgatókönyve sok érdekes finn szokással van tűzdelve.

„Sok-sok évembe telt, amíg megszoktam a sötétséget Finnországban, de az első perctől kezdve élveztem a karácsonyi korai estét. Nálunk ilyenkor már kora délután sötét van, általában erősen mínuszok tartják fogva a gyönyörű havat az udvarunkon. A sötétség pedig az egészet annyira bensőségessé teszi. A készülődés időszaka Finnországban is hasonló, mint Európában máshol, sőt én még a nagy karácsonyi takarításon sem csodálkoztam annyira, mint más országokból érkező kollégáim. A december 24-ei tradíciók is közel állnak a szívemhez, igaz én nem mindegyiket ekkor és ilyen formában éltem át Magyarországon.

Kora reggel a tiszta lakásban ébred a család, s már a reggeli önmagában egy ünnep. Ezt mi is mindig megtartjuk és sokszor két órát is ülünk az asztal körül, beszélgetve, megalapozva a nap nyugalmát. A finn családok ekkor tejberizst esznek, amelybe mandulát rejtenek, aki megtalálja, az a következő évben nagyon szerencsés lesz. Mi persze általában maradunk a hagyományos magyar reggeliknél, tojás, szalonna, kolbász.

Gyermekeinken keresztül (akik egyik nap az óvodából tértek haza ennek a hagyománynak az elmesélésével) szokásunkká vált – a finnekhez hasonlóan – a madarak karácsonyi etetése. Ez már egy rituálé december 24-én délelőtt. Elsétálunk a közeli erdőbe, viszünk magokat magunkkal és kiszórjuk a madaraknak. Azt hallottam, régebben ezzel az etetéssel kérték a madarakat, hogy majd nyáron hagyják békén a termést.

Délre mindig igyekszünk visszatérni és meghallgatjuk a karácsonyi béke kihirdetését a televízióban, amelyet Finnország régi fővárosából Turkuból közvetítenek. Felhívják benne az emberek figyelmét arra, hogy éljenek békében egymással, ne veszekedjenek, mert aki ezt teszi, azt megbüntetik. A karácsonyi béke egy középkori szokás, s úgy érzem, hogy a finnek ezt nagyon komolyan is veszik.

Kora délután a finnek kimennek a temetőbe, s gyertyát gyújtanak az elhunyt hozzátartozóikért. Mi ebben az időpontban szaunázni megyünk. Ez is egy olyan szokás, amelyet szívesen vettünk át. A finnek szerint a karácsonyi szaunázásra azért van szükség, mert a szauna megtisztít, ellazít, s így felüdülve, tiszta testtel és lélekkel ünnepelhetünk.

Hazafelé már sötétben sétálunk és otthon rögtön elkezdjük feldíszíteni a fát, amely körül itt is elég nagy zavar kezd mostanában kialakulni. Sok természetvédő nem tartja helyesnek, hogy kivágják a fákat, így ők vagy műfenyőt vásárolnak, vagy választanak az erdőben egy fát, amit ott helyben díszítenek fel. Őszintén szólva ezzel kapcsolatosan bennem is volt egy kis kétség, helyes-e a kivágott fenyőt megvásárolni!? Nemrég beszélgettem az egyik kollégámmal erről, aki egyetlen mondattal meggyőzött: „Tudod Ila, az erdő szívesen adja azt a fát Nekünk, mert így frissíti önmagát és még örömet is szerez!” Ez lehet, hogy struccpolitika, de nekem tetszik, ezért hazaviszem a fát.

A fára általában saját készítésű díszek kerülnek a finneknél, legtöbbször pirosak. Nálunk ott van a szaloncukor, s az üveggömb is a fán.

A karácsonyi vacsora a mi asztalunkon hagyományosan magyar, mert a finn szokás szerint tálalt karácsonyi sonka számomra inkább húsvéti sonka. S miután itt halból nincs hiány, inkább döntök a halételek mellett. Egyik barátunktól azonban egyszer kaptunk Karácsonykor a hagyományos finn salátából a rosolliból, s azóta azt is szívesen elkészítjük ilyenkor. A sütemények közül mi bejglit sütünk, de decemberben sokszor készítek itteni aprósüteményeket is.

A vacsora alatt aztán megérkezik Joulupukki, azaz a Mikulás. Egyenesen Lappföldről, ez csak természetes.”

 

Hyvää joulua – Boldog Karácsonyt!

 

 

Miért etetnek a spanyol gyerekek egy farönköt, akit Tiónak hívnak? Elmeséli ma Anna, aki három éve él Spanyolországban, Barcelonában férjével és két gyermekével.

„Meglepő számomra, hogy földrajzilag nem is vagyunk olyan távol Magyarországtól, s mégis mennyire mások a szokások itt. Katalónia egyébként Spanyolországon belül is eltér sok dologban a többi vidékhez képest. Egyben azonban mindenki egységes, a gyerekek kapják a főszerepet ezen az ünnepen. Az ajándékozás teljes egészében róluk szól.

Az ünnepi „menetrend” másképp alakul, mint Magyarországon. A katalánok december 24-én még dolgoznak - éppúgy mint otthon - este családi vacsorát ülnek, az igazi, azaz hivatalos Karácsony, az december 25 és 26-a. Ekkorra a karácsonyfa már hetek óta díszíti a lakásokat. December 25-én a gyermekes családoknál a legfőbb szerep "Tiónak" jut, aki nem más, mint egy nagyon helyes, kedves farönk. "Tiót" már jóval Karácsony előtt elkezdik a gyerekek etetni gyümölcsökkel, száraz kenyérrel esténként – így vonják be a készülődésbe őket -, hogy Karácsonykor minél nagyobbat kakiljon (szó szerint, így hívják). Reggelre mindent el is fogyaszt, csak mandarin héjakat és morzsákat hagy a tányéron. Be van takarva egy takaróval, mivel éjszakánként hideg van. Végül december 25-én, amikor a gyerekek eléneklik a "Kakilj Tió" nótát, miközben egy bottal ütögetik, a kis farönk ajándékokat, csokikat kakil nekik a takaró alá.

A karácsonyi ünnepkörnek mégsem ez a csúcspontja, hanem a január 5-ei Három királyok (Reyes Magos: Melchor, Gaspar es Baltasar) érkezése Barcelonába.

Hajón futnak be a tenger felől a kikötőbe, s az egész város kivonul a fogadásukra. Hatalmas tömeg kíséri őket, a királyok cukorkákat dobálnak, így a gyerekek teli cukros zacskókkal térnek haza.

Ezen az estén aztán az apróságok hamar ágyba bújnak – ugyanis már jóval korábban megírták leveleiket kívánságaikkal a királyoknak –, hogy másnap, január 6-án korán reggel kibonthassák a királyoktól kapott ajándékokat.

Személy szerint én nem tudtam elképzelni, hogy a gyermekeim életéből kimaradjon a Mikulás, ezért tavaly meg is kértem a férjemet, hogy öltözzön be Mikulásnak. Ezt lelkesen meg is tette, bekopogott, kinyitottuk az ajtót, bejött, és azt mondta: Dani, hoztam Neked ajándékot, tessék. Aztán elköszönt és kiment... Akkor még nem tudtam, hogy itt csak hozzánk jön a Mikulás, és egy spanyol apukának fogalma sincs róla mit is kellett volna mondania.... Természetesen idén már komoly felkészítést kapott a Mikulás feladatairól.

Ragaszkodom a fenyőfa alá érkező ajándékokhoz is december 24-én, így a gyermekeim élvezhetik a sokféle szokás előnyét, mert másnap a spanyol nagyinál jön Tió. Lehet, hogy ebből előbb-utóbb kavarodás lesz? Decemberi Mikulás, karácsonyi farönk, és végül a Három Királyok. Sebaj, azt hiszem a gyerekeknek nem lesz ellene kifogásuk.

 A december 25-ei menü meghatározza itt nálunk a december 26-ai menüt. A Karácsony első napján készül a spanyol húsleves, az Escudella

és a szilvás töltött csirke, amelynek a maradékából nagyon finom cannelonit készítenek 26-án ebédre, besamelmártással.

A desszert általában a turron, amely nagyon sok mézzel készült összepréselt mandula massza

és a neules, ami pedig gyakorlatilag olyan vékony ostya, mint amit nálunk a fagyiba tesznek.

Nincs akkora sütés-főzés, mint Magyarországon, de én azért a mézeskalácsot mindenképpen becsempészem a menübe, mindenki örömére.”

Boldog Karácsonyt - Bon Nadal, ahogyan a katalánok mondják.

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia

 

 

Babakocsis futóverseny és pudding! Zsófi beszámolójából megtudhatjuk, hogyan is kapcsolódnak ezek a dolgok a Karácsonyhoz Angliában. Tudósítónk és családja, három gyermekkel egy kis faluban él Angliában már néhány éve. Húzzátok be adventi vonatunk vészfékjeit és gyertek pár percre a La Manche csatorna túlpartjára Zsófival!

„A kis település, s azon belül is az utcánk egy nagyon összetartó közösség, mert egész decemberünk arról szól, hogy egymást hívogatjuk drinkpartykra. Sokszor komoly logisztikát igényel, hogy mindenkinek beleférjen a táncrendbe a bulija Karácsonyig. A mi házunk is megtelik vendéggel, 24 szomszéd jön át, s ezzel megkezdődik az ünneplés. Ilyenkor én meglepem a szomszédságot valami magyaros étekkel, mákos bejglivel vagy sajtos pogácsával. Imádják!

A fát sokszor már december elején felállítják az angolok, sőt vannak, akik korábban is. Nekem nagyon tetszik ez a szokás, hamarabb átérzi mindenki az ünnep hangulatát. A falut feldíszítik, szinte csak a hó hiányzik egy idilli Karácsonyhoz. Imádunk ilyenkor sétára menni, mert senki nem húzza össze a függönyét, be szabad kukucskálni az ablakokon, meglesni mások karácsonyi dekorációit és feldíszített fenyőjét is.

Az adventi koszorú szerintem errefelé nem divat, mert még az adventi gyertyákat is csak hosszas keresgélés után találom meg. Ennek ellenére én készítek itthon, s minden vasárnap meggyújtunk egy gyertyát.

A Mikulással manapság kezdek gondban lenni, mert Angliában nem december 6-án érkezik, hanem az ünnepek alkalmával, december 25-én reggelre. Eddig minden évben ragaszkodtam hozzá, hogy érkezzen december elején is, de ugye a férjemmel ezt könnyen megoldottuk. Most azonban már nehezebb elmagyarázni, hogy három pici gyermekünk van, akiknek szeretném, ha hasonlóan szép emlékeik lennének, mint nekem voltak. Imádtam a csizmasikálást, a kopogtatást az ajtón, s a zörgős, piros mikulászacskót tele tömve zselés szaloncukorral.

Így most azt találtam ki, hogy december 6-án kitesszük a csizmát, s azt mondjuk, Magyarországról ekkor érkezik a Mikulás bácsi, mert olyan sokfelé kell mennie, hogy ide csak most tud beugrani. Az ünnepekkor pedig majd érkezik az angol Mikulás. Tudom, kicsit sánta az ötlet, de imádott emlékeim így kicsit a gyermekeimben tovább élhetnek.

Mi, itt Angliában nem 24-én este tartjuk a fő ünneplést, hanem 25-én. Ekkor reggel jön a Mikulás, nekem még mindig a Jézuska (bár ezt itt nem tudtam elmagyarázni, csak nézett rám a rokonság, hogy ennek elment az esze, miért jönne a Jézuska?).

Az ünnepekkor én mindig sort kerítek arra, hogy elmenjek a templomba este, itt gondolok az otthoniakra kicsit.

A nagy evések Angliában is a Karácsony fontos kellékei. Az angolok általában valamilyen sült húsos lakomat fogyasztanak a nagy napon. A pulyka a leghagyományosabb étek, de egyre több család asztalára kerül kacsa vagy liba, bár az utóbbinak elég borsos itt az ára. Természetesen a marha is közkedvelt, csak úgy, mint a malacsült. Népszerűek köretnek a zöldségek, kelbimbó, sült krumpli (felig megfőzve, majd a kacsazsírban átsütve), répa, fehérrépa, csőben sült karfiol, póréhagyma.

A desszert a 'Karácsonyi Pudding', ami egy nagyon tömény, mindenféle szárított gyümölcsökkel teletömött sütemény, amihez konyakos vajkrémet szolgálnak fel. A hagyomány szerint mielőtt az asztalra kerül, a puddingot meg kell locsolni konyakkal és 'meggyújtani'! Ez vagy sikerül, vagy nem…

Első Karácsonyom Angliában két dolog miatt is emlékezetes marad örökre. Az egyik, hogy akkor egy másik magyar lánnyal eléggé magunkra voltunk hagyva itt, távol az otthonunktól. Így a helyi kocsmában kötöttünk ki, amely a nagy ünneplés előtt még kinyit egy pár órára, hogy mindenki megalapozhassa a jókedvet. Megismerkedtünk Semával, egy török lánnyal, akinek megesett a szíve a két magányos magyar lányon és meghívta magukhoz ünnepi ebédre. Belecsöppentünk egy családi ünneplésbe teljesen kívülállóként. Annyira jól sikerült, hogy Semával azóta is barátnők vagyunk.

Ugyanezen a Karácsonyon, hogy tovább oldjuk a magányunkat, beneveztünk a hagyományosan Karácsony második napján, Crewkerne-ben rendezett babakocsis futóversenyre. Beszereztünk egy nagyon régi babakocsit, kicsit kicsinosítottuk, beöltöztünk tükörtojásnak és hajrá! Szerencsétlenségemre én voltam a futós, és a csomag sem volt pehelysúlyú, nem beszélve arról, hogy egy enyhe emelkedővel is szembe kellett nézni. Mindezek ellenére büszkén jelenthetem, hogy megnyertük a lányok futamát! És egy szívinfarktust is majdnem!”

 

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia

 

Edina és családja hosszú évek óta Taverne d’Arbia –ban lakik, Siena (Toszkána) városától kb. 6 km-re. Beszámolójában a sienai Karácsonyról ír (Natale a Siena), amely bebizonyítja, az olaszok számára a család mellett a legfontosabb, hogy mindenki érezze jól magát. S végül arra is fény derül, hogy Befana, a Vén banya miért hoz a gyerekeknek szenet!?

“Az első sienai Karácsonyom alkalmával az lepett meg nagyon, hogy itt a karácsonyfát nem Szentestén (december 24-én) díszítik fel, hanem már december elején. A dátum változó, Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása/Immacolata Concezione napjához kötődik, általában december 8-a környéke.

Én eleinte ragaszkodtam hozzá, hogy csak a Szentestén díszítsük fel a fenyőfát, de később feladtam. Valójában azért engedtem a szokásnak, mert nekem is jó érzés, hogy már ilyen korán ott a fenyő a lakásban, nagyobb hangsúlyt adva a készülődésnek.

A karácsonyfa mellé egy kisebb jászolt is szokás készíteni, amelybe Jézuskát csak Szenteste éjszakáján helyezzük el. Adventi koszorú is kerül az asztalunkra decemberben. Minden vasárnap meggyújtunk rajta egy gyertyát.

Már most, november végén, ha sétálunk egyet a városban, láthatjuk, hogy elkezdik díszíteni a kirakatokat és az utcákon is szerelik a karácsonyi világítást.

Az üzletekben minden a Karácsonyról szól, belépve rögtön karácsonyi zene fogad mindenkit.

 

 Bármerre nézel az utcákon, minden fel van díszítve. A házak terasza is ki van világítva karácsonyi lámpákkal. Sienában ilyenkor mindig szoktak egy kis műjégpályát is felépíteni.

A gyerekek itt is nagyon várják a karácsonyt, írnak levelet a Mikulásnak.

Már december elején elkezdődnek a barátok, ismerősök, kollégák közötti összejövetelek, vacsorák, aperitifek, mert a Karácsonyt mindig családi körben töltik.

Itt az a mondás járja:

Natale con i tuoi, Pasqua con chi vuoi - A Karácsony a családoddal, Húsvét azzal, akivel akarod.

Szokás a kollégákat, vagy barátokat meglepni kisebb ajándékokkal. Ez csak csoki, apró édesség, mert – mondják – nem az érték számít. Én általában ekkor sütök valamilyen magyar süteményt, kókuszos és diós kekszet és azt ajándékozom. Divatos ajándék még a tipikus karácsonyi virág, a Mikulásvirág is.

 

A helyiek a karácsony estét szűk családi körben ünneplik és a menü a következő:

Előétel: Felvágott, pici kerek pirítósdarabok, amelyeket megkenünk házilag készített májpástétommal és gombamártással (lányom nagy kedvence), franciasaláta, pici vajjal megkent puha kenyérfalatkák füstölt lazaccal vagy pirítós megkenve petrezselymes fokhagymás majonézzel.

Első fogás: forró kappanleves tortellinivel vagy cérnametélttel. Igaz hogy, nálunk jobban szeretik a tésztát, mint első fogás, de én ragaszkodom a magyar tyúkhúsleveshez, amit én főzök.

Második fogás: sült húsok krumplipürével, vegyes salátával.

Végül gyümölcs (narancs, mandarin) és dió, mogyoró.

A süteményeket van, aki otthon készíti, de sokkal elterjedtebb manapság, hogy készen vásárolják. Ma már én is inkább az utóbbiak közzé tartozom. Sokféle karácsonyi sütemény van errefelé, ízelítőnek bemutatok párat.

Cavallucci: tipikus sienai édesség, nádcukor, liszt, víz, durvára vágott dió, kandírozott narancs, ánizsmag, s a következő fűszerek keveréke: szerecsendió, koriander, fahéj, bors

Ricciarelli (szintén sienai): édes mandula, cukor, porcukor, vaníliáscukor, tojásfehérje

Panettone: kuglófszerű, mazsolával, kandírozott gyümölccsel

Pandoro: ez is egy kuglóf

Torrone: méz, édes mandula, cukor, citrom reszelt héja, tojásfehérje, vaníliás cukor, ostya

Panforte: édes mandula, dió, liszt, kandírozott gyümölcs, fahéj, szerecsendió, koriander, vaníliáscukor, máz, ostya

Ezek mellé én még szoktam csinálni magyar recept alapján “Havas háztető”-t és sós rudat.

Visszatérve a karácsony estére, a bőséges vacsora után, éjfélkor misére mennek az olaszok. S közben a Mikulás által az ajándék is megérkezik.

December 25-én nagyobb családi összejövetel van a rokonoknál. Mi általában a férjem nagynénikéjénél szoktunk összegyűlni. Ekkor az ebéd főszereplője az első fogástól az utolsóig a hal, leginkább tengeri hal. A fényképen néhány évvel korábbi karácsonyi ebédet láthattok, amelyet én készítettem: széles metélt garnélarákkal.

A sütemények ugyanazok mint a Szentestén, kiegészítve csokival minden mennyiségben.

Ebéd után mindig teszünk egy sétát, hogy a vacsorát, ahol ismét összeül a család könnyebb legyen elfogyasztani. Ekkor a forró leves mellé eszünk főtt húst és sajtot.

Karácsony második napján szeret a szűk család otthon maradni, amíg kisebb volt a lányunk közös filmnézéssel és kekszsütéssel ünnepeltünk hármasban.

Itt, Olaszországban nem ünneplik a december 6-ai Mikulást, de én ezt a szokást bevezettem. Lányom nagyon örül neki. A barátai/barátnői nagyon irigyelték, amíg kicsi volt, hogy hozzá hamarabb jön a Mikulás. Ugyanis az olaszoknál, január 6-án Vízkeresztkor (Epifania) jön a “Befana”, magyarul talán ez lehet a megfelelője: “Vén banya”, aki nagyon bőkezű.

Seprűn repül és éjszaka hozza az ajándékot. Hatodikán reggel a gyerekek amint felébrednek, megtalálják a zoknit, amit a “ Vén banya” hagy ott nekik, telis tele cukorral. A rossz gyerekeknek szenet hoz, ami természetesen feketére színezett ehető cukorból van.

 

Nekem Karácsonykor hiányzik az otthoni mákos és diós bejgli, amit mindig bepótolok augusztusban, hála anyukámnak (majdnem 40° fokos melegben süti a bejglit nekem a forró konyhában)."

KELLEMES KARÁCSONYT/ BUON NATALE!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia

Advent idején az Élet sója blog minden nap megörvendezteti olvasóit egy-egy írással. Ebben az évben az az ötletem támadt, hogy magyarokat keresek meg a világ legkülönbözőbb pontjain, akik szívesen írnak a lakóhelyük szerinti országok ünnepvárásáról, karácsonyi szokásairól, átvett és megőrzött hagyományaikról. Minden nap legyen meglepetés az ország, de annyit elárulhatok, hogy jönnek írások magyaroktól Ausztráliától, Spanyolországon át az USA-ig mindenhonnan. Tartsatok velem és a külföldön élő társaimmal a következő hetekben erre az ünnepi utazásra. Vonatra fel, s irány az első ország, Németország.

A blog írója férjével több, mint két éve él Németországban, pontosítva Baden-Württemberg tartományban. A hagyományok szempontjából ez fontos, mert Németország sokszínű tradíciókkal rendelkezik. Mások a szokások az Északi-tengernél, s mások Bajorországban. Azzal, hogy most a környezetemben tapasztalt szokásokat mutatom be, egyáltalán nem biztos, hogy az északon élők egyetértenének. Nem beszélve arról, hogy környékünkön jelentős a svájci hatás is.

A karácsonyi készülődés már novemberben megkezdődik, az üzletekben megjelennek a díszek, az akciók és az adventi naptárak. Nem véletlen, hogy szinte kultuszként tekintenek az adventi naptárra, hiszen azt egy német édesanya készítette el először gyermekének a XX. század elején, s innen kezdve vált egyre népszerűbbé.

Az advent első napján – helyenként egy-két nappal korábban – megkezdődnek a híres Karácsonyi vásárok, ahol kézművesek kínálják portékájukat,

baráti társaságok isszák a Glühwein-t, azaz fűszeres forralt bort és fogyasztják a finomságokat.

Itt is kapható a híres Dünnele, amelyről nemrég írtam ezen az oldalon. A karácsonyi vásárok kínálják a legfinomabb Lebkucheneket, azaz a német mézeskalácsokat. A vásárok minden településre elhozzák a karácsonyi hangulatot.

A másik nagy tradíció az adventi koszorú, amely szintén nem véletlen, hiszen az első adventi koszorút egy német lelkész készítette el 1839-ben. Valójában azon a koszorún 23 gyertyát helyezett el, s minden nap eggyel többet gyújtott meg. Ma már Németországban is csak a négy gyertyás változat él.

Az első gyertya meggyújtásával kigyúlnak a fények a házak körül is, bár sokkal visszafogottabbak ebben a környékünk lakói, mint a közeli Svájcban élők.

Érdekes, hogy december 6-án nem jön a Mikulás ezen a tájon, viszont az adventi időszakban szinte minden település elkészíti a saját karácsonyi jászolját.

Sokan ebben az időszakban a gyermekeikkel közösen sütnek apró süteményeket, vagy barkácsolnak ajándékokat a rokonoknak. Nagyon szeretik a vaníliás kiflit és a lebkuchent otthon is elkészíteni, illetve saját jászolt összerakni, amelyet majd a fa alá helyeznek.

Számomra igen érdekes volt hallani a német ismerősöktől a karácsonyi menüt. Baden-Württembergben a december 24-e már ünnep, azaz nincs munkanap, az üzletek is csak délig tartanak nyitva. Ezen az estén nagyon sokan templomba mennek, s mivel ők tartják az adventi böjtöt is, ilyenkor egy egyszerűbb menüt szolgálnak fel. Krumplisaláta és virsli, esetleg sajt fondü kerül az asztalra! Karácsony első napján jön az igazi menü, amely már nem mondható könnyűnek. Sok családnál ekkor libasült, gombóc (Knödel) és vörös káposzta kerül az ünnepi asztalra. Ilyen ebéd után már csak gyümölcsöt, vagy könnyű krémeket kínálnak.

Az ünnep második napján errefele az ünneplők jelentős hányada étterembe megy, ott találkoznak a családdal, s legtöbbször ilyenkor már halételeket vagy nyulat fogyasztanak. S persze ezen a napon már sokan elindulnak a közeli sírégiókba is, ahol majd az elkövetkező hetet töltik.

A karácsonyfa vásárlása volt az egyik legnagyobb élményem, mert végre a legszebb, legtökéletesebb fenyők közül választhattam. Talán ez nem véletlen itt a Fekete-erdő környékén. A fa pedig ontotta magából még két hét után is a csodás illatot.

A német díszeket időnként én giccsesnek tartottam, de igazán szépekre és különlegesekre is szert lehet tenni a karácsonyi vásárokon. Számunkra ilyen volt egy kölni vásárból származó dísz, amely fából van kifaragva és a kölni dómot ábrázolja. Próbálok majd szert tenni hasonlóakra, s egyszer készíthetek egy karácsonyfát, amelyen csak a különböző karácsonyi vásárokból származó díszek lesznek. Sajnos szaloncukor csak akkor díszeleghet a fán, ha Magyarországról érkezik, itt ugyanis nem lehet kapni.

Az ajándékok vonatkozásában megfigyeltem, hogy nagyon népszerűek az úgynevezett Gutschein-ok, azaz ajándékutalványok, amelyeket minden üzlet kínál. Sokan ajándékoznak ékszert és könyvet is.

Németországban nem nehéz a saját szokásainkat megtartani, hiszen azok igen hasonlatosak, általában egy tőről fakadnak. Itt is a Jézuska hozza az ajándékot 24-én este, s ekkor kerül feldíszítésre a fenyő minden otthonban. Az ünnepi készülődés pörgése után ezekben a napokban nyugalom ül minden településre. Csend és béke honol, hó azonban ritkán lepi el a tájat.

Frohe Weihnachten! - Boldog Karácsonyt!

Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide:  Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Hollandia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia

Adventi időszakban minden a szeretetről szól, szavakba öntjük, süteménybe sütjük, ajándékba csomagoljuk és díszekbe olvasztjuk. Valójában azonban mégis az a legcsodásabb, ha egész évben érezzük, hogy szeretet vesz bennünket körül, s jelen van életünkben a szerelem. A parfümök világában sok-sok illatot találunk, amelyet a szerelem, vagy a szeretet inspirált, keltett életre. Utazzatok most velem a parfümök világába és halljatok néhány fantasztikus szerelmi illattörténetet.

Öreg épületben, éppen ebben az évben 150. születésnapját ünneplő illatszerüzletben sétálok. Milliónyi üveg, ezernyi illat, száznál is több cég kínálja a termékeit. Hogyan találjam meg itt azt, amelyik éppen az én illatom? Szerencsém van, mert barátnőm, aki kozmetikusként dolgozik az illatszer üzlet emeletén, megpróbál bevezetni ebbe a különleges világba.

Mesélj nekem az álmaidról, a vágyaidról! – mondja, s pillanatnyi habozásom alatt kifejti, hogy a parfüm választásakor a legfontosabb, tudjuk mire vágyik a betérő vendég, legyen az nő vagy férfi.

Mikor szeretnéd használni a parfümöt? – kérdezi, mint a második legfontosabb válaszra várva. Egy nőnek legalább három parfümre, háromféle illatra van szüksége. Egyre a munkához, egyre az esti programokhoz, egyre pedig a laza kikapcsolódáshoz. Mindegyik tevékenységnek más a célja, s ez a cél határozza meg az illatot. Más illatot viselünk, ha állásinterjúra megyünk, mást, ha éppen hódítani szeretnénk, s megint mást, ha baráti társaságban vacsorázunk. Az illat adhat erőt, magabiztosságot viselőjének – ahogyan a legtöbb férfi parfüm is ezt próbálja kifejezni. Ugyanakkor hangsúlyozhatja a női gyengédséget. S nemcsak az önkifejezés miatt nem lehet kihagyni a megfelelő parfüm kiválasztását, hanem a környezet miatt sem. Egy baráti vacsora alkalmával, az erőteljes, nehéz parfüm zavaró lehet a társaságnak, vagy egy állásinterjún a nem megfelelő illat negatív hatást válthat ki a leendő munkáltatóból.

Emésztgetem a hallottakat és kezdem érezni, hogy ez a világ számos bejegyzésre adhat még lehetőséget, amikor kezében egy finom, kecses üveggel áll meg mellettem.

A parfümválasztás harmadik fontos pillére, a történet. Meg kell ismerni a parfümgyártó céget és a parfümök történetét. Mindegyik parfüm egy történet, s olykor a történet adja meg azt a végső lökést, amellyel eldől, hogy az az illat hozzánk tartozik.

A parfüm is egy művészeti alkotás, amelybe alkotója szívét és lelkét adja bele. Az egyik legrégebbi cég, a Guerlain alapítóját Pierre-François-Pascal Guerlaint barátnőm művésznek tartja. Az illat művészének. Monsieur Guerlain Párizsban alkotott, 1828-tól kezdte illatkreációit saját kis üzletében árulni, majd az igazi sikert az 1853-ban III. Napóleon feleségének Eugénia császárnénak bemutatott parfümje – azaz kölnivize –, az Eau de Cologne Imperial hozta meg számára. A napóleoni méhecskemintával díszített üvegcsébe – amelynek pontos mását a svájci Napóleon múzeum fürdőjében is láthatjuk – zárt parfüm illata tökéletesen találkozott a császárné ízlésével, aminek eredményeképpen elindultak a „fenséges” megrendelések: Monsieur Guerlain Európa valamennyi birodalmának hivatalos udvari parfümkészítője és szállítója lett.

Leszármazottai generációkon át, nemcsak a létrehozott üzletet, hanem a tehetséget is – amely az illatok összeállításához szükséges – örökölték.

Három nagy kreáció átfogja a Guerlain történetét a szeretet és a szerelem illatával. Az első a Monsieur Guerlain fia, Aimé Guerlain által 1889-ben komponált Jicky, a parfümkészítés történetében korszakalkotónak számított, mivel elsőként használtak olyan technológiát, mely lehetővé tette, hogy tiszta és erőteljes illatú kivonatot nyerjenek a virágokból. Ez az első illatkompozíció, mely a parfüm nevet viselhette. Az első kivonat, avagy koncentrátum szintetikus olajokat is tartalmazott, és modernitása felülmúlta minden addigi illatét. A Jicky egy életen át tartó, beteljesületlen szerelemnek állít emléket. Aimé szerelmes volt egy angol hölgybe, Jickybe. Fájdalmas, viszonzatlan szerelem volt az övék, amelynek Aimé ezzel a parfümmel állított emléket.

Összetétele: levendula, bergamott, vanília, rozmaring, tonkabab, bőr, szantál, fűszerek

Különleges története van a Mitsouko parfümnek is, amelyet 1919-ben alkotott a Guerlain akkori művésze. Mitsouko egy férjezett japán nő volt, aki beleszeretett egy angol tisztbe, s őrlődött a szerelmi háromszögben. Az illat egy erős nő titkos érzelmeiről tanúskodik. A mai kor hölgyeinek kissé erőteljesnek, öregesnek tűnhet ez a citrusos-gyümölcsös illat a benne lévő tölgymohával.

Összetétele: citrusok, jázmin, bergamot, rózsa, lila orgona, barack, jázmin, ylang-ylang, rózsa, fűszerek, ámbra, fahéj, tölgymoha, vetiver

A Guerlain harmadik nagy klasszikusa a Jacques Guerlain által 1925-ben komponált Shalimar. A parfüm ihletője egy csodás szerelmi történet volt, melynek a Taj Mahalt is köszönhetjük. Jacques elment Indiába, Agra városába, s a Taj Mahal előtt állva mesélték el neki I. Jahan sah és Mumtaz Mahal szerelmi történetét. A Sah-nak ő volt a harmadik felesége, de mindhárom közül a legkedvesebb. Nagyon bizalmas, mély kapcsolatuk volt. Mumtaz Mahal elkísérte még a hadjáratokba is férjét. Egy utazás során, tizennegyedik gyermekének születése közben az imádott asszony meghalt és a Sah elvonult egy évre gyászolni. Visszatértekor elhatározta egy mauzóleum és egy sírkert építését felesége tiszteletére. A mauzóleum lett a Taj Mahal, a sírkert pedig a Shalimar-kert, amelynek jelentése a Szerelem temploma.

A keleti parfüm összetétele: citrom, bergamott, mandarin, jázmin, májusi rózsa (Rosa majalis), vaníliavirág, vetiver, benzoén, szantálfa, tonkabab, vanília, írisz, civet, opoponax (édes mirha), bőr, Peru-balzsam, ámbra

Nem éppen könnyű illat, de romantikus hölgyeknek kiváló.

Miután három szerelmi történeten keresztül lovagoltunk, s megismertünk három illatot, amelyek már eredeti formájukban ugyan nem, de kicsit modernebb változatukban még megtalálhatóak az üzletekben, javaslom Hölgyeim, hogy a fenti cikket felejtsétek nyitva a számítógépeteken, vagy kinyomtatva az asztalotokon, hiszen jön a Karácsony. A kiválasztásra azonban szánjatok időt, próbáljatok ki mintákat. Barátnőm, aki mondhatom ért hozzá, azt ajánlja, hogy este fürdés után csöppentsetek a mintából alkarotokra, s reggel ébredés után illatozzátok meg. Ekkor eldől, hogy ez a ti illatotok, vagy sem!

Jó kutakodást az illatok világában!

Kérdés: Mi épül a somogyi erdőben? A válasz: Csillagvizsgáló!

Hideg téli estéken, kellemesen hűvös nyári éjszakákon órákat toporogtam férjem és távcsöve mellett a somogyi erdő szélén. Nem vadásztunk, illetve kicsit mégis. Vadásztuk az égbolton a szebbnél szebb csillagképeket, ködöket, galaxisokat, hullócsillagokat. Élveztük, hogy pár kilométerre Kaposvártól, a zselici dombok között olyan gyönyörű az égbolt, annyira kevés a fényszennyezés, hogy még a villamosítás előtti csillagnézők is megirigyelnék. Szerencsére ezzel a felfedezéssel nem voltunk egyedül. Nagy örömmel fogadtuk 2009-ben, amikor létrehozták a Csillagoségbolt-parkot. Kezdete volt ez valaminek, amelyről nem is tudjuk, hogy hiányzik, amíg nem megyünk ki a somogyi erdő szélére, kiszállunk az autóból és meglátjuk a Tejutat, percek alatt milliónyi csillag hullik ránk, s tucatnyi csillagképet ismerünk fel. Tapasztalt csillagászok döbbentek meg a látványon, amit ez a vidék nyújt.

Nemrég a SEFAG Zrt. és az Európai Unió jóvoltából elindult „A határ a csillagos ég!” projekt, amelynek keretében 2015 tavaszára megépül egy bemutató csillagvizsgáló, egy 25 méter magas kilátó és öt pihenőpont a csillagvizsgálóhoz vezető erdei út mentén.

A kilátó maga egy csoda lesz, hiszen ilyen magasságból tiszta időben a Balatonig és a horvát Papuk hegységig is ellátni.

A pihenőhelyek a környező táj jellegzetességeit, természeti értékeit, a csillagok világát mutatják majd be.

A csillagvizsgáló épületének kupolájában pedig távcsöves bemutatókat tartanak hamarosan csillagász szakember vezetésével.

A planetáriumban saját készítésű filmeket és előadásokat is láthatunk majd a csillagászat, a természet, a környezetvédelem és a Zselici Csillagoségbolt-park témakörében.

A projekt gazdái azokra is gondolnak, akik saját távcsöveikkel szeretnék továbbra is vizsgálni az égboltot, mert a csillagvizsgáló épületét – amely hamarosan elkészül – körbefogja egy többlépcsős terasz, amely kistávcsöves észlelő-teraszként is használható. Számomra ez megnyugtatóbb hely lesz, mint az erdő szélén álldogálni és minden neszre megrebbeni.

Csendes, nyugodt, természetközeli térség ez, ahol több éjszakát is vendégeskedhetünk, akár már most is, az erdő közepén megbújó kardosfai hotelban.

A téli égbolt a legszebb – állítják a szakemberek, s tanúsíthatom, hogy igazuk is van. Fogjátok meg a barátaitokat és menjetek el egy csillagtúrára a Zselicbe. Bár ne feledjétek a csillagvizsgáló csak 2015 tavaszán nyílik meg (a www.zselicicsillagpark.hu weboldalon pontos információ lesz majd a megnyitásról), de addig is gyakorolhatjátok a csillagképek felfedezését.

Decemberben biztosan ott van az égen az Orion – a Kaszás, az övéről lelógó csodás gyémántkarddal,

a Bika, amelynek  szarvánál pedig ott kapirgál a Fiastyúk. Az Androméda a szomszéd csillagvárossal, a Kassziopeia (a „W” alakzat), a Hattyú, s természetesen a Göncölszekerek.

Ha a biztosra akartok menni a csillagképek felfedezésében, akkor a kirándulás előtt töltsétek le a www.stellarium.org weboldalról a magyar Stelláriumot, amely ingyenes és jól használható csillagatlasz.

Ha megvannak a csillagok, akkor jöhetnek a melengető italok, forralt bor, tea és társai.

S, ha az alkoholos változatból kellően sokat iszunk, akkor magunk is láthatjuk, amit az alábbi képen a fényképező látott:

„S mégis mozog a Föld…”

Nyitottnak lenni a világra úgy, hogy közben a gyökereink is épek maradjanak, a legfontosabb. Ennek érdekében ötvözöm a saját hagyományaimat új dolgokkal az életemben. Nincs ez másképpen Karácsonykor sem. Minden ünnep része a nagymamám féle diós és mákos kalács, de már időben kutakodom valami új, valami más után is. Nemrég sikerült részt vennem egy német sütikészítő tanfolyamon, ahol olyan aprósüteményeket készítettünk, amelyeket a német családok az adventi időszakban családi programok keretében sütögetnek. Megtetszettek és már itthon is kipróbáltam őket, nincs bennük semmi nehézség, egyszerűen elkészíthetőek és változatos vendégváró sütemények lehetnek. A német mézeskalács, a lebkuchen ezer fajtája fedezhető fel Karácsony tájékán mindenhol, élelmiszerüzletekben, a híres karácsonyi vásárokban, sőt még külön, erre szakosodott üzletek is nyílnak a nyári fagyizók helyén. A tanfolyamon többek között egy ostyás lebkuchent készítettünk.

Sokszor láttam már az üzletekben a kis dobozban árult kerek ostyalapokat, de nehezen képzeltem el, hogyan is lesz ebből egy ostyás mézeskalács. Nos, így: Hozzávalók: 4 tojás, 250 g cukor, 1 vaníliás cukor, csipet só, 1 evőkanál sütőpor, 250 g őrölt mandula, 250 g liszt, 50 g kandírozott citrom, 50 g kandírozott narancs, 1 citrom héja, fűszerek (összesen 15 g), ami áll: fahéj, koriander, kardamon, szegfűbors, szegfűszeg fűszerekből. Mivel én ezt készen veszem, ezért az arányt nem tudom, de talán jó lesz egyenlő arányban. S szükséges 30 db ostyalap. Elkészítés: A hozzávalókat össze kell keverni, amikor összeáll, akkor golyókat formázunk. Az ostyára helyezzük és előmelegített sütőben, 165 fokon kb. 15-20 perc alatt megsütjük. Sütés után márthatjuk csokoládéba, díszíthetjük fehér csokival, vagy akár tehetünk rá magokat is. Ez már fantázia kérdése. Az enyém nem olyan szép, de az íze tökéletes.

A másik kedvencem a vaníliás kifli volt, amely szintén pillanatok alatt elkészült.

Hozzávalók: 300 g vaj, 100 g cukor, 1 tojás, 375 g liszt, 200 g darált dió, 100 g porcukor, 1-2 vaníliás cukor. Elkészítés: A hozzávalókat, kivéve a porcukrot és a vaníliás cukrot összekeverjük és tésztát gyúrunk belőle. Legalább fél órát állni hagyjuk. Közben a porcukrot és a vaníliás cukrot összekeverjük. A tésztából kb. ujjnyi vastag kolbászokat sodrunk, amelyekből kb. 8-10 cm-es kisebb kolbászokat vágunk. Kifli alakúra hajtjuk őket és sütőpapírral borított tepsibe rakjuk. A sütőt előmelegítjük 170 fokra, s itt már 7-8 perc alatt készre sülnek. Amikor kisült, azonnal beleforgatjuk a porcukor-vaníliacukor keverékbe. S mivel imádom a karácsonyi illatokat is adventkor, ezért a tanfolyam után itthon is gyorsan készítettem fahéjas csillagokat.

Hozzávalók: A tésztához 300 g liszt, 200 g vaj, 100 g cukor, 1 tojás, 5 g őrölt fahéj szükséges. A bevonathoz pedig 1 tojás fehérje, 1 teáskanál őrölt fahéj, 200 g porcukor. Elkészítés: A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és ezt is pihentetjük fél óráig. Kinyújtjuk kb. 1-1,5 cm vastagra és csillagformával kiszaggatjuk. Szintén sütőpapíros tepsiben 170 fokon 7-8 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk őket kihűlni mielőtt a bevonatot rátennénk. A bevonathoz a tojás fehérjét kemény habbá verjük, összekeverjük a fahéjas porcukorral (legjobb kanalanként hozzáadni miközben még a habverőnk is forog) és rákenjük a csillagokra. Rövid idő alatt megszilárdul. Ez is díszíthető még tovább, ez már csak fantázia kérdése. Ha már ilyen korán nekiállt a világ a Karácsonyra gondolni – amelynek bizonyára jelzés értéke van – akkor még van idő új dolgokat kipróbálni adventig, karácsonyig pedig már akár profik is lehetünk. Jó kísérletezést!

Gondolkodás nélkül rávágjuk, hogy természetesen Angliában. Egyes statisztikák azonban úgy vélik, hogy a legtöbb teát fogyasztó nép, az ostfrieserek. Németország észak-nyugati részén, Alsó-Szászországban élnek, s egy speciális, több, mint háromszáz éves tradíció keretében fogyasztják a teát. Az ostfrieserek fejenként évente csaknem 300 litert isznak meg a teacserje italából, ezzel megelőzve Kuvaitot és Írországot is. Naponta többször, s alkalmanként is több csészével gördül le a forró ital az északi német népesség torkán. S ez mégsem jelenti azt, hogy a szertartás és az élvezet elcsépelt szokássá válik. Kínosan ügyelnek arra, hogy a teaivás és a stressz jó távol maradjon egymástól, ahogyan a német közmondás is mondja: kivárni és teát inni. A kiváráshoz türelem, a teázáshoz pedig tradíció társul.

A XVII. században, amikor megérkezik az első teaszállítmány a kontinensre, akkor a kínaiak már rögtön a megfelelő porcelán teás készleteket is kínálják a teával együtt. Talán innen ered az a gondolkodás az ostfrieserek körében, hogy a tea és a készlet szorosan összetartozik. Így, ha betérünk Észak-Németországban egy hagyományos teázóba, akkor biztosan megpillantjuk a kínai porcelán kannácskát, amely fém talapzaton, mécses fölött álldogál, a mintájában hozzá passzoló csészét és a cukor- és tejszíntartót. A teázás ostfrieseri módra elmaradhatatlan kellékei, ahogyan a minőségi ostfrieseri tea, a tejszín és a kluntjes, azaz a nagyméretű kandiscukor is.

Ostfrieseri tea? Nos, szó sincs róla, hogy itt teremne a tealevél, ez megmarad Kínának és Indiának, de a három legnagyobb ostfrieseri teagyártó cég (Bünting, Thiele, Onno Behrends) itt, Alsó-Szászországban gyártja titkos recept alapján a híres teát. Az alap, természetesen az Assam tea, s ehhez jönnek a titkos összetevők, amelyek különlegessé varázsolják. Az aromája erősen fanyar, s persze kapható filteres változatban is, de ugye mindannyian tudjuk, hogy a valódi teakedvelők számára csak a szálas tea az igazi.

Találgatom az észak-német teakultusz okát, s nekem a „hivatalos” mende-mondákon túl van saját magyarázatom is. A hivatalos eredettörténet az, hogy – hasonlóan a tea felfedezéséről szóló kínai mondához – a víz minőségének jelentős romlása miatt került előtérbe ez az ital ezen a vidéken. S mivel igen közel kötöttek ki a holland kereskedők hajói, gyorsan elterjedtek a legújabb, legkülönlegesebb termékek, amelyek a mesés keletről érkeztek a XVII. században.

S, hogy mi az én verzióm? Egyszerű időjárási magyarázat. A tea forró, az északi vidékek szele hűvös, s miután a kint dolgozó ostfrieseri lakosságnak melegednie kellett, megtették azt egy csésze tea társaságában, meleg helyen. Ahonnan nem akaródzott kimenni, így ittak még egy csészével, majd még egyet, s így tovább. Lassan már egész ceremóniát építettek a teázás köré.

Milyen is ez a ceremónia? Nos, már az elkészítés önmagában az. A tealeveleket először csak egy kevés forró vízzel öntik le egy kannában, némi ázás után öntenek még hozzá további frissen forralt vizet. Ezt követően átöntik az egészet egy másik kannába és felszolgálják. S itt jön az igazi élvezet.

Jól figyeljetek, mert Észak-Németországban, ha betévedtek egy teázóba, hasonlóan kell eljárnotok!

Kiérkezik a kanna a teával, de nem rögtön kiöntjük, hanem először elhelyezünk a csészénkben egy vagy két kluntjest, azaz kandiscukrot (több nem is fér bele, mert olyan nagyok az ostfrieseri kandiscukrok). Ekkor a cukorra öntjük a teát, s jöhet a meditáció, amely a kandiscukor ropogásának hallgatásáról szól. Itt meg kell találnunk a nyugalmat, amely a tea elfogyasztásához szükséges. S hogy biztosan ellazuljunk és felkészüljünk az élvezetre, a felszolgált tejszínből óvatosan a tetejére csurgatunk egy keveset, amely így egy felhő alakját veszi fel. Várjunk, amíg a felhő lassan birtokba veszi a teát a csészénkben (Nem, nem kavarjuk fel, ez itt szigorúan tilos!), s ekkor jöhet a fogyasztás. Az ízeket fokozatosan érezzük szánkban, először a tejszínt, majd a tea aromáját és végül a cukor édességét. A három íz pedig egy élvezetté válik bennünk.

Két csésze között fogyaszthatunk száraz, apró süteményt, de sohasem tortát, vagy más krémes édességet. Amennyiben már nem kérünk több teát, akkor a kanalunkat a csészére kell fektetni, ezzel jelezve, hogy a ceremónia véget ért.

Azt hiszem, ott ülve, Ostrfieslandban, a tengerpartra néző aprócska teázóban, miközben kint erősen fúj a szél, a hullámok nyaldossák a partot mindenki megérti az Ostfriesereket.

Türelem és tradíció egyenlő tea!

Esős napokban szánjatok időt egy kis teaceremóniára! Ne hagyjátok ki a meditációt a kandiscukorral. Megéri! Ropogásának visszaverődése a csészén mosolyra fakaszt majd benneteket! S ne feledjétek, a stressznek nincs helye a tea közelében!

A serdülők megfelelő szexuális felvilágosítása akár életmentő is lehet számukra, de mindenképpen alapvetően meghatározhatja felnőtt koruk szexuális életét. Talán túlzó lehet ez a megállapítás, de ha belegondolunk abba, hogy a szexualitás is egyfajta tanult (azaz: tanulható és tanulandó!!!) viselkedés, nem téves. Az, hogy felnőttként hogyan élvezzük a szexuális élet örömeit, hogyan küzdünk meg esetleges bajaival, már serdülőkorban eldől. Azaz, a megfelelő oktatás, segítségnyújtás a serdülők és szüleik számára nagyon fontos.

S abban egyet érthetünk mindannyian, hogy a szex is az Élet sója!

Férjem, gyakorló orvosként, amolyan „karitatív jócselekedetként” évek óta tart szexuális felvilágosítást általános iskolákban 12-14 éves fiataloknak és szüleiknek. Tapasztalatai alapján készítette szülőknek segítségül az alábbi cikket.

Az nem kérdés (kifejezetten veszélyes struccpolitika az ellenkezőjét állítani), hogy a mai tizenévesek ezer forrásból szerezhetnek információkat a szexszel kapcsolatban, az internet, s a többi média ontja magából a nemiséggel kapcsolatos filmeket, klipeket, műsorokat. Tehát a téma az utcán, mondhatni testközelben hever. S ne legyen egyik anyukának, vagy apukának sem kétsége: tizenéves szeme fényük SOKKAL többet tud, hallott már a témáról, mintsem legmerészebb álmukban gondolnák...

 

Mi lehet a szülő feladata ebben az információtengerben? A legfontosabb, hogy megtanítsa a gyermekének, mi a fontos, mi az igaz, azaz megtanítsa a gyermeket szelektálni. Sajnos ez a feladat nagyon nehéz, mert sok szülőnek is pontatlan ismeretei vannak a témában. Ezért lenne kulcsfontosságú az iskolákban a szexuális felvilágosítás. Bizonyára sok Olvasó gondolja úgy, hogy e következőkben leírtak triviálisak, de úgy gondolom, nem árt a tényleg fontos dolgokat sokszor ismételni.

Lányok szüleinek:

- Mindenképpen fel kell őket készíteni, hogy majd megjön a menstruációjuk. Itt nem csak az a feladat, hogy elmondjuk nekik, mi ennek a biológiája (azaz „most már nagylány vagy, lehet kisbabád”), mert ez egy 12-13 éves lánynak nem effektív. A száraz magyarázat (a petefészkek működéséről és a méh felépítéséről) egyrészt unalmas, másrészt nem is biztos, hogy a szülők ezt jól mondanák el.

Amit fontosnak tartok hangsúlyozni, hogy a menzesz NEM betegség, hanem természetes állapot, ami kellemetlenséggel is jár, de az egészséges működés része. Nagyon rossznak tartom, hogy sok anyuka úgy magyarázza a menstruációs napokat gyermekének, hogy „havonta beteg leszel”. Ezzel akaratlanul is „beleveri” a lányába, hogy ez rossz, ez szenvedést okoz. Ugyanilyen fontos a megfelelő higiénia megtanítása. Klasszikus kérdés: tampon, vagy betét? Orvosként szigorúan a higiéniára tekintve, a betétet tartom sokkal egészségesebbnek, de a megfelelően sűrűn cserélt tampon is elfogadható, ha a kényelmi szempontok nagyon fontosak az illető számára.

- Meg kell ismertetni velük az egészséges testséma fogalmát. Sajnos a mai „csakacsontsoványmodellalkatajó” világban túl sok hangsúlyt kap a külalak, persze nem az ápoltsággal vannak fenntartásaim, hanem a testalak misztifikálásával. Jelesül, a mellmérettel, mely állandó feszültségforrás, már serdülőkorban is. Túl kicsi, túl lógós, túl szétáll, túl nagy, a variációk végtelenek. Pedig, mindegyik mell tökéletesen tudja a feladatát: elsődleges erogén zóna és alaktól/mérettől függetlenül képes a szoptatásra. Azaz, már ebben a korban jó tudatosítani a lányokkal, hogy a hosszú távú párkapcsolatukban nem a melltartó kosármérete lesz a döntő faktor.

- „Ismerd meg önmagad”, azaz az önkielégítés óriási fontossága. Az egyik legfontosabb témának kell lennie egy felvilágosító beszélgetés során. Miért? Mert a nők felnőttkori szexuális életében döntő jelentőségű, hogy mennyire ismerik meg magukat, a saját testüket, reakcióikat.

Számtalan helyen leírták, de mégsem árt ismét képernyőre vetni: a nők orgazmus-készség szempontjából két csoportra oszthatók, a csikló-típusúakra és a hüvelyi típusúakra, illetve néhány nő képes mindkét ingerlési móddal orgazmusig eljutni. S az „áttanulás” nagyon kevéssé lehetséges. Innen már nyilvánvaló: ha egy lány csikló-típusú, de soha nem maszturbált, azaz nem tudja a fiújának/barátjának/élettársának/férjének ezt elmondani (a társ pedig olyan mamlasz és tudatlan, hogy fel sem merül benne, hogy érdeklődjön), akkor pusztán a hüvelyi izgatástól nem lesz orgazmusa, ami egyik félnek sem lesz jó.

A másik, rendkívül fontos tény, hogy teljesen természetes az, hogy egy serdülő lánynak VANNAK nemi vágyai! Ezen nem szabad megbotránkozni és a tiltás sem a megfelelő hozzáállás. A maszturbálás kitűnő mód arra, hogy veszélytelenül (terhesség, nemi betegségek) kiélje a nemi vágyait és emellett felkészítse magát a majdani páros nemi életre! Nagyon sok felnőtt nőtől kaptam levelet, melyben segítséget kérnek az orgazmus-zavaraikkal kapcsolatban, melyek jelentős része arra vezethető vissza, hogy nem ismerték meg serdülőkorban önmagukat.

Felmerül ezzel kapcsolatban egy nem is annyira ritka szituáció, ami mindkét fél számára eléggé kellemetlen lehet:

Hogyan viselkedjen a szülő, ha véletlenül rányit az éppen maszturbáló lányára? Már csak azért is fontos ez a kérdés, mert sajnos sok felnőtt nő, illetve férfi nem tudja a helyén kezelni az önkielégítést. A legfontosabb tanács: ne lepődjünk meg! Teljesen egészséges dologról van szó, mi több, nemcsak, hogy egészséges, még fontos is, lásd a fentebb részletezetteket. Ha a lány nem vette észre, hogy meglátták, akkor meg kell tenni mindent, hogy ez így is maradjon, mert a maszturbálás igen intim tevékenység, nem tartozik másik félre, csupán „könyveljük el”, hogy a lányunk bizony felnőtt. Ha ő is észreveszi, azaz megzavartuk, akkor nagyon fontos tapintatosan visszavonulni, és elnézést kérni tőle. Kicsit később (másnap?) jó megbeszélni a dolgot, mert nyilvánvalóan nagyon zavarba jött, s el kell neki mondani, hogy nem csinál semmi rosszat, el kell neki magyarázni, hogy a rendszeres önkielégítéssel nem csak a jövőbeli harmonikus szexuális életét alapozza meg, hanem biztonságosan ki tudja elégíteni a vágyait. Persze, ehhez a szülő-lánya beszélgetéshez az is szükséges, hogy a szülő tisztába legyen a maszturbálás fontosságával.

- Nemi betegségek, terhesség veszélye: Itt a kulcs a védekezés (óvszer!!!) megtanítása. A fogamzásgátló tablettákkal legalább 17-18 éves korig mindenképpen várni kell (e tekintetben sokkal konzervatívabb vagyok, mint a nőgyógyászok), s alapos kivizsgálás (máj- és vesefunkció, esetleges örökletes véralvadási zavarok kizárása) után tartom elfogadhatónak, azonban tudatosítani a lányokkal, hogy a nemi betegségektől NEM védenek.

 

- Méhnyakrák elleni oltás: gyakorló orvosként nagyon örülök, hogy végre elérhető egy ilyen vakcina, mert méhnyakrákban meghalni nagyon-nagy luxus. Persze, tökéletes védelmet nem lehet adni egy olyan bonyolult és minden részletében nem ismert betegség ellen, mint a méhnyakrák, de az oltás, kiegészítve a megfelelő szexuális viselkedéssel (a megfelelő oktatás tehát direkt életmentő lehet) és a rendszeres szűrővizsgálatokkal nagy eséllyel megvéd ettől a gyilkos kórtól. Ezért nemcsak az oltás fontosságát kell a szülőnek hangsúlyozni, hanem a nőgyógyászati vizsgálat jelentőségét is. Senki sem szeret nőgyógyászhoz járni, kiszolgáltatott helyzet, megalázó vizsgálat (mondjuk az urológiai vizsgálat sem jobb), de szükséges. Megfelelő oktatással el lehet érni, hogy a fiatal lányok ne rettegve menjenek vizsgálatra.

A méhnyakrák, sok egyéb rosszindulatú daganathoz hasonlóan, részben vírus okozta betegség. A humán papillómavírus (HPV) több, mint 100 „fajtából” álló víruscsalád, melynek egyes tagjai csupán ártalmatlan jóindulatú daganatot („szemölcs”) okoznak, mások viszont olyan károsodást okoznak a méhnyak sejtjeiben, ami rákhoz vezethet. Nagyon jó a kérdés, hogy ha nemi úton átadható a vírus, miért nincs olyan sok (statisztikailag nagyságrendben ugyanannyi) pénisz-rákos beteg?! Pontos válasz nincs a kérdésre, ismert ugyan a pénisz finom bőrének rákja, de messze nem annyira gyakori, mint a méhnyakrák. S azért a HPV mást is „tud”: orális szex révén a férfiak száj- és garatnyálkahártyájára kerülhet a vírus, s ott okozhat rákot.

Fiúk esetén:

- Már kisgyermekkorban van merevedés, ami persze megijesztheti a gyermeket, mert nem tudja, mi is történik vele. A szülőnek el kell magyaráznia, mi ez a furcsa jelenség. Ezzel szorosan összefügg, hogy már kisgyermek korban megtanítsuk a gyermeknek a helyes tisztálkodást: fürdetéskor a fitymát hátra kell húzni, s alaposan megmosni a makkot. A fityma a születést követően hosszabb-rövidebb ideig (max. 3 éves korig) hozzá van tapadva a makk felszínéhez, ez teljesen normális jelenség, de idővel ez a hozzátapadás megszűnik, ha két és fél-három éves korban sincs ennek jele, akkor meg kell mutatni orvosnak. Ugyancsak nagyon fontos a gyermek heréit ellenőrizni, minden szülőnek tisztában kell lennie néhány ténnyel: a heréknek a születésre már a herezacskóban kell lenniük, viszont nagyon gyakori – akár tizenéves korig is -, hogy a herék felcsúszhatnak a hasüregbe (ingaherének nevezzük ezt). Kisfiúknál ez nem feltétlenül kóros, de kiskamaszoknál már veszélyes lehet, mert a fejlődő, növekvő here megszorulhat a lágyékcsatornában, ami a here elhalását okozza. A másik fontos tény, hogy a heredaganatok meglehetősen gyakori daganatok, akár kisfiúkban is előfordulhatnak, ezért fürdetéskor óvatosan át kell tapintani a herezacskót. Amikor már egyedül fürdik a gyermek, meg kell tanítani neki az önvizsgálatot, de nem árt azért félévente leellenőrizni a herék helyzetét. Nyilván nagyon zaklatónak élheti ezt meg egy kiskamasz, de el kell neki magyarázni, hogy ez az ő érdeke!

- Az első magömlés általában 11-13 éves kor között bekövetkezik (lehet korábban is, de ha 15-16 éves korig nincs magömlés – maszturbálással sem – akkor az hormonális problémára utal, kivizsgálást igényel. Ha a serdülő fiú nem tudja, hogy mi ez, komolyan megijedhet (azt hiheti, hogy bepisilt álmában), ezért meg kell előzni ezt a sokk-élményt, el kell mondani, hogy ez a felnőtté válásának egyik mérföldköve, s nem csinált semmi rosszat. Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy a fiúk jelentős része már azelőtt maszturbál, hogy a heréiben megindulna a spermiumtermelés, s ezért komoly ijedséget okozhat, hogy egyszer csak az örömérzet mellett valami kifolyik a fütyijéből (komoly szorongásforrás lehet, mert arra gondolhat, hogy elrontott valamit magában, illetve hogy ez rossz dolog).

- Az előbbiekhez szervesen kapcsolódik a maszturbálás témája. A fiúk ebben a kérdésben előnyben vannak a lányokkal szemben azért, mert – hogy egy kitűnő felvilágosító könyvet idézzem – a pénisz szinte „könyörög azért”, hogy huzigálják, játsszanak vele. A lányokhoz hasonlóan, a kisfiúk is felfedezik a testüket, az én-képük és testtudatuk kialakulása közben felfedezik azt, hogy jó érzés a fütyijükkel játszani, természetesen mindennemű erotikus fantáziálás nélkül. Kamaszkorban természetesen a maszturbálás célja és késztetése megváltozik, erotikus fantáziálással kísért szexuális tevékenységgé alakul. Ami mindenképpen megtanítandó, az hogy meg kell tanulniuk a magömlés késleltetését. Nagyon sok párkapcsolatban komoly felszültség forrása a korai magömlés. (Csupán a formai logika kedvéért teszem hozzá, hogy ez egy nagyon pontatlan fogalom, mert a férfi szempontjából nem korai – ő tényleg elélvez, természetesen a nő számára korai.) A magömlés kontrollálását pedig serdülőkorban, önkielégítéssel összekötve lehet a legegyszerűbben megtanulni. Számos módszer van rá, a legjobb a PC-izmok megerősítése (erről bővebben weboldalamon lehet olvasni itt). Szintén fontos elmagyarázni a gyermekünknek, – ahogyan a lányoknak szóló részben írtam – hogy teljesen egészséges tevékenységről van szó. Sajnos az elmúlt évszázadok romboló babonái, ostoba „magyarázatai” a férfierő elpocsékolásáról, mely „hátgerincsorvadáshoz”, „vaksághoz”, „tébolyhoz” vezet, rengeteg fiatal férfi életét tették pokollá, s sajnos még a 20. században is uralkodott ez a rémálom. (Ajánlom megnézni a Fehér szalag című kitűnő filmet, mely bemutatja egy huszadik század eleji kis falu romboló gondolkodását – nemcsak ebben a témában.)

- A felelősségteljes magatartás kérdésköre: elsősorban arra gondolok itt, hogy már serdülőkorban el kell magyarázni, miért is olyan jó dolog az óvszer: nemcsak etikus és mellékhatásmentes fogamzásgátló (az óvszer-allergia nagyon ritka, sőt, készülnek latexmentes óvszerek is), hanem egyedüli módszer, ami véd a nemi betegségek ellen. Ez pedig minden normálisan gondolkodó ember elemi érdeke.

Megpillantom Ritát, aki éppen most érkezett haza Indiából, egy ashramból – jól néz ki, és az az érzésem, hogy meg is fiatalodott, megnyugodott,. Valójában pedig nem is láthatom azt, amiért odament, a szeretet mélyebb átélését, a lélek megtisztulását, az energiát. Vagy mégis?

Évek óta hallgatom élménybeszámolóit az ashramban töltött időszakról, faggatom, és próbálom felfogni. Ötödik alkalommal töltött hat hetet Dél-Indiában, egy Puttaparthi nevű településen, a Prashanti Nilayam – A Legfelsőbb Béke Otthona – nevű ashramban. Ez a hely Sri Sathya Sai Baba otthona, bár maga a tanító, Szvámi nem tartózkodik már hívei között emberi létformában.

Spirituális élményeit nehezen tudja nekem, mint kívülállónak elmagyarázni, de ennek ellenére minden alkalommal óriási hatást gyakorol rám beszámolóival.

Az ashramba a lelki megtisztulás miatt érkeznek Sri Sathya Sai Baba követői a világ legkülönbözőbb pontjairól. Van, aki csak néhány hétig vagy hónapig marad, de vannak, akik már évek óta ott élnek. Igaz, ők azok a hívek, akik Szvámi első követői közül valók, még abból az időből, amikor a kis templom csak néhány embert tudott befogadni.

 

Ma azonban már egy nagy oszlopos mandir (imacsarnok) veszi körül, így óriási közönségnek képes helyet adni.

 Az ashram fallal van körülvéve, de kapuja egész nap nyitva áll, csak éjszakára zárják be. Területén a templomon kívül lakóépületek, étkezdék, boltok, bank és posta is találhatók. Szigorú viselkedési szabályok jellemzik, leginkább annak érdekében, hogy mindenki békében végezhesse lelki gyakorlatait.

 

 Aki megérkezik, az elsőként bevásárol az ashram shopjában – ágyneműt, fogkefét, ruhát, tusfürdőt –, majd elfoglalja a számára kijelölt szobában a helyét. Nők és férfiak teljesen elkülönülve laknak, külön helyük van a templomban is. Úgy érzem, ez is a teljes visszavonulást szolgálja. Éppen ezért az ashramban nem is gyakorolhatják a fizikális jógát, csak a jóga szellemi részét. A közelben azonban van egy ayurvédikus klinika, ahová Rita is kijárt jógára. Ezen a ponton irigyeltem a legjobban, hogy a felkelő nap gyakorlatsort Indiában a felkelő napnál végezhette. Valójában a meleg és párás idő miatt talán ez is volt a legoptimálisabb időpont a fizikális jógára.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=vZlEkfDO_6k#t=110[/embed]

(A videó csak illusztráció, nem ott készült. A Sivananda rendszer bemutató videója és 1 perc 30 másodpercig láthatjuk a Felkelő Nap Gyakorlatsort, majd az alap ászanáikat mutatja be!)

Innen pedig indul a nap Rita számára az ashramban. Reggel a templomban a Védák (ősi hindu himnuszok) recitálásával, majd a bhajanok (szent dalok) éneklésével fokozódik fel a hangulat. A tűzceremónia után pedig Sri Sathya Sai Baba sírjánál teszik tiszteletüket a hívek. A délutáni program hasonló, kiegészítve meditációval, amellyel a tudatosságukat növelik, és a Szvámival való mély egységérzetet élhetik át. A lelki gyakorlatok része a mantrázás (rövid vallásos formulák ismétlése), amely által az elme kitisztul, megnyugszik, nincsenek felesleges gondolatok.

A lelki megtisztulás másik fontos része az ashramban az önzetlen szolgálat. Szvámi példáját követve itt minden munkát önzetlen szolgálatként végeznek a hívők. A nyugati hívek a Szvámi életét és munkásságát, valamint a vallások egységét bemutató múzeumban vagy az étkezdében dolgozhatnak.

 

Sokszor hallom Ritától, hogy mennyire nagyszerű ilyenkor másokkal együtt dolgozni, mennyire fantasztikus embereket ismer meg, milyen nagy a segítő szándék, és legfőképpen mennyi szeretet árad felé. Itt mindenki sokkal mélyebben, intenzívebben éli meg a szeretetet. S igen, ez az a pont, ami a legfontosabb ebben az ashramban, hiszen Sri Sathya Sai Baba tanításai a szeretetről szólnak:

 

„Azért jöttem, hogy szívetekben meggyújtsam a szeretet lámpását, és lássam napról napra egyre fényesebben ragyogni. Nem jöttem semmilyen vallás nevében, sem azért, hogy új felekezetet, egyházat teremtsek, vagy magam köré híveket gyűjtsek. Azért jöttem, hogy beszéljek nektek erről az egyetemes hitről, e spirituális elvről; a szeretet útjáról, a szeretet erényéről, a szeretet kötelességéről, a szeretet iránti elkötelezettségről.”

Mennyire jó lenne, ha a világ az ashramon kívül csak egy kicsit is hasonlóan működne! Az is éppen elég lenne, ha Sri Sathya Sai Baba két legfőbb mottóját vennénk komolyan:

Szeress mindenkit, szolgálj mindenkit! - Love all, serve all.

Segíts mindig, sohase árts! - Help ever, hurt never.

Sathya Sai Babának nemcsak tanításaiban jelennek meg ezek az alapbölcsességek, de munkássága és az általa létrehozott világszervezet tevékenysége is érvényre juttatja őket: a rászorulók származástól és vallási hovatartozástól függetlenül történő élelmezése, a szegények számára épített kórházak, otthonok, valamint az egyedülálló, az emberi értékekre épülő ingyenes oktatási intézmények kiváló példát mutatnak a társadalomnak.

Írásom elején említettem, hogy fiatalabbnak és nyugodtabbnak láttam Ritát. Nos, valójában a lelki megnyugvást, a szeretetet láthattam, amit kapott és adhatott az ashramban, a fizikai megtisztulással karöltve.

Ez a hely tökéletesen alkalmas a testi megtisztulásra is, mondja, mert ételeik könnyebbek, mint a nyugati világé (bár az ashramban van nyugati étkezde is), sok a gyümölcs, és minden adott a böjthöz is. Azt hiszem, nekem ez menne a legkevésbé, még akkor is, ha látom, hogy Ritának jót tett.

Az észak-indiai étkezde kínálatát bizonyára senki nem hagyja ki,

 

ahogyan nem lehet elmenni a település utcai gyümölcsárusai vagy

 

a fantasztikus cukrászatok mellett sem.

Élménybeszámolói középpontjában azonban mindig az áll, hogy mennyi gondoskodást kap az ottlétek alatt Szvámitól; figyel rá, s mindig ad valamit, ami mérföldkőnek számít útján a megvilágosodás felé.

Én, aki az utazások híve vagyok, nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem Indiáról, mint országról. Bár ő nem lát belőle sokat, mert az ashrambeli tartózkodás utazásának a célja – ő oda azért megy, mert jobb emberré akar válni és ott érzi tanítója energiáját a legerősebben –, de azért Puttaparthin keresztül lát egy mákszemnyit a nagy Indiából.

 

Látja, ahogyan a lakosok hajnalban kelnek fel, eltakarítják a házuk előtt a szemetet, színes mandalákat festenek az épület előtti utcarészre, felkészülnek a napra.

 

Látja a zsúfolt Indiát, amely európai mértékkel fel sem fogható. Budapest csúcsforgalomban gyérnek tűnik egy indiai településhez képest. Állandóan tele vannak az utcák gyalogosokkal, tehenekkel, majmokkal, kerékpárosokkal, riksásokkal, autókkal, teherautókkal – éjjel-nappal. Folyamatosan mozgásban van minden.

 

Amikor a higiéniáról kérdezem, csak mosolyog, s megvédi az indiaiakat. Régebben az emberek az ételt sokkal gyakrabban természetközeli módon fogyasztották, nem tányéron, vagy műanyagból, hanem pálmalevélről. Amikor befejezték, otthagyták, mert jöttek a tehenek, kutyák, majmok és megették a maradékot, de ma már kevesebb az állat az utcákon, viszont a szokás, hogy eldobják a szemetet, megmaradt. Napközben úgy tűnhet, mintha ritkán takarítanának, pedig minden nap megteszik, teherautók jönnek a szemétért, és elviszik.

Az ashram azonban rendezett, a szobákhoz angol wc tartozik, bár a közös helyiségek wc-éi még hagyományosak. A csatornázás India egyik fő problémája, de talán már csak rövid ideig.

Itt is minden fejlődik, épülnek modern lakónegyedek, egyre több az autó és kevesebb az állat az utcákon.

 

Az emberek is modernizálják lakásaikat, de egyvalami mindenütt megmarad, a kis oltár, amely lehet, hogy csak egy kép vagy néhány tárgy, de minden lakásban ott van, jelképezve hitüket. S persze ez karöltve van jelen a szeretettel, amely India szeméből árad.

Mit jelent egy jó vevő? Mit jelentenek a jó kapcsolatok? S mit jelent a semlegesség? Nos, ha Európa negyedik legkisebb államát nézzük, akkor bizony örökre meghatározó a vevő, a kapcsolatok és a semleges politika.

Liechtensteint, pontosabban a területén fennálló két grófságot, bizony pénzért vásárolta meg a Liechtenstein-ház a XVII. században, majd jó kapcsolatai révén önálló állammá nyilváníttatta és szuverenitása mellett semlegességét is megőrizte a mai napig.

A korábban csak nehézségeket okozó alpokbeli fekvés mára már előnnyé vált, ahogyan a környező erős hatalmak szomszédságát is fokozatosan kihasználta a 160 km2 területű kis hercegség.

Svájc felől, autópályán érkezhetünk Liechtensteinbe, holott az országban egyetlen autópálya sincs, ahogyan reptér sem és kikötő sem. Valójában a természetes határvonallal, a Rajnával párhuzamosan futó úton, egyszer csak egy hídra kanyarodunk és hopp már Liechtenstein fővárosában, Vaduzban is találjuk magunkat.

Még magyar léptékkel mérve is igen kicsinek mondható a főváros, alig ötezer lakosa van. Valójában a legnagyobb látványossága az új kormányzati negyed, amelyről az a hír járja, hogy 1 millió klinker téglát használtak fel az építéshez, amellyel akár egész Liechtensteint is körbe lehetne rakni.

Híre más vonatkozásban is van Európában az aprócska hercegségnek, s ez nem mindig pozitív. Sokszor gyanúsítják meg, hogy pénzmosás folyik az országban, adóparadicsomként emlegetik. Nos, hogy a hírek mennyire igazak, abba nem mennék bele. De ismeritek a mondást, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Nos a haraszt, azaz Liechtenstein 35ezernyi lakosa egy összetartó csapat. Imádják a hercegüket és nem adnak ki információt senkiről és semmiről. Az járja Európában, hogy a német titkosszolgálatnak is feladja a leckét a kutakodás itt. Egy biztos, hogy rengeteg cégnek van itt székhelye az alacsony adók miatt, a 30ezer lakosra csaknem 100.000 postafiók jut, s a kis állam a saját honlapján bevallja, hogy 9 lakosra jut 1 cég Liechtensteinben.

A hercegnek erről persze annyi a véleménye – amit egy interjúban mondott -, hogy legyen annak az országnak morális problémája, amelyik magas adókkal sanyargatja a népet. No, ezen talán gondolkodjunk el egy kicsit!

Nem beszélve az államformáról, amely ugyan alkotmányos monarchia, de a rossz nyelvek szerint ez már inkább monarchia. A herceg, a II. János Ádám jogköre nagyon széles, a népszuverenitás a parlament formájában adott, de a törvényeket alá kell írnia az uralkodónak, aki megteheti, hogy elódázza a kérdést. Valójában könnyű neki, hiszen a világ leggazdagabb családjai közzé tartozik, s nem szorul az állam pénzére, saját maga fizeti a hercegi kiadásait. Állítólag egyszer meg is fenyegette az országot, hogy itt hagyja és átköltözik Ausztriába. Ekkor a nép persze marasztalta.

Egyszóval a csodás kormányzati negyedet nézve, tekintetemet az ég felé emelve veszem csak észre, ahogy a köd felszáll, hogy Vaduz felett ott magasodik a hercegi vár, állítólag már 700 éve. Jelképes, nem?

A belvárosban több a márkás üzlet, mint a látványosság, pedig van itt postamúzeum, művészeti galéria, sí múzeum, városnéző kisvonat és persze hercegi borászat.

Egy pillanatra mégis a zeneiskola mellett álldogál kicsit, mert azt olvastam, Liechtenstein büszke arra, hogy az ország lakosságához viszonyítva dupla annyian tanulnak zenét, mint Svájcban és ötször annyian, mint Németországban. Így már nem is annyira meglepő, hogy időnként egy koncerten az állam vezetői közül is fellép valaki.

Felvágtázunk a hercegi várhoz, amely ugyan nem látogatható, de azért szemügyre vehető. Származása a XII. századig nyúlik vissza, de a jelenlegi család csak 1939 óta lakja. Ekkor kellett ugyanis elhagynia a mostani herceg édesapjának csehországi birtokait a Benes dekrétumok miatt.

A vár mellől fantasztikus a panoráma az Alpokra, a Rajna völgyére és Vaduzra.

Tovább autózunk a hegyekbe, Triesenberg felé, amely számomra egy csoda.

Csöndes, tiszta a levegő, a környezet, olyan mintha itt minden, de minden nyugodt lenne. A házak, amelyek elszórtan a hegyoldalban kapaszkodnak, elbűvölőek.

Liechtensteinben lakni maga a főnyeremény lehet, ha valaki nyugalomra, csendre vágyik. S persze a túrázok paradicsoma is a környék, ahol mindig felbukkan az Alpok valamelyik csúcsa. De még ennél is van feljebb, amikor az út Malbunba visz, amely most ugyan kihaltnak tűnik, de az első havazással megérkeznek ide a turisták is, hiszen innen már csak egy ugrás Ausztria. Nem beszélve arról, hogy a svájci sífelvonók csillagászati árai után ez egy felüdülés, s szinte ajándéknak tűnik.

Innen aztán az ember könnyen mondja, hogy három országot jártam be, a szememmel!

Liechtensteinben kalandozni, az aprócska településeket bejárni, majd visszaérkezni a Rajnához egy olyan kirándulás, amely után az ember joggal teszi fel a kérdést: Miért is nem ide születtem?

S hát még akkor mit válaszolnánk, ha annak idején II. Sándor orosz cár megkeresésére az akkori herceg igent mondott volna? Nos, akkor ma Alaszka Liechtensteinhez tartozna. Igazán vicces dolog lenne!

 

Miért mondják, hogy a könnyűzene nem élvezhető német nyelven?

Talán mert a Modern Talking is angolul énekelt? Azt persze nagyon jól csinálta, a kortársaim bizonyára emlékeznek még a két német fiúra! Ők teremtették meg a diszkó hangzást, de saját nyelvükön talán nem lettek volna annyira népszerűek, mint angolul!

Ez sem biztos, főleg, ha a 80-as, 90-es évek Nená-jára gondolunk, aki ugyan nem volt az USA-ban népszerű, de a 99 Luftballons száma ott is döngette a sikerlistákat németül, majd elénekelte angolul is és 19 országban sikerült slágert csinálnia a dalból.

A németek a zenében is élen járnak, ha olyan zenekarokra gondolunk, mint a Kraftwerk, akik nélkül bizonyára a Depeche Mode sem lenne, de legalábbis nem csinált volna annyira jó elektronikus hangszerelést.

A fentiek esetében azonban éppen nem a német nyelvűség hozta meg a sikert. Igen, talán kicsit döccenős első hallásra a sok angol lágy mondatszövés, csöndes hullámzás után, a katonás német nyelv.

Manapság azonban már szinte divattá válik a német nyelvből is valami nagyon vagányat kihozni. Kiváló példa erre Frida Gold, aki nemcsak hogy tehetségesen énekel, de a klipje is egy ütős előadás.

S ki is az, akiért manapság a 30-as, 40-es korosztály megőrül Németországban?

Nos, valaki, aki nem is Németországban született. Helene Fischer, eredeti nevén Jelena Petrowna Fischer az egykori Szovjetunióban látta meg a napvilágot 1984-ben. Nagyszülei volgai németek voltak, akiket 1941-ben Szibériába deportáltak. Édesapja testnevelő tanárként, édesanyja pedig mérnökként dolgozott egy főiskolán. 1988-ban elindultak a német gyökereik felé, s Németországban, Frankfurttól nem messze telepedtek le. Így a kis Jelena, azaz Helene már Németországban kezdte meg iskolai tanulmányait. Tizenévei végén színház és musical iskolába járt Frankfurtba és musical színésznő lett.

Közben már albumokon is dolgozott, amelyek a kétezres évek elején sorra kerültek fel a német slágerlistákra.

Az első albuma 2006-ban jelent meg, amelynek címe Innen a végtelenig (Von hier bis unendlich)

Alig egy évvel később már újabb albummal áll elő: Ily közel, oly távol (So nah, so fern)

 S innen megindulnak a díjak is, 2008-ban megkapja a 2007-es év legsikeresebb énekesnője címet. Amely platina lemezzé teszi első albumát.

A 2011-es évre már szinte valamennyi rádiós díjat és helyezést begyűjti Németországban, s új albuma az Egy napért - Für einen Tag két hét alatt aranylemez lesz, majd rövid időn belül platinalemez.

Miután musical színésznőként eljátssza az Elisabeth címszerepét, 2012-es karácsonyi showműsorában egy egyedi ötlettel tiszteleg az akkor éppen húsz éves musical előtt (amelynek egyébként egyik szerzője a szabadkai születésű, Grammy-díjas magyar zeneszerző, Lévay Szilveszter). Hét ország Elisabeth-je lép színpadra a showban köztük a magyar Vágó Bernadett is, aki kis hazánkban vitte sikerre a musicalt. Csodálatos ahogyan az egyes versszakokat mindenki a saját nyelvén énekli (osztrák, magyar, japán, finn, koreai, holland, svéd és német énekesnők) és próbálják az öltözékükkel Sissi életének egy-egy fontos szakaszát is bemutatni.

Nem sokkal később egy nagyon aranyos kérésnek is eleget tesz. A ZDF televíziós csatorna híres rajzfilmjének, a Maja, a méhecskének a felújított változatában elénekli a címadó dalt.

Az új stúdióalbuma, amelyet 2013-ban készít el, fergeteges sikert hoz számára, már nemcsak Németországban, Ausztriában, Svájcban kerül a slágerlisták élére, hanem Hollandiában, Dániában és Belgiumban is. Dániában a Farbenspiel – Színek játéka album az első héten platinalemez lesz.

Azóta is folyamatosan játsszák a rádiók és éneklik a rajongók az Atemlos durch die Nacht – Lélekszakadva az éjszakán át című dalt.

S hogy ne csak a német könnyűzenét dicsérjük ma, hanem bizonyítsuk, hogy van német humor is, álljon itt néhány orvostanhallgató által készített Atemlos durch die Nacht – Lélekszakadva az éjszakán át című dal paródiája az Atemnot in der Nacht - Légszomj az éjszakában. Helene Fischer bizonyára megbocsájtja ezt a kis poént.

Jó szórakozást a német könnyű zenéhez!

Gyermekkoromból még a fülembe csengenek nagymamáim szavai, ahogyan jeles napokon figyelmeztetnek, hogy a mai napon nem eszünk húst, nem eszünk tésztát, mert….

Betartották a böjtöt, s hittek a népi jóslatokban. De legfőképpen igyekeztek Márton napra (november elejére) jól meghizlalni a libákat az udvaron. Manapság már kevésbé a népi jóslatokkal foglalkozunk, inkább kerekítünk egy jó lehetőséget a kikapcsolódáshoz és a gasztronómia élvezetéhez az ilyen régi jeles napok kapcsán. Nagyon helyesen, hiszen szükség van az Élet sójára.

Néhány éve sikerült részt vennem Amrein Csaba séf egyik főzőiskoláján, amelyet a Villa Mediciben tartott. Itt is beszámoltam a receptekről, amelyekről ide kattintva olvashattok.

A mai napig sokat emlegetem a Séf urat, Csabát, aki katonásan osztotta a feladatokat a konyhában nekünk, miközben tapasztalatairól mesélt. Amrein Csaba lassan húsz éve vezeti a veszprémi Villa Medici éttermeit, s a Dunántúl legjobb szakácsának tartják. Az étterem bezsebelt már számos nagy gasztronómiai díjat. Csaba akkor elmondta nekünk, érdeklődő tanoncoknak, hogy minden kulináris csodának a jó alapanyag a titka. Ő ezt Németországban tapasztalta meg először, mestere mellett.

Manapság pedig Veszprémben törekszik a jó alapanyagok beszerzésére. Egyre több helyről hallani – ez Amrein Csabára is igaz -, hogy a jó séf megkeresi a helyi gazdákat, vagy saját maga gyűjti be a hozzávalókat, mert mondjuk gombászik, vagy ismeri a gyógynövényeket. A veszprémi séf még lisztet is őröl, vásároltak egy gabonamalmot, amelyből naponta frissen pörög ki a teljes kiőrlésű liszt.

S természetesen egy jó séf képes megújulni évről-évre. Jómagam már régen látogattam el egy jó vacsorára Amrein Csaba éttermébe, de mint törzsvendég rendszeresen kapom programjaikról a hírlevelet. A november 15-re tervezett Márton-napi ajánlat nagyon felkeltette a figyelmemet.

Borkóstolás libák társaságában, LibaTorTúra néven.

Erre aztán igaz lehet a mondás:

„Aki Márton-napján libát nem eszik, az egész évben éhezik, aki pedig újbort nem iszik, egész évben szomjazik.”

A menü a hozzá illő borokkal pedig annyira figyelemre méltó, hogy kihagyhatatlan programmá emeli:

Olívaolajban konfitált lazacfilé vizitormás lilaburgonyasalátával, uborkás zellertatárral, fekete olívával Kreinbacher Brut pezsgő, Somló

Füstölt libamellsonka langallóval, libamájpástétommal, gyömbéres chilis mangókrémmel Pannonhalmi St. Martinus 2014, Pannonhalma

Töltött házinyúl sonkás kelbimbóval, fiatal répával, csicsókával Bott Frigyes Granum 2013, Muzsla

Érlelt szarvasfilé fehérmákos gnocchival, vörösboros céklalekvárral, vargánya jus-vel Heimann Birtokbor 2011 Szekszárd

Citromos sütőtöktorta narancsfagylalttal Sauska Late Harvest 2013, Tokaj

 

Nem tudok ennél jobb Márton napi vigasságot elképzelni, ahol tisztelettel és szeretettel gondolhatok a régi öregekre és az ő hiedelmeikre.

Még nem késő saját menüsort kreálni sem, amelyre nagyon javaslom a konfitált libát. Itt is a hagyományos kemencés konyha ötvöződik a modern fűszerezéssel, amelynek az eredménye az omlós libahús. Emlékeztek? Itt írtam le nektek párizsi élményeim között a konfitált kacsa történetét, nos nem kell mást tenni, csak a kacsát libára cserélni Márton napján.

 

Foglalkoztam kultúrával és tanítással egy alföldi településen, majd átnyargaltam jogásznak a Dunántúlra. Ez a pálya azonban túl negatív volt, s én jobban szeretem az élet sóját, az utazásokat, a gasztronómiát, a kultúrát, a művészetet, a történelmet, s mindent, ami megfűszerezi az életünket.

Abraham Lincoln szavaival élve: A végén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életedben, hanem mennyi élet volt éveidben.

A blogot is azért hoztam létre, hogy segítsek megfűszerezni mások életét, megosszam utazási, gasztronómia, kulturális élményeimet, s ezzel kedvet csináljak másoknak is felfedezni a világot.

Tartsatok velem és garantáltan nem lesz sótlan az életetek!

Tünde